Egyetemi évek

Írta Lori

Több mint húsz évvel ezelőtt ugyanúgy beköszöntött az ősz, ahogy szokott, a két félszigeten elterülő Michigan állambeli, Ann Arbor városába is. Kellemes, huszonöt fok körüli meleg volt, az ég gyönyörű kékjét hófehér cumulus felhők díszítették. A nap sugarai szikrázóan sütöttek és az enyhe, lágy szellő csak néha borzolta meg a fák dús lombjait. A nyár és a nyaralás időszaka sok ember számára már befejeződött ez idő tájt.
Szeptember második hetében a Michigan Egyetem környékén is nagy volt a sürgés – forgás, fiatal fiúk és lányok könyvekkel és füzetekkel a hónuk alatt igyekeztek a hatalmas területen elterülő épület felé. Volt, aki sietős léptekkel a gondozott zöld pázsiton vágott keresztül és volt, aki a kikövezett utat választotta. Az egyetemi parkban gyönyörű fákat lehetett találni és a tanulóknak ülőhelyet biztosító fapadokat. De sokan inkább, a jó időben, a csodálatos zöld füvön elterülve időztek. Tanultak, – persze ezt most még nem kellett – vagy csak egyszerűen heverésztek.
Egy fiatal, feltűnően csinos lány és kollégiumi szobatársa ezen a szeptemberi napon kezdték meg tanulmányaikat a Michigan Egyetem orvosi karán. A kikövezett úton indultak el a bejárat felé. Mindketten nagyon izgatottak voltak, az első nap miatt. Lábukat sietősen szedve mentek, a szívük olyan hevesen kalapált, hogy néhol még a torkukban is érezték annak dobogását. A két lány fejében az járt, hogy „ezt el sem hiszem, el sem hiszem, hogy itt vagyok”. Végre elérték a bejáratot és beléptek az épület tágas aulájába, ahol rengeteg fiatal összegyűlt már – mindegyik évfolyamból. A legtöbb diák figyelmen kívül hagyta az érkezésüket, persze miért is kellett volna, hogy bárki is üdvözölje őket. Néhány diák azonban felfigyelt rájuk, mikor megérkeztek. Az egyik lány különösen felkeltette a férfiak figyelmét, de a lányok többsége is alaposan végigmérte. Gyönyörű, hullámos, derékig érő barna haja és kifogástalan alakja volt, hosszú lábai, amik kilógtak a szoknyából, szinte mágnesként vonzották a tekinteteket. A másik lány teljesen átlagos kinézettel bírt és rá szinte a kutya sem figyelt. Az egyik harmadéves fiú odament hozzájuk, magára hagyva két legjobb haverját és udvariasan bemutatkozott a hölgyeknek.
– Sziasztok, John Walters vagyok. Gondolom, újak vagytok, ezért ha megengeditek, akkor szívesen állok rendelkezésetekre, bármiben. Például körbevezethetlek titeket, bár már biztos szétnéztetek korábban, de talán nem elég alaposan.
– Helló, John. Én Lisa vagyok, Lisa Cuddy – majd illedelmesen nyújtotta a kezét. A fiú nem tudott betelni a látvánnyal, le sem tudta venni a szemét erről a gyönyörűségről. Újra és újra, szinte már zavarba ejtően futatta szemeit a lányon, a feje tetejétől egészen a cipője orra hegyéig. – Hát, az igazán klassz lenne, ha te lennél az idegenvezetőnk.
– Lisa, nagyon örülök, hogy megismerhettelek. De azt hiszem, inkább gyönyörűségnek fognak hívni.
– Inkább maradjunk a Lisánál. Ő pedig itt Nicole Travis – szája sarka egy apró mosolyra görbült és megragadta a lakótársa kezét és megragadva a lakótársa kezét odarántotta maga mellé.
– Helló, Nicole! – a lány elég bugyután vigyorgott a fiúra. – Nos, akkor mivel kezdjük? – de ezt a kérdést már inkább csak Lisának tette fel.
– Nem is tudom. Minket minden érdekel, igaz, Nicole? – a leendő szobatárs csak némán bólogatott. – De a legfontosabb, hogy megmutasd, hogy hol lesz a következő óránk.
– Oké, ahogy parancsolod! Egyébként egy nap nem lesz elég, hogy mindent megmutassak nektek – elindultak a srác vezetésével az előadóterem felé. John próbált mindvégig Lisa közelében maradni, a másik lányt kiszorítva mellőle. Megmutatta, hogy hol lesz a nap folyamán órájuk és még mindazt, ami fontos és éppen útba esett. Igyekezett minden lényeges információt megosztani a két hölggyel az iskoláról, tanárokról, vizsgákról, egy – két hírhedt tanulóról és minden egyébről, ami belefért.
– John, nagyon szépen köszönjük a navigációt! – mondta a fiúnak, a társaságában teljesen feloldódott, zavarát levetkőző Nicole.
– Kedves tőled, hogy ennyi mindent megmutattál és elmondtál nekünk. Lehet, hogy nem sok harmadéves vette volna erre a fáradtságot. Köszönjük!
– Igazán nincs mit! Neked, – csak Lisa járt a fejében, de gyorsan helyesbített – illetve nektek bármikor, bármiben állok a rendelkezésetekre. Csak szóljatok, ha kell valami! Akkor később látjuk egymást! – köszönt el a lányoktól, hagyva őket órára menni. A barátaihoz visszatérve megvitatták az eseményeket és a két lány „adottságait”. A másik két srác is remekül megfigyelte a két nőt, akikhez barátjuk odament.
– Te, az a hosszú barna hajú egész jó csaj – jegyezte meg Henry, az egyik jómódú és befolyásos barát.
– Én is őt szúrtam ki magamnak. Szerintem jó úton haladok afelé, hogy megkaphassam. Már biztos csak pozitív vélemény alakult ki rólam benne. Tuti elragadó fickónak tart.
– Egész biztos – nevette el magát Sam, a harmadik barát. – Figyelj, azért még ne bízd el magad! Nem ismered. Ha esetleg van barátja, amire akár mérget is vennék, akkor már nem lesz olyan könnyű eset.
– Megoldom, az enyém lesz és akár még a csajom is lehet.
A két lány is, amíg az előadóban vártak arra, hogy elkezdődjön az órájuk, megvitatták a készséges fiatalemberrel kapcsolatos észrevételeiket.
– Legalább ez a srác segített nekünk, például idetalálni, és nem kellett szerencsétlenkedve keresgélnünk.
– Nagyon rendes volt és milyen helyes – mondta ragyogó tekintettel Nicole, akinek láthatóan nagyon bejött az a helyes fickó. Őt már sikerült is levennie a lábáról.
– Ja.
– Csak ennyit tudsz mondani, hogy „ja”?
– Miért, mit kéne mondanom? De szép kék szemei vannak?
– Barna szemei vannak – válaszolta csalódottan a lány. Újdonsült barátnője még ezt sem látta meg annál a fiúnál, aki nagyon megtetszett neki, hogy milyen színű a szeme.
– Várjunk csak, megtetszett neked? – kérdezte fülig érő mosollyal Lisa.
– Helyes srác. Kár, hogy észre sem vett egész idő alatt. A lényeg, hogy te láthatóan nagyon bejössz neki.
– Ugyan már, hülyeségeket beszélsz! Azzal kapcsolatban is, amit arról mondtál, hogy téged észre sem vett és arról is, hogy én bejönnék neki. Szerintem vele ne is foglalkozzunk! Nézz szét a teremben! Itt is vannak jóképű fiúk, ha mindenképp szeretnél valakit. Bár már első nap…
– Ne izélj már! Most John tetszett meg és kész.
Majd a roppant érdekes beszélgetést be kellett fejezniük, amikor megérkezett az órát tartó professzor. Az egyetemi éveknek az első napja és az első órája volt. A két lány csendben és érdeklődve figyelte a lehengerlő előadást, igyekeztek nagyon koncentrálni és mindent első hallásra az agyukba vésni. A nap nagyon gyorsan eltelt számukra és mielőtt még elindultak volna a kollégiumba, kicsit szétnéztek az épületben. Másfél óra elteltével összetalálkoztak a jóképű és segítőkész Johnnal.
– Helló, lányok! Na, milyen volt az első nap? – kérdezősködött érdeklődve a fiú.
– Szerintem szuper volt! – válaszolta határtalan lelkesedéssel Nicole, de ez a lelkesedés Johnnak is szólt. – Legalábbis a mai nappal minden rendben volt – igyekezett a srác szemeibe mélyen belenézni, de ő inkább kerülte a szemkontaktust.
– Már kajáltatok?
– Én még nem ettem ma semmit, bár reggel elég ideges voltam a mai nap miatt és semmi nem csúszott volna le a torkomon – Lisa csak mosolyogva csóválta a fejét, látva a lány elszántságát, hogy a fiúval lehessen.
– Lisa, velünk tartasz? – a srác nagyon bízott benne, hogy ő is igent mond és ezzel a másikkal nem kell égetnie magát. Ő és egy ilyen… Bár Nicole sem volt csúnya, de ő inkább tartozott az átlagos kategóriába és egyáltalán nem bírt olyan „kiegészítőkkel”, mint Lisa. Ha Cuddy nem lett volna ott, akkor soha nem tette volna fel a kérdést.
– Nem, köszönöm, én most kihagynám. De menjetek csak nyugodtan! Jó étvágyat! – sarkon fordult és mosolyogva elindult. A fiú elég mérges és dühös lett, de nem mondhatta Nicole – nak, hogy most, hogy Lisa elment, nem áll a meghívás. Nem volt szabad itt elszúrnia, mert a csaj, ha elmondja, hogy ő valóban milyen bunkó, akkor pláne csökkennének az esélyei a kiszemelt lánynál. Zavartan mosolygott Nicolera, majd elindult vele a menza felé. Ekkor döbbent rá, hogy nem is volt olyan rossz ötlet ez a meghívás és azzal sincs gond, hogy Lisa lemondta. Így legalább kifaggathatja ezt a leányzót, összebarátkozhat vele és később is bármit kiszedhet majd belőle a barátnőjével kapcsolatban.
Szép lassan teltek a napok, hetek, hónapok és végül egy félév is elment a tanévből. Lisa és Nicole számára zökkenőmentesnek bizonyult az egyetem, minden eddigi akadályt sikeresen vettek. Igyekeztek mindenben helytállni és másokkal ellentétben a szórakozás helyett inkább a tanulást választották. A félév alatt rengeteg ismerőst, havert szereztek maguknak. Ám elhatározták, hogy mostantól minden más lesz és többet fognak szórakozni, nem szólhat minden csak a tanulásról. John, a harmadéves „segítőkész” fiú továbbra is sok időt töltött a lányok társaságában, még mindig reménykedve Lisa felcsípésében. Minden eddigi kísérlete kudarcba fulladt, több lánnyal is szórakozott, de ez a megközelíthetetlennek tűnő szépség mindenkinél jobban érdekelte. Nicole felhagyott a srác becserkészésével, megunta, hogy John állandóan csak barátnőjével van elfoglalva és mindig csak róla kérdezgeti. Nyilvánvalóvá tette számára, hogy ő soha nem fogja érdekelni, szobatársával ellentétben, így Sammel kezdett randizgatni.
Az étkezőben sem hagyták magukra a lányokat, mindig melléjük huppantak.
– Remélem, nem baj, ha mi is csatlakozunk – John és Sam barátja már ültek is a lányok mellé.
– Üljetek csak le! – invitálta szerelmét és annak barátját Nicole.
– Figyelj John!
– Mondd, szépségem!
– Ki az a magas, barna hajú srác az utolsó asztalnál, aki pont az asztal jobb szélénél ül? – s Lisa le sem vette a szemét arról a jóképű fiúról.
– Ő Gregory House. Tudod, már meséltem róla is. Az évfolyamtársunk.
– Ő az? Amúgy, már mástól is hallottam róla.
– Igen, ő az. Elég érdekes figura, de ahhoz kétség sem fér, hogy tényleg tud valamit.
– Én is olyasmit hallottam róla, hogy egy zseni – mindvégig a másik asztalhoz bámult.
– Na, azért ne túlozzunk!
Lisa nagyon kíváncsi volt House-ra és nem tudta, hogy mi módon kerülhetne a közelébe, legalábbis hogy vonhatná magára a figyelmét. Akárhányszor felbukkant a srác a közelében, le sem tudta róla venni a szemét. Érdekelte ez a jóképű, őrült zseni.

A következő félév is gyorsan elment az első tanévből, észrevétlen a nyár is elrepült és már az újabb tanév kezdődött. Lisa és Nicole számára hihetetlen volt, hogy már másodéves orvostanhallgatók. S most nem ők az újak, akik nem ismernek semmit, senkit, ők már magabiztosan mozogtak az egyetem falain belül. Már nem szorultak senki segítségére és útbaigazítására. Lisa eltökélt szándéka volt, hogy még ebben a tanévben bizony megismerkedik a legendás Gregory House-szal. Nemcsak mint férfi érdekelte, hanem a tudása is. Teljesen lenyűgözte a férfi, egy az egyben. Még nem tudta, hogy hogyan, de azt igen, hogy mindent el fog követni, hogy összeismerkedjen vele. Nyomozásba is kezdett, hogy mikor milyen órái vannak House-nak, és eldöntötte, hogy amikor ezek nem kereszteződnek az övéivel, akkor ellátogat Gregory órájára. De a megvalósítandó ismerkedési ötletek egyelőre csak a fejében léteztek.

Az ebédlőben üldögélő Lisa mellé a barátnője lépett és helyet foglalt vele szemben.
– Mi ez a sportos hacuka rajtad?
– Gondoltam megnézhetnénk a lacrosse mérkőzést a sportpályán – nagyon jól tudta, hogy ott lesz alkalma arra, hogy észrevétlenül figyelhesse House-t, aki szintén nagyon kedvelte ezt a sportot, sőt azelőtt ő is űzte.
– Ez most komoly? – húzta a száját a sportprogram hallatán Nicole. – Én minden sportot utálok – mondta a lány kislányos nyávogással.
– Jól van, akkor Rebecca vagy Jennifer majd biztos velem jön, neked nem kell velem tartanod – már szinte minden évfolyamból szerzett magának különböző érdeklődési körrel megáldott ismerősöket. – Jól sejtem, hogy valójában Sam áll annak a hátterében, hogy inkább kihagyod ezt a programot? – erre Nicole sejtelmesen mosolyogni kezdett és Lisa mindent értett.
– Ne haragudj! Legközelebb ígérem, hogy veled tartok.
– Ugyan már, miért haragudnék ezért? Ez a szerelem – jegyezte meg egy sejtelmes mosoly kíséretében.
– John is örömmel elkísérne szerintem, nagyon odavan érted. Tényleg nem értelek ám. Egy ilyen helyes és rendes fiú nem érdekel téged.
– Jézusom! Már megint témánál vagyunk. Na, akkor én megyek is és megkérdezem a csajokat, hogy jönnek – e, ha már te nem akarsz – felállt az asztaltól és sietősen elindult.
Jennifer, a harmadéves, szőke s szintén dekoratív lány vele tartott meccset nézni, így nem kellett egyedül mennie. Lisa tekintetével rögtön Gregory House-t kezdte keresni, de szinte pillanatokon belül meg is találta és tőle jó pár sorral hátrébb foglaltak helyet. A két csinos lány megjelenésével vonzotta a kíváncsi tekinteteket. A meccs kezdete előtt pár elismerő füttyöt ők is kaptak, de nem törődtek ezekkel a megnyilvánulásokkal. A mérkőzés kezdetét vette, de Lisa elég sokszor más felé tekintgetett és nem a pályára. A szünetben nem mozdultak el a helyükről. A huszonnégyes mezt viselő játékos; David, ahogy szemeivel végigpásztázott a nézőkön, bizony ő is elábrándozott kissé, amikor meglátta a két csinos hölgyeményt a nézőtéren. Jennifert már ismerte a nem túl előnyös tulajdonságairól is, de a másik lányt még nem, akit már máskor is megnézett magának a folyosón, az étkezdében és ahol még megfordult.
Lisa különös érdekes jelenetnek volt szemtanúja. Az őt annyira érdeklő férfi a meccs szünetében egy pompom lánnyal csókolózott a pálya szélén. Megbökte Jent és kérdezősködni kezdett.
– Ki az a csaj ott? – majd ujjával a csókolózó pár felé mutatott.
– Ő, Jessica Smiths.
– Ők együtt járnak?
– Na, látod ez jó kérdés. Hol együtt vannak, hol külön. Most ahogy látom, éppen együtt, de jövő héten talán külön. Ez a csaj még nálam is rosszabb és lököttebb. Odanézz, David nem téged figyel?
– Ki az a David?
– Ha lenézel a pálya szélére, a huszonnégyes mezben megtalálod.
David a meccs után odament Lisáékhoz és szerette volna meghívni őket egy colára, de visszautasították a meghívást. House pedig még csak feléjük sem nézett, annyira el volt foglalva a barátnőjével.
Másnap Cuddy beosont arra az órára, amit az élő legenda is előszeretettel látogatott, de neki is hasznos volt ez és nemcsak a férfire figyelt a leghátsó sorból. A professzor előadása nagy hatással volt rá, igazán élvezetesen és érdeklődést kiváltva tudott anyagot leadni a hallgatóknak. Így Lisa már nemcsak a nagy tudású fickó miatt járt az órára, hanem azért is, mert érdekelte. Jövőre úgyis az kötelező tantárgyai között szerepel majd ez is. Még egy ideig csak a leghátsó sorból figyelt érdeklődve, de később közelebb merészkedett. Mintha nem tudta volna, hogy House hol szokott ülni, lehuppant az ő helyére. Így mindenképp szólni fog hozzá. Amit hallott róla, abból már tudta, hogy nagy valószínűséggel nem fogja szó nélkül hagyni, hogy az ő székére ült. Lisa már rég bent ült az előadóban, amikor az óra kezdete előtt öt perccel a zseni is megérkezett. Már az ajtóban kiszúrta, hogy bizony elfoglalták az ülőhelyét. Szúrós pillantásokat vetve indult el a lépcsőn, közeledve a székbitorló felé. Mikor odaért megbökte a lány vállát.
– Figyi, ez itt az én helyem – mondta gátlástalanul és rezzenéstelen arccal. Mikor Lisa felállt, gondolta, hogy nyert ügye van, most megkapja, ami az övé. – Jó kislány! – jegyezte meg gúnyosan, de nem számított arra, hogy a lány nem hagyja magát és szembeszáll vele. Lisa felállt ugyan, de esze ágában sem volt átadni a frissen szerzett helyét. A széket alaposan szemügyre vette, a támláját, az ülőkéjét, majd megszólalt:
– Érdekes, én nem látok rajta nevet. Így senkié, nem igaz? – majd egy pimasz vigyor kíséretében visszaült. A jóképű srác végigmérte a lányt tetőtől talpig és ő is jó nőnek könyvelte el magában, akinek még erotikus kisugárzása is van.
– S ha csak egy székkel arrébb vinnéd a formás popsidat?
– Nekem itt is nagyon megfelel. De ha gondolod, beengedlek.
– Jól van, akkor engedj! Miss Popó – a lány csak vigyorgott a férfi ezen megjegyzésén. Már jól tudta, hogy milyen.
Aznap többet nem is szóltak egymáshoz. Cuddy nem csalódott, nem is gondolta, hogy a férfi szó nélkül belemegy, hogy a helyén üljön. A legközelebbi alkalommal House korábban érkezett, de ismét a másik székkel kellett beérnie, de már nem mondott rá semmit. Elhatározta, hogy korábban fog menni órára és visszaszerzi a helyét. Néha sikerült is neki a visszafoglalás, de hol az egyik, hol a másik volt a nyertes ebben a székért vívott csatában. Már egész hozzászoktak ehhez a kis versenyükhöz és élvezték is, aki gyorsabbnak bizonyult pimasz vigyorral díjazta a későn érkezőt.
Lisa egy nap teljesen ledöbbent, amikor meglátta, hogy John éppen House – szal társalog, pár haver társaságában és egy – két lány is akadt köztük. „Ezek jóban vannak?” – villant fel az agyában és Nicole társaságában közelebb merészkedett. Tudta, hogy nem fog zavarni, ha odamegy egy kitalált indokkal, hisz John nagy népszerűségnek örvendett és köztudottan teljesen oda volt érte. De a barátnőjének már cseppet sem tetszett, amikor meglátta a célirányt és próbálta visszatartani a barátnőjét.
– Lisa, ugye nem akarsz odamenni?
– Oda is megyünk. Van ezzel valami gond?
– Nekem nem hiszem, hogy örülnének, inkább nem megyek. Amúgy én sem bírom őket, már akiket ismerek közülük.
– Nem érdekel. Velem jössz és kész – s már a padhoz is értek, ahol a kis társaság elhelyezkedett. John nagyon örült ennek, és fülig érő vigyorral és két hatalmas puszival köszöntötte Lisát.
– Gyere, bemutatok neked valakit, akit talán még nem ismersz személyesen! – megragadta a lány karját és House elé ráncigálta. – Ő itt a világhírnévnek örvendő Gregory House. Ő pedig Lisa Cuddy, a csajom.
– A mid? Csak szeretnéd!
– Jól van, na, akkor a leendő csajom. Végül is már csókolóztunk, nem?
– Azt jobb lesz, ha elfelejted! – House-szal együtt kölcsönösen méregették egymást. – Amúgy már ismerjük egymást többé – kevésbé.
– Így van! – helyeselt House is, s közben továbbra is fixírozta a csinos lányt. – Miss Popó és én…
– Miss Popó?! Honnan ismeritek ti egymást?
– Hát végül is én nem mondom, hogy a csajom, de mi is egész közel kerültünk már egymáshoz. Szorosan egymás mellett szoktunk ücsörögni Miss Popóval.
– A haverod egy seggfej! – mondta Lisa Johnnak és House-ra pedig megvető pillantásokat vetett. – Azért jöttem, hogy megkérdezzem a házibulid helyét és idejét, amire hívtál. – John az egyetemhez egész közel lakott.
– Komolyan? Tényleg eljössz? – kérdezte határtalan lelkesedéssel a srác.
– Azt nem mondtam, hogy el is megyek, de talán – John már egy papír fecnire írta is a címet és időpontot. – Ez a seggfej zseni is ott lesz? – kérdezte súgva a fiúnak.
– Na, várjunk, ettől teszed függővé, hogy eljössz – e? Vagy miatta fogsz eljönni, vagy miatta nem? Meghívtam, de akár le is mondhatom.
– Erre igazán nincs szükség! – s a cetlit a markába szorítva indult is a két barátnő.

Pár nap elteltével Lisa és Greg újra találkoztak – ismeretlen ismerősként, akiket már be is mutattak egymásnak – egy szemináriumon, ahol a carcinoid tumorokról esett szó. Jó pár diáknak akadt igen érdekes és helyén való kérdése, amikre a professzor hosszan kifejtve válaszolt. A legendaként ismert House is hozzáfűzött valamit az egyik csoporttárs kérdéséhez, de a mellette helyet foglaló Lisa azt megkérdőjelezte. A professzor hagyta, hogy észérvekkel győzködjék egymást a tanulók, majd a végén ő is hozzászól és elmondja, kinek miben van igaza és miben nincs. Érdekes volt számára ez a diskurzus. Pár perc elteltével már csak Lisa és Gregory folytatta a vitát és egymás győzködését. A többi hallgató csak érdeklődve ide – oda kapkodta a fejét.
– Te különben is mit tudsz erről? Leállsz velem vitatkozni, amikor még csak… – a mondatát már nem tudta befejezni, mert Lisa ingerülten közbevágott.
– Oh, erről van szó! Te tényleg azt hiszed magadról, hogy egy zseni vagy és mindent tudsz, igaz?
– Kérem, ezt fejezzék be! – próbálta őket leinteni a professzor, de ők meg sem hallották.
– Mindenesetre a koromnál fogva is talán valamivel többet tudok nálad. Te csak egy ostoba csaj vagy, aki… – ismét nem tudta befejezni a gondolatát.
– Ostoba?! Persze, azért vagyok itt. Nem értek egyet a nagy és bölcs House professzorral és ez nem tetszik, igaz? Nem bírod elviselni, ha másnak is vannak ötletei és szembeszáll veled. Fiatalabb vagyok nálad – azt nem merte mondani, hogy alatta jár – és még nő is…
– Befejeznék végre?! – mordult rájuk a tanár, jóval hangosabban, mint az előbb. Erre már mindketten elcsendesedtek. – Komolyan mondom, mintha egy házastársi perpatvar részese és szemtanúja lennék – erre a megjegyzésre többen halk kuncogásba kezdtek. – Remélem, több ilyenek nem leszek részese a maguk előadásában. Elárulom, hogy mindkettőjüknek igaza van, vagyis sok igazság van a mondandójukban. Remek észrevételeik vannak – a professzor bővebben kifejtette álláspontját a véleményükkel kapcsolatban. House csalódott volt kissé, hogy ennek a másodéves csajnak is igazat adott a tanár. Lisa is duzzogott, főként az „ostoba” megjegyzésen. Óra után nem is volt kedvük egymáshoz szólni. A kis incidens alkalmat adott arra, hogy House egy új oldaláról is megismerhesse Cuddyt. „Ez a csaj nemcsak dögös, de még esze is van – pedig még csak másodéves” gondolta magában a srác. „Jobban meg kéne ismernem talán”? House érdeklődését nagyon is sikerült felkelteni és az figyelmét magára vonnia Lisának. A srác még ebben a vitatkozós jelenetükben is érdekesnek és vonzónak találta a lányt. Hihetetlen, de még ezt a vitát is élvezte vele.
– Most boldog lehetsz, hogy neked is részben igazat adott a prof. Másban is olyan szenvedélyes vagy, mint az iménti vitában? – kérdezte pimaszul.
– Téged az idegesít, hogy nekem is igazat adott vagy az, hogy teljesen nem neked lett igazad?
– Most tovább folytatjuk ezt a nevetséges „perpatvart”? Na, ebből is látszik, hogy te csaj vagy.
– Ezt most hogy kell értenem?
– Csak a nők képesek arra, hogy ilyen hülyeségeken vitázzanak, és addig csinálják, amíg nem az övék az utolsó szó – Cuddynak ez egyáltalán nem tetszett és szúrós pillantásokat vetett a férfira. Jobbnak látta, ha erre akkor nem mond semmit, és ezzel nem Gregnek lesz igaza. – Hallottad, amit válaszoltam a kérdésedre? – s indult Lisa után, nem hagyta békén, megpróbálta felbosszantani, hogy végre mondjon valamit, de nem mondott. Aznap már nem.

Másnap nem találkoztak, csak utána, John buliján. Egy igazán előkelő negyedben volt, egy csodálatosan szép és hatalmas házban. Lisa először azon gondolkodott sokáig, hogy elmenjen – e, utána meg azon, hogy mit kéne felvennie. Csak egy buliról volt szó, így szinte bármit felvehetett, mellesleg minden jól állt rajta. Körülbelül másfél óra késéssel Jenniferrel együtt megérkeztek a buli helyszínére. Lisa nagy –, Jennifer kevésbé nagy meglepetésére – már elég sokan részegek voltak, a házigazdával együtt. Cuddy még nem igazán volt ehhez hasonló buliban, mindenki ivott, nem is keveset, többen már menni sem tudtak, és a lakásban itt – ott erotikus jeleneteknek lehetett szemtanúja. Ilyen bulikhoz nem igazán volt hozzászokva. Egy korty whiskyt a kezébe nyomtak, de csak a kezében tartotta. Már vissza is fordult volna, de a másik lánynak még esze ágában sem volt menni, neki nagyon bejöttek ezek a tivornyázós bulik. Mindenesetre az ajtó felé vette az irányt, hogy legalább a cigi füst helyett a friss kinti levegőt szívhassa. Egy férfi a kezével az ajtót visszanyomta, amit éppen nyitni akart.
– Szökünk, szökünk? Rossz kislány! – vigyorgott rá House, amikor Lisa megfordult.
– Nem ilyen bulira számítottam.
– Azt gondolom. Az ilyen vad buli nem a te stílusod. Füves cigi, pia, szex…
– Füves cigit szívnak?!
– Miért, mit gondoltál? Talán friss hegyi levegőt?
– Szerintem a te stílusod sem ez, mivel még nem ittad le magad a sárgaföldig, nincs a kezedben cigi…
– A cigit most dobtam el, a pia és a szex most van tervbe véve. – s ismét szemtelen pillantásokkal mérte végig a lányt. – Te nem kérsz egy slukkot, kipróbálni? – Lisa a homlokát ráncolta és kételkedve nézett a férfira. Akárhogy is, még mindig ő tűnt a legjobb társaságnak, ő legalább nem volt berúgva, mint a többiek és talán tudja, mit beszél.
– Nem, kösz. Azt hiszem, megkeresem Jen-t és megyünk.
– Szerintem ő jól érzi magát – mutatott a nagy hallba a lány felé, aki valóban úgy tűnt, hogy jól szórakozik. Már két férfival táncolt egyszerre. Lehet, hogy meg kéne várnod, míg kitombolja magát. Mi Billel épp biliárdoztunk, csak két üveg sörért ugrottam fel. Ha van kedved és tudsz játszani, akkor esetleg… – szokatlan volt az udvarias viselkedése és az invitálása.
– Jól van, menjünk! Nem tudom ki az a Bill, de nem is érdekel. Inkább veletek tartok.
– Jó választás, helyes! Örülni fog neked és nekem is, hogy beszerveztem egy csajt – mondta egy pimasz vigyor kíséretében. – Akkor ebből még egyet viszünk – s felkapott egy másik üveg sört az asztalról.
Együtt lesétáltak az alagsorban található billiárd asztalig. House a lépcsőnél előre engedte Lisát és így ismét volt alkalma arra, hogy hátulról is szemügyre vegye ezt a csinos lányt, a tekintete rögtön egy pontra fókuszált. A szemét egyfolytában Cuddy kecsesen ringó fenekének szegezte, de nagy bánatára hamar leértek. De az vigasztalta, hogy amikor majd felfele mennek a lépcsőn, akkor még élvezetesebb lesz a látvány, s ahogy erre gondolt, kissé elvigyorodott.
– Te meg min vigyorogsz ilyen bambán?
– Nem érdekes, valami eszembe jutott, vagy a cigi, meg a pia… – s máris ott termettek Bill előtt. – Na, itt vagyok. Itt a söröd. Meg itt egy csaj is – Lisának cseppet sem tetszett, hogy csak „csajként” emlegette a férfi és szúrós pillantást vetett rá.
– House, te aztán tudod, mi kell egy jó bulihoz. Lehet, hogy mindjárt számunkra sem lesz olyan unalmas ez a buli. Honnan szedted? – Bill a kezeivel már simogatni készült a lányt.
– Állítsd le magad! Micsoda seggfej vagy! – majd segítségkérően pillantott House-ra.
– Hagyd! Ez a lány Lisa. – örült, hogy legalább mégis tudja a nevét. – John csaja, úgyhogy ne piszkáld!
– Egyáltalán nem vagyok a csaja! – kérte ki magának Cuddy. – Akkor kezdhetjük? – kérdezte, de inkább csak House-tól.
A két férfi és Lisa remekül elszórakoztak; biliárdoztak, söröztek egy keveset és elbeszélgettek. Bill és Greg néha-néha persze elkalandoztak kissé. A fiatal és csinos lányt fixírozták, különösképp mikor nem vette észre és előre hajolt, – már szinte az asztalra hasalt, hogy a golyót jobban elérje és eltalálja – a két férfi a szűk és feszülős nadrágban rejlő feneket bámulta kiguvadó szemekkel. Mivel folyton elábrándoztak és egészen másra koncentráltak, nem is volt csoda, hogy Lisa mindig nyert – persze biliárdozni is nagyon jól tudott. Már jó pár órahosszája játszottak, éjfél is jócskán elmúlt, amikor végül is Cuddy úgy gondolta, hogy most már jobb lenne indulni. Az emeletre indult a barátnőjét megkeresni, természetesen House társaságában, aki a közös lépcsőzést ki nem hagyta volna. Egy-két földön fekvő embert átlépkedve meg is találták a keresett személyt, elég illuminált állapotban, egy fickó karjaiban.
– Jen, most már mennünk kéne. Gyere, segítek felállni! Majd én hazaviszlek – a lány csak értetlenkedve pislogott rá. Lisának a talpra állítás sem nagyon ment. – Nem segítenél végre? – fordult House-hoz.
– Minek? Nem látod, hogy feleslegesen küszködsz vele? Hagyd, vagy inkább várd meg, míg kijózanodik, legalább egy kissé!
– Neked milyen remek ötleteid vannak… S ha megpróbálnánk a kocsiig kivinni? Te megfogod a lábánál, én meg…
– Felejtsd el! Én aztán nem fogom cipelni, még sérvet kapok.
– Hogy te milyen egy…
– Lisa…, énnn nem mmmegyek… sehova – vágott közbe elég illuminált állapotba Jen. – De te menj csak…, ha akarsz! – a szeme közben végig csukva volt, mert ha kinyitotta eléggé szédült és a nyelve is sűrűn elakadt, közben pedig néha csuklott vagy böfögött egyet, de ő sem volt ennyi piához szokva, amennyit elfogyasztott. – Itt a kulcs…, nyugodtan vidd a kocsit. Remélem, még van benne benzin, ameddig nem voltál itt, kocsikáztunk egy kicsit.
– Részegen?! – akadt fenn a kijelentésen, ahogy egy gyermekét féltő anyuka tette volna. Amúgy te mivel jönnél haza?
– Akkor még… nem voltunk… részegek, nem mintha… most azok lennénk. Menj csak, majd… énnn Christopherrel megyek.
– Akkor jól van, én megyek. Holnap reggel érted jövök.
– Istenem! Nincs is szebb, mint egy segg részeg csaj látványa – jegyezte meg House, Lisa nem túl nagy örömére és cserébe rosszalló pillantásokat kapott a lánytól.

Cuddy elég csalódott volt, a balul sikerült buli miatt – egyáltalán nem erre számított – és persze a barátnője, Jen viselkedése miatt is. A kocsikig némán mentek egymás mellett House-szal, majd egy „jó éjt”-et kívánva, elváltak egymástól. Mindketten beültek a kocsijukba és srác már indította, a lány is indította, de ő inkább csak indította volna, mert az bizony nem indult. A tank teljesen üres volt. „Ezt nem hiszem el” – motyogta magában Lisa és feje vörösödni kezdett a méregtől. A barátnője nemhogy jól szórakozott, de még a tankot is kiürítette, így meghiúsította a hazamenési szándékát. Kiszállt a kocsiból és visszafordult. House persze lassan indult s így az egész jelenetnek szemtanúja volt. A lány után ment, s mikor mellé ért letekerte az ablakot. Lisa megállt mikor mellé ért a világoskék színű Karmann Ghid.
– Hova, hova ily késői órán? Egyedül és gyalog.
– Nagyon vicces, mondhatom.
– Akarod, hogy elvigyelek? – majd próbált végignézni a lányon, persze teljesen nem sikerült ez neki a kocsiból.
– Ha elvinnél a koleszig, nagyon hálás lennék érte.
– Mennyire hálás? – pimaszul kacsintott egyet és széles vigyor terült el az arcán. – Szállj be!
– Köszönöm – beült a kocsiba és mentek is. House nem vezetett gyorsan, hiszen a kollégium elég közel volt és még szívesen időzött volna Cuddy társaságában.
– Nincs mit, valamit majd kitalálunk, hogy mivel hálálhatnád meg – a pimasz vigyort továbbra sem törölte le a képéről, de ezzel már Lisa arcára is halvány mosolyt csalt.
– Nem kell hálálkodnom. Felajánlottad, hogy elviszel, én meg elfogadtam. Nem én kértem, hogy vigyél haza.
Körülbelül negyed óra vagy húsz perc alatt meg is érkeztek a kollégium nagy és sötét színű épülete elé, amit az utcai lámpák fénye remekül megvilágított. Egyedül a bejáratot zárták néha-néha elég rendszertelenül, a kapu mindig nyitva volt. A földszinti szobákba simán be lehetett mászni és a többi, emeleti szobába sem volt bonyolult bejutni annak, aki véletlen kinn ragadt. Az ablakok előtt nagy fa volt, amin remekül lehetett közlekedni egy-két szoba és az udvar között. Lisáék szobája remekül megközelíthető volt az udvarról is, de remélte, hogy most nem kell fát másznia, de elég esélyesnek tartotta. A portás, aki a nyitást-zárást intézte nagyon mérges és ideges volt, hogy ha álmából felzörgették az ajtónyitás miatt. S a híreket is gyorsan elterjesztette, hogy ki, mikor jött és ment.
– Meg is érkeztünk – mondta szűkszavúan House, aki legszívesebben a lány combjára tette volna a kezét, hevesen csókolni akarta. Őrült vágyat érzett, hogy magáévá tegye Lisát, aki erotikus kisugárzásával mindig fel tudta izgatni. Meredten bámulta a lányt, a szép szemeit, gyönyörűen ívelt ajkait, amiket érezni akart a sajátján és közeledett az ajka felé, de mielőtt megcsókolta volna:
– Akkor még egyszer köszönöm, hogy elhoztál! Holnap találkozunk az endokrinológián. Jó éjt! – azzal nyitotta és kívülről már csukta is a kocsiajtót. House még a nyitott ablakon keresztül utána szólt:
– Tartozol nekem! Ne feledd!
Lisa elindult az épület fele, House még egy darabig nézte a számára oly szexi csajt majd ő is indult.
Ettől kezdve már minden alkalommal, mikor találkoztak, jó ismerősként köszöntötték egymást. Az idő múlásával egyre közelebb kerültek egymáshoz, sokat beszélgettek, vitatkoztak, az előadások szünetében – amikor tartottak, vagy esetleg utána – párszor előfordultak kisebb összezördülések. Cuddy hozzászokott House olykor durva és mogorva viselkedéséhez, beszólásaihoz. Titkon mindketten nagyon vonzódtak a másikhoz és elég sokat flörtöltek egymással, amiről Jessica is hallott, és bár igaz, hogy egyre távolabb került a férfitól – bár még nem mondták ki a végleges szakítást, mégis nagyon zavarta ez a kialakult helyzet. A Lisa körül legyeskedő férfiakat nem különben. Mindketten elég népszerűek voltak az ellenkező nem táborában. A nőket teljesen levette a lábukról Gregory House gyönyörű kék szeme, nagyon jóképű fickó volt és Lisa is megbabonázta a férfiakat, akárcsak Greget, aki imádta a nő testét.
Ismét egy újabb félév lezárásához közeledtek az évfolyamok. Lisa már úgy érezte, hogy elég jóban vannak ahhoz a legendás House-szal, hogy egy kéréssel forduljon hozzá. Elismerte a férfi szakmai tudását és mindenki más is így volt ezzel. Ha valamihez nagyon értett a női szívek meghódításán és a kék szemeivel való elkápráztatáson kívül, akkor az az orvoslás volt. Lisa várta a megfelelő alkalmat, hogy odamehessen hozzá, amikor egyedül van, mert mostanában elég kevésszer történt meg, hogy egymagában volt. A parkban az egyik padon meg is találta a férfit, aki most is egy érdekes orvosi könyvet lapozgatott. Egyből le is ült mellé és nem kérdezett semmit, hogy leülhet-e.
– Mit olvasol?
– Mint látod, egy könyvet – Lisa megnézte a könyv fedelét és leolvasta a címet.
– Dean Ornish szívszakorvos, ugye? Nem is tudtam, hogy Wernon Colemannel könyvet írtak.
– Valamit akarsz is, vagy csak azért jöttél, hogy engem ne hagyj olvasni?
– Szeretnék kérni valamit.
– Oh, hát valamit én is szeretnék – nézett végig vigyorogva Lisán.
– Egy kis segítséget.
– Hát, akkor attól tartok, hogy nem jó helyre jöttél. Nem vagyok Teréz atya, hogy a rászorulókon segítsek.
– Nagyon vicces vagy. Mondjuk gondolhattam volna, hogy így fogsz reagálni. Én vagyok a hülye, hogy azt feltételeztem, talán mégsem vagy olyan bunkó…
– Akkor úgy látszik tévedtél, és mégis az vagyok.
– Jól van, akkor kösz a semmit és további jó olvasást! – House erre felnézett a könyvéből, amibe miután végigmérte a lányt, ismét beletemette a tekintetét.
– Miről lenne szó? Nem mondom, hogy segítek is, de érdekel, hogy mit akarsz.
– Nemsokára le kell adnom a félévi összefoglaló, nyolc – tíz oldalas esszémet.
– Úristen! Talán írjam meg helyetted? Arra nem vállalkozom.
– Nem! Már csak a vége hiányzik.
– Azt sem írom meg.
– Nem is vártam ezt. De végighallgatnál úgy, hogy nem szakítasz minden mondat után félbe? – House némán bólogatott. – Szóval, az interneuronális szinapszist választottam a kiadott témák közül. Ami már nagyjából kész is, csak a végéhez nem tudok még mit írni. Kéne valami összefoglaló ütős dolog az szinaptikus integráció formáihoz, a pre– és poszt- szinaptikus gátláshoz. IPSP, tér- és időbeli szummáció. Arra gondoltam, hogy ha esetleg lenne időd átolvasni, hogy mit írtam eddig és a befejezéshez adnál valami támpontot…, az nagyon rendes lenne tőled. Ennyi, most már mondhatod. Szóval?
– Rendes, mi? Tőlem? – majd nevetett egyet hangosan. – Lenne pár kérdésem.
– Hallgatom őket.
– Miért tőlem kérsz segítséget? Miért nem Johntól?
– Azért mert valószínűleg te mindenkinél többet tudsz. Ezt már tanultad, előrébb jársz ezzel a tananyaggal, rengeteget olvastál erről is gondolom és állítólag… – a szemébe olyan dicséretet inkább nem mondott, hogy mindenki lángésznek tartja. – Szóval azt hiszem, hogy te vagy a legtájékozottabb ebben a témában.
– Pedig biztos tudtad, hogy ez elég bonyolult téma és egyedül talán nem fogsz boldogulni, de mégis ezt választottad. Fel akarsz vágni mások előtt, mi? S az én segítségem kéred, nem rossz.
– Nem akarok felvágni senki előtt, egyszerűen csak bizonyítani szerettem volna, főként magamnak, hogy meg tudom csinálni.
– Közben meg nem, legalábbis egyedül nem.
– Jó, akkor ne segíts, majd megoldom nélküled is!
– Nem mondtam, hogy nem segítek. Mit kapok cserébe?
– Mondjuk egy pár szép szót, hogy „köszönöm szépen”.
– Az nekem miért érné meg? Ilyen olcsón nem úszod meg! Ha az én segítségem kell, akkor megfizeted a fáradozásom.
– Milyen fáradozásod? Hogy átolvasol pár oldalt, ami a kezedben lévő könyvhöz képest képregény. Esetleg mondasz pár szót. De jó, rendben! Fizetek. Mennyit akarsz? – House csodálkozva nézte a lányt, hogy most tényleg képes lenne fizetni neki.
– Majd ha segítettem, megbeszéljük.
– Rendben, de az ösztöndíjamba ne kerüljön, ha lehet! A hét utolsó napján kéne leadnom. Akkor számítok a segítségedre. Előre is köszönöm! – House biccentett egyet és a lány indult is, a jóképű srác sóvárgó tekintettel bámult a csinos lány után, akinek a formás lábai és gömbölyded feneke mindig beindította a fantáziáját.

Másnap Cuddy az étkezdében odament House-hoz és pár papírt szeretett volna neki átnyújtani, amit eddig az esszéből megírt. House épp a sajtos szendvicsét majszolta és közben ismét egy könyv társaságában találta a lány. Nem vette el a papírokat, csak egy pillantást vetett rájuk, amit Lisa felé nyújtott majd ismét az érdekfeszítő olvasmányát bámulta.
– Itt van az esszém, tessék! Elhoztam, hogy el tudd olvasni. Most akkor van időd, hogy megbeszéljük? – House ismét felnézett és egyenesen a lány gyönyörű szemeibe.
– Nincs. Te teljesen megőrültél? Tényleg itt és most szeretnéd? Mondjuk, itt bárki megtudhatja, hogy miről beszélünk és kiszivárog, hogy nem is egyedül csinálod, hanem én segítek.
– Igazad van. Akkor menjünk ki az udvarra? Vagy ha neked most nem alkalmas, akkor máskor.
– Majd én megkereslek, valamelyik nap.
– Valamelyik nap?! Nemsokára le kell adnom. Ha inkább nem áll szándékodban segíteni, akkor csak szólj!
– Ne aggódj, időben fogok jelentkezni! – Lisa kedvesen rámosolygott és csak a férfi gyönyörű kék szemeibe bámult, amik teljesen megbabonázták mindig. A szemeikkel szinte majd’ fel tudták falni egymást.

Eltelt pár nap, egyre vészesebben közeledett az esszé leadásának a határideje, de House nem jelentkezett. Egyre inkább úgy tűnt, hogy bizony tényleg nem akar segíteni a másodéves lánynak. Pedig Lisa mindig nagyon várta, hogy valahol majd felbukkan a közelébe, ahogy ígérte, majd jelentkezik, de nem tette. Leginkább az egyetemi parkban tartózkodott, ahol akár meg is tudták volna beszélni a dolgokat, az esszé is mindig ott volt nála, kéznél. Hiába reménykedett, hogy a férfi végre felbukkan és segít, egyre inkább kezdett bebizonyosodni a szava hihetetlensége. Lisa az utolsó előtti este, a dolgozata felett ücsörgött szomorúan és tanácstalanul. Nicole, a barátnője épp egy randira készülődött Sammel, de észrevette Lisa szokatlanul lehangolt viselkedését, és egy pillanatra abbahagyta a cicomászkodást. Tudta, hogy mi az oka a szobatársa rossz kedvének.
– Lisa, miért nem kéred meg Johnnyt, hogy segítsen? Szerintem ő is tud valamit, persze lehet, hogy nem annyit, mint House, de azért ő sem hülye.
– Majd egyedül megoldom. Vállaltam és meg is fogom csinálni, ebben biztos lehetsz – majd a teljes érdektelenséggel, kicsit duzzogva hasra feküdt az ágyon pár papírlappal és egy tollal.
– Te tudod! Látod, ha valami könnyebbet választottál volna, mint én, akkor már te is rég túl lennél rajta és Johnnyval együtt ti is jöhettetek volna velünk szórakozni.
– Befejeznéd végre ezt a hülyeséget?! Először is, egy nagyon érdekes témát választottam és biztos, hogy még éjfél előtt be fogom fejezni. Másodszor pedig, hányszor kell elmondanom, hogy John nem érdekel egy kicsit sem. Csak egy barátunk és kész.
– David sem érdekel, de tudom, hogy ki igen! – mosolygott sejtelmesen Lisára.
– Nem érdekel senki, nem tudom, miről beszélsz.
– Dehogynem tudod! – majd halk neszek zavarták meg a beszélgetést, amik az ablak felől jöttek és mindkét lány hirtelen elhallgatott.
– Mi ez a zaj? – Lisa csak kérdőn nézett a másik lányra és csóválta a fejét. Pár másodperc múlva már kopogtattak az ablakon. Nicole közelebb is ment, hogy megnézze ki az, de Lisa nem mozdult a kényelmes hasalós pózból.
– Na, ki az?
– House. Beengedem. Megérkezett a megmentőd – jegyezte meg kicsit gúnyosan és ismét sejtelmesen vigyorra húzódott a szája. Lisa is mosolygott és megnyugodott, hogy a férfi mégis eljött, bár nem számított arra, hogy késő este, a kollégiumi szobájukban lepi meg, de a lényeg csak az volt, hogy megérkezett. Amikor a férfi már bemászott a szobába, egyből komorabb arckifejezést öltött az arcára.
– Na, itt is vagyok. Nem csaptalak be, látod?
– Már biztos voltam benne, hogy nem jössz.
– Akár el is mehetek.
– Igen, de előbb még segítesz – majd Lisa készült felülni az ágyon.
– Maradj csak, ha neked így kényelmes! – s Lisa meggondolta magát és ismét visszafeküdt hasra. Egyébként is hamarosan írni fog és szeretett hason fekve dolgozni. Közben Nicole indult is az ablakon keresztül.
– Hát akkor, sziasztok! Jók legyetek nekem! Nem tudom, mikor jövök – majd mindketten elköszöntek tőle.
– Ez meg hova szökik ilyenkor az ablakon keresztül?
– Randija van, de akkor térjünk rá az esszémre.
House elvette tőle a kész munka lapjait és türelmesen végigolvasta azt, persze egy-két mondatra megjegyzést is tett, hogy „ez most jó”, „ekkora baromságot”, de hamar a végére ért. Az ő számára könnyű feladatnak ígérkezett a segítségnyújtás ebben a témában. Két és fél óra alatt átbeszélték a neuronális szinapszist a-tól z-ig, Greg beszélt pár érdekes esetről, kérdéseket intézett Lisához a témával kapcsolatban, kizárólag rávezető jelleggel. A lány eközben itta a férfi minden egyes szavát és szorgosan jegyzetelt. Kifejezett kérése volt, hogy ne közöljön semmit szájbarágós módszerrel, hanem csak kulcsszavakat mondjon. Fél óra alatt megírta a hiányzó befejezést az esszéhez, úgy érezte, hogy most már annyira ért mindent House-nak hála, hogy akár még tíz oldalt is képes lenne írni a választott témáról. Az eszes srác ez idő alatt nem a távozás mellett döntött, hanem inkább a lány mellett ült az ágyon és némám figyelte a mellette hasaló Lisát. A tekintete most is vándorolt a gyönyörű és formás testen, amit mindig is kívánt. Végül átnézte újra az immáron kész dolgozatot.
– Szerintem nagyon jó lett. Ez nálam jeles – mosolygott a lányra.
– Köszönöm. Hála neked, hogy most már végre elkészültem vele.
– Apropó, hála… Ha már így szóbahoztad, nem ingyen segítettem! Valamit te is ígértél nekem! – s egy huncut vigyor jelent meg az orra alatt.
– Igen, tudom, hogy neked egy szimpla „köszönöm” nem elég – ő is a férfire mosolygott. A két tekintet összetalálkozott és House bárgyú vigyora, egy csapásra kedves mosollyá változott. Mindketten egyre inkább érezték az őrült vágyat a másik iránt, egymás ajkai után való vágyakozást. – Megígértem, hogy fizetek – erre egy kicsit félre húzta a száját. – Mennyit akarsz?
– Két és fél óra volt, igaz? – továbbra is tartva a mélyen egymás szemébe néző kontaktust. Lisa bólogatott, de továbbra is csak az ágyon hasalt és néha oldalra fordult. – Nos, én arra gondoltam, hogy… – szép lassan a lány felé kezdett közelíteni ajkaival, aki már várta, hogy a férfi megcsókolja – egy csók talán elég lenne – s ajkaik már össze is forrtak. Lisa oldalra fordult, majd a Greg a hátára való fordulásra kényszerítette csókjaival. A nyelvük is vad táncot járt a másik szájában. Ez a hosszú fülledt csók is nagyon jól esett mindkettőjük számára és érezték a forró vágyat, ami elöntötte mindkettőjük testét. Mindketten arra gondoltak, hogy még ilyen csókot sem éltek át senkivel eddig, mindketten nagy mesterei voltak a szenvedélyes, vad csókoknak.
– Csak… egy… csókról… volt szó – lihegte Lisa a férfi csókjaitól nehezen szabadulva, amiktől néha még a levegő vétel is nehezen ment. Csak kapkodták a levegőt mindketten.
– Két és fél óra segítség tőlem, az nem olcsó ám. Csak számolni kezdtem volna. Ha egy perc egyenlő egy csókkal, akkor két és fél óra – majd ismét rávetette magát a lány érzéki ajkaira. A kezei Lisa pólója alá csúsztak a heves csókok közben és a melleit kezdték cirógatni. A felső rész levétele előtt, de már a felcsúsztatás után ismerős neszeket hallott a lány és rögtön ellökte magától a férfit és ő is felült az ágy szélére. House csak döbbenten és értetlenkedve nézte Cuddyt, aki olyan hirtelen véget vetett a mókának.
– Most meg mi van, mi ütött beléd? Csak nem beijedtél? – kezei a lány combján pihentek és simogatták azt, akárhányszor is lökte le a lábáról Lisa.
– Hagyd már abba! – s a függöny ebben a pillanatban felemelkedett és egy ismerős arc bukkant fel, aki pimaszul vigyorogni kezdett, amikor meglátta a két fiatalt, zavartan egymás mellett ülve.
– Helló, remélem, nem zavartam meg semmit – House húzni kezdte a száját és már mindent értett, ő annyira belemerült az erotikába, hogy nem is hallott semmit. – Azt hittem, hogy már végeztetek és ezért zártuk ilyen rövidre a randit.
– Értem. Amúgy tényleg sikerült befejezni – mondta Lisa a boldogságtól fülig érő vigyorral.
– Rövidre? Hát, a srác nem sokáig bírta! Nem hosszú ideig kényeztettétek egymást, az biztos – jegyezte meg House.
– Most elmegyek zuhanyozni gyorsan, ha megengeditek, mert utána szeretnék lefeküdni végre, addig még beszélgessetek nyugodtan! – s össze is szedte a fürdéshez szükséges kellékeit. A törölközőt a kezére terítette és a többi dolgot is a kezébe fogta és indulni készült a folyosó végén található fürdőszobába. – Aztán jók legyetek!
– Nem kell gyorsan, igazán ráérsz! Csak nyugodtan! – mondta a távozó lánynak még House. – Meddig szokott tartani a pancsikálása? – intézte a fontos kérdését Lisának.
– Most már menned kell. Még egyszer köszönöm, hogy segítettél. – House félrehúzta a lány nyakából a hosszú hajzuhatagot és belecsókolt, amitől a lány teljesen libabőrős lett. – Ne csináld! – de közben a férfi minden egyes érintését kívánta és jól estek a hosszú ujjaival tett finom simogatások és a puha bőrén tett rajzolgatások. Ismét szenvedélyes csókba feledkeztek a beszéd helyett – kiélvezve a másik lány távollétének nem túl hosszú pillanatait. Nicole körülbelül szabad negyedórát – húsz percet biztosított számukra, de azután visszatért. Hirtelen kivágódott az ajtó a csókolózó fiatalok előtt, akik erre gyorsan szétrebbentek – akárcsak egy turbékoló gerlepár, akiket valami apró nesz késztett ugyanerre. House tudta, hogy most bizony indulnia kéne, ami eléggé nehezére esett, az imént átélt szenvedélyes csókok után, ami annyiban is maradt. Nicole előtt nem mert semmilyen gyengéd gesztust tenni Lisa felé, pedig egy búcsú csók jólesett volna neki. Felállt az ágyról, az ablak felé indult és elköszönt a két lánytól.
– Te meg ne feledd, hogy még tartozol! – Lisa sejtelmesen mosolygott a férfire.
– Nem tartozom. Köszönöm, hogy mégis betartottad az ígéreted és segítettél. Jó éjt, House! – majd a férfi el is tűnt a kinti sötétségben.
– Hű, mit műveltetek? – kérdezte gyanakvón Nicole.
– Hogyhogy „mit műveltünk”? Befejeztem a dolgozatom a segítségével.
– Na, persze – jegyezte meg hitetlenkedve. – Mikor már majdnem kész voltál vele. Nem tartott ennyi ideig, az biztos. Szóval, mit csináltatok?
– Semmit. Semmi olyasmit, amire célozgatsz itt! Csak nem gondolod!
– De igen.
– Na, jó, csókolóztunk. Most már megnyugodtál? Elmondtam. S tényleg csak ennyi történt, ha hiszed, ha nem.
– Anyám! Csókolóztál a nagy Gregory House-szal… Ezt nevezem. Tudtam én, hogy történt valami más is, mint esszéírás. Gondolom, azért nem történt más, mert megjöttem, igaz? Annyira sajnálom.
– Nem! Egyébként sem történt volna semmi.
– Miért, talán Jessica miatt? Szerintem őt sem érdekli annyira. Kíváncsi lennék, hogy mit szólna, ha megtudná.
– Nem miatta! Amúgy meg, senki nem fog megtudni semmit. Most pedig én megyek zuhanyozni akkor.
Zuhanyozás közben is csak a történtekre tudott gondolni és persze a meg nem történtekre. House jóleső érzéki csókjaira és érintésére, amire csak visszagondolva is kellemes borzongás járta át a testét.
A férfi is egy ágyon elterülve, a feje alatt összekulcsolva karját szintén a lányra gondolt. Lisa nagyon is tetszett neki és biztos volt benne, hogy ha Nicole nem siet vissza annyira, akkor más is történhetett volna köztük a csókon kívül.

Cuddy másnap leadta az elkészített munkáját és próbálta kerülni House-t. A csókjuk után kellemetlen és kínos lett volna számára a találkozás. Tudta, hogy semminek nem szabad történnie köztük és abban is biztos volt, hogy ismét hasonló dolog történne, mint az előző éjjel, akkor nem tudnának ellenállni a másiknak. Azon a hétvégén Lisa hazautazott a családjához és próbált szabadulni az egyetemtől, House-tól. A következő héten ismét igyekezett kerülni a találkozást a férfivel, akinek már feltűnt, hogy a lány valószínűleg szándékosan kerüli. Tudta, hogy az egyetemen van, de még az órájára sem ment be, ahova addig együtt jártak.
Lisa lázasan matatott a nagy folyosón található szekrényében és mikor megtalálta a keresett jegyzeteit, mérgesen bevágta a szekrénye ajtaját, ami mögött egy ismerős arc tűnt fel.
– Hű, úgy látom, hogy vagy alapból mérges vagy, vagy a szekrényre haragudtál meg nagyon.
– Rossz napom van, ennyi.
– Ami múlthét óta tart, azt hiszem csütörtök este óta.
– Mi van? Most meg miről beszélsz? – s kínosan vigyorogni kezdett.
– Azt hiszem, hogy a csókunk miatt kerülsz engem is. Még az óra sem jössz, ha én ott vagyok és talán ezért is vagy durci. Miattam lemaradsz az érdekes előadásokról – mondta szándékosan kissé hangosabban.
– Ezt nem tudnád esetleg még egy kicsivel hangosabban mondani?! A folyosó túlsó végén talán még nem hallották.
– Ha akarod – s már szólásra nyitotta ajkait, de a lány a kezével betapasztotta a száját.
– Te teljesen megőrültél? Fogd be!
– Annyit segítettem és most ez a köszönet? Kerülsz, igaz?
– Nem, nem kerüllek. Miért, talán kellene? – House átlátott rajta és tudta, hogy csak hazudik és azt is sejtette, hogy miért. – Talán tényleg csak arról van szó, hogy elkerültük egymást, hm?
– Na, ja. Ezért tűntél el az endokrinológia óráról, amit eddig soha nem hagytál ki.
– Tudod, nekem majd csak jövőre kell részt vennem rajta.
– Érdekes, hogy ez csak most jutott eszedbe – Cuddy eléggé feszélyezve érezte magát a rövid kis beszélgetés alatt, amit igyekezett egyre rövidebbre fogni és végre valahára lezárni.

Ismét nem találkoztak pár napig a jóképű férfivel, de nem is bánta. Pénteken Nicole hazament hétvégére, de Lisa a kollégiumban maradt és tanulni akart, nyugodt körülmények között. Az utazás elég sok időt elvett a tanulásra szánt időből, és a figyelme is gyakran elkalandozott közben. Így ő maradt hétvégére. Péntek este sokáig csak a könyvei felett ült és olvasott. A szombat is hasonlóan izgalmasan telt számára. Ám aznap este egy váratlan vendége érkezett a szobájába, a jól bevált udvar – fa – nyitott ablak útvonalon.
– House, te meg mit keresel itt? – kérdezte a már ágyban fekvő, de még olvasgató lány.
– Szerintem téged – s magabiztos léptekkel elindult a lány ágya felé, aki egyből ledobta magáról a takarót és kiugrott az ágyból. A férfi tekintete a lenge, rövid kis hálóinget pásztázta és ez a látvány még inkább feltüzelte, érezte az egyre jobban fokozódó vágyat a teste minden egyes porcikájában. A férfiassága is kezdett önálló életre kelni a farmerjában, ahogy tetőtől talpig végignézett a lányon, aki mezítláb állt előtte a vékony szinte áttetsző hálóingben, a vékony lábai is szinte teljesen kilógtak az aprócska ruhaneműből. A gyönyörű rövidebb, göndör fürtök a vállaira omlottak, a többi fürt a hátán futott végig. Ráadásul, még egy igen jó illatú parfümtől illatozott, ami igazán vadító volt.
– Talán nem volt jó ötlet idejönnöd – a férfi egyre inkább közeledett a lány felé, aki egyre csak hátrált. House biztos volt benne, hogy ez a dögös nő, végre az övé lesz. Már csak karnyújtásnyira volt tőle. A lány hátrálását egy magas szekrény akadályozta meg, aminek hirtelen sikerült nekimennie. Irányt váltott és próbálta a férfit kikerülni, de ő megragadta a kezét és a szekrény elé rántotta. Lisa felszisszent. A férfi olyan közel ment hozzá, amilyen közel csak tudott. Teljesen a szekrénynek nyomta, átfogta a derekát és csókolni próbálta, amit a lány először sikeresen hárított, majd belement a játékba és szenvedélyes csókolózásba kezdtek. A férfi simogatni kezdte a lány combját és hosszú ujjai, amik egyre feljebb és feljebb vándoroltak a sima, bársonyos bőrön, felhúzták a hálóinget és végül egy határozott mozdulattal megszabadította a zavaró és útjukban álló ruhadarabtól. Végül róla is lekerültek a ruhái és az ágyra vetették magukat, ahol gyönyörű pillanatokat éltek át együtt. Szinte egész éjjel kényeztették egymást, újra és újra sikerült boldoggá tenniük a másikat.
Pár órával később némán feküdtek egymás mellett, teljesen kifárasztották a másikat és csak zihálni tudtak. Cuddy a férfi erős karján feküdt és cirógatta annak mellkasát.
– Ez fantasztikus volt. Meglepő, hogy miket tudsz te. Hol egy szende kislány, hol pedig egy igazi vadmacska voltál. Wow, ezt aztán nevezem! Bármikor benne vagyok az ismétlésben.
– Nincs ismétlés. Ez soha többet nem fog előfordulni, hallod? – váltott egy kicsit komorabb hangnemre.
– Ejha, nem hittem volna, hogy számodra ennyire rossz volt és így fogsz tiltakozni a folytatás ellen – nem tudta mire vélni, ezt a heves tiltakozást. Rosszul is esett neki kissé, hogy pont, amikor eltervezte, hogy szakít Jessicával – ami már várható volt – és inkább Lisával kezd járni, ő így reagál. Végül is remek cserét csinált volna, egy sokkal fiatalabb és dögösebb lányra esett a választása.
– Egy szóval sem mondtam, hogy nem volt jó. Te is tudod, hogy nagyszerű volt.
– Hát akkor miért?
– Téged nem érdekellek, csak a testem. Mindketten tudjuk, hogy ez csak a pillanatnyi vágyról szólt, semmi másról.
– Tudom már, zavar, hogy Jessicával még nem szakítottam és közben meg veled vagyok. Azt akarod, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba és végre kimondjam neki, hogy vége. Ezt akarod, igaz?
– Nem. Ezt nem akarom, sőt! Tudod…, nekem is van valakim.
– Anyám! Ez most komoly?! – őszintén meglepődött ezen a kijelentésen. – Eddig soha nem mondtad és szerintem senkinek sem. Hazudtál.
– Nem hazudtam, csak nem mondtam el.
– Na, akkor te sem vagy jobb nálam. Nahát – nahát, megcsalod a barátod…
– Most először fordult elő és utoljára is. Én szeretem Charlest.
– Charlie a kis aranyos, bozontos szőrrel, aki állandóan csak nyáladzik, bepisil a szőnyegre és folyton csóválja a farkát.
– Tessék?! Mi a fenéről beszélsz? – nézett értetlenkedve Lisa House-ra.
– Semmi, csak azelőtt volt egy kutya a szomszédunkban – még gyerekkorunkban és őt is így hívták. Charlie. Szóval, szereted, mi? Ja, ezért is feküdtél le velem.
– Tényleg szeretem, bár amit tettem, ellenem szól.
– Pontosan. Ha valóban annyira odavagy érte, akkor miért feküdtél le velem?
– Miért, talán le tudtalak volna állítani? Nézd, mindketten vonzódunk a másikhoz és mindketten kívántuk egymást. Ennyi. Nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Gondolom, mindketten képesek vagyunk ezen túltenni magunkat, nemde?
– Szakíts vele! – Lisa ezen elmosolyodott.
– Miért tenném? – de egy másodperc múlva eszébe jutott, hogy House esetleg miért javasolta ezt. – Várjunk csak, te esetleg járni akarsz velem? – kérdezte derűs tekintettel.
– Nem, dehogy! – mondta kissé zavartan, de próbált magabiztosnak tűnni és a lány előtt nem leleplezni magát, amikor ő nem gondolt semmiféle kapcsolatra vele. Pedig ő már belegondolt, hogy milyen lenne egy ilyen gyönyörű csajjal járni, aki még az ágyban is elképesztő teljesítményt nyújt. – Csak, ha megcsalod, nyilván mégsem szereted annyira és egy ilyen kapcsolatból jobb szabadulni. Pusztán erre gondoltam.
– De, szeretem, nagyon is. De ez a távkapcsolat így nem az igazi, ritkán találkozunk. Ha haza is megyek, nem sok időt tudunk együtt tölteni, csak a szünetekben. Ez pedig nem igazán tesz jót, de szeretjük egymást.
– Na, látod, velem minden nap találkozol és… – a lány számára úgy tűnt, hogy a férfi csak viccel, pedig komolyan gondolta, nagyon is komolyan.
– Jó vicc lenne. Te meg én… Az őrületbe kergetnék egymást, főleg te engem – majd egy halk, apró nevetés hagyta el az ajkát. – Mi nem illenék össze – fájó szívvel ugyan, de ezt kellett mondania és a szíve mélyén nem ezt akarta. A férfi varázslatos égszínkék szemei örökre rabul ejtették és még a modora sem zavarta egyáltalán, sőt mindig is érdekelték az ilyen típusú férfiak. Legszívesebben ő is járt volna vele és próbálta volna boldoggá tenni, ami neki is boldogságot jelentett volna.
– Gondolom, nem fogod elmondani neki. De ha mégis, jobban teszem, ha holnaptól golyóálló mellényt veszek fel? – Lisa nagy szemeket meresztett rá és értetlenkedve nézte. – Nem mindegyik pasi veszi jó néven, ha a háta mögött más dugja a csaját.
Egy kis ideig beszélgettek, majd mindketten édes álomba szenderültek a másik mellett. Reggel, a kimerítő éjszaka utáni ébredés is mosolyt csalt az arcukra, de a férfinak pár csóknál többet nem sikerült kiharcolnia. Nehéz volt számukra megállni, hogy ne legyenek ismételten egymáséi.
A történtekről soha nem beszéltek senkinek, még Nicole sem szerzett róla tudomást. Ez örökre megmaradt az ő közös kis titkuknak.
House a történtek után, mindig egyre jobban szekálta a lányt, élvezte, ha bosszanthatta. Csípős megjegyzéseket tett a lány testére, öltözködésére és minden vele kapcsolatos dologra. Nem tudta megemészteni, hogy a lány beérte csak ennyivel, egyetlen éjszakával. Soha nem járhatott vele, pedig egy próbát megért volna – gondolta House.
Ismét nagyon közel, csak az igazán jóképű és vonzó férfi végzős bálján kerültek egymáshoz. Ahova Lisát is meghívta legújabb rajongója és ott ismét egymás karjaiban kötöttek ki egy rövid tánc alkalmával. A lány nagyon gyönyörű volt, hihetetlenül csinos és szexi, a férfi pedig nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy felkérje táncolni és ismét szorosan magához ölelhesse.
Aztán hosszú évekig nem találkoztak egymással.

Utószó

Nagyon szépen köszönöm def és Lioness segítségét, akik tényleg sokat segítettek! 😉
S mindenki másnak is hálás vagyok, aki elolvasta ezt a történetet! 😉
Áginak is külön köszönöm, ha felkerülhet az írásom az oldalra! 😉

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..