Fordul a kocka

Írta def

A Princeton-Plainsboro kórház impozáns épülete szélesen terült el New Jersey szélén. A kórház parkjának fáin már látszottak az ősz első jelei. A nem is olyan rég még zöldellő lombkoronák levetették nyári ruháikat, és az ősz meleg színeibe öltöztek. A lehulló sárga, barna és vörös leveleket a szél lassan söpörte a járdán. A kórház egyik emeltén, magas üvegfalak mögött állt egy férfi, aki kék szemeivel nézte a lenti táj változását. Mikor meghallotta munkatársai hangját a szomszédos irodából, elszakította tekintetét a külvilágról, és botjára támaszkodva lassan átbicegett a másik terembe.
– Eset? – kérdezte a csapatot, akiket látszólag meglepett főnökük érdeklődése.
– Cameron hozott egy aktát, de még nem néztük át… – kezdett bele Foreman, és felemelt egy kék mappát.
– Kérem! – tartotta felé a kezét, és a mappa Foremantől Tizenhármashoz, majd Taubhoz került, aki végül felállt, és a mozdulatlanul álló House-hoz vitte.
– Köszönöm – mondta neki a férfi. – A postaköltséget írják a számlához. Gyerünk! – és ki sem nyitotta az aktát, úgy indult el a folyosó felé. A többiek összenéztek, majd követték, bár fogalmuk sem volt, hová mennek és miért.
– Hová megyünk? – kérdezte végül Taub, mikor utolérte a liftnél várakozó főnökét.
– El – érkezett a tömör válasz. Foreman a szemét forgatta, és nevetve jelentette ki a többieknek címezve:
– Cuddy elől bujkálunk – House úgy nézett rá, mint aki meg van sértve.
– Én nem mondanám, hogy bujkálunk, csak mozgásban tartjuk a diagnózist…
– Még csak ki sem nyitottad az aktát – mondta fennhangon Foreman, de a többiek inkább szemlélőként figyelték a vitát. House gyorsan Tizenhármas kezébe nyomta a botját, aki megdöbbenve bár, de átvette azt, majd a férfi kinyitotta a mappát, átlapozta, elejtett egy-két „hümm”-öt, majd végül mosolyogva összecsukta azt.
– Remek eset – és az aktát kicserélte a botjára. Remy kíváncsian nyitotta ki a kék dossziét, de közben megérkezett a lift, és House már be is pattant. De mikor a többiek követni akarták, egy sötét bot megakadályozta őket ebben.
– Hohó! A hitetlenek nem jöhetnek velem egy lifttel! – majd botja segítségével feltartotta az ajtó becsukódását. – Csináljanak egy MR-t, nyilván vérzés. Ahogy nézem, a trauma elkerülte Cameron figyelmét – Foreman kíváncsian átvette a dossziét lapozgató Tizenhármas kezéből a mappát, hogy maga nézze meg, igaza van-e House-nak. A liftajtó bezárult a kis csapat előtt, House pedig elindult lefelé. Az emeleten maradt csapat megdöbbenve nyugtázta, hogy főnöküknek igaza van. Mikor Foreman felemelte fejét a mappából, Tizenhármas dühös tekintettel vette azt vissza, majd egyedül kezdte tanulmányozni. Foreman nem zavartatta magát barátnője reakciójától, már hetek óta feszült volt közöttük a hangulat. Taub elindult, hogy előkészítse a beteget a vizsgálatra, Remy követte, Foreman pedig inkább úgy döntött, szól Cuddynak, hogy jegyezzen elő egy műtőt.
House a rendelő felé ment, mert sajnos ezt sehogy sem úszhatta meg. De legalább nem egyedül kell rendelnie. Mára beosztott rendelő-társa Wilson volt, ami csak még fényesebbé tette a helyzetet. House zsebében ott lapult a gameboy-a, és egy izgalmas orvosi szaklapot is sikerült kicsempésznie Foreman táskájából.
Wilson a nővérpultnál állt egy aktát vizsgálgatva, mikor House megállt mögötte egy nagy pohár shake-et szürcsölgetve. Wilson ebben a gesztusban felismerni vélte barátját, és lassan hátrafordult, hogy megbizonyosodjon gyanújáról.
– Késtél – mondta neki tömören.
– Hosszú volt a sor.
– Azt ugye tudod, hogy azt nem hozhatod be a vizsgálóba?
– Szomjas vagyok.
– Nem érdekel, ma az van, amit én mondok – monda határozottan Wilson, majd elindult az egyes vizsgáló fel. House egy kecses mozdulattal bedobta a poharat a szemközti kukába.
– Ez az! 3 pontos, láttátok? – kérdezte ujjongva a váróban üldögélő betegeket, akik csak furcsán néztek az orvosra, de a várt tapsvihar elmaradt. House lenézően végigmérte őket, majd mintha mi sem történt volna, barátja után kullogott. Wilson már a bent várakozó pácienssel beszélgetett, mikor House betoppan.
– Ki maga? – szegezte a kérdést egyenesen Wilson képébe, aki ugyanúgy felvonta a szemöldökét, mint a beteg. – Miért van magán köpeny? Tuti, hogy maga nem itt dolgozik!
House olyan komoly hangon mondta mindezt, hogy ha Wilson nem tudja, hogy ő maga igenis orvos, még kétségei is támadtak volna, de így inkább szóra sem méltatta, és bemutatta a betegnek House-t.
– Mrs. Thompson, ő Dr. House. Ma együtt rendelünk, és kérem, nézze el neki, hogy megragadt a nyolcvanas évek vicceinél – és itt egy jelentőségteljes pillantást vetett kollégájára, aki erre hangos álnevetésben tört ki, majd leült a beteg mellé egy székre, és Wilson felé fordult, aki folytatta a beteg kikérdezését.
– Figyelje, milyen profi – súgta oda halkan a betegnek House egy kis idő után. – Észre sem veszi, és máris a szívébe zárja. Általában ez történik a rákbetegekkel meg az orvosaikkal– ezt követően Wilsonnak még legalább fél órájába telt meggyőzni a beteget, hogy nem rákos, csak egyszerű megfázásban szenved, miközben House a gameboy-ával játszott, és magában számolta a még a rendelésből hátralevő órákat.

Nem sokkal később, mikor már megunta az ücsörgést a vizsgálóban, House visszaliftezett az irodájához, de nem számított arra, hogy csapata az üvegfal mögött vár rá.
– Magukat nem MR-re küldtem? – kérdezte őket, mikor benyitott a terembe, és úgy tűnt, csak az unatkozásukat szakította félbe.
– A sürgősségin már készítettek egy MR-t a trauma után – nyújtott át egy felvételt House-nak Foreman. House átvette, de azzal a lendülettel Taub kezébe is nyomta, aki az előtte lévő székben ült. A férfi megfogta a felvételt, és mivel nem tudta, mihez kezdjen vele, ő folytatta a diagnózist miközben a fény felé tartotta a képet.
– Nincs vérzést, sem rög. Cameron nem tévedett – majd letette a felvételt az asztalra, épp, mikor Cuddy is benyitott a terembe.
– Lefoglaltam a műtőt.
– Lemondhatja, nincs vérzés – mondta Foreman, de Cuddy azért maga is megvizsgálta a felvételt. House elgondolkozva vette fel az asztalról a beteg aktáját, megkeresett benne valamit, majd egyetlen szó nélkül megmutatta Cuddynak. A nő összehasonlította az aktában látott adatokat a felvétellel, majd felsóhajtott: – Csináljanak egy MR-t! – utasította a csapatot, majd kihúzta az asztalfőnél levő széket, hogy leüljön rá, de House megelőzte, és elfoglalta a helyét.
– Jaj, bocsi. Ide szerettél volna ülni? – nézett fel rá ártatlan tekintettel, és a nő rosszalló pillantását látva álszenten felajánlotta, hogy fájó lába ellenére átsántikál a szoba másik végében lévő székig, de Cuddy inkább válaszra sem méltatta, és leült vele szemben. Foreman közben felvette a mappát, és próbált rájönni, mi miatt rendelte el mégis Cuddy a második vizsgálatot.
– Nem értem, két napja készítették a felvételt, amin jól látszik, hogy nincs semmilyen vérzés.
– Jah, két napja még nem is volt – válaszolt House.
– Úgy érti, a sérülést követő második napon jelentkezik a vérzés?
– Nem, úgy értem, maguk mind idióták. Ez egy két nappal ezelőtti MR felvétel, a két nappal ezelőtti traumát követően. Két napja tizenhatodika volt, ma meg tizennyolcadika van. Nem maguk az elsők, akik elnézik a dátumot. Nyilván a sürgősségin nem volt idejük megkérdezni a beteget, hogy véletlenül nem-e megint fejberúgták, és simán azt hitték, ellenőrzésre jött. Szóval, csináljanak egy MR-t! – Foreman, Taub és Tizenhármas megdöbbenve nyugtázták, hogy tényleg nem vették figyelembe a dátumot, és House feltételezése nagyon valószínűnek tűnik, ezért gyorsan el is mentek, hogy elvégezzék a vizsgálatot. Cuddy is felállt, hogy visszamenjen az irodájába, de ugyanabban a pillanatban House is felpattant. Megálltak egymással szemben, és tekintetük összeakadt. Cuddy kihúzta magát, hogy valahogy kiemelje vezető pozícióját, de House-nak nem kellett amiatt aggódnia, hogy a nő bármelyik cipőjében is fölé kerekedhet, de a biztonság kedvéért ő is kihúzta magát, és lemosolygott a nőre, aki felsóhajtott, és kikerülve House-t kisétált az irodából. House megszokott mozdulattal fordult utána, és végigmérte a nőt miközben az elhaladt az üvegfal előtt. Magában mosolyogott, hogy sikerült kihívnia Cuddyt egy párbajra úgy, hogy a nő még csak nem is tud róla.

– Nem hiszem el, hogy elnéztük a dátumot… – mondta Foreman Taubnak és Tizenhármasnak, miközben az MR felvétel képeit nézték a monitoron. Egyikük sem válaszolt, mert nekik is ugyanez járt a fejükben. Ahogy egymás után fel-felvillantak a beteg agyának egyes szeletei, úgy lettek egyre izgatottabbak ők is. Aztán egyszer csak Tizenhármas felkiáltott, és a monitorra mutatott:
– Ott van! – Foreman megállította a képet, hogy közelebbről is megnézhessék az elváltozást. Taub dühösen nyugtázta, hogy ha House nem veszi észre az összekevert dátumokat, talán a holnapot sem éri meg a betegük. Tizenhármas hideg közönnyel ült le a gép elé, és indította el a felvételek nyomtatását, míg Foreman felállt, hogy előkészítse a műtőt.

Eközben House első emeleti irodájából kihajolva meggyőződött róla, hogy Cuddy-mentes a folyosó, majd a fehér táblát használva bot gyanánt a lift felé sántikált. Tudta, hogy a nő nemsokára csatlakozni fog hozzájuk. Az utóbbi napokban ugyanazt a menetrendet követte: reggel velük kezdte a napot, ellenőrizte, House pontosan érkezik-e, aztán legközelebb csak délután találkoztak vele, kivéve, ha valamilyen fontos beleegyezésre volt szükségük tőle. Nemsokára viszont véget ér Mr. Trauma műtétje, és ilyenkor Cuddy mindig fontosnak érzi, hogy beszámoltasson magának a műtétről, így House-nak nagyon óvatosnak kellett lennie, nehogy Cuddy véletlenül korábban akarjon beugrani az irodába.
House terve az volt, hogy a táblát elrejti a vizsgálóban, ahol Wilson remélhetőleg még legalább két órán át rendel, és miután kileste, hogy Cuddy elhagyja az irodáját, beveti magát oda. A nő nyilvánvalóan ott fogja őket utoljára keresni, vagy legalábbis nagyon pipa lesz, he ott találja őket.
– Kop-kop! – nyitott be House a vizsgálóba, miközben gyanakvóan nézett a háta mögé, nem-e kiszúrta valaki.
– House – köszöntötte Wilson, aki épp az egyik páciens vizsgálatát fejezte be. – Mr. Glaster, ez itt Dr. House – mutatott maga mögé, miközben fel sem nézett a receptkönyvéből. House kapkodva betolta a táblát az apró vizsgálóba, majd Mr. Glaster furcsálló tekintetére válaszolva megjegyezte:
– A legújabb orvosi kütyünk. Hight-tech! – majd még egyszer kidugta a fejét az ajtón, aztán gyorsan becsukta maga mögött. Wilson átadta a receptet a betegnek, majd egy gyors elköszönés után batárjához fordult.
– Ezt hittem, menekülsz az ambulanciáról.
– A hellyel nincs gond, csak ez a sok beteg…
Wilson válaszképp csak megforgatta a szemét, majd feljegyzett valamit egy aktába.
– Jó is, hogy jöttél – és átadta a mappát House-nak.
– Mi ez?
– Csak írd alá.
– Oh, Mr. Glaster tehát az én betegem volt?
– Igen. Legalább lesz alibid… – biccentett a tábla felé.
– Te vagy a legjobb barátom, mondtam már? – mondta neki House boci szemeket meresztve rá, Wilson pedig átvette az aktát, és egy kisebb kupachoz hozzátéve kisétált a vizsgálóból. Odakint szólt az ápolónőknek, hogy az előző beteg hányt, ezért szól a takarítóknak, addig pedig egy másik vizsgálóba küldjék a betegeit. House így nyugodtan bujkálhatott Cuddy elől addig, amíg az el nem indul megkeresni a csapatot.
House a várakozást egy terv kidolgozásával akarta eltölteni. Az akció fedőneve pedig az „Anyunak egy szót se” lett, amit szép nagy betűkkel fel is írt a tábla tetejére. Úgy gondolta, gyorsan ismerteti a kódneveket a csapattal, majd még mielőtt lebukhatnának, eltünteti a bizonyítékokat, így Cuddy nem számít olyan jól tervezett elkerülő hadműveletre, mint amivel szembe kell majd nézni a következő hetekben. Pár perc elteltével valaki hármat kopogott az ajtón, így House óvatosan kilesett az ajtó mögül. Cuddy irodája tiszta volt. Nagy nehezen átküzdötte magát megint a várón a táblát tolva maga előtt, majd Cuddy irodájában elhúzta a redőnyöket, és azt számolgatta, vajon mennyi idő múlva érhet ide a csapat. De alig hogy leült, már be is nyitottak.
– Pontos az időzítés – üdvözölte őket kitörő örömmel.
– Hol van Cuddy? – kérdezte gyanakodva Tizenhármas, miután felmérte az irodát.
– Minket keres – mondta House olyan hangsúllyal, mint ha ez egy eleve hülye kérdés lenne. A többieknek ennyi válasz elég is volt, és kényelembe helyezték magukat a kanapén. Foreman épp elkezdte volna a beszámolót a műtétről, mikor House kapkodva belé fojtotta a szót.
– Ezt tartogassák a Nagy Főnöknek, most fontosabb dolgunk van – és maga mögé mutatott a táblára. – Kb. négy percük van, hogy memorizálják ezeket a számokat, és nem összecserélni őket, mert ezt a táblát állati nehéz ám végigvonszolni az egész kórházon… – a csapat értetlenül vizsgálta a táblán felsorakozó helyszíneket, mint például a büfé, a halottas ház, a boncterem, egyes kórtermek, irodák, pihenők, várók és folyosók. Mindegyik helyhez egy szám volt párosítva, ez volt a kód.
– Honnan tudta, hogy ide jövünk? – kérdezte Taub, akit igazán nem érdekelt House újabb játéka.
– Ismerem magukat, és most tanuljon, vagy kirúgatom! – szólt rá határozottan House, majd feszülten figyelni kezdte az előtere, mert hogyha hirtelen felbukkanna Cuddy, még gyorsan eltüntetheti a kódokat a tábláról. Nem kockáztathatta pontosan kidolgozott tervét. A csapat eközben megvitatta a helyzetet, és mivel igazán egyiküket sem érdekelte, hogy Cuddyval vagy nélküle kell dolgozniuk, felosztották egymás között a memorizálni való számokat, és elkezdték beírni őket a csipogójukba. House sürgette őket, majd mikor meglátta a nővérpultnál kérdezősködő Cuddyt, gyorsan letörölte a táblát, a többiek pedig felkiáltottak, mert még nem sikerült leírniuk minden kódot. Cuddy szinte tombolva rontott be az irodájába, a csapat kissé félszegen meghúzta magát a kanapén, és hagyták, hagy kezelje a helyzetet a főnökük.
– Nah végre! – üdvözölte House a nőt. – Csak magára vártunk!
– Hogy kerülnek maguk ide?
– Gondoltam, házhoz jövünk. Én úgyis a rendelőn voltam, a csapatnak meg olyan mindegy, maga meg így is olya sokat dolgozik… – magyarázta House behízelgő hangon. Cuddy természetesen tudta, mire megy ki a játék, és már ezen az első héten megunta, de nem ő lesz az, aki feladja. Úgyhogy figyelmen kívül hagyta House szarkazmusát, és Foreman felé fordult, aki gyorsan felpattant, és mint egy eminens diák, beszámolt a műtétről, majd Cuddy utasítására mindenki a klinikára kellett, hogy menjen. House elindult az ajtó felé, csapata pedig a büntetéstől megtörten követte volna őt, de House emlékeztette őket, hogy elfelejtettek valamit, és a táblára nézett. Foreman és Taub együtt tolták ki a táblát a folyosóra, míg Tizenhármas az ajtót tartotta.
– House! – szólt utána Cuddy, mielőtt kiléphetett volna az irodából. Készségesen megállt, és főnökére mosolygott, aki már az íróasztala mögött ült, és így bármily magas is volt a férfi, az igazgatói székkel járó pozíció fölé nem tornyosulhat. Ezt le is olvasta a nő arcáról, de csak mulattatta a helyzet.
– Mit is mondott, egy hétig sem bírom?
– Oh, még épp hogy belelendültünk… – magyarázkodott a férfi.
– House, ezt a pár hetet bírjuk már ki egymás mellett– kérte fáradtan a nő, de nem sok reményt fűzött a kívánságához.
– Ilyen könnyen feladná? – vonta fel a szemöldökét House, majd egy lépéssel közelebb lépett.
– Jó, ahogy akarja – Cuddy vigyorogva felállt az asztaltól, odalépett House elé és a kezét nyújtotta felé. – Fogadjunk, hogy maga korábban fog kiborulni attól, hogy együtt kell dolgoznunk, mint én.
– A kiborulás elég tág fogalom – jelentette ki House, miközben gyanakodva végigmérte a nőt.
– Jó, akkor legyen kiabálásig.
– Magának kegyetlenül magas tud lenni a hangja, még ha nem is kiabál…
– House!
– Oké, de mi legyen a tét?
– Egy vacsora?
– Nem, kajában nem fogadok!
– Oké, akkor a győztes mondja majd meg.
Egy pillanatig mindketten egymást vizslatták, de House végül megrázta a nő kezét.
– Ez nagyon bátor volt – mondta neki elismerően, de a nő csak megfordult, és visszasétált az asztalához. House keze már a kilincsen volt, mikor Cuddy megint megszólította.
– Minek kellett a tábla? Az esetet már lezártuk.
– Titkos megbeszélés volt. Hadműveletek, kódok, a szokásos cucc – válaszolta a férfi közönyös hangon, és egy vállrándítással tette hiteltelenebbé az igazságot. Cuddy megrázta a fejét, majd visszafordult a papírmunkájához, House pedig csatlakozott Wilsonhoz az ötös vizsgálóban további „rendelésre”.

Másnap reggel House kellemesen kipihenten ébredt. Nyújtózkodott az ágyban és még feküdt egy pár percet, mikor kezdett derengeni neki, hogy a reggelek általában nem így szoktak kezdődni. Tudta, hogy valami nem stimmel, aztán hirtelen eszébe jutott, és az órára pillantott. Majdnem tizenegy óra volt.
– Jesszus! – kapott a fejéhez, majd gyorsan feltápászkodott, hogy betelefonáljon, de lendületből leverte a telefonját a földre, ami hangos csattanás kíséretében találkozott a padlóval. Az aksi a sarokban, a telefon pedig több darabban az ágy alatt kötött ki. Miközben a mobilja darabjait próbálta összeilleszteni, betelefonált a kórházba, hogy úgy tűnik, elkapott valami nyavalyát, de most már jobban érzi magát, és mindjárt beér, kivéve, ha Cuddy még nem hiányolta, akkor már ott van, csak elkóborolt. Kevesebb, mint húsz perc múlva már bent is volt a kórházban, ezzel új rekordot állítva fel a reggeli kávé és a munkahelyi szendvics között.
Mint aki épp csak egy percre ugrott ki, úgy sétált be kabát és táska nélkül a kórházba, ahol rögtön összeakadt főnökével, aki kérdő tekintettel mérte végig a férfit. House nem tudta, most melyik alibije van életben, ezért a biztonság kedvéért köhögött egy párat, és a „beteg vagyok, hagyjál lógva” testhelyzetre váltott. De most először, szó nélkül haladtak el egymás mellett. Egy apró biccentéssel üdvözölték egymást, de nem beszéltek. House furcsállta a dolgot, és miközben a liftre várt, hátrasandított a nőre, aki elmélyülten beszélgetett egy akta felett az egyik orvossal.
Az emeleten House megtudta, hogy Cuddy aznap reggel még nem is nézett feléjük, így House még gyanakvóbb lett. Talán ez a taktikája, gondolt az előző napi fogadásukra. De valahogy mégis idegesítette a dolog, és nem hagyta nyugodni. Miközben a mobiljából megmaradt alkatrészekből próbált ismét egy mobilt összerakni szigetelőszalag és egy Kiss Forever matrica segítségével, azon járt az esze, hogyan deríthetné ki, miben mesterkedik a nő. Foreman feltűnése zökkentette ki munkájából.
– Látom, elfoglalt – nézett furcsán a House kezében lévő, mobilra egyáltalán nem emlékeztető tákolmányra.
– Túl erősen tárcsáztam – majd kérdőn nézett Foremanre, vajon mi célból keveredett az irodája felé.
– Dr. Cuddy küldött fel egy esetet, ami szerintem érdekelné.
House felállt, mert amelyik esetről Foreman azt hiszi, hogy őt érdekelheti, az általában érdekelni is szokta, így kész volt pár percét az új betegnek szentelni. De erre nem volt felkészülve. Mikor átment a másik irodába, a csapat nem volt ott, és Foreman sem követte, hanem rázárta az ajtót. A teremben ott ült a beteg. House kezdett kétségbe esni, hogy Cuddy vajon milyen esettel akarja tönkretenni a napját. Foreman sajnálkozva vonta meg a vállát, hogy a főnök utasítása volt, és hozzátette, hogy ő most elmegy ebédelni a – és itt egy pillantást vetett a csipogójára – hetesbe. House különböző papírmunkákat fontolgatott a nyakába sózni ezért a csapatnak, és olyan vizsgálatokat, ahol könyékig túrhatnak a székletben, szó szerint. De addig is próbált gyorsan túl lenni ezen a betegen. Egy fiatal nő volt, aki nagyon izgatottnak tűnt, hogy összezárták egy orvossal, de nem tűnt meglepettnek.
– Üdv– köszöntötte House. – Kávét?
– Nem, köszönöm.
– Oké. Szóval, mi a panasza?
– Igazából, nincs semmi panaszom.
– Az jó. Akkor miért vagyunk itt?
– Ápolónőnek jelentkeztem a kórházba. Dr. Cuddy azt mondta, maga amolyan teszt.
– Dr. Cuddy gonosz nőszemély. Nem mondta véletlenül, meddig tart ez a teszt?
– Valami kiborulást emlegetett… – vonta meg a vállát a nővér. House szeme elkerekedett, azt azért nem gondolta, hogy Cuddy képes lenne mindkettőjüket bezárni ide addig, amíg ki nem borul, de azért végigfutott az agyán a lehetőség, és már látta magát az ajtón dörömbölni, és látta Cuddy győzelemittas tekintetét is a szeme előtt. Gyorsan kirázta a fejéből ezeket a gondolatokat.
– Nos, érezze magát otthon – mondta a nőnek, majd leült a számítógép elé. Nagy szerencséjére egy irodával odébb Wilson gépe is be volt kapcsolva, így rögtön észrevette, hogy House e-mailt küldött neki. Rövid, de tartalmas e-mailt: „S. O. S. Kinyírom Cuddyt. Gyere. ” És mindeközben bájosan mosolygott az asztal mellett várakozó nővérkére.
Wilson egy perc múlva már kiszabadította irodájába zárt barátját, mit sem tudva Cuddy ördögi tervéről. House időközben kitalálta, hogyan szabadulhatna meg túlbuzgó kíséretétől, majd elindult, hogy kiossza csapatának mai napra a feladatot. Úgy tervezte, átküldi őket terepgyakorlatra a boncmester mellé takarítani…

House otthonosan érezte magát ebben az irodában. A szék tekintélyt parancsoló volt, még egy nőhöz képest is, és pont kényelmesen volt beállítva ahhoz, hogy a lábát feltehesse az asztalra. Új, csillogó mobiltelefonjával ismerkedett épp, mikor benyitott az iroda tulajdonosa.
– House?! – a férfi válasz helyett csak rászegezte a telefonját, és pár pillanatig feszülten nézte a kijelzőt, majd felkiáltott:
– Tökéletes! – és mintha akkor vette volna észre az ajtóban álló nőt. – Jaj, nem rád értettem, hanem a telefonra. Látod, milyen vagány fényképet készít? – és felé fordította a kijelzőt.
Cuddy széttárt karokkal várta a magyarázatot arra, mit keres House az irodájában, de a férfi továbbra is az új játékszerével volt elfoglalva.
– Tök király, még sudoku is van rajta!
– House, kérlek! – majd lesöpörte a férfi lábait az asztalról hogy nekidőlhessen. – Mit akarsz?
– Csak szerettem volna megköszönni neked azt a jó kis esetet ma délután. Remek a csaj, nagyon ért a telefonokhoz. Szerintem fel kellene venned.
Cuddy arcán erre széles mosoly jelent meg.
– De jó hogy ezt mondod, mert már fel is vettem.
– Te megőrültél! – fakadt ki a férfi. – Az a nő kész katasztrófa! Alig bírtam lerázni magamról, és egész délután be nem állt a szája…
– Pedig jobb, ha megkedveled, mert nehéz olyanokkal együtt dolgozni, akiket nem szeretünk.
– Csak egy nővér, elég nagy a kórház, jó vagyok a kerülésben.
– Foster nővér lesz az én asszisztensem.
– Úgy hangzik, mintha egy apáca lenne– nevetett a férfi, de Cuddy egy egyszerű mosollyal folytatta.
– Ő lesz a szemem a csapatodban. – House álla most már leesett. – Követni fog titeket egész nap, ott lesz minden vizsgálatnál, minden diagnózisnál, és ellenőrzi a papírokat.
– Ez csalás – mondta House komoly képpel.
– Nem, mert mi attól még együtt dolgozunk, csak most Foreman helyett mással végeztetem a kém munkát.
House összecsapta a telefonját, majd, mint akit vérig sértettek felállt, és elindult az ajtó felé, Cuddy pedig behuppant igazgatói székébe. House a szoba közepén visszafordult.
– Ismered Mozart Varázsfuvola című darabját?
– Igen – válaszolta Cuddy egy kis habozás után, de fogalma sem volt, hogy jön ide ez a kérdés.
– Tudod, van benne egy gonosz nőszemély, az Éjkirálynő. Neki van az a híres áriája, biztos halottad már. Mindegy, imádom, kiráz tőle a hideg, csak úgy süt belőle a gonosz. – Cuddy még most sem értette, mire akar kilyukadni a férfi, de nem volt ideje megkérdezni, mert House folytatta is gyorsan. – Na, az a te új csengőhangod!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..