Hugh Laurie igazán felkészült a szombati budapesti koncertjére. Egy jóestéttel üdvözölte a közönséget, majd pedig megköszönte mindenkinek, hogy eljött, annak ellenére, hogy ő “nemrégiben még színész volt”. Arra alapozott, hogy “egy pilótának se örülnénk, ha kiderülne, hogy tegnap még fogorvosként dolgozott”. Mindenesetre megnyugtatta a “repülőn utazókat”, hogy “jó kezekben lesznek ma este a Copper Bottom Bandnek köszönhetően”.
Mivel a banda nevére nem kapott elég erős reakciót, mindenkit felszólított, hogy az este folyamán, amikor kimondja, hogy “Copper Bottom Band”, őrülten örülve tapsoljunk, hiszen megérdemlik. Meg is érdemlik, mert az első turnéhoz hasonlóan az idei banda is nagyszerű zenészekbúé áll. Az alapfelállásból megmaradt Sista Jean McLain (ezúttal vokálozás mellett többször szólózott is), a kanadai David Piltch (nagybőgős) és Vincent Henry (szaxofon és egyéb rézfúvósok). Az új albumon, így a koncerten is egy új vokalista/énekes, Gaby Moreno is megjelent, Hugh még tangózott is vele a “Kiss of Fire” közben. A másik új hölgy szintén rézfúvós Elizabeth Lea végigtáncolta a számokat, miközben nagyszerűen játszott a hangszerén. Rajtuk kívül a dobos, Herman Matthews meg a hihetetlenül elegáns Mark Goldenberg (mindenféle gitáron, egy orgonán meg harmonikán játszott) voltak még újak.
Fotó: Kallos Bea/ MTI
Mikor Hugh leült a zongorához, a HL-monogramos széke mellett talált egy kis cetlit? “Mi ez?” – kérdezte. “Ezt most nyissam ki?” Mire egy nő bekiabált, hogy “later”, azaz később. Erre Hugh nagy teátralitással elkezdte kinyitni a papírt, amiből kihullott egy kisebb cetli. Valamit megláthatott rajta, mert utána mondta, hogy “jó, akkor később nézem meg”. Majd letette a zongorára, mondván, hogy “itt végig biztonságban lesz. Kíváncsi vagyok, mi lehetett a levélben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
