Másnaposok

Január elseje. Az év első napja. Sokak számára fontos, hogy mit tesznek az első napon, hisz egyesek szerint ez a nap határozza meg az éved.

Cuddy remélhette, hogy ez csak babona, mert akkor egy elég érdekes évnek lát elébe…

Reggel 8 óra volt. A földszinten a személyzet pakolta össze a tegnapról megmaradt maradékokat, a kidurrantott lufikat, üres pezsgős üvegeket, és hasonló elhasznált, vagy kifogyott parti kellékeket.

Az ott dolgozókon kívül egy-két vendég ődöngött csak. Nagyrészük még a tegnapi, vagyis tavalyi estét heverték ki édes álom keretében.

Cuddy is még aludt, ám valami hűvös szellő fújta a nyakát, mi megzavarta a pihenésben.

– Biztos félig nyitva maradt az erkélyajtó – gondolta fél éber állapotban. Szemeit még nem nyitotta ki, az elhamarkodott lépés lenne. Ahogy kezdett észhez térni egyre jobban járt az agya ezen a különös szellőn. – A szélnek mióta van olyan illata, mint House-nak? És mikor találták fel a háthoz simuló takarót, ami egyenletesen lélegzik? Ráadásul egy kinyúló, öt kis pálcikában végződő valamilye épp a hasam előtt fogja a kezem… nem én fogom. Ó TE JÓ ÉG!

Mikor tudatosult benne a gondolat, lassan felnyitotta a szemét, s körbenézett. Semmi különös. Átlagos hotelszoba, ajtóval, fotellal, elszórt ruhákkal, a sarokban egy bottal… Bot?? – Basszus! – Szinte biztos volt benne, kivel is fekszik egy ágyban.

A pánikroham előtt megpróbálta megfordítani a fejét, csakhogy biztosan legyen oka a riadalomra.

Nem sok sikerrel, ugyanis a szemeivel nem látta tisztán, de érezte a szúrós valamit, ami feltehetőleg borosta, mitől kellemesen megborzongott. Borzongás után jött a kétségbeesés.

Nyugalom. Nincs semmi baj. Majd ha kijutottál innen, pánikolhatsz – rövid ideig hezitált – Miért is kéne kijutnom? Ez ígyis, úgyis megtörtént volna. Rég nem aludtam ilyen jól. Különben is most egész kényelmes… Anyám, miket gondolok itt! Most még minden szép és jó, de két hét múlva már a kapcsolatunkkal fog zsarolni, csakhogy megússza a klinikai rendelést – jól tudta, hogy House mellett nem lenne tartós a boldogság.

Kissé elszorult szívvel, de lassan kezdte kibontani magát az ölelésből, ám amint felemelte House jobb kezét oldaláról, a férfi mozdult egyet, s még közelebb húzódott.  – Ez alatt Cuddy-nak leperget a szeme előtt az élete. – Félt, hogy House felébred, de valahogy mégis jól esett ez a reakció.

Pár percig ismét mozdulatlan maradt, csak hallgatta House szuszogásnál erősebb, de horkolásnál gyengébb lélegzeteit. Ezen nem tudott nem mosolyogni.

Még egy próba – Ismét felemelte a férfi jobb kezét. Most sikeresen kit tudott gurulni. Olyan jól sikerült ez a kis akció, hogy ügyesen le is esett az ágyról. Szerencséjére nem ütötte meg magát, de a könyöke kisebb zajt csapott, minek a következménye az lett, hogy House mocorogni kezdett. Nem ébredt fel, de Lisa-nak már így is kiugrott a szíve a helyéről. Gyorsan kezébe kapta cipőit, ruháját, és magára kapta az első valamit, amit könnyen fel tudott venni. Ez a valami nem volt más, mint House fekete inge, mivel a ruháját tegnap este is nehezen vette fel. Igaz, ezen ruhadarab is csak annyit takart, mint a szoknya, de sokkal kényelmesebb volt.

Nesztelenül kiosont az ajtóig, még halkabban kinyitotta az ajtót, és kinézett a folyosóra: tiszta. Csak 10 szobányi területet kell túlélnie.

Ahogy tudott sietett az 520-as szoba felé.  Már csak 5 szoba… 4, 3… az 518-as szoba ajtaja nyílik.

– Francba! Apuék szobája! – lemerevedett. Minden végtagjából kiszaladta a vér, arca elsápadt. Fél perc múlva fellélegzett.

Legalábbis félig fellélegezhetett, mivel nem szülei jöttek ki, hanem egy idős szobapincér. Mondjuk, ő is igen lenézően, csóváló fejjel tette hozzá:

– Fiatalság… – majd a liftekhez ment.

Az adrenalin ismét a lábába futott.

Végre bejutott a saját szobájába, ez által a csendes, magányos világába.

Megállt az ajtónak támaszkodva, két kezét rátéve, mintha valami be akarna törni, és az ellen kell támasztani.

Egy darabig úgy állt, majd lecsúszott a földre, kezeit összekulcsolta térdei előtt. Fejét az ajtónak döntötte, s akképp gondolkodott.

Agya szembeszállt önmagával; először arra gondolt, hogyan is tehette ezt meg, milyen egy szánalmas helyzet alakult ki. Ezután egyből bevillant egy-egy kép, s a képhez egy-egy vigyor is társult.

– Mit tegyek? – tette fel hangosan a költői kérdést.

Jó darabig ismét bámult maga elé a semmibe. Gondolatai üresen száguldoztak feje egyik pontjából a másikba. Hiába zakatolt, egy utasa sem volt e vízió-vonatnak.

Szíve viszont annál értelmesebb jeleket adott, ám ezekre valahogy nem akart válaszolni, sőt ki is húzta az összes összeköttetést.

Nagyjából fél órába került értelmes cselekedetet kicsikarnia magából: elment zuhanyozni.

**

Az óra pontosan a kilencet ütötte, mikor egy általában morgós doki egy normális ember, átlagos kedvével kelt fel.

Ahogy szemhéja felnyitódott az üres párnán akadt meg a szeme, amin legutóbb egy gyönyörű göndör haj még szebb gazdája pihent.

A hátára feküdt, majd felült, könyökén megtámaszkodva körbenézett. Sehol senki. Várt pár percet, hátha valaki kilép a fürdőből, vagy esetleg bejön az erkélyről.

Nem, most már száz százalékban biztos volt, hogy egyedül tartózkodott a szobában. Ismét visszafeküdt a párnára, és a plafont bámulta.

Érdekes módon nála is ugyanaz játszódott le, mint Cuddy-nál.

– Minek ment el? Ha megint megkörnyékezem, úgy sem tud majd ellenállni. Vagy… azért ment el, mert neki csak egy éjszaka volt és kész. De, ha meg akarom környékezni, akkor én is többet akarok… Neeem jó nekem egyedül. Ettől függetlenül utána járok a dolgoknak.

Felkelt felöltözni. A nadrág, cipő megvolt, de az ing nem volt ott, ahol legutóbb hagyta. Egyből tudta, hogy ki vihette el, ami miatt kisebb vigyor jelent meg az arcán. Előkeresett egy másik, már gyűrött inget, s felvette.

Belelépett a hotelpapucsba, majd kiment az erkélyre egy kis friss levegőt szívni.

Amint jobb lábára akart nehezedni, a vékony mamusznak köszönhetően valamit észrevett az alatt. Ismét felemelte lábát, és kicsivel arrébb rakta. Lenézett a földre. Az az ideiglesen azonosítatlan tárgy most részletes analízisre került House kék szemeiben. A teszteredményei – mik a legmodernebb kütyüket hazudtoló gyorsasággal – kimutatták, hogy az nem lehet más, mint Cuddy ezüst karlánca. Felvette a földről, akkor látta, hogy a csattal volt valami gond.

Biztos a tegnapi dulakodás közben mehetett tönkre – újabb vigyor.

Az apró, javításra váró ékszert a zsebébe csúsztatta. Egy ideig merengve nézelődött, majd mikor már első védelmi vonala visszavonulót fújt, bement.

Ezután a fürdő felé vette az irányt, egy kiadós zuhanyért.

**

Cuddy felfrissülve, hálóköntösbe ült foteljában, szemben az ágyra helyezett fekete inggel. Épp azon gondolkozott, hogy vissza kéne vinnie, de akkor Houseszal is találkoznia kéne. Ha viszont nem viszi vissza, a végén még azt hinné, hogy azért tartja meg, mert azzal kompenzálja House hiányát. Igazából tényleg jó érzés volt számára House ingében flangálni, érezni rajt a férfi természetes, és parfümjének illatát miből csak néha önt magára. Ezek kombinációja még ellenállhatatlanabbá tették, s akkor még nem is beszéltünk a nemtörődöm stílusával, ami sajnos túl jól állt neki… de ez most a legkevésbé számít.

Végül ügyesen kiötlötte tervét; majd otthon adja vissza neki. Majd elküldi egy dobozban, vagy kirakja az ajtaja elé. Amint szándékát egy mosollyal nyugtázta, kopogtattak az ajtón. Ettől kissé összerezzent, azt hitte House az.

– Ki az? – kiáltott ki kissé erőtlenül.

– Kettőt találhatsz! Sármos vagyok, jó humorú és pilóta egyenruhában feszítek – szólt egy ismerős férfihang kintről.

– Basszus – morogta. – Egy pillanat Nic! – gyorsan bevágta az inget a táskájába a többi cucc mellé. Mély lélegzet vett, s úgy indult ajtót nyitni.

– Boldog újévet! – mondta mosolyogva a férfi egy hatalmas, vörös rózsákból álló csokorral kezében.

– Neked is! – mosolygott vissza.

– Ez a tiéd – odanyújtotta az ajándékot.

– Hú, köszönöm – elfogadta csokrot, s az utána kapott hirtelen csókot is. Miután szétváltak, a nő beengedte az ajtón. –   Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc virágom? – nagyon örült a férfinak, de egyben azt is kívánta, hogy bár ne lenne ekkora bűntudata, hogy ezt tette a férfivel. Még nem is nevezték kapcsolatukat járásnak, máris megcsalta.

– Minden nőnek ez a kedvence. Mellesleg volt egy jó besúgom is, anyukád személyében.

– Hm, ez mindent megmagyaráz – nevetett. Tényleg kedvelte a férfit, és egy szánalmas kétszínű senkinek érezte magát, amiért ilyen felhőtlenül tud nevetni a történtek után.

Ekkor még nem igazán gondolt arra, hogy House vajon mit érezhetett, de hirtelen beugrott neki az a gondolat, hogy talán most ő is átvertnek érzi magát.

– Reggeliztél már? – kérdezte Nic az ágyra ülve.

– Még nem – ebben a percben ismét kopogtattak az ajtón. Lisa újra összerezdült az ijedtségtől.

– Vársz valakit?

– Nem – felelte kissé habozva. Ajtót nyitott a kopogtató idegennek, ki nem volt más, mint a szobapincér. A pincérek közül is a legrosszabb, ugyanis az az öreg bácsika volt, ki reggel látta a nőt settenkedni.

– Jó reggelt. Önö… – ahogy a nőre, s a mögötte közeledő férfire pillantott összehúzta bozontos szemöldökét. Torkát megköszörülte, s újra feltette a kérdést – Önök rendeltek reggelit?

– Én ne… – már Cuddy nemleges választ akart adni, de Nic közbeszólt.

– Igen. Vettem a bátorságot, és kértem, hogy küldjenek fel nekünk reggelit. Ugye nem gond?

– Dehogyis – mondta egy erőltetett mosoly keretében. Az idős bácsika ugyanolyan morcosan távozott, mint ahogy jött.

Cuddy a becsukódó ajtót nézte, majd szépen elkezdte tolni a kocsit befelé.

Útközben elgondolkodott, vajon mit gondolhat róla a férfi. Mindig is érdekelte igazán mit gondolnak róla az emberek. El sem merte képzelni, minek tarthatja őt e pillanatban.

Annyira el volt foglalva az eszmefuttatásával, hogy sikeresen az ágyon ülő Nick-nek tolta a kocsit, a férfi ölébe öntve a narancsdzsúz egészét.

– Francba! Ne haragudj! – szabadkozott.

– Semmi gond. Bárkivel megesik – morogta.

– Szerintem vedd le. A fürdőszoba ajtaján találsz egy másik köntöst, ezt pedig azonnal át kell vinni tisztítóba.

– Miért kéne a köntös? – mondta egy veszélyes vigyorral arcán.

– Hogy meg ne fázz – mondta arcára erőltetve egy mosolyt.

A férfi értett a szóból, és elindult a fürdő felé. Amint belépett, kopogtattak az ajtón. Cuddy már nem ijedt meg, csak bosszúsan morgolódott magában:

– Mi ez? Átjáró ház? – Ám amint kinyitotta az ajtót a lélegzete is elállt.

Ott állt előtte Gregory House teljes életnagyságban, zsebre tett kézzel az ajtófélfának támaszkodva. Persze vele volt az a stílus is, amiről két perccel ezelőtt állapította meg, hogy vonzerejének egy fontos része.

– House te mit keresel itt? – kérdezte kissé erőtlenül a hangjában.

– Már megint ezzel a kérdéssel jössz? Azt hiszem a tegnapi este után nem tőlem kéne ezt kérdezned – vigyorgott. – És miért House? Legutóbb a keresztnevemen szólítottál – még szélesebb vigyor. Cuddy elpirult.

– Lisa, nekem szóltál? – lépett ki egy köntösben Nic.

House arcáról hamar lefagyott a mosoly. Helyébe a szokásos komoly tekintet, szemében egy cseppnyivel több fájdalommal – legalábbis Cuddy ezt vette észre -.

Amint Nic meglátta a férfit elővette komolyságát.

– Jó napot uram. Segíthetek valamiben?

– Nem kell. A hölgy már eleget segített – nézett Cuddy-ra szigorúan. Sarkon fordult, és indult volna, de Cuddy megállította.

– House várj!

– Lisa ismered ezt a férfit? – nézett kérdőn hol az egyik félre, hol a másikra.

Mikor a nő meg akart szólalni, House bemutatkozott.

– A nevem dr. Gregory House. Cuddy a főnököm és egyben…

– A szüleim estjén zongorázott – vágott közbe.

– Á, szóval ön a híres Gregory House – nyújtotta a kezét. – Már hallottam ön felöl. Az én nevem Nicolas Webber.

House egy ideig nézte a felé nyúló kezet, majd Nic-re nézett

– Gondolom csak rosszat hallott rólam – ismét Cuddy-ra pillantott, aki zavarában a nyakát dörzsölte.

– Épp ellenkezőleg. Roger mondta, hogy nagyon tehetséges. Lisa is mesélt orvosi leleményességéről – már keze elfáradt, így zsebre vágta.

– Roger? – nézett tetetett értetlenséggel.

– Lisa édesapja – válaszolta.

– Á, szóval Roger – nem bírta tovább a pali tenyérbe mászó képét, mellesleg a nőben is csalódott, így tőle is el akart távolodni. – Most mennem kell.

Közben a szobában megszólalt Nic telefonja.

– Biztos a Légitársaság az. House, örültem a találkozásnak – Nic megállapította, hogy House ellenszenves alak.

– Nem különben – mondta szarkasztikusan. House elindult a szobája felé, Nic pedig vissza a telefonjához.

Cuddy pár percet tétovázott, és az ajtót behúzva a férfi után indult.

– House várj! Kérlek! – öt méter után érte utol. – Ez nem az, aminek látszik.

– Mi, Cuddy? Hogy a tegnap történtek után reggel hűlt helyed találom, majd miután bekopogok, ez a vigyorpofa köntösben ott virít mögötted? – kiabált. Hihetetlenül mérges volt a nőre, talán még soha nem csalódott benne ekkorát.

– Jaj, ne gyere most a vérig sértettségeddel! Neked talán többet jelentett egy afférnál? – ahogy kimondta, rájött, hogy House tényleg többet akarna.

– Nem – hazudta. Hiába mondta ezt, a nő egészen mást olvasott ki szemeiből.

– Akkor miért vagy itt? Miért kiabálsz velem? – vette halkabbra.

– Te papolsz mindig az erkölcsiességről! Hallottad már a bagoly és a veréb esetét? – követte a nő példáját, és ő is halkított magán.

– Csak azért van köntösben…

– Nem érdekel – emelte fel védekezően bal kezét. – Otthon találkozunk – lépett pár lépést, majd visszafordult. – A pasid erkölcsösségéről meg annyit, hogy priuszos – ezután már nem fordult vissza többet.

Lisa már nem szólt utána, csak hagyta, hogy eltűnjön a folyosó végén levő szobájában. A csodálkozásból Nic ébresztette fel:

– Nem jössz be? – a nő szó nélkül bement.

Leült az asztalhoz, hol már meg volt terítve. – Igen, Cuddy szobájában még asztal is volt. – Nic maga elé vett egy nagy adag palacsintát, nyakon öntve sziruppal, Cuddy pedig müzlit evett joghurttal, vagyis inkább csak kergette a tányérjában. Nicet bámulta.

Vajon House tényleg igazat mondott, vagy már megint kitalált valamit?

A férfi kis idő után észrevette a nő fixírozását.

– Talán maszatos a szám? – próbálta elsütni egy poénnal Cuddy komolyságát.

– Ne haragudj… csak…

– Valami gond van? – nézett rá kérdőn.

– Nem… vagyis House mondott valamit, ami…

– Megbántott? Mond a címét és a számát, agyonverem – a fejében valahogy ez viccesebb volt.

– Nem, dehogy. Veled kapcsolatban mondott valamit, ami… hú de kínos.

– Mond csak nyugodtan – bíztatásképp megfogta a nő bal kezét.

– Azt mondta, hogy büntetett előéletű vagy – mondta hirtelen. – Igaz ez?

Nic-re kiült a döbbentség, és elvette kezét a nőéről.

– Ó, Istenem, hogy gondolhattam, hogy igaz? – a férfi reakciójából ezt vonta le. Arcát két kezébe temette, majd fel-alá kezdett járkálni.

– Mert igaz – mondta halkan.

Lisa tátott szájjal ült le az ágyra.

Ez az év igen rosszul kezdődik számára.

Először akarata ellenére megbánt egy olyan embert, akiről egészen eddig azt hitte, semmi érzelem nem lakozik benne a szánalmon kívül. Ezután bűntudatot érez, mert megcsalt egy olyan férfit, akivel nem is jár, és most kiderül erről a férfiről, hogy sittes. Nincs szerencséje az életben.

– Mégis miért csutak le? – kérdezte még mindig csodálkozva. Most már minden rosszra fel volt készülve.

– Nagyjából 20 évvel ezelőtt a szüleim elmentek nyaralni és rám hagyták a húgom. Kate elment bulizni az új pasijával. Láttam a fickón, hogy valami nincs vele rendben, de Kateből előtört a csakazért is dac. Jó, ráhagytam, elment. Nagyjából másfél óra múlva hív, hogy azonnal menjek érte, mert… mert – elég nehezen beszélt, küszködött érzelmeivel. – Odamentem, de már késő volt. A srác megbecstelenítette a kishúgom. Annyira feldühített, hogy kis híján agyonvertem. Korábban bokszoltam, és tudtam, hova kell ütni az igazán nagy fájdalom eléréséért. Kate kérte, hogy ne mondjuk el senkinek, mert megalázva érezte magát. Ezután feljelentettek testi sértésért. Engem lecsuktak 5 évre, de csak felet kellett lehúznom a börtönben, mivel kiderült közben, hogy mit tett Kate -vel, és ez valahogy enyhítő körülménynek számított. Annak a szemétnek a szülei dúsgazdagok voltak, így a kicsi fiúk megúszta két törött bordával és egy ejnye bejnyével, Kate pedig egy életre sérült lelkileg – nehezen tudta tartani könnyeit, Cuddy pedig nem tudta. Patakzott a könnye.

Odament a férfihez és átölelte.

**

Wilson vidáman lépett a bárba, ahol barátja már egy jó ideje iszogatott, és valamit forgatott a kezében. Amint az onkológus közelebb lépett zsebre vágta azt a kis ezüst tárgyat.

– Hello. Na, tegnap találkoztál Cuddy-val? – leült mellé, miközben a pultosnak biccentett, hogy ő is azt kér, mit a barátja.

– Ja, berontott a szobámba és leordította a fejem – mondta.

– És?

– Mi és?

– Mi volt utána?

– Elment – hazudta, miközben felhörpintette a maradék italát.

– Hazudsz.

– Mire gondolsz? Hogy ledobtam az emeletről, és azért vagyok itt, hogy alibit szerezzek magamnak? Sajnos túl gyorsan elment – azzal Wilson italát is felhajtotta.

– Megint hazudsz. Miután Cuddy felment hozzád, utána se téged, se őt nem látta senki. Tuti, hogy együtt töltöttétek az éjszakát.

House nem mondott semmit, csak még egy kört rendelt.

– Szóval igaz. És mégis miért itt iszod le magad ahelyett, hogy vele lennél?

– Mert ő azzal a Nicolasszal van – még mindig nyugodtan, hétköznapiasan beszélt.

Wilson persze ismét elhagyta alsó álkapcsát.

– Mivan? Te most szórakozol? Biztos, hogy ugyanarról a Cuddy-ról beszélünk?

– Reggel, amikor felébredtem már nem volt ott, és mikor átmentem azzal a majommal, köntösben fogadott – kezdett dühös lenni. Eddig csak érlelődött benne az indulat, most úgy érezte magát, mint egy felrázott pezsgős üveg, ami perceken belül kilövi a dugóját.

– Szerintem valamit félreérthettél.

– Persze! Mert én mindig mindent félreértek! – kelt ki magából. Vett egy mély levegőt és felállt a helyéről. – A holnapi géppel megyek haza. Jössz?

– Épp ezt akartam mondani. Én még maradok 3 napot – mosolygott sokat sejtetően.

– Csak nem Anettel?

– De.

House nem mondott semmit. Bólintott egyet, majd felment összepakolni a ruháit.

Ahogy dobálta a ruhákat a nőn gondolkodott.

– Nem hiszem el, hogy ilyet tett velem, és pont Ő! Ha még Én tettem volna… de Én se tettem volna ilyet vele! – itt elgondolkodott. – Miért nem? Talán szeretem? … Nem! Több mint barát, de nem zúgtam belé. Főleg a történtek után. Mindenki azt hiszi, hogy azért vagyok dühös, mert annyira dúl a lámur. Nem. Szánalmasok, és átlagos emberrel azonosítanak. Az biztos, hogy egy átlagos ember átvertség érzésével rendelkezem. Ez pedig nagy dühöt vált ki belőlem.

Az imént elhangzott indulattal húzta össze bőröndjét.

**

Másnap reggel Wilson a kávézóban reggelizett Anettel. Nagyon élvezte a nő társaságát, és gyomra is összeszorult attól a gondolattól, hogy pár nap múlva véget ér.

Épp egy vicces történetet mesélt, mikor meglátta Cuddy-t a recepciónál.

– Megbocsájtanál egy percre?

– Persze. Aztán siess vissza, kíváncsi vagyok a végére – mosolygott a nő.

Wilson megszaporázta lépését, s épp elérte, mielőtt liftbe szállt volna.

– Hello. Beszélhetnénk?

– Igen – Cuddy tudta, miről akar beszélni Wilson. A férfi is beszállt a liftbe. Amint becsukódott az ajtó a lényegre tért.

– Elárulnád miért tetted ezt Houseszal? – kissé feldúlt volt.

– Mégis mit? – kérdezett vissza. Pontosan tudta, mire gondol az onkológus. – House és Te is félreérted.

– Akkor kérlek, magyarázd el.

– Nic váratlanul beállított, rendelt reggelit én meg véletlenül ráöntöttem a narancslevet. Mondtam, hogy vegye át, mert akkor végleg kidobhatja az egyenruháját. Ennyi.

– Miért nem maradtál ott vele? – most már nem dühös, csak kíváncsi.

– Most Neked magyarázzam meg? Oké. Először boldogok lennénk, jó lenne a titkos kapcsolat egymással, de ez nagyjából két, esetleg három hétig működne. Utána én egy szinttel komolyabbá akarnám tenni a kapcsolatot, de mivel Ő egy nagy gyerek, ezt nem értené meg. Hidd el, jobb lesz így – bár hihetően mondta, maga se gondolta igaznak.

– Kár, hogy Te így gondolod – a lift megállt, de Wilson nem szállt ki. – Azért mond el neki is ezeket, mert nem vallja be, de megbántottad – azzal becsukódott az ajtó.

Lisa-t újra elöntötte a bűntudat. Megfogadta a férfi tanácsát, és elindult House szobája felé.

Mikor odaért gondolkodás nélkül kopogott. Bentről mocorgást hallott, és hallotta, hogy valaki közeledik ajtót nyitni. Ez alatt összeszedte gondolatait.

Az ajtó kinyílt, ám nem az lépett ki, akire számított, ugyanis egy nő volt az szobalányruhában.

– Keres valakit? – kérdezte spanyol akcentussal.

– Igen, a szoba lakóját.

– Sajnálom, de egy órája jelentkezett ki.

Elment. Ezzel vége mindennek…

Biztos?

E kérdést csak a jövő tudja megválaszolni. S az a jövő nincs is olyan messze…

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..