Két pár, két gyerek

Már eltelt egy jó pár hét. A kórházban még mindig nem tudott senki semmit. Cuddy azt tervezte, hogy felveszi Melanie-t a kórházba.
– Hát örülök, hogy te vagy az új pszichiáterünk.
– Én is.
– A te irodád is az első emeleten van.
– Kösz, hogy elintézted az állást – hálálkodott.
– Ugyan, semmiség.
– Hát, akkor én megyek dolgozni, még úgyis találkozunk.

***

Wilson és House épp az onkológus irodájában beszélgettek.
– Szerinted, nem lenne jó ötlet így négyesben elmenni valahova a hétvégén? Melanie nemrég költözött ide, Cuddy pedig mindig dolgozik, még hétvégén is.
– Talán életedben először értelmeset is mondtál – töprengett Greg. James csak a szemét forgatta.
– Mehetnénk a tengerpartra.
– És ott mit csináljunk?
– Nem tudom, piknikezünk, beszélgetünk, ilyesmi.
– Az uncsi – nyávogott.
– Akkor mit akarsz?
– Aludjunk ott.
– Te teljesen megőrültél? – nézett értetlenkedően.
– Figyelj, viszünk ki hálózsákot meg ilyesmi, de nem vesszük elő, csak ha maradni akarnak.
– Igazad van.
– Mindig igazam van – egy újabb szemforgatás Wilosontól.
– Akkor ma elmondjuk nekik.
– Jó, és hozzunk kaját – kiabált vissza miközben kiment az ajtón.

***

Aznap este Lisa és Greg az asztalnál vacsoráztak. A férfi eléggé feszengett és ezt Cuddy is észrevette, de nem szólt. Vagy tíz perc telt el mire House kinyögte, amit akar.
– Mit csinálsz hétvégén?
– Nem tudom, miért? – direkt nem akarta azt mondani, hogy lehet, hogy dolgoznia a kell, mert kíváncsi volt rá, hova lyukad ki a végén.
– Szóval… Wilsonnal azt terveztük, hogy elmehetnénk valahova… négyesben.
– Ez egy fantasztikus ötlet, és hova megyünk?
– Ö… lemehetnék a partra.
– Oké. Gondolom Wilson majd beszél Melanie-val.
– Igen – megkönnyebbült.
Wilson is sikeresen rábeszélte Melt.

***

Másnap reggel House-ék korán keltek, ahogy Wilsonék is. A kórház parkolójában találkoztak.
– Sziasztok – köszönt vidáman az onkológus.
– Helló – köszönt Lisa is.
– Wilson, mit hoztál? – tért a lényegre House.
– Öm, kaját, plédet, üdítőt és… – egy sokat sejtő pillantás.
– Remek. Én is hoztam kaját, meg amit beszéltünk. Ja, és mályvacukrot, meg sört, meg elhoztam a dugi whiskym – mosolygott.
– Azért nem hoztam piát, mert tudtam, hogy te bőven fogsz hozni – csóválta a fejét James.
– Én elraktam egy üveg bort, meg poharakat – szólt Melanie.
– Én csak szúnyog- meg hangyairtót hoztam – mondott végre valamit Lisa is.
– Oké, akkor menjünk, ti mentek elöl – adta ki az utasítás az onkológus.

***

A parton egy olyan helyre telepedtek le, ahol közel volt a víz és volt egy tűzrakóhely is.
– Ez egy nyugodt hely – nyújtózkodott a pszichiáter.
– Igen, valóban – terítette le a plédet Lisa, nem túl nagy sikerrel.
– Segítsek? – ment mögé hirtelen Greg, elkapta a derekát, közel hajolt hozzá, és úgy morogta a fülébe a kérdését.
– A frászt hozod rám – fordította hátra a fejét és lopott egy gyors csókot.
– Mit hittél, mi az? – a mondat közben elindult a másik oldalra hogy segítsen a pokróccal.
– Kösz.
– Na, kipakoltuk a kocsit – vitte oda a Wilson pár az ennivalókat.
– Oké.

***

Este nyolc felé járhatott az idő, mikor Lisa libabőrös lett és összefonta maga előtt a karját.
– Háh, téged sem a pia, sem a tűz nem melegít! – csodálkozott Greg, zakóját levetette és a nő hátára, terítette.
– Ha nem tettél volna… – a mondatát a diagnoszta megint megszakította.
– Csak nehogy azt hidd, hogy megváltoztam – húzta magához a nőt.
– Tévedsz, nagyon sokat változtál – ellenkezett Wilson. – Múltkor lementél rendelni, önként – emelte ki az utolsó szót.
– De akkor amúgy is rendelnem kellett.
– Ez téged azelőtt nem érdekelt.
– Mi előtt?
– Azelőtt, hogy jártatok volna – magyarázta.
– Te is változtál, kevesebbet prédikálsz – mondta cinikusan.
– Ahelyett, hogy egymás agyát húzzátok, inkább játssz valamit! – szólt közbe az igazgatónő.
– Nincs itt a gitárom – értetlenkedett House.
– A hátsó ülésen – nevetett magában Cuddy.
– Te számító némber! – mondta kedvesen, miközben felállt és kivette az autóból a hangszert.
Egy klasszikus dallamot játszott.

***

Tíz óra elmúlt.
– Lassan menünk kéne – ásított nagyot Melanie.
– Egyetértek – Cuddy.
– Én viszont nem, maradhatnánk is – ellenkezett House.
– Szerintem is maradhatunk – állt barátja mellé Wilson.
– Ti nem fáztok? – kérdezték egyszerre a lányok.
– Nos, ezen lehet segíteni – szólt az onkológus, miközben egy sokat sejtő pillantást váltott barátjával. A két férfi elővette a hálózsákot. Tíz perc győzködés után rávették Lisáékat.

***

Már hajnali kettő is elmúlt, de a Huddy páros még mindig nem aludt el. House furcsán érezte magát, ahogy a csillagokat nézi. Mikor valaki azt mondta neki, hogy milyen szép és romantikus a csillagok alatt aludni vagy épp nézni a naplementét vagy a teliholdat, soha nem értette az ilyen embereket, hogy mi ilyen jó ebben. Egészen mostanáig. Ez a furcsa érzés két éve tört rá, mikor viszontlátta Stacyt, mert az visszajött a kórházba. De ez most annál is erősebb volt, úgy érezte, hogy beleszeretett főnökébe.
– Lisa? – fordult hozzá félénken.
– Hmm? – még ő sem aludt, fejét a férfi karjaira tette és felé fordult.
– Szeretlek – nem igazán várt választ. – Nem kell válaszolnod, csak el szerettem volna mondani.
Cuddyt ez az egy szó ébresztette rá arra, hogy mit is érez – most már teljesen biztos volt abban, hogy szereti.
– Én is. Én is szeretlek – mondta egészen halkan, miközben felült. Greg elmosolyodott, soha nem hitte volna, hogy hamarabb mondja ki. Lágyan és gyengéden megcsókolta. Wilsonék már javában aludtak.

***

Hétfő reggel volt. Cuddy mostanában elég rosszul érezte magát. Azt hitte, elkapott valamit, de mikor feltűnt neki, hogy nem jött meg, fogalma se volt, arról hogy, hogy mondja meg neki. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán örülne-e a dolognak.

***

Este Cuddy elég feszélyezve érezte magát.
– Jól vagy? Egész nap elég… furi voltál.
– Mert furcsa, elég furcsa napom volt.
– Hát oké – nem akarta tovább faggatni. Lisa sajnos néha túl érzékeny volt, és most is bűntudata lett, amiért hazudott a férfinak.
– Greg?
– Mondd!
– Igazából azért kerültelek, mert… – House azt hitte dobni akarja és eléggé megijedt, csak remélte hogy nem ez a szándéka. – Szóval, nem tudom, hogy mondjam el és azt se, hogy örülni fogsz-e vagy sem, de… terhes vagyok – mondta lassan és vontatottan. A férfi megkönnyebbült.
– Huh, én meg már azt hittem, szakítani akarsz… – ám csak ebben a pillanatban ért el az agyáig az, amit hallott.
– Mi van?
– Terhes vagyok.
– És ez biztos? – kérdezte kicsit ijedten. A nő a férfi hangleejtéséből azt hitte, hogy nem örül, ezért egy szó nélkül kiment a szobából.
– Francba – gondolta. Tudta, hogy megbántotta, ezért utánament.
– Hé, Lisa, ne csináld már! Tudod, hogy nem úgy gondoltam.
– Nem, nem tudom, hogy hogy gondoltad! – kiakadt.
– Jaj! Szeretlek és ezt te is, tudod, de hirtelen jött, és nem hinném, hogy mintaapa lennék – megfogta a kézét, és úgy mondta a szemébe.
– Szerinted tudnád szeretni? – a hangján hallatszott hogy őszinte választ vár.
– Miért ne? – mosolygott. Az igazgatónő a nyakába borult. – És mi lesz a kórházzal?
– Nem tudom. Másfél hónapig el tudom titkolni, de utána már látszani fog.
– És, ha beszélnél az igazgatótanáccsal, megkérnéd, hogy ne szóljanak senkinek? Wilson dönt helyetted az üléseken, és mindenről tájékoztat. A papírmunkát meg tudod csinálni itthon, és megkéred Melanie-t hogy a fontos orvosi dilemmákat meg ilyesmiket intézze el ő. Legalább nagyobb lesz az irodája.
– Szerinted így jó lesz? És, ha kérdezősködnének?
– Semmi közük hozzá, és megígérem, hogy jó kisfiú leszek.
– Rendben, holnap megbeszélem az igazgatótanáccsal, meg azt is, hogy mikortól nem megyek be.
– Rendben.

***

Másnap House korán bent volt. A csapat meg is lepődött.
– Maga már bent van? – nézett elkerekedett szemekkel Foreman.
– Mint látja… Wilson bent van?
– Nemrég érkezett. – Greg gyorsan felpattant és átviharzott barátja irodájába.

***

– Hogy-hogy ilyen korán?
– Beszélnünk kell – mondta komoly hangon.
– Ugye nem cseszted el a dolgokat Cuddyval?
– Nem, minden a legnagyobb rendben, talán túlságosan is. Na mindegy, a segítséged kéne.
– Mondd!
– Szóval, Cuddy terhes.
Mi? – a szemei úgy kidülledtek, hogy majdnem ki is estek.
– Igen, engem is legalább ilyen sokkhatásként ért… – barátja szakította meg a mondatot.
– De mégis hogyan?
– Jött a gólya… – forgatta a szemeit – Szerinted? Vagy részletekre is kíváncsi vagy? – James szörnyülködve nézett rá.
– Szóval, mit akarsz?
– A kórház még nem tudja, hogy együtt vagyunk és nem is akarjuk, hogy megtudják.
– Hát, ez kicsit nehéz lesz.
– Igen, Lisa beszél az igazgatótanáccsal, hogy ne járjon el a szájuk és, hogy majd otthonról csinálja a papírmunkát. És, ha megkérnéd Melanie-t, hogy az orvosi engedélyeket meg ilyesmiket intézze el, azt megköszönném. Legalább megkapja a főnök irodáját, és neked kéne dönteni az üléseken helyette is. De szinte mindig ugyanarra teszitek a voksotokat, szóval ez nem nagy kihívás.
– Oké.
– Kösz, Wilson.
– Szívesen.

***

Az onkológus persze elpletykálta Melnek a dolgot és rá is beszélte, arra hogy segítsen. Nem, mintha győzködni kellett volna. Utána egyből az igazgatónőhöz ment.
– Helló – köszönt nagy mosollyal.
– Greg elpletykálta, igaz?
– Igen, gratulálok – leült a nővel szemben.
– Köszönöm.
– Beszéltem Mellel.
– Tényleg nagyon hálás vagyok.

***

A kórházban minden a legnagyobb rendben volt, House az ígéretéhez híven jól viselkedett, nem csinált botrányt és még a rendeléseit is rendszeresen elvégezte. Az igazgatótanács sem pletykált, viszont ez nem volt igaz a nővérekre. Sokan azt beszélték, balesete volt, mások azt, hogy elköltözött. Cuddyék a vizsgálatokra a Princeton Generalba jártak. Aznap Cuddyék megtudták, hogy fiú lesz-e vagy lány. Két lehetséges név állt fenn: ha lány, Kate, ha fiú, Daniel.
House igazából azért szurkolt, hogy fiú legyen.
– És… – az ultrahangot elfordította egy kicsit – kisfiú – mosolygott a szülész orvos.
– Ez az! – kiáltott fel House. A nő kérdőn nézett rá. – Persze a másiknak is örültem volna – mondta zavartan. Ezt az ismeretlen doki is megmosolyogta. Hallott már a híres diagnosztáról, de ez a pillanat nem illett abba a képbe, amit meséltek róla.
Fél óra múlva már a kocsiban ültek.
– Akkor Daniel.
– Igen – mosolygott House boldogan.

***

Sok új ember jött dolgozni az elmúlt négy és fél év alatt. Cuddy visszazökkent a megszokott kerékvágásba és Wilsonnak és Melanie-nak is született egy gyönyörű kislánya, zöld szemű, szőke volt. Az Amy nevet kapta. Mikor Cuddy visszajött, akkor Mel már a hatodik hónapban volt. És a kórház inkább az ő kapcsolatukon csámcsogott. Általában úgy oldották meg a gyerekre vigyázást, hogy egy bébicsősz vigyázott a két gyerekre és hol az egyik lakásban, hol a másikban. A team is változott, Cameron felmondott, mert kapott egy jobb ajánlatot, és mert nem tudott House-szal dolgozni. Persze ez is a főnöke iránti érzései miatt volt, és mert folyton csak elutasítást kapott. House negyven emberből választott ki kettőt, elméletileg csak egy nőt kellett, volna, de House férfit akart ezért megegyeztek Cuddyval hogy egy nőt és egy férfit, vehet fel Foreman és Chase mellé. Azt a két bizonyos embert még nem jelölte ki. Jelenleg öt ember volt az előadóban.

***

– Foreman és Chase hazamehet. Mormon, Kutner és a Törtető Cafka itt marad és megfigyeli a beteget.
– És mi? – kérdezte Tizenhárom magára és Taubra mutatva.
– Maguk hazamehetnek.
– Ők miért mehetnek el? – háborodott fel Amber.
– Miért kéne öt ember ahhoz, hogy megfigyeljenek egy beteget? – kérdezte cinikusan.
– Ja mert az öt ember sok egy beteghez, de a három már nem? – kérdezte most már Cole – a Mormon – is, éllel a hangjában.
– Pontosan. De nem érek rá magukkal vitatkozni, mert én is megyek haza.

***

Még benézett barátjához is.
– Helló, te mikor szabadulsz innen?
– Nem tudom, még lesz egy műtétem, Melanie-nak meg még van egy csomó papírmunkája. Megkérhetnélek, hogy Amyt is fektesd le? – nézett boci szemekkel.
– Nem, úgy gondoltam, hogy miután Danny elaludt, tartunk egy pókerpartit, sört iszunk, és fent leszünk éjfélig – szólt modorához hűen.
– Jó, jó inkább menj! – küldte kifelé az irodájából az onkológua.

***

Mielőtt kiment volna a kórházból, benézett az igazgatónőhöz.
– Mikor jössz haza? – nem ment be teljesen, csak a fejét dugta be az ajtón.
– Nem tudom, szerintem hatra én is végzek.
– Rendben. Otthon találkozunk – egy utolsó mosoly és elment.

***

Dan épp a nappaliban nézte a tévét a bébicsősszel és Amyvel, mikor hallotta, hogy valami megáll a házuk előtt, és ennek a motornak olyan volt a hangja, mint az apja csodajárgányának. Egyből felpattant és az ajtóhoz szaladt.
– Apa! – ugrott a nyakába, mikor az említett belépett az ajtón.
– Szia, kisöreg! Remélem, nem készítettétek ki Tamyt. – mondta, miközben felvette és megsimogatta kisfiú fejét.
– Nem – Daniel nagyon ragaszkodó volt. Szorosan átölelte apja nyakát.
– Csak nem hiányoztam? – kérdezte mosolyogva, miközben tovább simogatta a hátát.
– De – ha House felvette, a gyerek szinte rögtön elálmosodott. Kicsiként csak úgy aludt el, ha Greg mellkasán feküdt.
Beljebb mentek a nappaliba, ahol a kislány és a tizennyolc év körüli lány üldögélt.
– Jó napot, Dr. House! – köszönt illedelmesen Tamy.
– Mondtam, hogy nyugodtan tegezz! – mosolygott biztatóan.
– Akkor én… – kezdte félénken.
– Péntek délután van. Menj készülődni az esti buliba!
– Köszönöm! – majd felvette a vékony tavaszi kabátját és elment.
– Apa mikor jön? – kérdezte szomorúan Amy.
– Apának még dolgoznia kell, de anyukád nemsokára érted jön, csak még van egy kis papírmunkája – nyugtatta meg a kis hölgyet. Egészen belerázódott ebbe az apaszerepbe.
– Rendben – mondta beletörődötten.
– És mi jót csináltatok ma? – érdeklődött kedvesen.
– Tamyvel játszottunk. És elmondta, mi az az iskolai előkészítő – mesélte lelkesen Dan.
– Hát, jó hogy elmondta, mert egy fél év múlva ti is mentek.
– És ott mit csinálunk? – kérdezték kíváncsian a kicsik.
– Hát, az már majdnem olyan, mint az iskola, csak még nem kaptok osztályzatot, megtanuljátok a számokat, betűket és néhány alapszót.
– És lesz osztályterem is meg minden?
– Hát persze, lesz tanár néni és másik tizenöt gyerek. Fiúk, lányok, lesznek új barátaitok.
– De az első nap nem fogunk ismerni senkit – nyafogott vékony hangján Amy.
– De, egymást ismeritek.
– Ez igaz – bólogatott Daniel.

***

Cuddy fél hétkor toppant be.
Anyu! – kiáltott Danny.
– Szia kicsim! – guggolt le a kisfiúhoz, hogy megpuszilhassa. – Hol van apu?
– A nappaliban, Amyvel.
– Rendben – ment tovább a nappaliba.
– Szia, Greg!
– Áh, épp itt volt az ideje – közelebb ment hozzá, hogy megcsókolhassa. Kicsit szenvedélyesebbre sikerült, mint tervezték. House szorosan magához húzta a derekánál fogva, Lisa pedig egyből a férfi nyaka köré fonta a kezét.
– Héj, elég lesz – nézett fel rájuk a fiuk.
– Oké – mosolyogtak egymásra, miközben összeérintették a homlokukat.

***

Melanie hamarabb végzett így el tudott menni a lányáért.
– Kinyitod? – kérdezte Lisa a férfitől.
– Ó – sóhajtott megadóan – rendben.
– Áh, szia, gyere be! – majd visszament a nappaliba, Mel követte.
– Amy, gyere, jött a mami! – szólt a kislánynak Cuddy, aki nagyon bele volt merülve a Dannyvel való játszásba.
– Megyek – futott az ajtóhoz. Ő is átölelte anyukáját.
– Menj, vedd fel a kabátod, köszönj el és menjünk!
– Oké – a kabátját Dan szobájában vette le, így visszament oda.
– Szia, Danny! – köszönt mosolyogva.
– Helló, Amy! – felállt, hogy ő is kikísérhesse kis barátját.

***

Miután a kislány elment, valami gyerekfilmet nézett, amiben egy fiú és a kutyája szerepelt. Cuddy a konyhában csinált, vacsorát. House pedig az asztalnál ült és egy MR-képet nézegetett.
– Szerinted az a folt ott egy tumor vagy csak elmozdult a beteg? – kérdezte elmélkedve Lisát.
– Had nézzem! – kérte el a képet, majd ő is jól megnézte. – Nem tudom.
– Ha csinálok egy biopsziát, majd kiderül.
Greg – nézett rá mindentudóan. – Holnap csinálsz még egy MR-t, és ha megint ott lesz az árnyék, pont ugyanott akkor majd csinálhatsz biopsziát.
– De… – tárta szét a kezét hitetlenkedve. A nő nem akart veszekedni, oldalasan az ölébe ült és mosolyogva ennyit mondott:
– Nincs semmi de!
– Igenis, Úrnőm! – mosolygott ő is, miközben gyengéden megcsókolta.
– Apa? – ment oda hozzájuk azzal a bizonyos hanglejtéssel, mikor szeretne valamit.
– Mit szeretnél? – tért a lényegre az anyja.
– Ö… egy.
– Egy? – kérdezték egyszerre, miközben mindketten vigyorogtak. Mindig megnevettette őket Daniel ezen félénksége. Sose volt szégyenlős, neki is nagy szája volt akárcsak az apjának. De, ha valami olyat szeretett volna, amit nagy valószínűséggel nem kaphat meg, akkor bizony félénkebb volt.
– Egy kutyát – mondta ki gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.
– És mégis hol tartanád a kutyát? – kérdezte Lisa egy kis gúnnyal a hangjában, de vigyázott, nehogy túl cinikus legyen és megbántsa imádott kisfiát.
– Hát, az udvaron – anya még mindig hitetlenkedve nézett Dannyre. – Apa, beszéld rá!
– Egy kutya sok felelősséggel jár – figyelmeztette Cuddy.
– És nagyon hasznos, megvédi a házat – érvelt, akárcsak az apja szokta.
– Igen, és szétszarja az udvart, kikaparja a virágaimat, stb.
– De meg lehet tanítani. Igaz apa? – mindig az apját kérdezte, mert ő engedékenyebb volt. És általában ő győzte meg anyukáját.
– Majd még megbeszéljük, oké?
– Oké.

***

Már éjfél is elmúlt, House zihálva esett vissza az ágyra.
– Nem tarthatunk kutyát – jelentette ki szintén még zihálva a nő.
– Egy kutyára gondoltál, miközben szexeltünk? – nézett értetlenül.
– Jaj, dehogy, ez most jutott az eszembe. Eddig nem igen gondolkoztam – bújt közelebb a diagnosztához.
– Oké. Amúgy, ha jobban belegondolsz, a kutyát meg lehet tanítani kölyök korában. Vannak kutyaiskolák.
– Kinek van ideje elmenni oda? Örülök, ha hatkor elszabadulok, és veletek lehetek.
– A bébicsősszel mennének, Tamynek van jogsija. És legalább nem unatkoznak itthon, kimozdulnak egy kicsit.
– A kiskutyák tanulnak a legkönnyebben, és míg kicsi addig mindig figyelni kellene rá, és a házban kéne, hogy legyen, mert rosszabbak, mint egy gyerek, félnek.
– Ahhoz képest, hogy nem szereted a kutyákat, elég jól értesz hozzájuk.
– A húgomnak van kutyája és ő mesélte.
– A törődést meg tudnánk oldani.
– Ez nem olyan, mint egy ruha, amit, hogyha nem tetszik, visszaviszel.
– Tudom.
– Szerinted élvezné, ha valakiért felelősséget vállalhat? – nézett rá komolyan.
– Na látod, még Dan is tanulhatna.
– Oké, belemegyek, de ha szétszarik mindent az udvaron vagy a lakásban, ti takarítotok utána.
– Igenis, mami – mondta legkisfiúsabb hangján. Cuddy egy gyors csókot nyomott a szájára, majd elaludtak.

***

Reggel, mint mindig Danny átment az anyjáék szobájába és bebújt középre. Ott vissza is aludt.
Úgy fél hét lehetett, mikor megszólalt Cuddy csipogója.
– Hm – morgott Lisa, miközben a polcról elvette a csipogóját és megnézte.
– Mi az? – ült fel Dan.
– Be kell mennem.
– Mi történt? – kérdezte House is, még mindig csukott szemmel.
– A beteged leugrott a korlátról, mert nem volt magánál – nagy nehezen feltápászkodott és átvánszorgott a fürdőszobába. Fél óra múlva el is készült, a fiúk még mindig az ágyban feküdtek.
– Szia, Danny! – köszönt kisfiának és egy puszit adott az arcára.
– Szia, Mami! – Lisa átment az ágy másik oldalára és megcsókolta Greget.
– Azért te se sokáig lustálkodj, és ma neked kell átvinned Dant Wilsonékhoz.
– Rendben.

VÉGE A HARMADIK RÉSZNEK

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..