véleményformálda kategória bejegyzései

Jó estet kívanok, Budapest!

Hugh Laurie igazán felkészült a szombati budapesti koncertjére. Egy jóestéttel üdvözölte a közönséget, majd pedig megköszönte mindenkinek, hogy eljött, annak ellenére, hogy ő “nemrégiben még színész volt”. Arra alapozott, hogy “egy pilótának se örülnénk, ha kiderülne, hogy tegnap még fogorvosként dolgozott”. Mindenesetre megnyugtatta a “repülőn utazókat”, hogy “jó kezekben lesznek ma este a Copper Bottom Bandnek köszönhetően”.

Mivel a banda nevére nem kapott elég erős reakciót, mindenkit felszólított, hogy az este folyamán, amikor kimondja, hogy “Copper Bottom Band”, őrülten örülve tapsoljunk, hiszen megérdemlik. Meg is érdemlik, mert az első turnéhoz hasonlóan az idei banda is nagyszerű zenészekbúé áll. Az alapfelállásból megmaradt Sista Jean McLain (ezúttal vokálozás mellett többször szólózott is), a kanadai David Piltch (nagybőgős) és Vincent Henry (szaxofon és egyéb rézfúvósok). Az új albumon, így a koncerten is egy új vokalista/énekes, Gaby Moreno is megjelent, Hugh még tangózott is vele a “Kiss of Fire” közben. A másik új hölgy szintén rézfúvós Elizabeth Lea végigtáncolta a számokat, miközben nagyszerűen játszott a hangszerén. Rajtuk kívül a dobos, Herman Matthews meg a hihetetlenül elegáns Mark Goldenberg (mindenféle gitáron, egy orgonán meg harmonikán játszott) voltak még újak.

Hugh Laurie, Fotó: Kallos Bea/ MTI

Fotó: Kallos Bea/ MTI

Mikor Hugh leült a zongorához, a HL-monogramos széke mellett talált egy kis cetlit? “Mi ez?” – kérdezte. “Ezt most nyissam ki?” Mire egy nő bekiabált, hogy “later”, azaz később. Erre Hugh nagy teátralitással elkezdte kinyitni a papírt, amiből kihullott egy kisebb cetli. Valamit megláthatott rajta, mert utána mondta, hogy “jó, akkor később nézem meg”. Majd letette a zongorára, mondván, hogy “itt végig biztonságban lesz. Kíváncsi vagyok, mi lehetett a levélben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Találkozás Hugh Laurie-val

Hugh Laurie július elején szülőhazájának fővárosában, Londonban adott koncertet egy 8000 fő befogadására alkalmas koncertteremben (nézd meg belülről). Azon szerencsések közé tartozom, akik ott lehettek azon az estén, és azóta is csak elmosolyodom, mikor eszembe jut, annyira jó volt. Nem csak a zenei élmény, hanem maga a tény miatt, hogy ott álltam másfél méterre attól az embertől, akit annyi órán át néztem a tévében, az interjúkban, az interneten. Hú, leírhatatlan… azért egy kis élménybeszámolóval megpróbálom átadni akár csak a töredékét annak, amit ott átéltem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Once Upon a Time – évadzáró

Jennifer Morrison, A Land Without Magic

Tegnap volt Jennifer Morrison sorozatának évadzárója Amerikában. Minden megvolt benne, ami kell. Szálak elvarrása, drámázás, cliffhanger a végén.
Csak én érzem úgy, hogy a Once Upon a Time egy buta sorozat? Lehet, hogy csak magasabbak az elvárásaim a House után (biztos), de valahogy a színészi játék, a dialógusok, a grafika… olyan buta. Nem hiteles. Jó, a House-ban is előfordul néhány gyengébb alakítás (ld. hetibetegek), de pl. amit David Shore (a House készítője) mondott, hogy az náluk elképzelhetetlen volt, hogy az egyik szereplő visszakérdezzen, hogy “Mi? Hogy mondtad?” – ez sokszor előfordul a Once-ban és valószínűleg más sorozatban is, meg a való életben is. De ugye “a sorozatoknak nem kell hűeknek lennie a való élethez.”
A színészek pedig… inkább talán a rendezés miatt… ahogy játsszák a hőst meg a hősszerelmest… persze erről szól a sorozat, hogy hős királyfik meg királylányok szerelmesek egymásba. De akkor is, valahogy nekem komolytalan, ahogy néha ezt tálalják.
Egyébként a történet végig érdekelt az évad során. Bár nem mindig tudtam időben elhelyezni a másik világbeli sztorikat a sok időugrás miatt.
Néhány spoileres megjegyzés: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra ismétlések – előzetes

A “Következő epizód” szekciónkban meg a Naptárban is látszik, hogy most melyik évad fut a tv2-n, de azért ez megérdemel egy bejegyzést: tehát múlt héten véget ért a 7. évad és ettől a héttől folytatódik az 5. évad ismétlése, ahol legutóbb abbahagyták. Nem tudom, hogy kapunk-e minden héten új előzetest, addig is ide írhatjátok az epizódokkal kapcsolatos érzéseiteket (pl. “mintha Wilsonnak mélyebb lenne a hangja”), véleményeteket (“akkor még izgalmas volt a House-Cuddy kapcsolat”). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“House: A sebzett gyógyító a televízióban”

Ehhez a könyvhöz is szkeptikusan állok hozzá, mint az összes többi “nemhivatalos” Doktor House-ról szólóhoz. Az ilyenekről először azt gondolom, hogy csak mások munkájából akarnak nyerészkedni. Kissé hasonlítanak a verselemzéshez – olyat is kiolvasnak a sorok közül, amiről a költő valójában még csak nem is álmodott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kiszivárgott a 8×01

Amint azt már Facebookon meg Twitteren jeleztem, kikerült a 8×01 “Twenty Vicodin” az internetre. Ez még csak a sajtósok számára kritikaírásra kiadott verzió, nem a végleges. A történetben nyilván nem fognak már változtatni, de ilyeneket kiírtak, hogy “innen hiányzik egy közeli kép, amin House ezt meg azt tartja a kezében”. Meg zeneszámok nem voltak nagyon benne. Szóval mindenki döntse el, hogy ezzel a verzióval akar-e elsőnek találkozni.

Direktlinkeket itt találtok, torrent klienssel meg innen lehet letölteni.

Ehhez a bejegyzéshez írhattok véleményt, spoileresen is (jelezve, hogy “SPOILERES”). De aki egyáltalán nem akar még megtudni semmit az epizódról, az ne lapozzon a kommentszekcióhoz.

Huddy-kritika

Az alábbi írás egy olyan olvasónktól, Nórától származik, aki a 7×23-at látta először a “Doktor House”-ból. Megosztotta az epizóddal kapcsolatos érzéseit, következtetéseit. Majd, hogy miután megnézett pár korábbi részt, hogyan értékelte újra az évadfináléval kapcsolatos megállapításait. SPOILERES azok számára, akik a tv2-n követik a sorozatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….