Jesse Spencer » Cikkek, interjúk

New Weekly

2008, Ausztrália, fordította Jules
Megváltoztatta a House az életedet?
Teljes mértékben. Mindent totálisan a feje tetejére állított. Nem forgattam sorozatot a Neighbours óta, szóval egy új országba költözni, egy nagyszerű munkát kapni, nagyszerű forgatókönyvvel, és minden nap dolgozni szünet nélkül fantasztikus.

  • Nem szeretsz szünetet tartani?
    Hát, az Egyesült Királyságban kapnék két munkát per év, és amellett, hogy ezek valóban kiváló munkák és nagyszerű kihívások, munkanélküliség tölti ki köztük az időt. Ez az állandó, folytonos munka nagyon jót tett nekem. Mindig kézben kellett tartanom a dolgokat, mindig foglalkozni valamivel. Emellett az is teljesen lefoglalt, hogy új életet kezdjek itt Los Angelesben, megpróbáljak berendezkedni, találjak egy pár rendes embert, akikkel összefuthatok.

  • Ezt nehéznek találod?
    Nehéz. Nincs egy olyan központi találkahely itt Los Angelesben. Londonban az emberek összefutnak egy központi pubban vagy valami − egy bejárhatóbb város. De Los Angelesben annyira nagyok a távolságok. Nem működik ez a “leugrunk a helyi pubba” dolog.

  • Azóta laktál Londonban, hogy otthagytad a “Neighbours”-t. Könnyebbnek találtad ott a beilleszkedést?
    Igen. Talán a legnehezebb abban, hogy Los Angelesbe kellett jönnöm, az volt, hogy ott kellett hagyjam az Angliában szerzett barátaimat. Pár évembe tellett mire ott is beilleszkedtem, mire barátokat találtam, kapcsolatokat építettem. Aztán egyik pillanatról a másikra elmentem egy másik országba és az egész belefektetett munkám − nem arathatom le a gyümölcsét.

  • Jól kijössz a House szereplőgárdájával?
    Nagyszerűen. Hallottam, hogy sok más amerikai sorozat csapatának nagy problémái vannak egymással. Mi egyszerűen sosem tapasztaltunk hasonlót, ami nagyszerű, mert ha az emberek nem jönnek ki egymással feleslegesen megnehezítik a dolgokat. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, akik végezni akarják a munkájukat, méghozzá jól.

  • Szóval, akkor nincsenek nagy egók a forgatáson?
    Nincsenek. Az enyémet leszámítva, ugye − az enyém kontrollálatlan. Minden nap pukkasztgatják a buborékomat.

  • Most, hogy kijött az első DVD, van bármi olyasmi amiről remélted, hogy nem landol az extrák között?
    Tudja mit? Egyszer tényleg elcsesztem valamit egy interjúban, és el is fogom mondani, mert nincs semmi szégyenérzetem! Megpróbáltam orvosilag tájékozottnak hatni egy ponton és elsütni, hogy „tracheotomia”,mikor egy csövet helyeznek a gégébe, és megkevertem a „trigonometriával”,ami meg ugye magától értetődően egy matematikai formula, úgyhogy a dolog vége ennek a két szónak a keveréke lett. Mikor megláttam, mondom… „Te idióta! Megint megpróbáltál okosnak tűnni és nézd mi lett belőle!”

  • Ez nem is annyira kínos…
    De nem sok mindent úszok ám meg. Az egész családom orvosokból áll, a bátyám pedig gondoskodik róla, hogy akárhányszor rosszul csinálok valamit e-mailben értesítsen.

  • Ezt nagyon élvezi?
    Igen, az idősebb bátyám imádja. Imádja kiszúrni a hibáimat.

  • Kaptad már azon magadat mostanában, hogy az emberek tőled várnak diagnózist?
    Éppen tegnap volt az első ilyen esetem. Vegas-ban voltam, és odajött hozzám ez az ausztrál pasas, ami amúgy nagyon klassz, szeretem az ausztrálokat, tekintve, hogy jómagam is az vagyok – szóval, az első dolog ami elhagyja a száját, hogy „Van egy dudor a lábamon.” És tényleg volt neki. Mondtam, hogy menjen el egy szakorvoshoz, de azt is mondtam, hogy szerintem beningus ciszta. (beningus=jóindulatú)

  • Utána fogsz nézni, hogy ez volt-e a helyes diagnózis?
    Nem, inkább hagyom. A fejemben jól játszottam le, és ettől jobban érzem magam.

  • Mit csináltál Las Vegasban? Munka volt vagy szórakozás?
    Történetesen egy kis szórakozás. Egy szeretetszolgálat keretében mentünk oda, hogy Hálaadás napján ételt osszunk a hajléktalanoknak. Szóval, ott voltam pulykát meg kukorica főzeléket felszolgálva, csevegni velük meg mondani egy pár biztató szót. Aztán elmentünk a Stripbe és szivaroztunk, az is jó móka volt.


    The Strip

  • Ameddig nem kötöttél ki hajnali négykor Elvis által összeesketve valakivel…
    Nem. Örömmel jelentem, hogy ez nem történt meg. Voltam már vegasi esküvőn, egészen klassz volt. Egy pár barátom ott házasodott, de nem én!

    rádiós interjú

    2007. szeptember, fordította Jules
    Jesse Spencer csatlakozik ma hozzánk, az ausztrál színész, aki épp most Dr. Robert Chase szerepét játssza a Dr.House-ban. Jó látni barátom!

    Hogy vagy?

  • Jól. Köszi, hogy csatlakozol hozzánk. Mit csinálsz egy átlagos napodon mikor nem dolgozol? Promóció, kószálás a haverokkal, megnézni Mel Gibson templomát vagy valami…?

    Van temploma?

  • Jaja.Van neki temploma öregem!

    Hol?

  • Malibu. Épp pár perce voltam ott..

    Ó tényleg?

  • Nem. Nem igazán.
    *nevetés*

    Pedig mintha láttalak volna ott. Kezeidet az ég felé emelve áldozatra.

  • Na igen. *röhögés* És? Miket csinálsz mostanság?
    A “Doktor House” most felvonultatja ezt a sok új karaktert, szóval itt vagyok hirtelen ezzel a rengeteg szabadidővel… kezdek megőrülni… úgyhogy poénos módon elkezdtem boxolni, nem más hatására azt hiszem, mint Hugh Laurie, aki belevágott, és mindig mesélgette milyen jó… szóval elkezdtem boxolni, aztán újból nekifeküdtem a hegedülésnek, és az Emmy Afterpartyján fogunk is játszani…

  • WOW. A box meg a hegedű passzol egymáshoz, érthető…
    Awww…ezen már én is gondolkoztam…biztosan én vagyok az egyetlen hegedűs boxoló aki létezik…

  • Mondtad, hogy zenélsz majd az Afterpartin, ki más lép még fel?
    Ó igen. Együtt adok elő egy dalt Teri Hatcherrel.

  • Komolyan???
    Igen, a “Leave the Pieces” című dalt adjuk elő a The Wreckerstől. Ez egy country stílusú dal, szóval van benne sok hegedű szólam; valamint eljátsszuk még a The Who dalát, a “Baba O’Riley”-t is, egy nagyon hosszú dal, olyan orosz melódiákkal, és egy kis lengyel tánc szólóval a végén, őrületes, egyszerűen szuper.

  • Igen, és ez úgy ment, hogy tegye fel a kezét, aki hangszeren játszik, vagy…
    Nem, Hugh “rángatott” ebbe bele, mert van neki az a bandája, a Band from TV, és…

  • Ebben van a Született feleségek James Dentonja is?
    Iiigen, igen. Na most nekik minden koncertjük bevétele egyenesen jótékony célokra megy, és valami 250-et keresnek egyetlen koncert alatt…

  • ÚÚÚÚRISTEN! És ezt eljótékonykodják?? Tudod hogy értem…!
    Úgy bizony!

  • Ki van még a bandában?
    Öö, Mel Gibson *tök komoly hangon* >>> *nagy nevetés* Többek szerepelnek az egyszeri fellépők listáján is, nagyon jó. Múlt karácsonykor is felléptünk, persze nem pénzért…szóval nagyon belejöttem, úgyhogy most próbálok beszerezni egy elektronikus hegedűt, ami nagyon jó kis cucc.

  • Tudsz más hangszeren is játszani?…vmi olyanon ami nem ilyen “béna”?
    MIRŐŐŐL BESZÉLSZ? NEM SZERETED AZ ELEKTRONIKUS HEGEDŰT? Ennek a cuccnak 5 húrja van…(+még vmi, de ennyire nem értek a hegedűkhöz)

  • Voltál Teri Hetcher otthonában próbálni?
    Nem. Szombatonként gyakorolunk, és nem az otthonában, viszont az biztos, hogy ő is ott lesz. :DDD

  • Ez a hegedülés része annak ahonnan jössz, tanultad a suliban hogyan kell vagy ilyesmi?…
    Igen. Kb. 10 évig hegedültem, aztán abbahagytam, ami elég hülye döntés volt, de tudod, jobb később mint soha.
    Na igen, most bejön az ára… *nevetés*

  • És akkor beszéljünk a sorozatról: “Doktor House”. Öregem, gondolom számodra is eléggé izgalmas dolog ez.
    Igen. 3 év és teljes változás az életemben, hogy most őszinte legyek.

  • Fiatal korodban biztos láttad Hugh Lauriet a Fekete Viperában, vagy egyáltalán a TV-ben. Legendás volt.
    VOLT? Nem halt meg!

  • Persze, de tudod mire gondolok. Akkoriban… most meg már ő House, így nem olyan lenyűgöző…*netetés* Na, de komolyra fordítva a szót, biztosan rajongója voltál te is, és megtudni, hogy vele fogsz dolgozni….tudtad te egyáltalán mikor a meghallgatásokra jártál, hogy ő lesz House?
    Igen, tudtam. De nem láttam akkor én még olyan sok munkáját. Láttam a Fekete viperát…meg, hát sok műsorából csak darabokat láttam, illetve leginkább a kezdeti munkáit. Szóval igen, felismertem, aztán visszanéztem a dolgokat, és “Ó igen! Ő volt az a férfi!”

  • Briliáns volt a Fekete Viperában!
    Nagyszerű! Ez az ő erőssége tudod, a komédia, és nagyon mókás vele dolgozni, mert úgy érzi, hogy nem valami jó színész, ha drámáról van szó, miközben fantasztikus benne…azt gondolom a legjobb drámai színészek a komikusok, mert megvan bennük a kettőnek egy nagyszerű elegye…

  • Hogyan jutott a “Doktor House”-ba, hiszen angol színész is, ráadásul komikus volt?
    Akkor jelentkezett mikor a, mi is a címe neki, a Főnix útja??… nem nem az útja, ó jesszus nem jut eszembe a címe, Afrikában forgatott…

  • Igen, igen! Az a Főnix útja!
    AZ VOLT AZ?

  • Jajaja!
    Na mindegy, először bekavartam valamivel. Szóval egy fürdőszobából küldte el az anyagát a válogatásra, a hotelszobájából, és azt gondolta, hogy jön, megcsináljuk a próbafelvételt, aztán annyi, megy is haza, mert annyi ilyet egyszerűen nem kapnak fel, és 3 évvel később még mindig itt van az Államokban. Én azt hiszem hat hónapig ki sem pakolta a csomagjait! Tényleg nem gondolt arra, hogy ez megtörténhet.

  • A családja még mindig Angliában van?
    Igen, igen. Ez borzasztó nehéz dolog.

  • Számodra otthonnak számít már Amerika?
    Ööö… igen, most már azt hiszem igen. Tudod, mikor elolvastam a próbafelvétel forgatókönyvét, azt gondoltam, milyen baromira jó… sokkal jobb mint bármi amit idáig olvastam, és pedig még én is olvastam jó párat, szóval szinte teljesen naiv módon elhatároztam, hogy belevágok, és megtettem.

  • Különben ők eleve egy ausztrált kerestek egy ausztrál szerepére, vagy csak úgy voltak vele, hogy figyelj öreg, annyira szar az amerikai akcentusod, hogy csak nyomjad a sajátoddal?
    *nevet* Neem. A végére hárman voltunk. Két ausztrál, és egy angol srác. És, ez nagyon fura nekem, meghallgatták az amerikai…hogy is hívják? Jajj, ki McDreamy a Grace Klinikában?*

  • Patrick Dempsey.
    PETRIC DEMPSEY! PETRIC DEMPSEY!

  • Őt is meghallgatták a TE szerepedre?
    *nagy röhögés*
    IGEN! Meghallgatták őt is az ÉN szerepemre!

  • Ó te jó Isten!
    Ő McDreamy!!! Miért nem..? De azt hiszem valami nemzetközi szerzetet akartak, úgyhogy végül Angliában kötött ki a meghallgatás, én pedig történetesen ott voltam, és… valójában nagyon vicces volt, mert látták a felvételemet, de nem akarták fizetni a repülőjegyemet. Úgy voltak vele, hogy “Nyeee, na igen, tetszel nekünk, de azért nem ANNYIRA!” Úgyhogy végül magamnak fizettem ki.

  • Komolyan?
    Igen, mert annyira jó volt a forgatókönyv… és semmi más nem volt számomra éppen Angliában, szóval úgy voltam vele, ez van.

  • Otthagytad Ausztráliát és Angliába mentél?
    Igen. Négy és fél évig éltem ott.

  • Az jó hosszú idő!
    Igen, ebbe már én is belegondoltam. ’99-ben hagytam ott Ausztráliát, szóval már kb. 8 éve. De azért járok vissza egyszer egy évben karácsonyra. Meg következő hónapban lesz a bátyám esküvője, úgyhogy arra is megyek.

  • Ó, meghívtak?
    *nevet* Naná!

  • Ééés, amit minden hölgy tudni szeretne Jesse… publikusan is bejelentetted az eljegyzésed felbontását kolléganőddel. Még mindig együtt dolgoztok? Mesélj erről!
    Ammm… történetesen egészen rendben van a dolog. Volt munkakapcsolatunk ezelőtt, volt személyes kapcsolatunk, és így, hát, én most például alig dolgozok, de szóval még mindig nagyon, nagyon közel állunk egymáshoz. Egy nagyszerű lány. Igazság szerint egész jól rendeződik a dolog.

  • ÁÁÁJJJ! Azt vártam el fogsz kezdeni itt sírni! Az naagyon lenyűgöző lett volna. Az Isten szerelmére! Találjunk már neki vmi olyan témát amitől elkezd sírni! /itt nem vagyok biztos benne, hogy pontosan ezt mondják-e, mert a 3 riporter egymás szavába vág, és mindenki röhög, de az tuti, hogy a síráson van a hangsúly!/
    *röhögés* Most uralom az érzéseimet. *ilyen nyafogós hangon*

  • Ez rohadtul magától értetődő: HEGEDÜL!…EMBEREK! 5 húron!!!!
    Igen és ?…..-vel. /Bocsi, de én ezt a szót nem ismerem, vmi a hegedűvel kapcsolatban, majd ha rájövök szólok!/
    *még nagyobb röhögés*

  • Hány epizódot forgattok egy évben?
    24-et.

  • És mennyit dolgoztok?
    Kb. két hónap a szabadidőnk. De a “Hősök” esetén pl. 30 epizódról beszélhetünk. Ez lényegében annyit tesz, hogy nem állnak le a forgatással. Ez nagyon fura, de ugyanakkor nagyobb a szereplőgárdájuk is, tehát tudják váltogatni a szereplőket, de …ez most érdekes lesz… behozták ezt a 40 új embert, rám meg rám szakadt ez a sok szabadidő… aztán redukálnak belőlük, és mindössze 2-en maradnak majd, úgyhogy történetesen vissza fogunk menni, valamivel többet leszek a képernyőn, de most per pillanat élvezem ezt a kis szusszanást.

  • Mikor szembesülsz ezekkel a fura, lenyűgöző betegségekkel, nem jön elő nálad egy kis hipochondria? Kaptad már magad azon, hogy inkább elmész az orvoshoz, mert félsz, hogy mi van, ha…
    Iiigen, na tudod mit? Az elején még nem volt semmi bajom, aztán elkezdtem kicsit jobban észrevenni magamon a hipochondria jeleit, ami furcsa, mert… meg tudod, az a sok vér, meg belső szervek… mert az elején még olyan lelkes vagy, és mindent bele akarsz adni, egy idő után viszont ott tartasz, hogy már nem szeretnél még egy undi jelenetet forgatni. Nem akarod, hogy megint “véres” legyél, és úgy vagy vele, hogy “Neeeem csinálhatná EZT valaki más éppen?”

  • A filmes ajánlatok elkezdtek már befutni?
    Áááá…kaptam már egy párat, de semmi olyat, ami megérte volna az időbefektetést. A legklasszikusabb példája ezeknek a “Mélyen a völgyben” /Deep in the Valley/ című… ami majdnem egészen olyan volt, mint egy pornófilm…két fickó, akik beveszik magukat pornóországba, és körbejárják a Völgyet. Mindenhol rohangálnak ezek a szőke bigék hatalmas mellekkel…zuhanyoztatják egymást…én meg úgy voltam vele, hogy óóóóóóóó….

  • Ma reggel beszélgettünk itt A. Valleyvel, aki történetesen egy pornósztár.
    Komolyan?

  • Jaja.
    Benne volt a filmben?

  • Nem tudom, elképzelhető.
    Ez ő?

  • Neki van a 3. legnagyobb melle a világon!
    Nem mondod??!! Nem látom…Ó! Ott van!…*röhögés*

  • Na ez a VÖLGY testvérem! *hisztis röhögés*
    Tehát kapsz ajánlatokat, és kapnál is az alkalmon, de nagyon nehéz olyan alkotást találni, amihez el tudja kötelezni magát az ember. Mi hiányzik otthonról? Melbourneből jöttél, igaz?

    Igen.

  • Hiányzik a foci?
    Igen, az is.

  • Nehéz elkapni a játékokat a tv-ben?
    A műholdason láttam egy párszor… hol is? Ja igen, Az Ír Köztársaságban volt most egy pár mérkőzés… és az ÉN csapatom játszott. Úgyhogy jó volt. De egyszerűen fel sem fogod micsoda furcsa játék az ausztrál (ez valami speckó foci fajta vagy mi, amit ott játszanak, nem tudom pontosan)… amíg el nem hagyod az országot, és meg nem próbálod elmagyarázni egy külföldinek.

  • Az amerikai focit el tudod magyarázni?
    Ööö… igen, egy kicsit. Mit szeretnél tudni? Nagyon taktikás.

  • Beszéltünk az elején a duettetekről Terrivel. Volt még hasonló élményed mióta itt vagy Los Angelesben?
    Öööö… ümmmm… hadd gondolkozzak ezen egy kicsit…tudod mit? Elmentem Monacoba a 47. Éves Televíziós Filmfesztiválra…

  • Az nagyon csillogó…
    És találkoztam “A Hef”-el /Hugh Hefner, a Playboy magazin főszerkesztője/.

  • Vele voltak a lányok is? Holly, Kindra és Bridget??
    Igen… mind a három… és el akartak menni ejtőernyőzni…

  • Veled? El akartak vinni ejtőernyőzni?
    VELEM! *hatalmas röhögés*

  • És te kikosaraztad Hefet meg 3 playboy nyuszit???????
    IGEN!

  • Hhhhhhhhhhhhhhhhhhh óóóóóóóóóó *csodálkozás, Jesse vihog* Oh, Istenem!
    Tulajdonképpen nem is tudtam, hogy Hef ott lesz-e egyáltalán…

  • HAHH! Hogy csak TE meg a NYUSZIK?????????….Ó BASZKI!!!
    *mindenki röhög*
    Nem csalatom meg Hefet…ha jött volna: “Hé…Hef, öregem, én a te pártodon állok…”

  • Holly, Kindra vagy Bridget? Ki volt a legdögösebb?
    ÖÖÖÖ…ÍÍÍÍÍÍ….mind egyformák voltak…..
    *most aztán tényleg kitört a hisztérikus röhögés a stúdióban, miközben Jesse ártatlanul megjegyzi:*
    Miért? Van köztük különbség?

  • Ez egy trükkös kérdés volt Jesse!… Jesse! Köszönjük, hogy itt voltál!
    Én köszönöm a meghívást!

    TeenHollywood

    Fordította Jules
    Beszél benne a “Doktor House”-ról, Geoffrey Rushról, a Swimming Upstream-ről és a nehéz edzésekről.

  • Szerinted lesz alkalmunk többet megtudni a Houseban alakított karakteredről?
    Igen, a legutóbb forgatott epizódban elkezdenek kiszivárogni a dolgok. Meglátogat az apám, aki egy világhírű reumatológus. Ez az utolsó epizód amit a karácsonyi szünet előtt forgattunk, és kapunk egy kicsit kerekebb hátteret is a kapcsolatunkhoz, ami nem is annyira idegen az “Úszóbajnok”-ban látható szituációtól. Úgy látszik behálóznak engem ezek az apa problémák.

  • Milyen volt kialakítani egy kapcsolatot a filmbéli apáddal, Geoffrey Rushsal?
    Nagyszerű. Ő már a forgatás egy relatíve későbbi fázisában csatlakozott a csapathoz. Azt hiszem Tim Draxllel, aki a fiatal bátyámat Johnt alakítja, mi már egy pár hete részt vettünk az úszó edzéseken, mikor Geoffrey és Judy megérkezett. Úgyhogy a rendkívül fontos, de nagyon akció orientált úszós részeket félre is állítottuk az útból viszonylag hamar. Benn kellett ugyanis lennünk a medencében, és végigcsinálni az összes úszós jelenetet, mert a fejünknek látszania kellett, főleg a hátúszás során. Majd megjött Geoffrey és Judy és abban a pillanatban kialakult egy törekvés az együttműködésre.


    Geoffrey Rush és Jesse

  • Geoffrey azt mesélte nekünk, hogy egyfajta személyes kötelék is fűzi a filmhez.
    Így van. Brisbaneben született és nőtt fel, az úszás pedig, pusztán a dinamikája és a helyi jelleg, tudja, ez vette körül miközben felnőtt, tehát nagyon közel állt hozzá, innen ered a dolog.
    Innentől kezdve megpróbáltunk rátalálni a karakterekre, hogy kik is ők, ott volt a valós Tony Fingleton is a forgatáson, betekintést engedve számunkra a családjába, abba, hogy milyenek voltak, nagyszerű volt.

  • Tovább élt bármi ebből az ellenséges feszültségből közted és Geoffrey közt a kamerák mögött is, vagy ennek az intenzitása csak a jelenetekre korlátozódott?
    Az a tapasztalatom az ilyesmivel kapcsolatban, már ami ennyire traumatikus és érzelmileg megterhelő, hogy mikor elhangzik a ”vágás”, egyikünk sem viszi át az efféle kapcsolatot a valóságba. A dialógusok és a tartalom meglehetősen nyomasztóak voltak, de a kulisszák mögött igazán jó volt a hangulat, tehát ez a dolog leginkább csak a kameráknak szólt.
    Ezek valós gyerekek voltak, akik egy valós élethelyzeten mentek keresztül, ez a férfi pedig tulajdonképpen manipulálta a gyermekeit és rajtuk keresztül akarta megélni a saját álmait. Talán nem is fogta fel igazán mit is művel, hiszen alkoholista volt. A különböző feszültségek a családon belül egy olyan helyzetet alakítottak ki, amely rengeteg közvetlen, realisztikus és hiteles nyomatékot ad a történetnek. Igen nehéz ezzel játszani, és a részévé válni.

  • Beszéltél valaha Tony Fingletonnal arról, hogy honnan merítette az erejét egy olyan apa mellett, aki elvesztette önmaga felett a kontrollt?
    Igen, természetesen. Tony sokkal inkább „anyuci pici fia” volt, mint az idősebb bátyja. Zongorázott, olvasott, az apja pedig nem kedvelte e miatt, és úgy döntött, hogy a többi fiát részesíti előnyben. De Tony anyja volt az, aki igazán tudta hogyan kezelje az apát, annak ellenére, hogy rengeteg bántalmazást szenvedett el tőle, mind mentális, mind fizikai értelemben, és tulajdonképpen ő volt az apropója Tony erejének, és annak, hogy túl tudta magát tenni mindezen, hogy a saját előnyére fordította, és nem bukott el.

  • Furcsa volt tehát ott tudni az igazi Tony Fingletont?
    Nos, nem állt szándékomban felvállalni, hogy az ő karakterizációja legyek, különös tekintettel arra, hogy nem volt ‘ismert’. Volt egy időszak az akkori ausztrálok generációjában (az ’50-es években) mikor mindenki tudott a „Szárnyaló Fingletonokról”, de nem ismerték Tonyt mint személyiséget vagy hasonlót. Ennek a történetnek a szíve és lelke ennek a fiúnak a kálváriája, ahogyan túlteszi magát az akadályokon melyek ott vannak a saját családján belül, a medencében és önmagában is. Én erre koncentráltam.


    Tony Fingleton most

  • Mennyire volt intenzív az úszós jelenetek felvétele? Az összes versenyt egy nap alatt forgattátok, vagy különböző kamerákkal…?
    Minden versenyt külön vettünk fel. Nem mindet egy nap alatt csináltuk meg, és különböző medencékben forgattunk. Azt hiszem a rendező annyi különböző beállítású kamerával dolgozott, amennyit a költségvetésünk megengedett. Ez a nehézség az úszásban, nem különösebben érdekfeszítő filmes szemszögből. Egy kicsit olyan „Oh úsznak és már el is húztak”. Úgy értem, én személy szerint kedvelem manapság az úszóbajnokságokat bámulni, de ez meglehetősen egyéni. Biztos vagyok benne, hogy sok ember számára az úszás csak úszás. Úgyhogy valahogyan dramatizálnunk kellett a dolgot, megosztott képernyőt alkalmazni, de leginkább elmesélni valahogyan, hogy mi minden is zajlik közben egyszerre.

  • Az igazi történet inkább a családról szólt mintsem a versenyekről.
    Igen. A mögötte húzódó családi velejárókon volt a hangsúly, nem pedig azon ki nyert. A film az úszásról szól, igen, de ami minde mögött megbújik, az egyáltalán nem az úszásról, hanem a családról szól. Az úszás maga csupán egy médium amin keresztül rátapinthatunk azokra az univerzalitásokra, amiket véleményem szerint mindenki képes megragadni.

  • Élvezted ezt a sok tréninget? Rengeteg felkészülésre lehetett szükség.
    Igen. Tony karakterének a víz volt az otthona. Mikor a házban felgyűltek a problémák, a gyerekek mind lementek a helyi fürdőbe, ez volt az otthonuk az otthonukon kívül. Annak ellenére, hogy úsztam már előtte is, nagyon fontos volt, hogy otthonosan, magabiztosan mozogjak a vízben. A két hétben, ami erre rendelkezésemre állt, lenn voltam a medencénél meglehetősen korán minden nap, a trénerünk pedig történetesen egy csapatban úszott Tonyval, úgyhogy járt párszor náluk, tudta milyen volt az apa. Tehát minden arról szólt, hogy igazán beleéljük magunkat ebbe az egész világba.

  • Akkor jó formában voltál a szerephez? Csináltál valaha ez előtt hátúszást?
    Nem, rengeteg szabadúszást igen, de sosem csinátam hátúszást, mert kifejezetten utáltam a hátast. Egyszerűen nem természetes! Csak a hasadra szeretnél fordulni…De meg kellett próbálnom megszeretni, és ez volt a legnehezebb. Azt hiszem a vége felé már még élveztem is. Amit a leghúzósabbnak találtam az a visszarúgás volt.
    Rengetegszer begörcsöltem, mert le kellett nyomnunk 50 métert, és én gyorsan akartam menni. Úgyhogy megvoltunk egy felvétellel, és minden rendben volt, majd nekiláttunk a második felvételnek, majd a harmadiknak, és a harmadik után már kezdesz fáradni, de olyan keményen akarod csinálni ahogy csak lehet, mert végül is (a filmen) ez még csak az első hossz lesz. Ettől egyszerűen kikészültem.

  • Nem tűnik túl szórakoztatónak.
    Kiszálltam a medencéből, begörcsöltem, nem tudtam menni és hánytam. Nem kedvelem ezt a nagyon intenz égést amin az atléták keresztülmennek. Úgy értem, hihetetlen amin keresztül mennek. Csodálom őket azért, amit csinálnak, és azok a srácok akikkel a medencében úsztam a Nemzetközösségi Játékokra edzettek, tehát sokkal jobb úszók voltak mint én. Épp ‘haldoklasz’ ott, mintha túlfutottad volna magadat, és csak hánynál, és nem tudsz felállni mert görcsben vannak a lábaid, ők meg csak nevetnének rajtad. Szó szerint kiröhögnének, te meg hiába mondanád, hogy „Nem, ez teljesen komoly, komoly fájdalmaim vannak.”, ők csak nevetnének tovább.

  • Merő rosszindulatból vagy ők így kezelik egymást?
    Így dolgozzák fel. Szerintem a sport elérhet egy egészségtelen szintet, épp e miatt a rengeteg edzés miatt. Beszéltünk erről a srácokkal. Ez a rengeteg úszás, valami hihetetlen. Mindenki hány egy ponton mikor már túlhajszolta magát. Úgy dolgozzák fel, hogy nevetnek azon, aki ezt képtelen kezelni. Ezen a módon működik a dolog. Ez beledobott mindannyiunkat abba a világba, ezért csinálod…Ezért mászol bele a medencébe és úszol, és ez nem csak amolyan „Oh hát én úsztam a filmben” kimenetel, hanem megtapasztalás ami után azt mondod „Oh, oké, most már értem a fájdalmat amin ezek a srácok keresztülmennek.”. Ez pontosan erről szól.

  • Gitároztál a “Nagydumás kiscsajok”-ban. Tony zongorázik. Tényleg te játszottál?
    Igen. Tony zongorázott egy jelenetben. Nem volt utalás rá a forgatókönyvben, de én úgy voltam vele: „Nos, hát el tudok játszani pár dallamot.”, úgyhogy igen, én zongoráztam. A Hattyúk tavát játszottam azt hiszem, vagy valami hasonlóan odaillőt. Könnyed volt. Nem egy erőteljes dallam, inkább művészi, egy lebegő dallam, ami belefért a filmbe, majd Harold bejön, és azt gondolja: „Mi a fenét csinálsz? Te puhány, a Hattyúk tavát játszod?”.

  • Most itt kell laknod, hiszen forgatod a sorozatot, de Londont tartod otthonnak?
    Igen, valahogy úgy. Leginkább arra megyek amerre a munka visz, és ha oda visz vissza, hát visszamegyek, de jelenleg az irányt a munka mutatja.

    Jesse vs. konyha, kaja, romantika és egerek

    Fordította Jules
    “Sikerült rábukkannom olyan interjúkra ill. cikkekre egy fizetős oldalon a House előtti időkből, amik eddig még külföldi oldalakon sem voltak megtalálhatók, a másik pedig még nem annyira publikus, de idejében meg lesz fújva a riadó, amint aktuálissá válik a dolog. ;)”

  • Gyerekként mik voltak a kedvenc édességeid?
    Sherbert bombs és chocolate buttons. /Ez utóbbi nagy valószínűséggel ugyan az mint nálunk a Franciadrazsé./

    Sherbert Bombs

    Chocolate Buttons

    »Van olyan étel amit tényleg nagyon utálsz?
    Marmite. Gyűlölöm. Meg Vegimite. Erősen valószínű, hogy én vagyok az egyetlen ausztrál aki rühelli. Betiltanám, ha módomban állna.

  • Mi a kedvenc recepted?
    Tipikus ausztrál leszek és azt fogom mondani a barbecue. Krumpli, vékony alufóliába burkolva a parázson, sütőtök, hússzeletek, kolbászok, steak…Ami pedig a tengeri ételeket illeti, a teriyaki szósz vagy a salsa verhetetlen.

  • Bármi undorító, ami ott lapul a konyhaszekrényed mélyén?
    Egy egér. A barátnőm Cordelia meg én most költöztünk egy új lakásba és másnap este láttam meg. Ma veszem a csapdákat…

    Cordelia Bugeja

  • Szoktál mártogatni a teádba?
    Igen. Mindig.

  • Mi a legromantikusabb élményed az étellel kapcsolatban?
    Cordeliával piknikeztünk a Yarra folyó partján Melbourneben. Az elég különleges volt.

    Yarra River

  • Milyen gyakran iszol pezsgőt?
    Soha. Nem szeretem. Hacsak nem valami nagyon különleges pezsgőről van szó, akkor inkább maradnék a sörnél.

  • Mi a kedvenc gyorskajád?
    A kebab. Szeretem a kebabot… meg a fish&chips /rántott hal sültkrumplival/.

  • Ettél már le valaha valamit a testedről?
    Errr, úgy hiszem igen, de igazán nem szeretném megosztani az élményt az olvasóikkal.

  • Igaziak voltak azok az ételek a Neighbours Harold’s cafe-jában?
    Hát, amennyiben azokat annak lehet nevezni. Sokkal inkább olyanok voltak, mint azok a kaják a szupermarket kiárusító részlegén, amiknek csak idő kérdése és lejár a szavatosságuk.

    Egy meztelen ausztrál a tengerben

    Fordította Jules
    Milliók ismerték az imádnivaló szívtipró, Billy Kennedy személyében. A világ mindkét felén magáénak tudhatott egy egész hadsereg női rajongót, mint tinédzser sztárt érte a hírnév és szerencse, majd eltűnt a képernyőinkről.

    Ma este azonban az ausztrál szívtipró, Jesse Spencer (24), megmutatja amit hiányoltunk a BBC1 gyilkossági rejtélyének, a Halál a papi rendben című produkciónak (Death in Holy Orders) záró epizódjában, melyben egy furcsa kispapot alakít Martin Shaw és Robert Hardy oldalán.

    Már így is minden kétséget kizárólag ‘sokkal többet’ láttunk Jesse-ből – az első epizódban lekapta ruháit egy merész jelenetben. “November vége volt és egy norfolki parton forgattunk” – meséli – “Az első alkalommal mikor beúsztam, a hideg kiszorította belőlem a levegőt. Olyan érzés volt, mintha valaki körbeverte volna a fejemet egy baseball ütővel. A levegővétel valóságos küzdelem volt. Mikor kijöttem semmit nem éreztem a nyakamtól lefelé.”

    “Furcsa mód azonban meztelennek és ilyen sebezhetőnek lenni ennyi ember előtt valahol felszabadító érzés volt. Végül is, nem volt problémám vele, és biztosan újra megtenném.”

    Mióta otthagyta a “Neighbours”-t, még 4 évvel ezelőtt, Jesse Londonban rendezte be otthonát. “Nincs valami sok munka Ausztráliában.” – mondja – “A ‘Neighbours’ jó volt, de 5 év elég volt belőle.”

    Forgatni akarta nevét a köztudatban a vásznon, a TV-ben és a színpadon, de egy forgatókönyv se szólhatott volna olyan szépen, mint a valós románc, mely akkor bontakozott ki, mikor két éve egy közösen bérelt lakásba költözött – és belehabarodott lakótársába, a TV színésznő Cordelia Bugeja-ba.

    “Kint volt valahol és kopogtatott az ajtón. Kinyitottam és belül úgy éreztem, ‘Woah!’. Letaglózott a mosolya. Azt hiszem szerelem volt első látásra.”

    “Sokat flörtöltünk és két héten belül már egy pár voltunk. Aztán állást kaptam Thaiföldön és ő velem jött.”

    “Múlt évben egy ideig New Yorkban laktam, mikor a Molly Gunn című filmen dolgoztam és fizettem a repülőjegyét. Volt velem Ausztráliában és találkozott a családommal, a barátaimmal. Nem sok időt töltünk külön, egyszerűen nagyon jól kijövünk.”

    Most, hogy sínen a szerelmi élete és fölfelé ível a karrierje, lábai előtt hever a világ. Elmondása szerint szerepe PD James ‘Death in Holy Orders’ című művében nem is lehetne eltérőbb a Ramsay Street Billy-jétől.

    “Raphael Arbuthnotot alakítom, a végzős kispapot St Anselms-ben, egy mitikus teológiai kollégiumban, és egy szörnyű gyilkosság helyszínén. Raphael nem ismerte szüleit és a papok nevelték fel a kollégiumban, szóval egy kissé különc, furcsa fiú.”

    A Melbourneben született és nevelkedett Jesse egyike a család négy gyermekének. Teljes joggal orvos kellett volna váljon belőle, követve apja és testvérei nyomdokait, őt azonban megcsípte a “színészek cecelegye”.

    “Bekerültem az orvosi egyetemre, de Billy szerepe évekig tartott, mikor én csak hónapokban gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem ide jövök.” – mosolyog.

    Bevallja, még a mai napig felismerik, és meglepi az ausztrál sorozat népszerűsége.

    “Egyszer egy orosz hölgy szaladt oda hozzám az utcán – adták ott a ‘Neighbours’-t és felismert. Ez igazán sokkolt!”

    Nem kéne ennyire meglepődnie. Jesse Spencer rengeteg figyelmet fog még kapni az elkövetkező években.

    Billy, a kölyök végre felnő

    Fordította Jules
    Véget értek a napok mikor az egyetlen lény, akit a 15 éves Billy karjaiba zárt Casserole volt, a bárány.

    A szappanopera legbánatosabb tinédzsere elpakolta bolondos sapkáit, túlméretezett sortjait és halászhálóját… és szerelmes lett.

    “Épp itt az ideje.” – mondja Jesse Spencer, aki Billyt alakítja a “Neighbours”-ban – “Végre a korának megfelelően viselkedik. Egy barátnő biztosan segítene benne, hogy kicsit érettebbé váljon. Nem lesz már az a naiv vidéki fiú.”

    “Kétségtelen, hogy Billy teljesen levert.” – teszi hozzá Jesse, aki azt mondja az iskola és a “Neighbours” mellett nem marad ideje románcra a való életben.

    De nincs is rá akkora szüksége, tekintve milyen gyorsan pörögnek az események a forgatáson. Billy románca Melissával, iskolai barátjával, talán nem indult zökkenőmentesen, azonban kora áprilisra felforrósodik a levegő.

    “Az apja annyit szekírozza, hogy a kapcsolat az elején úgy tűnik kudarcra van ítélve.” -mondja a 17 éves Jesse, aki szüleivel él Melbourneben.

    “Megőrülnék, ha a családom – van két idősebb bátyám és egy húgom – olyan lenne, mint Billyé. De mi mind nagyon jól kijövünk egymással.”

    Jesse családja angol származású, azonban dédapja Ausztráliába emigrált, hogy kipróbálja magát az aranyásásban.

    “Sosem gazdagodott meg.” – mondja Jesse, aki kiásta a maga aranyát, mikor 14 évesen a Down Under néven futó televíziós tehetségkutatóban énekelt.

    Ennek ellenére sikertelenül távozott az első Neighbours válogatóról. “1994-ben Brett Shark szerepére jelentkeztem, de azt mondták túl fiatal vagyok. Ennek ellenére nem adtam fel, a következő évben megpróbáltam Billyt és szerencsém volt.”

    Jesse hamarosan a Ramsay Street-en is villogtathatja énektudását. Billy és édesapja úgy hírlik jelentkezni fognak egy tehetségkutatóba.

    Egy ausztrál szappanoperasztár, aki képes kiénekelni a magas C-t… talán megbocsátható, ha Jason Donovan vagy Kylie Minouge jut eszükbe…

    Jesse viszont egyáltalán nem így látja: “Nincsenek olyan irányú terveim, hogy én is egy ‘Neighbours’-hírességből vált popsztár legyek – legalábbis jelen pillanatban.”

  • Csatlakozás a társalgáshoz

    1 hozzászólás

    Egy jó hozzászólás jó lenne

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

     

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..