Boldog Karácsonyt!

House indult haza a munkából. A nap teljesen kikészítette, fizikailag is. A lába szinte égett, de jeget csak otthonról tudott szerezni. Éppen lépett volna ki az ajtón, amikor egy nővér utána szólt.
– Doktor House! Jöjjön gyorsan!
– Nem várhat holnapig? – nyögött fel a férfi.
– Sürgős! – a nővér elég izgatottnak látszott, így hát a diagnoszta elindult a sürgősségire. Ahogy odaért, szinte megfagyott benne a vér. Két embert toltak be a kórházba. Két egymásra viszonylag jól hasonlító, negyven körüli nőt.
Az első hordágyon levő nő személyleírása szinte tökéletesen megegyezett Cuddyéval, így House kezdett megrémülni.

***

Tíz hosszú perc múlva a diagnoszta könyökig véres kézzel jött ki a műtőből, ahova a nőt időközben betolták. Nem tudott semmit tenni. A balesetet szenvedett nő december 23-án 22:46 perckor meghalt. House nem hitte el. Nem hitte el, hogy most őt is elveszti. Időközben elindult valahova, nem is nézte, hogy hova, csak ment. Amikor magához tért, Cuddy irodája előtt találta magát. A hely látványa csak még idegesebbé tette, és öklével egy hatalmasat csapott az üvegajtóra. Még mindig nem hitte el. A következő pillanatban egy jól ismert hangot hallott.
– House, azért az irodámat hagyd meg épen! – szólt rá az iroda tulajdonosa. A férfi, ha eddig nem volt eléggé az, most még jobban összezavarodott.
– De hát… a műtőben – mondta, majd leesett neki. – Én barom! – majd egy megkönnyebbült sóhajtás közepette beengedte a nőt az irodába. Legszívesebben megcsókolta volna, de – szerinte – azzal aláírta volna a halálos ítéletét. Így csak – még mindig megkönnyebbülten – elment haza.

***

Cuddy, ahogy beért a kórházba, egyből leugrott a hordágyról. Tulajdonképpen semmi baja nem volt pár zúzódáson kívül. Illetve, a fején volt egy nagyobb seb, de azt meg az ügyeletes orvos összevarrta. Próbálta felhívni magára House figyelmét, de a férfi el volt foglalva a másik nő újraélesztésével. Ahogy kiszabadulhatott a kórteremből, az irodája felé vette az irányt, ahol belebotlott a diagnosztába, aki éppen az ajtót csapkodta. Cuddy először nem értette, hogy mi van, de aztán rájött, amikor meglátta a férfi összezavarodott arcát. Akart neki mondani valamit, de mire összeszedte a gondolatait, House már elment. Csak bedőlt a kanapéra, és azon nyomban elaludt. Azaz, csak aludt volna, ha egy óra múlva nem ébred fel arra, hogy iszonyatosan fáj a feje. Bekapott egy fájdalomcsillapítót, majd, jobb híján, keresett egy kevésbé unalmas orvosi szaklapot. Hazamenni nem tudott, mert az eső még mindig ömlött, a kocsija valahol a város közepén volt ripityára törve, gyalogolni meg nem akart.
Másnap reggel a nővérek egy igen szürkés – vöröses árnyalatú igazgatót láthattak kimenni az épületből. Az eső még mindig szakadt, és Cuddynak még mindig nem volt mivel hazamennie. Ráadásul a karácsonyi hangulat is elhatalmasodott a környezetén. Pár nővér mikulássipkában dolgozott, aminek a betegek örültek, Lisa azonban nem. Csak még szánalmasabbnak érezte magát. Most a goromba mindenkivel hangulatába jutott el, de belül valósággal szenvedett.
„Ennyi lenne hát? Csak úgy feladom?” – morfondírozott magában, miközben egy gondolat fészkelte be magát a fejében. Eleinte nem tartotta jó ötletnek, de minél jobban befészkelte magát a gondolat a fejébe, Cuddy annál biztosabb volt benne, hogy az a jó döntés. Bár mikor el akart indulni, a magabiztossága egy pillanat alatt elszállt. Végül erőt vett magán, és elindult. Wilson a háta mögött éppen kérdezte volna, hogy ne vigye haza, de attól, hogy a nő pont az ellenkező irányba indult el, elállt a szava.
– Ööö… Cuddy! – szólt utána mégis.
– Mondd!
– Te a másik irányba laksz. És nem fogsz így megázni?
– Tudom, nem is haza megyek – Lisa az esős kérdésre nem reagált, egyértelmű volt, hogy elázik, mivel nem volt rajta más, csak egy szövetkabát, semmi sapka vagy kapucni.
– De akkor meg hova mész? – értetlenkedett Wilson.
– Szerinted? Boltba – rázta le Cuddy az akadékoskodó férfit, majd gyorsan elindult, mielőtt az még egy kérdést feltehett volna.
– De arra House lakik… – motyogta az onkológus, majd vigyorogva fordult meg.
„Sejtettem, hogy ezek nem bírják sokáig a másik nélkül” – gondolta, miközben odament a kocsijához.
Lisa eközben tovább vágtatott, bár már teljesen elázott. Tulajdonképpen most először kívánta azt, hogy az eső helyett essen hó. De csak azért is az eső szakadt. Ráadásul mintha még jobban rákezdett volna. Mire a nő odaért a lakás elé, a szó legszorosabb értelmében csavarni lehetett volna mindenéből a vizet. De nem csak az eső esett, még hideg is volt. Cuddy azt hitte, ott helyben fagy meg.
„Érdekes lenne, ha itt fagynék meg, mint egy jégtömb.” – vigyorodott el egy pillanatra, de a következő jeges fuvallat ráfagyasztotta a mosolyt. Az a bizonyos jégtömb kezdett valósággá válni. Gyorsan bekopogott, bár fogalma sem volt, hogy mit fog mondani. Idegesen bámulta a cipőorrát.

***

Kopp-kopp. – hallotta House, aki éppen TV-t nézett.
„Mi a fene?” – Majd megint. Eltartott neki egy darabig, amíg rájött, hogy az ajtótól jön a hang.
„De ki keres ilyenkor?” – morgott, majd kinyitotta az ajtót. Meglepődött.

– Hát te? – kérdezte az ajtóban ácsorgó Cuddytól, aki erre ijedten kapta fel a fejét.
– Ja, én csak… csak… – motyogta a nő, és láthatóan zavarban volt.
House-nak eközben majd’ megszakadt a szíve Cuddyért. A nő látványa most tényleg megrémisztette.
Nem csak a már szokásos fáradtságot látta rajta, hanem az a reménytelen tekintet, amivel nézett rá, a lelke legmélyéig hatolt. Abban a pillantásban benne volt az elmúlt évek összes fájdalma, keserűsége. A férfi csak nézte Lisát, de nem tudta, mit kéne tennie. Most döbbent rá, hogy mennyire hiányzott neki a nő közelsége az elmúlt hetekben. Hetekben? Több hónapja nem volt kettesben Cuddyval, amikor normálisan tudtak volna beszélni. Előbb House mayfieldi kiruccanása miatt, majd amiatt a seggfej nyomozó miatt.
„De most itt van!” – futott át a férfi agyán – ”De egyáltalán akarom én, hogy itt legyen?” – majd nagyon gyorsan elvetette a kételkedéseit. Hiányzott neki a nő. Nagyon is.
Sok mindent akart most mondani Cuddynak, de nem tudta szavakba önteni.
A csendet Lisa törte meg.
– Nem kellett volna ezt csinálnom – motyogta. Megint csend.
– Sajnálom! – motyogta még halkabban.
A diagnoszta még mindig némán állt az ajtóban. A nőn most a reménykedés látszott, de nem remény volt az, inkább félelem. Cuddy nagyon félt attól, hogy House elküldi. Ráadásul majd odafagyott, és elkezdett egy picit remegni, bár nem tehetett róla.
A férfi még mindig csak nézte Lisát anélkül, hogy megszólalt volna. A nő kezdett kétségbeesni.
– Nem mondasz semmit? – kérdezte kétségbeesetten, majd csalódottan fordult el, mikor a férfi utána szólt.
– Tiszta víz vagy – motyogta, mire Cuddy visszafordult, és kérdőn nézett rá. – És, ha jól látom, mindjárt idefagysz – próbált meg elmés lenni a férfi, de ezzel sikerült még egyet rúgnia a nőbe.
– Ne csináld ezt, kérlek! – nézett House-ra esdeklő szemekkel Lisa. A férfi tényleg nem akarta tovább bántani Cuddyt, de tanácstalan volt. Egyben volt biztos, abban, hogy a nő így ramatyul néz ki, és hogy ezen változtatni akart.
Lassan közelebb lépett Cuddyhoz. Az nagy szemekkel nézett fel rá. A férfi még közelebb lépett, bár még így is elég nagy távolság volt köztük. Megfogta Lisa kezét – rettentő hideg volt –, és magához húzta a nőt. Szorosan átölelte, és nem is akarta elengedni.

***

Cuddy már nem is figyelt arra, hogy mit csinál House, miután az kijelentette, hogy tiszta víz. Egyszerűen nem hitte el, hogy ez is befuccsolt, mint eddig szinte minden az életében, kivéve a karrierjét. Talán ha nem koncentrált volna annyira a munkájára, akkor most nem itt kint állna csurom vizesen, hanem bentről figyelné, hogyan futnak haza az utcáról az emberek. De nem így történt. Egyedül áll az ajtóban.
Arra eszmélt fel, hogy a férfi megfogta a kezét, és átölelte. Cuddy picit megkönnyebbült, miközben House nyaka köré fonta a karjait. Bár idegileg eddig bírta, és bármennyire próbálta nem elsírni magát, pár könnycsepp gördült le az arcán. Még közelebb húzódott a férfihez, és beletemette az arcát a mellkasába. House lágyan megpuszilta a homlokát, ami a nőnek többet jelentett a világ összes szavánál. Percekig álltak így, mire a diagnosztának leesett, hogy Cuddy tiszta víz, és hogy talán nem az ajtóban kéne állniuk.
– Menjünk be – javasolta halkan, mire Lisa könnyekben úszó szemekkel bólintott.
House a kanapéhoz vezette a nőt, aki picit magán kívül volt.
– Ööö – a diagnoszta megint tanácstalan volt – Szerzek valami száraz cuccot.

– Kösz. – szólalt meg Cuddy végül, de addigra már a férfi távolabb volt. Egy pár perc múlva egy adag száraz ruhával, meg vagy öt pokróccal a kezében tért vissza.
– Az minek? – csodálkozott a kanapén a nő.
– Pokrócnak. Mégis, minek? – vigyorodott el egy pillanatra House. Cuddy arcán hetek óta először valami mosolyféle futott át, majd felállt, és kiment átöltözni.
Amikor visszajött, a diagnoszta elcsodálkozott. Nem értette, hogy ez a nő hogy tud még ilyen szarráázottság után is ilyen dögös lenni. House elfordult, hogy ne látszódjon a vigyorgása. Szerencséjére Lisa nem vette észre, és visszament a nappaliba, a férfi meg ki a konyhába. Gondolta, ha már itt van a nő, összedob neki valamit. Úgyis olvasott egy jó kis receptet az egyik nap.
„Húsleves? Jól hangzik…” – gondolkodott, majd nekilátott. Egy fél óra múlva a leves főtt, és igen jó illatokat árasztott. House kiment a nappaliba, és egy picit lelkiismeretfurdalása volt, amiért csak úgy ott hagyta Cuddyt, de végül nem lett belőle semmi belőle. Lisa kényelmesen kinyújtotta a lábát a kanapén, és a férfi éppen akart volna ráteríteni egy adag pokrócot, amikor az megszólalt.
– Nem alszom… – motyogta, majd beleszagolt a levegőbe. – Hm… minek van ilyen jó illata?
– Húsleves – válaszolta House
– Mi?
– Húsleves.
– Jó, de az milyen azon kívül, hogy leves?
– Hát… voltál már kínai étteremben?
– Persze. Miért?
– Akkor ott nem fogsz ilyet kapni – viccelődött a diagnoszta – elvileg ez egy magyar kaja.
– Ááá, értem. De hogy jutott ez neked eszedbe? Mármint, nemhogy ott, még Európában sem jártál… – a férfi sejtelmesen mosolygott, mire Cuddynak gyanúsabb lett, hogy mégis. – …vagy igen?
– Nem, de az internet jó dolog. – vigyorodott el House
– Jajj, sejtettem. – mosolyodott el a nő, aminek a mellette ülő diagnoszta nagyon örült. Kimondottan szebb volt Cuddy így.
– Na, így mindjárt más. – nyugtázta a nő arcát House majd szó nélkül eldöntötte őt a kanapén, és ráterítette az összes pokrócot.
– Héj, arról nem volt szó, hogy halálra izzasztasz. – méltatlankodott az.
– Legalább méregtelenítesz. Különben is, az izzadás jót tesz a bőrnek. – majd House a nő fejcsóválásától kísérve visszatért a konyhába.
Négy órával, pár kanapélátogatással, és jónéhány káromkodással később a diagnoszta egy gőzölgő tál levessel ébresztette fel a kanapén alvó Cuddyt – persze csak miután jól megnézte annak minden pokrócok alól kilógó testrészét.
– Hahó! – szólt először halkan, majd mivel a nő erre nem ébredt fel, hangosabban szólt. – KAJA!
– Mi van, ki halt meg? – riadt fel Lisa a kiáltásra.
– Na végre. Hát, elvileg ez a húsleves. – nyújtotta oda House a tányért a nőnek.
– Jól néz ki… – kommentálta az, majd nekikezdtek. – És az íze se semmi – dícsérte a férfi főztét.
– Örülök, hogy ízlik. – szerénykedett House, de nem rejtette el jól, hogy mennyire meg van elégedve magával. Cuddy meg nem győzött elég hálásnak lenni neki. Az a gombóc a torkában kezdett feloldódni. Talán még van esélye. Talán még nem szúrta el teljesen. Lassan közelebb húzódott a várakozó szemekkel néző diagnosztához. Az még mindig várakozó szemekkel nézett. Cuddy magában feltette a kérdést, hogy jó ötlet-e, ha megcsókolja. Végül az igen mellett döntött, és utálta, hogy House csak ül mellette mosolyogva. Elég bizarr volt. Csak ültek egymás mellett, arra várva, hogy a másik csináljon valamit.
Lisa egyre jobban kezdte élvezni a helyzetet. Ez már hasonlított a régi csatáikra. Már direkt nem csinált semmit, kíváncsi volt, hogy a férfi mikor unja meg. Bár House is ugyan erre várt.
Végül egyszerre hajoltak egymás felé – emiatt majdnem lefejelték a másikat – és egyszerre csókolták meg egymást. Hosszú percekig voltak így. Cuddy akkor először érezte magát igazán biztonságban. House pedig… ő csak egyszerűen élvezte a nő társaságát.
– Mondtam én, hogy belém vagy zúgva – jelentette ki vigyorogva, de közben egy pillanatra sem engedte el a nőt.
– Mondtad? – értetlenkedett Lisa
– Na jó, lehet, hogy csak céloztam rá.
– Honnan sejtettem… És most? – kérdezte Cuddy
– Te nő, hogy tudsz folyamatosan a jövőn gondolkodni?
– Úgy értem… szombat délután van, és mi nem csinálunk semmit.
– Hááát… felőlem csinálhatunk mást is! – emelgette a szemöldökét House, mire Lisa önkéntelenül elvigyorodott. Erre a férfi megint csak kitörő örömmel reagált. – Héé, ez jó!
***
A nap többi része is így telt.
Este Cuddyra hirtelen rátört az aggódás Rachel miatt, és idegesen járt fel – alá a szobában, ami House-nak is szemet szúrt.
– Mi a baj? – kérdezte óvatosan a nőtől, aki még mindig járkált.
– Semmi, csak… haza kell mennem.
– Mi?
– Tényleg haza kell mennem! – szűrte a fogai közt Lisa
– Még mit nem?! Szerinted hagyom, hogy elmenj? – háborodott fel kedvesen House
– De Rachel…
– Rachel körül ott van a team – em, meg egy rakás nővér. – próbálta a férfi megnyugtatni Lisát. – Különben is, hova mennél még haza innen? Úgy értem, ezt is vehetjük úgy, mintha otthon lennél, nem? – folytatta halkan, de magabiztosan. Majd odasántikált az ablakban álló Cuddyhoz, és szorosan átölelte.
– Úgy látszik az idő is kedvez nekünk – konstatálta mosolyogva a nő, majd hozzásimult House – hoz, aki nagyon halkan súgta csak:
– Boldog Karácsonyt!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..