8×06 “Parents” – extrák

Videóinterjú a szereplőkkel és az epizód írójával:


Videó letöltése
Odette: Sziasztok! Odette Annable vagyok, és Dr. Adamst alakítom.
Charlyne: Sziasztok! Charlyne Yi vagyok, és Dr. Parkot alakítom.
Peter: Sziasztok! Peter Jacobson vagyok, és Dr. Taubot alakítom. Azért vagyok itt, hogy feltegyem az általatok beküldött kérdéseket Odette-nek és Charlyne-nak. Tess kérdezi: “Odette, szerettél volna valaha orvos lenni?”
Odette: Nem, soha nem volt ilyen affinitásom. De most, hogy orvost játszom a tévében, kezdem úgy érezni, hogy lehet, hogy képes lennék rá.
Charlyne: [suttogva Peternek:] Odette kezd megőrülni.
Odette: Nem kezdek megőrülni. Ez tök normális.
Peter: Én már gondoltam arra, hogy tényleg tudnék vért venni, ha kéne.
Charlyne: [suttogva Odette-nek:] Peter kezd megőrülni.
Odette: [suttogva Charlyne-nak:] Azt mind tudjuk.
Peter: “Dr. Park jóra is fogja majd használni a belső haragját?” Ahogy House csinálja.
Charlyne: Ahelyett, hogy rosszra használnám?
Peter: Igen.
Charlyne: Ez attól függ, hogy írják meg az írók. Nem tudom biztosra, hogy a lelke mélyén gonosz vagy jó-e. Majd meglátjuk. *sejtelmes hang*
Peter: [Charlyne] a hangeffektjeiről is ismeretes.
Charlyne: Ez pedig egy befőttesüveg. *hang*
Peter: Lenyűgöző.
Charlyne: Vérvétel. *hang*
Peter: Ez a szúrás. Most a szívást.
Charlyne: *szíív*
Odette: *taps*
Peter: “Mit változtatnál a karaktereden és miért?”
Odette: Azt, hogy… ne ragaszkodjon bizonyos dolgokhoz.
Peter: Ragaszkodik a szomorú haldokló páciensekhez, a House-ra való haragváshoz…
Odette: Nem tudom, én ilyennek szeretem a karakteremet. Nem változtatnék benne semmit. Így szeretem őt. Ő egy király karakter.
Peter: Cameron kérdése: “Charlyne, mondanál egy pozitív dolgot House-ról?”
Charlyne: Ő egy zseni, egy anti-hős, egy Rozsomák…
Peter: *nevet* Rozs…
Charlyne: Egy rosszfiú.
Odette: Ez jó. Igen.

Peter: Köszi, hogy néztétek a “Rajongók kérdeznek”-et!
Odette: Hétfőnként este 9-től…
Charlyne: A Fox-on!

Get the Flash Player to see this content.

“Szülők” – írta Eli Attie
Eli Attie vagyok, a sorozat egyik írója, én írtam a “Szülők” című, hatodik epizódot.
Az egyik előnye annak, ha a House írója vagy, hogy élet-halál témákkal foglalkozhatsz. A főszereplőnk egyik témához sem áll hozzá szentimentálisan. A páciens szempontjából nagyon érzelmes dilemmával, körülménnyel nyitunk, aztán érzelemmentesen is megközelíthetjük [House szemszögéből] ugyanazt. Pár hónapja olvastam egy, a hetvenes években népszerű könyvet, a címe “A tehetséges gyermek drámája”. Alapjábavéve arról szól, hogyan neveli minden szülő a gyerekét. Még a szerető, figyelmes, jóindulatú szülők is… a gyerek kijön egy gyönyörű darab agyagként [a világra], pszichológiai szempontból, és a végén mind szerzünk sebeket, senki sem tökéletes. És engem nagyon érdekelt ez a téma. Úgy gondoltam, érdekes lenne egy olyan páciens, aki fiatalon távol került az egyik szülőjétől, akiről később kiderül, hogy egy szörnyeteg volt. Közben meg az anyja próbál jó szülő lenni és megvédeni a fiát attól, amit az apja tett, és ezzel végül elcseszi őt. Talán nem jobban, mint az apja tette volna, ha folytatja, amit csinált. De az anyja a legjobbat akarja a fiának, és ezzel kárt okoz neki. Ilyen az élet, meg ez tök érdekes. Szóval minden történetszálat a szülők-gyerekek köré építettem fel; hogy ki a jó és ki a rossz szülő. És, hogy egyáltalán lehet-e jó szülőnek lenni. És lehet, hogy nem úgy tűnik, de a House-Wilson-Foreman szál is a szülőkről és gyerekekről szól. Foreman lenne az apa, aki felügyeli House-t, és azzal is győzi meg Wilsont, hogy “nekem kell őt szobafogságra ítélnem, és te meg vigyél neki sütit meg tejet”. Amiről a végén kiderül, hogy csak trükk volt, de az egész epizód arról szól, hogy létezik-e olyan, akit nem csesztek el a szülei; mi a szülőség lényege.

Az új team nagyszerűen működik. És vicces, mert ez az ötödik évadom a sorozatnál, amely során sok jövés-menés volt a teamben. És szerintem House karakterének kell az új hús. Mindig tanulmányozza az embereket. Így tudunk meg róla még többet: ahogy új emberekkel ismerkedik. Szóval jók ezek az új karakterek House körül: tudja őket analizálni, játszani velük, látva a reakcióikat. Miközben a régi team már bejáratottabb. És ez a két színész nagyszerű munkát végez.

Mikor Chase megpróbálja Adamst behúzni a csőbe, azt gondolja, hogy szívességet tesz neki. Chase kissé mindkét oldalt szolgálja. Talán Adamsét jobban. Felismeri, hogy elkerülhetetlen az, hogy House megtudja, amit akar. Azzal mindenkinek, beleértve a teamet meg a pácienst, megspórolja House kérdezősködését, ha kideríti az igazat. Szóval úgy tűnik, mintha Chase House miatt csinálná a trükköt, de közben azért teszi, mert ő már átment ezen és Adams próbálhat ellenállni, de attól csak még rosszabb lesz. És az vicces… az a jó az új tagokban, hogy azt hiszik, hogy normális emberként fogják őket kezelni, de a régi tagok tudják, hogy fölösleges ezt elvárni House-tól.

Taub szerintem alapból nőcsábász természet – megcsalta a nejét. Én úgy értelmeztem ezt, hogy a vele járó veszélyt szerette ebben. És előző évadban felvetettem, hogy most miért ne csalhatna a nejével? És ebből egy hosszabb szál lett és aztán egy másik író bedobta évad végefelé, hogy mi lenne, ha az egyik nőjét teherbe ejtené? Aztán eljutottunk oda, hogy mi lenne, ha mindkettőt teherbe ejtené? Hiszen fizikailag képes rá. Tehát nagyon örültem, hogy én írhattam meg ennek a szálnak az első nagy fejezetét. Tökéletesnek hatott Taub karakterének, mert ő tökéletes arra, hogy a körülmények áldozata legyen. Ez mind a saját hibájából történt, a gyengeségei miatt. A színész olyan gyönyörűen alakítja ezt a fickót, aki elbotlik a gyengeségei miatt és tudja, hogy meg kell fizetnie miattuk. És az ember együtt érez vele, annak ellenére, hogy tudja, hogy az ő hibája az egész. Nagyon tetszik Peter Jacobson játéka ebben a részben, ahogy kibontakozik ez a történet, meg az is, ahogy House-t lenyűgözi, hogy a két gyereknek ugyanaz a neve. Az egyik kedvenc pillanatom, mikor Hugh arckifejezése, mikor Taub magyarázza ezt a kollégáknak.

Azt találtam ki, hogy Taub két gyerekének hasonló legyen a neve, mint pl. Dory és Dorothy és véletlenül összekeveri őket és ez problémát idéz elő. aztán David Shore azt mondta, hogy legyen teljesen ugyanaz a nevük, és ez is az egyik kedvencem az epizódban.

Nagyon tetszik nekem Foreman ebben az új szerepben. Az elmúlt évadokban Foreman kimondatlanul kvázi elnök-helyettes státuszban volt; részben régi tag, részben új. De persze House nem tisztel semmilyen státuszt a magáé alatt. Szóval vicces volt látni, ahogy Foreman próbál jelentőségteljes szerepet kiharcolni magának a teamen belül. De most tök jó őt olyan pozícióban látni, amelyben nemet mondhat House-nak, ő meg nem mondhat ellen neki. És szerintem Omar gyönyörűen játszotta el. Meg elég vicces, hogy House próbál ellenszegülni neki, és nem sikerül. Nagyon erőteljes a játéka, és nagyon mókás. A végén meg House és Foreman egy oldalra kerül. Ez azt mutatja, hogy bár ellentétes szerepben vannak, de régóta ismerik már egymást és bár nem ismernék be, de tisztelik egymást.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>