Magányhoz szokva

Az idei karácsonyt sosem fogja elfelejteni. Része volt örömben és bánatban egyaránt. Elveszített, de ugyanakkor kapott is egy fontos személyt az életébe, akire már oly’ régóta vágyott. Egyszerre hullott a könnye a fájdalomtól és a boldogságtól, egyszerre türemkedett az elméjébe a pozitív és negatív pólus, és mindezt egy nap alatt. Agya túl fáradt volt, hogy feldolgozza a történteket, így kifejezéstelen arccal feküdt az ágyban, és csak bámulta a plafont.
Kicsit behunyta a szemét, éppen hogy csak egy másodpercre, de mikor kinyitotta, már nem az ágyában feküdt. Körbenézett, de Lisa nem volt sehol, és csakhamar ráeszmélt, hogy ismét azon a bizonyos mezőn van. Felült a fűben, szélcsend volt, és narancssárgás színben izzott a lenyugvó nap. A padon Amy ült ismét, Greg felállt, és leült mellé.
– Mostantól mindig ezt fogom álmodni? – kérdezte.
– Hát az attól függ.
– Mitől?
– Hogy mikor teszed túl magad a történteken.
– Akkor még egy darabig itt leszek.
– Te nem, csak én. Én mindig itt leszek. Pont itt, ezen a padon. Egy darabig még biztosan fogunk találkozni, de aztán majd elmaradsz néhányszor, és egy idő után már nem jössz vissza soha.
– Miért akarnék itt lenni?
– Mert velem mindent megbeszélhetsz.
– Ez hülyeség. Halott vagy…
– Igen, tudom. De attól még itt vagyok.
– Ez egy álom. Az agyam kreálja ezeket a képeket, ahogyan téged is. Az agyam mondja meg, mit mondj nekem, hogy nézz ki, stb. Nem vagy egy nagy segítség.
– Én csak segítek neked gondolkozni. Minden feltett kérdésedre a válasz itt van a fejedben, én azért vagyok itt, hogy felszínre hozzam őket.

– Szeretem őt.
– Tudom.
– És félek, hogy nem tudom boldoggá tenni.
– Mert nem is tudod. Amit érzel, az örökké megmarad neked, olyan mélyen beleásta magát minden egyes porcikádba, de csak vágyakozni fogsz utána. Te mindent megtettél, hogy megkaphasd, de nem foglalkoztál vele, mennyit ártasz neki. Ma éjjel a tiéd volt, de a történetnek itt vége szakad. Nem fogsz megváltozni, mert igazából nem is tudsz, és majd távolról fogod őt figyelni élete párjával, és akkor láthatod, milyen is az, amilyen te nem tudtál lenni. De nincs is ezzel baj… hiszen te már úgy hozzászoktál a magányhoz, nemde, Greg?

Másnap reggel House és Cuddy összepakoltak és hazamentek. A férfi az egész út alatt nagyon csöndes volt, Lisa próbált mindenféle témát felvetni, de aztán hülyének érezte magát, és inkább hallgatott. Kicsit többet várt tőle a múlt éjszaka után. Persze azt Cuddy sem gondolta, hogy House vidám lesz, és el is felejti halott barátját, de arra számított, hogy legalább beszélgetnek egy kicsit. „Persze, érthető… az a lány sokat jelentett számára, alig egy nap telt el azóta. Csak azt remélem, hogy a gyásszal teli életében nekem is jut hely…” – gondolta.
Mikor a házához értek, House az ajtóhoz kísérte a nőt.
– Köszönöm, hogy eljöttél – mondta halkan a férfi.
– Nagyon szívesen.
Csöndben álltak egymás előtt. Lisa már várta a csókot, de az elmaradt. Ugyanis Greg minden szó nélkül magára hagyta Cuddyt, visszabicegett az autójához, és elhajtott. A nő nem értette miért viselkedik így a férfi, kezdte azt hinni, hogy beigazolódott az, amitől annyira félt: csak a szex kellett neki.
House amint hazaért, csomagját a sarokba dobta, töltött magának egy jókora pohár whiskyt, leült a zongorához, és játszani kezdett. Késő estig pörögtek az ujjai a billentyűkön, és mire abbahagyta, már jó néhány deci ital benne volt. Forgott vele a szoba, és még többet akart. Újabb és újabb poharat töltött tele, addig nem állt meg, amíg az üveg szinte üres nem lett.
Csak ült ott a kanapéján, és folyamatosan az álmára gondolt. „Igaza van… igazam van…” – gondolta magában, és megdörzsölte a szemeit. Hirtelen sós ízt érzett… kellemetlen… köpött egyet… majd újra… és újra… „A picsába!” – gondolta, és gyomrának tartalma máris a fekete parkettán landolt.

Szörnyű fejfájásra ébredt. Kinyitotta a szemét, kicsit körbenézett, és csakhamar elfintorodott. Az a bűz… és látványnak sem volt semmi a termék, amit az este a földre alkotott. Nagy nehezen feltápászkodott, háta is fájt a kemény padlótól. Ablakot nyitott, majd a fürdőszobába sietett egy felmosórongyért. Miután feltakarított lezuhanyozott, és megivott egy jó erős kávét a TV előtt. „Sok karácsonyi giccs…” – gondolta, és kikapcsolta a készüléket. Szánalmasnak érezte magát. Egy telefont sem ejtett meg a szüleinek, de még Wilsonnak sem. Nem is szólt, hogy hazajöttek, de nem bánta. Nem akart most barátjával beszélni, hiszen akkor el kellene mondania mindent, és akkor egészen biztosan nem tenné zsebre, amit tőle kap. Sajnálta, hogy Cuddynak ismét fájdalmat okoz, de nem akart neki a későbbiekben is ártani. Csörgött a telefon:
– House?
– Mi van, Wilson?
– Mi történt veled?
– Semmi.
– Furcsa a hangod.
– Neked is furcsa lenne egy jó kis gyomorsav-kezelés után.
– Micsoda?!
– Csak túlzásba vittem a whiskyt…ennyi az egész. Letehetem végre?
– House! – kiáltott a telefonba Wilson, de Greg kinyomta.
A telefont a szoba másik végébe hajította, nem akart beszélni senkivel.

Lisa most otthon ült, Rachelt etette éppen, de az agya folyamatosan a doktor körül járt. „Azt mondta, szüksége van rám. Akkor miért volt ilyen elutasító, ilyen közömbös? Miért csinálja ezt velem?!” – gondolta, és egyre idegesebb lett. Miután lánya bekapta az utolsó falatot is, Cuddy az üres tányért a falhoz vágta mérgében. A kicsi meg se mukkant, megijedt, csak bámult anyjára. A nő szeméből potyogtak a könnyek, de amikor meglátta gyermeke ijedt arcát, erőltetett mosolyt húzott a szájára, és elnevette magát, mire Rachel is nevetni kezdett. Csöngettek.
– Áh szia! – üdvözölte a nő az ajtóban álló Wilsont.
– Szia! Hogy vagy? Lisa, te sírtál?
– Ami azt illeti… igen – mondta, és újra megtörölte szemeit, miközben a házba invitálta a férfit.
– Mi történt?
– Chicagóban lefeküdtünk House-al. És bevallotta, hogy szeret, de másnap reggelre ugyanolyan közömbös volt, mint néhány hete.
Wilson szóhoz sem jutott.
– Micsoda?! Na jó. Várj. Azt mondod, hogy szerelmet vallottatok egymásnak?
– Igen.
– Lisa, hisz ez nagyszerű!
– Mégis mi olyan nagyszerű benne? Nem értem miért csinálja ezt velem…
– Bizonyára csak megijedt, vagy nem tudom. Az az egy a biztos, hogy beszélned kell vele.
Cuddy úgy döntött, megfogadja James tanácsát, így rábízta Rachelt, és már indult is Greghez.
Bekopogtatott:
– Szia – motyogta House, miután ajtót nyitott.
– Szia! Bemehetek?
– Persze – mondta, és beengedte a nőt.
– House, beszélnünk kell.
– Én…
– Nem szórakozhatsz velem! Egyik percben azt mondod, hogy szeretsz és hogy szükséged van rám, a következőben meg tojsz a fejemre! Miért csinálod ezt? – kérdezte Lisa kétségbeesett hangon.
– Sajnálom, de… Lisa, nem tehetlek boldoggá.
– Mi… micsoda?! Greg, ne csináld ezt velem! Honnan veszed ezt?
– Nem tudom, én nem…
Cuddy a férfi arcában elkeseredettséget és reménytelenséget látott.
– Csak egyet mondj meg nekem! Szeretsz, vagy sem?
– Mindennél jobban szeretlek.
– Akkor minden problémát meg tudunk oldani.
– De nem vagyok képes megváltozni!
– Miért kellene? Ismerlek, Greg, eléggé ahhoz, hogy tudjam, mire számítsak tőled, és hogy tudjam, mit akarok tőled.
– De nem tudlak boldoggá tenni, értsd meg! – kiáltott a nőre House.
– De honnan veszed ezt?! – kiáltott vissza Lisa.
– Tudom! Álmaim vannak. Amyvel, és ő mondja. Vagyis én mondom. Elmegy az eszem…
Cuddy kicsit megtorpant. Megijedt attól, hogy a férfi ismét valamilyen droghoz jutott.
– Nem hallgathatsz egy álomképre! Nem megy el az eszed, csak nagy trauma ért az utóbbi időben. Ne zárkózz el, kérlek! – a mondat végére Lisának elcsuklott a hangja, és elsírta magát. Ismét.
House nem bírta tovább, ezúttal nem hagyta szenvedni a nőt, odament hozzá, és szorosan átölelte. Kicsit így maradtak, Cuddy kezdett megnyugodni, és ekkor House lehajolt a füléhez, és halkan így szólt:
– Gondolod, hogy mintaapa leszek?
A nő erre megkönnyebbülten felnevetett, és megcsókolta a férfit, aki hüvelykujjával letörölte a kósza könnycseppeket, melyek Lisa arcán folytak végig.

House még aznap beköltözött Cuddyhoz, és akkor éjjel még egyszer, utoljára a mezőn ébredt:
– Tévedtél – mondta House.
– Az majd később fog kiderülni.
– Most az egyszer nagyon szeretném, ha tévednél.
– Tőled függ.
– Ahogyan az is, hogy visszajövök e még ide valaha, igaz?
– Így van. Nem látlak többet, jól sejtem?
– Minden bizonnyal.
– Hmm.
– Hiányzol.
– Tudom.
House nem akart többet mondani Amynek, egyszerűen felállt, és menni készült, de a lány utána szólt:
– Greg! Még látjuk egymást!

Utószó

Hát, ez elég rövid lett, tudom, de nem akartam már sok bonyodalmat. Happy Huddy Ending, ez a lényeg. 🙂 Csak le akartam zárni a dolgokat ezzel az epizóddal. Remélem mindenkinek tetszett, akinek nem, az is mondja azt, hogy jó volt, hagy dagadjon a májam! 😀 Nah, persze csak viccelek, de mindenki véleményére kíváncsi vagyok! 🙂

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..