Ne mondd el senkinek!

Kiléptek a kórteremből. Thompson még mindig feszült volt, tartása megmerevedett, és kifejezéstelen arccal gyorsan leült az első padra, amit meglátott. House odabicegett, és leült mellé.
– Váó!
– Ez… keményebb, mint gondoltam – mondta Amy, miközben a talajt bámulta.
– Hát, legalább most már tudom hogy nem a feketepiacon vette a diplomáját – viccelődött House, majd felállt, és Cuddyhoz igyekezett. Látni akarta a nőt, de út közben gyorsan ki kellett találnia valamit, miért zaklatja ezúttal, de semmi nem jutott eszébe. Pedig már ott állt az üvegezett ajtó előtt. Csak állt ott, fejét lehajtva, és gondolkozott. Cuddy észrevette a férfit, de nem tett semmit. Nézte a dokit, ahogy áll az ajtaja előtt és lehajtott fejjel mered maga elé. Lisa nem tudta mit gondoljon, vagy mit tehetne. Greg aztán meglátta a nőt, ahogy őt bámulja, úgyhogy gyorsan tennie kellett valamit. Elment.
„A francba ez de égő volt! Picsába!” – mérgelődött magában, miközben az irodájába sietett. Gyorsan leült a székébe, és megdörzsölte szemeit.”Najó, akkor lássunk neki!” – mondta magában, és elkezdte behozni a lemaradását a papírmunka terén. Nem siette el a dolgot, mivel amíg ő nem megy haza, addig Cuddy sem. Már este 10 óra volt, És Lisa már kezdte elveszíteni a türelmét, így bement a férfihez.
– Mégis mennyi van még hátra?! – kérdezte felháborodottan.
– Ne aggódj! Még kb. négy óra és végzek! – vigyorgott Greg.
– Na jó! – mondta Lisa, és odatolt egy széket House mellé, leült rá, és a papírköteg felét maga elé rakta. Keresett egy tollat, és már hozzá is kezdett. House csak mosolygott ezen, nem szólt semmit.
Szinte percre pontosan éjfél volt, mikor befejezték. Cuddy az asztalra dobta a tollat, fáradtan hátradőlt, és nyújtózkodott.
– Hmm. Mindjárt éjfél van. Mond hogy éjfélkor, teliholdkor átváltozol egy kedves nőszeméllyé, aki a kívánságaimat lesi! – mondta House, mire Lisa válaszul kicsit megpaskolta a férfi vállát. House le sem tudta venni a szemeit főnökéről, szíve szerint elkapta volna a nő arcát, és sebesre csókolta volna a száját. Cuddy ezt a szeme sarkából észrevette, és nem bírta ki hogy ne kérdezze meg:
– Ma mit akartál?
– Hm?
– Az irodám előtt álltál, és magad elé bámultál. Mit akartál?
– Valamit akartam, csak elfelejtettem útközben hogy mi is volt az, ezért nem mentem be.
– Értem… – Lisa tudta, hogy a férfi nem mond igazat, de nem akart faggatózni. Érezte, hogy több van köztük, mint barátság, érezte, hogy vibrál közöttük a levegő, és hogy akárhányszor mélyebben néztek egymás szemébe, valamelyikük fejében mindig megfordult a kérdés: most megcsókoljam, vagy inkább mégse?
Ketten voltak szinte egyedül az egész kórházban, és ez a gondolat izgatottá tette mindkettőjüket.
– Nincs kedved meginni egy kávét? – kérdezte Lisa két ásítás között.
– Csak ha te fizeted!
– Hát persze. Na gyere! – és intett House-nak, hogy keljen fel a székből.
Lementek a kávéautomatához, és leültek egy padra, miközben a forró kávéjukat szürcsölték. Hirtelen semmi téma nem jutott eszükbe, miről beszélgethetnének, csak ültek egymás mellett csöndben. Cuddy szeme hihetetlenül elfáradt a nap során. Órák hosszat nézte a monitort, aztán meg papírokat intézett, éjfélig. Úgy érezte, muszáj egy pillanatra lehunynia a szemeit. De ahogy ezt megtette, azzal a lendülettel egy pillanat alatt el is aludt. Kezében még mindig a kávéját szorongatta, szerencsére az nem dőlt ki a kezéből, viszont feje a szorosan mellette ülő House vállára zuhant. A férfi szabályosan megijedt, először aggodalommal nézett végig a nőn, még a pulzusát is megnézte, de mikor észrevette, hogy csak alszik, legszívesebben a falba ütötte volna a fejét. Azután moccanni sem mert. Óvatosan elvette a nőtől a poharat, és maga mellé tette. Jobbra nézett. Cuddy irodája csak 30 méterre van innen. Csak remélte, hogy Lisa elég mélyen alszik, mert felkapta őt, és az irodába vitte. Lisa nem ébredt fel egy mozdulatra sem. Lefektette a kanapéra, feje alá kerített egy díszpárnát. Tudta hogy fel kellene ébresztenie, de kicsit még nézte őt. Újra csak azon járt az esze, hogyan közeledhetne felé. De ekkor felébredt. Először lassan kinyitotta szemeit, majd hirtelen felugrott:
– Jesszus! A francba! Hány óra van? Mennyit aludtam? Fenébe!
– Nyugodj már le, csak egy 15 percet aludtál max! – förmedt rá House, a megszokott stílusában.
– És mit keresek itt?
– Idehoztalak. A fejed elnyomta már a vállamat.
– Jahj – sóhajtott, majd ásított egy hatalmasat – Haza kellene menni.
– Kéne…- mondta Greg, és megint a nőt bámulta. A földön ült, közvetlen a kanapé mellett, bal lábát felhúzva, jobb lábát kinyújtva. Ezúttal direkt kereste a nő tekintetét…és meg is találta. Elvesztek a másik szemében, próbálták a másik gondolatait kiolvasni a fejéből, és ismét a kérdés: Megcsókoljam vagy sem? Greg ezúttal igent mondott, és hirtelen felindulásból közelebb hajolt, és gyengéden megcsókolta a nőt. Cuddy nem ellenkezett, de először mozdulatlan maradt, majd ő is belement a dologba. House egyre közelebb araszolt Lisához, olyan szenvedélyesen csókolta, ahogyan csak tudta. Nem akart megállni, de Cuddy igen.
– House, az irodámban vagyunk!
– És nincs itt senki, csak te, én, és ez a jó öreg kanapé – mondta , miközben a nő nyakát kezdte el csókolgatni. Cuddynak borzasztóan jól esett a férfi minden érintése, mégis megálljt parancsolt neki. Szörnyen fáradt volt, és nem akarta, hogy elvesszen az érdekeltsége. „Hiszen ha most megkap, akkor lehet hogy többé már nem is leszek számára olyan érdekes…” – gondolta magában.
– Nem lehet – mondta, és már el is tolta magától a férfit. House csalódott volt, és zavartságában felállt és egy „jóéjt” kíséretében elhagyta az irodát.

Másnap reggel House barátját keresve elhaladt néhány kórterem előtt, ahol gyerekek voltak, és megtorpant az egyik előtt. Nem Wilson volt bent, hanem Thompson. Egy kis széken ült, a gyerekek köré ültek, és a lányt figyelték. Amy éppen egy akusztikus gitáron játszott nekik valamiféle vidám dalt, melyet a gyerekek is előszeretettel énekeltek a doktornővel. House nem tudta eltalálni, hogy mi a fenét keres itt ez a lány. Thompson a dal végén észrevette a doktort az ajtóban, és mosolyogva biccentett neki a fejével üdvözlésképpen.
– Ugye hogy jó csaj? – kérdezte Wilson House háta mögül.
– Nem tudtam hogy zenél.
– Márpedig zenél. Tíz éves kora óta gitározik.
– Honnan tudod?
– Beszélgettünk.
– Te randiztál vele!
– Nem randiztam vele! Csak beszélgettünk. Elvégre ezek a gyerekek az én betegeim.
– És miért műsorozik nekik?
– Ez egy foglalkozás. Amy feladata, hogy a kórház betegeivel törődjön. Mindenkivel. Gondolom Cuddy félti tőled a betegeket, hogy lelkileg terrorizálod őket – viccelődött Wilson.
– Jah persze. Cuddyról jut eszembe! Tudtad hogy tegnap este smároltunk?
– Hogy micsodaaa?! – Wilson szemei kikerekedtek, alig akart hinni a fülének – mit csináltatok ti?
– Segített a papírmunkában, majd bealudt, mire én bevittem őt az irodájába a kanapéra, aztán felébredt, aztán csókolóztunk, megpróbáltam lefektetni, de nem hagyta, így otthagytam őt.
– Tyű! Hát ezzz…
– Mi van?
– Hát nem túl romantikus. Miért akarod rögtön magadévá tenni? Miért nem randizol vele először? Tudod az ilyen dolgok három lépésből állnak: randi, csók, majd szex. Ez a sorrend, és minden lépést be kellene tartani.
– De hiszen ez unalmas.
– Már miért lenne unalmas?
– Mindenki ezt csinálja. Én nem vagyok unalmas. A lényegre térek!
– Igen, láthatóan előnyödre.
– Bocs, fiúk! – zavarta meg a beszélgetést Thompson, miközben kilépett a kórteremből. A lány az öltözőbe indult, hogy lerakhassa a hangszert. Óvatosan behelyezte a tokba, becipzározta, bezárta a szekrényét, de mikor megfordult nagyot ugrott ijedtében.
– Dr. Wilson! Maga mit keres itt? A frászt hozta rám – mondta Amy, miközben elnevette magát.
– Nem akartam megijeszteni, csak gondoltam itt el tudom önt csípni úgy, hogy nincs a közelben senki…mert így biztonsággal elhívhatom vacsorázni.
– Áhh! Értem. Ömm okés, bennevagyok!
– Remek. Akkor önért jövök hétre.
– De hát nem is tudja hol lakom.
– De igen, tudom. Tudja, House a legjobb barátom…
– Ja! Igen, így már értem – mondta Thompson, és egyre csak vigyorgott.
– Akkor hétkor.
– Akkor hétkor. Ja, és Dr. Wilson! Szólítson Amynek!
– Te pedig engem Jamesnek – mondta Wilson széles mosoly kíséretében, majd elhagyta az öltözőt.

House egész nap igyekezett kerülni Cuddyt, fogalma sem volt, mit tehetne most. Úgy döntött most megvárja, amíg a nő lép.
De a napok eseménytelenül teltek. Cuddy nem tudta mit kellene tennie, bizonytalan volt, félt ettől az egésztől. House úgy érezte, hogy a nő nem akar tőle semmit, így elhatározta, hogy feladja a küzdelmét. Ez az elképzelése felpörgette a dokit, és lelkesedésében átrontott a szomszédos irodába.
– Nem érek rá – mondta Wilson, fejét fel sem emelve.
– Jaj ugyan már! Úgy unatkozom! Egyébként is átpasszolom neked Cuddyt.
– Miért is? – erre James már felemelte a fejét.
– Nem tudok kezdeni vele semmit. Nem akar tőlem semmit, így nem szarakodok vele.
– Hű. Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen feladod…
– Majdnem két és fél éve utána koslatok!
– Ugyan! Nem tettél te semmit annak érdekében hogy ez összejöjjön! Ha komolyan akarnád akkor hallgatnál rám, és elhívnád randizni!
– De én nem vagyok az a típus!
– Hát az ő kedvéért sem változol…?
Greget kicsit felidegesítette barátja, így nem is szólt semmit, csak kiviharzott a szobából.

Este hatkor Amy Thompson sietősen bevágta maga mögött lakásának ajtaját, és ledobta táskáját. „A francba nem fogok elkészülni!” – mérgelődött magában. Hamarosan egy ismerős hangot hallott a falon túlról: „Ne csapkodd az ajtót!!!” Amy csak megforgatta a szemeit erre, gyorsan meztelenre vetkőzött, és beugrott a zuhanyzófülkébe. Megmosta a haját, balzsamot kent rá, majd azt is lemosta. Törölközőt tekert maga köré, haját is törölközőbe csavarta, és a szekrényhez rohant.
– Oké, mit vegyek fel? – mondta csak magának. Feltúrta az egész szekrényt, kiválasztott egy világos színű, direkt koptatott farmert és egy kicsit kivágott sötétbarna felsőt.
– Helyes. De ehhez göndör kell! – majd éppenhogy ezt kimondta máris rohant a fürdőbe, és a hajszárítóért nyúlt. Megszárította, majd becsavarta a haját a hajsütővassal. Kevés lakkot fújt rá, aztán elrohant felöltözni, majd egy gyors smink, parfüm, és már kész is volt. Ideges volt, talán túlzottan is. „A fenébe is, én mindig ideges vagyok!” – gondolta. És valóban úgy volt. Az állásinterjú, az új munkahely, a sok, és néha kiborító munka, most pedig a randi, a sietéssel együtt! Thompson meglátta a szekrényében bújó arany Marlboro-s dobozt, egy darabig szemezett vele, aztán kivette, és kivett belőle egy szál cigarettát. Még csak háromnegyed hét volt, bőven idejében elkészült, így felvette a táskáját, bezárta a lakást, és kilépett az utcára, ahol ráérősen rágyújtott. House meghallotta Thompson magas sarkú csizmájának kopogását, így kíváncsiságból kinézett az ablakon, de nem látott senkit, cs
ak hogy füst száll az ablaka felé. Kereste a lányt a szemével, de nem találta, úgyhogy kiment az utcára, hogy körülnézzen, de épphogy kilépett, csak balra kellett tekintenie, és meglátta a lányt a cigarettával a kezében.
– Maga mióta bagózik? – kérdezte a doki grimaszolva.
– Én nem bagózom. Csak amikor nagyon szükséges.
– Most nagyon szükséges?
– Ideges vagyok, oké?
– Miért? Egyáltalán hova készül?
– Egyáltalán magának miköze hozzá?
House ismét elmosolyodott egy kicsit, aztán visszament a lakásba. Amy elnyomta a félig elszívott cigarettáját, ölbe tette karjait, és várt, majd eszébe jutott, hogy a keze büdös lett a füstöléstől, így gyorsan visszament a házba, hogy alaposan kezet mosson. Amint ismét bezárta az ajtót és kilépett az utcára, Wilson autója már ott várt. Thompson elmosolyodott, és gyorsan beült az autóba, miközben bekapta a kezében szorongatott rágóját.
Az este nyugodtan és kellemesen telt. Egy közeli pizzériába mentek, jót ettek, és jót beszélgettek.
– Szóval ti Houseszal jó barátok vagytok.
– Igen…már nem is tudom hány éve.
– Mindig ilyen volt?
– Igen, többnyire. Volt egy időszak, amikor megenyhült kicsit, de vége lett annak is.
– Mi történt a lábával?
– Hehh – nevetett fel Wilson – nem vagy te egy kicsit túl kíváncsi? – kérdezte mosolyogva.
– De igen, sajnálom. Na szóval mi történt?
– A com… – James nem fejezte be mondanivalóját, ugyanis elakadt a szava, mikor meglátta Cuddyt, amint egy Wilson számára ismeretlen férfival belép a pizzériába, és leülnek egy tőlük 10 méterre eső asztalhoz. – Te jó ég… – mondta a férfi leesett állal.
– Mi az? – kérdezte Thompson, és hátrafordult – Háhh! Hiszen ez az újdonsült főnököm! – mondta nevetve. Lisa is észrevette az ismerős párt, és a megdöbbentség rajta is meglátszott. Bocsánatot kért férfi kísérőjétől, és gyorsan Wilsonékhoz sietett.
– Jó estét, Dr. Cuddy! – üdvözölte Thompson széles mosollyal, tökéletes nyugodtsággal.
– Jó estét, Dr. Thompson! James! – fordult a férfihez Cuddy.
– Ne mond el senkinek!
– Te se! Kérlek! – monda Cuddy, majd megvárta amíg Wilson bólint egyet a fejével, aztán visszatért az asztalához. Amy nem értette a helyzetet, magyarázatot követelő arckifejezéssel fordult vissza a férfihez.
– Ez… ez mi volt?
– Tudod… ez bonyolult – mondta James, és nagyon harapott a pizzájából. A lány megértette, hogy Wilson hanyagolni akarja a témát, úgyhogy nem is faggatta a dologról, de remélte, egyszer megkapja a magyarázatot.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..