Down By The River – promók

Hugh Laurie lemezéről ill. a New Orleans-i élményeiről dokumentumfilmet forgatott az angol ITV csatorna. Ma este fogják adni a tévében (magyar idő szerint 23:15-től). A teljes műsort nem fogom tudni lefordítani, de az alábbi két előzetest igen:

Az évek során sokan kérdezték, hogy nem akarok-e lemezt készíteni, én meg mindig azt feleltem, hogy “Nem, azt nem tudnám véghezvinni” vagy pedig, hogy “Lehet… majd egyszer. Most nem állok készen”.
(*zongorázik* Nem, ez nem jó.)
“…Nem állok készen. Nem vagyok olyan jó.” De most már elmúltam 50, és egy fickó megkeresett a lemezkiadótól, és megkérdezte, hogy csinálnék-e lemezt. És egyszer csak úgy gondoltam magamban, hogy… (*zongorázik* Nem, ez sem jó.) bármikor elüthet egy busz.

És ezzel a vidám kis hanggal megkezdem az utamat. Lefelé, a folyó mentén, a léhaság fővárosába.
Ezen utazás végére a fiú férfivá lesz. Majd megértik, mire gondolok. Egyébként figyelmeztetnem kell önöket, hogy ez a film kalapokat tartalmaz.
Most Fredericksburgben, Texasban vagyunk, ahol a helyiek benne hagyják a kocsikulcsot az indítóban. A látogatókat arra ösztönzik, hogy kiszolgálják magukat. Ez a texasi vendégszeretet.
Egyébként ez nem egy átlagos autó. Ez egy Ford Galaxy 500-as. Imádom ezt a kocsit, mióta először megláttam egyet a Goldhawk Roadon (London), 1978-ban. Ez abszolúte alkalmas az utazásomra, mellyel 180 fokot fordul az életem: ugyanakkor született, mikor én. 1959-ben.

Mármint, ez egy későbbi modell. 1966-os. És a formája kissé megváltozott az ’59-eshez képest… De hát az enyém is. Szóval passzolunk egymáshoz.
Ezen kívül 1959 volt az az év, mikor ez a zenész felvette ezt a dalt. *mutat egy kazettát, amelyen Professor Longhair neve látható* És őmiatta vagyunk most itt. *belerakná a kazettát a lejátszóba* Ó, nincs is lejátszó a kocsiban. *hátradobja a kazit* De erről lenne szó: *megszólal a zene: “Megyek New Orleans-ba, látni fogom…”, Hugh felveszi a napszemüvegét és hátradől* Nos, ezt fogom tenni: elmegyek New Orleans-ba.

A FOLYÓ MENTÉN – A New Orleans-i blues tiszteletére/ünneplésére

Oceanway Stúdió, Hugh Laurie Projekt, első csapó

Hugh: Sok sikert mindenkinek!
fickó: Egy-két-há!

♫ Baby, Please Make a Change ♫

Hugh: Már nagyon fiatalon tudtam, hogy ez nekem való. Emlékszem, mikor az első blues számot hallottam, a rádióban, kérdeztem a bátyámtól, hogy “Ez meg mi…?” Tudtam,… mintha mindig is tudtam volna, hogy van ilyen. És hallgattam, és felállt a hátamon a szőr. És kérdeztem, hogy “ez meg mi…?”
Imádom, hogy azóta -tíz éves vagy hasonló korú lehettem – velem maradt ez a zene.

Get the Flash Player to see this content.

Videó letöltése

Hugh: Már nagyon fiatalon tudtam, hogy ez nekem való. Emlékszem, mikor az első blues számot hallottam, a rádióban, kérdeztem a bátyámtól, hogy “Ez meg mi…?” Tudtam,… mintha mindig is tudtam volna, hogy van ilyen. És hallgattam, és felállt a hátamon a szőr.
rendező: Kitaláltuk, hogy csinálunk egy filmet erről az utazásról New Orleans-ba. Hiszen tudtuk, hogy onnan származik az a zene, amelyet ő annyira imád. Akart venni egy régi autót, és megtaláltuk ezt a Galaxy-t Fredericksburgben, Texas államban. És elvezettünk vele New Orleans-ba, és felvettük a közben megeső zenei eseményeket. Aztán meg a lemezfelvételek is megkezdődtek.

♫ Red Hot ♫

rendező: A célunk az volt, hogy kiderítsük, milyen zene is ez Texason és Louisianán keresztül. Ez az igazi fellegvára… nyilván a bluesnak, de még ott van a jazz, némi spanyol és francia hatás… hogy ebből kapjunk egy kis ízelítőt. És neki valószínűleg az is a célja volt, hogy megszökjön kicsit a stúdióból, az évi kilenc hónapnyi forgatás után. Szóval hogy utazgassunk, és megízlelhessük a térség zenéjét. Tökéletességre törekszik mind a zenében, mind ahogy a felvételeket akarta… ő rendező is egyúttal, szóval mindig jó ötletei voltak. Emellett nagyon vicces is és improvizál, ami nagyszerű.
Hugh: 1959 volt az az év, mikor ez a zenész felvette ezt a dalt. *mutat egy kazettát, amelyen Professor Longhair neve látható* És őmiatta vagyunk most itt. *belerakná a kazettát a lejátszóba* Ó, nincs is lejátszó a kocsiban.

rendező: Az nagyon meglepett engem, hogy abszolúte irányítása alatt volt a zene, amit csinált. Múlt évben együtt dolgoztam Stinggel, egy téli lemezt készített karácsonyi dalokkal meg mindennel, és ő a harminc éves tapasztalatával a maga irányítása alá vonta a többi zenészt. És mikor Hugh-t láttam a többi zenésszel, akkor megvolt ugyanaz a hatalma neki is. Tisztelettel volt irántuk, hiszen hihetetlen jó zenészek. De Hugh-nak is megvan a maga elképzelése a dolgokról, és arról, hogy kéne működnie mindennek. És nem fél kimondani a véleményét.
New Orleans-szerte mindenütt zene van. A francia negyedben minden sarkon egy banda játszik, sok a zenész. De egy része klisés, nem túl eredeti. Viszont, ha öt háztömbbel arrébb megyünk a turisták forgatagától, nagyszerű zenekarokra lelhetünk. Akik követik a New Orleans-i mintát, de egyúttal megvan a saját stílusuk is. Egy egész zenész közösség van ott.

Csatlakozás a társalgáshoz

7 hozzászólás

  1. Szuperul osszeraktak, tul rovid volt az egy ora, legalabb megegyszer ennyit meg elneztem volna 8)

    Biciklizos jelenetek nagyon :sziv: :szivecskezo:

  2. Oh gyerekek. Ez nem csak számára, de számomra is vmi ‘life changing’ volt. :leborulos: Mint zenész egyszerűen nem voltam képes eddig kinyílni más irányok felé. Kicsit olyan elveszettnek is érzem magam. De most…?! Most megszállt a blues lelke. Vmi óriási érzés. :leborulos:

    So thank you Mr. Laurie to show me that side of everything!

    Egyébként ha valaki képes adni egy angol feliratot, lefordítom azon nyomban. 😀

    1. Sajnos ezekhez nem nagyon készül magyar felirat. Lásd a Fry and Laurie-Reunited-nek sem volt felirata, és így sajnos fordítása sem 😥 Amit nagyon akartam, azt @marevi elmondta, de ha végig lett volna magyar felirat, az lett volna az igazi. Na és persze ennek is, és az összes eddig megjelent interjúnak. Amikben nem volt hiányunk mostanában, hála istennek 🙂 De nem akarok telhetetlen lenni, ezt is nagyon köszi, Ági!! :leborulos:

  3. Újra megnéztem. Nehéz elmagyarázni…de éreztétek már úgy akárminek a hallatán, hogy a pulzusotok az egekben, mosoly az arcotokon, az energia szinte szétvet jó értelemben és egyszerűen ez a legerőteljesebb pillanat?!?! :leborulos: :leborulos: :leborulos:

    Tényleg nem könnyű elmondanom, de ilyen hatással van rám ez a zene. Egyszerűen csak akarok egy szeletet belőle. Szeretnék én is ilyenné válni, ilyen zenésszé.

    Van ennek értelme, vagy csak elszálltam? 😐

  4. @Pkclaire: Engem nem is a zene fogott meg, hanem annyira meghatott, hogy itt egy ember, aki a világ legjobb sorozatában játszik, azt csinálja, amit szeret, és közben meg valóra váltja az igazi álmát, hogy blues zenész lehessen és a példaképeivel játszhasson.
    Tényleg, egy ponton majdnem elsírtam magam. Örömömben, hogy ilyen is megtörténhet.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..