Tegnap volt Jennifer Morrison sorozatának évadzárója Amerikában. Minden megvolt benne, ami kell. Szálak elvarrása, drámázás, cliffhanger a végén.
Csak én érzem úgy, hogy a Once Upon a Time egy buta sorozat? Lehet, hogy csak magasabbak az elvárásaim a House után (biztos), de valahogy a színészi játék, a dialógusok, a grafika… olyan buta. Nem hiteles. Jó, a House-ban is előfordul néhány gyengébb alakítás (ld. hetibetegek), de pl. amit David Shore (a House készítője) mondott, hogy az náluk elképzelhetetlen volt, hogy az egyik szereplő visszakérdezzen, hogy “Mi? Hogy mondtad?” – ez sokszor előfordul a Once-ban és valószínűleg más sorozatban is, meg a való életben is. De ugye “a sorozatoknak nem kell hűeknek lennie a való élethez.”
A színészek pedig… inkább talán a rendezés miatt… ahogy játsszák a hőst meg a hősszerelmest… persze erről szól a sorozat, hogy hős királyfik meg királylányok szerelmesek egymásba. De akkor is, valahogy nekem komolytalan, ahogy néha ezt tálalják.
Egyébként a történet végig érdekelt az évad során. Bár nem mindig tudtam időben elhelyezni a másik világbeli sztorikat a sok időugrás miatt.
Néhány spoileres megjegyzés: Folytatás →