7×16 – interjú az írókkal

Tommy Moran, vezető producer és Larry Kaplow, konzultáns producere írták a “House” hétfői epizódját, az “Out of the Chute”-ot. Az epizód írásáról és a sorozaton való munkáról meséltek: (Aki a tv2-n követi a sorozatot, az ne olvassa el! – csak miután itthon is leadták az epizódot, mert egyébként érdekes dolgokat tudhatunk meg egy sorozat írásáról.)

» Az “Out of the Chute” első jelenete volt az eddigi legjobb: drámai volt, de mégse esett bele az “az az ember esik össze, akire a legkevésbé számítanánk” kategóriába. Sanford Bookstaver mesteri rendezése. Olyan mozifilm-szerű lett. Mennyire volt nehéz leforgatni? Mi a véleményük a végeredményről?

TM: Az első jelenet – köszönjük a dicséretet – nagyon nehéz volt, mert gyakorlatilag az összes, Dél-Kaliforniában kölcsönözhető lámpát fel kellett használnunk, hogy 1600 képkocka/másodperccel forgathassunk vad állatokat, amelyek meg tudnák és valószínűleg meg is akarták ölni a kaszkadőrt, akit felvettünk, hogy meglovagolja őket. De olyan értelemben pedig nem volt nehéz, hogy fantasztikus rendezőnk és hihetetlenül tapasztalt stábunk volt, és a szakma egyik legjobb operatőre (Gale Tattersall) ill. a legjobb bikalovaglással kapcsolatos technikai tanácsadó is rendelkezésünkre állt, aki valódi bikákat és kaszkadőröket is adott a Professzionális Bikalovagló Társaságtól. Sandy egy nap alatt leforgatta a jelenetet, ami igazán figyelemreméltó, és a végeredménnyel abszolút elégedett voltam.

LK: Gale [Tattersall] viccelődött, hogy annyi fény kell majd a bikák lassított felvételéhez, hogy ebédre sült rostélyost ehetünk. Bár természetesen minden elővigyázatosságot elkövettünk ezekkel a durva behemótokkal, szóval nem lehetne minket beperelni. Semmiért sem. Sandy nagyszerű munkát végzett, és csomó jó ötlete volt: mint például az, hogy lefilmezzük lassítottan azt, ahogy a bikák herezacskói lengedeznek. Az mind Sandy ötlete volt. Nagyszerű díszleteseink vannak. Gerritt és Marcy tulajdonképpen bármit megteremt nekünk, amit megírunk. A hétfői jó példája egy igényes teasernek. Szerintem jól nézett ki.

» Beszéljünk az írás [színvonalának] magasságáról és korlátairól. Szűk a költségvetés vagy el vannak eresztve? Szoros a határidő, vagy “írjatok, ameddig kész nem lesztek”?

TM: Az az egyik előnye annak, hogy egy népszerű sorozatról van szó, hogy a stúdió és a csatorna különleges bánásmódban részesít minket. Gerrit van der Meer és Marcy Kaplan is zseniálisan tudják beosztani a dollárokat, szóval eléggé el vagyunk eresztve a fantáziánkat tekintve (mint pl: egy tonnás vadállatok felvétele 1600 fps-sel). Ám a határidőket be kell tartanunk. Minden 8. napon új epizódot kezdünk forgatni és általában minimum egy hónap, néha több, felépíteni a történet koncepcióját és megírni egy forgatókönyvet. Szóval… mindig figyelni kell a dátumot. Hatalmas írói stábunk van (ez ritkaság, és egy újabb előnye egy népszerű sorozatnak) és mindenki besegít, hogy időben át tudjuk adni a rendezőnknek a könyvet (amelyet büszkén jelenthetem ki, mindig sikerült teljesítenünk).

LK: A forgatókönyvek bonyolultak és néha hónapokba telik az írásuk. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnánk sokkal gyorsabban is megírni egyet. Nem hiszem, hogy kaptunk volna valaha valamire nemleges választ. És ez tök jó. Mindig is csapatmunkának köszönhettük, hogy a bonyolult és igényes történeteket el tudjuk mesélni és szerencsés módon sikeresek vagyunk így együtt.

» Szeretnék megtudni pár dolgot az orvos konzulensekkel való együttműködésről. Az epizódban Lane-nek, a szegény bikalovaglónak megrepedt a rekeszizma, a szegycsontja, eltört az orra, részleges hallásvesztése volt, hőemelkedése, neurológiai rendellenessége, hányingere, izomgyengesége, büdös lába (!), a szeme fehérje sárga lett és gégemetszést kellett végrehajtani rajta. Mintha egy nagyvárosi kórház traumatológiáján lettünk volna. Az írók honnan tudják, hogy milyen tünetei legyenek a hetibetegnek, hogy mi legyen a diagnózis, és mi legyen a kezelés?

TM: Minden író máshogy használja fel az orvosi konzulenseket. Ebben a részben Larry találta ki a betegséget és az orvosi lépések nagy részét. Az írói folyamat közben nagyban hagyatkozom a Google-ra. Rákeresek egy betegség lehetséges tüneteire és kiválasztom azt a kombinációt, amely érdekes jelenetet eredményezhet. Azután megírom a jelenet vázlatát, és elolvastatom John Sotosszal, az egyik orvosi tanácsadónkkal, és ő általában olyan változtatásokat javasol a dialógusban, amelytől hitelesnek és orvosilag értelmesnek tűnik a jelenet.

LK: Egyszerűen elolvasok egy tonna anyagot, aztán ezekből kitalálok egy csomó dolgot. Meglepően gyakrabban tudnak a konzulenseink működő jelenetet kihozni belőle, mint nem. John Sotos igazán kitett magáért ebben az epizódban és nagyon okos ötletei voltak, hogy összekössük a fiziológiai és biológiai lehetetlenségeket. Mikor ő vagy a tehetséges David Foster nem tudja megoldani a jelenetet, akkor Shore vagy Moran frusztrálva értetlenkednek. Ami, bevallom, vicces látvány. Mondjuk nem értem, miért gondolom így, mert a frusztrációjuk az én logikám hiánya miatt van. De, talán mivel csomó részletét én találtam ki, már az, hogy vitatkozunk rajta, jól esik. Örülök, ha beszélgethetünk róla. Bármiről. Még a hibáimról is.

» A múlt héten Huddy szakított. Aztán ti ketten kaptátok meg a gyeplőt és ezek a kérdések merültek fel: “House hogyan reagálna [a szakításra]? És Cuddy? És Wilson?” Hogyan jutottak el a kurvákhoz, piához és Vicodinhoz? És Wilson, mint diplomata? Cuddy pedig… Cuddy?

TM: A House-Cuddy szakításos történetszálat (és minden több epizódon átívelő történetet) a teljes írói stábbal való, egy vagy több hétig tartó meetingeken beszéltük meg. Szerintem volt némi kezdeti szkepticizmus az írókban azzal kapcsolatban, hogy az, hogyha House leugrik az erkélyről, elég drámai lenne-e (talán azért, mert valami hülye (én) eredetileg bázisugrott volna egy épület tetejéről). Meg voltam győződve arról, hogy az erkélyes ugrás nagyszerű ötlet, szóval megragadtam a lehetőséget, hogy megírjam így ezt az epizódot. Nem volt ötletem a hetibeteges szálra, szóval megkértem (kényszerítettem) Larry-t, hogy segítsen nekem megírni, mert tudtam, hogy már dolgozik egy orvosi szálon. A stáb meetingen úgy döntöttünk, hogy House úgy kezelhetné a szakítást, hogy hedonista kanyart vesz, és mi hedonistább egy ötcsillagos hotelnél? A kurvák behozatala Larry ötlete volt. Én az ilyen dolgokat egyáltalán nem tartom érdekesnek vagy szórakoztatónak.

LK: Mindenki elmesélte a kedvenc szakítós történetét és abban mindannyian egyetértettünk, hogy a szakítás szívás. Szóval, House hogyan érhetné el, hogy kevésbé legyen az? Hogy a kurvák honnan jöttek? Az ilyen dolgok kiesnek nekem, és nem tudom utólag megmondani, hogy egy értelmes ötlet honnan jön. Azt hiszem, Shore és Moran is egyet ért ezzel: az ő segítségükkel némely értelmetlen ötletemből nagyszerű epizód kerekedhet. Kivéve a kurvás rész, ahhoz semmi közöm. A kurvák Istentől jönnek.

» Beszéljünk kicsit a karakterek szálának követéséről. Minden epizódot egy író vagy egy csapat író ír. Kell lennie némi karakterfejlődésnek minden epizódban. Az epizódok adásának meghatározott sorrendben kell követniük egymást, ugye? Nem lóghat ki egy sem, mert ott van a karakterek története is, ugye?

TM: Nagyrészt próbálunk egyéni epizódokat írni. Miközben vannak bizonyos történetkezdő és -végpontok, a köztes epizódok sorrendjét lehet (és volt is már példa rá) cserélgetni.

LK: Nem könnyű kitalálni a történetszálakat, mert lehet, hogy találsz valamit, ami tökre passzol egy karakterhez egy epizódban, de aztán meg rájössz, hogy egyúttal keresztbe tenne egy történetszálnak öt epizóddal később.

» Melyik karakternek a legkönnyebb és legviccesebb írni? És melyiknek a legnehezebb?

TM: Számomra a legviccesebb Cuddy karakterének írni, mert azokra a nőkre emlékeztet, akiket a való életben ismerek, és emiatt könnyebb vele azonosulnom érzelmileg. House a legnehezebb, mert sokkal intelligensebb és szellemesebb, mint én, szóval folyton küzdök azzal, hogy egy jobb vagy viccesebb mondatot találjak ki neki (és David Shore általában kitalál egy még jobbat az újraírásnál).

LK: Mindegyik vicces. Mivel a sorozat címe “House”, sokat gondolkodunk az ő karakteréről, de minden karakterre ugyanúgy gondolni kell.

» Ugyanabban a szobában írnak vagy elkülönített sarkokban, és aztán egy térbe jönnek ki pihenni?

TM: Larry-vel felosztottuk a forgatókönyv részeit egymás közt és az első vázlatokat külön írtuk, aztán összeültünk, hogy átírjuk a másikét. Én lassabban írok és módszeresebben és csöndes helyen, szóval eredményesebbnek találom, hogyha egyedül kezdjük az írást. De jó, hogy össze is tudunk ülni, és együtt dolgozni. Az íróinknak két monitorjuk van az asztalukon, szóval egy társírásnál mindketten láthatják, mit ír a másik.

LK: Tommy kábé egy mondatot ír egy nap, aztán én elküldök egy kész felvonást Tommy-nak, aki elolvassa, közben morog és odaírja a megjegyzéseit, keményen próbál vidámnak tűnni, miközben azt mondja, hogy semmi se jó [abban, amit írtam]. Aztán visszamegyek a szobámba és újraírom a felvonást, miközben ő ír egy újabb mondatot, és így tovább, amíg le nem ülünk az irodájában úgy, mint Dustin Hoffman és Warren Beatty az “Ishtar”-ban: két idióta beszélget arról, hogy az a párbeszéd vagy ötlet, amit az előbb találtak ki, az jó.

» Valójában House miért ugrik bele a medencébe? Hivatalos szájból akarom hallani a választ.

TM: House azért ugrott be a medencébe, mert a magamutogatás egy csapat részeg egyetemista fiatal előtt (a depressziós és részeg állapotában) jó módnak tűnt, hogy megfeledkezzen a gondjairól. És, mivel a “Harold és Maude” c. film nagy benyomást tett rám, úgy gondoltam, ezt el tudnám csenni onnan anélkül, hogy túl nyilvánvaló lenne. Érdekes, hogy a 12 éves fiam azt mondta, az a jelenet megfutamodás volt és úgy gondolja, hogy jobb lett volna, ha House megölte volna magát. Azt hiszem, el kéne tiltanom a Darren Aronofsky-filmektől. Habár…

LK: Mindig is csodálattal néztem a sziklaugrókat azokban a király repülőmókus-öltözékekben. Láttam egy király videót YouTube-on egy norvég fickóról, aki leugrott egy szikláról, fején egy kameráról. Leugrik a szikláról, de a repülőmókus-ernyője nem nyílik ki. Szóval hallani lehet a fickót “aúú”-zni, ahogy esik le a szikla mellett és átvergődik három faágon. És én úgy gondoltam, hogy ez tök vicces lenne. Aztán Tommy-nak beugrott a műugrás, aztán Shore mondta, hogy a medencés verzió bejöhet. Aztán én mondtam, hogy “király”, és tapsikoltam, mint egy kisgyerek. Szerintem House a szabadságáért ugrik bele a medencébe. Hogy megszabaduljon attól, ami visszatartja őt. Így már szabad lett? Bárki is szabad egyáltalán? Nem tudom.

» Uraim, köszönjük a beszélgetést!

[Showtracker]

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..