Két hét

Miközben Cuddy, Wilson és Dr. Nolan ezen a meglehetősen feszült és aggasztó beszélgetésen mentek keresztül, House már a Pan-Am chicagói járatán ült és elégedett mosollyal az arcán várta, hogy végre megkezdhesse nem rövid túráját. A gép leszállt és a reptéri procedúra után a férfi taxiba ült. A jellegzetes sárga kocsi megállt, House fizetett, majd belépett az üzletbe.

– Helló! Dr. Gregory House vagyok – mondta a pult mögött álló fura kinézetű fickónak.
– Áh, igen, már vártam önt! – válaszolta, majd intett neki, hogy kövesse.
Hátramentek a bolt mögötti kis udvarra.

– Ez lenne az.
– Király! House-nak a szava is elállt, amikor meglátta a metál feketén csillógó, króm küllős, hatalmas Harley-Davidson túramotort.
– Mit is mondott mennyi ideig kell? – kérdezte a boltos.
– 12 nap, ha minden a terv szerint megy – válaszolta.
– Megkérdezhetem, hová készül? Már csak azért is, hogy tudjam hol adja majd le a kis drágát.
Mire House csak ennyit mondott, Route 66.
Elintézték még a papírokat és beszerzett még egy-két motoros kelléket. (csizma, nadrág stb.) Majd, nem túl nagy csomagját felrögzítette a motor hátuljára. Beindította a gépet és hosszú másodpercekig csak hallgatta annak mélyen duruzsoló, erőteljes hangját, míg végül kifordult az utcára és megkezdte túráját.

A városból kiérve, azonnal a legendás 66-os úton találta magát, ami keresztülszeli az Egyesült Államokat kelet-nyugati irányban Chicagótól-Los Angelesig. Fiatalabb korában sokszor elhatározta, hogy végigmotorozik rajta, de sosem kerített rá sort. De most végre megteheti. Ez az út a megszállott motorosok Mekkája. Ma már szinte csak turisták és megszállottak használják, mivel az újonnan épült autópályák tehermentesítették a forgalomtól. Így a 66-os utat, sok helyen szellemvárosok övezik, a harmincas évek végén épült benzinkutakkal, gyorsétkezdékkel.
Úgy készült, hogy aznap nyugott tempóban elcsorog St. Louise-ig, addig is szokja a motort. Nem tervezte meg részletesen az utat, ez nem is egy olyan túra, amit percről-percre be lehet osztani. Majd ellesz útmenti kis motelekben és ha megéhezik, beül valamelyik régi kis motoros kajáldába, van belőle elég. Lassan haladt St. Louis felé, időnként megállt, ha valami érdekes dolgot látott, és fotózgatott, hogy legyen mit küldenie Wilsonnak. Arra gondolt, hogy amilyen gyakran csak tud ír neki, és beszámol az élményeiről. Persze némi hátsó szándékkel, hogy megtudja, mi történik otthon, amíg ő távol van.
Az első estét egy lepukkant kis motelben töltötte, a város határától nem messze. Lepakolt, beült egy sörre egy kis bárba, majd lefeküdt. Kimerítette az egész napos út, az indulás izgalmai.

Az első e-mail megírására a negyedik este szánta rá magát, ekkor talált végre egy olyan motelt, ami nem túl drága, még is elég jól felszerelt. Még mosógép is volt, bepakolta hát a szennyesét, majd bekapcsolta laptop-ját, és pötyögni kezdett.

Helló Jimmyfiú!

Üdvözletem innen, hol is vagyok? Ja, Tulsából. Mostanra biztos túl vagytok a kezdeti sokkon, amit Dr. Nolan látogatása okozott, és azon töritek a fejetek, hogy mi történhetett. Hát most szólok, hogy ne tegyétek. Rajta vagyok, a megoldáson.
Megigértem Nolannek, hogy amikor tudok jelentkezek, hát most megteszem. Látom magam előtt az arcod, ahogy azt mondod: House nyögd már ki hol vagy és mit csinálsz!
Motorozok Jimmy, végig a 66-os úton, egészen LA-ig. Hihetetlen, hogy végre rászántam magam. Rengeteget fényképezek, majd csatolom azokat is. A lényeg, hogy remekül vagyok, ha nem kellene aludnom is néha, akár napokig is mehetnék úgy, hogy senkivel sem találkozok. Néha egy-két motoros elhúz mellettem, vagy épp szemben de ennyi. Csend és nyugalom. Ez a legjobb hely a gondolkodásra. Nem tudom mikor írok legközelebb, de majd kerítek rá alkalmat.
Megírhatnád mi a helyzet otthon, ja és üzenem Cuddynak, hogy hiányoznak az ikrek 😀

Üdv,
House

Rákattintott a küldés opcióra és elégedetten dőlt hátra. Kicsit még szörfölgetett a neten, megnézte mi vár rá a következő pár napban. Ölében a gép, mellette, hatalmas USA motoros térkép kiterítve, és kezében az elengedhetetlen filccel, bejelölgette, hol érdemes megállnia. Megtervezte hol fog megszállni, és hogy hol tud majd legközelebb felcsatlakozni a hálóra. Kiteregette ruháit a szoba erre alkalmas pontjaira, és elindult körülnézni egy kicsit.

Másnap kora reggel indult, és Amarillo felé vette az irányt. A mellette elsuhanó táj változásából is tudni lehetett, ha éppen átlépett egyik államból egy másikba. Illinoisban inkább a mezőgazdasági földek voltak jellemzőek, majd jött a dimbes-dombos Missouri. Oklahoma mindezek váltakozása, míg végül belépve Texasba az igazi vadnyugati érzés járta át. Amarillóban töltötte az estét, és végre egy igazi szállodában vett ki szobát. Két napot és egy éjszakát tervezett itt tölteni, mivel kezdett kicsit elfáradni az állandó vezetéstől és a kényelmetlen motelszobákban töltött éjszakáktól. Fiatal korában egy sátorral készült nekivágni, de most rá kellett, hogy jöjjön, nem mai gyerek már. Lába meglepően jól viselte az utat, csak ritkán, ébredés után érezte, hogy tiltakozik az újabb hosszú nap ellen, de amint motorra ült, már enyhült is a kín.
Első dolga az volt, hogy egy hatalmas kád forró vízben áztatta magát. Rengeteg dolog járt a fejében, de most nem akart elmenekülni előlük. Végre eljutott odáig, hogy valóban végiggondolja az elmúlt néhány hónap történéseit. Az út kicsit több mint felét már megtette, ahogy a felgyülemlett problémák nagy részét is átrágta már. Egy valami volt, amit még mindig nem tudott lezárni magában, nem tudta hogy mitévő legyen, és pedig a Cuddy dilemma. A következő hat nap céljául, ennek a kérdésnek a megoldását tűzte ki.

A hosszúra nyúlt fürdőzés után, megnyitotta e-mail fiókját és nem kellett csalódnia, egy Wilsontól kapott üzenet várta. Jól érezte magát egyedül, de azért hiányoztak neki a megszokott, otthoni dolgok. Egy csibészes mosoly kiséretében nyitotta meg a levelet.

Helló, House!

Üdv a PPTH-ból 🙂
Tudom nem olyan érdekes, mint Tulsa, vagy ahol éppen most jársz, de nekem ez jutott. Itt minden rendben van, a csapatod éppen egy beteget próbál eltenni láb alól, de ne aggódj nélküled ez sem sikerül nekik 🙂
Az a motor akkora, hogy nem értem, egyáltalán hogyan sikerül rajta maradnod. Remek képeket küldtél, szinte ott éreztem magam. Jó lenne, minél gyakrabban levelet kapni tőled, de tudom, hogy nehézkes.
Megint keresztülláttál rajtunk, mert tényleg nagyon aggódunk miattad. Tudom, hogy nem fogod elmondani a valódi okokat, de azért reménykedek, hogy talán egyszer. Várom következő beszámolódat, addig is érezd jól magad!

Wilson

U.I.: Az ikrek üzenik, hogy nagyon jól elvannak nélküled is 🙂

House néhányszor átolvasta még a levelet, de csalódott volt, amiért Wilson Cuddy-t meg sem említi. Leszámítva persze, hogy aggódik. Az utóirat pedig egyenesen dühítette. Látta maga előtt a nő arcát, mikor ezt üzente Wilsonon keresztül. ” Ja, rendszeresen karban vannak tartva” gondolta magában, de még mielőtt teljesen felhúzhatta volna ezen az agyát, inkább nekilátott megírni a válaszát.

Helló, Wilson!

Örültem a levelednek, de azért kicsit bővebbre is szabhattad volna. A csapat biztos nélkülem is boldogul, volt már rá példa ugye. Mondtam, hogy nem kell aggódnotok miattam. Gondolom, inkább azon rágódtok, hogy mit tehettetek volna. Semmit, ez az én hülyeségem, de most nem megyek bele. Bár, ha Cuddy lefeküdt volna velem, az lehet, hogy segített volna 🙂 De nem akarom elviccelni. Tényleg rendesen kétségbeestem attól a rohadt Vicodinos doboztól. Mielőtt elfelejtem, át kéne nézned a holmimat, nem maradt-e még valahol belőle. Nem akarok kockáztatni. Egyre jobban vagyok, már csak egy dolgot kell a helyére raknom, és hat nap múlva otthon is leszek.
Lucas-t gondolom már hazaengedtétek, de arra is kíváncsi vagyok, hogy reagált a vezetőség az újabb eltűnésemre. Csak, hogy feleslegesen ne siessek.

Egyébként most Amarillóban vagyok, végre normális szállodában, túl egy hatalmas fürdőzésen. Aztán jön Új-Mexikó, Arizona a nemzeti parkjaival és végül LA. Ha belegondolok a látványosabb fele még csak most jön. A Grand Canyon-t mindenképpen útbaejtem, de lehet, hogy néhány állomást kihagyok, mert LA-ből még el akarok ugrani valahová. Nem tudom írok-e még, talán mielőtt haza indulok. De azért te írhatsz, mert hiányzik a pletyka 🙂

Üdv,
House

Másnap kipihenten, mégis motorra pattant és meg sem állt a Grand Canyonig. Ettől a látványtól még House lélegzete is elállt. Amennyire a lába bírta felmászott és órákig szívta magába a látványt. Sose gondolta volna, hogy egyszer itt fogja nézni a naplementét. Csak azt sajnálta, hogy nincs nála legalább a gitárja. Lassan visszasétált a motorhoz, hisz elég gyorsan sötétedett és nem szeretett volna vakon motorozni az ismeretlenben.

További három nap, újabb két állam, valamint számtalan nemzeti park átmotorozása után végül Los Angelesbe ért. Hirtelen a hegyek, tavak, és erdők friss levegőjét, látványát felváltotta a nagyváros nyüzsgése, és zaja. A mammutfenyők csúcsa helyett már csak a hatalmas Hollywood feliraton akadhatott meg a szeme. Ismét szállodába ment, és egy kiadós alvás után, szaunázással, lustálkodással töltötte a napot. Elvitte a motort a helyi kirendeltségbe, és ekkor tudatosult benne, hogy lassan vége ennek a felejthetetlen kalandnak. Az utolsó úticélját repülővel közelítette meg. A gép leszállt és ő újra egyik kedvenc városában volt New Orleansban. Bepakolt a már ismert szállodába és hogy megjutalmazza magát, elment a város leghíresebb déli csirke bárjába. Nincs a világon másik hely, ahol ennyire ízletesen készítenék ezt az ételt. (legalább is ők ezt állítják) Tele hassal tért vissza a szobájába, hogy lepihenjen a fárasztó repülőút után. Ölébe kapta laptopját, hátha Wilson küldött neki valamit. Ám meglepetésére nem tőle jött levél, hanem Cuddytól. A rövid döbbenet után megnyitotta a fájlt.

Helló, House!

Mondhatom rendesen ránk ijesztettél már megint. Komolyan nem értem miért nem vagy képes elmondani, ha problémád van, ha másnak nem is legalább Wilsonnak. De nem azért írok, hogy ezzel piszkáljalak.
Meglepődve hallottam, hogy a vezetőség miatt aggódsz. Nincs rá szükség, Dr. Nolannek sikerül egy kicsit lecsillapítania őket. Nem tudom miért, de tényleg törődik a sorsoddal, remélem, ha hazaérsz megköszönöd neki.
A csapatod egész jól boldogul, kissé bizonytalanok ugyan néha, de azért mindig megtalálják a megfelelő megoldást. Foreman élvezi a vezetés nyújtotta kiváltságait, mint mindig.
A képekből ítélve, amiket Wilson mutatott,
(remélem nem baj, hogy megtette) bizonyára élvezed ezt a kis pihenést, szinte már irigyellek 🙂

Történt valami, ami miatt kénytelen vagyok felhozni ezt a témát, mert tudom, hogy személyesen sosem tudnánk normálisan megbeszélni.
Lucas végre hazajöhetett, de meglehetősen furcsán viselkedik. Az nem lep meg, hogy a kis beszélgetésetekről ő sem hajlandó beszélni, de kitalálta, hogy nem akarja tovább folytatni ezt a magánnyomozósdit. “Nem akar holmi felszarvazott házastársak közelében bujkálva, leskelődve sunnyogni egész nap.” Szó szerint ezt mondta. Egészen az utóbbi esetig imádta, amit csinál, de most úgy döntött, hogy tanulni akar és fotóriporter lesz.
Meg kell tudnom, hogy mi folyik itt, mit titkoltok előlem? Remélem megérted az aggodalmamat és hajlandó leszel reagálni.
Hamarosan találkozunk, már ha hajlandó vagy végre betolni a képed a munkahelyedre 🙂

Cuddy

House csak mosolygott a levél olvasása után. Lecsukta a gép fedelét és arra gondolt, hogy végre megkapta azt az információt, ami ahhoz kellett, hogy tovább lépjen utolsó problémájának megoldása felé.

Estefelé elsétált a bárba, ahol legutóbb Cuddyval járt. Szívesen emlékezett vissza, de furcsa volt neki, hogy épp ugyan oda készül, hogy végleg letisztázza magában az érzéseit. Beült a bárpulthoz, rendelt egy italt, és csak hallgatta a számára oly kedves zenét. Felidézte magában Cuddy levelét, amiből végleg kiderült számára, hogy el kell őt engednie. Abból, hogy ennyire aggódik Lucas miatt, egyértelművé vált, hogy szereti a fickót. Az pedig, hogy a férfi képes feláldozni eddigi életét, hogy megvédje Cuddyt, mutatja, hogy neki is fontos a dolog. Észre sem vette, hogy időközben elhallgatott a zene, a mellé lépő férfi megszólította.
– Elnézést, de amióta beült ide, azon gondolkodok, hogy honnan olyan ismerős?
House azonnal felismerte, hogy a férfi a trombitás a zenekarból. Elmosolyodott és kezével a zongora felé mutatott. A férfinek rögtön eszébe jutottak a dolgok.
– Tényleg, a fura fehér fickó a zongora mögül! – mondta. Én Johnny vagyok.
– Helló! Én pedig Greg – nyújtott kezet House is.
– Hol hagytad a gyönyörű kisérődet? – kérdezte a férfi, mire House csak hörpintett egyet a poharából. – Ó, jaj, látom már, ez bizony szívprobléma. Felejtsd el öreg, inkább játszunk valamit!
– Most inkább passzolnék – válaszolt House.
– Ne csináld már, tudod, én minden héten más nőt siratok, belefújom őket a hangszerbe és már megyek is tovább. Gyere, játszd ki magadból, utána jobb lesz hidd el – erősködött, mire a diagnoszta nagy nehezen felállt és bólintott, hogy benne van.

Felmentek a színpadra és leült a zongora mögé. Kicsit átmozgatta ujjait, majd gondolkodás nélkül játszani kezdett. Egy viszonylag gyors, ütemes dallam volt, a zenekar többi tagja gond nélkül csatlakozott. Jól esett végre zenélni neki, hisz ritkán fordul elő, hogy ennyire hosszú ideig ne vegyen hangszert a kezébe.
Egyre jobban belerázódott, hol lassított, hol pedig gyorsabb, feszesebb tempót diktált. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy a hangszerek szép sorban hallgatnak el mellette, és a közönség is döbbenten figyeli. Ő csak nyomta le a billentyűket sorban egymás után, ahogy az érzései diktálták. mikor végül befejezte a dalt, pár pillanat után feleszmélt és kicsit zavartan nézett körbe. A trombitás odasétált hozzá, kezet nyújtott neki és csak ennyit mondott halkan, egy megértő mosoly kíséretében.
– Mit mondjak, Greg, ez a nő aztán rendesen elbánt veled.

Utószó
Ezek szerint van, aki eljutott idáig 🙂 köszi. Tudom, kissé elrugaszkodtam House karakterének személyiségétől, de végülis ez csak egy fic. Persze, én sem gondolom, hogy ezek a gondolatok valóban átfuthanának az agyán, vagy legalább is nem ilyen formában. Ez a Route 66 téma meg csak úgy jött, viszont nem akartam túlzásba vinni az útleírást sem. Ilyen lett.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..