Band from TV – chicagói koncertek – beszámoló

A közönség egyik szerencsés tagja két koncertről is beszámolt, melynek fordítását megtaláljátok a folytatásban.

(Ha a forrásokra kattintotok, sok-sok fotót is találtok a szöveg mellett)

Péntek

Hát, emberek, el kell mondanom, ez volt életem legeseménydúsabb és legcsodálatosabb hétvégéje!!! Itt lakom Chicagóban, szóval az, hogy itt voltak, ráadásul Hugh-val, az ESZMÉLETLEN!!!

A pénteki koncert a Harry Carray’s-ben fenomenális volt!!! VIP-karszalagunk volt, szóval szó szerint rátapadtam a kordonra, ami elválasztott minket a színpadtól. Még aznap, korábban sikerült lefotózkodnom Jesse-vel és nagyszerű volt; olyan ééédes és a “Mayfield Pszichiátriai Intézet”-es pólója volt rajta, ami lenyűgözött, és nyilván őt is.

De a LEGJOBB az volt az egészben – amit rá akarok majd vésetni a sírkövemre -, hogy Hugh köszönt nekem. Épp az egyik ismerősömet vártam és aztán láttam, hogy valaki errefelé jön; és aztán megállt a Föld és minden megszűnt létezni körülöttem – és általában ekkor kúszik be a nyálas zene a gagyi ’80-as évekbeli filmekben. Teljesen ledermedtem, de sikerült kipasszíroznom magamból egy “Helló, Mr. Laurie”-t és ő erre lágyan mondott egy “Helló”-t és integetett egyet. Később mondtam a férjemnek, hogy abban a pillanatban akár az Apokalipszis is bekövetkezhetett volna, azt se vettem volna észre… LOL! Bocs, hogy kibukott belőlem a rajongó kiscsaj… térjünk vissza a koncerthez.

Kitűnőek voltak. Amikor annó először láttam őket a Canyon Clubban, Scotty Grimes nem nagyon nyűgözött le, de ez után a koncert után kénytelen voltam megváltoztatni a véleményemet. A fickó egy nagy ripacs és nagyszerű előadó. Az energiája és szenvedélye miatt a fotósok álom alanya. Aznap este mindenki nagyon jó volt, de meg kellett említenem Scott új státuszát a fejemben.

Mindet egybevetve, sokkal jobbak voltak, mint mikor először láttam őket… sokkal több energiával zenéltek!!!

[Band from TV Livejournal]

Szombat

Ha ott voltatok a hétvégén, akkor érezhettétek, mennyire MELEG és elviselhetetlenül párás volt (azt hittem, Bob ott helyben elolvad!!!)

James [Denton] nagyon jól tolta a Blackhawk gitárján. Hiszen nemrég nyertük meg a Stanley kupát…

A zene kitűnő volt. Energikusak, és lehengerelte a közönséget. Szerintem, aki csak Gavin Rossdale [angol zenész] miatt jöttek el, azok nagyon meglepődhettek, hogy mit láthattak & hallhattak.

[Band from TV Livejournal]

[..] És most beszélnék a Vic [Theatre-beli koncert]-ről. Mi (az ismerőseimmel) VIP-jeggyel mentünk be az előadásra. Akkor nem is értékeltem annyira, milyen közel is mehettünk a színpadhoz. Szó szerint magán a színpadon könyököltem. Féltem, hogy valaki rámlép és Jesse majdnem rámdöntötte a mikrofonállványát! Csak mosolygott egyet, aztán továbblépett.

Ez messze a LEGKIRÁLYABB koncert volt, amire valaha elmentem, és olyanokra gondolok, mint a U2, Aerosmith stb. Annyira élénkek és szórakoztatóak voltak, hogy az még tett rá jó pár lapáttal!

Szóóóval Scott jött a színpadra és Hugh helyett állt be a “Walking in Memphis”-re – ez a szám vagy 3-4 perces, de esküszöm, az ő előadásukban több mint 5 perces volt… hahaha! A végére a srácok lényegében meghajoltak előtte!

Az előadás közepe táján Jesse eltűnt a színpadról. Aztán arra eszméltem, hogy Bob szinte abbahagyta a zenélést és az erkély felé bámul és mutat. Szóval természetesen mindenki odafordult és Jesse ott hegedült fönn. Ez egy “aztakurva”-pillanat volt – azon aggódtunk, hogy le ne essen, és közben meg HIHETETLENÜL király volt az egész!

Aztán Scotty elkezdte énekelni az “Oh Darling”-ot és közeledett felém és nekem énekelt, és leguggolt, megfogta a kezemet. És aztán a kis sunyi ellopta a kedvenc Coach-táskámat, amit magam elé raktam, hogy a kezeim szabadon maradjanak a fényképezéshez!!! LOL (videó)

A koncert végefelé, mikor Hugh és Greg [Grunberg] elkezdtek Hugh szintijének állapotán vitatkozni – most azt kívánom, bárcsak előrelátóan felvettem volna az egészet ahelyett, hogy hisztérikus röhögésben török ki. Mikor Greg először mondta, hogy elromlott a szintetizátor, Hugh nem értett vele egyet. Két másodperccel később elhallgatott a zongora. Hugh megpróbált átfutni a színpad másik végébe az orgonához, de amint odaért, a kellékesek megjavították a zongorát, erre meg visszafutott. Többször újrakezdték a számot, és Hugh könyörgött Gregnek, hogy higyje el, nincs semmi baja a szintinek… erre az megint elhallgatott. A többiek már röhögtek és Greg motyogott valamit arról, hogy az egész visszaütött, mikor végre ismét megjavították a zongorát. És Greg végül annyit mond, hogy “Mondtam, hogy valami nem stimmel azzal a kib*szott zongorával” Uram atyám… az egész zenekar és a közönség szétesett!!! Mindeki nevetett. (videó)

Ahogy korábban írtam… a legjobb koncert, amin VALAHA voltam!

[Band from TV Livejournal]

Csatlakozás a társalgáshoz

6 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..