6×01-02 – Broken – kritika #1 (friss.)

Megérkezett az első kritika, és bár nem oda, ahova kellett volna (az én levelesládámba), de egy másolással könnyen megoldható a dolog. Tudom, hogy már sokan kinyilvánítottátok a véleményeteket a résszel kapcsolatban, de most konkrétan ellentmondhattok vagy egyetérthettek egy véleménynek/véleménnyel. Szóval, íme cskat kritikája:

A karakter idegenségről annyi, hogy ez már nem a régi House. Amikor a pszichiáter apjánál vannak a kórházban és az azt mondja neki, hogy most már hagyja abba… hát, ha megfigyelitek House eddig sosem hagyta abba. Vagy el sem kezdte, vagy elfutottak előle, vagy pofont adtak neki. Lehet , hogy Hugh -nak engedtek teret inkább. Eddig is azt olvastam róla, hogy Ő kevésben hasonlít House-ra legalábbis a bunkóság terén, illetve a tortaevés jelenet nekem egyértelműen Hugh volt és nem House. Emlékeztetett önmagára nyilatkozatokban és a többi filmben (Fekete Vipera, A Bit of Fry and Laurie ).
Nekem furcsa ez a House. Ha ennyire törődik másokkal, ennyire “normális” lesz a karakter, akkor nem tudnak a szájába adni olyan House-os sértéseket, amitől eddig olyan jó volt. Annak azért örültem, hogy kevesebb szenvedés, nyílt seb, törés és vér volt a részben. Ezekhez már egyre gyengébb az idegzetem.
Az eddigi részeknek saját bevallás szerint volt egy alap sablonja. Az egyik, hogy számomra (lelki, idegi) jeges-forró zuhany váltogatás volt ahogy a betegek sebeit , és rohamait mutatták majd a teamet, ahol a poénok és érzelmek lazítottak (Én ezért nézem). A másik pedig az, hogy említették valahol a forgatókönyvírók, hogy az eseteket sokszor valami orvosi rovatból, lapból vették és a legnagyobb gondot az okozta nekik, hogy egy rész alatt a beteg legalább háromszor halál közeli állapotba kerüljön. A Dr. House szeminárium oldalán volt egy jó írás arról, hogy miért lehet House-nak kimondani sok olyan dolgot, amit mástól más helyzetben nem engednének a médiában de még nekünk is negatívan hangzana. (Mert mindenkit egyformán utál). Én félek, hogy ezek elvesznek. Nem tudom emlékeztek arra a részre amikor Foreman felépült és mindent elfogadott House-tól, örült az új életének, egy kicsit erre emlékeztet House változása.)
A résznek szerintem történetileg a legmélyebb pontja az volt, hogy a néma lány attól, hogy elé rakták a zene dobozt felépül teljesen csak egy kis beilleszkedésre felkészítő valamire küldik el a végén. Ez nem karakter idegen, ez sorozat idegen. Semmi racionális orvosi magyarázat. Gagyi.
A rappelés jelenet a végén pedig nekem inkább erőltetett és mézesmázos („itt vagyunk egymásnak”, és a helyzet is) volt és szintén, szerintem is karakteridegen. Talán ha legalább nem megy fel a színpadra, csak nem bírja hogy kínlódik a srác és segít neki befejezni a mondatot. Bárki másnak elnézhető lett volna ez aki hétköznapibb , de neki nem, ekkora nagy barátság azért nem volt, sem ez a színpadias kifejezése a barátságnak. Inkább Wilsonnak lett volna ott a helye a buszmegállónál , hogy érte jöjjön. Kiváncsi vagyok Alvie felbukkan-e még majd ha ekkora nagy barátság lett közöttük.
Egyáltalán Alvie-nak mi a baja? Az, hogy rappel? Alvie karaktere tényleg az a fecsegő szereplő, aki Shrek mellé kell mint szamár, ahogy Eddie Murphie sok filmben, valaki aki az idegeire mehet, de jóindulatú, ( vagy a Pofa be! filmben Jean Reno mellett Depardieu.) stb. stb. Szerintem nem a fizikai hasonlóságra gondoltak előttem sem.
A szuperhős fiút pedig azért még nem csupa jóságból vitte el „repülni”, hanem, hogy ellenkezzen az igazgatóval vagy legalábbis bosszantsa.
Az eddig részekben volt egy amikor Cuddy és Wilson elhitették House-szal, hogy félrekezelt valakit és nem épült fel. Eddig is okozott már rengeteg lelki nyomort és testi fájdalmat manipulálgatással, de annyira még nem szembesült ezzel, mint amikor “Superman” leugrott. Én az eddigieknél mindig éreztem volna hasonló megütközést csak eddig erre nem domborítottak rá a forgatókönyvnél.Az öngyilkos nő, megölhette volna magát megint, a kosarazásnál egy rakás ilyen kimenetelű lavinát indíthatott (volna) el.
A szerelmi szál azért volt fura , mert a nő azért is kezdte megkedvelni, hogy elkérte a kocsiját hogy elvigye “Superman-t” vidámparkba, ami pedig nem egy “kedves dolog” volt, csak annak látszott. House simán besöpörte az elismerést érte ami nem lenne idegen tőle, csak akkor az ha éppen önzetlen és őszinte. A nő pedig tipikusan patetikus azzal, hogy évek óta visszajár ahhoz a néma barátnőhöz. Ez a viselkedés és a nő magyarázata máskor Houseból kihozza a „mindenki hazudik”-ot és, hogy biztosan van valami hibája , a bűntudat vagy más miatt jár oda a nő. Azt azért jó volt látni hogy House-nak lett egy játszótársa, aki nem pénzért vagy más érdekből, nyomás alatt játszotta vele a zavarba ejtő játékait az estélyen.
A szerelmi szálról pedig egyébként, minden sorozatban megfigyelhető alapelem, ami tartja a nézőszámot és a feszültséget. És ebben a sorozatban szerintem jól volt (van) eltalálva az adagolás, miszerint legalább 3 nő (Lisa, Cuddy, Cameron) tartja/tartotta ezt és sosem teljesen nyilvánvaló amitől a váltások sem élesek, ahogy kikerülnek a képből.
(És szerintem bár mindenki azon szurkol , hogy jajj jöjjenek össze , kár lenne az izgalmas feszültségért ami addig van. Azután minden néző hátra engedi magát a székben és hirtelen kicsit üresebb, elül a történet egyik darabja.)
És lehet nem mindenki van így vele, de én nem szeretem Hugh-t szerelmi (szex) jelenetekben látni, ahogy House-t sem. Egyszerűen egyiküknek sem szeretném látni ezt az oldalát (a színész családapának, vagy House-t ilyen kevésbé magabiztosnak, hétköznapinak).
Engem összezavart ez a rész. Én valahogy végig azt vártam, hogy valakin észreveszi, hogy nem is pszichiátriára való, hanem más betegsége van.
Pl. Most már nem e függő akkor?
Kíváncsi vagyok, szurkolok a forgatókönyvnek.

Kiegészítés:

A Freedom Master-es fiúval akkor kezd el először törődni, amikor az egyik orvosuk próbálja felfogatni a fiúval, hogy téveszmés. Ilyen beleavatkozása máskor csak akkor volt, ha hülyeséget csinált valaki körülötte, vagy tudta hogyan kellene meggyógyítani. De itt nem gyógyította meg a fiút. Ha tényleg az zavarta House-t, hogy a fiú lehangolt lett, az az amit nem értek. Mióta érdekelte ez House-t? Eddig ilyen felháborodásai Cameronnak vagy a teamnek voltak pontosan House módszereivel szemben. Márpedig mintha erre utalna az epizód ennél a résznél.Nem érteni, hogy akkor milyen szándékai vannak. Vissza akarta lökni és erősíteni a fiú téveszméjét is, ahogy a többi betegnél tette első körben (kosarazás), hogy ellehetetlenítse az orvosok munkáját? Ez is beleférne, ha egyértelműen erre utalt volna a rendezés és a forgatókönyv . És ha nem úgy rohan be a legyógyszerezett fiúhoz, hogy te jó ég mit tettek vele az orvosok.

Az összeomlása után már felépítettebb a történet, az idétlen jelenet a zene dobozzal csak egy szembetűnően abszurd szépséghiba ebben.( Már csak az kellett volna, hogy a doboz zenéjére a fiú felálljon a tolószékből, leessen róla a gipsz és még szerelmesen megcsókolja a csellós lányt. ) A fontos inkább az ahogy House erre (nem !) reagált és mellesleg mi sem kaptunk magyarázatot, vagy ahogyan Lydia látogatásainak okát is egyből elfogadta. („Nem tudom abba hagyni a látogatását, hiányzik”).

Első nézésre pedig kimaradt nekem, hogy House antidepresszánsokat kapott – ez okozhatja a változást kérdés, hogy ezeket a gyógyszereket meddig szedi. (Épp nem oda figyeltem.) Anélkül még érthetetlenebb volt nekem. Olyan lehet ez a történet elem – személyiség változás – mint anno amikor egy ideig nem fájt a lába és „boldog” volt. Aztán az is elmúlt.

Kíváncsi vagyok a való életben ilyen változásra képes-e egy antidepresszáns, esetleg pszichiáter. Tartok tőle hogy nem. Vagy ha ismertek ilyet írjátok meg a szakember nevét.

Furcsa a Nolan-House felállás, mivel eddig House-nak volt igaza szinte mindenben, még akkor is ha csak jót akartak neki (Cuddy, Wilson). Igazi ellenfele eddig még a rendőr volt, aki beperelte. Most pedig az a bizonytalanító helyzet, hogy nem tud visszavágni House, pedig mi azt érezzük ha ő ellenkezik akkor az a jó vagy vicces irány ahogy eddig megszoktuk. House tényleg összetört, elvesztette az erejét. Egy ponton túl egyszerűen hallgatott másokra, engedte, hogy (jók) legyenek a dolgok provokálás, manipulálás, mondhatni az ő irányítása nélkül. Nem valami belső fásultsággal, amikor az ember elhagyja magát, és már bármit enged, feladja. Hanem végső elkeseredésben kipróbálva, mint egyetlen kiutat, vagy egyáltalán utat amit látott maga előtt. Leginkább ez volt, ami elvette belőle azt amilyennek eddig láttuk. Eltűnt az ellenkezés, a bosszantás.

A színészi játékok nekem mind tetszettek nagyon. Talán a csoport vezetőnő játéka nem volt túl nagy. Csak mosolygott, mint egy jótündér, mintha azt sem tudná eljátszani, hogy nem tud mit kezdeni House-szal( „Próbál törődő, hatásos, és kedves lenni, csak nem az”). Én még ezt sem láttam rajta, hiába vezette be House-t a magánzárkába. Csak mosolygott egy ártatlan Walt Disney mesehősnőt megszégyenítően az erdei állatkák között. Bár nem tudom hogyan lehetett volna még eljátszani, de olyan érzésem van, hogy lehetett volna. A történet gyengesége volt az is, ahogy végig nézte ő és a többi beteg is, ahogy sorra küldi House őket a padlóra a kosaras jelenetben. Szépen várták, hogy beléjük rúgjon, pedig már láthatták mibe kezdett bele – főleg Sarah , az öngyilkos nő. A nőnek közbe kellett volna lépnie, a betegektől pedig a természetes reakció vagy egy dühödtebb ellenállás felkészülés a védekezésre felvértezve, amiért bántotta az előttük levőt, vagy már az első beszólásnál elhúzódnak a játékból szerintem. Túlságosan ki volt hegyezve a jelenet House beszólásaira.

Mint ahogy második megnézésre kiderült Alvie-nak mániákus depressziója volt. Ebből néha lassítottak, az érthetőség kedvéért gondolom – bár ez betudható a gyógyszereknek is. Az epizód végén kéri a gyógyszereit , hogy szeretne meggyógyulni – amit nem értek, mert nem volt választása, hogy kéri-e őket ( House-nak pedig azt mondta, nem tudja nem lenyelni a gyógyszereket.) De itt lehet a hangsúly azon, hogy már valóban szeretne is meggyógyulni ami mint tudjuk sokat számít, ahhoz képest hogy azért került vissza mert amint lehetett nem szedte a gyógyszereit, nem akart lelassulni.

Hugh egyszer azt mondta az egyik legnehezebb rész az volt felvenni, amikor Wilsonnak speedet rakott a kávéjába. Ehhez képest Alvie szerepében huzamosabb ideig kellett gyakran rímeket is hadarni. Biztos nehéz volt, és talán jó sok vicces baki is lett belőle. 🙂
Ami csak feltűnt, és kíváncsi vagyok rá, az az hogy a nagydarab hosszú hajú nőnek, aki be akart szállni kártyázni, miért volt olyan idétlenül ragasztott szemüvege?

Szansajnbarbi: igen, erre is volt már rendezői példa. Amikor bejött hozzá egy eset az ügyeletre, hogy lehet-e terhes, ha nem szexelt, és beadta a párnak a szűzfogantatást, de úgy hogy szépen lebegtették a nézők előtt a magyarázat alatt a szokásos animációt amitől „láthatjuk, hogyan zajlik le egy folyamat” – tehát mi is elhittük neki. Vagy amikor Wilson rejtélyesen elkezdett beszélni a teamnek a karácsonyi ajándék szerelmi történetéről hosszan és a végén bökte ki hogy ő adta a még kibontatlan ajándékot. Lehet, hogy amikor elkezdett ”valóban” együtt működni, akkor azt csak azért tette hogy hamarabb kijusson? (És nem azért “hogy jobban legyen, bármit is jelentsen ez.”.). Csak ez kevésbé volt látványosan tettetett és a nézők szájába rágott, mint az, hogy nem nyeli le a gyógyszert?

És ez már inkább a mi House-unk 🙂

Csatlakozás a társalgáshoz

8 hozzászólás

  1. Szerintem jó volt ez a rész.NEKEM TETSZETT!Vissza fog térni a bunkó énje,de nem az elején.Nem kell darázni,és leírni a sorozatot.Ez egy kicsit új,David Sore is megmondta.

  2. Jó volt ez,nekem tetszett,most,hogy 3-szor megnéztem(mondjuk ez ennél a sorozatnál alap),jobban feltűntek a hibák.Azonnal meggyógyuló lány az gáz volt.Gáz volt a vidámpark, az éneklés,és a torta.Az nem House volt.Viszont a amikor kijött az épületből a végén,az a vigyor,az furcsa volt,”átvertelek titeket kapjátok be”.
    Nem tudom…..

  3. Számomra ez a rész szép volt. Így egyszerűen. Most hogy már leült bennem, és átgondoltam az egészet, rájöttem, hogy kicsit az volt a céljuk, hogy House-t hétköznapivá tegyék. Persze nem a szokásos értelemben. Hiszen ő sosem lesz átlagos. Az, hogy most leállították kicsit, nem jelenti, hogy örökre ilyen is marad – ahogy azt David Shore is megmondta.
    A szerelmi szálról az a véleményem, hogy ennek a megtört, törődő, kicsit mindennapi House-nak pontosan ilyen “lávsztori”-ra volt szüksége, és ehhez Lydia karaktere tökéletes volt. Mert megbántódott és fájt neki, hogy House ellökte magától, és ezt ki is mutatta. A régi House-hoz egyértelműen nem illene, mert oda csatázó, kemény fellépés szükségeltetik (szerintem Cuddy).
    Azzal egyetértek, hogy nem szabad sosem teljesen összejönniük. Akkor eltunyul az egész. De most nem is illet volna ide Cuddy személye.
    Nekem tetszett minden jelenet, mert ahogy a cím is bezengte: mi most egy megtört House-t láttunk. Meg is volt. De mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, mert mindenkinek mást jelent a sorozat. Én szépnek találtam…

  4. Egyetértünk, hogy ez egy “más” House volt. Lehet ezen fanyalogni, és lehet karakterfejlődésnek venni. Én az utóbbinak veszem, nagyon remélve, hogy nem rontják el az írók. Mert innen nagyon el lehet 😛 Meglátjuk 🙂

  5. nekem az volt fura, hogy eddig cuddyba tök szerelmes volt, aztán a semmiből előbukkan egy nő és cuddy el van felejtve 🙁
    azt vártam h hozzá menne el, ha van kimenője!
    na mindegy, amúgy király volt a rész, legalább nem kellett senkinek biopszia :))

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..