Szeretet

Eltelt három hónap. Beköszöntött a téli hideg, és Doktor House télikabátban és vastag sálban lépett ki az utcára. Havazott, melynek következtében kénytelen volt autóba ülni. Beindította a motort, és kezeit lehelte, miután megszabadította szélvédőjét a jégtől és hótól. Várt. És még mindig várt. Türelmetlenségében az órájára nézett, és magában káromkodott:
– Hol a picsában van már?
Pont ebben a pillanatban nyílt ki az anyósülés felöli ajtó, és Doktor Amy Thompson foglalt helyet a morcos doki mellett, majd kisebb köhögő rohamot kapott.
– Le kéne szokni.
– Nem cigizem.
– Jah csak mikor ideges vagy. És köztudott, hogy te állandóan ideges vagy – kötözködött a férfi, miközben elindultak a kórház felé.
– Te miről beszélsz? Legutóbb egy hónapja gyújtottam rá, amikor történetesen te is. Ráadásul az nem is sima cigi volt…
– Jah! Az mókás volt.
– Soha többé nem teszem.
– Mókás voltál.
– 9 fokban beszívva, egy szál pólóban kipróbálni, milyen magasra tudok felmászni a közlekedési lámpa póznájára, amiről a rendőrök szaggattak le, nem mókás.
– Én jót nevettem.
– Jah, mert te is be voltál állva – mondta a lány, és ismét nagyot köhögött – a francba tutira tüdőgyuszim van.

Az utóbbi időben House figyelmen kívül hagyta főnöknőjét. Cuddy is észrevette ezt, és úgy döntött, elfelejti Houset, így továbbra is randizott azzal a férfivel, akivel korábban is találkozott abban a bizonyos pizzériában. Donnal már néhány éve randizott, ami jól is sült volna el, csak megjelent House. Ezúttal a férfi nem jelent meg, és Cuddy randijai nyugodtan teltek, de titkon mindig is vágyakozott Greg után.
A doki az irodájában ült, és mosolyogva idézte fel azt az estét, amiről Amy az autóban beszélt. Sosem gondolta volna, hogy még az egyetemi bulik után is lehet része ilyen vad éjszakában. A lány mindig felvidította, nevetésre késztette őt, ezért néha úgy érezte, mintha ő is a betege lenne, akit némi bohóckodással fel lehet vidítani, és egyedül ez a gondolat hangolta le a férfit. Ugyanakkor rengeteget gondolt Cuddyra, és a látszat ellenére igen is tudta, hogy randizgat valakivel, hisz egy kis kutakodásra mindig akadt ideje. Nem ismerte a férfit, csak annyit tudott, hogy Donnak hívják, kedves Lisával, és mocskosul gazdag, mégis gyűlölte. Gyűlölte az összes embert, aki csak máshogy tekintett a nőre, mégsem tett semmit, hisz abban a tudatban élt, hogy Cuddynak ő nem kell.

Thompson nagyon levert volt. Cameront kérte meg, hogy vizsgálja meg, és valóban tüdőgyulladás volt. Az utóbbi időben hasmenésének következtében lefogyott, éjjelente izzadt, és gyakran láza is volt, de ezeket a doktornőnek nem említette meg. A hasmenést gyomorrontásnak titulálta, az éjjeli izzadást a rossz álmainak következményeként kezelte, a lázat pedig a tüdőgyulladásnak. A láz miatt alig bírt munkájára koncentrálni, így hazament.

House éppen kijelentkezett a klinikáról, amikor Cameron lépett mellé:
– Hamarabb jelentkezel ki a kelleténél.
– És most beárulsz Anyunak?
– Eszem ágában sincs! Egyébként a szomszédod nincs valami jó bőrben.
– He?
– Thompson. Ma megvizsgáltatta magát velem, és tüdőgyulladása van. De kétlem hogy csak ennyi lenne, igazán megnézhetnéd te is.
– Minek?
– Neked nem tűnt fel, hogy mennyire le van fogyva? Ráadásul hulla sápadt.
– A fogyás feltűnt. Kisebbek lettek a mellei.
– House… szerintem csak rá kéne kérdezned – mondta Allison, majd elment.
A férfi már indult is barátnője irodájába, de az furcsamód zárva volt. Következő útja Cuddyhoz vezetett:
– Hol van Thompson?
– Otthon – válaszolt a nő kedvetlenül.
– Már miért lenne otthon?
– Mert beteg, House! – emelte fel a hangerejét türelmetlenül Lisa.
– Miért vagy ideges? – House számára újabb megfejteni való rejtélyt adott a nő a viselkedésével.
– A hülye kérdéseid idegesítenek. Fel is hívhattad volna telefonon, de nem, szó nélkül rám rontasz, és a kis barátnődről faggatsz.
– Féltékeny vagy rá.
– House takarodj innen! – Cuddy most már kiabált, és még idegesebbé tette, hogy a férfi mosolygott is. Greg egy kicsit habozott, csak vigyorgott a nőre, aztán elhagyta az irodát.
Végül nem hívta fel Thompsont, nem is ment el hozzá, inkább új esetén filózott.

Leszállt az est. Kedvenc diagnosztánk még leugrott a kórház patikájához, és kikért néhány dobozka gyógyszert mielőtt kilépett volna az épületből. Hazaérte után lezárta az autót, és nem a saját ajtajához, inkább kedvenc szomszédja ajtajához bicegett, és botjának segítségével bekopogtatott.
– Á szia! – üdvözölte őt a lány szokás szerint nagy mosollyal, és máris kitárta a férfi előtt az ajtót.
– Hoztam gyógyszert a nyavalyádra – azzal ledobta az asztalra a zacskót, amit a kezében szorongatott – lázcsillapító, antibiotikum, vitaminok.
– Tyű köszi! Antibiotikumot már vettem be, de ezek is jól jönnek – mondta, és már is felbontotta a lázcsillapító flaskát. Bevett egy szem tablettát, és egy pohár vízzel lenyelte.
Hasonlóan tett a vitamintablettákkal is, közben House megszólalt:
– Cuddy féltékeny rád.
Amy House-nak ezen kijelentésére majdnem félrenyelt. Felköhögte a félrecsúszott vizet, majd nehezen visszakérdezett:
– Hogy… hogy micsoda?
– Jól hallottad. Hihetetlen mi?
– Jah és ezt biztosan így el is mondta neked. Véletlenül sem a saját agyad szüleménye.
– Hát nem is.
– Hmm… És van mire féltékenynek lennie? – Thompson ahogy feltette a kérdést, azon nyomban meg is bánta. Úgy érezte, ezzel a kérdéssel elárulta vonzalmát a féri iránt.
És ez Gregnek is leesett. Egymással szemben álltak, volt köztük vagy 10 méter, de a lány olyan zavarban volt, mintha csak 10 centire állnának a másiktól. Menekülni akart a szituációból, hiszen nem szóltak egy szót sem csak bámultak a velük szemben állóra.
Pillanatnyi megoldásnak a hálószobája felé kezdett hátrálni:
– Na én most megyek aludni. Kitalálsz ugye? – mondta, és becsukta maga mögött a hálószobaajtót, majd sietve bebújt az ágyba, és fülelt, mikor nyílik, és csapódik be az ajtó.
De csönd volt. Néhány másodperc múlva lépteket hallott, csakhogy nem a megfelelő irányba. A lépéseknek távolodniuk kellett volna, ehelyett közeledtek. Amy az ajtónak háttal feküdt, de pontosan hallotta, hogy kinyílik a hálószoba ajtaja. Szíve elképesztő ütemben vert, nem tudta, hogy most elküldje e a férfit, vagy vesse rá magát mint valami kiéhezett vadmacska. Úgy döntött vár. Megvárja, mit akar House tenni. De nem történt semmi. Már vagy fél perc is eltelt, de még mindig semmi. Feladta a várakozást:
– Najó. Mit akarsz? – kérdezte Amy, miközben felült az ágyban. Greg leült mellé, és mélyen a szemébe nézett. Egy kevéske holdfény szűrődött be az ablakon, de éppen elé volt ahhoz, hogy a férfi és a lány arca kivehető legyen a sötétben. Ott ültek ketten a félhomályban, és Amy már nem bírta tovább. Odamászott House mellé, aki reflexszerűen megfogta a lány derekát, és megcsókolta. Csókjuk az elsőnél jóval hosszabb és szenvedélyesebb volt. House érzékien átdugta nyelvét Amy szájába, és szépen lassan hanyatt döntötte őt. A bot a földre esett, és ott is maradt egészen reggelig.

Greg meztelenül, elterülve feküdt az ágyon, mellette Amy magzatpózba kucorodva. A paplan a lányt melléig, a férfit hasáig takarta. Nyugodtan aludtak, ennek ellenére a férfinak borzasztó álma volt éppen. Cuddyt látta, amint a kanapéján ül, és keservesen zokog. House próbált odamenni hozzá, de a lábai sehogy sem vitték. Elkeseredettségében már futott is volna, de nem jutott közelebb, hiába volt minden próbálkozás. Végül felriadt, teljesen leizzadva. Körülnézett, de a lány eltűnt mellőle, így elhatározta hogy utánanéz, de egyhamar rá is talált a konyhában. Amy kávét szürcsölt és egy napilapot olvasgatott, amikor meglátta Houset a konyhaajtóban… még mindig meztelenül.
– Jó reggelt! – köszöntötte a férfit kicsit zavartan.
– Jó reggelt! Olyan ide is jöhet! – mondta, majd közelebb lépett Amyhez és leült mellé.
– Nem kellene felöltöznöd?
– Minek? Mindjárt megyek fürdeni. Egyébként meg miért zavar? Tegnap este inkább örültél neki… – mondta House vigyorogva.
– Ma reggel kicsit másképp néz ki – vigyorgott vissza a lány, majd elé tolta a kávéját.
– Nem kell a szar kávéd. Inkább beállok a tus alá – azzal felállt, és a fürdőszoba felé vette az irányt.
Thompson kopogtatásra lett figyelmes, így elindult ajtót nyitni. Az ajtóban Cuddy állt:
– Jó reggelt Doktor Thompson!
– Jó reggelt Doktor Cuddy!
– Figyeljen, tudom, hogy beteg, de van egy eset, és örülnék ha… – mondatát nem tudta befejezni, hiszen egy ismerős hang szűrődött ki Amy lakásából:
– Amy! Az Isten szerelmére nincs valami normális tusfürdőd?!
Lisa alig tudta elhinni, hogy House hangját hallja. Teljesen lesápadt, egy szót sem tudott szólni. Úgy érezte menten elsírja magát, és ezt Amy is látta, így gyorsan a tettek mezejére lépett:
– Az az igazság, hogy már jobban érzem magam, bevettem néhány gyógyszert, és ha gondolja, már indulok is be a kórházba – mondta, és még megejtett egy zavart mosolyt, mielőtt becsukta volna az ajtót. Felöltözött, és a fürdőszobába igyekezett, hogy megfésülködjön. House pont akkor végzett a tusolással:
– Te idióta – mondta a lány.
– Mivan? – kérdezte Greg egy szál törölközőben.
– Cuddy itt járt.
– És?
– Meghallott téged! – fordult House-hoz idegesen Amy.
– Reakció?
– Teljesen lefagyott. Azt mondta, hogy új esetet kaptam és be kellene mennem a kórházba, de közbe meghallott téged, és utána egy mukkot sem tudott szólni.
House nem válaszolt, arcára kiült egy ördögi mosoly, és magára hagyta a lányt.

A lifthez lépve Wilson furcsállóan tapasztalta, hogy már 10 óra is elmúlt, és főnöknője irodájában be van sötétítve. Úgy emlékezett, látta a nő autóját a parkolóban, de akkor miért van besötétítve? James-nek szinte rögtön leesett, hogy Cuddy csak egyedül akar lenni, de nem tudta, hogy miért. „Mi történhetett?” – gondolta magában, miközben belépett az irodába. Cuddy szemei körül vörös kontúr volt, arca könnyektől volt nedves mikor megszólalt:
– Most nem érek rá.
– Lisa! – szólította meg Wilson a nőt kicsit ijedten, mikor meglátta az arcát – te sírsz?
Lisa nem válaszolt, csak szipogott egyet kettőt, de a férfi egyből kitalálta…
– Mit művelt House?
– Semmit…
– Akkor? Donnal van valami baj?
– Nem, minden rendben van vele.
– Lisa mond el, kérlek! Megkönnyebbülsz tőle!
– House lefeküdt Thompsonnal – mondta Cuddy, és közben megcsuklott a hangja, és arcát a tenyerébe temette.
– Micsoda?! – Wilson nem akarta elhinni, hogy barátja hazudott neki – nekem ő azt mondta, hogy Amy nem kell neki!
– Nyilvánvalóan hazudott.
– Az a szemétláda! – James elviselhetetlen dühöt érzett, ha az említett ott lett volna, biztosan megütötte volna. Már indult volna, de nem hagyhatta magára a nőt, láthatóan szüksége volt valakire annak ellenére, hogy elküldte a férfit. Leguggolt a kanapén ülő Lisa mellé, megfogta a kezét, és csak annyit mondott:
– Biztosan van rá megfelelő magyarázat. Ne aggódj! – Wilson nem kérdezte miért van Cuddy ennyire kibukva House miatt, hiszen elvileg Donnal jár, mert tudta, hogy a nő szíve legmélyén Greget szereti, és Lisának is jól esett, hogy van egy ilyen megértő barátja, akinek nem kell magyarázkodnia.

Amy az irodájába érve levetette magát bőrszékébe, és ismét a fejét fogta. Úgy érezte, hogy teljesen beleszeretett House-ba, de úgy gondolta, hogy a férfi nem viszonozza ezt. „El kell felejtenem! Még a gyökerénél el kell fojtanom ezt az érzést, mielőtt már túl késő lesz… vagy nem?” – gondolta. Ilyen és még más terhes gondolatok jártak a fejében, és észre sem vette, hogy homloka már szinte lángol a láztól. Zihálni kezdett, majd szédülni, és a földre zuhant.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..