Emlékezetkiesés

A Princeton-Plainsboro kórház aulája zsúfolásig telt.
Ez volt az az este minden évben, amikor nem orvosok, nővérek és egyéb beosztásban lévő alkalmazottak voltak, hanem emberek, emberek, akik együtt örülnek egy újabb év elteltének.
Természetesen olyanok is voltak – akik pechükre – beosztásuk miatt nem élvezhették ezt az eseményt, de velük ilyenkor csak kevesen törődtek.

House az ideiglenesen felállított bárpultnál ücsörgött, tekintetével a tömeget fürkészte. Nem igazán volt oda az efféle felhajtásokért, inkább csak egy kötelező nyűgnek érezte. Kötelezőnek, hisz Cuddy kényszerítette a részvételre, mivel a kórház összes támogatója is megjelent ilyenkor, akiknek többsége mindig kíváncsi volt a nagyhírű diagnosztára.
Cuddy rendre be is mutatta nekik, ám House a legkülönbözőbb kifogásokkal hamar kimentette magát. Leggyakrabban csapata valamelyik tagja jelent meg ilyenkor, a „Dr. House, gond van az egyik beteggel” című műsort előadva.
Cuddy jól ismerte már ezt a trükköt, de ráhagyta a dolgot, mert tudta, ha nem így tesz, a mogorva doktor legrosszabb énjét hívja segítségül.

Kis idő elteltével Wilson csatlakozott hozzá, és egy darabig ő is szemlélődött, mint ha rá akarna jönni, mi játszódik le barátja fejében.

– House?
– Wilson! – köszöntötték egymást, a már megszokott módon.
– Nem gondolod, hogy akár szórakoztató is lehetne az este, ha esetleg leülnénk egy asztalhoz, ahol társaság van?
– Mitől lenne az szórakoztató? Unalmas emberek, szánalmas bájcsevegését hallgatni, miközben úgy teszel, mintha életed legjobb élménye lenne! Köszi de ezt a szórakozást most kihagyom.
– Szóval, inkább itt ülsz egyedül és bámulsz magad elé. Hm. Ez aztán a móka! Tudod mit? Csatlakozom, ha csak nem tartasz engem is túl unalmasnak.
– Ha nincs jobb dolgod!
– Mit iszol? – kérdezte Wilson, de már előre félt a választól.
– Ásványvizet. – felelte egyhangúan, közben folyamatosan egyetlen pontra fókuszált.
– Mióta iszol te ásványvizet whisky helyett? És mi a fenét bámulsz annyira?
House mutató ujjával Cuddy felé bökött.
– Még csak kilenc óra, Cuddy meg már a negyedik vodka martinit dönti le. Na, szerintem ez lesz jó móka. Szeretnék minden pillanatára emlékezni. Arról nem beszélve, ha túlságosan elázna, valakinek muszáj lesz megmentenie a seggét.
– Ő legalább jól érzi magát! Különben is mióta érdekel, mi történik másokkal? Ha csak az a más, nem Cuddy! Téged Cuddy érdekel!
– Jó ég, most elkezdesz analizálni ugye? Nem érdekel Cuddy!
– Ok. De ha mondjuk Cameron készülne kiütni magát, egy pillanatig se foglalkoznál vele.
– Kivéve, ha ő a főnököm, és másnap olyan rohadtul érzi majd magát, mint ahogy az valószínű, és akkor nem rajtad, vagy máson veri ezt le.
Velem fog szívózni egész nap, hogy ne a saját másnaposságával foglalkozzon. Amúgy meg, ha jól látom ez a Cameron ügy is folyamatban van. De neki ott van Chase, majd ő vigyáz a seggére.
– Látod, ez az! Cameronnak ott van Chase. Te az akarsz lenni Cuddy-nak, aki Chase Cameronnak!
– A kiskutyája? Még mit nem!
– Ez annyira romantikus! Ez jó dolog House!
Te leszel Cuddy Chase-e! – mondta jól kihangsúlyozva minden szót és teli torokból nevetni kezdett.
– Mondhatom ez aztán tényleg marha vicces. Nincs itt valamelyik könyvelő cafkád, mert akkor akár saját magadon is röhöghetnél. Vagy fecserészhetnétek mondjuk az ex-nejeidről.
– Te micsoda egy bunkó vagy! – mondta Wilson sértődötten és ott hagyta.
– Persze, mindig én vagyok a bunkó! – morgott House és szájába röppentett egy Vicodint.

Örült, hogy megszabadult Wilsontól, barátja ezúttal tényleg kihozta a sodrából. Bár érezte, hogy utolsó mondataival ő is túllőtt a célon. Pár percre elgondolkodott Wilson okfejtésén. Igazából, tényleg nincs különösebb oka rá, hogy törődjön főnökével. Túl sokáig azonban nem foglalkozott a kérdéssel, mert Cameron vészesen közeledett felé.

– Ne már! Miért nem tudnak engem békén hagyni, legalább ilyenkor?
– Önnek is üdv House! – mosolygott.
– Mit akar Cameron? Éppen nem vagyok partyképes. És Chase különben is féltékeny lenne! Még a végén behúz nekem, vagy ilyesmi. Tudja… ezek az Angolok kiszámíthatatlanok!
– De hisz Chase Ausztrál.
– Az gyakorlatilag tök mindegy!
– És Ő tudja, hogy nem akarok magától semmit.
– Már… Depi is vagyok emiatt. Ezért ülök itt csendes magányomban és azon tépelődöm mi tévő legyek szánalmas kis életemmel!? Na, ki vele, mit akar?!
– Wilson mondta, hogy jól jönne magának egy kis társaság. De úgy látom tévedett.
– Ó az a átkozott! Egyszer még tutira kinyírom! Ok. Söprés vissza a kiskutyájához, úgy látom nagyon elveszett maga nélkül! – mondta House, majd széles mosollyal az arcán biccentett Chase irányába.

Most, hogy Cameront is leszerelte, rájött, hogy idő közben szem elől tévesztette eredeti célpontját. Szemével végignézett a tömegen, de sehol sem látta a nőt. Belenyúlt zakója zsebébe, egy újabb szem tablettát keresve. Csalódottan húzta elő az üres dobozkát.
Lepattant bárszékéről, és elindult a lift felé. Irodájába sietett, az asztalfiókban lévő titkos készletéhez. Lerogyott foteljába, fejét hátradöntve, lehunyt szemmel várta a tabletta hatását.

Hirtelen csörömpölésre riadt fel.
Kinyitotta szemét és egy takarító állt előtte, teljes döbbenettel az arcán.

– Elnézést azt hittem már senki sincs az emeleten!
– Hinni a templomba kell öreg! – válaszolta flegmán. Korán van még a takarításhoz nem?
– De hiszen már fél kettő! – csodálkozott a férfi.

De House abban a pillanatban kislisszolt és ott hagyta.
Kiment az aula felett lévő galériára, bár biztos volt benne, hogy Cuddy már rég lelépett. Meglepődve látta, ahogy a nő egy asztalnál ül és be nem áll a szája. Ám azt is rögtön kiszúrta, hogy a társaság már nem a viccein, hanem magán Cuddy-n nevet. Beszállt a liftbe és lement a földszintre.
A vendégek többsége már hazament. Szinte már csak Cuddy asztalánál ültek.
House odalépett:

– Bocsika mindenki! De tipli van!
– Mi a fenét képzel magáról House? – kérdezte Cuddy mérgesen.
– Beszélnünk kell Dr. Cuddy! – válaszolt House, majd mélyen a nő szemébe nézve folytatta:
– Gond van az egyik beteggel!
A nő azonnal tudta, hogy House csak a többieket akarja eltüntetni az asztaltól.

– Elnézést uraim, de ez tényleg fontos lehet – szólt a vendégeknek, majd House felé fordult.
– Mire volt ez jó? Ha beszélgetni akart, miért nem ült le és kész? Miért kell mindenkit elüldöznie?
– Akart a fene beszélgetni, csak magát akartam kimenteni, mielőtt végleg hülyét csinál magából!
– Ezt meg hogy érti? Nagyon jól mulattunk!
– Igen, mindenki jól mulatott magán, ahogy totál piásan sziporkázik. De, ha gondolja visszahívom őket!
– Nem, nem. Tudja mit House? Inkább táncoljunk! – mondta egy illuminált mosoly kíséretében.
– Attól tartok ez nem fog menni! Amint feláll a székéről, véleményem szerint nem jut majd túl messzire. – mosolygott.
– Hova gondol, nincs semmi bajom!
– Addíg, amíg ül, valóban nincs de… folytatta volna, ha Cuddy nem szól közbe.
– Na, akkor ezt figyelje! Felpattant és elindult a terem közepe felé.

House érezte, hogy ennek nem lehet jó vége és szorosan a nő háta mögött követte. Szerencsére, mert a következő pillanatban Cuddy térdei megrogytak, és csak House lélekjelenlétén múlott, hogy nem terült ki a padlón.

– Jöjjön, haza viszem! – mondta a nőnek.
– A kabátom!?
– Más nem is érdekli? Üljön itt le, megkeresem. De nehogy nekem leforduljon a székről!
– Nagyon vicces, mondhatom! – reagált Cuddy.

House felsegítette a nő kabátját, majd lassú léptekkel elindultak a kocsi felé. Beszálltak és Cuddy rögtön el is aludt. A morcos Doki remekül szórakozott rajta. Arra gondolt, hogy ezzel a kis kalanddal, pár rendelésektől mentes hetet biztosan ki tud zsarolni magának.
Lassan Cuddy házához értek, House kinyitotta a nő oldalán az ajtót, aki még mindig aludt.

– Cuddy! Cuddy! – szólongatta.
– Mi történt? – riadt fel hirtelen.
– Ha én azt most elmesélném!? Jöjjön, bekísérem.
Ezzel megindultak az ajtó felé.
– Hol a kulcsa? – kérdezte.
– A táskámban. – mondta a nő reflexből.
– Oké. Csakhogy nincs magánál táska!
– House, nem mondja komolyan, hogy ott hagyta a táskámat! Azonnal vissza kell mennünk érte!
– Azt már nem!
– De, hogy jutok így be?
– Nem érdekel! Nem fogok még két órát kocsikázni, hogy a pihe-puha ágyában hajthassa álomra alkoholmámoros buksiját! Most pedig velem jön!
– Dehogy megyek! Nem képzeli, hogy magánál alszok, már csak az kéne!- tiltakozott Cuddy.
– Ahogy elnézem, ha itt hagyom az árok szélén, itt is remekül el lesz reggelig, leszámítva persze a talaj menti fagyot. Nos? Jön, vagy marad?
– De nem lehetne mégis…. – nyavajgott Cuddy, de a férfi azonnal leintette.
– Nézd, rohadtul fáradt vagyok. El hiheted, hogy nem fogok rád mászni, sőt ha akarod kint alszok a heverőn, csak menjünk már! – váltott tegezésre House.
– Rendben van, de semmi hátsó gondolat! Ne is próbálkozz!

Visszaszálltak a kocsiba és House házához hajtottak. Cuddy idő közben teljesen kifeküdt, a férfi alig bírta bevonszolni a házba. Megkönnyebbült, mikor végre letehette az ágyra. Melléült, hogy egy kis levegőhöz jusson. Nem bírta megállni nevetés nélkül. Eszébe jutott, hogy Cuddy az egészből semmire sem fog emlékezni, így akármit be tud majd mesélni neki, és ez a gondolat elégedettséggel töltötte el. Bevett még egy utolsó Vicodint, majd kisántikált a heverőjére.

House 11körül ébredt fel teljesen magától, amin kellőképp meg is lepődött. Lefőzött egy nagy adag jó erős kávét. Tudta, amint a nő felébred szüksége lesz rá. Benézett a hálószobába, Cuddy mozdulatlanul feküdt, szinte ugyanúgy, ahogy hajnalban letette őt.
Egyetlen életjele, mellkasának ritmusos mozgása volt. Melléfeküdt:

– Cuddy! Cuddy! – ébresztgette.
– Mi történt! – riadt fel a nő már megint.
– Déjá vu. – motyogta House.
– Maga hogy kerül ide? – Cuddy felült, körülnézett. Vagyis… én, hogy kerülök ide?
– Nem emlékszik semmire?
– Mire nem emlékszem?
– Pont, ahogy azt vártam. Gondolkodóba esett, hogy beadja-e Cuddy-nak, hogy micsoda vad és szenvedélyes orgián vannak túl, de látta rajta, hogy így is eléggé kétségbe van esve.
– Mennyit ittam az éjjel? – kérdezte Cuddy.
– A hat vodka martinira gondolsz, amivel indítottál, vagy az asztalon táncolás utáni mojitókra?
– Milyen tánc? Te jó ég!
– Nyugi csak vicceltem! De a piák számáról nem hazudtam, kicsit túlzásba vitted!
– Tudod mit? Inkább nem akarom tudni.

House behozta a két nagy bögre kávét és mindent elmesélt Cuddy-nak úgy, ahogy történt. A nő lassan megnyugodott. El sem tudta hinni, hogy House ilyen emberi is tud lenni. Szinte már vonzónak találta a férfi viselkedését. De mielőtt mélyebben elmerülhetett volna gondolataiban, telefoncsörgésre lettek figyelmesek.

– Nem veszed fel? Biztos bentről hívnak!
– Pont ezért nem veszem fel.
Cuddy értetlenül nézett.
– Mégis mi a fenét mondjak, Ó bocs, hogy nem mentem be, de Cuddy úgy elázott az éjjel, hogy hazahoztam és most őt ápolgatom? Ezt te sem akarhatod. Majd kitalálok valamit és visszahívom őket.
Ám ebben a pillanatban, már fel is kapta a telefont, majd megnyomta a kihangosító gombot.

– Itt a hihetetlenül zseniális Dr. House távgyógydája. Mit akarnak?
– House hol a fenében van, mindjárt egy óra? – hangzott a válasz.
– Bocsika! Tegnap teljesen eláztam, azt se tudom hogy kerültem haza. Bírják ki a mai napot nélkülem. Ha valami gáz van, beszéljék meg Cuddy-val! – kikacsintott a nőre.
– Az nem fog menni house, Ő sem jött be. Nem tudja, mi lehet vele?
– Ja, erről teljesen megfeledkeztem, együtt áztunk el. Itt fekszik mellettem még mindig ájultan a hajnali kis orgiánknak köszönhetően!
– Na persze, álmában house! – hallatszott a telefonból.
– Mégis honnan a francból tudjam, hol van? Biztos valamelyik támogatónak hálálkodik. Na, jó összeszedem magam és megyek. Ha lehet, addig ne öljenek meg senkit! Ezzel letette a telefont.
– Így biztos nem jönnek rá, hogy itt vagy. – mondta nevetve. Mivel te eltűntél, nekem muszáj bemennem. Érezd magad itthon, de ne piszkáld a gitáromat.
– Összeszedem magam és én is bemegyek veled.
– Na persze, az aztán nem lenne feltűnő, ha együtt érkeznénk! Megnézem minden rendben van-e, megkeresem a táskádat és már itt is vagyok. A lábam nem bír ki még egy éjszakát a heverőn. Te viszont nem jutsz haza a kulcsaid nélkül.
– Köszönöm House!

A férfi visszanézett és rámosolygott.

– Mármint, köszönöm, hogy nem éltél vissza a kialakult helyzettel!

House elővillantotta legádázabb vigyorát és így szólt:

– Mivel nem emlékszel semmire, ebben azért sosem lehetsz 100%-ig biztos! – majd nevetve otthagyta Cuddy-t.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..