Valami megváltozott

Íme egy további folytatás. Ez már hosszabb, mint az előző. Bocsi, hogy ilyen sokáig készült, nincs mentségem… A többivel igyekszem, mert még karácsonyig szeretném megírni a karácsonyos részt…(az lenne már csak érdekes, ha karácsonykor húsvétit írnék… :D)

House-nak nagyobb gondjai is voltak, mint azon gondolkodni, hogy fogja a főnöke orra alá dörgölni, hogy késett, ugyanis le kellett még ráznia Wilsont is, a kérdéseivel együtt. Erre a legjobb megoldást annak találta, ha visszaköltözik a saját lakásába. Úgyis eleget volt már “szülői” (magában mindig így nevezte) felügyelet alatt, visszavágyott a saját, független életébe. De még maradnia kellett, mert ha szó nélkül megy el, Wilsonon kiteljesedik az aggódó-apa komplexus, magában megnyomja a vészcsengőt, és visszaküldi őt Mayfieldbe. Így hát, amíg várakozott, kiürítette az onkológus popcorn-készletét, és beült a TV elé. Amikor betoppant, House elég gyorsan felpattant, és közölte vele, hogy elköltözik.
– Visszaköltözöm a saját lakásomba, megettem a popcornodat, és segíts átcuccolni – mire Wilson csak nézett, majd nagy nehezen kinyögött egy rendbent. Majd áthurcolkodtak a diagnoszta lakására, aki igyekezett minél gyorsabban kiterelni onnan a barátját. Este első dolga volt az, hogy rendeljen egy jó nagy pizzát, és pár üveg sör társaságában bedőljön az ágyba.
Másnap reggel igyekezett elkerülni Cuddyt azzal, hogy hajnalba megy be, de pechére a nő megint álmatlan forgolódással töltötte az éjszakáját, és nem látta értelmét otthon bámulni a plafont. Minek következtében pontosan egyszerre léptek be az ajtón. Az ügyeletes nővér nem tudta, hogy min csodálkozzon jobban: a hajnali hatkor beérő House-on, vagy a hajnali hatkor beérő, elég nyúzott és félig kómás Cuddyn. Végül House mellett döntött, mert az nem kritizált semmit az igazgatónőn, csak, mintha az nem is lenne ott, elszáguldott mellette. Már amennyire tudott száguldani. Lisát meglepte ez a fajta hidegség. Mármint eddig, amikor találkoztak, mindig leszólta, vagy kritizálta valamijét, de most semmi. Ez elsőre nem zavarta, de akkor nem gondolta, hogy ez idegesítő lesz számára. Ez történt később is, amikor House új beteget kapott. A férfi elutasító volt, és hideg, mint egy jégcsap. Fel se nézett, amikor Cuddy belépett az irodájába.
– Nem megyek le rendelni most, az aktát meg hagyd csak itt az asztalon – mondta közönyösen a diagnoszta, háttal Lisának. Így hát az csak letette a papírt és leesett állal kiment. A beteg kimondottan érdekes volt. Estére kizárták az összes lehetséges betegséget, amikor House-nak beugrott valami: Ha semmi nem illik rá, akkor két dolog illhet rá, és a véres vizeletet nem lehet színlelni. Szerzett magának három klinikai beteget egy kis plusz pénzért, és rájuk aggatott egy-egy táblát, hogy nekik milyen tünetük van. Végül egy rohamot kapott, egy remegő kezű meg egy elviselhetetlen fájdalomtól szenvedő ember ment be a kórterembe. A nyakukba akasztott táblán legalábbis ez állt. Az ágyban fekvő, kimondottan jó hangulatú beteg egy percig mosolygott, majd hirtelen rohamot kapott, és a remegő kezében elviselhetetlen fájdalmat érzett. House önelégülten visszavágtatott az irodájába.
– Tükör-szindrómás – jelentette ki a meglepett csapatnak.
–  Giovannini-kórja van?- kérdezett vissza Foreman.
– Tud más  Giovannini-kórt? És egy kicsit sem ismerős magának ez a párbeszéd?
– De… – majd a neurológus jobbnak látta, ha most elhallgat.
– Adjanak neki valami fájdalomcsillapítót! – hagyta rá Tizenháromra a munka megmaradt részét House, majd elindult kifelé, amikor Tizenhárom megállította.
– Hova megy?
– Csesztetni Cuddyt. Mégis mit gondolt? – lépett ki a férfi az irodából, de esze ágában sem volt Cuddyt csesztetni, csak visszaadni neki az aktát. Egy szó nélkül ment be az irodába, és tette le a papírt. Mire Lisa egy hangot is szólhatott volna, House már rég messze járt.
“Azért meg tudnám szokni“, morfondírozott magában az igazgatónő ezek után, majd egy vállrándítással visszatért a papírmunkához. Így telt el pár nap, House csak a legszükségesebb alkalmakkal szólt Cuddyhoz, akit ez kezdett egyre inkább zavarni. Az meg még inkább, hogy nem tudta, miért viselkedik így a férfi. “Lucas miatt biztos nem, hiszen ő már elment.” Így hát tovább próbálkozott azzal, hogy valahogy a közelébe férkőzzön, és kiderítse, mi baja van.
Megtalálni könnyű volt, mert House egyáltalán nem menekült előle, mint egy jópár hónappal ezelőtt. Tulajdonképpen udvariasnak is volt mondható, csak olyan mértékben sugárzott belőle a hidegség és az elutasítás, hogy a nőt ez mindig elkeserítette. Mintha a kék szemei mélyén valami megfagyott volna. Persze, beszélni tudott vele, de csakis orvosi kérdésekben. Amint bármi másra terelődött volna a szó, a diagnoszta gyorsan lelépett. Lisa most rájött, hogy tulajdonképpen mekkora hülye is volt. Amikor lett volna lehetősége megtudni, hogy mit is rejt House borostás és mogorva arca, akkor annyira el volt azzal foglalva, hogy titokban tartsa Lucast, hogy szinte minden másra vak lett. Most meg ő elment, House meg… House- ban meg megszakadt valami. Mintha megunta volna a folytonos macska- egér játékot, és a ‘harcaik’ már nem élvezetesek voltak, hanem idegesítőek és fárasztóak, és nem érdekli már, hogy Cuddy mit gondol róla.
Mintha eddig érdekelte volna”– füstölgött magában, de aztán leesett, hogy eddig igenis érdekelte House- t az ő véleménye.
Megpróbált visszatérni a papírmunkájához, de ahogy ez a nap többi részében, most sem sikerült, ugyanis még mindig próbálta megérteni az eseményeket.
House sosem szokott olyat csinálni, ami nem logikus, már pedig ez nem az. De mi van, ha valami történt, ami miatt a logikus lett logikátlan, a logikátlan meg logikus. Mert ha így történt, akkor az irracionális tett lenne racionális, de mivel az irracionális, ezért House máshogy kezeli, ami történt, racionálisan. De ez a racionalitás már irracionális. És ha ezt nem vette észre, akkor azért benne is lejátszódik valami. Már csak ezeket a valamiket kell kitalálnom, hogy mi lehet.” Ezután a gondolatmenet után Cuddy megállapította, hogy ha nem lenne kórházigazgató, akkor megpályázna egy helyet House csapatában. De azért az igazgatóság kétségtelenül jobb. Például nem kell elviselni, hogy House elküldi sírok kiásásra. Vagy rosszabb. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy egy férfi, aki éppen menne ki a kórházból, hirtelen összeesik, és rázkódni kezd.
***
House betege kapott rohamot, pedig látszólag semmi oka nem volt rá. A diagnoszta már meg volt róla győződve, hogy semmi baja. Épp kifelé ment volna, amikor összeesett. Cuddy persze egyből odarohant, és három perc múlva a beteg már újra a kórtermében volt.

– Mi okoz rohamot olyannál, akinek nem kéne, hogy legyen?- lépett be az irodába House.
– Eklampszia?- érkezett meg közvetlenül House mögött a beteg aktáját látásból sem ismerő Taub.
– Igen, nem is lenne azzal semmi baj, ha a beteg nem férfi lenne.. – erre a kijelentésre Tizenhárom és Foreman elnevették magukat, de a morcos osztályvezető egy pillantással elhallgattatta őket. – Semmit nem tudunk róla, még a nevét sem. De hogy bármit is megtudjunk róla ahhoz meg kéne gyógyulnia. Tehát amíg beteg, nem tudjuk meggyógyítani – folytatta a gondolkodást House. Hirtelen egy hangra lett figyelmes, ami az ajtóból jött.
– És mi van, ha a Tükör- szindrómát meggyógyítottad, csak van valami más baja is?- kérdezte az ajtóból Cuddy. House- nak nem sikerült titkolnia teljesen a döbbenetét. Végül bólintott.
– Teszteljék le az összes szóba jövő autoimmun- ra!- adta ki a feladatot a csapatának, ő maga meg megint csak faképnél hagyta az ajtóban toporgó igazgatót. Lement a klinikára, Cuddy meg utána, de elég szorosan, ezért amikor a nővérpultnál a férfi hirtelen megállt, Lisa olyan szépen neki ment a diagnosztának, mintha ez a megállás legtermészetesebb módja lenne.
– Bocs – vetette oda neki House, majd tovább ment az egyes vizsgálóba. Cuddy, ha eddig nem volt elég meglepett, most még jobban meglepődött, és kezdte ezt az egészet abszurdnak érezni.
“Hol a kandikamera?”- kérdezte magától, majd elment behozni magát egy adag papírmunkából (amiből már nagyon elege volt). Este felment House irodájába, hogy tisztázza vele ezt a “Nem beszélek veled” dolgot.

***

– Mit akarsz? – köszöntötte gorombán a férfi a belépő Lisát.
– Mi van veled?
– Mert ez téged annyira érdekel.. – vonta fel a szemöldökét House, mire csak egy ‘Ne csináld már ezt!’-pillantást kapott.
– Igenis érdekel, mi játszódik le benned – csattant fel Cuddy, majd összeszidta magát, hogy ezt mondta.
– Tényleg? És akkor is érdekelt, amikor nagyban csókolóztál Lucassal? – kérdezte keserűen a férfi, és egyre nehezebb volt nem ordítania. – Nem tudom, mi a franc van veled, de ne velem játszadozz! Egyik héten az a seggfej a világ közepe, most meg hirtelen én lettem? Na, engem hagyj ezzel békén! – magasodott fenyegetően Cuddy felé, majd kivágta az ajtót, és kirobogott.
A nő meg csak állt ott megalázottan. De House-nak igaza volt, legalábbis a mondandója elérte a hatását. Letaglózta, és semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy valami megváltozott, valami más lett. Még hosszú percekig úgy maradt, majd arra eszmélt fel, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcán.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..