Csak egy szombat

A reggel első napsugarai megtalálva a legapróbb rést is a sötétítőfüggönyök között, akadálytalanul kezdték melegíteni Cuddy szemhéjait. Ennek hatására a nő hunyorogva nyitotta ki szemeit és, hogy megvédje őket a vakító fényáradattól, átfordult a másik oldalára. A békésen szendergő férfi képe, már sokkal inkább tetszett a szemeinek. Ki is használta azon ritka pillanatok egyikét, mikor szégyentelenül pásztázhatja végig Greg, minden egyes apró vonását. Bizonyos testrészeivel, egyszerűen nem tudott betelni. Mivel, House épp hason feküdt, most erős vállain és tarkóján ragadt a tekintete, miután továbbhaladásra kényszerítette azt a takaró által csak félig fedett „musculus glutes maximus”-áról. „Nem vagyok normális, már a fenekét is latinul stírölöm” Mosolygott magában. Nem bírta tovább, óvatosan közelebb csúszott és finoman csókolgatni kezdte az izmos vállat, majd kissé feljebb vándorolt és
nyaka után a fülét sem hagyta ki. Már épp feladta volna a reményt, hogy Gregből bármilyen reakciót váltson ki ez a kellemes kis ébresztő, mikor egy kéz csúszott a hálóinge alá combközépnél és lassan haladva felfelé, már a saját gluteus maximusán érezte finoman körözni.
– Azt hittem már veszélyesebb helyekre kell kalandoznom, hogy végre felébredj – búgta érzékien House fülébe.
– Francba, ha ezt tudom, vártam volna még egy kicsit – reagált, és lassan a hátára fordult, hogy ő is kivehesse a részét Lisa észveszejtő látványából, és hogy másik kezét is elindíthassa felfedező útjára.
Cuddy szépen lassan haladt csókjaival a kedvenc területe felé, a borostás arcon és állon keresztül, míg végre elérte a diagnoszta ajkait. Érezte, ahogy a férfi keze egyre szorosabban fonódik köré és befurakszik a haja alá, míg a másik az oldalán siklik lassan fel-le. Aztán House egy határozott mégis gyengéd mozdulattal átfordította és kicsit elemelkedett tőle. Pár pillanatig csak figyelték egymást, majd a diagnoszta arcán megjelent az a kíváncsian fürkésző tekintet.
– Mi az? – kérdezte Cuddy egy kacér mosoly kíséretében.
– Hmm…Miért van olyan érzésem, hogy ennek a nem mindennapi ébresztőnek még később ára lesz?
– Mert egy gyanakvó bolond vagy! – nevetett Lisa.
– Vagy, …mert jól ismerlek.
– Miért kell neked egyfolytában agyalnod valamin?
– Most épp azon agyalok, hogy bármit is forgatsz a fejedben, – itt kis szünetet tartott, míg bal keze a hálóing alatt elérte célját és finoman végigsimított a nő formás mellén – azt hiszem, vállalom a kockázatot – fejezte be, és újra célba vette az ízletes ajkakat.
Lassan egyre feljebb húzta Cuddyn a hálóinget, majd kissé megemelte, hogy végre végleg megszabadulhasson tőle. Így már nem csak kezeivel érinthette az érzékeny pontokat. Idővel róla is lekerült az utolsó felesleges ruhadarab. A másik minden apró rezdülését megértették, érezték belőle, hogy mire vágyik. Egyre szenvedélyesebben kényeztették egymást, miközben halk nyögéseik összekeveredtek a reggel csendjében. Hosszúra nyújtották ezt a kellemes módját az előttük álló hétvége elindításának. Minél tovább érezni akarták egymást, a másik gyönyörét, és saját vágyaik megvalósulását. Még sokáig feküdtek így, egymást átölelve, apró csókokkal és gyengéd simogatással várták, hogy elégedett zihálásuk, normál légzéssé csillapodjon.
Mikor Lisa kilépett a fürdőszobából, orrát azonnal megcsapta a kávé ellenállhatatlan illata. Greg a konyhapultnál ült háttal és egy újság olvasása közben élvezte a gőzölgő nedűt. Cuddy halkan mögé osont és oldalról megcsókolta a borostás arcot.
– Úgy tűnik anyukátok nagyon elégedett! – mondta a férfi vigyorogva, miután a nőt a derekánál fogva magához húzta, és meglebbentette annak köntösét a dekoltázsa magasságában, hogy bekukkanthasson.
– Mit művelsz?
– Beszélgetek az ikrekkel, panaszkodtak, hogy elhanyagolod őket.
– Őrült vagy!
– Naná, mert megőrjítesz! – vágta rá House és mielőtt Lisa lecsaphatott volna a témára, inkább ő csapott le a nő ajkaira, majd ő is elvonult a fürdőbe.
Mire végzett Cuddy már Rachelt etette valami barnás pempővel és friss sonkás rántotta illata terjengett az egész házban. Visszaült a bárszékre, lehörpintette maradék kávéját és elkezdte belapátolni reggelijét. Míg kislányát próbálta rávenni, hogy még pár falatot egyen, Lisa azon töprengett, hogy is vehetné rá a férfit arra, amit délutánra tervezett. Tudta, hogy ez a program nem fogja elnyerni a tetszését, mégis szerette volna, ha velük tart.
– Arra gondoltam, – kezdett bele bizonytalanul,
– Na, kezdődik. – vigyorgott House, és látva a nő kérdő tekintetét, így folytatta. – Ha, te úgy kezdesz egy mondatot, hogy „Arra gondoltam” , akkor ott valami sötét terv van a háttérben. Halljam, mit találtál ki nekem?
– Délután elviszem Rachelt a közeli parkba a játszótérre, és csak meg akartalak kérni, hogy te is gyere, de most már látom, hogy ez túl merész gondolat volt tőlem. – mondta Cuddy csalódottan.
– Úgy érted, csúszda, hinta, homokozó, meg minden ilyesmi?
– Igen, általában ezek vannak egy játszótéren, a gyerekeknek, de ezen kívül padok is vannak, amikről kényelmesen szemmel tarthattuk volna őt. De talán jobb is, ha inkább itthon maradsz! Pedig, gondolom a lábadnak sem ártana, ha néha másra is használnád, azon kívül, hogy sebességet váltasz vele a motorodon.
– A sebváltó a baloldalon van. – jelentette ki egykedvűen, mint ha ez lenne most a központi kérdés.
– Remek, ma is tanultam tőled valami újat. Nos, akkor jössz, vagy maradsz?
– Ok. Ha, ennyire akarod, akkor megyek!
– Tudod, a lényeg az lenne, hogy te is akard, szóval maradj csak itthon.
Néhány percig egyikük sem szólalt meg, Cuddy láthatóan ingerültebben adagolta a gyerek szájába a banánpépet, míg House csak kotorászott a sonkadarabok között. Persze fél szemmel Lisát figyelte, majd egyszer csak nevetni kezdett.
– Most komolyan, mi olyan vicces? – kérdezte a nő.
– Tíz nap.
– Mi, tíz nap?
– Eddig bírtuk vitatkozás nélkül. Az előzetes esélylatolgatást figyelembe véve, szerintem, ez jó! És Wilson bukott egy százast, ami még jobb! – vigyorgott tovább.
– Ti fogadást kötöttetek, hogy meddig bírjuk? – torzult el egy pillanat alatt Cuddy arca.
– Én nem. Chase a kórház bukmékere. Gyakorlatilag belőlem él. „Hány nap alatt oldja meg House a legújabb esetét?” „Mikor ütik meg legközelebb House-t?” Most épp mi vagyunk terítéken. És nem tudom, hogy csinálja, de valahogy mindig ő nyer. Egyébként Wilson a két napra tett.
– És mégis, honnan fogják tudni, hogy mi az igazság?
– Megígértem, hogy a nyeremény 25%-ért elmondom nekik.
– Remek. Én abban a tudatban voltam, hogy egy kórházat igazgatok, de egyre inkább az az érzésem, hogy egy nagy csapat értelmileg sérült tízévessel vagyok körülvéve.
– Na, ne duzzogj már! – sétált House a nő háta mögé és kezeit a vállaira tette. – Ha belegondolsz, ötször olyan jól csináljuk, mint ahogy Wilson jósolta!
– Ettől ez még nem lesz kevésbé gyerekes.
– Rendben. Ha, főzök vacsit, az javít a helyzetemen?
– Azt majd meglátjuk. – mondta még Lisa, majd elindult, hogy összekészüljön a kis kiruccanásra Rachellel.

A park nem volt messze, mégis sok időbe telt, amíg elérték, mert bár Rachel már magabiztosan járt, de apró lábaival nehezen haladt előre. Szokás szerint a hintát vette célba legelőször és nem is nagyon akart kiszállni belőle, csak mikor már anyukája szinte könyörgött neki, mert másik három pici is várta, hogy végre birtokba vehesse azt. A csúszdát is nagyon élvezte, Cuddy már kevésbé, részben mert minden egyes csúszásnál halálra izgulta magát, hogy leesik-e a lánya, másrészt meglehetősen fárasztó volt folyton felemelni, mivel a meredek lépcsőkön még nem tudott felmászni. Úgy az 58. csúszás után sikerült rábeszélnie a kislányt, hogy homokozni is nagyon mókás dolog, így végre le tudott ülni egy picit. Bár jobban érezte volna magát, ha nem egyedül kellett volna ezt tennie. Tudta, hogy House-nak minden sokkal több időbe telik, így az is, hogy feldolgozza a kapcsolatukkal járó változásokat. Nem is erőltetett semmit, ebben a tíz napban. Ha a férfi nem ment át hozzá egy este, tudta, hogy csak azért, mert át akarta gondolni a dolgait. Érezte, ahogy napról-napra oldódik Greg feszengése, ami az első néhány napban jellemezte a viselkedését, főleg a kórházban. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak azok a zavart pillantások, ha épp megcsókolta őt az ebédlőben, vagy megfogta a kezét, mielőtt hazaindultak.
– Az a fűcsomó engem is mindig megmosolyogtat. – zökkentette ki gondolataiból az ismerős hang.
– Hogy van Wilson? – tette fel a leleplező kérdést Cuddy.
– Ennyire kiszámítható vagyok? – kérdezett vissza House miközben ő is leült. – Egyébként még mindig idegesítő, és dühös a százasa miatt.
– Sokat köszönhetsz neki – mondta a nő rövid merengés után.
– Tudom. Mit művel a lányod? – terelte el a témát a diagnoszta, mert kicsit hülyén érezte magát, amiért Lisa azonnal átlátta, hogy Wilson beszélte rá, hogy utánuk jöjjön..
– Csak homokozik.
Greg jobb szemöldöke felcsúszott a homloka közepéig és hol Lisára, hol a gyerekre nézett.
– Nem, nekem úgy tűnik, hogy ő inkább csak asszisztál a másik két kis huligánnak, akik valóban homokoznak. Ő csak adogatja nekik a formákat, meg a lapátot.
– Mert nem szereti, ha a homok bemegy a körme alá, vagy a ruhájába.
– Akkor már értem, hogy miért a fakereten guggol. Tiszta anyja! Szerintem, csak téged utánoz.
– Persze, te és a hatalmas tapasztalatod a gyerekek terén. Ő egyszerűen ilyen.
– Minden gyerek a szüleit utánozza. Figyelj, ott az a kissrác. Vasalt rövidnaci, ing, még cuki kis nyakkendője is van. Most nézd meg az apját, mint ha épp a Wall Streetre készülne, mióta itt vagyok, le sem szakad a telefonjáról. És mit játszik a gyerek, egy játéktelefonba gügyög folyamatosan. Fogadni mernék, hogy ügyvéd, vagy bróker.
– Tévedsz! Egy huszadrangú sorozatban játszik.
– Gondolom ügyvédet, vagy esetleg brókert – vigyorgott House. Vagy ők ott. Testvérek? – mutatott másik két gyerek felé.
– Ó igen, ők a játszótér rémei.
– Nem lennék az apjuk helyében.
– Miért?
– A kis copfos öt perc alatt, vagy hatszor suhintotta meg a bratyót, az meg csak tűri. Tuti, hogy anyu is megcsapkodja néha aput. És vissza is értünk Rachelhez. Gondolom, még sosem ültél be mellé a homokozó közepébe. Biztos vagyok benne, hogy ha most odamennél és beleülnél a homokba és elkezdenéd túrni, ő is azonnal ott teremne, és nem izgatná tovább, hogy koszos lesz-e.
– Nem fogom csak azért összekoszolni a legjobb ruhámat, hogy bebizonyítsam, hogy nem mindig van igazad! – replikázott Cuddy.
– Először is, ezzel a mondatoddal, totálisan bebizonyítottad az igazamat, másodszor pedig, ez közel sem a legjobb ruhád, ahhoz ez túl zárt.

Késő délután volt, mire hazaértek, Lisa gyorsan lefürdette Rachelt és mivel a kislány meglehetősen elfáradt és nyűgös volt, megpróbálta gyorsan lefektetni. Persze ez nem annyira egyszerű, mert akármilyen álmos egy gyerek, ha alvásról van szó, azonnal tiltakozni kezd. Ilyenkor nem marad más, mint példát mutatni neki, legalább is Cuddy ezt a módszert választotta, ugyanis ő hamarabb szenderedett el, mint lánya. House a nappaliban nyújtózott el a heverőn, míg lábát a dohányzóasztalon pihentette és kedvenc szombat délutáni műsorát nézte. Már éppen ő is elaludt volna, ám telefonjának csörgése megakadályozta ebben. Egy pillantás a kijelzőre, néhány válogatott jelző a legjobb barátra és már fel is kapta.
– Igen Wilson, elmentem a parkba és igen, minden rendben van, de ezt holnap is ráértünk volna megbeszélni! – tört ki belőle a düh.
– Ezt én is jól tudom, viszont be kell jönnöd a kórházba!
– Felejtsd el! Akármi is van, a csapatom majd megoldja – és már bontotta volna a vonalat.
– House! – hallotta még Wilson kétségbeesett hangját.
– Mi olyan eszméletlen fontos?
– Pontosan, az egyik épp eszméletlen, a másik folyamatosan hány és a harmadiknak rohamai vannak.
– Három beteg? – csodálkozott és kezdte érdekelni a dolog.
– Méghozzá egy időben, egy helyről, csakhogy különböző tünetekkel.
– És azért te hívsz, mert a sürgősségiek túl beszariak, viszont tudtad, hogy érdekelni fog? Utállak.
– Tudom. Bejössz?
– Fél óra és ott vagyok, de tényleg szólj a csapatnak!
– Már úton vannak. – hallotta Wilson válaszát és szinte látta maga előtt a diadalmas vigyort az arcán.
Feltápászkodott és egy gyors kávé után benézett Rachel szobájába. mivel látta, hogy Lisa is elaludt, így inkább csak írt neki pár sort, majd felült a motorjára és elindult, hogy megfejtse legújabb rejtvényét.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..