7×22 – az írók vlogja

A legutóbbi (amerikai) epizód írói, Russel Friend és Garrett Lerner mesélnek az epizódról. SPOILERES Videó, fordítással:

Get the Flash Player to see this content.

Garrett: Garrett Lerner vagyok, ő pedig itt Russel Friend. Mindketten vezető producerek, és Seth Hoffmannal, hárman mi írtuk az “After Hours”-t. Más, mint az eddig látott epizódok, mert nem a kórházban játszódik. Arról szól, mi történik azután, miután hazamennek, addig, míg másnap reggel bejönnek. És aköré építettük fel az epizódot, hogy el kell mesélnünk egy történetet, amely este tíztől reggel hatig tart; a szereplők nem együtt vannak, nem ismerik a másik sztoriját, amely önmagában is más, mint amit megszokhattunk. És ebből kifolyólag a történetek egyforma súlyúak a megszokott “A-sztori a hetibeteg, B-sztori az egyik szereplő (karakter) története”-figurával ellentétben.
Russel: Gondolkodtunk azon, hogy előhozzuk-e még Tizenhárom múltját. Azt, hogy börtönben volt. És aztán kitaláltuk, hogy a sorozatba az illene bele, hogyha az egyik börtöntársa lenne a páciens. És ezt meglepő módon szerettük volna megcsinálni; hogy ez a nő megsérül… egy bűntett közben. Szóval Tizenhárom erkölcsi dilemmába kényszerül: hogyha ellátom őt, akkor bajba kerülhetek, mert egy bűnözőről van szó és még próbaidőn vagyok. De, ha nem látom el őt, meghalhat. Szóval úgy gondoltuk, ez tök jó módja lenne annak, hogy egyszerre legyen egy pácienses és egy karakteres sztorink egybegyúrva.
A verekedés Chase és Tizenhárom között: ez azt próbálja megmutatni, milyen messze menne el azért, hogy megvédje a barátját és azt az elvét, hogy muszáj megtartania az ígéretét. És, hogy ez mit jelent neki, személy szerint. Illetve az anyjával meg a bátyjával való kapcsolatát tekintve. És úgy gondoltuk, hogy drámaibb lenne, ha elmenne egészen odáig, hogy megüti Chase-t. Öm… és nagyon jó volt a forgatás. Ők gyakorolták a jelenetet és megkoreografálták [nem szó szerint Olivia és Jesse]. Jópár napig dolgoztak rajta. És elég jól sikerült. Nagyon feszes, jó lett.
Garrett: Jó volt látni… én nem voltam ott a forgatáson, de jó volt látni a végeredményt; hogy úgy csinálták meg, ahogy azt mi reméltük. Hogy egyikőjük se hitte el, hogy mi is volt az előbb. Én csak… imádtam, ahogy a színészek azt eljátszották.

Garrett: Pár jelenetet kivettünk, amelyeket most el tudunk mesélni. Mind költség, mind időhiány miatt kellett kivennünk.
Russel: Ezeket fel se vettük.
Garrett: Fel se vettük ezeket. A nyitójelenetet hosszabbra szántuk. Ott lett volna egy drogozó pár, és rájuk törnek a rendőrök – ezt a jelenetet [a nő] végül csak elmeséli az epizódban. És akkor bezárják az ajtót, és próbálnak megszökni az ablakon. És a fickó rájön, hogy csak úgy úszhatja meg, ha valamivel eltereli a zsaruk figyelmét. Aztán leszúrja a barátnőjét, aki a páciensünk lesz. Aztán meg még durvább, hogy elvezet a kocsijával Tizenháromhoz.
Aztán volt még egy ilyen jelenet, amelyben Chase és Tizenhárom kocsival viszik őt a kórházba a verekedés után. És, amint megérkeznek, meglátják a rendőrautókat. Mert azok tudták, hogy a lányt leszúrták és majd be fog menni egy kórházba. És [Chase-Tizenhárom] egymásra néznek, nem mondanak semmit, de jelzik egymásnak, [hogy ott vannak a zsaruk]. És aztán Chase odamegy a rendőrökhöz, nem halljuk, csak látjuk, ahogy elmondja, mi folyik itt. És Tizenhárom meg csöndben tudomásul veszi, hogy el kellett árulnia a barátját. Ezt a végleges verzióban a végén raktuk be.

Garrett: Rég volt már olyan, hogy Chase-t a sebezhető állapotában találtuk. Legutóbb talán Cameron távozásakor volt. És már épp ideje volt. És megtaláltuk a módját, hogy egyúttal Tizenhármat is sebezhetőnek lássuk – szerintem sokkal sebezhetőbbnek, mint valaha – amikor elárulja a legnagyobb félelmét. És cserébe Chase szintén megmutatja a sebezhető oldalát. És… szerintem gyönyörű pillanat volt a két színész között… A vágószobában is elsírtam magam ezen…
Russel: Megérintett…
Garrett: Megérintett… Igen.
Russel: Jól van. Engedd ki!
Garrett: *tettetett sírás* Fejezd be te!

Russel: Szerintem azért szeretjük Taubot, mert ő igazán szereti a feleségét, és próbálja fenntartani vele a kapcsolatát. De közben meg összejött ezzel a nővel a kórházból és… tudtuk, hova akartunk eljutni az epizód végére. Tudtuk, hogy az lesz a vége, hogy Taub beleegyezik, hogy gyereke legyen. Benne van, gyereket akar, meg minden. És meg akartuk mutatni ezt az utat: a “Most mit tegyünk?”-től a “Tudom, hogy ezt akarom, kell ez a gyerek”-ig. És, bár belekeveredik ebbe a problémás ügybe, de így is együtt érzünk vele, mert tudja, mit kell tennie. Tudja, hogy ő tehet erről a helyzetről, ezért csak önmagát hibáztathatja. De valahogy… szerintem, mivel őszintén kimondja, amit gondol és helyesen akar cselekedni, szerintem ezért vagyunk képesek mellette lenni. Meg, hát Peter Jacobson… ő egyszerűen egy szeretnivaló fickó. Vicces, intelligens… Nehéz nem az ő pártján állni, még ha közben ilyen őrült helyzetekbe is kerül. Ez a vicces, mikor Peternek írunk: hogy azon gondolkozunk, milyen bajba sodorhatnánk – a feleségével, barátnőjével, most meg a táncosnővel… És a végén valamiért mégis [pozitív marad a karaktere].

Garrett: Én voltam jelen a forgatáson, mint producer, mikor House műti a lábát. És… a játéka annyira… lélegzetállító volt. Hugh ezt kínosnak tartaná, ha hallaná, de… Hogy első sorból nézhettem, amint ez a fickó eljátssza azt a jelenetet… olyan erőteljes volt. Én még nem tapasztaltam ilyet ezelőtt, de a végén, mikor a rendező azt mondta, “vége!”, a stáb tapsolni kezdett. Ilyen nem szokott megesni. A hét éve a forgatáson dolgozó emberek már eléggé immunisak az ilyenre. De ez olyannyira hihetetlen jelenet, hihetetlen előadás volt, és annyira erőteljes…

Garrett: Érdekes, hogy a végén Cuddy-nak kell odajönnie és megmentenie őt. House megpróbál mindenkit elérni, és végül Cuddy jön – Rachellel az oldalán, hogy bonyolítsuk a dolgot. És van egy érzelmes jelenet, mikor House nem akarja, hogy Cuddy elmenjen és… a felszínen azt mondja, hogy azért, mert megbízik benne, és nem akarja elveszteni a lábát. De a felszín alatt több is van emögött. Azt még látjuk, hogy Cuddy ott van a műtét után, de mire House felébred, ő már nincs ott. Szóval… érzelmileg teljesen megoldatlan marad ez a dolog. És… ezért van egy huszonharmadik epizódunk is idén.
Russel: Bizony, nézzétek meg jövő héten!

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

  1. Reméljük, ha az Emmy díj szóba jön, és jelölik őket, vagy Hugh-t, akkor végre elismerik az alakítását.Garrett is megmondja ❗

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..