Doris Egan interjú

Marevi jóvoltából megérkezett az interjú, mely az 5. évadfinálé írójával, Doris Egannal készült. Természetesen SPOILERES (5×24).

A Doktor House 5. évada azzal ér véget, hogy Dr. Gregory House (a mindig rendkívüli Hugh Laurie alakítása szívet tépő) világa összeomlik, realitásérzéke pedig apró darabokra törik, mikor kilép érzékcsaló fantáziájából. Komor módja az évad lezárásának, ahogy a kamera visszahúzódik egy magányos Wilson-t mutatva, aki messziről nézi szomorúan, ahogy House belép a Mayfield Pszichiátriai Intézetbe.

A House társproducere, és a finálé írója Doris Egan magyarázta el az utolsó képsor jelentőségét egy, a rész adásba kerülésének másnapján készült interjúban.
Szóba kerültek még az epizód motívumai, és a sorozat magánéleti szálai – valamint egy nagyon kicsit érintettük, hogy mi várhat Dr. House-ra a következő évadban (a hangsúly a nagyon kicsin van). Egan több évad óta írója a House-nak, ő jegyez párat a legjobb, és legszerethetőbb epizódok közül, köztük a harmadik évados ’Son of Coma Guy’-t /Egy kómás fickó fia/, a Writer’s Guild jelölt ’Don’t ever change’-t /Változás kizárva/ (amit Leonard Dickkel közösen írtak) a negyedik évadból, valamint a ’House vs. God’ /House kontra Isten/ című részt a második évadból, melyért Humanitárius Díjra jelölték.

A ’Both Sides Now’-ban /Mindkét oldal/ látott jelenet a boldogság, és a szomorúság összefűzése: Chase és Cameron esküvőjének napos, tavaszi beállítása, és House idegsokkos megjelenítése, miközben a Mayfield klinikára tart. A jelenet, mely hibátlanul illik a Rolling Stones klasszikusához, az ’As tears go by’-hoz /Miközben könnyezem/, a sorozat Emmy-díjas rendezőjének Greg Yaitanesnek a koreográfiája (ő az előző évad utolsó előtti részéért a ’House’s Head’-ért /House feje/ nyert).
„Yaitanes tervezte meg az egész utolsó jelenet koreográfiáját, kivéve azt a részt, mikor House átnyújtja Wilsonnak a személyes tárgyait, ami szerepelt a forgatókönyvben.”- magyarázza Egan.

Az, hogy ilyen különbségek voltak az atmoszférában, a vizuális kontrasztot szolgálta. „Az én eredeti verziómban bementünk az épületbe, és láttuk, ahogy House idegenek gondjaira bízza magát, miközben felsorolja a tüneteit egy orvosnak, és elveszik tőle a személyes tárgyait, Wilson pedig boldogtalanul megerősíti House mondandóját – mindez hang nélkül, csak zenei aláfestéssel, ahogy azt látták is – majd Wilson végignézi, ahogy House belép egy zárt ajtón.”

Az, hogy végül az épületen kívülre helyezték ezt az utolsó jelenetet, azt hívatott bemutatni, hogy milyen két különböző világban létezik most House és Wilson. Nyilván, ha ilyen irányban mozgunk, akkor még mindig látni akarjuk, ahogy House megfosztja magát a mindennapi tárgyaitól, és mindattól, amiket azok jelentenek; ezért House átadja Wilsonnak a pénztárcáját, a csipogóját, a mobilját, és az óráját, Wilson pedig a ’House-múlt Őrzője’ lesz.

Egan elmondta, hogy nagy kihívás volt a forgatókönyv megírása, hiszen fontos volt, hogy ne derüljön ki túl hamar House érzékcsalódása. Cuddy és House az egész epizódban elbeszélnek egymás mellett. „House gondol valamire, miközben Cuddy egészen másvalamire.”

A cél az volt, hogy se a karakterek, se a nézők ne tudják összerakni a puzzledarabkákat az epizód utolsó pár percéig. „Természetesen nem tarthattuk őket távol egymástól egy egész részen át. A lényeg az volt, hogy beszélgetéseik két síkon mozogjanak, és ez értelmes legyen mindkét karakternek, és a nézőknek is.” Mi azt tudtuk, amit House hitt: hogy Cuddy-nak kétségei vannak arról, hogy kapcsolatba kezdjenek-e.

De egészen a végéig nem értettük meg, hogy Cuddy mire gondol a vitájukkal kapcsolatban. Egan rámutat, hogy ez a színészek számára is kihívás, mert a párbeszéd két síkon van megírva. „Hűnek kell maradniuk ahhoz is, amit az ő karakterük gondol, de közben nem árulhatnak el belőle sokat.”

A másik kihívás az epizód megírásában az volt, hogy a nézők úgy tudták House és Cuddy lefeküdtek az előző részben. „Általában, ha ilyesmi történik, akkor meg akarjuk mutatni a nézőknek a másnap reggeli mókát és játékosságot, és talán némi komolyságot is. Bele akarunk merülni a romantikus oldalába.”

Egan utalt arra, hogy ő nézőként várna némi évődést a karakterek között azon a bizonyos másnap reggelen. „Remek lenne látni, hogy birkóznak meg ezzel a dologgal. De nem csinálhattunk egy erre alapuló részt – hiszen a szeretkezés sosem történt meg. El tudnék képzelni egy epizódot tele ilyen House–Cuddy évődéssel.” De nem ezt az epizódot. Egannak tetszett az emeletről kiabálós jelenet, és az a lehetőség is, ha valóban összejöttek volna. „Mert már olyan régóta húzódik.”

Habár a történet iránya eleve kizárt mindenfajta, a szeretkezős jelenet utáni romantikus vígjátéki elemet, az nyilvánvaló abból, ahogy House végigsántikál a lakásán Cuddy-t keresve, hogy gyengéd érzelmekkel viseltetik a szenvedélyes szeretkezésükkel kapcsolatban, különösen miután megtalálja a rúzst a mosdókagylón (és elkenődve az arcán is). A jelenet mentes mindennemű párbeszédtől, de ahogy Egan elmondta, „a forgatókönyv úgy írta le, mint, valamiféle ’karácsony reggeli örömöt’. És pontosan ezt az érzést közvetíti House csendes öröme, Laurie kifogástalan játékán keresztül: alig látható mosoly, csillogás a szemében – egyszerűen ragyog. „Ez az egyik nagyszerű dolog az ilyen sorozatokban. Leírsz valami ilyesmit, és aztán Hugh, vagy valaki más… annyira tökéletes. Csodás nézni. Olyan, mintha Isten lennék (és nézném, ahogy a teremtményem életre kel).”

Az évadzáró elég sűrű rész volt, emiatt a szokásosnál egy perccel tovább tartott. De volt olyan szál is, ami nem jutott el a képernyőig sem, köztük egy történetszál, melyben House azt bizonygatja Wilsonnak, hogy megváltozott a barátságuk. „House bemegy Wilson irodájába, és azt mondja ’Láthatólag nem kell rendbe szednem az életemet, mert nagyon is hatékony lettem benne, és hamarosan egy másik emberi lénnyel is képes leszek a meghittségre. És neked ezt el kell fogadnod, és ki kell békülnöd a dologgal!’ Egy egész történetet akartam erre építeni, és az egyik verzióban így is tettem, de aztán nem maradt rá idő.”

(El tudom képzelni House önelégült arcát, ahogy Wilson ellen fordítja saját fegyverét, hiszen pont Wilson volt az, aki az előző szezonban megváltoztatta a barátságuk paramétereit mikor összejött Amberrel, majd később a halálakor is.)

Egy másik rövid jelenet is kivágásra került, melyben a heti beteg Scott, megfogadja Wilson tanácsát, és kommunikálni próbál a másik felével. „Szerintem ez nagyszerű jelenet volt, és rövid, de még ez sem fért bele az időkeretbe. Kitöltöttük a kiszabott mennyiséget.”

A sorozatot fémjelzik a gazdag, többrétegű szövegkönyvek, amelyek rengeteg szálat szőnek az epizód témája, és ötletei köré. Hugh Laurie egyszer a Fabergé-tojásokhoz hasonlította a sorozat forgatókönyvét, annak bonyolultsága miatt. Egannal beszéltünk a ’Both Sides Now’ című epizódon átívelő pár témáról, és arról is, hogy ezek hogyan kötődtek a rész egyes történetszálaihoz.

„Az egyik téma kétségtelenül a románc volt, vagyis, hogy mit is várnak attól az emberek, ha megtalálják a ’másik felüket’. A hetibeteget a barátnője szerelme mentette meg, aki még azt is felvállalta, hogy megküzd a fiú erőszakos jobb agyféltekéjével (és bal kezével). A Carl Reiner által megformált Eugene Schwartz azért keresett orvosi segítséget, hogy megszabadítsa a feleségét az ő ’rikácsolása’ miatt érzett bosszúságtól.

Cameron és Chase legyőzték a házassági terveikben felmerült ’akadályt’, ami abból adódott, hogy Chase nem tudta elfogadni, hogy Cameron meg akarja tartani a halott férje spermáját, egyfajta ’biztosítékként’, ha nem sikerülne a házasság. Cameronnak szüksége volt arra, hogy Chase megértse őt, és ez végül így is történt.

House is ragyog másnap reggel a Cuddy-val történtek miatt (jóllehet csak hallucináció volt az egész). House elméjében Cuddy segített neki, meggyógyította, és szerette őt, még akkor is, ha a detox következményeként. „Van ebben valami lenyűgöző…, az, hogy ez egyfajta romantikus metafora.” – magyarázza Egan. „Hogy egy nő szerelme megmenthet valakit. Hogy az ereje, a gondoskodása, és a megértése, ami senki máséhoz nem hasonlítható, képes visszarántani egy férfit a szakadék széléről, és képes jobb emberré tenni őt. Ez egy romantikus elképzelés, és a való életben legtöbbünk azt mondaná, hogy nem lehet ilyen módon megváltoztatni valakit.”

Egan szerint, a tény, hogy House az, aki így gondolkozik, elég felforgató, mivel ez a fajta képzelgés általában a nőkre jellemző. „De mindez igazából House fantáziája. Amit igazából annyira szeretne. Tetszik, hogy a férfi gondolkodik így.” Persze, teszi hozzá Egan, „ha House önmaga lenne, mindenkit kigúnyolna”, aki csak megemlítene valami ilyesmit.

A ’Both Sides Now’ mélyen megvizsgálja a beteg, House (sőt kicsit Chase) szemszögéből is, hogy mennyire is vagyunk a saját történetünk mesélői. Egan elmesélte, hogy ez az ötlet olyasvalami volt, „ami nagyon megfogott, mikor kutatómunkát végeztem a hasadt agy témában. Mindig is érdekelt ez a dolog, és az egyetemen is írtam már róla.” Régóta reménykedett abban, hogy egyszer egy egész epizódot írhat a téma köré, és végre alkalom adódott erre.

Scottnak corpus calloszotómiája volt, egy rohamokat okozó betegség miatt, és a műtét elvágta a kommunikációt az agya jobb és bal féltekéje között. De az operáció következményeként hasadt agy, és idegen kéz szindróma alakult ki nála, és ezért kerül House-hoz.

Egan mesélt két agykutatóról, Michael Gazzaniga-ról, és Roger Sperry-ről (aki Nobel-díjat nyert a munkájáért). Akárcsak az ő vizsgált alanyaik, Scott jobb agyféltekéje is képes felfogni dolgokat, amiket a bal nem. Ezért volt képes lerajzolni a gyertyát, mikor az agya bal része nem látta a szót a kijelzőn; és ezért reagált az ’állj fel’ felszólításra, holott nem látta azt. A jobb agyféltekéje kitalált egy történetet, hogy kitöltse a hiányzó részeket. „Gazzaniga szerint a bal agyfélteke tekinthető az életünk narrátorának. A rész, ami gondoskodik arról, hogy minden értelmet nyerjen. A történetmesélő. Ez nagyon tetszett nekem. Alapvetően befogadjuk a világegyetem furcsaságait, és aztán értelmet adunk nekik. Ha hallasz valamit, akkor mindig van egy történeted róla, hogy a saját életedben értelmet adj neki.”

„Tetszett, hogy House bal agyféltekéje kitalált egy sztorit – egy sztorit, amire a legjobban vágyna.” – mondja Egan, átterelve a beszélgetést az epizód orvosi részéről, House személyes gondjaira. House már el van vágva a valóságtól, a bal agyféltekéje úgy kommunikálja a fantáziákat, hogy „ne kelljen abbahagynia a Vicodin szedését, mivel közvetlenül azután kezdődtek, miután rájött, hogy igenis elvonóra kell mennie. Tudta, hogy így vagy úgy, de fel kell hagynia a Vicodinnal.”

Elszakadva a valóságtól, hallucinációktól szenvedve, „House agya ezüsttálcán nyújtja a megoldást.” Az epizód alatt, House jobb agyféltekéje, „amelynek feladata, hogy észrevegye azt, amire a bal félteke nem is figyel, és össze tudja kötni az információkat, amire a bal nem képes”, próbál jelezni, miközben House Mr. Schwartzcal foglalkozik. Mivel az agya nem működik úgy, ahogy szokott, nem képes meglátni az összefüggéseket, amiket amúgy észrevenne, „csak fokozatosan látja meg a részleteket.”

Teljesen nyilvánvaló House és Mr. Schwartz utolsó jelenetéből, hogy House-t borzalmasan megrázza, hogy nem jól értelmezte az információdarabokat, és nem is gondolt rá, hogy a 87 éves férfinak lehet hasnyálmirigyrákja. A jelek ott voltak, de House tévesen Scott állapotához kötötte őket.
A jelenet után kezdenek kiderülni a dolgok.

„House ráébred, hogy a Cuddy-val történtek valószínűleg sosem történtek meg. És számára ez valószínűleg élete legnagyobb sokkja. Hogy nem bízhat a saját intellektusában,” – jegyzi meg Egan. House egyik legnagyobb ajándéka az élettől a megérző képessége. Habár kigúnyolja a jobb agyfélteke fontosságát, Foreman nagyon helyesen rámutat, hogy a diagnosztikai képességeit nagyrészt pont ennek az agyféltekének köszönheti. „És most”, magyarázza Egan, „mindez ellene fordult”.

A Cameron-Chase féle házasság szálai is eköré a téma köré szövődnek. „Cameron önbecsapása elég nyilvánvaló. Azt hiszi, hogy azért ragaszkodik a spermához, mert az egyfajta biztosíték, és ez bele is illik az önmagáról alkotott képbe, melyben ésszerűnek látja magát; mert, ahogy erre ő maga is rámutat, ésszerű dolog felkészülni a legrosszabbra, még ha nem is várod, hogy bekövetkezzen. Sokkal ésszerűtlenebb megtartani az utolsó dolgot, ami a halott férjed után maradt, csak azért, mert nincs szíved megválni tőle, jóllehet valószínűleg sokkal érthetőbb is.

Egan hozzátette, „Ez teljesen az én gondolatom, de szerintem Chase kezdeti érzéseit a sperma üggyel kapcsolatban, beárnyékolta a saját belső narrációja. Láttuk, ahogy Chase magabiztos orvossá, és magabiztos emberré érett, aki egyensúlyban van magával, és a kapcsolataival. A ’House’ egyetemen diplomázott, elnyerte álmai nőjét. De belül még mindig van benne valami a régi énjéből, amitől nem tudott megszabadulni. Attól fél, hogy ő csak Cameron második választása. Tudja, hogy Cameronnak voltak érzései House-szal kapcsolatban, tudja, hogy már volt házas, de hol jön ő ebbe a képbe? Ő az a fickó, aki elérhető, mert a másik kettő nem az?
És most inkább egy halott spermáját választja, mint a házasságot? Mit árul ez el a kapcsolatról?” Mikor Chase kívülről nézte a problémát, a jobb agyféltekéjével, megvizsgálta Cameron nézőpontját, és arra következtetésre jutott, hogy a lány nem bízik a házasságukban.

Feltűnt, hogy House egy pszichiátriai intézetbe vonult be, nem pedig a Princeton-Plainsboróban működő elvonóba, mint a harmadik évadban. Arról kérdeztem Egant, hogy House, az orvos, és House, a sorozat, miért jutott ilyen döntésre, hiszen úgy tűnik problémái a Vicodin használatban gyökereznek. „Úgy gondolom House nagyon fél a mentális betegségtől. Egyértelműen túllépett már az esetenkénti hallucináción; az agya most már teljes szemfényvesztő valóságot vetít elé. Amiről nem tudta, hogy nem igaz. Hiszek abban, hogy ez a félelme, és ezért vonul be egy pszichiátriai klinikára. Hogy mi van még ezen kívül, az majd kiderül a következő évadból.”
Kutner öngyilkossága után, House-t gyötörte a tudat, hogy nem vette észre a jeleket időben, és nem tudta megmenteni a fiatal orvost. De, ahogy 13 rámutatott, nem mindig vannak jelek. Se feljegyzés, de jelek, se nyomok. Kíváncsi voltam, hogy a mindig megfontolt House, aki mindent a mogorva külső mögé rejt, vajon hagyott-e jeleket a kollégáinak, mielőtt belesett a „nyúl üregébe”. Észre kellett volna venni a hozzá legközelebb álló Cuddy-nak, és különösen Wilsonnak valamit, még a végső összeomlás előtt?

„A jelek sokkal inkább a nézőknek szóltak, mint Wilsonnak”, mondja Egan. Például sok néző észrevehette, hogy az ’Under My Skin’-ben látott Vicodin megvonás nagyon gyorsan történt, mindenképpen jóval gyorsabban, mint azt korábban láttuk.” (Ez a „gyors detox” téma nagy port kavart rajongói körökben az epizód vetítése után.)

„House és Cuddy is nagyon gyorsan kerültek közel egymáshoz, ami egy másik jel lehetett, hogy valami nem stimmel. Ami mindent nehezít ebben az esetben, hogy House-nak valóban gondjai vannak. Túl sok gyógyszert szed, és valószínűleg ez a legnagyobb probléma. „ De nem ez az egyetlen dolog, ami a hallucinációkat okozhatta: a kialvatlanság (legalábbis az elején), a depresszió, az Amber miatt érzett bűntudat, a Kutner miatt érzett bűntudat; és még folytathatnánk.

„De valami egyértelműen nem stimmelt, és House megpróbálta megfejteni, hogy mi. És House kiváló diagnoszta.” Ahogy próbált rájönni, hogy miért szenved a hallucinációktól, „Wilson abban reménykedett, hogy barátja a probléma gyökeréig hatol. Természetesen a Vicodin az utolsó helyen állt a listán, mint lehetséges ok. Ez volt az egyetlen, amit House nem akart, hogy igaz legyen.” Wilson feltételezi, hogy mégis ez lehet az ok, és miután a sclerosis multiplextől kezdve, a skizofrénián át, mindent kizár, mint lehetséges okot, House-nak is szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy a gyógyszerfüggősége lehet minden baj forrása.

A ’Both Sides Now’ elején House elmeséli Wilsonnak, hogy Cuddy segített neki lejönni a Vicodinról (meg persze többet is ennél). House egész jól néz ki ahhoz képest, hogy épp ópiátelvonástól szenved, és nincsenek is nagy fájdalmai. „House azt feltételezi, hogy a detox jobban sikerüt, mint azt várták, és nem kérdőjelezi meg a fájdalom hiányát. Hiszen Cuddy azt mondta neki, hogy az ópiátfüggőség elhitetheti, hogy nagyobb a fájdalom, mint amekkora valójában.”

De Wilson így is „aggódott, hogy House tagadásban van a fájdalom mértékét illetően.” Hiszen a valós fájdalomszintet elfedheti, hogy „House éppen Cuddy-ra, és a nő kapcsolatukat illető kétségeire koncentrál.” Ahogy Wilson fogalmaz, a „romantikus endorfinok” hatása alatt van, Cuddy iránti érzései miatt.

„De Wilson tudni akarja, meddig tarthat mindez. És mi történik, ha a fájdalom visszatér? Persze, jegyzi meg Egan, „akkor House becsavarodik. Vége. Azt gondolom, hogy Wilson minden tőle telhetőt megtesz, de nincs tisztában minden ténnyel. Ez House-ra ugyanúgy igaz, hiszen az agya ellene dolgozik.”

Az ötödik évad egyik korábbi részében, Wilson újra felveszi a kapcsolatot skizofrén bátyjával, sok évvel annak eltűnése után. A ’Social Contract’-ból kiderült, hogy Wilson bűnösnek érzi magát a testvére miatt, akinek nem sokkal azután veszett nyoma, hogy Wilson nem válaszolt egy hívására, mikor még az orvosira járt. Kíváncsi voltam, hogyan befolyásolja Wilsont mindaz, ami a bátyjával történt, és mindezt hogyan köti House-hoz.

„Én személy szerint el sem tudom képzelni, hogy hogyan nem gondolhatna a párhuzamra. És ezért kellett, hogy Wilson legyen az a személy, aki ezen a ponton House-ról gondoskodik. Nem hiszem, hogy bárki másnak átengedné ezt, de ez csak a magánvéleményem.” – teszi hozzá Egan. Persze ő szakértő, hiszen úgy tűnik, különösen szereti a két barát közti dinamikát.

A Doktor House bizonyos rajongói csoportjain belül Egant, Szent Dorisként, a House/Wilson-rajongók védőszentjeként emlegetik. „Nem csináltam titkot belőle, hogy szeretem Wilson karakterét írni. Szeretem a kettősséget, ami jellemzi. Szintjei vannak. Ő egy jó karakter.”

Egan azt mondja, hogy mára már ő tekinthető a hivatalos „road trip” /kocsikázás/ írónak, miután az ő tollából származnak az elmúlt évek epizódjai, melyekben House, Wilson, és egy autó szerepelt. Amiben mentek valahová. A ’Birthmarks’ /Apajegyek/, a ’Son of Coma Guy’, és most a ’Both Sides Now’, mind tartalmaznak ilyen jelenetet. „Szeretem, mikor az emberek mennek valahová. Nem tudom, ez miért van…”

Egan elmondta még, hogy House-on, és Wilsonon kívül más szereplőket is szeret papírra vetni. „Szerintem Chase-t is jó írni, főleg mióta pár évad óta fordulatot vett az élete, és azzá a személlyé vált, aki ma is.” Cuddy-t is kedveli formába önteni, habár úgy érzi erre még nem sok lehetősége volt. „Meg kell találnom azokat a pontokat, ahol ők is képbe jönnek. Persze írunk egy csomó dolgot, amikről a nézők sosem szereznek tudomást.”

Egan bevallotta, hogy részletes vázlatot írt arról, hogy House és Cuddy „valóban szeretkeznek. És emberek, az aztán forró jelenet volt. És ez minden, amit elmondok, Csak vázlat volt, de én jól kidolgozom a vázlataimat.” Remélte, hogy a House/Wilson-rajongók nem orrolnak majd meg azért, mert kicsit kirándult a ’Huddy’-világba.

Érdekelt az is, hogy Miss Egan mit gondol arról, meddig folytatódhat még a szeptemberben már hatodik évadát kezdő sorozat. „Nem tudom. Kicsit meglep, hogy még mindig elég érdekesek vagyunk. És nem tudom, ez meddig tartható. Olyan ez, mint narancsokkal zsonglőrködni. Nem vagyok biztos benne, meddig működhet. Másrészt viszont nagyszerű embereink vannak, ami sok mindent lehetővé tesz. Ez minden, amit tudok.”

Habár Egan semmit nem árult el arról, hogy mit tartogat a következő évad („felsőbb utasításra, nem mondhatok semmit”), annyit azért elmondott, hogy lesznek történések House problémáival kapcsolatban. Én megpróbáltam. Őszintén mondom. Csak annyit tudok, hogy tonnányi fanfiction íródik majd a hosszú, forró nyári szünet alatt.

[Blogcritics.org]

Csatlakozás a társalgáshoz

9 hozzászólás

  1. Én is köszönöm! 🙂

    Egyébként milyen érdekes, hogy én is arra gondoltam, hogy mi lenne ha fanfiction-t írnánk, így legalább azzal elszórakozhatnánk egy kicsit, ameddig nélkülöznünk kell a sorozatot… Én már kb. 2 napja el is kezdtem a folytatáson gondolkodni és írogatni, amiből már pár oldal kész is van!!!
    Mondjuk olvasni még jobban szeretem ezeket a kis történeteket! 😉

  2. Bastet!Azokra én is kíváncsi lennék! 🙂 De nem lehet,hogy direkt tért ki ennyire a vázlatokra??Remélem fel lesznek azok még használva!! 🙂 De lehet.hogy csak én vagyok kissé elfogult… :):)

    Fordításért örök hála!

  3. Remek írás volt! Szeretem, ha valamit így kielemeznek… apropó vázlatok… biztos, hogy fel fogják használni őket, ezt nem hagyhatják annyiban!!! Ezt nagyon jó volt olvasni… 🙂

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..