Finálé-buli – fotók, interjúk

Hugh Laurie, wrap party

Majdnem két hete fejezték be a Doktor House forgatását, egy hete pedig megvolt a finálé-buli, melyen a jelenlegi szereplők vonultak fel a vörösszőnyegen, interjúkat adva és pózolva a fotósoknak. Majd pedig Hugh Laurie és Jesse Spencer zenélése nyitotta meg a bált.
Természetesen nem árulták el, hogy ér véget a sorozat, nem spoileresek a videók. Általános érzésekről, élményekről meséltek.

Fotók

Videók


» Ki tervezte a ruháját?
Odette: David Meister. Az ékszereket pedig Neil Lane.
» És ki tervezte az ön ruháját?
Odette: Tőlem kérdezte, hogy “Drágám, drágám, hogy kell kiejteni?”. Zegna.
Dave Annable: Én kérdeztem… Zegna, Zegna öltöny.
» Úgy hallottam, hogy Hugh ötlete volt, hogy mindenki kiöltözzön ma este.
Odette: Igen, meg volt egy egész terve arra, hogy felvegyünk néhány jelenetet a stúdióban, és hogy öltözzünk ki ebből az alkalomból és egy igazi ünneplés legyen. Szóval most felvettük a fekete nyakkendőt és bálozunk egyet.
» Ezek után én alulöltözöttnek érzem magam.
Dave: Ez esetben megkérjük, hogy távozzon. Sajnálom.

» A nap szava a “keserédes”. Egyetértenek ezzel?
Odette: Igen, abszolúte. Édes, mert részem lehetett ebben a nagyszerű élményben, de…
» …csak nemrég csatlakozott a sorozathoz!
Odette: …de keserű, mert csak most érkeztem a sorozatba.
» Ez nem sugall valamit? Bekerült a sorozatba, aztán…
Odette: …aztán be is fejezzük. Mondtam is Charlyne-nak, hogy “Szerinted véletlen, hogy most csatlakoztunk, aztán hirtelen véget ér a sorozat?” Akaratlanul is magát okolja az ember. De nem, annyira jó volt ebben részt venni. Annyira hálás vagyok ezért. Szerintem az évtized egyik legjobb sorozata és akkora megtiszteltetés, hogy benne lehettem. Dave tanúsíthatja, hogy milyen jól éreztem magam egész évben. Nagyon jó volt. Örülök, hogy egy nagy durranással ér majd véget, szerintem a rajongók nagyon-nagyon boldogok lesznek a befejezést látva.
» “Egy durranással”? Szóval a kórház felrobban?
Odette: Igen. Felrobban a kórház. Spoiler-veszély!
Dave: Spoiler-veszély!
» És akkor maga előbukkan.
Dave: Igen, egy tortából.
Odette: Pontosan.
Dave: Lehet, hogy aztán kivágták. A mi házunkban forgattuk, és beküldtük a felvételt.

» Szorítunk, hátha mégse vágták ki. Elhozott valami souvenirt a stúdióból?
Odette: Próbáltam ellopni pár dolgot. A köpenyemet mindenképpen el akartam lopni… még dolgozom rajta. Majd meglátjuk.
» Be tudna jutni, miután ugye szerepelt a Breaking In-ben.
Odette: Igen, hasznát venném a zárfeltörési képességeimnek.
» Anélkül, hogy bármit is elárulna… Nem vagyok most kíváncsi arra, mi fog történni a fináléban, de arra igen, hogy a rajongók vajon hogy reagálnak majd rá.
Odette: Egyre azt mondom, hogy én, rajongóként nagyon várom, hogy lássák az emberek. Az utolsó olvasópróbánkon végig mosoly volt az arcomon. Mert én is azt akartam, hogy így fejeződjön be. És szerintem mások is így fogják érezni.

» A sorozat örök párosa House és Wilson. A végén kézenfogva elsétálnak a naplementébe? Így kéne véget érnie.
Odette: O-ó, talán igen, talán nem.
» Aztán jön a torta.
Odette: Igen, aztán Dave kiugrik a tortából.

» A nap szava a “keserédes”.
Robert: Igen, mindig szomorú, ha valami véget ér. Az első darabomtól kezdve… mármint, az még általánosban volt, és mindenki sírt meg ilyenek. Megszoktam, tudja, ha az ember színészként, húsz év után nem szokik hozzá ahhoz, hogy a munkák egyszer véget érnek…
» Nem kell ezen meglepődni.
Robert: Nem. Hozzászoktam ahhoz, hogy munkák elkezdődnek és végetérnek. És most, hogy visszatértem… voltam egy nyári darab meghallgatásán New Yorkban és nem én kaptam meg a szerepet, hanem valaki más. Visszatértem ebbe a világba, hogy egy évben ötször kell elhívni egy lányt a bálba. A színészet ezen része elég szívás. Nehéz az, hogyha ennyiszer elutasítanak.
» Ezt a részt nem akarnám magamnak egy színész életéből.
Robert: Ez nem… elmondanám, hogy nem jó móka: odamész egy állásért és közlik, hogy “nem, a másik fickót választjuk”.
» “Egy másik irányba indulunk el.”
Robert: “Egy másik irányba, ami ellentétes az önével.”
» Összességében milyen volt a House alatt? Tudom, hogy sok évről van szó, meg egy központi karakterről… Szavakba tudja önteni?
Robert: Jó… volt. Számomra mindig is az emberek voltak a legizgalmasabb részei ennek a munkának. Egyvalami hiányzott eddig az életemből és az a… bármiféle folytonosság. Színházi színész vagyok, szóval hozzászoktam a hat hónapig vagy még annál is kevesebb ideig tartó munkákhoz. Szóval az, hogy nyolc éven keresztül mindennap ugyanazokkal az emberekkel dolgoztam együtt, az nagyon… egyedi. És számomra élvezetes. Ez hiányozni fog.

» Anélkül, hogy bármit is lelőne a történésekből, ön szerint mit fognak szólni a rajongók a fináléhoz?
Robert: Engem lenyűgözött. David, a sorozat készítője beavatott pár hónapja az alapsztoriba, és szerintem nagyon jó. A sorozat vége passzol a nyolc éves futásához. Jó lett a vége.

» Ön szerint mit szólnak majd a rajongók az utolsó epizódhoz?
Omar: Szerintem a rajongóknak tetszeni fog. Kellem… nem “kellemes meglepetés” lesz, hanem csak meglepetés, és tele lesz érzelmekkel, humorral. Hihetetlenül jó lesz.
» Milyen volt az utolsó pár nap a forgatáson?
Omar: Kicsit szürreális, de minden jónak vége szakad egyszer. Úgy érzem… jó volt [az egész]. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Jókor hagyjuk abba. Próbálom kiélvezni a jó oldalát, a többiek barátságát… ezekbe kapaszkodom.
» Mit szeretett a legjobban ebben a nyolc évben?
Omar: Talán, mikor mondták, hogy “Hé, berendelték a sorozatot”.
» “Van munkám!”
Omar: Igen, mikor az első epizódot csináltuk, aztán meg berendelték. Elég király volt.

» Úgy hallottam, a maga ötlete volt, hogy mindenki kiöltözzön, a színészek.
Hugh: Igen, a színészek és a stáb is. Tudja, hogy stílusosan távozzunk. Hogy inkább egy ünnepély legyen, mint gyászszertartás.
» Akkor ön szerint én alulöltöztem, nem?
Hugh: Egy kicsit. [A kamerába:] Nem tudom, hogy önök látták-e… [A riporternek:] Nem, csodálatosan néz ki. Nagyon elegáns és sikkes.
» Azért mosolygok, mert Dr. House-szal beszélhetek.
Hugh: Nos, ennek örülök. És jól esik.

» A nap szava a “keserédes”. Édes, mert egy nagyszerű sorozatról van szó, és szomorú, hogy véget ér.
Hugh: Szomorú, igen. Nagyon-nagyon szomorú. De… ez is egy olyan… semmi nem tart örökké. Mindig is tudtuk, hogy egyszer vége lesz. Az első napon azt hittük, hogy kábé a hetedik nappal vége lesz. Szóval az, hogy ennyi ideig tartott, nagy örömmel tölt el. Hihetetlenül büszkének kéne lennünk. És vagyunk is. És, érti, ha egy évvel korábban vagy később, vagy öt évvel később fejeztük volna be, akkor is eljutunk arra a pontra, mikor el kell búcsúznunk.
» Nem is tarthatna a sorozat örökké. Húszévente lecserélnék Dr. House-t, az nem működne.
Hugh: Én mindig is támogattam ezt a gondolatot. Hogy “miért nem raktok be egy új fickót?”
» Például Daniel Craiget.
Hugh: Nem is kell megmagyarázni. Mostantól ő lesz House.
» Jobb is, ha nem magyarázzák a dolgokat.
Hugh: Nem kell semmit mondani.
» Hirtelen James Bond ott terem. Ez tök okés. Most egy időre hanyagolni fogja az amerikai akcentust? Elege lett belőle?
Hugh: Ööö, egy kicsit.
» Úgy tudom, hogy a forgatási szünetekben is azzal beszél.
Hugh: Igen.
» Ez nehezére esik?
Hugh: Nehéz. De, ami még nehezebb lesz, az visszamenni Angliába, ahol nagyon figyelik az ilyeneket, és azt fogják gondolni, hogy amerikai lettem. [A kamerába:] Nem azt mondom, hogy rossz dolog amerikainak lenni… Csak annyi, hogy az angolok eléggé…
» Tök menő az angol akcentusával, nem rossz.
Hugh: Személy szerint nem értek egyet, de köszönöm, hogy ezt gondolja.
» Ön zenész is. Hallhatunk valamit öntől a közeljövőben? Nemrég kiadott egy lemezt…
Hugh: Igen, turnézni fogunk, ami miatt nagyon izgatott vagyok. És Jesse-vel zenélünk ma este, játszunk majd…
» Fiúegyüttes…
Hugh: Egy fiú… egy apa-fia együttes. Milyen szomorú. Előadunk pár számot, és reméljük, sikerül beindítanunk a bulit.


Hugh Laurie: Az első évadban szó szerint nem csomagoltam ki a bőröndömet. Azt gondoltam, hogy bármely pillanatban szólhat a telefon, és vissza kell repülnöm Londonba. El sem hiszem, hogy eltelt nyolc év. Ez csodálatos dolog. Ez nem… tudja, milyen ritkán történik ilyen. Ilyesmi nem történik meg egy színész életében. És el sem hiszem, hogy itt állok, és visszatekintek erre az időre, ennyi epizódra, ennyi dologra, amit csináltunk. Hihetetlen.

Nem, turnézni fogunk a bandával, sokfelé koncertezünk, csomó helyen. És ma is fogunk játszani pár számot Jesse Spencerrel. Ő fog hegedülni. Nagyszerű hegedűs. Eljátszunk néhány bluegrass számot. Lehet, hogy sörös üvegeket dobálnak majd felénk, nem érdekel, tegyék csak!

Robert Sean Leonard: Szerintem az emberek mókásabbnak gondolják a színészetet, mint amilyen valójában. Ez egy munka. És nem ok nélkül titulálják “munkának”. Hajnali négykor kelek és megyek be dolgozni, késő estig. Hosszú napok voltak. Azok nem fognak hiányozni. De örülök, hogy ezt csináltam és büszke vagyok rá. De nyolc év hosszú idő, és szerintem ideje volt [hogy véget érjen].

Omar Epps: Szerintem Hugh briliánsan alakította ezt a karaktert és egy hihetetlenül tehetséges művész és nagyszerű fickó. Egy profi. Nem is lehet elég jó szavakkal illetni őt. És örülök, hogy mellette lehettem.

Amber Tamblyn: Tudja, mit szoktak mondani a zenekarokról: hogy külön-külön nem lesznek majd olyan jók, mint a bandában vagy nem fognak tudni újra ennyire érdekfeszítőt alkotni. Nem mondom feltétlenül ezt erre a gárdára vagy a stábra, de ez csak egy példa volt arra, mikor bizonyos emberek összejönnek, bizonyos tapasztalattal, és az egész működik valahogy. És ez ritkaság a televízióban.

Odette Annable: Vannak jó pillanatai, vannak jó pillanatai. Itt áll mellettem, szóval vigyáznom kell, mit mondok. Annyira imádnivaló és olyan jó vele dolgozni. Először rettegtem a közös munkától, de aztán szinte azonnal elkényelmesedtem. Rögtön az elején kaptam egy becenevet, meg minden olyan családias lett. És köszönöm neki, hogy ilyen jó évem lehetett.


Hugh: Ez szomorú. De egyúttal tudni lehetett már az első napon, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Az első nap azt gondoltuk, hogy a hetedik nap jön ez el. És az, hogy ilyen sokáig bírtuk, az csodálatos, és nagyon büszkék vagyunk rá.


A riporter a kannibálos sorozatgyilkosos epizódról kérdezi.
Amber: Engem is nagyon meglepett a fordulat az epizód végén, mikor olvastam a forgatókönyvet. Vicces, mert az a srác, Christopher Marquette játszotta a barátomat két évig az Isteni sugallat-ban. Ő vette el a szüzességemet, a tévés szüzességemet. Aztán meg idejött kannibálkodni. Ezek a legviccesebb pillanatok ebben a szakmában.
» Visszatérsz az utolsó részekre?
Amber: Igen, benne leszek az utolsó részben.
» Mesélsz erről valamit?
Amber: Én… Hugh lehúzza magáról az arcát és én leszek alatta.
» Végig a gonosz zseni volt alatta.
Amber: Mindvégig Martha volt az.

További videók

2 hozzászólás a(z) “Finálé-buli – fotók, interjúk” bejegyzéshez

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>