Interjú Charlyne Yi-vel (Dr. Chi Park) és Hugh Laurie-val (konkrét spoiler nincs benne, csak simán aranyosak):

Charlyne Yi – Dr. Chi Park
Az első közös jelenetem Hugh-val… rémisztő volt. Még új nekem a színészet. Olyan volt… úgy tudnám elmagyarázni, hogy olyan volt, mintha megtanultam volna három akkordot ebből a színészet dologból, aztán meg rögtön ezzel a lenyűgöző muzsikussal játszom együtt, és rosszul játszom és ami kijön, az úgy hangzik, hogy [hamisan], ő meg olyan gyönyörűen játszik és én meg: “Jaj ne, remélem, jól nézünk ki együtt, de ő annyira édes.” Az első mondatom az volt, hogy “A paraneoplasztikus szindrómát kizártuk”, de annyira izgultam, hogy miután kinyitottam az ajtót, [bénán mondtam]. A rendező meg mondta, hogy csináljam meg még egyszer, Hugh meg, hogy “Gyerünk, csináld csak”. És, ő nagyon… nagyon-nagyon támogat és megérti, hogy én még nagyon-nagyon zöldfülű vagyok.

Dr. Parkot játszom. Küzd az agresszióval és próbálja úgy beállítani magát, hogy egyenesnek és fegyelmezettnek tűnjön mások szemében.
Tetszik benne, hogy agresszió-kezelési problémái vannak. Gyerekként nekem is voltak, és néha verekedésbe is keveredtem. Szóval bele tudom élni magam ebbe az önkontrollra való törekvésbe.

Ó, egyáltalán nem jövünk ki egymással. Szerintem Dr. Adams fenyegetően hat a karakteremre, nagyon féltékeny vagyok rá, és ezt nem is próbálom palástolni. Úgy áll Adamshez, hogy “Ez itt az én területem, lépj hátrébb!” De nem tudom, mi lesz velük. Majd meglátjuk. Meglátjuk.

Tökre kedvelem Odette-et. Nagyon vicces és hülyülős, és… szerintem barátok leszünk, tök izgalmas.

A durva szavak [orvosi kifejezések] le vannak írva fonetikusan és felvételről is meghallgathatjuk, hogyan kell kiejteni. Ez tök jó, mert… vannak durva szavak.

Hugh elég vicces. Chucknak becéz, szóval én meg úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom a nevét Hewbertre*. Ő ezt nem igazán szereti, de tök jó, hogy így ugratjuk egymást. Be is jelentettem a stábnak, hogy “Igen, Hugh szeretné, ha ezentúl Hewbertnek szólítanátok.” És akárhányszor Hugh elront valamit, mindenki mondja, hogy “Ó, Hewbert!” – mintha egy szitkomban lenne. Ő nem élvezte ezt annyira, de szerintem ez vicces.

A családommal láttunk pár epizódot még annó, és megállapítottam, hogy Hugh Laurie lenyűgöző, vicces meg tehetséges, és mikor megtudtam, hogy régen komédiázott, gondoltam, hogy “Ó, ez tök logikus, hát persze.” Nemcsak, hogy természetes és drámai a játéka, de annyira őszintén mulattató, olyan valóságosan mulattató. Annyira jó. Ő annyira jó. Öm, pár éve viccelődtem azzal, hogy benne vagyok a sorozatban, mert… én leginkább stand-upozni szoktam, és viccelődtem az ügynökömnek, hogy “Ó, igen, be kéne szervezned engem abba a sorozatba, talán orvosként, ha-ha-ha” Aztán meg épp oltást kaptam a Sri Lanka-i utazásom előtt és felajánlották nekem ezt a munkát, és gondoltam “Ennek semmi értelme. Mégis hogy jutottam eszükbe?” És aztán… elvállaltam a munkát. Ja.

Szerintem próbálja a nulláról újra felépíteni az életét, ami egykor volt neki. És úgy találja, hogy lehet, hogy bejön neki a karakterem. Remélhetőleg. Majd meglátjuk. Én is csak fokozatosan tudom meg mi lesz, ahogy olvasom a forgatókönyveket, amiket kapok [az egyes epizódokét].


Charlyne erre rögtön úgy felelt, hogy egy extrém, szemtelen becenevet talált ki nekem, amit próbálok… lerázni magamról. Mert, szerintem, ha látja rajtam, hogy zavar engem a név, azzal csak arra bátorítom, hogy többször használja. Szóval próbálok közönyös lenni. “Mondhatod, ha akarod” – mondom neki. De, köztünk szólva, őszintén remélem, nem fog ez rámragadni. Öm, nos, én nem… csak szerettem volna, ha [Odette és Charlyne] jól érzik itt magukat, és, tudja, nem akartam túlságosan… mert az a fura abban, ha egy színész csatlakozik egy már létező dologhoz, hogy nincs idő arra, hogy… felvegyék a ritmust. Aznap, mikor megérkeznek és kamera elé állnak… az fog adásba menni. Nincs egy hét… gyakorlóidő. “Most forgatunk egy epizódot, amit majd nem fogunk leadni, gyakoroljatok csak!” Ez nem így megy. Ha ott kell lenni, akkor ott kell lenni. Szóval… nem tudom, csak szerettem volna, ha mindketten… nem izgulnak és… hívhatnak, aminek akarnak – amit meg is tesznek. Lehet, hogy ezt túlzásba is viszem. Lehet, hogy többet kéne közéjük csapnom az ostorral. [A kamerába:] Nincs ostorom! [A riporternek:] Nincs ostorom. Öm… De, ha lenne, akkor se használnám.

* Hewbert = [hjúbört], férfinév, de szlengben a “szőkenő” férfi megfelelője

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

  1. Hát nagyon cuki mindkét interjú… :mrgreen:
    Chi nagyon szimpi nekem…egyébként Odette is….és Hugh :szivecskezo: …hát ő mindig édes és humoros…. :szivecskezo: :szivecskezo: :szivecskezo:

  2. Jaj ezek nagyon aranyos kis interjúk! Hughtól már láthattunk/hallhattunk ilyen interjúkat, az ő stílusához hozzá vagyok szokva már azt hiszem, de Charlyne-éhoz még nem, és tökjó volt hallani őt.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..