Második rész – Wilson verzió

Wilson irodája:

– Dr. Wilson!
– Tessék nővér.
– Dr. Cuddy kíván beszélni Önnel
– Köszönöm, hol van?
– A szülészeten, az éjjel megszületett a kisfia.
– Máris megyek.

Beléptem Cuddy szobájába, aludt.
Megsimítottam az arcát, mire rám mosolygott.

– Miért nem hívott fel? Bejöttem volna.
– Nem voltam egyedül.
– Ki volt magával?
– House.

Egy pár pillanatig csak néztem értetlenül.

– Felhívtam amikor megindult a szülés.
– De hogy vette rá, hogy bejöjjön?
– Közöltem vele, hogy apás szülést akarok.

Lerogytam a székre, és levegő után kapkodtam.

– Maga végig tudta?
– Persze, hogy tudtam.
– House is tudta?
– Tegnap estig nem, azt hiszem.
– Cuddy, biztos, hogy ezt akarja?
– Én igen.
– És House?
– Fogalmam sincs, aggódom is e miatt, nem igazán volt időnk beszélni az este, és mire felébredtem, ő nem volt sehol.
– Megkeresem.
– Köszönöm, megnézi mi van a picivel?
– Persze.

Millió kérdéssel, kavargó gondolatokkal a fejemben haladtam az újszülött osztály felé.
Benéztem az üvegen keresztül és földbe gyökerezett a lábam, csak álltam ott percekig.
House ott feküdt mellkasán egy babával, intett, hogy menjek be.
Beléptem, kezemet széttárva, arcomon egy óriási kérdőjel villogott.

– Dr. Wilson, bemutatom ifjabb Gregory House-t! Hát nem elképesztő?
– House, bocs a kérdésért, de mennyi vicodin van benned?
– Most, hogy mondod este nyolc óta egy darabot sem vettem be.
– Nem érzel fájdalmat?
– Semmi.
– Emlékszel mit kérdeztem, amikor habzó szájjal közölted, hogy Cuddy terhes?
– Nem igazán, mit?
– Hogy tőled van-e. És mit feleltél? Hogy idióta vagyok.
– Mert az is vagy. Ahogy én is az vagyok!
– Most mi a terved?
– Nem tudom, Cuddy mit mondott?
– Aggódik, és bizonytalan.
– Bemegyek hozzá.
– Addig figyelek a picire.
– Nem, ti is jöttök.
– House a botod!
– Kell a francnak a bot!

House sántítva ugyan, de biztos léptekkel haladt Cuddy szobája felé.
Bent volt az egész csapata.
Na ezek most sokkot fognak kapni, gondoltam magamban.
House odalépett az ágyhoz, a picit Cuddy mellkasára fektette.
Szó nélkül figyeltük mi fog történni a következő pillanatban, House végignézett döbbenten álló csapatán. Elmosolyodott.
Lehajolt, homlokon puszilta fiát, majd Cuddy-ra nézett és megcsókolta.

A legszebb kép volt, amit életemben láttam.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..