Csehszlovákiában is szeretik a Doktor House-t

Steve Wright, a BBC Radio műsorvezetője az USA-n kívüli országokat kezdte sorolni, ahol szinkronizálva adják a Doktor House-t. Az egyik ilyen Franciaország, a másik pedig a 21 éve felbomlott Csehszlovákia volt. Mielőtt még Jugoszláviára vagy valamelyik már nem létező államra került volna sor, a műsor vendége, Hugh Laurie félbeszakította – bár nem azért, hogy kijavítsa Wrightot. Persze, ha ez egy élő műsorban történt volna meg, akkor lehetne mondani, hogy nincs mit tenni, kimondta, kész. De tisztán hallható, hogy előre vették fel az adást és ez már egy vágott verzió. Ha csak nem Wright vágta meg, ez azt jelenti, hogy a BBC-nél több éve nem követik a közép-európai történéseket. Ez nyilván túlzás, de minden, ami egy médiumban elhangzik, az a főszerkesztő és így az egész rádió felelőssége.

Íme a leadott műsor, az ominózus mondat 1:46-tól kezdődik:

Egyébként a műsorvezető bakija mellett Hugh is szóhoz jutott az adásban; elmondta, hogy nem tervezte tudatosan, hogy az USA-ba menjen dolgozni, de mivel szembejött vele ez a zseniális forgatókönyv, így ott kötött ki. “Ha a lengyel nemzeti rádióban ment volna a sorozat, oda is elmentem volna, de szerencsémre ezúttal a napsütéses Kalifornia volt a helyszín.”
A baki után pedig arról beszélnek, hogy a House-t is még évekig látni fogja a külföldi hotelek tévéin, mint a Magnumot.

Arra a kérdésre, hogy “Mikor jött rá, hogy megvan önben a bluesos hang, és hogy ez a műfaj érdekli?” azt felelte, hogy “Ez még nem érkezett el. Még várok erre a pillanatra. Nem, tényleg, tisztában vagyok azzal, hogy nincs tökéletes hangom.” Elmondta, hogy szerinte nagyon sok fellépésen kell túllennie ahhoz, hogy arra a szintre jusson, ahova szeretne. Mindig is szerette ezt a zenét.

Milyen jó újra Angliában lenni, istenem, de szép itt.

Aztán az új lemezről beszél, hogy a nőiesebb vonalat szerették volna ezúttal hangsúlyozni, a tangóval például. A műsorvezető felveti, hogy az egyik számban Hugh-t nem is vélte felfedezni. “Akkor jobb Hi-fit kéne vennie” – felelte erre. Ezen a lemezen több női vendégzenész van, mert “szerintem a bluest nők kezdték el énekelni, aztán jöttek a férfiak”. Nem szándékosan, de nem hagyományos 12 ütemű (egyszerűbb) blues számokat játszanak. Ez azért lehet, mert Hugh számára nem a show, a felvágás a lényeg, hanem a dalok története.

A Wild Honey-t hallhatjuk a beszélgetés közepén (5:58-9:12).

“Ha koncert előtt egy órával valaki – aki akár én is lehetnék – betörné a tűzjelzőt, és lefújnák a konceret, az akkora megnyugvás lenne számomra. De miután elkezdődik az előadás és ott áll mögöttem a zenekar, akkor már minden rendbe jön” – meséli a jelenleg folyó turnéja kapcsán.

Az önkritikusságát úgy írja le, hogy “nem csak a zenében, a színészetben is ahelyett, hogy rákészülnék arra, hogy mi lesz holnap, mindig az aznapi eseményeken filózom, hogy hogy lehetett volna másképp.

Wright szembesítette a múltkor megjelent interjújával (fordítás), melyben Hugh azt mondta, hogy a House alatt sokszor örült volna, ha munkába menet elüti egy kamion. Erre azzal hárított, hogy “Ne higgyen el mindent… Az emberek úgy érzékelik, hogy szomorkás alkat vagyok, és az is vagyok, mindannyian szoktunk szomorúak lenni. És aztán jött ez a fickó, mondván, hogy »Biztos rossz volt neki [a House alatt].« Én meg, hogy csöndbe maradjon, mondtam neki, hogy igen, voltak rosszabb napok. Az egész fel lett fújva.”

A strapás munkákról Hugh annyit mond, hogy múltkor látott egy “Hogyan készült”-et (ezt), melyben egy nő számkombinációs zárat csinált, “hihetetlen gyorsasággal. Én csak húsz másodpercig láttam, nem értem, hogy tudja ezt napi nyolc órában csinálni.” És akkor elgondolkozott, hogy reméli, ez a nő ezalatt a művelet alatt valami olyan dologra – költészetre, zenére stb. – gondolt, amelytől megnyugszik.

A riporter emlékezteti Hugh-t, hogy mikor legutóbb a műsorban volt, adáson kívül elárulta, hogy elképzelhető, hogy készítenének pár House-os különkiadást (filmet), hogy House elmegy egy másik városba vagy ilyesmi. “House ugye nem halt meg. És ha egy író nem tesz egyértelmű pontot a története végére, mindig van esély a folytatásra. A House írója, David Shore most készít egy új tévésorozatot David Coogannel (Doubt). Ha rajta múlik, akkor az 25 évig műsoron lesz, és akkor azzal lesz elfoglalva.”

A végén Wright arra kérdez rá, hogy hol él most, erre közösen arra jutnak, hogy “ahol leteszi a kalapját”. “Ha lenne kalapom, akkor mindig ott élnék, ahol épp leteszem.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük