Hiányzó gorombaság

Az idő nagy úr. Perceken múlnak életek, percek alatt változhat meg minden, perceken múlhat a boldogság is. Az idő csak telik. Telik, miközben rohansz, minél távolabb Tőle, hogy most még véletlen se kelljen látnod őt, és a düh, amit érzel, elfedi a fájdalmat a lábadban. Pedig belül már tudod, hogy rá sosem fogsz tudni haragudni, és azt is tudod, hogy talán jobb lenne, ha visszamennél, és megmondanád neki, hogy mennyire sajnálod.

És az idő csak telik. Telik, miközben letaglózva állsz, gondolkodsz, hogy talán jobb ötlet lenne, ha utána mennél vagy, hogy nem túl késő-e már is. Ezen gondolkodtak mind a ketten.
A kórház többi dolgozója kimondottan érdekesen nézett volna, ha látták volna egy morcos diagnoszta irodáját, és a parkolót. House a motorjánál állt meg a gondolatmenetében. Még mindig a „Mi lett volna, ha…” kérdéseken rágódott. Hirtelen elege lett az egészből, felpattant a motorjára, és nem törődve az esetleg útba kerülő rendőrökkel, hazaszáguldott. Otthon első dolga volt önteni magának egy pohár whiskyt. Ahogy megitta, leült a kanapéra, és sóhajtott egy nagyot. Próbált nem figyelni rá, de egyre jobban nőtt a feszültség benne. Felpattant, és az üres poharat a földhöz vágta.

***

Cuddy az irodában feleszmélt, hogy nem biztos, hogy az a legjobb ötlet, ha most ott ül, és nem csinál semmit. Fogta magát, és felállt a székről – ahova nem tudta, mikor ült le – és nagy nehezen hazament. Otthon nem is csinált semmit, csak úgy, ahogy volt, bedőlt az ágyba. Megpróbálta elfelejteni a napot.
Az éjjele megint csak borzalmas volt. Aludni alig aludt, ami miatt megint szinte hajnalban ért be a kórházba. Mondjuk House sem késett el. Ő is korán ért be, megint. Amikor Tizenhárom és Foreman megérkezett, leesett állal konstatálták, hogy a főnökük már bent van.
– Van esetünk? – kérdezte House a belépő pártól.

– House, a tegnapi rohamos ember még él  – válaszolta szemrehányóan Foreman.

– Ja, tényleg. Bármi eredmény, vagy ötlet?

– Semmi – kapcsolódott be a beszélgetésbe Tizenhárom is.
– Király. Akkor dugják be egy MR-re, és nézzék meg alaposan a fejét.
– Mit gondol, mi ez? – érdeklődött Foreman.
– Agytumor, mi más? – majd House kibicegett az irodából. Hogy hova ment? A klinikára. Ott befészkelte magát az egyik vizsgálóba, hogy ha Cuddy keresné is, akkor be tud húzódni egy beteg mögé. Nagyon nem akart most a nővel találkozni. Viszont ennek ára volt, mégpedig az, hogy minden taknyos öregmebert, meg ragasztót szívott gyereket fogadnia kellett. Három gyötrelmes óra után kikészült az emberek hülyeségétől.
„Einsteinnek igaza volt” – füstölgött, és amikor kiment a vizsgálóból, pont az igazgatónőbe ütközött. House belenézett a nő máskor ragyogó szürkéskék szemébe, amit most a szomorúság homályosított el. Szomorúság? Talán, bár a diagnoszta látta benne a kimerültséget, és az elkeseredettséget. Vele szemben egy meggyötört Cuddy állt.

***

Cuddyból, amikor szembe találta magát House-szal, előtört az előző napok keserűsége. Az, hogy Lucas elment, a rémálmai, a tegnapi beszélgetés a férfival, meg ma reggel még Rachel is megbetegedett, ez már túl sok volt neki. Régebben profi volt abban, hogy egy életteli, boldog nő képét mutassa, de már képtelen volt rá. Nem tudott normálisan, két óránál többet aludni, aggódott House miatt – mert bár a férfi nem vette észre –, ő is elég nyúzott volt, most még Rachel is jött hozzá… nem, ezt már nem tudta elrejteni.
De a diagnoszta is hasonló cipőben járt. A Cuddy iránt érzett düh szép lassan kezdett átalakulni aggodalommá, amit a nő látványa keltett, és magára volt már dühös. A tegnapit már rég megbánta, és azt kívánta ebben a pillanatban, hogy bárcsak odamehetne a nőhöz, megölelhetné, és biztosíthatná arról, hogy semmi baj nem lesz. House végül erőt vett magán, és indult volna, amikor Lisa utána szólt.
– Van eseted?
– Már nincs. Agytumor – közölte a férfi közönyösen, közben átkozta magát, hogy miért ilyen közönyös.
– Akkor most kapsz egyet – jelentette ki Cuddy, majd elment a dolgára, ami a mosdóba vezetett. Ramatyul érezte magát.
House nem sokáig volt ott egymagában, elment vissza az irodájába. Amikor odaért, akkor éppen nem volt ott senki, és ezen meglepődött.
Ránézett a mappára. Ezen még jobban meglepődött, és kezdte érteni, mitől borult ki ennyire Cuddy. Az akta látványa letaglózta, bár nem tudta, miért. Hiszen a kölyköt még csak nem is kedvelte, sőt! Idegesítette, hogy a nőnek gyereke van. De azért mégis. Ha valami Cuddyt így kikészítette, az komoly lehet.
Belenézett az aktába (a „Rachel Cuddy” felirattól még mindig borzongott. Olyan érzést keltett benne, mintha Lisa már házas lenne, két gyerekkel, ő meg le lenne tojva.)
De komoly is volt. „Májgondok, láz… ez érdekes lesz” – gondolkodott. Ebben a szent pillanatban érkezett meg a három helyett négy kiskacsa.
– Tényleg agytumor volt, honnan… – kezdte volna Foreman, de House közbevágott.
– Új eset, májgondokkal, lázzal, meg másfél évvel.
– Esetleg megkaphatnánk az aktát? – érdeklődött Tizenhárom.

– Nem.
– De…
– A nem melyik részét nem érti?
– Akkor… gondolom, szokásos tesztek jönnek, toxikológia, ilyesmi – gondolkodott Chase is, majd felállt, hogy elvégezze azokat, de House megint közbeszólt.
– A-a. Senki nem megy sehova – jelentette ki, majd kiviharzott az irodából. Elment megcsinálni a teszteket. Hogy miért, azt ő sem tudta. De a tegnapi dühe határozottan átalakult aggodalommá. Úgy érezte a nő belerokkanna abba, ha gyerekkel történne valami. Bármennyire is találta ellenszenvesnek, azt azért nem tagadhatta le – bár jónéhányszor megpróbálta –, hogy Cuddy szereti azt a kölyköt. Mikor feleszmélt, a kórterem ajtaja előtt találta magát.  A nő bent ült a lánya mellett, és a tenyerébe temette az arcát. House az ajtónál gondolkodott, de tanácstalan volt. Attól félt, hogyha mond valamit, akkor megint fagyos hangnemben teszi, amivel mégjobban fájdalmat okoz Cuddynak. Nem akart ennyire távolságtartó lenni, csakhát… mindig, amikor kedves akart lenni a nővel, bevillant neki a Lucasos jelenet.
Végül belépett. Még mindig nem tudta, mit mondjon, de az improvizálás mellett döntött.
– Veszek tőle vért – motyogta, mire Lisa csak bólintott. A diagnoszta a művelet után jobban szemügyre vette a nőt. Már a testtartása is azt sugallta, hogy valami nincs rendben. Ezt House is jól tudta. Úgy érezte magát a férfi, mintha tízéves lenne, és felküldték volna az igazgatóhoz, mert kigúnyolta a tanárt. De mennyire örült volna neki, ha így lenne. Gyerekként még boldog volt. De mióta infarktust kapott, azóta az élet csak tovább kínozta. Őt és Cuddyt is. Olyan volt ez, mint ez bizarr vizsga, hogy ki bírja tovább, de a vizsgáknak általában vége is van egy idő után, és kimenet onnan az ember találkozik barátokkal, és utána boldogan mondhatja, hogy ezen is túl van. Csakhogy ennek nem lesz vége, ezt a fájdalmat nem csillapítja semmi. Főleg karácsony közeledtével.
House megrázta a fejét, visszarántotta magát a valóságba. Nem tudta, hogy mondjon-e valamit a láthatóan könnyeivel küszködő nőnek. Végül arra jutott, hogy igen, és gondolatban meg is fogalmazta őket, de az ajkai nem engedelmeskedtek. Rájött, hogy ezzel nem megy semmire, és lassan kisétált az ajtón.

***

Lisa a kórteremben arra eszmélt fel, hogy az ajtó becsukódott, és az előbb még ott álló diagnosztának nyoma sincs. Erre újra a tenyerébe temette az arcát. Amíg House vizsgálta Rachelt, az rá sem nézett. Pedig Cuddy magában nagyon remélte, hogy a férfi mond valamit, akármint, még ha az értelmetlen is, de legalább megszólal. De az mintha némasági fogadalmat tett volna.
A nő egyre idegesebb lett, és ahogy meglátta House-t, hogy még nincs messze, hozzá vágta a kezéhez legközelebb eső tárgyat. A telefonja hangosan csattant az üvegfalon. Hangosan káromkodva szedte össze a darabjait.

***

A diagnoszta Wilson irodája felé igyekezett. Már megint tanácstalan volt.

– Te mit csinálnál, ha mondjuk a kedvenc… fád teljesen elhagyná magát? – ronott be az onkológus irodájába. Az csak nézett nagy szemeket meresztve.
– Napok óta látom rajta, hogy mennyire nyúzott. Mostanra jobban hasonlít egy papírzsepihez, ami ki lett mosva. De fogalmam sincs, hogy mit csináljak. – magyarázta House
– Hát.. akkor ne csinálj semmit – javasolta Wilson.
– De attól félek, ha így folytatja, a végén még megöli magát. Ráadásul most még ott a gyerek is. – folytatta a diagnoszta, és Wilsonnak kezdett derengeni, hogy kiről is van most szó.
– És mégis mit tudnék én csinálni?
– Csak derítsd ki, mi baja van – kérte halkan House a barátját, majd visszasántikált az irodába megnézni mire jutott a csapata. Morogva vette tudomásul, hogy szinte semmire.

– De ha mást is megosztana esetleg velünk a betegről, akkor többre mennénk – indulatoskodott Foreman, mire House is felkapta a vizet.

– A neve érdekli? Tessék, itt van – vágta hozzá a neurológushoz az aktát, és elment. Tele volt a hócipője az akadékoskodó Foremannel, Wilsonnal, hogy nem csinál semmit, meg magával, hogy képes nézni, ahogy Cuddy szenved, de nem tud ellene tenni semmit.
Otthon is csak lézengett. Egy kósza ötlettől vezérelve leült a zongora elé, és elkezdett rajta játszani. Egy kevésbé ismert számot játszott a Pretenders – től az „I’ll stand by you”-t. Tulajdonképpen nem a kedvenc stílusa volt ez, de úgy érezte a dal most megnyugtatja egy időre.

Oh, why you look so sad?
Tears are in your eyes
Come on and come to me now

Don’t be ashamed to cry
Let me see you through
„cause I’ve seen the dark side too

When the night falls on you
You don’t know what to do
Nothing you confess
Could make me love you less

I’ll stand by you
I’l stand by you
Won’t let nobody hurt you
I’ll stand by you
Take me in into your darkest hour
And I’ll never desert you
I’ll stand by you…”

Miközben zenélt, észre sem vette, hogy elment az idő. Olyan éjfél fele visszament a kórházba (az ügyeletes nővér majdnem szívrohamot kapott),  és beült az irodájába. Előkereste Rachel aktáját, és elkezdte bámulni, hátha eszébe jut valami, de semmi.
Az elkövetkező napokban az estéi így teltek. Egyszer Wilsonnak sikerült megállapítania, hogy kezd egyre jobban hasonlítani Cuddyra.(„Kimosott zsepi hasonlat…”). Majd ezt követően fejmosást is kapott, hogy miért nem képes hazamenni, és aludni. Amikor ezt House ezt megelégelte, lement a reggeli bivalyerős kávéját beszerezni, és imádkozott, hogy ne botoljon bele az igazgatónőbe. Az étkezőben nem is botlott bele, hanem a klinikán sikerült találkozniuk. A vizsgáló, ahova a férfi benyitott, nem volt üres, hanem Cuddy próbált magának egy infúziót bekötni. House meglepetésében nagyot nézett.
– Ööö… az minek? – kérdezte, mire a nő válasz helyett csak odanyújtotta a zacskót.
– De mire kell? – értetlenkedett még mindig a diagnoszta, mire Lisa nagyon halkan megszólalt.
– Stressz – House kezdett megvilágosodni – Minden, amit próbálok letuszkolni a torkomon, visszajön. – a férfi erre bólintott, és nézte, hogy próbálja Cuddy bekötni az infúziót magának. De nem nagyon sikerült a nőnek, ugyanis eléggé zavarban volt House jelenléte miatt, és elkezdett remegni a keze, minek következtében három különböző helyen szúrta meg magát. A férfi, észrevéve Lisa tehetetlenségét, közelebb lépett, és átvette a szettet. Cuddy összerezzent a férfi érintésétől. A kezének kellemes melege valami hamis biztonságérzetet akart benne kelteni, ami később csak tovább kínozta volna. De éhenhalni legalább már nem fog.
Amíg a diagnoszta a vért törölte le a karjától, Cuddy is szemügyre vette őt. House – on is látszott a kialvatlanság, akárcsak rajta. Csak amíg a férfi életet mentett, vagyis legalább diagnosztizált, addig ő csak képtelen volt aludni. Egyébként a nő rettenetesen félt, hogy House nem jön rá időben, hogy mi a baja Rachelnek, de talán jobban féltette már a férfit. Tudta, milyen megszállottsággal tud dolgozni, és azt is tudta, hogy ez aligha vezet jóra. Amíg ezen gondolkodott, észre sem vette, hogy a diagnoszta már nincs ott. Nagyot sóhajtva dőlt hátra.

***

Este Tizenhárom nagy lelkesedéssel díszítette ki főnöke irodáját karácsonyi hangulatban. Az megrökönyödve vette ezt tudomásul.

– Mondja, mégis, mi a fene ez? – kérdezte fintorogva Tizenháromtól.
– Karácsonyi dísz? – a lány tényleg lelkesnek tűnt.

– De mégis minek?
– Holnap karácsony!
– Király! – fintorodd el még egyszer House, majd kiment a konferenciatermi részből. A táblája láttán majdnem elnevette magát, mert az jobban hasonlított egy boa-gyűjteményre.
Mindig is szánalmasnak tartotta a karácsony körüli felhajtást, bár lehet hogy csak egy picit irigy volt.
Karácsonykor a normális emberek hazamennek, megcsókolják a feleségüket és a gyerekeiket, játszanak velük, majd elfogyasztanak egy meghitt vacsorát a családdal, mögöttük a karácsonyfán égnek a gyertyák… House-nak ez sosem jutott, legalábbis, mióta egyedül él. Utoljára az egyetemen volt igazi karácsonya. Kint állt a parkban, és unatkozva nézte az előtte elhaladókat, amikor megjelent mögötte egy lány, és kijelentette, hogy milyen szép is volt az idő. Azóta nem látta azt a lányt olyan őszintén boldognak, pedig nap mint nap látja. Mondjuk mostanában minden volt, csak boldog nem.
Érdekes módon Cuddynak is ez a pillanat jutott eszébe, ahogy meglátta az előteret díszítő munkásokat. Milyen hülye is volt! Képes volt egy szál pulcsiban kimenni a szakadó hóesésben. Azóta neki sem volt normális karácsonya, mióta  a nagy fenyő előtt álldogáló House (ki más lenne) nagy elmésen megjegyezte, hogy pulcsiban azért talán hideg van, és adta oda a kabátját, hogy akkor most rajta a sor a megfagyásban.
Azóta mindig egyedül volt karácsonykor, és attól félt, hogy ez már nem is fog változni. Ahogy ment kifelé, elnézte a boldogan ölelkező párokat, és egy gombóc kezdett el nőni a torkában. A sírás kerülgette akkor is, amikor beszállt a kocsiba, és elindult hazafelé. Hiányzott neki valaki, aki otthon várja, amikor hazaér, és egy nehéz nap után vigaszt nyújt. Nehezen vallotta be magának, de hiányzott neki House. Az a House, aki előszeretettel idegesítette fel a leggyerekesebb dologgal is. Hiányzott a gorombasága.
Gondolkodása közben észre sem vette, hogy a szemben jövő autó pontosan felé száguld. Két másodperc múlva egy hatalmas csattanás hallatszott, és a szemben közlekedő autó valahogy Cuddy oldalában kötött ki.
A roncsok felett eleredt az eső.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..