Találkozások

Greg ijedten nézett fel a nőre.
Először azt hitte, hogy Lisa az, ám amint a haja megcsillant az előszoba fényében, látta, hogy a nőnek szőkésbarna haja van. Végigmérték egymás arcát, majd a nő megszólalt:
– Nem is tudtam, hogy a nővérkémnek új pasija van! Amúgy ő hol van? – mosolygott a férfire, aki még mindig a meglepettség hatása alatt állt. Végül halkan beszélni kezdett.
– Nem vagyok a pasija! Az egyik kollegája vagyok a nevem Dr. Gregory House.
– Ó, elnézést, az én nevem Shara Cuddy, Lisa húga. – s nyújtotta a kezét, amit House viszonzott volna, ha Rachel nem fogta volna még mindig a mutató ujját.
– Csak óvatosan, fel ne ébressze! – még mindig mosolyogva beszélt.
– Hé, ez az én ujjam, el a kezekkel, még szükségem lesz rá! – mordult a gyerekre, de nem ébredt fel, viszont ki tudta húzni ujját a szorításából. Otthagyta, és kiment a nő után az előtérbe.
A fénynél látta, hogy a szőkésbarna haj igazából, csak szimplán barna. House felmérte a vele szemben álló nőt. Hosszú, barna haja és zöldeskék szeme volt. Az arcvonásai olyanok, mint Lisáé. Karcsú, testvérénél pár centivel magasabb, sportos alkatú nő. Volt egyfajta kisugárzása, amit House is észrevett. Egy vastag, barna pulcsit, farmert, és csizmát viselt. A nyakán még ott maradt a sál, s az arca is kipirosodott.
Shara sem viselkedett közömbösen. Tetszett neki, hogy a sötétes, őszülő borosta közt ott az a tengerkék szempár, ami szinte a veséjébe lát. Egyből észrevette a gyűrt, fehér inget, a kopott, sötét farmert, valamint az edzőcipőt. A bot csak akkor tűnt fel neki, mikor leakasztotta a kabáttartóról.
– Szóval Dr. House, hol a nővérem, és miért maga vigyáz az unokahúgomra?
– Akkor még nem is tudja?
– Mit kéne tudnom?
– „Basszus, hogy miért én mondok el mindig ilyen lelkizős hülyeségeket?”– bosszankodott magában, majd megszólalt:
– A nővére reggel autóbalesetet szenvedett.
A nőnek könnyek szaladtak a szemébe.
– „Kezdődik!”
– Mi? De hogy történt? Jól van? Hol van most?
– A kórházban van, de nincs életveszélyben, elvégeztek rajta egy műtétet, ami komplikáció-mentes volt, az intenzívről is már levitték. – megvárta, amíg a nő kissé lehiggad, majd folytatta – Ám én úgy gondolom, a baleset csak következmény. Ezért is jöttem át, hogy toxint keressek a házban, de a bébicsősz közben lelépett, és rám hagyta Mauglit. Hívtam már mindenkit, de senki vállalata el, kivéve egy barátom, aki valószínűleg, a kis rákosai kezét fogja. A kocsim lefulladt, volt kaja a hűtőben, így itt maradtam, és Wilson-t vártam, hogy jöjjön a kölyökhöz.
Shara csak állt, és meg próbálta felfogni, amit a férfi mondott.
– Várjon, akkor még nem tudja mi a nővérem igazi baja? – próbálta ésszerűsíteni kusza gondolatait.
– Még nem. – látta, a nő ismét árvizet akar okozni, ezért folytatta – A csapatom most vizsgálja a vérét.
– Be kell mennem hozzá, jöjjön, elviszem. – ellentmondást nem tűrően, beviharzott a gyerekért, majd indult is kifelé a kocsihoz. A férfi nem tehetett mást, követte.
Végre elindultak. Kis ideig hangtalanul utaztak, végül House törte meg a csendet:
– Miből gondolta, hogy Cuddy barátja vagyok?
– Először is nem volt feltörve az ajtózár, a kulcs a zárban volt, tehát biztos nem betörő. Másodszor Rachel kezét fogta.
– Én nem fogtam a kezét. Ő kunyizta el, amíg aludtam. – morgott, közben a visszapillantó tükrön keresztül nézte ellenséges szemekkel az említettet.
– És maga milyen szakterületen dolgozik?
– Nefrológus vagyok, és képzett diagnoszta. A diagnosztikai osztály vezetője.
– Hű komoly melónak tűnik! A neve nagyon ismerős…
– Csak nem én voltam a téma, hálaadáson? – e kérdésével tesztelte Shara-t, hogy milyen is valójában.
A nő nevetni kezdett. Tetszett neki a férfi humora. Máshogy fogta fel ezeket a csipkelődéseket, mint mások.
– Nem, de már mesélt önről. Nem maga az az egoista bunkó zseni, aki mindig minden szabályt áthág az igazáért?
– Köszönöm a bókot, én vagyok személyesen. – kis csend – Amúgy mesélt még valamit rólam? – kérdezett vissza kíváncsian.
– Igen, hogy az idegeire tud menni, folyton bosszantja, és nem szereti az ellent mondást. Ééés, hogy tiszteli önt a tudásáért.
– Ennyi? Semmi mást? – viccelődött tovább. Shara, House „diagnosztizálásán”sikeresen átment. Innentől már tudta, hogy viszonyulhat hozzá, és milyen reakciót várhat kijelentései után.
– Csak nem csalódottság van a hangjában? – ő is szívesen belement a szócsatába, bár maga se tudta miért.
– Azt hittem valami izgalmasabbat mesélt, hogy nagyon tetszik a kisugárzásom, a férfias megjelenésem…
Shara ismét mosolyogni kezdett.
– Ki kell, hogy ábrándítsam, ilyenről nem beszélt.
Ezen kijelentésével a parkolóba fordultak.
Shara a nővérpulthoz, House pedig a laborba sietett. Csapata még mindig ott ténykedett.
– Na, mit hozott maguknak a Télapó? – indított egy kissé nyálasan
– Víz és Festék? – kérdezett először Kutner
– Nézzék meg az ólom szintjét. A vizet teszteljék bacikra.
– De hisz a nehézfém mérgezés nincs a listán? – akadékoskodott Taub
– Mert nem is volt rá okunk! A CT kimutatta volna.
– Csak nézzék meg! Szóljanak, ha végeztek. – visszavonult az irodájába gondolkodni.
Elméletgyártás közepett kitalált egy új labdajátékot. Nagy papírgalacsinokat csinált, és a botjára helyezve dobálta a szoba közepén álló szemetesbe. Miután megunta, eszébe jutott Dr. Brooklyn, és újból tárcsázta a számát, ám ismételten nem érte el.
– „Hol a rákba vannak? És még nekem mondják, hogy lógok a munka alól!„
Fáradtan, fájdalomtól kimerülve bicegett kedvenc foteljába, bevett egy mentő-pirulát, s megpróbált ébren maradni. Végül a fáradtság legyőzte.
Talán, ha fél órát aludt, ugyanis a csapata egyik fele rontott be.
– House kelljen fel! Cuddy EEG-je lassul. Leállt a veséje, a szíve is kezdi feladni a küzdelmet! – vágtatott be Tizenhárom
– Mi lehet ennek az oka? – gondolkozott House
– Fertőzés? – vitte tovább a gondolatmenetet Kutner
– Hol van Foreman, és Taub?
Ahogy kimondta e szavakat Taub jelent meg.
– House! Cuddy dereka tele van lilás kiütésekkel, és a holmija közt amantadint találtam. Amantadin mérgezése van.
– Ennek semmi értelme- motyogta House. Hirtelen Foreman jelent meg.
– Sajnálom, de Lisát két perce nyilvánítottuk halottá. Leállt a szíve, tíz percen keresztül élesztettük.
House mosolyogni kezdett.
– Most meg mi olyan vicces? House, felfogta? Cuddy halott. – kiabált Tizenhárom
– Igen, nem vagyok, hülye, de ez hazugság. Ha leállt volna a szíve, akkor megcsipogtattak volna emgem is. Másodszor: ez Amber tünet együttese volt, tehát, vagy túllőttem a Vicodint, vagy csak álmodom.
Ebben a pillanatban felébredt. – Most már értette, mitől tart Wilson. –
Kicsit megkönnyebbült, hogy nem túladagolás, és azt is, hogy nem igaz. Bár utóbbira nem mert gondolni. Ásított egy nagyot, amit később megbánt, ugyanis megroppant az álkapcsa, ami igen fájdalmas érzés volt. Egyből az arca jobb oldalához kapott, ahonnan a fájdalmat érezte. Eszébe jutott viszont egy jó ötlet, el is viharzott a csapathoz, aki még mindig a laborban voltak.
– Elvégezték már az MRI-t?
– A CT-t már egy órája, az MRI-re még várnunk kell. Ha ezzel végeztünk, azt is elvégezzük. – válaszolt Tizenhárom
– Akkor, hagyják abba a szöszmötölést, már nincs rá szükség. Idiopátiás Trigeminus Neuralgiája van.
– De az általában 50 év fölötti embereknél jön létre. – vett vissza a hangjából Tizenhármas.
– Cuddy nő, és nőknél nagyobb az esélye a kialakulásnak. – jegyezte meg Foreman – Annak két formája van, az elsődleges, és a másodlagos.
– Nézzék meg, melyik az! – szólt közbe House.
– Máris adok neki antiepileptikumot. – indult Taub, de House megállította.
– Hohó, álljon meg a menet, először kéne végezni egy MRI-t. Fájdalomcsillapító nem kell, így is elég erőseket kap! – A team rá sem ismert főnökükre.
– Valami nem stimmel. – szólt a többiek felé Kutner, miután House hallótávolságon kívül volt.
– Nem tud objektív lenni. Cameron mesélte, amikor én beteg voltam, mindent letesztelt.
– Amber-nél ezt csinálta. Semmi baja, csak változtattak a játékszabályokon. Így körültekintőbb – csatlakozott Taub.
Kutner-nek még mindig furcsa volt, így inkább az onkológia felé vette az irányt.

**

Mint aki jól végezte dolgát, House indult vissza. A folyosó végén egy ismerős állt a kávégépnél. Shara volt az, és láthatóan nagyon ideges volt. Odabicegett hozzá, mert látta, hogy menten szétszedi az automatát.
– Hello! Csak nincs valami gond? – szólt szarkasztikus kifejezéssel a nőhöz.
– Ez a szar benyelte a pénzem, és csak vizet adott ki. Felrobbanok, ha nem tudok inni egy kávét!
– Jöjjön, megmutatom, merre van a kantin. – azzal elindultak lassan a földszintre.

**

Wilson, hulla fáradtan ment vissza az irodájába, egy két órás műtét után. A páciens túlélte, nagy szerencséje volt.
Összepakolta a holmiját nagy aktatáskájába. Eszébe jutott, az egyik beteg papírjait még nem rendezte el, és holnap le kell adnia. Nagyot sóhajtva visszaült a székébe, és előkereste a szükséges papírokat. Miközben rendezkedett lehallgatta az üzenetrögzítőjét. Két üzenet volt rajta, mindkettő Housé volt. Mosolyogva hallgatta barátja, már-már szenvedő hangját a gyerek miatt.
Arca egyszerre komor lett:
– Te jó ég! Egyedül van a gyerekkel! – indult volna kifelé, csakhogy Kutner jelent meg az ajtóban.
– Wilson, tudnánk beszélni? House-ról lenne szó.
– Mit csinált a gyerekkel? – kérdezte vészjósló hangon
– Kivel?
– Cuddy gyerekével!
Kutner továbbra sem értette:
– Ha Rachelre gondol, ő Dr. Cuddy húgával van.
Wilson fellélegzett. Azt hitte, valami hülyeséget csinált vele. Nagy kő esett le szívéről.
– Hallgatom – szólt diplomatikus hangon.
– Van valami House és Cuddy közt? – tért a lényegre.
– Mi? – ezt a kérdés lett volna az utolsó, amit várt volna.
– House folyamatosan értelmetlen teszteket kér, ahelyett, hogy kezelné.
– Tudtommal nincs. – nem volt nagyon meggyőző- De ne így fogja fel. Pár éve Foreman elkapott egy fertőzést, akkor is így viselkedett.
– Akkor is kért olyan tesztet, aminek köze sincs semmihez?
– Ezt, hogy érti?
– Kérte, hogy nézzük meg a festék ólomszintjét, és nézzük meg a vízmintát! A víznek még volt valamennyi értelme, de a nehézfém mérgezés nem tartozik ide!
– Bármennyire is bunkó, érdekli a kollégája élete. Most rajta van a felelősség, és Cuddy nem áll ott, hogy megfékezze, ha elszaladna vele a ló, így inkább jobban alátámasztja érveit.
Kutner bólintott, és kiment. Wilson-nak szerencséje volt, bevette a mesét. Tudta, hogy barátja más miatt cselekszik így. Muszáj lesz beszélnie vele, mi folyik körülötte.

**

– Két kávé. Írja Dr. Wilson nevére – felvette a koffein bombákat, és az egyik asztalhoz vitte, ahol Shara helyet foglalt.
– Köszönöm. Tudják mi a baja a nővéremnek?
– Most egy arcidegzsába nevezetű betegség jön szóba.
– Az mi?
– Az 5. agyideg bibije, erős fejfájdalommal, rohamokkal párosul.
– Mi okozhatja?
– Nos, kiválthatja a hideg, az evés, a beszéd. Ezek közül kettő az ön nővére is tevékenykedett.
– De, ha rohamokkal párosul, akkor eddig miért nem volt rohama?
– Ezek lehetnek rövidek, 5-10 percesek, de akár két hétig is tarthatnak. Időnként jönnek elő, és mivel fájdalomcsillapítót kap, ezek a rohamok elbújhatnak.
– Hogy veszik észre?
– Az alattvalóim most csinálnak MRI-t.
– Kezelhető?
– Antiepileptikumokkal.
Shara végre fellélegzett. Nagyon örült annak, hogy nővére élete egy jó orvos kezében van. Szótlanul iszogatták kávéjukat. Ismét House szólalt meg igen hirtelen.
– Amúgy mit is mondott? Mi a munkája?
– Nocsak, Dr. House! Csak nem érdekli egy hozzátartozó élete? A nővérek szerint nem az a beszélgető típus.
– Csak, ha a főnök rokonáról van szó, akiktől megtudhatok olyan dolgokat róla, amivel legalább két hónapig bosszanthatom!
– Sajnálom, de nem tudok ilyen válasszal szolgálni önnek Dr. House.
– Greg.
– Shara.
– Shara, mit is mondtál mi a te munkád?
– Még nem említettem, amúgy tanár az alsó tagozatban, de eredetileg gyerek pszichológus vagyok
– Szóval a kis nyomikat tanítod meg számolni?
– Igazándiból, zenét tanítok, de ők nem nyomik.
– Persze! – ismét elővette színpadi tehetségét – Teljesen természetes, ha túrják az orrukat, és, ha összevizelnek mindent. A kis hazudósokról nem is beszélek.
– Kétféle ember mond igazat: A részeg, és a gyerek.
– Ez volt a döntő a pályaválasztáson? A legtöbben nem azért választják ezt a melót, mert ők nem verik át, hanem mert olyan cuki pofinak találják, ha véletlen eltalálják a piros, színt.
– Világ életemben érdekelt a tudomány, és azon belül az ember működése.
– Akkor miért nem rendes orvosnak mentél?
– Annak már ott volt Lisa, mellesleg elég rossz gyomrom van, és ciki lenne, ha a műtőbe jönne rám a rosszul lét.
– Ezért inkább kielemzed szerencsétlen kölyköket a gatyájukból.
– Igen, az elemzős rész nagyon megy. Ha jól tudom, neked az egyik világnézeted az, hogy mindenki hazudik. Ők még nem tudnak olyan szinten füllenteni, hogy azt ne vennénk észre, vagy ne vallanák be az igazat.
– Tehát aki nem tud hazudni az gyerekes?
– Igen. – jött az egyszerű válasz. Shara látta, nem nagyon győzte meg igazáról a dokit, ezért inkább máshogy akarta megértetni vele. – Figyelj, te láttál már olyan 8 évesnél fiatalabb gyereket, aki ne lett volna zseni?
– Ja, tényleg nem vagy tőlük elájulva.
– Gondolj csak bele: adsz egy öt évesnek egy logikai játékot, például egy síkidomosat, amikor mindegyikhez tartozik egy megfelelő lyuk. Addig próbálja az ötszöget berakni a kör helyére, míg nem megy egy lyukkal arrébb. Most jó környéken jár, de a kocka elfordítva van a kezében. Mit csinál? Addig forgatja, míg bele nem megy.
– Váó. Most már értem miért mondják azt, hogy egy szánalmas nagy gyerek vagyok. – Greg-nek tetszett az effajta nézet. Ritkán kerül szembe hasonló filozófiájú emberrel, aki tudományos tényekkel, és nem puszta érzelmekkel támasztja alá érveit.
– Hát, igen. – mondta ezt félig mosolyogva
– Eszerint egy nagy gyerek drogozik, egyedül él, két barátja van, az egyik egyedül is szánalmas a maga három házasságával.
– Nagy gyerek vagy, de nem nyomorúságos.
– Eddig egyszer akartak megölni, fél tucatszor mondtam fel, és legalább ennyiszer volt halál közeli élményem. – Olyas félének érezte ezt a beszélgetés, mint mikor a CIPA-s beteggel versengett.
– Hol itt a szánalom? Van két barátod, akik melletted állnak, pár ellenséged, plusz élvezed az életet!
– Ezt most a dili-doki részed, vagy az átlag, halandó ember részed mondja? – emelte fel a szemöldökét.
– Ha a dili-doki felem mondaná, ki kéne, hogy dobjam a diplomám az ablakon.
Mindketten vigyorogtak. Furcsa volt, hogy most látták egymást először, de úgy beszélgettek, mint akik ezer éve ismerősök.
Ez másoknak is feltűnt. A szünetet tartó nővérek máris pusmogni kezdtek, jó néhányan már párnak gondolták őket. Fogadásokat kötöttek arra, mikor jönnek össze, vagy meddig lesznek együtt, és Lisa mikor jön rá.
Már kezdtek volna belejönni a pletyizésbe, mikor House távozott.

**

A csapat már bent ült a konferenciateremben, csak főnöküket várták.
– Hol van már? – idegeskedett Tizenhárom, fel-alá járkálva
– Nem hiszem, hogy hamar jönne. – mosolygott Kutner sokatmondóan
– Te tudsz valamit? – érdeklődött Taub.
– Az egyik nővér szerint Cuddy húgával beszélget a kantinban igen meghitten.
– Aszta! Nem tudta elcsábítani a nővérét, most a fiatalabb Cuddy-nál próbálkozik? – ironizált Tizenhárom, amin mindenki mosolygott. Egyből elszállt a vigyor, amint House belépett.
– Mit tudtak meg?
– Minden eredmény negatív. – válaszolt lemondóan Taub
– És az MRI?
– Nem adott normális képet. Szükség lenne egy lumbálásra. – javasolta Foreman.
– Ez van, ha Cuddy az MRI gépek karbantartásán, és a kábeltévémen akar spórolni! Ellenőrizzék még egyszer!
– Mi? Már megnéztük! – kelt ki magából Foreman
– Akkor most újra! – House is felemelte a hangját.
– Hányszor akarja még teszteltetni, csak mert kitört magából az elővigyázatosság? Míg meg nem hal? – most már Kutner idegmérője is kiakadt.
Egy pillanatig csend lett. House-nak egyből leesett, hogy megint Wilson-hoz szaladt elemezgetni tetteit.
– Azt mondtam, hogy újra csinálnak egy MRI-t! És Dr. Kutner! Maga vele éjszakázik az alváslaborban! – most már nem csak hangját emelte fel, de szemeit is gyilkos mód meresztette az ellenálló beosztottjaira, kik fújtatva mentek a dolgukra.
– Szemét! Engem küld alváslaborba, mikor Foreman is ugyanúgy ellent mondott neki. – motyogta Kutner, miközben felfelé baktattak a lépcsőn.
– Az lehet, de én legalább nem beszéltem Wilson-nal!
– Honnan gondolod…
– Amikor először mondtad, hogy valami nem stimmel vele, Taub adott egy értelmes választ, és te úgy tettél, mint aki megelégedett vele. Ezután azt mondtad, lemész egy szendvicsért. Szerintem inkább Wilson-hoz szaladtál válaszért. – mondta Foreman, kissé hangos, kiosztó stílusban
Kutner nagyot sóhajtott, ami felért egy beismeréssel.
– Mit mondott? – halkította vissza magát Foreman szokványos hangnembe.
– Azt, hogy lehet, hogy bunkó, de foglalkozik a kollégái életével, főleg, ha az ő kezében van.
– Szerinted igaz? – most már Tizenhárom is csatlakozott.
– Van benne ráció.
Ezzel lezártnak tekintették az ügyet.

**

House igen kómásan nézett órájára, ami a tizet ütötte. Nem tudott mást csinálni, felhívta még egyszer a doki számát. Csodák-csodájára felvették. Egy érces hangú, öreg nő szólt bele, csipetnyi fáradtsággal, és jó adag dühvel a hangjában:
– Dr. Brooklyn irodája!
– Na végre! Hol a büdös életbe volt?
– Hogy mondja? – a telefon másik felén a nő hangja egyre élesebb lett, amitől House-nak végig futott a hideg a hátán.
– A nevem Dr. Gregory House, a Priencton Plaisboro-ból hívom. Dr. Brooklynt keresem.
– Sajnálom, Dr. Brooklyn elutazott Londonba egy konferenciára 5 napra. Hagy esetleg üzenetet neki?
Elszidta a doki, és a vénasszony összes felmenőjét, egészen 1492-ig.
– Egy betege ma balesetet szenvedett. Meg akarom tudni, milyen vizsgálatokat rendelt el.
– Sajnos a doktor úr elzárva tarja az aktákat!
– Akkor nyissa ki! – kezdett ideges lenni.
– A doktor úrnál vannak a kulcsok! – ő is egyre feszültebben, és élesebben válaszolt.
– Nézze, ha nem mondja meg, a nő meghal! – idegei pattanási feszültek
– Ne kiabáljon velem! Akkor sem tudom megmondani! – szinte már sikított
– A számítógépben bent kell lennie! – halkította vissza magát.
– Karban tartás alatt állnak a gépek. – hazudta, hogy minél előbb szabaduljon ettől a bunkó frátertől. Az sem érdekelte, hogy rajta múlhat egy ember élete.
– Na persze!
– Ez már több a soknál! Jó éjt uram! – egy mozdulattal lecsapta a telefont.
– Hülye sikító szipirtyó… – morogta félhangosan, és ő is lecsapta a készüléket.
Ekkor Wilson lépett be.
– Hiába, a baj csőstül jön! –motyogta, miközben bevett egy Vicodint.
– Kávéért indultam a kantinba, és láttam, hogy még ég a lámpa. Csak nem éjszakázol?
– Még megvárom az MRI-t.
– Azt már nem végezték el egyszer?
– De, de nem adott tiszta képet.
– Aha, nem adott tiszta… House beszélnünk kell!
– „Tudtam, hogy nem úszom meg”– dühöngött magában – Ne kímélj!
– Mi történt délelőtt?
– Lementem az irodába, ahol az az öreg fószer várt azzal, hogy Cuddy nincs bent, és nem fog hamar dolgozni. Azt mondta, hogy konferenciára ment New Yorkba, és érdekelt, miért hazudott, ezért felhívtam. Épp telefonon beszéltem vele, amikor egy nagy dörrenés, és utána csönd. Megkerestem a baleset helyszínét, ahol a mentők épp ellátták, majd szóltam nekik, hozzák ide. A többit már te is tudod.
– Miért hiszed azt, hogy a feje?
– Hallottam, amikor az erős görcs miatt eltorzult a beszéde. Rákérdeztem, hogy mi volt ez, azt mondta, hogy fáj a feje
– És mi van, ha csak hazudott?
– A telefonjába be volt jegyezve Dr. Brooklynhoz vizsgálatra.
– A neurológus Dr. Brooklynhoz?
House bólintott.
Wilson rég óta nem látta ilyennek barátja arcát. Meggyötört, és fáradt volt, rossz ilyennek látni. Utoljára akkor volt ilyen a tekintete, mikor Stacy elment. Tudta, hogy aggódik a nőért, akárcsak ő.
Mindig is a szavak embere volt, de most nem tudott semmi értelmeset mondani. Legalább két perc kellett, hogy ki tudjon nyögni valami okosat:
– Nem a te hibád.
– Tudom. – tovább folytatta magában- „de az én hibám lesz, ha meghal.”
– Már azt hittem, hogy…
– Hogy épp részeg voltam, és vitt volna haza? – emelete fel hangját.
Wilson hallgatásba temetkezett. Hogy is gondolhatta ezt? Igaz, hogy barátja a végsőkig elmegy, csakhogy keresztbe tegyen főnöküknek, de azért tudja hol a határ, és soha nem tudná fizikálisan bántani.
Bocsánatkérően nézett komor cimborájára.
– Ettél már? – próbálkozott az engeszteléssel.
– Cuddynál kifosztottam a hűtőt, – órájára nézett – de annak már két-három órája.
James arcára félmosoly ült ki.
– Én állom.
– Még szép! – felkapta botját, fekete zakóját, s indultak kifelé.
Útközben összefutottak Taub-bal.
– Az MRI megint kétes képet adott.
– Cuddy említette, hogy egy új gépre keres támogatókat – szólt közbe Wilson.
– Kutner maradjon éjszakázni, és ha nem lesz rohama, reggel lumbálják meg.

**

Miután megették a késői vacsorát, Wilson hazafuvarozta barátját. House fáradtságtól elgyengülten terült végig az ágyán. Annyi erő sem volt már benne, hogy lezuhanyozzon, és átöltözzön, az aznapi ruhájában aludt el.
Valamikor egy körül félálomba volt, felült az ágyon, és levette cipőjét, majd betarkózott, és ismét a REM-fázisba esett.
Újra megjelent délelőtti álma, ám ébredés helyett egy teljesen új jelenet következett.
Egy ágyon feküdt, de tudta, hogy nem az övében. Ez az ágy sokkal kényelmesebb volt, ellenben az ő átlagos ágyával. Szemét még mindig nem nyitotta ki, élvezte a finom ágynemű illatát, és tapintását. Agya teljesen kikapcsolt, még a lába okozta fájdalmakat sem észlelte. Igaz lábát nem érezte, de mellkasán valami meleg pihent, ami megmozdult. Lassan kinyitotta szemét. Az említett egy nő feje volt, s jobb keze, ami keresztülfutott a hasán egészen az oldaláig. Óvatosan felemelkedett, hogy jobban lássa, a fekete hajú titokzatos idegent, ki ébredezett. Arcát lassan a férfi felé emelte, már majdnem tisztán látta mikor… megszólalt a telefon.
– Mi a jó büdös… – fortyogott. Felkapcsolta a lámpát, amikor látta, hogy alig múlt el öt óra. Felkapta a telefont az éjjeli szekrényről, s dühöngve felvette. – Mi van?
– Magának is jó reggelt! – szólt bele Kutner.
– Reggel? Ember, öt óra van! Maguk élvezik, ha ilyen korán…
– Cuddy felébredt – vágta közbe.
– Kösz, hogy elmondta, de ráért volna pár órával később is! – már emelte el fülétől a telefont.
– Van egy kis gond.
House ezen szavak hallatán elnémult.
– House, ott van még?
– Mi van vele? – kérdezte hidegen.
– Nem emlékszik semmire.
– „Basszus! Rosszabb a helyzet, mint ahogy vártam.”
– Fél óra múlva ott vagyok. – letette a telefont. Felkapta cipőjét, botját és dzsekijét, s indult kifelé. – Nincs itt az kocsi! – bosszankodott.
Kiment az utcára, és látta, hogy a hótolók kellőképp eltakarították a havat. Beindította mociját, és indult a kórházhoz vezető úton…

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..