Éjszaka az irodában

Szombaton reggel 7 óra tájt, a PPOK igazgatónője – nevezetesen Dr. Lisa Cuddy – sétált be kedvenc épületébe. Épp csak a reggeli zsongás töltötte be az épületet. Odakint gyönyörű napsütötte idő volt. A legtöbb ember ilyen időben a családjával kerékpározik, campingezik vagy bármi mást, a lényeg, hogy a családja körében tegye ezt. Sajnálatos módon Lisa Cuddynak ez nem adatott meg. Pedig én személy szerint nem mondanám azt, hogy nem nézett ki jól vagy nem öltözködött előnyösen. Sőt! Rengeteg férfi udvarolt neki. Még is senkivel se találta meg igazi boldogságát. Egy dolog volt életében, ami mindig mosolyt csalt arcára. Ez nem más volt, mint fogadott lánya, Rachel, de előbbi mondatomon módosítanék. Három dolog is volt. Rachel, a Princeton és egy alkalmazott. Egy nagyon bunkó alkalmazott, akit mindenki szeretett elkerülni. Beszólásai többnyire szexista vagy rasszista jellegűek voltak. Lisát gyakran idegesítette és egy nagy gyerekhez hasonlította ezek kitalálóját még is sokszor felvidították. Irodájába lépve táskáját a kanapéra tette és leült asztala mögé. Boldogan nézegette azt a képet, amin lánya(helyesebben fogadott lánya) mosolygott rá. Ez a fotó akkor készült, amikor első szavát mondta ki. Anya. Cuddynak az a nap volt élete legmesésebb napja. Kényszerítette szemét és elfordította tekintetét vissza a papírhalmok felé. Körülbelül 3 órát dolgozott, amikor ismerős kopogást hallott közeledni. Kicsapódott az iroda ajtaja és egy alkalmazottja bicegett befelé botjával. Más helyeken az ilyen dolgokat megvetik és elbeszélgetnek az illetővel, hogy ez többé elő ne forduljon, de itt ez a megszokott rutin volt. A férfi borostás, 40- es éveiben járó, sánta doktor volt. És történetesen ő volt az a bunkó doktor, aki annyiszor vidította fel és idegesítette is egyszerre Cuddyt. Na és persze a (ha mondhatom ezt) legzseniálisabb doktor a Princeton-Plainsboro Oktató Kórházban. Ez mentette meg a kirúgástól – gondolta a vezetőség!
Persze arra már nem találtak magyarázatot, hogy Lisa Cuddy csak emiatt védené…?
– Mit akarsz House? – kérdezte a nő fel se nézve a papírokból. Anélkül is tudta, hogy a diagnoszta békésen helyet foglalt vele szemben.
– Eset megoldva. Wilsonnak új betege lett. A pasas hasnyálmirigyrákos. – vont vállat
Hmm… 60 éves férfi… vélhetőleg rovarirtószer és dohányzás okozta… – olvasta fel magában- Rendben. Még valami?
– Jah, túl kivágott ez a blézered – vigyorgott. – Csak a szoknya nem tetszik. Ez a földig érő nem áll jól.
– Tünés House. – az ilyenekről volt szó a történet elején. Az igazgatónő leplezte mosolyát, de nehéz volt, mikor Dr. Gregory House ilyen életszerüen adja elő beszólásait.
– Most, hogy rekord gyorsasággal végeztem, ellóghatom az ambulanciai órákat…? Naaa… ! . – nézett gyerekes arcal nyalókáját épp szájába téve.
– House. Te miért is diplomáztál le? Azért, hogy otthon pornót nézz és whiskeyzz? Nem hinném, bár rajtad nehéz eligazodni.
– Valamiből whiskeyt és pornót kell venni. A prostikat meg nem lehet a szép kék szememmel meggyőzni… . – mosolygott sejtelmesen- az ikrek nélkül pedig nem élet az élet!
– Most, hogy ezt is megvitattuk, húzz le az ambulanciára a csöpögő orrokhoz és náthás gyerekekhez. Nem érek rád. – azzal az ajtó irányába mutatott.
Greg pedig rájött, hogy tovább nem húzhatja az időt.

***

Szerencséjére Wilsonnal rendelt aznap délután. Ő csak a sarokban hallgatta IPodját. Mayfield óta nagyon figyelte a vezetőség mit csinált és mikor. Minden döntés után írásban magyarázatot kellett adnia. Hálát adott az égnek, hogy Wilson hajlandó volt némi győzködés után az ő betegeit is elrendezni.
– House nincs valamilyen eseted? Csak mert idegesít, hogy a te betegeidet is nekem kell ellátnom amíg te békésen zenét hallgatsz. – fakadt ki, de 3 perc után semmi választ nem kapott.
– House. House? HOUSE!
– Mi… Mi van? Mondtál valamit? – vette ki egyik füléből a fülhallgatót. Wilson felsóhajtott., ha aznap nem ment volna börtönbe, és House nem szedte volna ki, akkor most egyáltalán nem lennének barátok… . Bár azt lehet bánta volna. Sokszor neki is jó volt, hogy House mindig ott van.
– Igen. Azt, hogy keress egy esetet!
Végszóra meg is szólalt a diagnoszta csipogója. Új eset.
– Kellett neked emlegetned… – morogta majd elhagyta a vizsgálót.
Épp elérte az ajtaját. “Dr. Gregory House”. Belépett és Cameron már is letámadta.
– Új eset! – mosolygott rá lelkesen az orra előtt lóbálva a beteg aktáját.
– És akkor mi van? Mit ugrál itt össze meg vissza? Vagy ez is valamelyik volt pasija aki mondjuk vak és nem él teljes életet? – Cameron ezt egy ronda nézéssel nyugtázta – Egyáltalán mit keres itt? Ez már nem a maga csapata. Elhiszem, hogy rohadtul rám van kattanva mert, hogy nagyon szexi ez a bot. Tudom én is ezért vettem, de tudja lassan felfogom jelenteni zaklatásért. – ahogy ezt elmondta be is értek a többiekhez. Foreman, Taub, 13 és Chase is ott volt.
– Áhh! Szóval itt a Barbie páros Ken tagja i. – nézett Chase-re – Jó, hogy jött, mert a Máltai Szeretet Szolgálat k is futára le nem szállna rólam.
– 33 éves nő, fáradékonyság, gyengeség, étvágytalanság, hasi fájdalom, napokban sokat fogyott. – szólt közbe Foreman aki ma szerette volna mellőzni főnökük szarkazmusát.
– Vércukorszintet és vérnyomásmérést kérek – mondta, majd megunta csapatát és elviharzott a főnökéhez.

***

Kopp-Kopp. Az ajtó már ki is nyílt. Cuddy most épp egy k is pihenőt tartott egy bögre kávéval. Időközben már 7 óra lett., amint az ajtó kinyílt, egyből arra nézett.
– Neked is jó estét, House.
– Nincs túl késő a kávézgatáshoz?
– Nincs, de nem hiszem, hogy ez téged érdekelne. Tudod, nagylány vagyok. – mondta és egy nagyot kortyolt a kávéból. A nap már hanyatlóban volt és ezt a látványt nézte nagy áhitattal.
Teljes testével az ablak felé fordult. Elmélyült ebben a hihetetlen látványban. Ahogy a nap narancssárgára festette a felhőket. A távolban egy repülő szállt. Kitudja hova., ha Thaiföldre, akkor szívesen ment volna ő is a repülővel. Ehelyett itt ragadt egy Kórházban egy irodában azzal a férfival, akivel az érzései még ennyi együtt töltött év után is kétségesek voltak. Sose tett semmilyen lépést se ő se House. Kitudja miért. Cuddy félt attól, hogy House nem tudná biztosítani azokat a dolgokat, amiket Lisa akart. Vagy sose fogadná el Rachelt. Cuddy mindenét. Az ő életének fénypontját nem fogadná el. Biztos, hogy akkor sose lennének képesek egy házban lakni. Ráadásul biztos, hogy ez a kapcsolat kihatna a munkájukra is. Nem tudná leordítani, hogy “te rohadék bunkó”. Hanem akkor olyanokat mondana mint, hogy “szeretlek, hiányoztál, ne haragudj, “és House ezen nagyon jól elszórakozna, hogy ő annyira bele van esve és mindent meg tenne érte, itt
vergődik a lábainál neki meg csak annyít kellene mondania, hogy “jólvan. “. Hirtelen összerázkódott, ahogy alképzelte a jelenetet, hogy Ő vonaglik House lábainál?! Soha, de mégsem semlegesek az érzései. Hiszen annyira el tudja kábitani az a mesés égkék színű szempár… Annyira elmerült gondolatmenetében, hogy észre se vette, de valaki a széke mögé osont.
– Csodaszép… nem igaz? – suttogta Cuddy fülébe. Az igazgatónő nagyon meglepődött, de közben élvezte is ezt a hangot… Olyan közel volt a férfi, szinte érezte borostáját az arcán. Greg is nagyon élvezte, ezt az alig 3 másodpercet. A nő parfümje varázslatosan hipnotizálta. Hajába temette félig arcát.., de minden elszáll egyszer. Cuddyban tudatosult, hogy ezt mégse kéne hagynia. Székét szembefordította. Nagy hiba volt. Alig 25 centi választotta el őket. Elvesztek egymás tekintetében. Itt rögtön rádöbbent Cuddy, de, képes lenne egy kapcsolatra a férfi. És Rachelt is elfogadná. Látta maga előtt ahogy reggel egymás mellett ébrednek fel…, amig ő kávét főz addig Greg Rachellel és a saját fiukkal játszik… egy teljesen boldog család… Ezt a pillanatot senki se láthatta. Még azok a kiváncsi nővérek se. House alig egy centivel közelebb hajolt. Cuddy is adott még egy centit, miközben egymást tanulmányozták. Greg Lisa nyakához nyúlt…
– “Úristen, most meg fog csókolni! Jézusom, mit tegyek…? Hiszen én nem akarom! Vagy mégis…? És ő?, de én egy kórház igazgatónője vagyok! Nem adhatom be a, derekam egy ilyen kis… . kékszemű… “- a nő még magában se találta az ide illő szót… És ahogy odanyúlt… Kihúzott egy tollpihét Lisa hajából.
– Bocsi, de ez már reggel óta ott volt és nagyon rontotta az összhatást… – vigyorgott ravaszul. Persze tudta mit hitt a nő, hogy mit fog tenni. És le se tagadhatta volna nagyon tetszett neki, ahogy amaz kétségbe esve fontolgatta mit kellene tennie. – Jó éjt Dr. Cuddy – azzal felegyenesedett és kisétált az irodából magára hagyva az iroda tulajdonosát, aki legszívesebben most szabott volna ki rá 24 órát az ambulencián.
House hazafelé vette az irányt. Hiszen ma már csak jó estéje lehet. Gondolatban még egyszer elvigyorodott a történteken. Wilson lakása közös volt. Pedig Housenak is volt egy, de ez lényegesen jobb volt. Talán leginkább, mert ez nem Housé volt… Wilson már az ajtóban fogadta.
– Szia.
– Najó, azért ennyire ne mond szenvedélyesen. Még a végén megint melegnek hisznek minket. Aztán kiüldöznek a szép k is lakásból – játszotta a rémültet, miközben belépett.
– Én is örülök neked House. Hol voltál?
– A pornóboltban. Van egy csomó új kazim. Hozd a pop-cornt és megnézzük. – Wilson nagyot sóhajtott.
– House, komolyan, fel kéne nőnöd!
– Neked pedig többet kéne csajoznod és kevesebbet házasodnod.
– Szóval hol voltál?
– Igen, anyu, igérem, mindent elmondok – adta a gyereket House, újra.
– Jó. Akkor ne mond el. Megyek aludni.
– A házisárkánynál voltam. Nem nagy cucc. Amúgy meg csak 8 óra. Nem ‘tom hova mész aludni.
– Cuddynál? Mármint az irodában vagy a házában? Mit csináltatok?
– Hát, őő, nem is tudom, hogy mondjam el Jimmy, de dugtunk. Miért?
– Komolyan? Józan voltál? Ő józan volt?
– Ajj.., de naiv vagy te, Jimmy. Nem, csak benéztem az irodájába. Kávét ivott. Közöltem vele, hogy nem kéne. Azt hitte lesmárolom, de nem tettem és most büszke vagyok. – mondta egy szuszra.
– Mond meg őszintén miért csinálod ezt vele? Szegénynek van elég baja nélküled is hidd el.
– Tehetek én róla, hogy ő is halálosan belém esett? – nézett ártatlanul miközben egy doboz pop-cornnal leült a tv elé – ez a bot csodákra képes…
– Jah, mert te kevésbé mi? Szerintem meg közös a vonzalom. Miért nem mondod el neki? Örülne.
– Te nem aludni indultál Wilson?
– de. Te tényleg egy nagyranőtt gyerek vagy, de komolyan mondom House:, ha nem komolyodsz meg akkor a temetéseden, rajtam kívül, senki sem lesz. És úgy mész el, hogy senki se fog sírni utánad. Én, a helyedben, nem húznék ujjat Cuddyval. Na jó éjt – ezzel becsukta az szoba ajtaját.
– Most a lelkemre beszéltél Wilson! Holnap felkeresek egy szeretet szolgálatot és adakozni fogok nekik! – kiáltott utána, de nem valószínű, hogy hallotta.

***

Másnap reggel volt. Vasárnap. Az ilyen napok azok, amikor az ember délig alszik és kipiheni a hetet. Persze jó annak, aki még csak k is iskolás és az egész hétvégén alszik. Cuddy is sokáig aludt volna, ha kedvenc elkötelezettsége nem hívta volna. Rachel odasétált ágyához. Cuddy gyorsan felült.
– Hát te idesétáltál? Milyen ügyes vagy! – mosolygott és nevetett. Már egyáltalán nem akart aludni. Gyorsan reggelit csinált. Eldöntötte, hogy ma egész nap a k is Rachellel lesz. House-nak viszont megszólalt a mobilja. Wilson töltőre rakta az este. Hát persze.
– Mivan? Remélem, valaki haldoklik! – szólt bele a telefonba. Egyáltalán nem volt kíváncsi csapatára. Vasárnap. Délelőtt 11 órakor.
– Na végre, hogy elértük! – szólt bele Taub
– Mégis, mi a szart csinált a mobiljával? – folytatta Foreman
– A betegnek hyperpigmentációja volt! Alacsony a vérszintje. Ez Addison-kór. Eset megoldva.
– És maga ezért hívott fel engem Vasárnap 11 órakor? Ennek a „nagyszerű’ hírnek pont ugyanígy örültem volna hétfőn is. – morgott még mindig.
– Szerettük volna, ha minél hamarabb megkönnyebbül a jó hír hallatán. – mosolygott gonoszul Foreman. Még mindig minden egyes pillanatot megragadott, amikor idegesíthette főnökét.
– Nagyszerű. Bocs, Foreman. Most még túl fáradt vagyok, hogy agyon alázzam magát. Majd hétfőn. 13, maga meg tök fölöslegesen lapít. Tudom, hogy maga is benne volt. Taub az egyetlen becsületes ember maguk között! Nah, és most menjenek és boldogítsanak valaki mást… – épp letette volna, de Taub még beleszólt
– House. Cuddy azt mondta, hogy húzzon le az ambulanciára. 12 órával kezdi. Még ma. – hogy MI?! – House magához se tért
– Jól hallotta – nevetett bele Foreman, de a vonal addigra megszakadt.
– Ezt nem hiszem el… – dünnyögte House.
– Mi a helyzet? – érkezett haza Wilson.
– Te meg hol voltál? – kérdezte, de Wilson kezében lévő szatyrok elárulták, hogy a boltból hozott reggelit.
– Bolt. És te miért nézel ki úgy mint aki szellemet látott?
– Cuddy.
– Bővebben?
– Cuddy azt akarja, hogy 12 órát az ambulancián legyek. Még ma.
– Azta. Nem semmi.
– Nem semmi? Tudod te mennyi 12 óra?
– Én mondtam, hogy ne húzz vele ujjat… .
– dehát ez erős túlzás. 12 óra? Nem sok egy kicsit?
– Mond meg neki te… Vagy is inkább ne! Csak rontasz a helyzeteden. Inkább csináld végig és legközelebb tanulj belőle.
– Már megint kezded?! – mondta, de már a nadrágját és ingét is felvette.
– Csak látom, hogy nem tanulsz semmit. És gondoltam, ha ezt elmondom akkor… … – de az ajtó becsukódott- … tanulsz belőle. “House az House… “… .

***

House elment Cuddy lakásához. Kopp. Kopp. Kopp. Semmi válasz. Hangos dörömbölésbe kezdett mire kinyilt az ajtó. House előtt egy nő állt, (minden bizonnyal a dada) kezében a k is Rachellel.
– Tessék?! – mondta a dada meglehetősen dühösen, ugyan is Rachel is elég nyafogós volt most. És még tetőzi neki ez a futó bolond aki beront hozzá, de Rachel, amint megpillantotta Houset, elhallgatott és érdeklődve szemlélte ki jött és miért. Őt is megbűvölte a férfi két szép kék szeme.
– Hol van Cuddy? És ki maga? – House még ilyen közel talán nem is találkozott Rachellel. Ő is ránézett és neki is elnyerte a tetszését.
– Én a dada vagyok, Emily. És maga? Mit keres itt? Dr. Cuddy elment. Nem mondta miért.
– Akkor viszlát… – s ezzel elment, Emily pedig boldogan csapta be az ajtót. Nem volt mit tenni. Elment a Princeton-Plainsboroba. Le kellett dolgoznia azt a 12 órát mert különben Cuddy valami még rosszabbat talál ki. Esetleg életfogytiglan az ambulancián., amint beért a kórházba, egyből az irodájába ment. Szerencsére a csapat is inkább aludt vasárnap mintsem bent dolgozott volna, de ettől függetlenül élet volt mindenütt. Betegek vártak a váróban. Wilson pedig túlórázott. Úgy döntött benéz hozzá, legalább egy kicsít piszkálhatja.
– Helló, Jimmy!
– House, mit akarsz itt?, ha nem látnád beteggel vagyok. – biccentett fejével az asztalon ülő, 10 éves kisfiú felé.
– Ja, látom. A mobilom pedig nem kell. Vasárnap van. Nem érdekel ki haldoklik. – azzal letette mobilját az asztalra. – Már megint nem tudsz aludni? Előjött a hiperaktivitásod?
– Nem, csak tudod valamiből a számlákat is fizetni kell. – mondta és közben belenézett a kisfiú torkába. – Ez elég csúnya.
– Na, de, Wilson! Nekem se szimpi a srác, de azért nem kellene ezt a gyerekkel is közölni! Mond a szülőknek.
– A torkáról beszéltem… Neked nincs valami dolgod? – kérdezte mert semmi más nem hiányzott neki, csak House, hogy megállás nélkül piszkálja… – Mondjuk 12 óra az ambulancián? – Tette hozzá gonosz vigyorral
– de. Pont ezért ülök le ide – és ezzel a mozdulattal leült a sarokban lévő székre a tévé elé. – Kezdődik a Közkórház – és bekapcsolta.
– HOUSE. Azonnal tűnj el innen. Nem fogok neked 12 órát rendelni. Tünés! – Wilsonban kezdett felmenni a pumpa.
– Hé, nyugalom Jimmy. Lélegezz mélyeket. Nem te szoktad megnyugtatni szegény k is rákosaidat? Akkor most nyugtasd meg magad is! – de Wilson az ajtó irányába mutatott. House felállt és kisétált. Nem volt menekvés. Beült a 3- mas vizsgálóba bekapcsolta a Közkórházat és közben szólt, hogy jöhet az első beteg…

***

A hold már fenn volt az égen és sejtelmesen világított onnan lefele. Mintha ő, már tudta volna mi fog történni. Rajta kivül pedig senki más. Dr. Lisa Cuddy otthonában volt, Rachellel. Egész nap együtt voltak. Minden játszóteret végig jártak miközben Rachel eldöntötte vajon melyik csúzda csúszik a legjobban vagy, hogy melyik hinta visz el a legmagasabbra. Csak reggel volt egy két órát a PPOK- ban. Akkor Emily vigyázott rá. Cuddy most boldogan szemlélte gyermekét. Este fél 10 volt, amikor hivást kapott egy kedves barátjától.
– Dr. Lisa Cuddy – szólt bele félve, mi lehet a beszélgetés tárgya.
– Szia Cuddy, ne haragudj, hogy ilyen kései órán zaklatlak, de az a helyzet, hogy holnap nem tudok bemenni. Kicsít beteg lettem.., de még lett volna némi papirmunka, amit le kellett volna adnom. Tudom, nagyon nagy kérés, de esetleg nem lehetne, hogy bemennél és az asztalomról a fehér borítékot elvinnéd Dr. Shizzel irodájába? Holnap reggel 6kor már kellene neki… – fejezte be bűntudatosan, ugyan is ő is tudta, hogy a PPOK igazgatónőjének az lett volna a tökéletes Vasárnap esti befejezés, ha lányával az ágyban, hajthatná nyugalomra fejét.
– Hát persze, Wilson. Barátok vagyunk, nem? – mosolygott, de azért szomorú volt. Az aznap este úszott…
– Természetesen. Nem is tudom, hogy háláljam meg. Köszönöm, Cuddy.
– Viszlát.
– Viszhall. – azzal megszakadt a vonal.
– Ne haragudj, Rachel, de most a maminak el kell mennie. Felhívjuk Emilyt, hogy vigyázzon rád, rendben? – Rachel csak bánatosan nézett anyukájára.
– Muszály, mami?
– Igen, muszáj, de ne aggódj. Hamar haza jövök- azzal felkapta kabátját, de táskája kiborítva hevert a helyén.
– Rachel, már annyiszor mondtam, hogy ne pakold ki… – sóhajtott.
– Bocsi mami. – mondta mintha legalább egy gyilkosságot követett volna el. Egy szomorú könycsepp folyt végig arcán.
– Semmi baj. Ne sirj. – miután felhívta a dadát, odasétált a táskájához és elkezdett bepakolni. – “Kulcs… pénztárca… telefon… minek is a telefon? Csak 5 perc lesz. Arra nem fog kelleni. “- És kiszedte. A dada pillanatokon belül megjött. Átvette Rachelt és Cuddy már el is indult kedvenc kórháza felé… Dr. Gregory House éppen végzett a hosszú munkaidővel, Vasárnap. 10 óra körül járt az idő. Csodálatos holdfényes este volt. Elindult a lift felé, hogy még utoljára bemenjen az irodájába, majd, ha körülnézett, haza is megy. Ugyanekkor egy nő is elindult a lift felé. Végül is Wilson irodája fenn van. A gonnok már majdnem elindult zárni hiszen este van és már senki sincs a kórházban, de előbb még elindult megkeresni a mellékhelyiséget. Majd utána hazamegy. Azt a bunkó doktort, aki még itt tartózkodik pedig szívesen bezárja egy éjszakára. Talán tanul belőle. Cuddy megérkezett és bement az épületbe. – “Biztos még vannak itt. Ezért nem zárta be az ajtót a gondnok. Azért nem árt sietni. “. Beszállt a liftbe és megnyomta a gombot. Az ajtó becsukódott. Wilson irodájában felvette az iratot és indult Dr. Shizzel irodájába, de Dr. Gregory Housé előtt ment el. – “5 perc vagy 10. Nem mindegy már? “És benézett. Legalább körülnéz mielőtt hazamegy. Ám a székben valaki már ült.
– Ki a…? – de nem tudta végig mondani mert észrevette, hogy az illető már alszik. House-t elnyomta az álom kedvenc székében. Halk szuszogása töltötte be, az egész épület csendjét. Cuddy legalább 2 pecig csak nézte, majd rájött, hogy legalább betakarhatná. Csak mivel? A sarokban volt egy k is takaró. Óvatosan ráterítette, és alig pár centire nézte a férfi lecsukott szemeit., amikor az megmozdult, majd kisvártatva kinyitotta szemét.
– Áhh, jó estét Dr. Lisa Cuddy.
– House?! Te meg mi a francot keresel itt ilyenkor? – kérdezte, de ordítása inkább suttogás volt. Mintha attól félt volna, hogy bárki meghallhatja.
– Nem rémlik? 12 óra ambulancia? Amúgy meg csak elfáradtam.
– de annak már vége kéne, hogy legyen… .
– Jah. KB egy fél órája vége is van. Kösz, hogy elrontottad a vasárnapomat. – de az ő kijelentése se kapott nagy hangot.
– Csak magadnak köszönheted.
– Magamnak?! Tudomásom szerint nem tettem semmit.
– Hát persze. Ugyan honnan is tudnád?
House persze sejtette az okot, de nem tudta, hogy kéne mondania. Cuddy még mindig ott volt és egymás szemébe néztek, de a közelség már megcsappant. Félő volt, hogy Lisa kirohan és vissza se jön. Egy 5 perc hallgatás után Lisa törte meg a csendet.
– Lehet, hogy te ráérsz itt aludni, de nekem mennem kell haza. Jó éjt House. – felállt és indult, de mielőtt elérte volna az ajtót egy kéz elkapta a csuklójánál.
– Mi a…? – nézett vissza Cuddy. House ingjének ütközött, nagy hevében.
– Cuddy… – kezdte. – csak nem az irodai incidens miatt kellett ma itt maradnom?
– Mi… Miért kellett volna azért maradnod? Nem történt semmi.
– de szeretted volna- vigyorodott el.
– Ugyan már!
– A szád hazudik, de a szíved azt mondja igen. – simított ki egy hajszálat Lisa arcából a füle mögé. És igaza is volt. Cuddy szíve olyan hangosan kalapált, hogy, ha House-é nem kalapál legalább annyira akkor Lisa szívhangja tölti meg az egész épületet.
– És, ha már ennyire ismered a számat és a… szívemet, akkor még is mit akartam, hogy történjen? Nem árt, ha velem is közlöd… – de mondata enyhe suttogás volt.
– Például ezt… – House közelebb hajolt és lágyan megcsókolta. Cuddy először kezével próbálta eltolni magától, de a férfi a csuklójánál fogva, lefogta a kezeit, gyengéden az iroda falához nyomta és egyre szenvedélyesebben kezdte csókolni. Már Cuddy is viszonozta a csókot és érezte, hogy a férfi lassan elengedi. A kezeit ezek után House nyaka köré fonta. A férfi pedig átölelte a nőt, magához szorította. Legalább 2 percig csókolóztak ott az irodában. Közben megfordultak és House nekinyomta a nőt íróasztalának majd felültette rá és így folytatták tovább. House egy pillanatra hátrább hajolt, Lisa az ing nyakánál megfogta és visszahúzta. Már mindketten hosszú idő óta vártak egy ilyen pillanatra. Ebben az irodában el voltak rejtve a világ elől. Abban a másodpercben, senkinek se kellett magyarázkodnia tette miatt. Abban a pillanatban nem számított, mi lesz holnap vagy azután. Csak az számított, hogy ott vannak együtt egymásnak. Végül a szinte percekig tartó csóknak Lisa vetett véget.
– House… – kezdte volna, de még mindig ködösen látott az előbbi szenvedélyes csóktól és szíve még most is hangosan vert.., de House nem hagyta, hogy végigmondja mert egy újabb szenvedélyes csókkal, betapasztotta a száját. House elkezdte l venni Cuddy pólójának a pántját. Lisa, első percben, tiltakozott volna, de szíve nem engedte neki, hogy bármit is tegyen. Csak egy dolgot. Kezei lecsúsztak House ing gallérjáról a gombokhoz és elkezdték kigombolni azokat.

***

Valószínűleg, ha valakit egy üvegezés alkalmával megkérdeznek, hol csinálta a legdurvább körülmények közt, Lisa Cuddy az irodát mondaná. Gregory House, pedig arra a kérdésre válaszolná ugyanezt, hogy melyik volt a leges-leges-legjobb, de Cuddy se panaszkodna. Most ez a két szerelmes ott feküdt egy irodában egymás mellett kimerülve. House az elmúlt egy óra eseményein gondolkozott, miközben Lisa a mellkasán feküdt és lassuló szívverésüket hallgatták. Lisa fejében is ez ment, de ő a folytatáson is gondolkodott, hogy lesz ezután?
– Greg? Kérdezhetek valamit?
– Persze. – hogy lesz ezután?
– Mármint mire gondolsz? Hát elkezdünk járni vagy valami hasonlót.
– Szerinted működne?
– Egy kapcsolat? Szerintem igen.
– de nem mondhatjuk el senkinek.
– Rendben.
– Ezek után minden sokkal nehezebb lesz. Nem ordíthatlak le soha, mert… .
– Rendben, Rendben. Csak megtennéd, hogy egy percre, nem a jövőn gondolkodsz? – azzal megcsókolta Cuddyt. – Aludjunk, jó?
– Ahogy akarod – mosolygott Lisa, és már aludtak is.

***

Cuddy másnap reggel 10 órakor kelt. Félve körbenézett. Majd mikor megpillantotta maga mellett Houset, megkönnyebbülten felsóhajtott.
“Szóval nem csak álmodtam… ” és észrevette, hogy a mellette lévő alak is pont őt nézi.
– Jó reggelt! – köszönt Cuddy leplezve megdöbbenését. House még így reggel is nagyon jó képű volt.
– Jó reggelt- köszönt vissza és újra megszagolta a nő csodálatos parfümjét, hogy lehet ez a nő még így reggel, ilyen fáradtan és kócosan is ilyen szép?
– Lassan menni kell… – próbálta Lisa leplezni szomorúságát.
– Tudom… – Lisa próbált nem nevetni, hogy House is legalább annyira szomorúnak tűnt, mint amennyire Lisa volt… – hogyhogy még nincsenek itt az emberek? Már vagy – ránézett az órájára- 10 perc múlva 10 óra van.
– 10 óra? Jézusom, nem árt sietni. 10- re jön a tömeg.
– de hát… hétfő van. Nem 6 ra kéne itt lenniük? – Cuddy nevetve megcsókolta House-t butaságáért.
– Igen, hétfő van. Éss Nők napja. – mosolygott. – Ilyenkor mindenki egy kicsit később jön.
Gyorsan felkapkodták ruháikat, hiszen az emberek perceken belül megérkeznek. Cuddy már látta a csapatot közeledni és felöltözve nézett House szemébe. Utolsó másodpercek, de egyikük se tudott mit mondani. House egy szenvedélyes csókkal búcsúzott el. Lisa el se akarta engedni House nem k is örömére.
– Nem azt mondtad, hogy titokban kell tartanunk…? – suttogta fátyolosan – Csak mert, ha ezt tovább csináljuk kénytelen leszek az egész csapat előtt levetkőztetni és ide nem illő dolgokat tenni…, amik ellen persze semmi kifogásom. – fejezte be. Lisa elmosolyodott.
– Hidd el, nagyon örülnék neki… – House fel is lelkesült és keze elindult Lisa blézer gombjai irányába miközben kellemesen simogatta, de akadályba ütközött. Cuddy keze bilincsként zárult rá. – de nem kéne, itt, most… – mosolyodott el.
A csapat épp belépett. Szemük elé hihetetlen látvány tárult. House irodája közepén, House, homlokát Cuddyénak döntötte és olyan szenvedéllyel a szemében nézte Lisát, amit eddig még sose láttak, de a pillanatnak azonnal vége lett, amikor szétrebbentek. Cuddy megköszörülte a torkát.
– Khm… Szóval… Dr. House… Nincs semmi a szememben? Csak mert reggel óta fáj…
– Nem, tökéletes Dr. Cuddy. – a Dr. Cuddy-t ki is emelte. – de azért még megvizsgálnám. Az irodájában megtalálom? – vigyorgott gonoszul
-, amikor csak jónak látja – vigyorgott vissza majd elhagyta a termet.
A csapat lesújtva állt ott. Foreman, 13, Taub, Chase, Cameron. Cameron szemébe még könny is szökött. Titkon mindig azt remélte, hogy House rájön, igazából Cameront szereti, de ez már egy másik történet.
– Mi a helyzet a kedvenc csapatomnál? – kérdezte vidáman- hogy vannak ma?
– Mi… Mi… Mi…? – próbált beszélni Foreman, de nem igazán sikerült neki.
– Oh, Foreman. Talán beszélnie kéne egy orvossal… Ez akár komoly is lehet. – azt a mosolyt nem lehetett letörölni Gregory House képéről.
– Maga…? Maga…? És Cuddy…? – Tátotta el a száját Taub
– Ez lehetetlen! És mégis! Gratulálok House! – 13 tért a legelőbb magához.
– Ugye, ez nem igaz? – reménykedett Cameron könnyes szemmel.
– Kizárt, hogy House és Cuddy… ! Ez még így is hülyén hangzik. – Chase is levolt döbbenve.
– Fogalmam sincs miről beszélnek. – House még mindig mosolygott- de, ha jól látom most van mit kipletykálniuk. Szóval magukra hagyom önöket – azzal kilépett az irodából.
Cuddy hazament, ahol Emily kérdésözönt zúditott rá, hogy hol tartózkodott egész éjjel.
– Csak nem azzal az ultra nagy bunkóval volt? Lefeküdt vele, mi?
– Ezt meg miből gondolja?
– Magát kereste. Aztán eltűnt, de az ilyen bunkókra van beindulva a legtöbb nő. – vont vállat és kabátját felkapva elment.
House eközben hazaért Wilsonhoz.
– Szia, Kedves Feleségem!, hogy vagy? – ment beljebb.
– House??
– Nem, Mark vagyok.
– Te meg hol a pokolban voltál?
– Már megint játsszuk az anyuka-gyerek játékot? Tudod, hogy én azt csak egy valakivel szeretem…
– Miii?? Te lefeküdtél Cuddyval?
– Watson. Zseniális megfigyelés. A körmeim vastagságából jött rá?
– Ezt el se hiszem! – újongott. – Komolyan? Most nem csapsz be ugye?
– Nincs okom… – és kinyitott egy sört. – Tudod, Wilson, a legtöbb felnőtt talán egy új állásnak vagy egy LCD tv-nek örül így, de belőled a ‘dugás’ szó is ezt hozza ki. Ejnye, Jimmy! Egyre jobban hasonlítasz rám… – rázta a fejét rosszallóan
– És most mi lesz veletek? – hagyta figyelmen kívül az előbbi mondatát.
– Én megyek dolgozni már megint… Sosincs szabi. Tök mindegy, hogy az ember mennyi mindent tesz egy szabadnapért…
– Én is megyek dolgozni és feltétlenül kikérdezem Cuddyt – vigyorgott.
– Tégy úgy, ahogy jónak látod.
– Viszlát House.
– Pá – és Jimmy eltűnt. House még egy pár órát ült és sörözve filmet nézett majd hirtelen abbahagyta. Leült a zongora elé bekapcsolta a felvevőt és csak játszott… ahogy Cuddy és a tegnap este eszébe jutott. Csak spontán. Csodálatos zene volt. Mikor befejezte kikapcsolta a felvevőt és a CD-t becsomagolta majd elment az ékszerészhez. Ő maga se tudta milyen erő vezérli. Csakhogy ezt kell tennie. Cuddy eközben otthon előkészült. Rachelt oviba vitte és elment a Kórházba. Mikor irodájába ért egy k is ajándékcsomagot talált. Ráirva: Lisa Cuddy. Cuddy kinyitotta. Egy cd, vörös rózsa és egy k is dobozka nézett vissza rá. A CD-n valamilyen zene lesz. A dobozt kinyitotta, abban pedig egy csodálatos karkötő volt. A kezére tette és középen az amulett helyén egy kinyitható szív volt. A szívben egy k is cetli. Rajta:
“Boldog Nők Napját! H.” – Cuddy elmosolyodott ezen a gesztuson, és útirányt változtatott. Irány House irodája… – “Milyen jó, hogy kulcsra zárható. Szükség lesz rá.” – Mosolygott magában Cuddy és már ki is nyitotta az irodaajtót ahol House már várta. Arcán egy ragyogó mosollyal. Két magányos szív, akik sose lesznek többé azok….

Vége

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..