A kreatív folyamat a "House"-ban

Egy hónap híján egy éve voltak House-ék a Los Angeles-i “Paley Center for Media” nevű helyen (amolyan művelődési ház), ahol egy riporter kérdezett a megjelent szereplőktől és készítőktől. Alig hallható videókat, illetve innen-onnan fotókat már láthattatok. De ma végre közzétettek egy jóminőségű felvételt, és pár képet is.
A videót fordítással a folytatásban találjátok meg, az eddigi Paley-s bejegyzéseinket pedig a “Paley 2009” címkére kattintva (a bejegyzés alatt, de még a hozzászólások fölött).

Hugh Laurie: Gyakran kérdezgetnek – jó, nem gyakran, nem, mintha ez mindennapos lenne, de pl. ma megkérdezték – hogy szerintem minek kéne történnie House-szal vagy mit remélek, hogy megtörténik. Engem nem igazán az érdekel, hogy mi történik vele, hanem, hogy hogyan. Csak ezen gondolkodom, tulajdonképpen részben ez is a feladatom: hogy azon aggódjak, hogy hogyan, nem azon, hogy mit. Az, ha jók az ötletek vagy jók történetek, az csak mellékes. Részemről a végrehajtás a lényeg, az, hogy hogyan van megírva a forgatókönyv és nem az, hogy mi [történik]. Ha House transzvesztita lesz vagy apáca, nem igazán érdekel, addig, amíg az jól van megírva. Tudom, hogy sok-sok ember meg tud írni egy jó ötletet, de inkább játszom el egy rossz ötletet, amit David Shore ír meg. Én így…
*taps*
Hugh: Nem, most komolyan.
David Shore: Ami egyébként már előfordult.
Hugh: Nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaha is volt vagy lenne rossz ötlete, de tudod, mire gondolok. A végrehajtás a lényeg. Az ördög a részletekben… vagy Isten rejlik a részletekben? Melyik?
David: Valószínű, mindkettő.
Hugh: Valószínű, mindkettő a részletekben rejlik.
*nevetés*

» Sok beleszólása van (Hughnak) a “hogyan”-ba? Vagy csak követi az utasításokat?
Hugh: Báb. Báb vagyok. Nem tudom. Én… én… ennek nem is én vagyok a megmondója. Nemde?
David: Mikor Hughnak eszébe jut valami – ahogy minden egyes jelenetről eszébe jut -, és csomó energiát fektet bele… Sok gondolata van ezekről a dolgokról, hiszen teljesen átlátja a karaktert, szóval meghallgatjuk, ha mondandója van – ami általában így van.
Hugh: Prrr.
David: És ez jó dolog. Meghallgatjuk, és megcsináljuk, mert igaza van.
Hugh: Ááá.

» És… reméljük nincsenek sokan olyanok, akik odamennek magához, és azt hiszik, hogy valódi orvos.
Hugh: Ööö… igen. Igen. Az fura lenne. Valóban az lenne.
» De azért már történt ilyen.
Hugh: Ööö… nem nagyon.
» Mert maga nem túl barátságos.
Hugh: Lehet, hogy erről van szó, de talán az emberek jobban külön tudják választani a fikciót a valóságtól.
» Szerintem ez egyáltalán nincs így.
Hugh: Szerintem meg igen. Hogyha valaki odajönne orvosi tanácsért, adnék… adnék neki egy pszichiátriai tanácsot. De orvosit nem. Ez még tényleg nem nagyon fordult elő.
David: De egy csomóan mondják, hogy “Ó, ezt biztos tudnád diagnosztizálni.”
Hugh: Igen. Ez jó nyitómondat egy beszélgetéshez. Tudod, hogy “Ha muszáj lenne, biztos tudnád, hogyan kell kezelni… biztos tudnád.”

[PaleyCenter.org]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük