Veszélyes ügy

Ezen a gyönyörű napsütéses reggelen, még az ébredés is vidámabb volt, mint máskor. Lucas csak feküdt az ágyban és Lisát figyelte, ahogy kisimult arccal alszik. Mindig is csodálta a szépségét, de most valahogy, még inkább lenyűgözte a nő bája. Szerencsésnek érezte magát, hogy rátalált, és arra gondolt, hogy milyen furcsa és kiszámíthatatlan dolog a sors, hogy pont House volt az az ember, akin keresztül megismerhette. Leheletfinom puszit nyomott Lisa orra hegyére.

– Jó reggelt, Te kis, Te! – mondta.
– Ennél jobbat el sem tudok képzelni – válaszolt a nő mosolyogva és végigsimította a férfi arcát. Mennyi az idő?
– Még csak hét óra, ne aggódj.
Ám Lisa hirtelen felugrott és kétségbeesetten rohangált a szobában.
– Miért nem keltettél fel? Este mondtam, hogy ma korábban kell bemennem!
– A francba, ez teljesen kiment a fejemből, és olyan gyönyörű vagy, amikor alszol, hogy csak nézni akartalak.
– Ez kedves tőled, de jobban örültem volna, ha máskor jössz erre rá. Egy fontos támogató jelölttel lesz megbeszélésem nyolckor, de attól tartok már nem érek oda.
– Sajnálom – mondta Lucas. Menj készülődni, addig én főzök egy gyors kávét.
– Rendben. Ez a minimum, amiért hagytál elaludni – mosolygott Lisa.

A fürdőből kilépve, a konyhába sietett, és kortyolgatni kezdte a kávéját. De jó is lenne, ha valaki végre felfedezné, a mikrohullámú hűtőt. Akkor, talán nem égetném le a nyelvemet, gondolta magában. Aztán Lucas felé fordult.

– Mit csinálsz ma?
– Ha be tudnál vinni engem is a városba, annak örülnék, van egy új megbízásom.
– Újabb csapodár házastárs?
– Nem, ez most teljesen más jellegű, de nem kezdek bele, mert tényleg elkésel. Majd este elmesélem.
-Nem tudom, mikor érek haza. Még az igazgató tanáccsal is tárgyalnom kell délután – tanakodott a nő. Nem is tudom, valahogy olyan érzésem van, hogy House ma megint nem fogja megkönnyíteni a dolgomat.
– Még mindig ki van akadva miattunk?
– Nem hiszem, hogy emiatt, ez már csak a szokásos, én vagyok a nagy Greg House és mindenki le van tojva. De már nem tud meglepni, nem is foglalkozok vele.
– Helyes. Előbb-utóbb, majd csak megunja.
– Félek tőle, hogy inkább utóbb jön el ez a pillanat, de hagyjuk ezt, menjünk.

Beültek a kocsiba és elindultak a város felé. A nap gyönyörű színeket varázsolt az amúgy sem csúnya városkába. Az utcák megteltek boldogan sétálgató emberekkel, mint ha nem is hétköznap lenne.
Menet közben arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne, ha néha elszabadulhatnának egy-két napra. Ha elbújhatnának valahol, távol a kórház és minden más problémától. Abban maradtak, hogy ha hétvégéig kitart az időjárás, kiruccanak valahová Rachellel.
Lassan beértek a városba, Lucas egy szenvedélyes csók után búcsút intett és kipattant a kocsiból. Cuddy pedig a kórház felé igyekezett.

Belépett a hatalmas aulába és az információs pulthoz sietett, amikor a háta mögül meghallotta azt a hangot, amitől mindig összerezzent. House hangja volt az.

– Dr. Cuddy! Lekéste a pénzeszsák bevonulását! – szólt oda gúnyosan.
Azt már kezdem megszokni, hogy engem leszar, de hogy már a kórházát is!
– Nem szarok le semmit, elaludtam, magával ez még sosem fordult elő?
– Rossz igeidőt használ. Velem ez sosem fordulhatna elő. Nem tudom egyáltalán aludnánk-e még valaha – vigyorgott House.
– Na, jó erre most tényleg nincs időm, meg kell keresnem Mr. Harrist – dühöngött Cuddy.
– Nyugi! Felvittem Wilsonhoz, épp az onkológiát járják. Gondoltam az még sem lenne jó ötlet ha én vezetném körbe.
– Meg vagyok lepve. És köszönöm, hogy kivételesen nem önmaga – szólt az igazgatónő csodálkozva.
– Nincs mit. Akkor ma kivételesen ellóghatom a rendelést? Légyszi, légyszi, légyszi!
– Így is mindig ellógja, de ma kitarthatna ez az elviselhető énje és megnézhetne pár taknyos orrot, csak az én kedvemért. Légyszi, légyszi, légyszi – mosolygott Cuddy. Ha nem tévedek, egy megoldásra váró rejtvény sincs a láthatáron, szóval az idejébe belefér a rendelés.

House csalódottan indult el a klinika felé, míg a nő beszállt a liftbe, hogy az onkológiára menjen. Wilson pont a kutató laborban mutogatta a drágábbnál, drágább berendezéseket és gépeket, és a támogatások fontosságát ecsetelte, mikor Cuddy belépett és üdvözölte őket. Sűrű mentegetőzés közepette elindult a férfival a tárgyaló felé.

– Sajnálom, hogy késtem, igazán restellem és nem szokásom.
– Semmi gond, nagyon érdekfeszítő sétában volt részem Dr. Wilsonnal az onkológián. De igazság szerint a diagnosztikai osztály jobban érdekelt volna – szólt Mr. Harris.
– Igazság szerint, ott nincs ennyi látnivaló. A diagnosztikai részlegünk gyakorlatilag a kórház teljes gépparkját, laborjait, műtőit igénybe veszi. Ezért is meglehetősen költséges a fenntartása, de rendkívül hatékonyan működik.
– Nem igazán értek az egészségügyhöz, de azért utánanéztem néhány dolognak, és meglehetősen kevésnek tartom a négy orvosra jutó, heti egy-két beteget – tért a férfi a lényegre.
– Tudom nehéz ezt megérteni és pazarlásnak tűnhet, de higgye el, ezek meglehetősen ritka és nehezen diagnosztizálható betegek, akiknek Dr. House és a team-je jelenti az utolsó esélyt a gyógyulásra.
– Ó, igen, a híres Dr. House, összefutottunk reggel. Rendkívül kedves ember.
– Elnézést, mit mondott? Azt hiszem nem hallottam – csodálkozott Cuddy.
– Csak annyit mondtam, hogy Dr. House rendkívül kedves ember és, ahogy az osztályáról és a munkájukról beszélt, nagyon megnyerő volt. Ezért is sajnáltam, hogy nem ért rá körbevezetni.
– Értem. A nő a döbbenettől hirtelen nem is tudott mit mondani. De csak hamar magához tért és innentől kezdve, már gördülékenyen folyt a tárgyalás. Átfutottak még néhány fontos részletet, de pozitív végszóval zárták a megbeszélést. Mr. Harris ígéretett tett a megbeszélt összeg gyors rendelkezésre bocsájtására.

E közben a városban Lucas a megbízásban szereplő címhez sétált és várta, hogy a célszemély felbukkanjon. Az ügy, amin dolgozott, meglehetősen kényes természetű, de végre busás haszonnal, sikerdíjjal kecsegtető volt. A férfi nem akarta, hogy Cuddy tartsa el, viszont az eddigi komolytalan ügyeiből nem folyt be túl sok bevétele. Ilyesmiken gondolkodott, míg a városban működő akkumulátor gyár irodaháza előtt várakozott. A gyanú szerint a gyárban felhalmozódó veszélyes vegyszerek és folyadékok nagy részét, a város határától nem messze lévő folyóba ürítik. Hetente, más és más időpontban és helyen teszik mindezt, hogy ne keltsenek feltűnést.
A füles szerint ezen a héten ezt a napot jelölték ki a végrehajtásra. Lucas a tartálykocsi feltételezett sofőrjét várta, hogy követhesse.
A különböző víz-mintavételek és azok analizálása során már fény derült a szennyezésre, de ez még nem adott elegendő bizonyítékot egy feljelentéshez. Főleg egy ekkora multi cég ellen, ami ráadásul a város egyik fő bevételi forrását is adja. Mindenképpen tárgyi bizonyítékokra, fényképekre volt szükség, ehhez pedig tettenérésre.

Végre megpillantotta a fényképen látott fickót. Óvatosan, szinte észrevehetetlenül haladt a nyomában, utcahosszakon keresztül. Majd a férfi egy buszmegállónál állt meg. Lucas nem tudott mit tenni, mellé állt. Ha a férfi buszra száll, ő sem tehet mást. Pár perc múlva a busz meg is állt a megállóban és mindketten felszálltak. A magánhekus a hátsó részből tartotta szemmel áldozatát, míg az egy mappát lapozgatott. Már kívül jártak a városhatáron és egyre biztosabbá vált, hogy a busz a gyártelep felé halad. Mikor leszálltak a férfi gyanakvóan nézett végig Lucason, majd megkérdezte.

– Csak nem maga is itt dolgozik? Még sosem láttam.
– Üdv! Peter vagyok, és nem rég kezdtem – mondta Lucas magabiztosan.
– Azt melyik részlegen van?
– Irodista vagyok. HR.
– Na, még egy aktakukac, ahelyett, hogy munkásokat vennének fel! – morgott a fickó.
Mikor a belépőkapuhoz értek, Lucas megállt.
– Mi az nem gyün be?
– Még meg kell várnom az egyik kollégámat. Viszlát – köszönt el.
– Viszlát – válaszolt a másik és belépett a telepre.

Lucasnak ki kellett találnia, hogy tudja majd követni a tartálykocsit. Visszaszaladt a buszmegállóig. Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie, ezért felhívta egyik kollégáját és egyben barátját.
Egy félreeső helyen álltak meg a kocsival, ahonnan még jól belátták a gyárhoz vezető bekötőutat. Nem kellett túl sokat várni, hogy a kocsi felbukkanjon.

– Kövesd, de csak óvatosan ne mássz nagyon a nyakára – szólt barátjának.
– Héj! Elfelejted, ki mellett ülsz. Tudom mi a dörgés, sose aggódj.
A kocsi a városon áthaladva, a másik irányban lévő kivezető úton haladt. Lassan szürkülni kezdett az égbolt, Lucas tartott tőle, hogy sötétedés előtt, már semmi sem fog történni. De, ekkor a tartálykocsi egy poros kis földútra fordult.

– Ne kanyarodj utána, menj tovább egy kicsit és tegyél ki. A folyó nincs túl messze, majd futva követem.
– Rendben, de hogy jutsz innen haza? Mondtam, hogy nekem dolgom van és visszajönni sem tudok érted – érdeklődött a srác.
– Nem gond, majd megoldom máshogy. Csak a fényképek legyenek meg, a többi már csak részletkérdés. Kösz a fuvart, de most lépek, szevasz!

Berohant a fák közé és amennyire halkan csak tudott, de azért meglehetősen gyorsan lépkedve haladt a folyó irányába. Amikor már egészen közel ért, kiszúrta a kocsit a fák vonala mögött. A sofőr épp egy vastag csövet erősített a tartályhoz. Lucas fényképezni kezdett, de tudta, csak akkor végez tökéletes munkát, ha a csőből a vízbe engedett folyadékot is lencsevégre kapja. Nem tehetett mást, mint várt. Lehasalt a földre, hogy az aljnövényzet takarást nyújtson neki. Arca előtt kis sávban félretolta a gazt, és fényképezőgépét jól megtámasztva várt a megfelelő pillanatra. Hirtelen, egyszerre éles és tompa fájdalmat érzett a nyakán, majd elsötétült a világ.

Mikor magához tért már sötét volt, órájára nézett, éjfél is elmúlt már. Lisa jutott eszébe, biztos aggódik már, elővette a telefonját és látta, hogy nyolc nem fogadott hívása van, mind a nőtől. Azon tanakodott mi tévő legyen. Mindene fájt, megpróbált felállni, de lábai nem bírták el a súlyát. Körülnézett, de nem sok mindent látott. Csak annyit, hogy fényképezőgépét elvitték. Ekkor vette észre a mellette heverő papírdarabot. Telefonja fényénél megpróbálta elolvasni mi áll rajta.

“Irodista mi? Te szemétláda. Ha nem felejted el ezt az ügyet, legközelebb nem úszod meg ennyivel. Már tudjuk, hogy ki vagy Lucas! Sok sikert a felépüléshez te rohadék.”

Tudjuk, hogy ki vagy. Ettől teljesen kétségbeesett, most még kevésbbé érezte magát biztonságban.
Muszáj volt valakinek szólnia, de nem akarta Lisát megijeszteni. Tárcsázni kezdett, majd megnyomta a hívás gombot.

– House! – jött az álmos hang a telefonból.
– Itt Lucas, nagy bajban vagyok, értem tudnál jönni?
– Elment az eszed? Az se érdekel, ha börtönben vagy, van egy csajod, majd ő érted megy.
– House, leütöttek, nem tudok mozdulni, nem hívhatom ide Lisát. De valószínűleg orvosra lesz szükségem, csak téged hívhattalak.
– Picsába, mégis mi a francot csináltál és hol vagy?
– Elmondom, hol vagyok a többit majd később, csak igyekezz, nem tudom visszajönnek-e!
– Jól van, azért felöltözhetek? – kérdezte House, majd végighallgatta, merre is menjen.

Beült a kocsijába és elindult, de nem egyenesen Lucasért ment, hanem Cuddy házánál állt meg. Megnyomta a csengőt, de nem túl hosszan hisz nem akarta, hogy Rachel felébredjen. Kis idő múlva lámpa gyulladt az előtérben és kinyílt az ajtó.

– House a rohadt életbe, mégis mi a francot képzelsz? – mérgelődött a nő.
– Lucas bajban van, valakik leütötték, engem hívott, hogy menjek érte, de gondoltam jobb, ha te is tudsz róla. Beviszem a kórházba, majd ha akarsz, bejössz.
– Mégis kik, és miért?
– Nem tudom, majd ha odaérek, kiderül, de indulnom kell, nem tűnt túl bíztatónak a hangja. Szia!
– Várj én is megyek!
– Ez nem túl jó ötlet, ki tudja nem térnek-e vissza a támadói, arról nem is beszélve, hogy a gyereket sem hagyhatod itt csak úgy. Maradj, majd hívunk. Ezzel otthagyta Cuddyt és elindult a Lucas által megadott hely felé. Elég sok időbe telt mire odatalált, ráadásul a terepviszonyok sem tettek túl jót a lábának. Lucas hallotta a lépteit és halkan odaszólt.

– House te vagy?
– Miért vársz még valakit te idióta! Mi a fenét keresel itt?
– Mindent el fogok mondani, de most segíts eljutnom a kocsiig, mert egyedül képtelen vagyok rá.
House nagy nehezen felsegítette, és mikor a nyaka alá nyúlt érezte, hogy Lucas feje vérzik. Lassan haladtak az autó felé, de végül elérték és beültek. A diagnoszta gyorsan megvizsgálta a férfi fejét, de nem látta túl súlyosnak a sérülését.

– Beviszlek a kórházba, más sérülésed is van a fejeden kívül? – kérdezte.
– Lehet, hogy kaptam még egy-két rúgást, de nem emlékszek, minden esetre az oldalam is sajog, meg a lábam.
– Most már igazán elárulhatnád, mi a fene folyik itt!
– Rendben van.

House elindult és közben figyelmesen hallgatta Lucas beszámolóját, persze minden alkalmat kihasználva, hogy tudatosítsa a férfiben, hogy mekkora barom. Már épp következő epés megjegyzésén gondolkodott, mikor Lucas egyszer csak elhallgatott. House ránézett és látta, hogy nincs magánál. Fél kezével kitapintotta a pulzusát, de meglehetősen gyengének és szaporának érezte. Tudta, hogy igyekeznie kell, hogy minél gyorsabban beérjenek. Beletaposott a gázba és úgy hajtott keresztül a városon. Közben beszólt a sürgősségire, hogy várják őket az épület előtt. Óriási fékcsikorgás után megállt a bejárathoz legközelebbi helyen, kipattant a kocsiból és intett, hogy segítsenek neki kiszedni Lucast a kocsiból. Azonnal a sürgősségire tolták és gépre kötötték. Még mindig eszméletlen volt, de stabil életjeleket mutatott. Nem sokára Cuddy is megérkezett és kétségbeesetten rohant a férfi ágyához, ahol House is ácsorgott, épp a hasát vizsgálta.

– House! Mi van vele?
– Elájult a kocsiban idefele jövet, előtte még mondott pár dolgot, de nem igazán értettem, meglehetősen zavart volt és csak hebegett-habogott.
Úgy vélte, jobb ha Cuddy még nem tud meg minden részletet.
– Most stabil, de rendesen ellátták a baját. Nem tudom nincs-e belső vérzése, úgy hogy kértem ultrahangot, meg röntgent, CT-t, mindjárt elviszik.
– Köszönöm, hogy segítettél neki, azok után hogy… folytatta volna, de House a szavába vágott.
– Nem kell ez az ömlengés, bajban volt, segítséget kért és én segítettem, ennyi. Ettől még nem leszünk puszi pajtások. Én lassan megyek is, majd reggel ránézek, de nem hiszem, hogy komolyabb baja lenne.
– Nem mondod komolyan, hogy itt hagysz minket? És ha valami komplikáció lép fel?
– Ezért van itt ez a sok remek orvos, és persze te is. De ha még sem lennétek elegen ennyien, még mindig felhívhattok. Na jó Éjt!

Elindult, de rájött, hogy már felesleges hazamennie, hisz nemsokára hajnalodik. Inkább az irodájába ment és végigheveredett a foteljében. Hamar elnyomta az álom.
A csipógója hangjára ébredt. Ránézett és látta, hogy Cameron az. Megnézte mennyit aludt és meglepődve látta, hogy már reggel kilenc is elmúlt. Tudta, hogy Lucas miatt csipogtatják, de mivel ők úgy tudják otthonról jön, nem kapkodta el a lemenetelt. Beugrott a mosdóba, hogy egy kicsit felfrissítse magát. Majd elindult a sürgősségi felé. Először Cuddyt pillantotta meg. Sosem látta még ennyire nyúzottnak, és kétségbeesettnek. Belépett a szobába, és az ágyhoz sétált.

– Mi a helyzet? – kérdezte.
– Kezd magához térni – mondta Cuddy, egykedvűen.
– Komolyan ezért csipogtattatok meg?
– Nem, de Cameron szerint a májával van egy kis gond. Meg van nagyobbodva.
– Vérzés?
– Az nincs, hála az égnek.
– Gondolom kapott rá egy-két rúgást. Ha felébred, okosabbak leszünk, de addig nem tudok mit tenni. A tarkója? Koponya rendben?
– Csak zúzódás. Egyszerűen nem értem mi történhetett. Annyit mondott reggel, hogy van egy új megbízása, de ennyi. Cuddynak elcsuklott a hangja és lerogyott az ágy mellett lévő székbe.
House mellé állt és kezét a vállára tette.
– Nem lesz semmi gond, felébred, pár napig még szenved majd az agyrázkódás miatt, de rendbe fog jönni – mondta, a magára erőltetett nyugodtsággal. Ő jól tudta, hogy ez nem csak egy rablótámadás, vagy véletlen baleset, ez már fenyegetés. Simán ki is nyírhatták volna. De nem mondhatott semmit, Cuddy így is épp eléggé ki volt borulva.

Lucas szeme lassan nyílni kezdett. Cuddy azonnal felpattant és a kezét szorongatva, könnyeivel küszködve mosolygott a férfire.

– Szia! Ám amikor Lucas szemébe nézett, a mosolya ijedtségbe ment át. House! Nézd a szemét.
– Mi van vele? A diagnoszta közelebb lépett és felhúzta Lucas szemhéját, akkor látta meg hogy a férfi szeme besárgult. A mája kezd leállni – mondta komoly hangon.
– Mi okozhatja? – kérdezte Cuddy.
– Fogalmam sincs, de kiderítjük, vitesd fel az osztályra, behívom a csapatot. Addig is csináltassatok Chaseszel egy májbiopsziát, talán okosabbak leszünk. Persze csak, ha nincs jobb ötleted.
– Bízom benned, én most képtelen vagyok józanul gondolkodni.

House felment az irodájába és azonnal írogatni kezdte az eddigi tényeket, tüneteket a fehér táblára.

TRAUMA
FEJSÉRÜLÉS
ESZMÉLETVESZTÉS
MEGNAGYOBBODOTT MÁJ
BESÁRGULT SZEMEK

Mikor a teamje belépett az irodába, csodálkozva néztek House-ra és az akták után nyúltak.

– Gondolom fontos beteg lehet, ha maga már itt van és nélkülünk elkezdte – mondta Foreman.
– Lucas Douglas? Az a Lucas Douglas? – kérdezte 13.
– Igen, kedvenc főnökünk, kedvenc pasiját megtámadták az este. Leütötték és valószínűleg kapott még néhány ütést, vagy rúgást, de ha túlestek az első megrökönyödésen vethetnének egy pillantást a tünetekre. Hajrá!
– De kik voltak? – kérdezte Taub.
– Attól változik valami, ha megtudja? Hamarabb rájön mi a baja? Mert ha nem, akkor inkább kussoljon és hagyja gondolkodni a többieket.
– Ebben nincs semmi rejtélyes. Megverték, megsérült a mája, a feje, agyrázkódása van. Mit keresünk? – szólt közbe Foreman magabiztosan.
– Pl. hogy mitől sárgult be a szeme – bökte oda House.
– Mondom, megsérült a mája, gondolom, nem működik 100%-san. Lehet, hogy vérzik.
– Mi van, maga nem tud olvasni, nem vérzik és nincs rajta látható sérülés, a méretét leszámítva.
– Attól, hogy a teszteken nem látszik, még vérezhet. Mi van, ha nem kifelé vérzik?

De választ már nem kapott, mert House telefonja csörögni kezdett.
– House! Mennyire súlyos? Mit mutat a röntgen? Értem. Letette a telefont, majd a tábla felé fordult és a következőt írta fel rá.

NEHÉZ LÉGZÉS

– Új tünet! Nehézlégzés, nem súlyos, de azért fontos lehet. Nincs bordatörés, bár zúzódások vannak a mellkasán.
– Akkor nem csoda, hogy nehezen lélegzik – szólalt meg újra 13.
– Minden megmagyarázható a támadással! – kezdte újra Foreman.
– Jó, akkor ne csináljanak semmit, én megyek és beszélek vele. Ha mégis eszükbe jut valami, tudják, hol vagyok.

House belépett a helyiségbe és meglepődve látta, hogy Cuddy nincs sehol. Odament Lucashoz és leült a székre.

– Hé! Idióta! Beszélnünk kell!
– House. Kösz, hogy…
– Ez még ráér. Használjuk ki, hogy Cuddy nincs itt. Mondd el részletesen, hogy mid fáj, mennyire, hogyan, mindent, ami fontos lehet.
Lucas sorolni kezdte, a tüneteit, de nem igazán mondott semmi újat House számára.
– Hol van Cuddy? – kérdezte a diagnoszta.
– Elküldtem kávéért, hogy egy kicsit mozogjon, mert már láttam rajta, hogy totál ki van.
– Jól tetted. Miért fogdosod folyton a nyakad?
– Fáj, éget, meg viszket is. Biztos lehorzsoltam amikor leütöttek.
– Ja, vagy elfertőződött a varrat. Na, mutasd! House közelebb ment és a véraláfutást vizsgálgatta, meg a varratokat, amikor észrevett egy apró kis kipirosodott pontot. Végigsimította és megkérdezte Lucastól:

– Itt érzed az égető, viszketést?
– Igen, valahol ott, de miért fontos ez?

House elővette a telefonját és tárcsázott.

– Toxikológiát, de azonnal! Lucast megmérgezték. Tűszúrás nyom van a nyakán. Igyekezzenek, mielőtt végleg kinyiffan a mája.
– Mi, megmérgezetek? Mi lesz, ha leáll a májam?
– Az nem lenne jó, mert az átültetésig nem biztos, hogy kibírnád, de rajta vagyunk, remélhetőleg nem akartak valóban megölni, csak rád ijeszteni.
– Ne szólj Lisának! Semmi szükség rá, hogy most összeomoljon.
– Oké. De tudod, hogy hamar rá fog jönni?
– Remélhetőleg addigra kiderítitek, mi a megoldás.

House az irodájában ült és várta a toxikológia eredményét. Nem tudta kiverni a fejéből a cetli szövegét. “Sok sikert a felépüléshez, te rohadék” Rá kellett volna jönnöm, hogy ez célzás, gondolta magában. Lehet, hogy emiatt már későn vettem észre a mérgezés jeleit. Mi van ha már nem segíthetünk rajta, Cuddy örökre meggyűlöl. Az rosszabb lenne, mint ami most van.
Ekkor Chase jelent meg egy kis vigyorral az arcán.

– Tetrahidro-naftalin – mondta.
House megkönnyebbült.
– Kezdjék el a semlegesítést!
– Már elkezdtük, helyre fog jönni.
– Cuddynak szóltak?
– Persze. Kicsit megnyugodott és nagyon hálás.
– Remek, mondják meg neki, hogy hazamentem. Holnap, majd megkeresem. Ha valami mégis közbejönne, hívjanak!

Majd felkapta a táskáját és elindult haza. Megállt még egy pillanatra és az üvegfalon keresztül nézte, ahogy Cuddy végre mosolyog. Ettől ő is elmosolyodott egy pillanatra és úgy indult tovább. De mégis úgy döntött, hogy bemegy Lucashoz. Belépett a szobába és ennyit mondott:

– Beszélnem kell Lucasszal. Örülnék, ha magunkra hagynátok.
A többiek csodálkozva néztek, és elindultak, csak Cuddy nem mozdult.
– Miről van szó House? – kérdezte a nő.
– Ezt Lucassal kell megbeszélnem, majd ha ő úgy érzi, akkor elmondja neked. Ne aggódj semmi, ami a mérgezéssel lenne kapcsolatos. Csak néhány dolgot meg akarok beszélni vele.
– Renben van – mondta Cuddy, majd kiment a folyosóra.
– House! Mit nem hallhat Lisa? Nagyon komolynak tűnsz – jegyezte meg Lucas.
– Mert az is. Belegondoltál, mekkora szerencséd, szerencsétek volt?
– Igen, meg is halhattam volna, felfogtam, de erre nélküled is rájöttem.
– Én most nem erről beszélek. Tessék, itt a kis üzeneted. Olvasgasd csak! Itt várt egy kicsit, majd így folytatta:
– Na, sejted már mire gondolok?
– Nem tudom – elég kába vagyok még – válaszolt Lucas.
– Most még csak téged bántottak, de mi lett volna, ha nem állnak meg? Mi van ha legközelebb nem csak téged, hanem Cuddyt, vagy esetleg Rachelt kapják el? Gondolkodj el ezen, mielőtt a következő ügyedet elvállalod.
És mondok neked még valamit, ha miattad bajuk lesz, én magam öllek meg!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..