8×19 “The C-Word” – interjúk

Hugh Laurie, The C-Word, EPK

A jövő heti epizódot Hugh Laurie rendezte, ez már önmagában felkeltené az érdeklődést az epizód iránt, de hogy még jobban felkeltsék, videóinterjúkat készítettek a színészekkel (Hugh Laurie, Robert Sean Leonard, Peter Jacobson, Odette Annable, Charlyne Yi) a forgatáson. Több médium is járt náluk, a folytatásban a hivatalos sajtópakkot nézhetitek meg. Csak az utolsó videó tartalmaz spoilereket.

Frissítés: Készen vannak a fordítások.


Videók letöltése :: Megtekintés Vimeón: #1 :: #2 :: #3 :: #4 :: #5
Fordítás: Hugh Laurie :: Robert Sean Leonard :: Peter Jacobson :: Odette Annable :: Charlyne Yi :: Összevágott videó (spoileres)

Hugh Laurie

Az írók nincsenek annyival előrébb. Például a 6. résznél fogalmuk se volt, mi lesz a 19.-ben. Nekem se volt. Másnak se. Nincs is más. Csak az írók… Szóval csak dobtak egy kockával, ránéztek a naptárra, hogy ez az epizód jó lesz. Én pedig azt mondtam, jó, csináljuk!
Eléggé szokatlan [az epizód] felépítése. Két kis történet van benne párhuzamosan. Elég kevés kapcsolat van a kettő között. Csak ide-oda ugrálunk a két párhuzamos kis sztori között. Az egyik a kórházon kívül történik, velem és Wilsonnal.

Elég gyorsan lecsap rád, mikor ott ülsz egy székben. Ettől empatikusabbá kéne válnom más rendezőkkel szemben, de valószínűleg nem így lesz. Ami azt illeti, alig várom, hogy kikerülhessek a székből és [beszólhassak a rendezőnek]. Alig várom. Már csak pár nap. De mikor ott ülsz a székben, akkor [az durva].

Nagyon jól érzem magam, de közben meg nagy a teher, a felelősség. Vagy 250 ember dolgozik még itt, 250 alkatrész. És mindegyik válaszokat, utasításokat akar. Hogy mit csinálunk, miért, mi a cél?

Nagy felelősség. Különösen, mert a színészek hozzá vannak szokva… valamilyen szinten hozzá vannak szokva ahhoz, hogy vezessék őket. Legalább is nem működnek önállóan, hanem parancsra. A színészek nincsenek hozzászokva [ahhoz, hogy ők parancsoljanak]. Nem tudunk általában magasabb státuszba kerülni, hogy más színészek vezetői legyünk.

Ebben az epizódban a Wilson karakternek – Robert Sean Leonard karakterének – nagyon durva történetszála van. És… először is nagyon megtisztelő számomra, másrészt pedig kötelességemnek érzem, hogy hű legyek hozzá. Roberthez mint színészhez, és a karakterhez is.

Próbáltam óvatosan bánni [az újakkal], mert bizonyára fura lehet nekik a helyzet, hogy hirtelen… az ő munkájuk változatlan, viszont engem máshogy kell kezelniük. Kispadosból játékmester lett.
Nagyon kedvesek és megértők. És lehet, hogy a hátam mögött pletykálnak rólam, nem tudom. Csak titkolják jól, ennyit kérek.
Nagyon ügyesek. Akár egy kis változtatást kértem tőlük, amiben nem vagyok biztos, hogy jól el tudtam magyarázni, vagy túlmagyaráztam, vagy nem mondtam eleget… Nem vagyok benne biztos, hogy megértették, amit szeretnék. De ők megcsinálják. És nagyon jó látni egy ötletet… mármint nem úgy, hogy az én ötletemet… Bármilyen elképzelésedet látni megvalósulni, nagyszerű érzés.

A vendégszereplőink figyelemreméltóak. Van egy hétéves kislány, aki… szerintem róla még hallani fognak a jövőben. Ha nem ebben az évtizedben, akkor a következőben vagy az azutániban. De ez a lány olyanokat megcsinál… nagyon ügyes. Az egész stábot… elvarázsolta.

Valaki évekkel ezelőtt mondta nekem, hogy “Valamikor vége lesz. Gondolni kell erre is”. És valószínűleg egészen az utolsó hétig nem fogom [ezt a tényt befogadni], így működik a kicsi, borsónyi agyam. De csak nemrég gondolkoztam el azon, hogy igen, ez nem semmi, amit letettünk. Ezekkel az emberekkel egy nagyszerű dolgot hoztunk létre. És hiányozni fognak… azok, akikkel nem fogok többet találkozni. Remélem, néhányukkal fogok, de… elkerülhetetlenül szét fogunk szóródni a négy égtáj felé.
És az is hiányozni fog, hogy ilyen – számomra végtelenül lenyűgöző – történetek elmesélésének lehettem részese. Olyan színek voltak benne. Nem ismerek más sorozatot, amely ilyen gyorsan és ügyesen váltana a tragédia, a humor, a bohózat, a gyermeteg játékosság és a filozófikus melankólia között. És mindez a váltás sokszor néhány megszólalás alatt történik. Nem ismerek semmi ilyet, amiben én benne voltam vagy amit láttam a közelmúltban, amely ezt közelítené meg.

Mikor elérkezünk egy ilyen hosszú munkafolyamat végére – amiről én elképzelni se tudtam előtte, hogy egy szerepet ilyen sokáig lehet csinálni. De egy színész se tudná ezt elképzelni. Részben azért lesz színész az ember, hogy mást és mást próbálhasson ki szinte minden héten. De mikor egy ilyen dolog végére érünk, bármilyen beszólást is kapunk a hátsó sorokból az elkövetkező években, ezt nem lehet letagadni. Nem lehet letagadni. Lehet, hogy nem felel meg mindenki ízlésének, lehet, hogy nem is látott belőle egy kockát se – egy csomóan nem látták. De, akik látták, azokra hatással volt. Akár jó, akár rossz hatással, sok-sok emberre szerte a világon. És ez… ezt nem lehet elvenni. Ez egy szilárd valami, amire nyugodtan vissza lehet úgy tekinteni, hogy igen, ebben én is részt vettem, és hihetetlenül büszke vagyok rá. Mindig is büszke leszek. Nem mondhatja senki, hogy “Várjunk csak, újravizsgáltuk a dolgot és kiderült, hogy nem is létezett, és te rossz… valójában Mickey Rooney-nak kellett volna játszania a karaktert, az sokkal jobb lett volna”. De ezt nem teheti meg senki. Ha egyszer létezett, akkor létezik. Ez elégedetté tesz.

Csak Kenneth Branagh rendezett engem mint színészkolléga. És, atyám, jól sikerült. Ő is jó volt benne, és a film is elég sikeres lett. Szóval… ez vigasztalóan hat rám.

Robert Sean Leonard

Az epizódot, amelyet most forgatunk, Hugh Laurie rendezi. Szóval… az epizód befejezése úgy… két és fél hónap múlva várható, szerintem. A múltkori rendezése alapján. Kicsit lassú… mármint a magánéletben, nem rendezőként. Rendezőként elég gyors, ami azt illeti. *suttogva* De ő lassú.

Nagyon vicces, hogy egy olyan fickó, aki a forgatások középpontjában áll… legtöbbször. Ha csak én dolgozom aznap, akkor én állok a középpontban. De általában ő az a fickó. És az, hogy ez a fickó hirtelen rendező lesz, nagyon fura érzés. Elég… király. Kicsit olyan, mintha az elnök fölmenne a dombra és a kongresszus élére állna.

Szerintem Hugh-nak nagyon jó szeme van a rendezéshez. És szerintem nagyon tehetséges, ami elég nagy adottság, ha te vagy a főszereplő. Mert rendezőként feletted álló erőknek kell megfelelni: időben kell végezni, és esélytelen, hogy leforgathatjuk azokat a beállításokat – jobb, ha elfelejted… És Hugh-val ez kicsit lazább. Több teret adnak neki… ami jó, és bárcsak minden rendezővel megtennék ezt.

Hugh olyasvalaki, aki jövő héten [ugyanúgy visszaáll melléd színésznek]. És van egy bizonyos szintű figyelmesség és gondoskodás, amely más rendezőknél néha hiányzik. Az a tény, hogy egy olyan epizódról van szó, amelyben csomó dolgom van, nagy jelenetekkel… jó érzés – és ezt pár nap tapasztalat alátámasztja -, hogy a rendező olyasvalaki, akit elég jól ismerek, és aki imádja a sorozatot.

Örülök, hogy ez a sorozat annyi embernek jelentett valamit és hogy Hugh és az én munkám együtt valami különlegeset adott az embereknek. És ez csak erősíti azt az érzést, hogy imádjuk ezt csinálni. És kárpótol azokért a napokért, mikor fáradt vagy rosszkedvű vagy. És… ez ugyanolyan, mint a kedvenc sorozataimmal… tudom, milyen erős lehet az érzés, mikor szeret valaki egy tévésorozatot. Mert én is… a közelmúltban is volt ilyen, imádtam a Maffiózókat, Az Elnök embereit. De mikor a saját sorozatod [ér véget]… ez olyan, mint mikor valaki azt mondja: “Dögös a nővéred!”. Én meg: “Mi? Miről beszélsz?” Ez pont ilyen érzés.

Peter Jacobson

Hugh rendezőként… nagyszerű. Miután túllépsz azon a tényen, hogy úgy érzed, mintha egy teljesen más ember rendezne, mint akivel játszani szoktál. Ezt biztos hallották már, de ő a normális akcentusával rendez, ami nem is akcentus, hanem az ő… izéje. Szóval hogy ő… angol és ez megváltoztatja… teljesen más az érzet. És ő egyértelműen a színészek rendezője. Ez nem meglepő. Szóval… nem érzem azt, hogy biztonsági háló nélkül [lengenék a levegőben]. Igazán alapos. Csak veszi mindazt a nagyszerű dolgot, amit színészként csinál, és – akcentussal – megcsinálja azt rendezőként.

Elég egyedi dolog az, hogy ilyen sokáig mehetett ez a sorozat. Én öt évet voltam benne, a többiek nyolcat. És ezáltal mélyebbre lehet ásni a karakteredben, mint bárhol máshol, máskor tehetnéd. És ezzel jár bizonyos magabiztosság, de az a nagyszerű még Hugh-ban, hogy ezeket a karaktereket jobban ismeri, mint bármely más rendező. Szóval minden szögből megközelít minket [színészeket]. És ezalatt nem katonai agresszivitást értek, hanem hogy mélyre nyúl és tudja, miről szól ez az egész, és segít nekünk mélyebben belegondolni. Ami nagyszerű.

Én kábé félidőben csak felugrottam erre a száguldó vonatra. Szóval nem én építettem fel a nulláról [a sorozatot], de már öt éve benne vagyok és a részesének érzem magam. Csodálatos élmény. Hogy színészként azon dolgozhatom, hogy elmélyedjek a karakterben, öt éven keresztül. És elég feszes a munka… csodálatos volt.

Nagyszerű érzés. Ennél büszkébb nem is lehetnék a sorozatra. Egyike a legjobb drámasorozatoknak és örülök, hogy megadatott nekem ez a lehetőség, hogy benne legyek öt éven keresztül. És bármennyi ideig adják még, ismétlik vagy bármi… House tagadhatatlanul egy ikonikus karakter, egy kulturális ikon. És ha csak egy kicsit is ugrálhatok körülötte, részt vehetek ebben, az csodálatos érzés. Nagyon-nagyon szerencsés vagyok. Nem hiszem, hogy ez megismétlődhet valaha, de… nem tudhatjuk.

Olyan, mintha családtagok lennénk. Tudja a trükkjeimet, vagy hogy hogyan merülök el a pillanatban, és ő ott van, hogy terelgessen. És elég nagyszerű, mert csodálatos rendezőink voltak, de teljesen más, mikor Hugh rendez. Mert igazán… annyira ismer minket. És nem is kell sok mindent megbeszélni, inkább érzésből csináljuk.

Szeretnék, egyszer [rendezni]. Szerintem messze vagyok tőle… És ez egy jó szituáció erre, mikor egy sorozatban szerepelsz, a stáb nagyszerű, szóval tudsz rájuk támaszkodni. Alapvetően ők megrendezik helyetted. Én legalábbis így tervezném.

Odette Annable

Valószínűleg ő a kedvenc rendezőim egyike. Fantasztikus ez az élmény. Kicsit félreteszem az idegességemet és kezdem kényelmesen érezni magam és magabiztosnak. És olyan jó megjegyzései vannak. Egy igazi színész-rende… egy színész, szóval nyilvánvalóan mindent tud erről a sorozatról, és… nagyszerű.

Most forgatjuk a 19. epizódot és Hugh a rendező. A páciens egy hat éves kislány, akinek ritka betegsége van. Az anyja orvos, és őt is bevonjuk a differenciál diagnózisba, mert szakértője a gyermeke állapotának. És bepillanthatunk a családi életükbe, a férjével való viszonyba… ahogy ez a betegség és az, hogy segíteni akar a lányán, rányomta a bélyegét az életére. Szóval ez egy tipikus House-os történet. És a kislány csodálatos. Az epizód vendégszereplői mind fantasztikusak. A többi epizódé is azok, de nem tudom, van valami ebben a kicsi lányban, ami megfog. És Jessica Collins lenyűgöző. Nagyon jó lesz, ez egy nagyon erőteljes epizód. Már az olvasópróbán is sírt mindenki.

Egyszerűen fantasztikus. És olyan, mintha egy teljesen más ember lenne. Ott van Hugh Laurie mint rendező, és ott van House-ként is. Két különböző ember. Olyan, mintha most megismerhetném Hugh Laurie-t, miközben House-t már olyan jól ismerem. Beszélgetek Hugh-val House-ként [a sorozatban], és annyira más. Hihetetlen. Még a hangszíne is, minden megváltozik és sokkal lágyabbá és boldogabbá válik… egy más emberré.

Szívesen rendeznék, talán negyven év múlva. Teljesen elégedett vagyok színészként és talán belekóstolok egyéb dolgokba is, de a rendezés nagyon ijesztően hangzik. És nem tudom, hogy vállalnék-e ilyesmit a közeljövőben. De persze, talán majd egyszer. Majd meglátjuk.

Annyi figyelmet fordít a részletekre és… mindenre. És tudni lehet, hogy fantasztikus lesz. A tanácsai annyira ottvannak. Izgatottan várom, hogy megnézhessem ezt az epizódot.

Nem túl szerencsés a helyzet, mert ez az első évem, és gondoltam, ó, még lesz pár ezen kívül, hogy orvost játszhatok. De most, hogy ez az utolsó év és… mindenkinek jól jött ki ez az év, és… kicsit keserédes érzés, még nekem is. Izgalmas érzés, hogy benne lehettem az utolsó évadban, de az ember elkezd belegondolni, hogy már csak pár rész van hátra és vége. És a következő részek annyira erőteljesek, fantasztikusak. És szerintem a sorozat nagyon jó véget fog érni, a rajongók megkapják, amit akarnak. Nagyszerű lesz.

Charlyne Yi

Hugh rendezi ezt a részt és rettegtem a vele való közös munkától, mert azt álmodtam, hogy megharagudott rám rendezőként és mindenki odajött hozzám és Omar [Epps] kérdezte, hogy “Jól vagy?” én meg “Igen, jól”.

Fura volt Hugh-t más fényben látni. A normális akcentusával beszélt és olyan jól szórakozott. Mármint nem, mintha nem szórakozna jól, mikor House-t játssza, de a viselkedése, a testbeszéde teljesen megváltozik. House-ként csak *House-os hangon* “House vagyok”. És Hugh-ként – ahogy ritkán látjuk – *vidám hangon* “Jól van, csináljuk ezt, csináljuk azt!” Nagyon édes és… egyértelműen magyaráz és figyel a részletekre. Például a kezeket illetően: “Kéz kinyújt. Most kéz behúz.” és “Ó, ez gyönyörűen néz ki.”

Igen, nagyon kedves és… nem mintha mást vártam volna, de az álmom azt jósolta, hogy undok lesz velem, de… az csak álom, nemde?

Összevágott videó

Robert Sean Leonard: Az epizódot, amelyet most forgatunk, Hugh Laurie rendezi. Szóval az epizód befejezése úgy… két és fél hónap múlva várható. Kicsit lassú.
Charlyne Yi: Rettegtem a vele való közös munkától, mert azt álmodtam, hogy megharagudott rám rendezőként.
Hugh Laurie: Hagyd abba a klikkelést. Ez parancs!
Odette Annable: Olyan ideges voltam. Mondtam ezt neki is, erre ő: “Hát, jól is teszed.”
Hugh: Miről beszélnek? Biztos, hogy a jó színészeket kérdezték meg, nem a Dr. Csontét vagy ilyesmi?

HUGH LAURIE RENDEZ

Hugh: Action!
Robert: Szerintem Hugh-nak jó szeme van a rendezéshez. Ez elég nagy adottság, ha te vagy a főszereplő.

House: Az a mi kicsi drága tumorbogyónk? Olyan gyorsan felnőnek, nemde?

Hugh: Nagyon ijesztő, de örömteli is. Elég gyorsan lecsap rád. Ott ülsz egy székben…

Park: Jó hír. Emily tüdeje tiszta.

Charlyne: A normális akcentusával beszélt és… olyan jól szórakozott.
Peter Jacobson: Elég alapos. Azt, amiben jó színészként, átülteti – az akcentusával – a rendezésbe.
Hugh: Ebben az epizódban a Wilson karakternek – Robert Sean Leonard karakterének – nagyon durva történetszála van.

Wilson: Nem fogok lassú halált halni egy kórházi ágyon neonfény alatt, miközben a látogatóim hebegve-habogva hazudnak arról, milyen jól nézek ki.

Robert: Az a tény, hogy egy olyan epizódról van szó, amelyben csomó dolgom van… jó érzés, hogy a rendező olyasvalaki, akit elég jól ismerek.
Hugh: Bármilyen elképzelésedet látni megvalósulni, nagyszerű érzés.

Hugh: Ennyi!

Egy hozzászólás a(z) “8×19 “The C-Word” – interjúk” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük