kritika kategória bejegyzései

Jó estet kívanok, Budapest!

Hugh Laurie igazán felkészült a szombati budapesti koncertjére. Egy jóestéttel üdvözölte a közönséget, majd pedig megköszönte mindenkinek, hogy eljött, annak ellenére, hogy ő “nemrégiben még színész volt”. Arra alapozott, hogy “egy pilótának se örülnénk, ha kiderülne, hogy tegnap még fogorvosként dolgozott”. Mindenesetre megnyugtatta a “repülőn utazókat”, hogy “jó kezekben lesznek ma este a Copper Bottom Bandnek köszönhetően”.

Mivel a banda nevére nem kapott elég erős reakciót, mindenkit felszólított, hogy az este folyamán, amikor kimondja, hogy “Copper Bottom Band”, őrülten örülve tapsoljunk, hiszen megérdemlik. Meg is érdemlik, mert az első turnéhoz hasonlóan az idei banda is nagyszerű zenészekbúé áll. Az alapfelállásból megmaradt Sista Jean McLain (ezúttal vokálozás mellett többször szólózott is), a kanadai David Piltch (nagybőgős) és Vincent Henry (szaxofon és egyéb rézfúvósok). Az új albumon, így a koncerten is egy új vokalista/énekes, Gaby Moreno is megjelent, Hugh még tangózott is vele a “Kiss of Fire” közben. A másik új hölgy szintén rézfúvós Elizabeth Lea végigtáncolta a számokat, miközben nagyszerűen játszott a hangszerén. Rajtuk kívül a dobos, Herman Matthews meg a hihetetlenül elegáns Mark Goldenberg (mindenféle gitáron, egy orgonán meg harmonikán játszott) voltak még újak.

Hugh Laurie, Fotó: Kallos Bea/ MTI

Fotó: Kallos Bea/ MTI

Mikor Hugh leült a zongorához, a HL-monogramos széke mellett talált egy kis cetlit? “Mi ez?” – kérdezte. “Ezt most nyissam ki?” Mire egy nő bekiabált, hogy “later”, azaz később. Erre Hugh nagy teátralitással elkezdte kinyitni a papírt, amiből kihullott egy kisebb cetli. Valamit megláthatott rajta, mert utána mondta, hogy “jó, akkor később nézem meg”. Majd letette a zongorára, mondván, hogy “itt végig biztonságban lesz. Kíváncsi vagyok, mi lehetett a levélben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Találkozás Hugh Laurie-val

Hugh Laurie július elején szülőhazájának fővárosában, Londonban adott koncertet egy 8000 fő befogadására alkalmas koncertteremben (nézd meg belülről). Azon szerencsések közé tartozom, akik ott lehettek azon az estén, és azóta is csak elmosolyodom, mikor eszembe jut, annyira jó volt. Nem csak a zenei élmény, hanem maga a tény miatt, hogy ott álltam másfél méterre attól az embertől, akit annyi órán át néztem a tévében, az interjúkban, az interneten. Hú, leírhatatlan… azért egy kis élménybeszámolóval megpróbálom átadni akár csak a töredékét annak, amit ott átéltem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Once Upon a Time – évadzáró

Jennifer Morrison, A Land Without Magic

Tegnap volt Jennifer Morrison sorozatának évadzárója Amerikában. Minden megvolt benne, ami kell. Szálak elvarrása, drámázás, cliffhanger a végén.
Csak én érzem úgy, hogy a Once Upon a Time egy buta sorozat? Lehet, hogy csak magasabbak az elvárásaim a House után (biztos), de valahogy a színészi játék, a dialógusok, a grafika… olyan buta. Nem hiteles. Jó, a House-ban is előfordul néhány gyengébb alakítás (ld. hetibetegek), de pl. amit David Shore (a House készítője) mondott, hogy az náluk elképzelhetetlen volt, hogy az egyik szereplő visszakérdezzen, hogy “Mi? Hogy mondtad?” – ez sokszor előfordul a Once-ban és valószínűleg más sorozatban is, meg a való életben is. De ugye “a sorozatoknak nem kell hűeknek lennie a való élethez.”
A színészek pedig… inkább talán a rendezés miatt… ahogy játsszák a hőst meg a hősszerelmest… persze erről szól a sorozat, hogy hős királyfik meg királylányok szerelmesek egymásba. De akkor is, valahogy nekem komolytalan, ahogy néha ezt tálalják.
Egyébként a történet végig érdekelt az évad során. Bár nem mindig tudtam időben elhelyezni a másik világbeli sztorikat a sok időugrás miatt.
Néhány spoileres megjegyzés: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“House: A sebzett gyógyító a televízióban”

Ehhez a könyvhöz is szkeptikusan állok hozzá, mint az összes többi “nemhivatalos” Doktor House-ról szólóhoz. Az ilyenekről először azt gondolom, hogy csak mások munkájából akarnak nyerészkedni. Kissé hasonlítanak a verselemzéshez – olyat is kiolvasnak a sorok közül, amiről a költő valójában még csak nem is álmodott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Huddy-kritika

Az alábbi írás egy olyan olvasónktól, Nórától származik, aki a 7×23-at látta először a “Doktor House”-ból. Megosztotta az epizóddal kapcsolatos érzéseit, következtetéseit. Majd, hogy miután megnézett pár korábbi részt, hogyan értékelte újra az évadfináléval kapcsolatos megállapításait. SPOILERES azok számára, akik a tv2-n követik a sorozatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szélesvásznat a tv2-re!

Remélem, már nem sokáig lesz aktuális ez a bejegyzés, és nem is értem, hogy miért nem írtam erről korábban. Arról van szó, hogy a tv2-n még mindig nem szélesvászonban (16:9-es képarány) megy a “Doktor House”, hanem 4:3-asban, és ez nem azt jelenti, hogy az eredeti széles képet még kiszínezik alul és fölül mindenféle jóval, hogy kijöjjön a tömzsibb kép. És nem is azt, hogy széthúzzák a 16:9-es téglalapot a 4:3-as arányra. Még ez is jobb lenne, mert egy lapostévén abból lehet 16:9-et csinálni…
Bizony, jól gondoljátok, a kis sunyik levágnak a téglalapból, hogy (közel) négyzetet kapjunk. Plusz még az egyik sarokba odarakják a logójukat, a másikba a korhatáros karikát, a harmadikba meg a csili-vili Megaszar-váró csillagot.
Leültem és kiszámoltam, hogy ezzel mennyit veszítünk, és a tippem bejött: az eredeti kép 30%-a, azaz közel harmada nem jut el a nézőkhöz. Itt láthatjátok szemléletesebben:

(A világosabb szürke a M-logó néha felvillanó csillámait jelöli. És akkor még az időnként a jobb sarokba beúszó reklámokat bele se számoltam.)

Tulajdonképpen eddig is sok olyan rész volt, ahol állatira zavart, hogy a szereplő fél feje lelóg, de a legutóbbi epizódban (6×20), mikor a képen láttam két pár lábat a két egész ember helyett, akkor arra gondoltam, hogy ezt nem hagyhatom szó nélkül.
Íme a két láb, plusz még gondolatban takarjatok le ízlés szerint három vagy négy sarkot az ujjaitokkal és akkor megkapjátok, hogy a tv2 mit szeretett volna, hogy lássunk a sorozatból:

Csak abban reménykedem, hogy a 7. évadot már rendesen fogják adni (a 4:3-ba belepasszírozni a 16:9-es képet, alul-fölül fekete csíkkal és akkor a lapostévét szélesvászonra állítva a tv2 logó egyáltalán nem látszik, a M-logónak meg a karikának pedig csak az alja ill. teteje.)

Az meg már csak szürreális álom lehet, hogy az ismétléseket is majd 16:9-ben adják ezek után. Ja, és választható angol hanggal ill. angol/magyar felirattal.

Azt szinte biztosra veszem, hogy valahol megvan az összes szinkronos epizód 16:9-ben, hiszen az utóbbi évadokat az AXN szélesvászonban adta.
Ha meg a tv2 így vette meg a sugárzási jogot, hogy csak 4:3-ban adhatják (nem tudom, hogy van-e ilyen opció), akkor arra már nem tudok olyat mondani, ami beleférne ezen bejegyzés keretei közé…

Íme az eredeti, 16:9-es kép:

U.i.: Érdemes megszerezni ezt az epizódot “eredeti”-ben, akár még szinkronosan is, mert nagyon királyul és ötletesen fényképezték!

7×01 "Now What?" – kritika

Nem is igazán kritika, inkább csak elmeséli az epizód tartalmát (de mivel a szerző a saját véleményét is belefűzi, ezért nevezhetjük kritikának) – ugye az újságírók már láthatták az első két epizódot a 7. évadból, és, amit szabad, azt le is írják a blogjaikban. A folytatásban egy ilyen írás összefoglalását találjátok SPOILER:

A hetedik szezon ott kezdődik, ahol a hatodik abbamaradt. House és Cuddy áll House fürdőszobájában, Cuddy ápolja House fizikai és lelki sebeit. Ez a jelenet nagyon erőteljes, mind két szereplőnek nagyon fontos, különösen Housenak.

Nem titok, hogy ez szeretkezéshez vezet, majd House elkerülhetetlen „Most mi van” kérdéséhez. Cuddy haza akar menni, zuhanyozni, és dolgozni. House azonban meg akarja ragadni a pillanatot, elnyújtani egész napra, és ráveszi Cuddyt, hogy ő is lógjon.

House üldözte Cuddyt néhány évadig és most ott van. House egy része még most sem hiszi el, és Wilson is ad rá néhány okot, hogy kétkedjen, amikor meglátogatja.

Nézni, ahogy House romantikus próbál lenni, mindig vicces. Megpróbál kinyitni egy pezsgőt karddal, megtölti a kádat Cuddynak (ahogy csak House tudja), reggelit készít (újra csak Houseosan). Minden édes, könnyed, és bájos. Ő udvarol Cuddynak. Ez House romantikus oldala: a kis, kedves gesztusok, finomság és barátságosság, amiről csak néhányan tudnak ismerősei közül.

A másik oldalon, House sekélyes területen találja magát. Boldogsága és öröme ellensúlyozni tudja e kétségeit, hogy tud e szeretni, és őt tudják e szeretni?

House és Cuddy az egész napot House házában töltik, minden várható (még több is) ha Huddy rajongó vagy, vagy egyszerűen csak a sorozaté, és ez lehetőséget biztosított a sorozat készítőinek, hogy House olyan helyzetbe kerüljön, amiben igazán még nem járt a sorozatban.

Érzelmi és gyakorlatias kihívásokat ad neki, és Cuddynak is. Ezt a részt nem csak a Huddy rajongóknak fog tetszeni.

House egy pillanatig sem szakad el a karakterétől, egy másodpercre sem. House romantikája kiteljesíti a karakterét.

A korházban krízis van, ami azzal jár, hogy elveszíthetik az első szintű trauma besorolásukat. House ezt a dolgot eltitkolja Cuddy előtt, míg a csapata megpróbálja kitalálni mi, lehet az idegsebész baja. A korházi jelenetek remekül ellensúlyozzák a House házában zajló romantikát. 13 távozása pedig egy csavar a végére.

[Blogcritics]

(Köszi a fordítást Vikinek!)