Kavarodás

Szörnyű, esős időre ébredtek New Jersey lakói. Amy Thompson éppen esernyőjét nyitotta, mielőtt kilépett volna az utcára, de hirtelen House termett mellette, aki csak vigyorgott a lányra, és kocsikulcsát lóbálta előtte.
– Hát maga meg minek örül ennyire? – kérdezte a doktornő mogorván, hiszen neki még nincs autója, és utált esős időben buszozni, meg az utcán sétálni.
– Én nem fogok elázni, mint maga, és ez a gondolat boldoggá tesz engem – vigyorgott továbbra is Greg, majd megenyhült erőltetett mosolya, és komolyra fordította a szót – elvigyem?
Thompson kicsit tétovázott, de elfogadta a férfitól a meglepően kedves gesztust.

Amy az irodájában dolgozott, mikor Wilson lépett be hozzá:
– Szia!
– Áh, szia James! – köszöntötte a férfit a lány fülig érő mosollyal.
– Látom House-szal jöttél be.
– Jah, rendes volt, és elhozott, mivel nekem nincs kocsim.
– Legközelebb nyugodtan hívj engem, ha fuvar kell – mondta Wilson kedvesen mosolyogva.
– Ömmm… okés!
– Mond csak, szereted az operát?
– Ömmm… igen. Szeretem.
– Remek! Csak mert van két jegyem a Mozart-ra.
– Szuper! Azt még nem láttam.
– Akkor érted jövök fél hétre. Hétkor kezdődik az előadás.
– Az jó lesz! Akkor este.
– Akkor este – bólintott James még mindig mosolyogva, és lassan kiment az irodából. Amynek tetszett a férfi, jóképűnek, viccesnek, és mérhetetlenül kedvesnek találta.
Wilsonnak viszont kevésbé tetszett House ma reggeli kedvessége a lánnyal szemben. Úgy döntött meglátogatja barátját, és egy kicsit kifaggatja a témáról. Hiszen House nem tudja hogy randizott Thompsonnal. És éppen most mondott le Cuddyról. És ahogy House ránéz arra a lányra…Jamest kicsit zavarta a dolog, és tudta, ha egyszerűen elmondaná Gregnek, hogy randizik Amyvel, akkor nem kellene aggódnia, de akkor House nem szállna le róla. Amberrel való kapcsolatába is beleszólt, és féltékeny volt rá, ami csak hozta magával a bonyodalmakat, a kellemetlenségeket. Ezekkel a gondolatokkal ült le mellé a büfében.
– Hallom ma elhoztad kocsival Thompsont.
– Ja – válaszolt röviden Greg, miközben egy motoros újságot olvasgatott.
– Kedves voltál vele. Miért?
– Le akarom fektetni.
– House, te mindenkit le akarsz fektetni.
– Mit tudom én! Csak elhoztam kocsival! Mit vagy ezen fennakadva? – kérdezett vissza House kicsit ingerültebben – Hah! Te féltékeny vagy?
– Dehogy vagyok! Miért lennék?
– Nemtom. Csak megkérdeztem – mondta, aztán újra elmélyedt a motoros újság sorai közt.

A doki este fél tízkor ért haza üres lakásába. Ledobta táskáját a sarokba, és céltudatosan a whiskey-ért nyúlt. Töltött magának egy pohárral, és leült a zongorához. Egy lassú, szomorkás hangvételű dallamot játszott, hiányzott neki Cuddy. Hiába határozta el, hogy elfelejti a nőt, nem volt rá képes. Folyton csak ő járt az eszében, és amikor ezt magának is beismerte, félelem kerítette hatalmába. Úgy érezte, nem fog tudni soha kiszeretni Lisából, és élete hátralévő részében csak sóvároghat utána, és végül magányosan fog meghalni. Ez a gondolat szörnyen lehangolta, így abbahagyta a játékot, és nagyot kortyolt az erős italból. Hirtelen a következő hangokra lett figyelmes: egy autó megáll a ház előtt, kinyitják, majd becsukják az ajtót, egy ismerős női hang, cipőkopogás… Ránézett az órájára. Már háromnegyed 11 volt. „Ez meg mit művel este 11kor?” – kérdezte magában House, de úgy döntött,
nem törődik vele, így elment tusolni. Éjfél volt, amikor a férfi egy ismeretterjesztő filmet nézett, és hallotta, hogy valaki kopogtat a szomszéd ajtón. Nem bírta ki, hogy ne nézze meg, ki látogatja meg Thompsont éjfélkor. Kinyitotta a bejárati ajtót, és egy pizzafutár haladt el előtte. Greg fogta a botját, és dörömbölni kezdett Amy ajtaján, ami hamarosan kinyílt.
– Maga meg mit akar?
– Maga éjfélkor pizzázik?
– Igen. Farkas éhes vagyok. Kér ön is?
– Naná! – mondta House, és beljebb lépett. Leült egy kanapéra, Thompson vele szemben foglalt helyet egy fotelben. Greg kicsit körülnézett a nappaliban. Sárgára volt kifestve, stílusos függönyök, bútorok, és szőnyeg… és akkor meglátta a szoba egyik sarkában bújó két gitárt, és azoknak tartozékait, illetve egy karaoke-gépet.
– Karaoke…
– Igen, nagy sikere volt a bulin.
– Igen. Hallottam. Tud is játszani? – közben a gitárok felé bökött a fejével.
– Persze hogy tudok! De mintha nem látta volna.
– Ugyan már! Az csak négy akkord volt körülbelül.
– Az egy gyerekdal volt. De ne várja el tőlem, hogy most megmutassam gitártudásomat.
– Hol volt eddig?
– Randim volt.
– És pizzát eszik.
– Igen. Sushibárba mentünk az opera után. És rájöttem, hogy utálom a sushit.
– Elég nagy seggfej lehet az a pasi. Sushi késő este?
Amy furcsa fejjel nézett House-ra:
– Maga így beszél a barátjáról?
– Tessék? – a doki nem hitt a fülének.
– Mivan?
– Azt mondta…a barátomról? Maga Wilsonnal volt??
– Igen… – válaszolt Thompson kicsit zavartan – mi olyan meglepő ezen? Úgy tudtam legjobb barátok.
– Igen. Én is azt hittem – mondta House, majd gyorsan letépte a pizza felét, és kiment a lakásból. Amynek egyre zavarosabb lett az egész, és ideges lett attól, hogy valami történik a háta mögött, amiről ő nem tud. „Na holnap mindenre fényt derítek.” – gondolta magában, azzal bekapcsolta a TV-t, és beleharapott a pizzaszeletbe.

Másnap House ingerülten nyitott be barátjához, aki meglepődve kapta fel a fejét.
– Te mocskos hazug ribanc! – fakadt ki House.
– Pardon?
– Te randizol Thompsonnal!
– Ezt honnan veszed?
– Ő mondta! Lebuktál!
– Jahj… – sóhajtott Wilson – igen, randizom vele. Csak… nem akartam neked elmondani, mert aztán nem szállsz le rólam.
– Jó hogy nem! Ne csináld már! Hány év is van köztetek?
– 14.
– Á, biztos több!
– House, 40 éves vagyok.
– Jó, teljesen mindegy! Most halt meg a barátnőd!
Wilsont egyre jobban idegesítette House:
– És neked mi közöd van ehhez?! Mi közöd van ahhoz, hogy kivel randizom, és ki a barátnőm?! Azt hiszed, hogy én csak a tiéd vagyok?! Márpedig kénytelen leszel elfogadni azt a tényt, hogyha összejövök vele, akkor ő lesz a barátnőm! Igen, kedvelem őt, és szeretnék járni vele! Amy gyönyörű, okos, elképesztően kedves, és vicces! És… – mondatát nem tudta befejezni, mert hirtelen nyílt az ajtó, és Cuddy lépett be rajta.
– Ó, bocsi! James, szükségem van rád! Majd lefáradnál az irodámba ha itt végeztél?
– Persze, Lisa.
– Köszönöm – mondta a nő, és már be is csukta az ajtót.
House csak gyilkos szemeket vetett barátjára, és ő is kibicegett.

A kávézóban Thompson ült, és természetesen papírokkal volt elfoglalva.
– Szia! – köszöntötte Wilson miközben leült a lánnyal szemben.
– Áhh szia! Pont rád gondoltam!
– Ohh! És mire gondoltál?
– Arra, hogy valamit sumákolsz – mondta Amy, miközben mélyen a férfi szemébe nézett, és az asztalra támaszkodott.
– Jah igen. Beszéltél tegnap este House-szal.
– Miért titkoltad előle hogy randizgatunk?
– Azért, mert akkor nem szállna le rólam. Csak Amberrel piszkál, és hogy túl fiatal vagy hozzám, meg ilyesmi. Féltékeny rád.
– Hmm…akkor összeállt a kép. Ne engedd hogy Housenak ekkora befolyása legyen az életedbe! Kellenek a barátok, de House túl sokat enged meg magának.
– Housenak tulajdonképpen én vagyok az egyetlen barátja.
– Értem. De akkoris valamiféle kompromisszumot kell kötnöd vele.
– Igen, persze. Ez volt Amberrel is. Hát nem működött…
Amy fintorgott egyet, majd visszatért a munkájához.

Cuddy éppen a könyvelőjével egyeztetett telefonon, amikor váratlanul House lépett be. Cuddy még egy fél percig beszélt, addig a férfi megállt a szoba közepén, majd Lisa letette a telefont, és Housera nézett, ezzel azt jelezve, hogy kezdheti mondanivalóját.
– Nem akarsz beszélni?
– Miről kellene?
– Megcsókoltalak. És te visszacsókoltál. És nem akarsz beszélni?
– Nem csak ennyi volt, House. Megcsókoltál, én visszacsókoltam, te le akartál fektetni, én pedig nem hagytam. Mégpedig azért nem, mert csak erre kellek neked. És én nem vagyok a lotyód.
House már szóra nyitotta volna a száját, de ekkor Thompson lépett be 3 kopogtatás után.
– Áhh, Dr. Thompson! Jöjjön csak be! Te pedig most elmehetsz, House – mondta Cuddy, az „elmehetsz” szót megnyomva. Greg pedig nem tétovázott, elhagyta a helységet.
– Látni akart, Dr. Cuddy.
– Igen…egy perc és megkeresem azt az aktát…addig meséljen! Milyen volt a randija? – kérdezte Lisa, közben megejtett egy huncut mosolyt.
– Háhh, igen…kellemesen telt – mondta Amy zavartan nevetve.
– Nah meg is van! – azzal Cuddy lerakott egy kék színű mappát Amy elé – Rebecca Mountain. Igazából ő House esete, de egyben az ön esete is. A lány nem hajlandó egy szót sem szólni.
– Akkor pszichiátriai intézetben a helye – mondta Amy, ezzel talán kimentve magát a feladat alól, hiszen épp elég dolga volt már így is. A kórház betegeivel folyamatosan foglalkozni megerőltető feladat volt, és az a sok papírmunka…
– Vagy a Princeton-Plainsboróban! Ugyan, Dr. Thompson! Ez egy kislány. És beteg. A szülők feladata eldönteni, hogy beadják e a gyermeküket egy intézetbe, vagy sem. És ők nem adták be, de felajánlottam nekik az ön segítségét, és elfogadták. Ön egy remek pszichiáter, Dr. Thompson. Segítsen ezen a kislányon, és beszéljen House-szal, hogy ne menjen a közelébe… mert akkor a kicsinek semmi esélye a lelki gyógyulásra – mondta Cuddy az utolsó mondatot lemondóan, majd a telefonra nézett, felvette a kagylót és már tárcsázott is. Amy fanyar képpel bólintott egyet, és kelletlenül kiment az irodából.
Útja House irodájába tartott, ahova belépve rögtön kezdte volna mondanivalóját, de House elhallgattatta:
– Csssssss!! – és mutatóujjával még felfelé is mutatott, ezzel megerősítve, hogy a lány maradjon csöndben. Thompson a TV-re nézett, és a Közkórház ment. Megforgatta a szemeit, közelebb lépett, és lerakta az asztalra a kék mappát:
– Új eset. Ami egyben az enyém is. Öné a testi, enyém a lelki egészsége. Ja, és Cuddy üzeni, hogy a közelébe se menjen a betegnek.
– Mi baja?
– Nem tud olvasni?
– Nem lát? TV-t nézek!
– Jahj – sóhajtott a lány, és felvette az asztalról a dossziét, és kinyitotta. – Vért hányt, sárgasága van, és elvileg elég gyenge mostanában.
– Elvileg?
– A kislány nem beszél. Mármint tud beszélni, csak nem teszi. Ez lesz az én feladatom, hogy kiderítsem miért.
– Hah… Tizenhárom!! – üvöltötte el magát House akkora hangerővel, hogy még talán a földszinten is meghallották, Amy pedig akkorát ugrott ijedtében, hogy majdnem hanyatt esett. Nem is kellett sokat várni, Tizenhárom megjelent az üvegajtót erőteljesen kivágva:
– Tessék??!! – kérdezte ingerülten.
– Új eset! Vizsgálják meg Kukát tetőtől talpig! – mondta, miközben hozzádobta Tizenháromhoz a dossziét, majd felállt, és az ajtóhoz indult.
– Maga meg hova megy? – kérdezte Thompson.
– A pasijához! – válaszolta House, és már el is tűnt.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..