Ha jó a vége

Cuddy csak ült némán és a házat figyelte, láthatóan a gondolataiba merülve. Tipikus kertvárosi ház, nem túl nagy, de rendezett udvarral, előtte fakerítéssel. Nem tagadhatta, hogy el tudná képzelni, hogy itt éljen, hisz egy hasonló házat nézett ki Lucasszal is. Nem véletlenül választotta ezt House sem, hiszen Boneytól tudta, hogy Lisanak mi fontos. Most még sem a várt reakciót látta a mellette ülő nő arcán.

– Elég bizonytalannak tűnsz. – mondta neki.
– Egy kicsit igen. Ez váratlanul ért. Nem gondolod, hogy ez túl nagy lépés? Hogy, túl korai?
– Nem tudom. De, ha nem tudjuk elviselni egymást huzamosabb ideig, akkor az inkább most derüljön ki, mint mondjuk egy, vagy két év múlva, amikor már…..
– Mikor már túl erős lesz a kötődés?
– Valahogy úgy. És mielőtt megkérdeznéd, de igen, már most is az…..és szerintem mindkettőnknél tart már egy ideje.
– Jó ideje. – mosolygott Lisa.
– Na, látod. Egyébként, mindig is tudtam, hogy belém vagy zúgva! – vigyorgott House, most már magabiztosan.
– Jaj, már azt hittem, sikerül! – rázta meg a fejét Cuddy.
– Eltitkolnod?
– Nem, öt percnél tovább komolynak maradnod.
– Hát….ne add fel! Talán majd legközelebb. De, ha nem megyünk be, itt fogok megfagyni, rohadt hideg lett. – mondta Greg és kiszállt a kocsiból.
– Azt ne mond, hogy már be is rendezted és ropog a tűz a kandallóban!
– Csak egy szoba van berendezve és alapon megy a fűtés.
– Ugye nem arra készülsz, amire gondolok?
– Ejnye Cuddy, mire gondolsz?
– Tudod te azt jól!
– Nyugi, nem a nem a gyönyörtanyát alakítottam ki. – nevetett, majd kinyitotta az ajtót és beléptek a házba.
– Akkor mit? – kérdezte Lisa.
– Ezt. – nyitotta ki a diagnoszta az egyik szoba ajtaját. – Ez lesz a menedékem, ahova bezárkózhatok, ha már nagyon kiborítasz, amolyan védelmi vonal.

A szoba gyakorlatilag olyan volt, mint ha House régi nappaliját emelték volna át egy daruval. Ott volt a zongora, a gitárok a falon, a könyvespolca. Még a kopott bőr heverője és az íróasztala is. Az egyetlen új dolog, egy csocsó asztal volt, arra az esetre, ha Wilsonék is bekukkantanának.

– És, hol lesz az én menekülőzónám?
– Arra semmi szükség. Ki akarna előlem elmenekülni?
– Nem is tudom, mindenki? – nevetett Lisa, majd magához húzta a férfit.
– Rendben, ha ez mégis előfordulna, még mindig bezárhatsz engem ide és meg is van oldva a probléma.
– Remélem kényelmes az a heverő, mert szerintem sok időt fogsz eltölteni rajta.
– Ó, hát már tudhatnád, hogy milyen, nem egyszer heverésztünk már ott, de ha gondolod, felfrissíthetjük a memóriád! – reflektált Greg és már kezdte is beleélni magát a dologba és Lisa nyakát kezdte el csókolgatni, de Cuddy még időben lecsillapította.
– Semmi baja a memóriámnak, és bár csábító az ajánlat, de most mégis inkább a ház többi részét nézném meg, mint az ócska heverődet.
– Te aztán tudod, hogy lombozd le az embert! Na, gyere. Ez itt a nappali. – léptek ki a szobából.
– Ez…., hatalmas!
– Ha már bútorok is lesznek benne, nem fog annak tűnni. Itt a konyha, innen is látni az udvart. Szemmel tudod tartani Rachelt.
– Köszönöm, hogy erre is gondoltál.
– Hát, először úgy terveztem, hogy ő a másik házban marad a bébiszitterrel, de valami azt súgta, hogy ebbe nem mennél bele.
– Most csak viccelsz ugye? – riadt meg Lisa.
– Ne pánikolj már! Megleszünk, egész jó fej a kis pisis. Amíg nem nyúl a hangszereimhez, nem lesz gond. Ez, mondjuk, lehet az ő szobája. – nyitott be egy újabb helyiségbe. Ha nagyobb lesz, majd felköltözhet a fentibe, oda az udvaron lévő fán keresztül, simán becsempészheti a fiúját.
– Örülök, hogy ilyen előrelátó vagy!
– Nem tesz semmit. És, itt van a kedvenc helyem, minden gyönyörök helyszíne, a kéjbarlang. Nézd meg a kilátást!
– Csodás!
– Az, bár én többségében nem abban fogok gyönyörködni. Azt hiszem, most pont az ágyunk tetején állunk. Ez a tudat engem bűnös tettekre ingerel. – búgta a nő fülébe, miközben hátulról átölelte. Téged nem?
– Talán, majd ha az ágy is itt lesz. Szeretem a kényelmet. – fordult szembe Greggel Lisa és egy gyors puszi után, elindult ki a szobából. – Az ott mi? – kérdezte.
– Az, az egyik fürdő, meg van egy fent is. És ennyi. Mit gondolsz?
– Tökéletes. De, még rengeteg dolog lesz vele. Berendezni, átköltözni, és most emiatt az ügy miatt, semmire nem lesz időm.
– Tudom, de nem kell sietni, ez a ház már nem megy sehova. Majd felveszünk valakit, aki berendezi, ahogy akarjuk.
– Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ….
– Miből futja minderre?
– Igen. Nem akarom, hogy egyedül álld ezt az egészet. Tudom, mennyit keresel, és ez drágábbnak tűnik, mint sem, hogy a fizetésedből teljen rá.
– Eladtam a másik lakásom, meg, apám is hagyott rám egy egész szép kis összeget, nem beszélve arról, amit az utóbbi időben a kurvákon spóroltam, szóval ne aggódj, nem fogom valami uzsorás miatt egy sikátorban végezni!
A következő két hét mindkettejüket kimerítette. Cuddy rengeteget dolgozott és rendszerint késő este esett haza. Minél hamarabb meg kellett egyeznie az új betegbiztosító társasággal és helyre kellett állítani a kórház renoméját, hogy talpon maradhassanak. House-nak sem volt ideje a lábát lógatni. Esetenként nem is egy beteget kellett párhuzamosan diagnosztizálni és közben a lakberendezővel és a költöztetőkkel is tartotta a kapcsolatot. De végül sikerült komolyabb akadályok nélkül beköltözniük új otthonukba. Ennek örömére az éjszaka nagy részét megint nem alvással töltötték, így mindketten kialvatlanul érkeztek be másnap. House nagy örömére nem volt diagnosztizálni való betege, így lezavarta a teamjét a sürgősségire. Mivel ezen a napon a klinikára sem volt beosztva, nyugodt szívvel törte rá az ajtót az onkológiai osztály fejére, és terült el annak heverőjén.
– Mondd, hogy egy beteg miatt jöttél! – nézett fel Wilson kérlelő tekintettel, bár sejtette, hogy ennek nem nagy a valószínűsége.
– Se beteg, se rendelés. Ráérek, szóval most dumcsizhatunk.
– Jó neked, én viszont nem érek rá.
– Te panaszkodtál, hogy mostanában alig beszélek veled, akkor most ne gyere nekem a sürgős papírmunka kifogással!
– Egyrészt nem panaszkodtam, csak megemlítettem…
– Persze, de olyan szemrehányóan, hogy majdnem bűntudatom lett. – vigyorgott a diagnoszta.
– Még szerencse, hogy túlélted! De, most komolyan, nem lábadoznál ebből a megrázkódtatásból valahol máshol? Húsz perc múlva műtök és fel kell készülnöm!
– Jól van, megyek már! Igazából csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, mit csináltok szombaton. – Ült fel House. – Esetleg átjöhetnétek.
– House! Betegünk van! – rontott be Foreman nagy lendülettel, amiből maradt annyi, amennyivel még abban a pillanatban, el is tudott tűnni.
– Cuddy neked se szólt? – kérdezte House Wilsontól, miközben még mindig beosztottja után nézett.
– Az ő ötlete volt? – kérdezett vissza az onkológus.
– Mi?
– Hát a vacsora, vagy nem arról beszélünk?
– Dehogy is! Te idióta!
– Akkor, miről nem szólt?
– Hogy megint Foreman a főnök.
– Komolyan? – döbbent le az onkológus.
– Hát, láttad nem? Csak úgy ránk tör, közli, hogy betegünk van, én meg pattanjak! Semmi „Dr. House, ha esetleg ráér, megnézhetne egy beteget!” Nem.
– Valakire emlékeztet ez a stílus, de akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be!
– Jól van, te etikett király, gúnyolódj csak! Egyébként, mióta fér bele az imidzsedbe, hogy elkéss egy műtétről?
– A francba, tényleg! – kiáltott fel Wilson és kirobogott a szobából.
Ezután House is feltápászkodott és nagy nehezen átbicegett a diagnosztikai szobába. Odament a táblához és kivette Dorothy kezéből a filcet, majd a csapat felé fordult.
– Először is, ez az én játékszerem. Másodszor, ha én valamilyen okból nem lennék itt, akkor is maximum Foreman veheti a kezébe. Harmadszor, Foreman, álljon fel és sétáljon át a másik iroda ajtaja elé!
– Minek? – érdeklődött értetlenül a neurológus.
– Nézze meg, kinek a neve áll rajta?
– A magáé.
– Akkor, amíg ez nem változik, ne önállósodjon, és vegyen fel betegeket a tudtom nélkül. Ha talál valami érdekeset, szól, és majd én eldöntöm, hogy foglalkozunk-e vele!
– Ha erre várok, sosem lesz betegünk!
– Ez esetben még mindig ott a klinika, vagy a sürgősségi, ahol elfoglalhatja magát. Kezdenek nagyon elszemtelenedni. Chase, maga se vigyorogjon, inkább halljam, mink van!
– Tizenhét éves srác, fokozott aluszékonyság, zavartság, fejfájás, láz, ingerlékenység. – hadarta el Chase.
– Ennyi? A lázat leszámítva, ez a serdülőkor leírása nem? Foreman, nagyon csalódott vagyok.
– De a kamaszodástól nem kellene 20 órákat aludnia, főleg nem egyik napról a másikra, úgy, hogy eddig hat óránál nem nagyon aludt többet. És mikor ébren van, mást sem csinál, csak révetegen mászkál fel-alá a lakásban. – ellenkezett a neurológus.
– Mióta tartanak a tünetek?
– Pár napja. Miért?
– Hmmm… ma ugye szerda van. Pár napja ezek szerint, mondjuk vasárnap volt. Szombaton voltak a gimis bálok a városban, és ha jól sejtem, manapság már nem a bólé a menő cucc ezeken a bulikon.
– A sürgősségin kizárták az alkoholt és a kábítószereket. – vitatkozott a Taub.
– Persze, mert az ottaniak aztán tisztában vannak az új generációs drogokkal. Azt se tudják, hogy mit keressenek. Szóval, kérek toxikológiát mindenre, ami nem bólé! Dorothy, vegyen fel részletes kórtörténetet, Taub és Chase, irány a suli! Beszéljenek a haverokkal, osztálytársakkal és a szekrényeikkel is! Kihagytam valamit? Akkor tűnés, nekem le kell nyúlnom Wilson kajáját, kezdek megéhezni!
A következő differenciál diagnózis alatt sem jutottak előrébb, sőt az eddigi összes ötletüket kizárták. A láz miatt fertőzésre gyanakodtak, viszont a fehérvérsejt szám nem erre utalt, mivel az normális volt. A toxikológia ismételten negatív eredményt hozott, és Taub meg Chase sem találtak semmi drogra utaló jelet. Viszont a srác blogjából kiderült, hogy érzékelt magán hasonló tüneteket már régebben is, csak nem ilyen intenzíven, így nem foglalkozott vele.
– Tehát akkor mit tudunk eddig? – tette fel a kérdést House.
– Nem fertőzés, nem drog és a lakásuk tisztaságából kiindulva a gombát és parazitákat is kizárhatjuk.
– Van új tünetünk is. – vágott közbe Dorothy. – Fokozott szexuális étvágy.
– Wow! Ezt, hogy állapította meg? Gondolom nem a beteg vetette fel.
– Nem, de mikor az előbb bementem hozzá, a barátnője épp rajta ült és nem hiszem, hogy a köldökét tisztította. És, amikor a kórtörténetet vettem fel, hát észrevettem a kis sátrat, amit a takarójából emelt. –pironkodott a lány.
– Ez nem tünet. 17 éves, naná, hogy csak a szex jár a fejében. Ha rád nézek, nekem sem az jut eszembe, hogy de jó lehet veled olvasni. – vigyorgott Chase.
– Persze, hogy nem, mivel annál élvezetesebb helyzetben is látta már. – bökte oda a diagnoszta, mire a többiek döbbenten pislogtak, hol Chase-re, hol a lányra. – Mióta vártam már, hogy bevethessem ezt az infót!
– Ez is érdekes nem mondom, de a betegünk ettől még nem lesz jobban, és ha sokáig vacakolunk, kieszi a kórházat a vagyonából. – mondta Taub unottan.
– Tehát, van egy srácunk, aki túl sokat alszik, túl sokat eszik és túl sokat szexel, és ezek után még ingerült is. Nem vagyok benne biztos, de mint ha lenne egy elég bonyolult szerv, valahol a fejünkben, ami elvileg irányítja ezeket a szükségleteket.
– Csinálok egy EEG-t. – Vállalkozott Foreman.
– Kiváló gondolat! Taub, kísérje el, maguk ketten pedig foglaljanak le egy MR-t és ha kész az EEG, nézzék meg vele az agyát. Agy! Ez nem ugrott be az előbb.
Miután a csapat felszívódott, House átvonult irodájába és előkészült a jól megérdemelt ebéd utáni szundításához. Elővette táskájából a ipod-ját, kézbe vett egy szaklapot és leheveredett az ottománjára. Nem is telt sok időbe, míg elaludt, de mint mindig, most sem tartott sokáig ez a nyugodt állapot. Wilson lépett be hozzá és látván alvó barátját, alig várta, hogy ha csak minimálisan is, de törleszthessen neki az állandó zaklatásokért. Így leguggolt mellé és hirtelen maximumra tekerte a hangerőt a földön heverő lejátszón. A diagnoszta megdöntötte a fekvésből magasugrás városi rekordját, majd mikor már feldolgozta a sokkot, csak ennyit mondott.
– Jézusom Jimmy, normális vagy? Azt hiszem, szívrohamom van! – és mellkasára emelte a kezét.
– Nincs olyan szerencsénk. Viszont valaki rád vár odaát. – mutatott Wilson a diagnosztikai szoba felé.
– Ez meg mit keres itt? – kérdezte House, miután a másik helyiségben 13 mosolyával találkozott a tekintete.
– Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy nem hozzám jött, így én megyek is, csak azért ugrottam be, hogy szívassalak egy kicsit.
– Kösz, te mocsok! – mondta még az onkológus hátának, majd felkelt és átment 13-hoz. – Maga mit keres itt? – kérdezte, majd leült.
– Helló, House! Szeretnék visszajönni.
– Én meg szeretnék folyamatosan 48 órát dugni. Maga jön!
– Ennyi. Ha lehet, visszajönnék.
– Szóval, azok után, hogy egy féloldalas levélen kívül, szó nélkül lelépett, a betegségére hivatkozva, most fél év után elvárja, hogy vegyem vissza? Lemaradtam valamiről? Időközben megtalálták a Huntington gyógymódját, és meggyógyult?
– Nem. Vagyis meggyógyultam, bizonyos szempontból, de még mindig haldoklom.
– Folytassa! Győzzön meg, hogy miért kellene visszavennem magát.
– Hazudtam, amikor elmentem.
– Ez elég gyenge stratégia!
– Nem fogná be, hogy végigmondhassam?
– Csak gyorsan!
– Nem fizikoterápián voltam aznap. Azért késtem, mert, mert az előző éjszakát és az aznapot fogdában töltöttem.
– Mondja, hogy tiltott kéjelgés miatt, vagy mondjuk közszeméremsértésért!
– Nem egészen, bár nem igazán emlékszem. Lementem a bárba, ahol magával is voltam, és elég rendesen bepiáltam, aztán már csak arra emlékszem, hogy elözönlik a helyet a rendőrök. Aztán megmotoztak és 4 gramm kokaint találtak a zsebemben. Fogalmam sincs, hogy került hozzám, de azért lenne rá tippem. Szóval bevittek és ezért nem jöttem másnap.
– Tehát, most megszökött a sittről és itt akar elbújni?
– Nem. – nevetett 13. A bíró egyezséget ajánlott. Elvonóra kellett mennem, így csak felfüggesztettet kaptam. Azért kértem a szünetet, hogy bevonulhassak egy drogambulanciára, de most végre kiengedtek.
– És jönne dolgozni, hogy lefoglalja magát. Ismerős. – tanakodott a diagnoszta. Mi rá a garancia, hogy nem indul el megint a lejtőn egy rosszabb nap után? Hogy nem nyúl megint drogokhoz, vagy kezd el piálni.
– Mondjuk a kétnaponta kötelező drogteszt, amit a felügyelőtisztem csinál, vagy az, hogy ha mégis megtenném, öt évre kerülnék a sittre.
– Ezek jó érvek, de ha azt mondta volna, hogy mert nem akar visszaesni, az még hatásosabb lett volna.
– Lehet, de maga nem az a fajta, akit az adott szóval meg lehet győzni. De, ha ez megnyugtatja, eszemben sincs újra elkezdeni.
– Ok, de vannak bizonyos feltételeim. Egyelőre, próbaidőre jöhet. Minden reggel az asztalomra teszi a friss vizelet teszt eredményét, nem érdekel a hivatalos. Szúrópróba szerűen, bármikor levehetjük a vérét, további vizsgálatokhoz, és ha három hónapig nem lesz gond magával, akkor véglegesítem. Rendben?
– Igen.
– Akkor, reggel találkozunk.
– Köszönöm. – mosolygott a lány, majd elindult, de szemével végigfutotta a tüneteket a fehér táblán és megállt egy pillanatra. – Érdekes rejtvény. – mondta.
– Ötlet?
– Mit mutat az MR?
– Foreman épp EEG-t csinál, az MR majd utána.
– Nem hiszem, hogy okosabbak lesznek tőle.
– Miért?
– Egyik se fog mutatni semmit.
– Mi jár a helyes kis buksijában?
– Ha nem jönnek rá reggelig, akkor elmondom. – szívózott tovább.
– Jobbat mondok, ha nem árulja el, ne is jöjjön reggel!
– Á, szóval beveti a jól bevált zsarolást! Ok. A Kleine-Levyn eszükbe sem jutott?
– Dehogy nem, ki se tudom verni a fejemből….., amit tegnap is művelt velem álmomban! – bohóckodott House, mivel lövése nem volt, mire gondol 13. – Mi a bánatról beszél?
– Keressen rá a neten. Levyn, sima v és y. – kacsintott House-ra 13, majd kilépett a folyosóra.

Miután House megbizonyosodott, róla, hogy 13-nak igaza lehet-e, visszahívta a többieket és velük is megvitatta a dolgot. Persze azt nem kötötte az orrukra, hogy nem az ő ötlete volt, mert tudta, hogy akkor számtalan unalmas kérdésre kellett volna újabb hazugságokat kitalálnia, hogy titokban tartsa 13 eltűnésének valódi okát. Átbeszélték a fiú további kezelését, majd mivel munkaideje már rég lejárt, elindult haza.
Benyitott a házba és azonnal megcsapta a fülét egy ismerős funky dallam foszlánya. Elindult megkeresni a forrását, majd óvatosan belesett a konyhába. A látványtól, ami ott fogadta, a lélegzete is elakadt és szája mosolyra húzódott. Azonnal kutakodni kezdett elméjében, hogy látott-e valaha ennél szexibb dolgot, de nem igazán talált válaszra. Percekig csak figyelte, ahogy Lisa a mosogatónál áll és a zene ritmusára tekergeti a csípőjét, és dudorászik. Bizonyos részeknél pedig, úgy rázta a keze útjába kerülő poharakat, mint ha csak koktélt keverni készülne. House nem bírta tovább, nesztelenül mögé lépett, tenyereit a nő csípőjére csúsztatta és halkan a fülébe súgott.
– Abba ne hagyd! – majd finoman belecsókolt a nyakába.
Egyik kezével átkarolta a hasát, míg másikkal félrehúzta a haját és újabb csókokkal árasztotta el a tarkóját.
– Greg, mit csinálsz?
– Csak, amit már reggel óta tervezek.
– Akkor, ha lehet, bírd ki még egy kicsit, be akarom ezt fejezni. – ellenkezett Cuddy és próbált kiszabadulni az ölelésből.
– Nem hiszem, hogy képes leszel rá, miközben én ezt csinálom! – folytatta House, s közben tenyerét lassan végighúzva a derekán az ing alá tolta és elindult vele felfelé, míg másik kezével a nő fenekét masszírozta gyengéden.
– Ha ezt csinálod, valóban nehéz lesz, ezért most szépen kérlek, hogy ne csináld! – reagált a nő már picit ingerülten és kezével, Greg arcába löttyintett egy kevés vizet. – Talán ez majd lehűt egy picit. – tette hozzá.
– Most meg, mi a franc bajod van? – tört ki az indulat House-ból. – Csak kedves próbáltam lenni!
– Szerinted az kedvesség, hogy még szinte haza sem értél, máris nekem esel a konyhapulton? Ha szeretném, ha nem?
– Egyáltalán nem estem neked! Ha így lett volna, már a zuhany alatt állnék kielégülten. Amúgy meg napok óta nem volt se időnk, se energiánk egymásra és csak gondoltam neked is jólesne egy kis kényeztetés. És figyelembe véve a körülményeket, szerintem igenis kedves voltam! erre te telenyomod a képemet ezzel a szarral!
– Csak örülnék, ha nem akarnád mindig rám erőltetni az akaratodat!
– Tudod mit? Nem erőltetem, mosogass, ha azt jobban élvezed! Szarok rá! – fejezte be a mondandóját, majd beviharzott a menedék szobába és leült a zongora mögé.
Cuddy kikapcsolta a rádiót és néma csendben fejezte be a mosogatást. Dühös volt, de ha őszinte akart lenni, akkor legbelül érezte, hogy most egyiküknek sem volt teljesen igaza. Az utóbbi napokban tényleg összesűrűsödtek a teendőik, a kórházban és itthon is és valóban alig foglalkoztak egymással. Mindketten fáradtak voltak és tudta, hogy túlreagálta ezt a helyzetet, ahogy House is. Pedig tényleg jól esett neki a férfi kényeztetése, csak az időzítéssel volt problémája, egyszerűen nem volt ráhangolódva. Miután végzett az edényekkel, gondolta hagyja, hogy kicsit mindketten lehiggadjanak, inkább ő is elvonult, hogy kitalálja, hogy is csillapíthatná Greg dühét. Érezte, hogy egy „sajnálom” most nem lesz elég.
House épp egy közepes tempójú dalt játszott és elmélyülten figyelte a zongora billentyűit. Hallotta, ahogy kinyílt a szoba ajtaja, de nem nézett fel. Tudta, hogy Lisa az, és azt is sejtette, hogy miért jött, de elhatározta, hogy nem adja könnyem a bocsánatát. Viszont, ahogy néha áldás a perifériás látás, úgy ez esetben, inkább átok volt számára. Csak annyit látott a szeme sarkából, hogy Cuddy megáll a szoba közepén és ismét mozogni kezd a zenére, miközben szépen lassan, egyesével haladva, elkezdi kigombolni az ingét. A diagnoszta egyre nehezebben tudott a játékára koncentrálni, mivel egyre erősebb volt a kísértés, hogy tekintetét a ringatózó formás testre emelje. Ekkor a nő egy hanyag mozdulattal leejtette válláról az inget és miután az a földre hullott, lábával alányúlt és a zongora tetejére röptette. Nem mondom, hogy House elmosolyodott, ahhoz túlságosan is makacs volt, de szájának jobb szeglete azért minimálisan megemelkedett, és egy pillantásnyi idő alatt végignézett Cuddyn. Nem kellett volna. A gyönyörű test láttán azonnal vagy három hanggal arrébb ütött a zongorán és kis időre a ritmust is elveszítette. Vele ellentétben Lisa nem volt visszafogott, leplezetlenül vigyorgott, hisz ő is rögtön észrevette a kis bakit, amit az ő hatása váltott ki. Greg hirtelen gyorsított a zene tempóján és kihívóan nézett a nőre, mint ha csak azt mondaná: „Elég a lötyögésből, táncolj asszony!” Ennek meg is lett az eredménye. Cuddy is új ritmusba kezdett, hirtelen kigombolta a nadrágját, majd közelebb sétált a zongorához, hogy az eltakarja a rálátást a férfi elől és neki háttal tolta le magáról nagyon lassan. A diagnoszta agya úgy zakatolt, mint egy gyorsvonat, persze olyan, ami nem a M.Á.V kötelékében teljesít, hanem mondjuk, mint egy TGV. Az alig néhány perce érzett harag és levertség, mint mikor víz cseppen a forró serpenyőbe, egy szempillantás alatt elpárolgott. Helyükön, egyre erősebben áramlott szét a vágy a testében. Abbahagyta a játékot, oldalra fordult és karjain megtámaszkodva, picit hátradőlve várta, hogy erre, mit reagál Lisa. Aki úgy sétált oda hozzá, mint ha fejében még mindig szólna a zene. Talán így is volt. megállt Greg előtt, de az meg sem rezdült, csak jobb szemöldökét felhúzva, meredten nézett a szemébe. Cuddy elkezdte lehámozni róla az inget, majd a pólót, folyamatosan tartva a szemkontaktust. Ez a mámorítónak induló kényeztetés, kezdett gyötrő kínzássá alakulni mindkettejük részéről. Mégis még ezt a harcot is különösen élvezték. A végsőkig akarták hergelni, ingerelni a másikat, pedig már így is majd szétfeszítette őket a vágy. House szemöldöke olyan régóta volt felhúzott pozícióban, hogy Lisa lassan már félt, hogy esetleg úgy marad, ezért bevetette utolsó fegyverét. Anélkül, hogy félrenézett volna, kitapogatta Greg nadrágjának gombját, majd miután a cipzárral is megbirkózott, gyengéden ingerelni kezdte az alsónadrágján keresztül. A férfi ebben a pillanatban már érezte, hogy legyőzték. Fejét hátraejtette, lehunyta szemeit és fogai közt élesen szívta be a levegőt. Aztán váratlanul lefogta Lisa kezét és bosszúszomjas ábrázattal nézett rá.
– Most véged van, ugye tudod? Te szadista némber! – mondta és egy ellentmondást nem tűrő, heves csók közben a földre teperte.
A szinte már fájdalmasan hosszúra nyúlt előjáték után, olyan vehemenciával estek egymásnak, hogy még mielőtt ráérezhettek volna egymás ritmusára és kiélvezhették volna az együttlét örömeit, olyan intenzív gyönyörhullám járta át a testüket, amit csak valamiféle vad extázishoz tudtak hasonlítani. Legszívesebben felüvöltöttek volna, ám képtelenek voltak bármilyen hang megformálására. Csak hagyták magukban szétáramlani a hirtelen rájuk szakadt boldogság érzését.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..