Pozitív, negatív

House és Wilson, miután megnézték Emily-t, visszaindultak Cuddy-hoz. Wilson észrevette, hogy House az átlagosnál hosszabb ideig nehezedik a bal lábára, s a jobbon alig időzik.
– Fáj a lábad?
– Megvagyok – nem volt kedve erről beszélgetnie.
– Persze. Pusztán poénból sántítasz.
– Tegnap felemeltem Cuddy-t. Elégedett vagy a válasszal? – kezdett újfent ideges lenni.
– Nem egészen. Miért emelted fel? – kíváncsiskodott tovább az onkológus.
– Épp azon az ülésen lett rosszul, ami előtt kormány van, és egy autó nevű érdekes dolgot lehet vele irányítani. Békén hagynál?
– Kérlek! – mondta tetetett sértődöttséggel, mialatt visszaértek Cuddy szobájába. – Gratulálok a csöppséghez – mosolygott a nőre, s House visszaült a fotelba, ahol az éjszakát töltötte.
– Köszönöm. Honnan tudta, hogy itt vagyok… vagyunk? – helyesbített, mikor eszébe jutott kislánya, valamint fél pillantással House-ra nézett.
– Foreman hallotta a telefonban, hogy Dr. Santiagót hívják a műtőbe.
– Dr. Santiago pedig a kórház híressége – bólogatott, s House-ra nézett.
– Szóltam a teamnek, hogy nem megyek be dolgozni – nézett rá ártatlanul.
– És miért nem mész be dolgozni? – kérdezte félig mosolyogva.
– Gondoltam prosti maratont tartok – ironizált. – Mellesleg főnök sincs.
– Épp vele szemben ülsz, úgyhogy mond le a prostikat, és menj dolgozni – utasította játékosan, mikor egy nővér ment be hozzájuk.
– Elnézést a zavarásért, de Mr. House velem tudna jönni?
– Bocsi, már foglalt vagyok – kacsintott a viszonylag fiatal nővérre, aki kissé elpirult.
– Dr. Turner szeretne beszélni önnel.
House sóhajtott egyet, s elindult.
– Ha most megbocsájtanak a hölgyek – tette hozzá Wilson-ra nézve, s kiment.
Rövid csend után Wilson szólalt meg.
– Nem fura?
– Mire gondol?
– House. Egész éjjel itt volt maga mellett, és valószínűleg itt is fog maradni.
– Bűntudat – válaszolt egyszerűen. – Tegnap ő húzott fel, s talán miatta szültem előbb.
– Biztos, hogy ugyanarról a House-ról beszélünk?
– Miért? Tud jobb indokot?
– Igen, kettőt is. Egy kedveli magát, kettő sejti, hogy Ő az apja Emily-nek. Tényleg el akarja előle titkolni?
– Mi értelme lenne, ha megtudná? Akkor se tenne érte semmit.
– Ebben nem értek egyet – somolygott az onkológus. – Az előbb, amikor megmutatta a kislányt, csillogott a szeme. Sose vallaná be, de kissé izgatott volt.
Lisa igencsak elcsodálkozott. Talán félreismerte House-t? Lehet, hogy foglalkozna a gyerekével, sőt talán… a gyermek anyjával is? Akarja egyáltalán?
– És, mint az előbb mondtam, magát is kedveli, ami House-nál többet jelent barátnál – törte meg a csendet Wilson. A látszat azt mutatja, Ő a jó, pedig hármójuk közül jelen pillanatban a legalávalóbb. Tudja mindkét fél titkát, s úgy próbálja megoldani azokat, mintha semmiről se tudna. Ismeri az igazságot, de nem mondhatja el, mert akkor valamelyik fél szemében egy aljas áruló lenne, így saját eszközökkel oldja meg.
– Cuddy, látom magán, hogy ön se közömbös House iránt. Kérem, mondja el neki.
– Megvárom a megfelelő alkalmat – nyugtatta meg a férfit.
**
Három hónap telt el Wilson és Cuddy beszélgetése óta, s House még mindig az alkalmat kereste, hogy valahogy mintát tudjon venni a kislánytól. Vagyis még nem jött el a megfelelő alkalom, vagy már száz ilyen ’ jó ’ pillanat volt, de sose tudta elmondani.
Az utóbbinak nagyobb esélye van.
November – harmadik hete – mondhatni előestéje volt a télnek. Már érezhetni lehetett a hó illatát, de még sehol egy fehér pehely, mely a vakító égboltból hullt volna alá. Az éjszakai fagyok lassan a nappalra is átterjedtek, s szinte minden jégpáncéllá vált.
House is áldozata lett az időjárásnak. Nem tudott motorral közlekedni, így öreg kocsijával volt kénytelen dolgozni járni.
A novembert utálta a legjobban a hónapok közül.
Ilyenkor kezdődik a csoportos elmebaj, mely más kontinensekre is átterjed. Egy elmebaj, mely tünetei a következők: hamis szeretet, látszólagos igazság, bálványozás, fokozódó hit olyasvalakibe, aki szerinte nem is létezik, vásárlási kényszer. Súlyos betegség, ami gyógyíthatatlan. House szerint ez a hazugságok napja, mások karácsonynak hívják.
Igen, a november még a decembernél is rosszabb.
De idén kivételesen szereti e hónapot.
Ez a hó, mikor… ne szaladjunk előre. Mindent szépen, sorjában.

Épp game boyával játszott, mikor megszólalt a telefonja. Csodák csodájára Cuddy volt az. Miután Cuddy felébredt, csak kétszer volt nála, akkor is tíz percre. Azóta nem is látták egymást.
Rövid ideig tétovázott, majd felvette:
– Szent Péter Templom, a megtérülni vágyók vára, miben segíthetek?
– House, én vagyok – szólt bele a telefonba.
– Ó bocsi, azt hittem a másik melóból keresnek.
– Valami baj van Emily-vel.
Greg-ben a halovány aggódás enyhe gondolata jelent meg.
– Akkor hozd be – mondta fél vállról.
– Nem akarom kitenni fölösleges fertőzésveszélynek – rövid hezitálás után folytatta – Nem tudnál átugrani?
– Pont rendelek… de hát kit érdekelnek a haldoklók, mikor valakinek taknyos az orra! – mondta színpadiasan, de utána komolyabb hangnemben folytatta – tíz perc és ott vagyok –.

Amikor kilépett az ajtón, már fizikálisan is áldozata lett az időnek. Ahogy rálépett a lépcsőre, megcsúszott, s bár nem esett el, de jobb lába bokáját kificamítva térdre rogyott.
– Hogy az a… – szűrődött fogai közül. És ha ez nem volna elég, egy ötvenéves kövér nő, erőteljes szájszaggal egyből a segítségére ment
– Uramisten, jól van?
– Az előbb estem térdre. Ehhez még orvosi se kell, hogy tudja, szarul vagyok – válaszolt nem épp barátságosan.
– Fel tud állni?
– Tud még hülyeséget kérdezni?
– Maga bunkó – háborodott föl, s húsz km/h-s sebességgel küldte a férfi felé húsz éve érlelt leheletét. – És eltörte a lábát.
– Maga meg bitang ronda. De a lábam legalább lehet jegelni – nagy nehezen elindult, bicegve. Újfent.
Beindította öreg furgonját, s nehezen bár, de eljutott Cuddy házához, ráadásul nem is késett túl sokat, legalábbis ő így gondolta. Lisa már kevésbé.
– Csak nem eltévedtél, hogy húsz per… – lépett ki az ajtón kabátban, enyhén kiabálva, de ahogy meglátta az esetlen férfit, hangja egyből aggódóvá vált. – Veled meg mi történt?
– Az gáz lenne, ha beperelném az egyetlen munkahelyet, ahol alkalmaznak? – bicegett a nő irányába.
– Csak nem múlik a Ketamin hatása? – látta House-on, hogy nem nagyon tud rálépni jobb lábára, ezért hóna alá nyúlva mankó szerepét töltötte be.
– Az előbb megcsúsztam a lépcsőn – mondta, mikor nagy nehezen eljutottak az ajtóig.
– Miért nem mentél vissza, hogy megvizsgáljanak?
– Mert egy orvoshoz indultam – nézett a nőre. Már megint az ’ egymáshoz közel vagyunk és ennyi elég’ szituáció alakult ki.
Cuddy leültette a kanapéra, visszament levenni a kabátot, s kihozta Emily-t a szobájából egyenesen House karjába. Furcsa mód Cuddy ugyanolyan karcsú volt, mint azelőtt, talán, ha egy-két kiló felesleg volt rajta.
– Megfognád, amíg hozok jeget a lábadra? – s már férfi kezébe is adta, ki végül megfogta a kislányt. Talán a kislányát.
Emily tágra nyitotta mélykék szemeit, s úgy mérte fel a titokzatos idegent, akinek egész hatalmas és kényelmes karjai voltak, mint Anyunak.
House-t bűvölten tartorra Emily-t. Most már szinte biztos volt a vérrokonságban. Igen, a hűvös, kőszívű House egy pillanatra megenyhült a csöppség láttán. A pillanat rövid volt, mégis tartalmas. Tartalmas House és Emily számára, és még tartalmasabb Cuddy számára, ki a távolból nézte, ahogy apja és lánya nézik egymást. A férfi egyetlen pillantásával elvarázsolta a gyermeket, aki még Wilson karjában is sírva fakadt.
Cuddy abban a lélegzetnyi másodpercben jött rá, hogy mekkorát tévedett Greggel kapcsolatban, s iszonyú bűntudat kezdte el marcangolni, rögtön az után, hogy valami újra görcsbe rántotta gyomrát, megdobogtatta szívét. És nem Emily miatt.
Egyszer mindennek vége szakad, amit Cuddy tört meg, amikor levette House cipőjét, zokniját, és megvizsgálta a bokáját.
– Én rándulásnak nézem, de majd visszaviszlek a kórházba és egy röntgent csinálunk – magyarázott a lábát továbbra is vizsgálva, majd felnézett a férfire, aki még Emily-re figyelt, de amint félig meglátta Cuddy fejének emelkedését ő is felnézett.
– Nem látok rajta se kiütést, se más bőrbetegséget. A szemei nem vörösek, az orra nem folyik, nem köhög, nem veszi nehezen a levegőt. Nem lázas. Szóval miért rángattál ide? – tért vissza a szokásos House-hoz.
– Nem akar enni. Bármit is adok neki, minden kijön belőle. Próbálom szoktatni a tápszerre, de azt is visszabukja. Anyám ajánlotta, hogy lisztlevest csináljak neki, de az se jó – hadarta el, mialatt egy rögtönzött vizsgálóasztalt rendezett be a kávézóasztalra, House számára.
A férfi le is fektette a kislányt, kigombolta a rugdalózóját, s a pocakját kezdte el óvatosan nyomkodni.
– Nincs hasi puffadtság. A táskámban maradt a sztetoszkópom – nézett Cuddy-ra, bízva abban, h kimegy, s addig mintát tud venni.
– Itt az enyém – vette elő a szemközti kisszekrényből, House pechére. A diagnoszta elvette, s újra megvizsgálta a hasát.
– Miért nem maradtál a hagyományos baba-kajánál?
– Pár napja fogyott egy kicsit, és megvizsgáltak minket. Kiderült, hogy az anyatej tápértéke kevés.
– Mióta nem eszik?
– Tegnap délután még az anyatejet megette, de este, mikor a tápszerrel próbálkoztam, akkor kijött. Reggel egy kevés tejet evett, és azóta semmit sem akar.
– A kajára reagált rosszul a gyomra, vagy csak a műcucc nem ízlik neki – mivel dél volt, gondolta megpróbálkozik a megebédeltetéssel, persze úgy, hogy Cuddy eteti. – Készíts elő tápszert – szólt a nőnek, majd ismét a kislányra nézett, s még egyszer megvizsgálta.
Lisa elindult a konyhába egy mosoly keretében.
– Fura, hogy nálad nem sír. Rajtam kívül mindenki kezében elsírta magát. Még Wilsonéban is.
– Nem csodálkozom. Sőt, az a csoda, hogy szerencsétlen kiskölyök nem állt meg a fejlődésben – ironizált, majd a jeges zacskót a zokniéval a bokájához fogta, s nehezen ugyan, de felállt odavinni Emily-t az édesanyjának. Ezalatt Cuddy vérnyomása kétszer akkora lett, mikor meglátta az instabil House-t mozgásba lendülni.
– A lábrándításra nem épp a kirándulást szokták alkalmazni – utánozta House hangját, mint mikor őt utasította rendre a kórházban.
House eleresztett egy félmosolyt, majd a megmelegedett, beazonosítatlan állagú, spárga szagú, zabkása színű izére nézett. Lába erőteljesen sajgott, s ami nagyobb probléma, nem csak a bokája, hanem a combja is, ezért felült a mosogató, és a szekrény közti üres pultra.
– Aszta! Ha ilyen trutyit nyomnának le a torkomon, én is kidobnám a taccsot.
– Minden fontos benne van, és teljesen bio.
– Bio egyenlő béltraktus tartalom – húzta száját. Körbenézett a konyhában, ami úgy nézett ki, mint mikor legutóbb látta, kivéve a gyümölcsöskosarat.
Cuddy vállára terített egy előke-szerűséget. A kislány épphogy megízlelte a tápszert, máris visszaköhögte.
– Jó, jól van – beszélt a kislányhoz, amint a vállára rakta Emily apró fejét. – Látod? – nézett House-ra.
Greg elvett egy banánt a gyümölcskosárból, kivette Lisa kezéből a tápszert, a lötyivel és a banán felével együtt beledobta a turmixgépbe.
Mikor folyós lett, visszaöntötte a cumisüvegbe, s úgy adta vissza Cuddy-nak.
– Most próbáld meg – a reakció most más volt. Még megkóstolni se volt hajlandó.
House még mindig nem fogyott ki ötleteiből. Most a mellette heverő cumit vízzel benedvesítette, valamint cukorba mártotta. Eztán Emily ajkához érintette úgy, hogy egy pár cukorkristály ott maradt, természetes reakciót kiváltva a csöppségből. Mikor le akarta enni, Cuddy odatette az üveget, s végre enni kezdte. Nem is ette, habzsolta!
Emily szépen lassan megette a felét, valamint vele egyhuzamban House is majszolta a megmaradt banánt.
A kislány megette az adag háromnegyedét, és ennek hangos jelet adott. Édesanyja visszavitte a csöppséget a nappaliban levő pót-kiságyba, utána pedig visszament House-hoz.
– Köszönöm – mosolygott Lisa, egy könnycsepp pergett végig arcán. Természetesen nem akarta, hogy a férfi lássa gyengeségét, ezért gyorsan letörölte. De nem tudta. Újabb könny. És újabb, meg újabb. Ez már a sírás kategóriába volt sorolható.
– Hé, ugye nem akarsz most bőgni? – vizsgálta kíváncsi szemekkel a nőt.
– Néha úgy érzem, hogy mások jobban értenek a lányomhoz az anyjánál – mondta a mosogatóba pakolva a koszos edényeket.
House óvatosan leszállt, mialatt Cuddy megtámaszkodott – House irányába – jobb kezével a pultnak, s bal kezét csípőre téve, a kinti utcai életet nézte.
– A saját gyerekemről nem tudom, mi a baja! – nevetett keserűen. A keserű nevetés átment újabb sírásba. House egy lépést közelített, ám Lisa megelőzte cselekedetében; megölelte a férfit. A diagnoszta pár másodpercet hezitált, s ő is visszaölelt.
– Ha ez megnyugtat, épp pornót kerestem a neten, amikor beúszott egy „adjunk a három hónapos kölyköknek almát „reklám – motyogta. A nőből olyan reakciót váltott ki, mint várt, elnevette magát. Pár perc ölelkezés után, House már kínosnak érezte, plusz még hallotta, ahogy Cuddy szép lassan megnyugszik.
– Nézd, most az egyszer mondom el – rövid ideig hezitált, de végül motyogva kibökte mondandóját – jó anya vagy. Ez csak a szokásos stressz – nézett a nőre még mindig közel hozzá. Cuddy egy őszinte mosollyal, és egy őszinte csókkal jutalmazta a férfi kedvességét. Greg persze nem volt rest visszacsókolni, bár most az egyszer meg sem fordult a fejében letámadni. De ha egyszer így alakult!
Csókjuk egyszerre volt érzéki és szenvedélyes, lágy és erőteljes. Nem tartott tovább egy-két percnél, ugyanis House motyogni kezdett valamit.
– Cudd… Cuddy… a csengő… – próbált beszélni, de nő szája még mindig sajátján volt.
Nagy nehezen szétváltak, s a nő egy pillanatig House-ra nézett, majd elindult az ajtó irányába.
Greg fél percig mereven állt elgondolkodva a történteken, de egyből észbe kapott.
Itt az alkalom!
Elvette a pultról Emily cumiját, s a kiságyhoz vitte, valami fülpiszkáló-szerűséget elővarázsolva zsebéből. Mikor a kislány kinyitotta száját a cumiért, House gyorsan nyálmintát vett. Erről viszont nem értesítette a babát, aki reflexből be is kapta.
– Hé, nyisd ki! – suttogta, és meglett a gyümölcse; kinyitotta. Eltette a mintát, visszavette cipőjét, kabátját, majd az ajtóhoz ment. Cuddy épp postással volt elfoglalva, mikor elköszönt.
– Ne vigyelek be? Tudsz így vezetni?
– Idáig is eljöttem valahogy! – tért vissza a szokásos House-hoz. Ahogy visszaért a kórházba, pár napon belül kétszeres fordulatot vett az élete.

* Két hónappal később, január 13. *
House otthonában, kedvenc foteljában ülve gondolkodott el a tavalyi évén, s a tavalyi év novemberén. Amikor térdre esett – bár akkor még nem sejtette – egy kis porc levált a térdéről, s meg kellett műteni, mert valami kimondhatatlan nevű ideget nyomott. Rá két hétre újabb lábműtétje volt, s egy újabb, az előzőekben észre nem vett darabkát távolítottak el. Természetesen újra bottal kellett járnia, ráadásul, mivel pihentetnie kellett jobb lábát a combjában levő izmok újra hihetetlen fájdalmat okoztak, s visszaszokott a Vicodinra.
Ezek voltak a fizikai fájdalmak.
Lelki fájdalomban is részesült.
Cuddy gyakran ránézett a kórházban, ám az első napon egyből leszögezte, hogy az a csók csakis azért történt meg, mert lelkileg sérült volt abban a pillanatban. – Persze House tudta, hogy ez csak halandzsa, és még mindig ugyanúgy vonzódik hozzá, mint azelőtt -.
Az Emily-től vett mintát leteszteltette, ám a műtétek miatt nem tudott hozzájutni – járni alig tudott, részben a kötések, részben a fájdalom miatt -, ám ami késik, nem múlik.
A hét elején Wilson ki tudta kutatni a tengernyi papír alól számára az apasági tesztet – amit épp kezében tartott. Újra és újra átolvasta: Luke Lorry, és Elisson Lorry 99.9%-ban rokonok – kímélem a tisztelt olvasót az orvosi kifejezésektől -. Persze az álnév csak arra szolgált, hogy senki ne kérdezősködjön.
– Az apja vagyok… én apa vagyok… van egy lányom… – ismételgette magában, kedvenc italát kortyolgatva. – Van egy… és Cuddy eltitkolta. Miért nem mondta el? Jó, nem vagyok se apafigura, se olyan, aki odavan a kölykéért, de azért tudhattam volna. Mitől félt? – és hasonló gondolatok emésztették. Egész héten ilyenek jártak a fejében. Elege volt belőlük.

Tíz perccel a gondolata után már Cuddy ajtaján kopogtatott – bottal. Fél perccel később már kiáltást hallott:
– Szabad! – miután megkapta az engedélyt, beinvitálta magát. Cuddy épp a konyhában tevékenykedett, Emily pedig a nappaliban játszott egy speciális, szivacsos, számos szőnyegen különböző játékaival, valamint ott volt egy maci, amit épp a kezében tartott, amikor az ismeretlen ismerős megjelent. A kislány sokat változott, többek közt apró, sötétbarnás, hullámos fürtök jelentek meg fején, édesanyjáéhoz hasonlóan, de még mindig hasonlított House-ra. Ugyanaz a kérdő tekintet, mélykék szempár kiadásban.
– Hello – jött ki Cuddy csodálkozva.
– Hello – köszönt vissza.
– Mit keresel itt?
– Egy kérdésre keresek választ – nézett a nő szemébe.
– Ki a beteg? – indult vissza a konyhába, mikor látta, hogy House is beljebb biceg.
Ám House a kislányt figyelte, ugyanazokat a gondolatokat elismételve magában, mint otthon.
– Hé, House… Itt vagy még?
– Sokat nőtt, amióta nem láttam. Mennyi idős? – most már Cuddy-ra is figyelt.
– Ma öt hónapos – mosolygott a kislányára, aki épp őt figyelte, kezében maciját szorongatva hol az egyik félre, hol a másikra nézett.
– Az apja? Nem jelentkezett, nem is érdekli? – ismét a nő szemébe nézett, s Emily mellé lépett a lányt figyelve.
Cuddy megijedt. Megint az érezte, hogy abban a pillanatban belelát a gondolatai közé.
– Nem – válaszolt röviden. Befejezte a paradicsomszeletelést, és ő is a nappaliba ment.
– Hihetetlen vagy – nevetett keserűen a férfi.
– Mi?
– Még mindig hazudsz – megint Cuddy-ra nézett igen mérgesen.
– Megtudhatnám, miről beszélsz? – emelte fel hangját.
– Erről – vett elő egy összehajtott papírt, s a kávézóasztalra dobta. Cuddy felemelte, majd mély sóhajt véve olvasni kezdte. – Egy apasági tesz. Ehhez mégis mi közöm? – bár kezdte sejteni, kié, illetve kiké.
– Nézd meg az apa adatait, és a lány adatait. Nem ismerősök?
– Luke Lorry született 1965. június 11-én. Elisson Lorry meg 2006. augusztus 13… Ez Emily és… a Te adataid. Apasági tesztet csináltál a tudtom nélkül? – próbált idegesnek tűnni, de igazából a félelmet lehetett leolvasni róla.
– Apasági tesz, és pozitív! Én vagyok a biológiai apa! – kelt ki magából. Rövid csend lett.
– Mégis mi változott volna, ha tudod? Naponta látogattad volna? Vagy esetleg a nevedre veszed?
– Nem erről van szó! Tényleg azt hitted, hogy nem veszem majd észre? Ennyire nem ismersz?
– Pont azért nem szóltam, mert ismerlek! Tudtam, hogy a munkában is ezzel szekáltál és zsaroltál volna!
– Nem volt jogod eltitkolni! – kiabálta teljes felindulásból amíg, nem érezte, hogy valaki bal lábába csimpaszkodik. Óvatosan hátrafordult, és Emily mosolygott, meg gügyörészett felnézve a férfira. Greg lehajolt a kislányhoz, felvette, fél percig kezében tartva figyelte, majd Cuddy felé bicegve odaadta neki a kislányt. – Nem volt jogod – tette hozzá halkan.
Látta Lisa szemében a bocsánatkérő tekintetet, de most tudta, hogy el kell mennie. Úgy is tett. Kibicegett a kocsijához, bevett egy szem Vicodint, és meg sem állt Wilson irodájáig.

Szokásos módján berontott, lehuppanva kedvenc kanapéjára merengően saját lábfejét vizsgálva. James fél percig nézte barátját, de újra visszatért a papírmunkához.
– Emily biológiailag a lányom – maradt ugyanaz a bamba tekintet.
Wilson tolla hatalmas csíkot húzott a papírján, amint meghallotta a hírt.
– Az előbb voltam Cuddy-nál.
– És mit mondott?
– Először kérdeztem az apáról, de nem mondta el. Akkor megmutattam az apasági tesztet, és kiabálni kezdett. Megijedt, és azért kiabált.
– Hogyan tovább?
– Most rajtam a sor. Még november végén megcsókolt, vagyis még mindig halálosan belém van zúgva – eresztett el egy fél vigyort, mialatt elővette a mobilját.
Wilson újabb kicsúszott firkát ejtett volna a papíron, ha nem ejti le a tollat a csodálkozástól.
– Ezt miért nem mondtad? És most kinek telefonálsz? – emelte feljebb a hangját, természetesen azért, mert tudta, ha most House telefonál, egy ideig nem csillapíthatja kíváncsiságát a válasszal.
– Csak a tervem kulcsszereplőjének – válaszolt szarkasztikusan. Párszori csöngés után egy kellemes zengésű női hang vette fel.
– Kathy Trade.
– Helló, Kathy, itt Dr. Greg House.
– Ó. Miben segíthetek?
– Még mindig munkahiányban?
– Miért érdekli? – House hallotta a nő hangján, hogy mosolyog.
– Szóval nincs. Ugyanis felajánlom önnek élete legnagyobb szerepét! – mondta vigyorogva.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..