Párizs

A híres diagnoszta és a csapata épp egy újabb súlyos és ismeretlennek tűnő esetne dolgoztak. Ötletekből nem volt hiány, de House a legtöbbet megcáfolta. Váratlanul megszólalt a csipogója. House rápillantott, majd kinyomta. Néhány perc múlva újra megszólalt a csipogó, ő ismét megnézte, majd újra kinyomta és folytatta tovább munkáját. A team tagjai furcsán néztek rá, majd Tizenhárom nem bírta tovább, női kíváncsisága győzött és megszólalt.

– Fontos lehet, nem?

– Ááá! Csak az Istennőm hívat! – mondta majd tekintetét ismét a fehér táblára szegezte. Meglátásom alapján addig sötétben tapogatózunk, ameddig nem lesznek teszteredmények. Most mit bámulnak rám, mint parasztgyerek az automobilra. Lumbálják meg! Rajta, lehet menni, dolgozni, ezért alkalmazom magukat nem? Azok összenéztek, majd elindultak intézni a kiosztott feladatot.

House a liftből kilépve egyenesen főnöke irodája felé vette az irányt, majd játékosan, mint egy csintalan gyermek benyitott Cuddyhoz. Először óvatosan bedugta fejét, mint aki kíváncsiságát szeretné kielégíteni, majd hirtelen belépett és azonnal az íróasztallal szemben lévő bőrfotelba huppant le.

– House! Már kétszer is rád csipogtam! Most meg mit idétlenkedsz itt nekem?

– Bocsika – sütötte le szemét House – csak a gyermekkorom jutott eszembe.

– A gyermekkorod?

– Mikor anyu behívott, mert valami rosszat tettem. – mondta, majd lábát feltette az asztal sarkára.

– Szóval azért csipogtam, mert hétfőn egy konferenciára kell mennem, és szeretném, ha eljönnél velem.

– Na és miért szeretnéd?

– Mert azt gondolom, hogy szakmai fejlődésednek nem ártana néhány új módszer megismerése.

– Tudod, hogy útálom ezeket a konferenciákat.

– Hát a konferencia mellett felfedezhetnéd Párizst és megismerkedhetnél az európai kultúrával.

– Párizs? Hmm… Gondolkodnom kell még ezen.

– Sokáig ne gondolkodj, ugyanis egy óra múlva le kell foglalnom a szobát a Ritczben.

House a szálloda nevének hallatára hosszan füttyentett.

– Az már valami! Na, akkor ötvenkilenc perc múlva visszajövök!

Cuddy értetlenül nézett vissza rá.

– Egy perc alatt el tudod intézni a hívást. – majd elhagyta az irodát.

Ötvenkilenc perc múlva pontosan nyílt Cuddy irodájának ajtaja és House lépett be rajta a következő kijelentéssel:

– Istennőm! Ön mellet van a helyem!

Hétfő reggel háromnegyed nyolc. A reptéren a csekkoló előtt egy csinos nő állt gondterhelt arccal. Másodpercenként nézett órájára és az emberek tömegét kémlelte. Várt valakit. Talán a férjét? Vagy egy barátot? Vagy barátnőt? Nem! Egy alkalmazottat! Az emberek tömegéből hirtelen feltűnt egy borostás arc, amint próbálja magát átverekedni az emberáradaton és eljutni a jegyellenőrzési pontig. Amint Cuddy meglátta, rögtön elébe ment.

– House! Tíz perc múlva indul a gép! Mégis hol a francba voltál? Már azt hittem el sem jössz!

– Ó! Hát aggódtál? Nyugi nem hagynám ki a randinkat!

– A miiiit?

– Ja, bocsi, akarom mondani a konferenciát! – mondta, majd kacsintott egyet és elindult a gép felé.

Cuddy feldúltan loholt House mellett, miközben egyre csak spanolta magát: Mit képzel ez a pasas? Azt hiszi, hogy mert kedvelem és felnézek rá már az ágyába is bújok. Az igaz, hogy szimpatikus és vonzó, nagyon is vonzó, de azért bennem van tartás és büszkeség. Sokat kell azért tepernie még azért, hogy megkaphasson. Igen. Mutassa meg, hogy úriember is tud lenni, hogy tud tisztelni egy nőt, hogy képes áldozatot hozni, ha kell. Nyűgözzön le, varázsoljon el. Udvaroljon nekem. Akkor majd belenézek abba a csodás kék szemébe és el fogok tőle olvadni. Itt az alkalom House Párizs remek hely erre. Ennél jobb helyszín nem is lehetne.

Leültek első osztályra szóló jegyükkel a gépen, majd a gép elkezdett felemelkedni. A repülőtér egyre csak távolodott, ahogy a város is, végül szinte már csak egy kis pont volt. A felhők csodaszép látványa tárult a gép ablakában nézelődő utasok szeme elé. Gyönyörű fehér bárányfelhők voltak ezek, melyek, mint a hab, úgy terültek el a kék égen. Különböző formákat lehetett bennük felismerni, főleg ha az embernek jó a képzelőereje.

House nem hiába ment bele az utazásba. Az ok maga Cuddy volt. A férfi nem volt egy romantikus ember, sőt! De Párizst mégsem hagyhatta ki, főleg, hogy azzal a nővel ment oda, akit kedvelt. Nagyon is kedvelt. Persze ezt még magának sem vallotta be, csak eltervezte, hogy emlékezetessé teszi főnöke utazását a maga módján.

Amint a stewardess odaért hozzájuk House rágcsálnivalót kért.

– Rosszabb, vagy mint egy kisgyermek!

– Akkor miért hoztál magaddal?

– Tulajdonképpen már magam sem tudom.

– Megmondom én! Mert remélted, hogy Párizsban elcsábíthatsz engem!

– Álmodj csak House!

A repülőút további részében Cuddy a felhőkben gyönyörködött, House pedig a stewardess kisasszonyt csicskáztatta, vagy épp zenét hallgatott.

A közel 10 órás út végén a repülő ereszkedni kezdett, Párizs repülőtere feltűnt a láthatáron. Miután a repülőről leszálltak, taxival mentek tovább a szállodához és elfoglalták szobáikat.

Cuddynak aggodalmai voltak afelől, hogy House, majd átszervezi a szobafoglalást és szinte készült rá, hogy közös szobában kell majd aludniuk, de legnagyobb meglepetésére nem így történt.

Persze azért ne higgyük, hogy House nem tett semmit, ugyanis tényleg belekavart a szobafoglalásba. Egy olyan szobát intézett magának, ami közvetlenül Cuddy szobája mellett van, sőt a két szoba egybenyitható.

Pár óra múlva kezdődött a konferencia első része, amin House-nak egyáltalán nem volt kedve megjelenni, de ha már eljött és megígérte Cuddynak muszáj volt részt vennie. Azért még bepróbálkozott egy kis zsarolással.

– Mit kapok, ha elmegyek?

– Semmit! Eljöttél, tehát kötelességed ott lenni!

– Eljöttem, de konkrét ígéretet nem tettem!

– De House!

– Igen anyu?

– Ok. Kapsz egy rendelés nélküli napot!

– Ez otthon akár még be is jönne. De Párizsban vagyunk Cuddy!

– Mégis mit akarsz? – tette fel a gyanakvó kérdést a nő.

– Este egy órát veled!

– Te most randira hívsz?

– Nem. Csak egy órás szexre!

– Kösz. Ez nagyon kedves!

– Akkor eljössz velem?

– Hová?

– Az legyen meglepetés!

Cuddy tartott House meglepetésétől, de maga sem tudta miért rábólintott az ajánlatra.

Egy nő lépett ki az esti órákban szállodai szobájának ajtaján. Piros, térdig érő ruhát viselt, mely kiemelte idomait. Magas tűsarkú cipője kiemelte formás lábait.

A mellette lévő szobából egy férfi lépett ki, öltönye kiemelte sármját, mely nagyon jól állt rajta.

Cuddyra is meglepetésszerűen hatott a férfi megjelenése. Sokáig gondolkodott rajta, hogy mit vegyen fel, mert ismerete House-t és tudta, hogy a férfi nem szeret kiöltözni. Ennek ellenére remélte, hogy különleges alkalom lesz számára is.

Amikor kiléptek szállodai szobájukból, tekintetük azonnal találkozott, majd kölcsönösen végigmérték egymást. Mindkettőjüknek tetszett a látvány.

– Madame? – szólt House, majd felemelte karját, hogy Cuddy belekarolhasson. Cuddy nagyon meglepődött House udvariasságán.

– Monsieur! – válaszolt, majd belekarolt a férfiba.

A liftből kilépve sétáltak a kijárat felé, ahol már várt rájuk egy autó sofőrrel. Cuddy egyik ámulatból esett a másikba.

A kocsi egy igen előkelő étterem előtt állt meg.

Az étterem gyönyörű volt. Kellemes lágy zene szólt, a pincérek udvariasan szolgálták ki vendégeiket és a hatalmas csillár fénye beterítette az egész éttermet és megadta annak hangulatát. Míg Cuddy letaglózva nézett szét az étteremben, addig House odalépett a főpincérhez, aki odakísérte őket előre lefoglalt asztalukhoz. Az asztal két személyes volt és bensőséges beszélgetést biztosított. Rajta egy kis mécses lángja pislákolt, mely romantikussá tette a vacsorát.

Cuddy leült House-szal szembe és még mindig nem tért magához ámulatából. Ekkor érkezett a pincér, aki kiosztotta az étlapot, majd eltűnt egy lengőajtó mögött. A legfinomabb ételek szerepeltek az étlapon, mindegyik ínycsiklandó volt. Megrendelték az előételt, majd némán ültek egymással szemben. Nem tudták mit is mondhatnának egymásnak. Általában beszélgetéseik veszekedéssel végződtek, melynek során legtöbbször House húzta a rövidebbet. De most nem volt miért veszekedni, és nem is akartak, még House is próbálta visszafogni magát, hogy ne legyen egyetlen szexista beszólása sem. Tudta, hogy meg kellene dicsérnie hölgytársa öltözetét, de nem akarta megváltoztatni a személyiségét az este kedvéért, ezért hát elkezdte tartósan bámulni főnöknője dekoltázsát. Cuddy persze egyből észrevette, így egy apró mozdulattal House tudtára adta, hogy a szemei magasabban vannak. Végül a csöndet House törte meg.

– Nagyon csini ez a ruci. Jól kiemeli az ikreket.

– Oké. Most ezt megpróbálom bóknak venni.

Egy új pincér jelent meg az előétellel. Cuddy rápillantott és…

– Ó! François!

– Á! Lisa! Hogy-hogy Párizsba?

– Egy konferenciára jöttem. És te?

– Néhány éve már itt dolgozom.

– Ehhem! – szólt közbe House, aki kiszorult a beszélgetésből.

– Ó! Bocsánat! François ő itt Gregory House a kollégám. House ő itt François Couteau egy régi ismerősöm.

– Ismerős? – érdeklődött House.

– Tulajdonképpen több mint 2 évig jártunk. – közölte François.

House-nak és Cuddynak kikerekedett a szeme. House-nak a csodálkozástól, Cuddynak pedig, mert remélte, hogy nem mondja ki François. Nem akarta, hogy House megtudja.

– Ejnye Cuddy! Tán szégyelled, hogy nem ezzel kezdted? – ironizált House.

– House fogd be!

– Ez a nő uralkodik rajtam! – intézte mondanivalóját Françoishoz.

– Oké. Én nem zavarlak tovább benneteket! Örülök, hogy találkoztunk Lisa! Nagyon jól nézel ki.

– Köszönöm François! Nagyon kedves vagy és én is örülök, hogy összefutottunk.

– Esetleg találkozhatnánk még valamikor? Meddig maradsz?

– Sajnos holnapután már utazom vissza. De talán egyszer.

– Rendben Lisa! Jó étvágyat nektek!

House-t valami furcsa érzés járta át ez alatt a párbeszéd alatt. Mintha féltékeny lett volna. Nem ez nem lehet. Hiszen Cuddy neki nem több mint egy vonzó nő. Vagy talán mégis több? Inkább belekezdett az evésbe és elhessegette a gondolatait. Egy darabig csak szótlanul ettek, majd elkezdtek beszélgetni egymással és maguk is meglepődtek azon, hogy milyen jól szórakoznak. Semmi veszekedés, semmi sértő szó nem esett közöttük. Ezt el sem tudták volna ezelőtt képzelni. Sok mindenről szó esett, felidéztek pár vicces közös történetet és jókat mosolyogtak rajta. Észre sem vették az idő múlását. Már régen besötétedett, késő éjszaka volt. Amint kiléptek az étteremből megpillantották a kivilágított Eiffel tornyot. Az valami kimondhatatlanul csodálatos látványt nyújtott. Olyan romantikus volt. Ott álltak egymás mellett az éjszaka közepén, egy csodás randevún, miközben nézték az Eiffel tornyot. House közelebb lépett, majd egymás felé fordultak és egymás szemébe néztek. Egyszer csak kövér cseppekben eleredt az eső. Illúzióromboló volt. Gyorsan beugrottak hát a kocsiba, és elindultak vissza a szállodába. A kocsin hangosan kopogtak az esőcseppek, az ablakon pedig patakokban zúdult le. A szálloda bejárata előtt esernyővel álló portás sietett elébük, hogy ne ázzanak meg. Beléptek a liftbe, ahol kellemes zene fogadta őket. Nem szóltak egymáshoz. Mindketten azon gondolkodtak, hogy mit történt volna, ha az eső nem kezd el esni. Talán megcsókolták volna egymást. És utána? Ezek a gondolatok pörögtek mindkettőjük fejébe. A lift megállt, az ajtaja kinyílt, majd elindultak szobáik felé. Cuddy szobája előtt mindketten megálltak és egymásra néztek.

– Szép este volt. Köszönöm, hogy próbáltál kedves lenni.

– Nem csak próbáltam az is voltam!

Cuddy erre elmosolyodott. House pedig arra gondolt, hogy milyen gyönyörű ez a nő. Gyönyörű a mosolya és olyan szexi. Nézte szemeit és ajkát és érezte, hogy hatalmas vágyat érez arra, hogy megcsókolja, és többre is vágyik. Nem bírta tovább. Közelebb hajolt majd ajkaival megérintette Cuddy lágy ajkait. Cuddy nem tiltakozott, nagyon jól esett neki. A lágy csók kezdett egyre szenvedélyesebbé válni, nyelveik vad táncba kezdtek. Cuddy érezte a férfin, hogy kívánja őt és magán is egyre jobban eluralkodott a vágy. Ennek ellenére ellenállt a férfi vágyainak. Megszakította a csókot, majd House tengerkék szemébe.

– Jó éjt House! – mondta, majd benyitott szobájába.

House döbbenten állt ott. Nem értette a nőt, pedig érezte rajta is, hogy akarja. Akkor miért hagyta őt itt? Végül ő is bement szobájába.

Cuddy reggel hét órakor ébredt. A konferencia nyolctól kezdődött. Mielőtt felkelt volna átgondolta a tegnap estét. Nagyon jól érezte magát és az a csók is édes volt. Azt akarta, hogy ez ne egy kaland legyen csupán. Többre vágyott, nem is akarta elsietni a dolgokat. Nagyon vágyott a férfira, de muszáj volt uralkodnia magán. De a tegnapi randi! Nem gondolta volna, hogy House-szal érezheti ilyen jól magát! És mégis! Na, de most már muszáj felkelni, gondolta így kikelt az ágyból és elkezdett készülődni.

Fél óra múlva már kint állt az ajtaja előtt, és beugrott a 12 órával ezelőtti esemény, mikor szintén így lépett ki az ajtón, és House ott állt mellette nagyon fessen. De most nem volt ugyanaz. Mi hiányzott? Vagy talán ki? Cuddy odament House szobájának az ajtajához és bekopogott. Odabentről semmit hang nem szűrődött ki. Még egyszer kopogott hát és be is szólt:

– House! Fél óra múlva a konferencián kell lennünk!

Erre már kapott választ, de nem éppen azt, amire számított.

– Neked lehet, de én ma nem megyek a konferenciára!

– De House ott kell lenned!

– Meghalni kell! A többit csak lehet!

Cuddy csak állt az ajtóban letaglózva. Egyáltalán nem így képzelte el ezt a napot. Eltervezte, hogy felkel, House majd ott várja az ajtóban. Elmennek a konferenciára, utána az ebédszünetben harapnak valamit, és közben egy jót beszélgetnek, végül visszamennek, vagy ha nem lesz, kedvük tesznek egy sétát Párizs utcáin. De ez csak álom marad. Mire is számított? Hisz ő House! A tegnapi udvariassága egy színjáték volt csupán és a cél az volt, hogy őt ágyba vigye. Mivel hogy ez most nem sikerült ezért meg van sértődve és megmakacsolja magát. Szomorúan, lehajtott fővel indul a konferenciára.

Pedig ha tudta volna! House megsértődve? Dehogyis! Egyáltalán nem! Sőt új terve volt! Ezért is nem ment a konferenciára. Gondolta, sokkal, hasznosabb dologgal tölti az idejét, és meglepi az ő Istennőjét! Eltervezte, hogy körbejárja Párizst és délután, mint idegenvezető körbenavigálja Cuddyt a városon. Mivel már amúgy is felébredt, felöltözött és elindult felfedezni a romantika városát. Körbenézte az összes nevezetességet az Eiffel toronytól a Notre Dame-ig. A lába nem bírta túlzottan, de most nem foglalkozott vele. Eltervezte, ahogy végig kíséri Cuddyt a Szajna partján, az Eiffel torony előtt, esetleg bemennek a Louvre-ba. Végigment a Champs-Élysées-n, Párizs legszélesebb sugárútján, a Szajna partjától sétált oda. Ezt este is megtehetik talán. A Notre Dame előtt elképedve állt és csodálattal nézte ezt a remek építményt. Miután megéhezett betért egy gyors étterembe és megebédelt. Folytatta sétáját, miközben észrevett egy kívülről nagyon hangulatosnak tűnő éttermet. Majd betért és két személyre asztalt foglalt estére. Elindult a konferencia helyszínére, hogy elcsalja onnan Álmai Hölgyét.

Cuddy ez alatt a konferencián ült és hallgatta a nem túl izgalmas előadásokat. Végre eljött az ebédszünet ideje. Kilépett a konferenciaterem ajtaján és átugrott a közeli étterembe megebédelni. Épp az egyik asztalnál ült és fogyasztotta ínycsiklandó ebédjét, mikor egy férfi lépett az asztalhoz. Arca markáns, haja barna, szeme élénkzöld. Sportos testalkatán minden női szem szívesen legeltette szemeit.

– Salut, Lisa!

– Á! Salut, François!

– Ça va?

– Trés bien, merci! Et toi?

– Trés bien, merci.1

Ekkor megcsörrent Cuddy telefonja.

– Oh, pardon! Halo?

– Hol vagy?

– Helló, House. Nem hiszem, hogy beszámolóval tartoznék hollétem felől…

– Csak gondoltam elmehetnék valahova.

– Épp ebédszünet van és utána folytatódik a konferencia.

– Jaj Cuddy, ne mond már nekem, hogy nehezedre esne otthagyni a konferenciát és egész mást csinálni velem. Na, mit szólsz?

Cuddy nem tudta mit is mondjon. A konferenciára a világért sem vágyott vissza. De itt van François, és lehet, vele kellene töltenie az időt. Az sokkal kellemesebb lenne, mint House-szal. Ugyanakkor House tegnap olyan más volt. És mi van, ha talán most is olyan jól érezné magát, mint tegnap. De House mégiscsak House! És itt van François, aki teljesen más. Egy úriember és vele tényleg jól érezné magát. Abban az együtt töltött két évben is jó volt. De ő itt van. És talán itt is marad, ő viszont visszautazik, ahogy House is.

– Cuddy? Ott vagy még?

– Öööö… igen, itt vagyok. És nem, nem lógom el a konferenciát! Hello. – mondta, majd letette a telefont.

House a vonal túloldalán nem értette, hogy mi történt. Hisz nem akarhat bemenni arra a konferenciára! És ekkor eszébe jutott az ebédszünet szó. Biztos valami közeli étteremben van, gondolta, majd elindult megkeresni a nőt. Amint kiért az épületből szemben meglátott egy éttermet. Elsétált előtte és az egyik ablaknál egy barna hajú nőt vett észre. De nem volt egyedül. Bensőségesen beszélgetett egy franciával…

Cuddy eközben odabenn ült az étteremben és François-val épp a régi szép időkről nosztalgiáztak. Az ablaknak háttal ült, és úgy érezte, hogy valaki figyeli őt, szemmel tartja őt. Megfordult és House-szal találta szembe magát. Belenéztek egymás szemébe, és Cuddy csalódottságot és fájdalmat olvasott ki azokból a tengerkék szemekből. Biztos jól látja? – gondolkodott el magában Cuddy. House sarkon fordult és elment.

House nem tudta mit is tehetne. Hiszen épp próbál megnyílni a nőnek, kedves volt tegnap, ma egész nap a délutánjukat tervezte, bejárta miatta egész Párizst és ő pedig ott enyeleg a volt pasijával. Miért kell ez a pofára esés? De egyáltalán miért is jött el erre a flancos konferenciára. Mert Cuddy hívta. De miért őt? Indokot nem is mondott! Csak annyit, hogy szeretné, hogy eljöjjön. De akkor miért azzal a bájgúnárral cseverészik ott. Ilyen gondolatokkal a fejében ment maga sem tudta merre, csak vitte a lába. Megállt, felnézett és látta, hogy a konferenciaterem előtt áll.

Cuddy, miután House elsétált, visszafordult a férfi felé. Ránézett, de az a szemeiből csupán annyit olvashatott ki, hogy a nő nem itt jár. Valahol máshol. Egész máshol. A lelke legmélyén épp magával vitázott és saját magát akarta meggyőzni. Ugyanis nem tudta elhinni, amit az imént látott. Azt a csalódottságot, amit annak a férfinek a szemébe látott, akinek talán sose akarna csalódást okozni. Igen, be kell vallania magának. De mégis, mit akart. Egyszerűen csak felhívja a nap közepén, számon kérve, hogy hol van, majd felkeresi őt. Felkeresi. Felkereste őt, hogy elvigye valahova. Vagy talán csak kíváncsi volt, hogy mégis hol van? Elmélkedéséből egy markáns férfihang húzta vissza.

– Lisa… Lisa! Itt vagy? Hahó! Merre jársz?

– Ööö… Sajnálom François! Most vissza kell mennem, lejárt az ebédszünetem, örülök, hogy ismét találkoztunk.

– Te bele vagy zúgva ebbe a pasiba igaz?

– Tessék… hogy… mi… ezt miből…

– Lisa ismerem ezt a tekintetet. Másfél évig én is fürödhettem ebben a gyönyörű tekintetben, mely a szerelemtől homályosult el.

Lisa erre csak elpirult, majd mosolyogva nézett fel a férfire.

– Au revoir Lisa!

Au revoir François! 2

Megölelték egymást, majd Cuddy visszaindult a konferenciára. Persze semmi kedve nem volt az egészhez, de nem tudta hova is mehetne. Legszívesebben House után ment volna, de ugyan hol kereshetné? És különben is valami ott legbelül azt súgta neki, hogy menjen vissza. Felért a lifttel az emeletre és amint kilépett, a konferenciaterem ajtaja előtt egy férfit látott. Azt a férfit, akihez legszívesebben most odament volna és megcsókolta volt, vagy legszívesebben megszidta volna. Hmm, nem is igazán tudta mit szeretne jobban. Miközben így elmélkedett egyre közelebb került ahhoz a bizonyos illetőhöz.

– Hello, House! Hogy kerülsz ide?

– Nem tudom, egyszer csak itt kötöttem ki.

– Ó! Csak úgy egész véletlen?

– Talán épp olyan véletlen, mint ahogy te estél az ex pasid karjai közé!

– Hohó! Valaki itt féltékeny!

– Miért nincs rá okom?

Cuddy nem válaszolt, csak mosolygott House-ra, hiszen a férfi tulajdonképpen bevallotta, hogy féltékeny. Mikor ez House-nak is leesett így szólt:

– Menjünk innen!

– Mi?

– Menjünk!

– De mégis hova és mi lesz a konferenciával?

House erre csak grimaszolt egyet, megfogta a nő csuklóját, majd elindult vele a kijárat felé.

– House! Hova megyünk?

– Bemutatom neked Párizst!

– Hogy? De hát, te még sosem jártál itt, csak mo… – és ekkor leesett Neki. Ma nem volt konferencián és azalatt bejárta a várost, hogy bemutathassa neki!

Amint kiértek az épületből beugrottak egy taxiba és House kiadta az úti célt: a Louvre-ba! Az utat a Champs – Élysées-n tették meg. Még a kocsi ablakából is gyönyörű látványt nyújtott. A széles sugárút mentén végig zöldellő fák lombja volt látható. A kocsiban nem szóltak egymáshoz, inkább mindketten a szemük elé táruló látványban gyönyörködtek. Végül a taxi megállt a Louvre előtt. Cuddy azt gondolta, hogy csak kívülről szemlélik meg, de nem. Bementek! Csodálatos volt minden, amit láttak, az élmény szinte leírhatatlan. Amint kijöttek onnan tovább sétáltak. Elhaladtak az Eiffel torony előtt, mely akár kivilágítva akár nappali fények mellett is lenyűgöző látvány. Az Eiffel torony előtt elsétálva House megfogta Cuddy csuklóját és maga felé fordította.

– Azt hiszem tegnap este valami itt kimaradt. – mondta majd egy pajkos vigyor jelent meg az arcán.

Aztán közelebb hajolt és megcsókolta a nőt. Ismét érintette azokat a lágy ajkakat és ellenállásnak fikarcnyi nyomát sem találta. Nyelvével lágyan behatolt a nő ajkai közé, aki ezt követően viszonozta. Belemerültek a csókolózásba, megszűnt számukra létezni a külvilág. Csókjuk végén elmerültek egymás tekintetében. Egy darabig nézték még egymást, majd folytatták sétájukat a Szajna mentén. Kézen fogva sétáltak és beszélgettek. Olyan romantikus és idilli volt mind ez, hihetetlen és mégis igaz! A hosszú sétától mindketten megéheztek. House egy kellemes kis étterem elé vezette Cuddyt, majd betértek. Itt foglaltatott asztalt két személyre House. Nagyon hangulatosan és romantikusan fogyasztották el vacsorájukat és boldognak érezték magukat. Igen, mindketten így éreztek. A szállodába felé tartva még megálltak a Notre Dame előtt, megcsodálták ezt a remekművet. Ez után visszatértek a szállodába. Cuddy szobájának ajtaja előtt megismétlődtek a tegnap este történtek. House megcsókolta, majd mikor kezdtek volna belefelejtkezni, Cuddy megszakította csókjukat, majd bement a szobájába. Miért? Talán megrettent ettől az új House-tól. Tetszett neki, de nem volt benne biztos, hogy ez ő. Maga sem tudta jól cselekedett e. De megtette.

House-t ismét hidegzuhanyként érte ez. Bement a szobájába és fel alá járkált. Nem értette a nő viselkedését, és ekkor eszébe jutott a szobájuk közti ajtó. És az ahhoz tartozó kulcs, mely nála volt. Kinyitotta az ajtót, mely közvetlenül a másik szoba hálójára nyílt. Cuddy az ágyán ült. Mikor hallotta az ajtó nyílását összerezzent. Ám mikor magával szemben meglátta House-t felpattant az ágyról.

– House mégis mit… – próbálta volna mondani, de a férfi odalépett hozzá és szájon csókolta.

Szétváltak és belenéztek egymás izzó tekintetébe. Tudták, most már nem visszakozhatnak, bár nem is akartak. Hagyták, hogy sodorja őket az ár. Újra összeforrtak ajkaik egy szenvedélyes csókban, nyelveik vad táncot jártak, testükben forrt a szenvedély és egyre szorosabban ölelték a másikat. Minél inkább érezni akarták egymást, testük minden rezzenését. House kezei mindeközben vándorútra indultak álmai nője testén, kezei továbbhaladtak formás hátsójára és szorosan magához húzta. Belecsókolt a nő nyakába, aki ettől szinte elalélt. Szeretkezésüket a szállodai szoba hatalmas franciaágyán folytatták. Gyorsan megszabadultak ruháiktól, miközben folyamatosan kényeztették egymás testét. House végigcsókolta Cuddyt a nő pedig apró sóhajokkal jelezte, hogy kellemes számára az érzés. Ezután Cuddy került felülre és most ő halmozta el a férfi testét csókokkal, körmeit finoman húzta végig a férfi szőrös mellkasán, majd felfelé haladva végignyalta a férfi állát, végül nyelvét betolta a férfi szájába és vadul csókolóztak tovább. Ismét House került felülre, aki már nem bírta tovább és megtette, amire mindketten a legjobban vágytak, átélték a rég áhított gyönyört. Többször is megmártóztak a gyönyörben, majd elalélva aludtak el egymás karjaiba.

A reggeli ébredés álomba illő volt. A nap besütött az ablakon melyre felébredtek, majd egymásra néztek és egy jó reggelt-csókot adtak egymásnak. Kikeltek az ágyból szobapincérrel hozattak fel reggelit és közben beszélgettek, nevettek és minden olyan idillikus volt.

A kora délutáni géppel utaztak haza. A repülőn elmélkedtek róla, hogy titkolják-e kapcsolatukat a kórházban. Végül arra jutottak, hogy nincs értelme, mert úgy is ki fog derülni. Legalább elkerülhetik a kínos jeleneteket. Ha egy csókra vágynak, az iroda magányában megtehetik, és nem kell azon aggódniuk, hogy meglátja őket valaki. Mert ha meg is látja… kit érdekel? Hiszen szeretik egymást és ezt nem titkolhatják és nem is tudnák. Az ember, ha rájuk néz, azonnal láthatja egymás iránt érzett tiszta szerelmüket.


1

– Szia, Lisa!

– Á! Szia, François!

– Hogy vagy?

– Nagyon jól, köszi. És te?

– Köszönöm, jól.

2

– Viszlát, Lisa!

– Viszlát, François!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..