Mennybe az angyal

Beköszöntött a karácsony. Az év egyik legkifejezőbb napja, hisz ilyenkor mutatjuk ki szeretetünket a hozzánk közelállóknak, olykor csak egy szóval, talán egy tettel, vagy ajándékkal. Mindenkit átjár az ünnep varázsa, nagy a készülődés, sürgés-forgás, anyu még begyúrja a tésztát, apu felállítja a fát, és a kisgyerekek még az utolsó pillanatban is rajzolnak valami kedveset ajándék gyanánt. Szerencsés az, akinek ilyen szentestéje lehet. Gregory House-nak, Amy Thompsonnak és Lisa Cuddynak nincs ilyen szerencséje.
House a karácsonyt egy ahogy Amy is mondta „haláltól bűzölgő” kórteremben tölti és fogja Amy kezét, aki ha túléli a karácsonyt, már az is nagy dolog, és Cuddy az ünnep ideje alatt egy hotelszobában malmozik egyedül, és kislányára gondol, akit nem hozhatott magával ilyen hosszú útra. Lisát furdalta a lelkiismeret, amiért szüleire kellett hogy bízza Rachelt. „Mégis milyen anya vagyok én?” – gondolta magában.

Greg egy percig sem mozdult a lány mellől. Még mindig azon a kis széken ült, már a háta is fájt tőle, de nem érdekelte. Az éjjel nem sokat aludt, így délután 2-kor már ő is elálmosodott, főleg hogy beszélni sem tudott Amyvel. A fiatal doktornő békés arccal szundikált, 4-5 óránál hosszabb ideig egyszerűen képtelen volt tovább ébren maradni. House fejét óvatosan a lány hasára hajtotta, mint az éjjel, és ő is álomba szenderült. Álmában egy nagy mezőn volt, az égen komor, sötétszürke felhők gyűltek, és erősen fújt a szél, meghajlítva a hosszúra nőtt fűszálakat. Aztán felismerte. Ez volt az a hely, ahol először megcsókolta a lányt, aki most ott ült azon a padon, a férfitől 10 méterre, majd hirtelen felállt, tett egy lépést előre, és azt mondta:
– Tudod mikor halt meg Jézus?
Houset szinte megrémisztette ez a kérdés, de aztán sípoló hangot hallott. Minden kivilágosodott, és ijedten nyitotta ki a szemét. Felkapta a fejét, és körülnézett. Még mindig hallotta a hangot. De amikor felismerte, hogy honnan jön, mintha szíven szúrták volna: Amy EKG-je kisimult. A férfi kidüllesztett szemmel bámulta Thompsont, és abban a pillanatban fel sem tudta fogni, hogy mi történt. Az órájára nézett: délután 3. „Jézus délután háromkor halt meg…” – gondolta, és néhány könnycsepp csordult ki a szeméből.
Úgy döntött, nem szól senkinek. Becsukta az ajtót, visszaült a lány mellé, kikapcsolta a gépeket és két tenyere közé vette Amy kezét. Még két órán át ott ült, és próbálta megérteni, mi is történt, felidézni hogy mit is mondott neki utoljára, és hogy a lány mit mondott neki utoljára. Elmélkedését egy nővér zavarta meg, aki belépett a szobába.
– Jó napot és boldog karácsonyt, Miss… – mondatát nem fejezte be, hisz feltűnt neki a csönd – maga meg… maga meg mit művelt?! – kérdezte idegesen, és odalépett a férfi mellé, hogy ellenőrizze a lány állapotát – De hisz meghalt!
– Igen, tudom. Orvos vagyok – vetette oda House kifejezéstelen ábrázattal.
– És mégis mit képzel? Nem gondolta volna hogy hívnia kellene egy nővért?!
– Minek? Hogy letakarják, és beírják a halál idejét? Hát elmondom én magának. A halál ideje délután 3 óra. És ne takarja le, még vele szeretnék maradni.
– Eleget volt itt! Most pedig takarodjon innen, végezni akarom a munkámat, mert mielőbb haza szeretnék menni! – rikoltotta a nővér, és House úgy érezte, hogy botjával agyonveri az asszonyt, de végül rájött ő is, hogy eleget búcsúzkodott már. Adott Amy homlokára még egy utolsó puha csókot, megsimogatta az arcát, és még magában ennyit mondott: „Isten veled!”, majd végleg elhagyta a kórtermet, és a kórházat. Úgy érezte, soha többé nem akar ide visszatérni. Lent a recepciónál még megkérdezte, hol van a legközelebbi hotel. Gyalog, a sötétben, a téli hidegben botjával lassan bicegett az utcákon. Csönd volt, szélcsend, és hullt a hó. Szívénél most hirtelen lába kezdett el jobban fájni, ezért lerogyott az első hótól megtisztított padra, amit látott, és sziszegve lábát kezdte masszírozni, miközben újabb három-négy csepp könny folyt végig az arcán.

Lisa az ágyban feküdt, és egy könyvet olvasgatott, amikor kopogtattak. Félretette a könyvet, és az ajtóhoz indult. Mikor kinyitotta, és meglátta a könnyes szemű férfit, akinek haja vizes volt a ráhullott hó miatt, nem kellett szólnia semmit, csak beengedte őt. Sok kérdése volt hirtelen, hogy miért nem hívta, hogy talált ide, de nem tette fel egyiket sem. House kabátját a fogasra akasztotta, aki megállt a szoba közepén. Lisa elé állt:
– House, annyira sajnálom – mondta, és közben megsimogatta a férfi egyik karját, aki erre megfogta a nő derekát, közelebb húzta magához, és szorosan megölelte. Botját eldobta, hogy mindkét kezével ölelhesse Cuddyt. Greg arcát a nő nyakába dörgölte, aki érezte bőrén a könnycseppeket, és akkor ő is felfogta, mi történt. A helyzet, ahogy House magához szorítja, ahogy szinte kapaszkodik belé, és hogy érzi a férfiből áramló szomorúságot és fájdalmat, az Cuddynak is sok volt. Megtörölte ő is nedves szemét tenyerével, és eltávolodott Gregtől:
– Teljesen át vagy fagyva. Menj és fürödj le.
– Igen, egy forró zuhany most jól fog jönni – mondta Greg alig hallhatóan, és a fürdőszobába ment.
Lisa eddig bírta. Leült a kanapéra, és tenyerébe temette az arcát, úgy zokogott. Tudta, hogy House azért hozta el magával, hogy támaszkodhasson valakire, de Cuddy most megingott. Nem volt benne biztos, hogy képes támogatni a férfit, pedig nagyon akarta. Vett egy nagy levegőt, lassan kifújta, és lement a kávézóba, hogy felhozhasson két nagy bögre forró teát.

Mikor visszaért, House még mindig a fürdőben volt. Kezdett aggódni érte, így bekopogott:
– House! Jól vagy odabenn? – mivel nem jött válasz, Cuddy óvatosan benyitott, és meglátta a férfit, derékig törölközőbe csavarva, és a sámlin ülve, jobb lábát előre kinyújtva. Cuddy leült mellé:
– A lábad?
– Nagyon sajog.
– Öltözz fel, és menj feküdj be az ágyba. Nagyon ramatyul nézel ki, ideje lenne kialudnod magad.
– Jó – mondta Greg halkan, majd a nő kiment.

House az ágyban feküdt az oldalán, de szeme nyitva volt. Cuddy is végzett a fürdéssel, és egy kék köntöst viselt. Leült a férfi mellé az ágy szélére, és simogatni kezdte a karját.
– Jól vagy?
– Nem tudok aludni.
– Márpedig holnap haza kell mennünk valahogy, és én nem tudok végigvezetni 13 órát.
– Tudom. Csak… hirtelen olyan egyedül érzem magam.
– Én itt vagyok neked – mondta Cuddy, és most a férfi fejét kezdte simogatni.
– Akkor gyere ide – suttogta Greg, és hátrafelé kúszott, hogy helyet adhasson a nőnek, aki be is feküdt mellé, rákönyökölt a párnájára és a paplant magára húzta. Jobb kezével megfogta House kezét.
– Amikor felhívtál, hogy menjek veled… először azt hittem, hogy kinyomom a telefont, és ki is kapcsolom. Haragudtam rád. Nem tudod min mentem keresztül, amíg te olyan jól szórakoztál…
– Tehát elismered hogy féltékeny voltál?
– El… – mondta Cuddy mosolyogva – de most karácsony van, a szeretet ünnepe, így most minden bűnöd alól feloldozlak.
– Annak nagyon örülnék – motyogta, de ő most nem mosolygott.
– Történt valami?
– Amy bevallotta hogy szeret engem. Mármint szerelemből, és csak akkor esett le, hogy mennyire megbántottam. Annyira féltékennyé akartalak tenni, hogy vele már nem is törődtem.
– Ellenkezőleg. Pont hogy annyira féltékennyé akartál már tenni, hogy csak vele törődtél. És ezzel boldoggá tetted – mondta Lisa mosolyogva.
– Ez attól függ, honnan nézzük. Akárhogy is, valakinek mindkét szemszögből ártottam. Vagy neked, vagy neki. Tehát mindkettőtöknek. Sajnálom, Lisa. Én csak azt akartam, hogy elismerd… – morogta Greg halkan szemlesütve. Cuddy kicsit meglepődött, hogy House a keresztnevén szólította őt, de azt gondolta: „Hmm. Ezt meg tudnám szokni.”
– Hát most elismertem. És most mihez kezdesz?
– Hogy mihez kezdek? Azt még nem találtam ki.
– Micsoda? Az utóbbi hetekben csak arra játszottál, hogy engem kiboríts, és hogy bevalljam neked, hogy féltékeny vagyok, és most, hogy ezt megtettem, nem tudod, mit akarsz?
– Tudom, hogy mit akarok. Csak azt nem, hogyan juthatnék el odáig.
– És mit akarsz?
Nem jött válasz. House tudta, hogy Cuddy most sarokba szorította, és valamit tennie kellett. Mélyen Lisa szemébe nézett, és a nő fejében újra megfogalmazódott az a bizonyos kérdés: „Most megcsókoljam, vagy ne?”.
House most biztos volt a dolgában, ő nem tette fel magának a kérdést, hiszen eltökélt szándéka volt, hogy megcsókolja a nőt. Lassan, óvatosan közelebb hajolt, és bár már egymás orrába fújták a levegőt, ajkaik még mindig nem értek össze. De most… csak egy leheletnyit, egy egészen picikét összeért… majd újra, és újra, egyre erősödve, majd Greg finoman megharapta Lisa alsó ajkát, és onnantól elszabadult a pokol. Szenvedélyesen, vadul csókolták egymást, Greg nyelve Cuddyét simogatta, közben testük olyan szorosan összeért, hogy egy kis levegőnyi hely sem maradt köztük. House a nő fölé emelkedett, és úgy folytatták. Lisa nem is tudta, hogy most nyújtja a férfinek a legnagyobb támaszt, hogy csak vele vigasztalódhat igazán. A doki aztán a nő combját kezdte simogatni, ami egyelőre nem is volt gond, csak hogy keze egyre feljebb és feljebb vándorolt, így aztán Cuddy megtörte a csókot, eltolta magától a férfit,
és felült az ágyban. Nem akarta, hogy így történjen, fájdalomtól meghurcolva.
– Egyszer azt mondtam neked, hogy nem tudsz az árral sodródni. Hát… még mindig nem tudsz – mondta House, és hanyatt feküdt, jobb karját feje alá, bal karját hasára téve.
Lisa tudja, hogy a férfinek igaza van, bár amikor ezt először mondta, azt csak vicc volt, de most szégyellte magát, hogy elrontotta a pillanatot. „Talán mégis ez lesz a tökéletes alkalom…” – gondolta, és odabújt Greghez. Jobb karjával a mellkasát ölelte, fejét a vállára hajtotta, majd lágy puszikat adott House arcára, mire ő elfordította a fejét, és újra csókolózni kezdtek. Lisa ráült a férfire, aki erre felült, és így testük tökéletesen összeért. Egy pillanatra Greg elhúzódott, hogy a nő szemébe nézhessen.
– Szükségem van rád, Lisa.
– Itt vagyok – suttogta, és újra lecsapott House ajkaira.
House nagy nehezen lehámozta magáról az alsónadrágját, és levette a pólóját. Lisa Greg férfiassága előtt ült, Greg combjain, aki most széthúzta Lisán a köntöst, és a száját a mellbimbójára tapasztotta, míg a másikat kezével masszírozta. Cuddynak hirtelen szörnyen melege lett, és a földre dobta a ruhadarabot. Még egy kicsit izgatták egymást, majd House megemelte a nőt fenekénél fogva, aki vette a lapot, és ráült. Hatalmas nyögés hagyta el a száját, egész teste beleborzongott, és hirtelen mozdulni sem tudott. Aztán Greg megcsókolta őt, és ekkor kezdett el mozogni. Hosszasan szeretkeztek, különféle pózokat váltogatva, de végül szinte ájultan terültek el az ágyon.
House hanyatt feküdt, rajta Lisa, aki fejét a férfi mellkasára hajtotta, és hallgatta annak szívverését. Greg Lisa fejét simogatta, miközben beletúrt a hajába.
– Van még egy feladatom – mondta.
– És mi volna az? – mosolygott rá a nő.
– Amikor Amy elmondta, hogy szeret, akkor feltett nekem egy kérdést, amit én őszintén megválaszoltam, és szerette volna, ha ezt neked is elmondanám.
– Akkor halljuk.
– Csak azért teszem, mert ő kért rá, és mert karácsony van – mosolygott vissza Greg. – Szóval megkérdezte, mit érzek irántad.
Kis szünet következett. Lisa már elemelte fejét a férfi mellkasától, mégis szabad füllel hallotta annak meggyorsult szívverését. A nő kérdően nézett a férfira, aki végül halkan így szólt:
– És szeretlek, Lisa. És sajnálom, hogy annyit szenvedtél.
Cuddy a meghatottságtól nem tudott megszólalni, csak egy hosszú csókot nyomott a férfi szájára, és visszatette fejét a mellkasára. House szíve ismét kezdett normálisan verni.
– Én is szeretlek, Greg.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..