Kisfiú

Írta Lori

A Princeton-Plainsboro kórház igazgatónőjének kellett egy kis idő, míg feldolgozta a meghiúsult esküvőjén történteket. Saját magát is ostorozta, hogy milyen csúnya dolgot is művelt Daniellel, a férfivel, aki ezt igazán nem érdemelte meg tőle. House és közte elég fagyos volt a légkör pár hétig, Lisa ugyanis nagyon haragudott a férfira. Ugyanakkor nagyon élvezte, ahogy a férfi ismét próbál a kegyeibe férkőzni és elég nehéz volt már tartania magát, ehhez a „haragszom rád” színjátékhoz, mert másfél hét után, mintha csak az lett volna. House és Lisa próbálták rendezni a dolgaikat és szépen lassan kerültek újra közel egymáshoz, három hét kellett hozzá.
A kibékülés és az eltelt három hét egymás nélkül, egyre inkább fokozta bennük a vágyat egymás iránt. Mindketten vágytak már a másik érintésére és csókjaira, de mindketten féltek megtenni az első lépést. House félt attól, ha most elszúrja és túl gyors tempót diktál a nőnek, akkor lehet, hogy nemcsak három hét lesz a mosolyszünet.
Egyik este House átment Lisához, csak, hogy beszélgessenek, persze hátsó szándékai is voltak a férfinak, de nem akart a nőre erőltetni semmit. De egy próbát megért számára.
Már jó ideje beszélgettek egymással, már be is sötétedett rájuk. House a kanapén foglalt helyet, Lisa pedig a foteljében – a lábait maga alá húzva – ült.

– House, kérdezhetek valamit?
– A szexről bármit, arra biztos tudok válaszolni! – mondta vigyorogva, de utána letörölte a képéről a pimasz vigyort és váltott egy komolyabb hangnemre: – Kérdezz!
– Amit…, akkor…, ott az esküvő előtt mondtál nekem, azt csak…
– Nem! Azt, akkor úgy is gondoltam – majd felállt és odasántikált a nőhöz. Megállt a fotelje előtt, meredten bámult a nőre, hogy vajon megteheti-e azt, amit szeretne. Lehajolt és gyengéden megcsókolta a nőt. Majd kíváncsian várta a reakciót. Lisa már nagyon várta ezt a pillanatot, hogy végre ott folytathassák, ahol abbahagyták, de tudta, hogy ezentúl még óvatosabbnak kell lenniük. Bár sejtette, hogy szinte minden kórházi dolgozó számára nyílt titok, hogy House és közte van, vagy esetleg volt már valami.
House a csók után felegyenesedet és várta, hogy Lisa, hogy reagál majd, mit tesz ezután. Cuddy kihúzta maga alól a lábait és feltérdelt a foteljében, hogy így mégis magasabb legyen, mint ülő helyzetben.
– Miért hagytad abba? – kérdezte a férfitól és lágyan elmosolyodott, majd ezzel a férfinak is mosolyt csalt az arcára. Aki újra elkezdte csókolni, hol egész gyengéden, hol pedig szenvedélyesen és hevesen. A férfi és a nő is, ismét érezték, azt az őrült vágyat, amit azelőtt, de most sokkal intenzívebben, mivel elég sok idő eltelt az utolsó közös együttlétük óta. Három hét nem is olyan sok, de két szerelmesnek, három évnek is tűnhet. Minden külön töltött perc, egy örökkévalóság volt számukra.

/ERŐSEN EROTIKUS TARTALOM, 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!/

A férfi csók közben simogatta a nő hátát és fenekét, majd levette róla a felsőrészét és először a nyakát, majd a mellkasát is csókolni kezdte. A csókokkal is egyre lejjebb haladt a nő testén, a melltartóján keresztül a mellét is ingerelni kezdte a szájával. Az egyik kezét szépen lassan betette a nő lábai közé, hogy a nadrágon keresztül, így is fokozza a vágyat a nőben. Aki eközben a kezét betolta a férfi pólója alá és a mellkasát kezdte cirógatni, majd egyre feljebb tolta a ruhaneműt és ő is csókolni kezdte a férfi mellkasát és nyelvével körözött a férfi mellbimbója körül és a száját is rátapasztotta. Ahogy a nő, szorosan hozzásimult a férfihoz, érezte, hogy a férfi nemi szerve életre kel és ez arra késztette, hogy a kezével ő is ingerelni kezdje azt a bizonyos testrészt. A férfi húzta maga felé a nőt és ezzel álló helyzetbe kényszerítette, és rövid ideig így folytatták tovább a másik kényeztetését. House a nyelvét a nő szájába tolta és izgatóan masszírozta nyelvével a nőét. A férfi már nem bírta tovább, a testét egyre inkább elöntötte a forróság és a vágy. Már magáévá szerette volna tenni, ezt a számára oly vonzó és kívánatos nőt. Leteperte Lisát a kanapéjára, a melltartóját villámsebességgel vette le és a nő nadrágját, a francia-bugyijával együtt. A férfi is rendkívüli gyorsassággal vetkőzött anyaszült meztelenre és a nő fölé feküdt.
– House, nem kéne inkább bemennünk a… – próbálta a nő halk sóhajok közepette, felajánlani a férfinek, hogy inkább a hálóban folytassák, de az a csókjaival elhallgattatta a nőt.
– Utána a következő menetet majd máshol csináljuk – és már forró csókok közt, húzta is szét a nő lábait, hogy végre behatolhasson. Már úgy érezte, hogy rögtön elélvez, mielőtt a hímvesszője a nő hüvelyében lenne.
Testük összeforrott és ritmusosan mozgott egyszerre. A férfi mikor érezte, hogy lassan végre elérkezik a jól megérdemelt, várva-várt orgazmus, még hevesebben és vadabban mozgott a nő felett és még forróbban és szenvedélyesebben csókolta a száját, majd mindketten egyre hangosabban apróbb nyögésekkel adták a másik tudtára, hogy ez a dolog szenzációs.
Szinte olyannyira feltüzelték a másikat, hogy ott a kanapén pár perc alatt érték el közösen, – szinte egyszerre – a csúcsot.
Miután az aktusnak vége lett, csak feküdtek még zihálva, egymást simogatva. Mindketten érezték a kielégülést és elégedettséget.
– Hát, ez ismét csúcs volt! – tört ki a férfiból a megállapítás és ravaszul vigyorgott a nőre. – Akkor menjünk, a hálóba vagy itt folytassuk? – a férfi ismét akarta érezni, az imént átélt gyönyört.
– House, pihenjünk egy kicsit!
– Arra még ráérünk utána is!
– Akárcsak a szexszel – a férfi csak csókolta a nőt, majd leszállt róla, felállt, megfogta a nő mindkét kezét és őt is felhúzta a kanapéról. Álló helyzetben is tovább csókolta és szorosan átölelve, elindult vele a háló felé. Ott rögtön a nagy ágy felé vették az irányt, és még párszor megismételték a kanapén történteket.

/EROTIKUS TARTALOM VÉGE/

Reggel ráértek sokáig aludni és lustálkodni, hiszen hétvége volt és az előző éjszaka alaposan kifárasztotta őket. Már tíz óra is elmúlt, amikor House ébredezni kezdett, de Lisa háttal neki békésen aludt még. A nő felé fordult, egy kissé felemelkedett és mosolyogva nézte a nőt, majd csókolgatni kezdte a nő meztelen vállát és hátát, amire ő is ébredezni kezdett és a férfi felé fordult, mellei elé fogva a vékony lepedőt, amivel a nagy hőségben takaróztak. House egyik kezével átkarolta a nő derekát és hozzáhajolt egy csókot adni neki.
– Ma semmi kedvem semmihez, vagyis valamihez nagy kedvem van – vigyorgott House. Mi lenne, ha ma ki sem mozdulnánk innen? Az ágyból.
– Ugye, hogy csak azon jár az eszed?! – kérdezte mosolyogva és cseppet sem meglepve a nő.
– Nem tehetek róla… – mondta teljesen ártatlanul. – Itt vagy mellettem, teljesen meztelenül, mégis mi másra kéne gondolnom? – majd folytatta a nő csókolgatását és simogatni kezdte. – Akkor az összeköltözéssel mi legyen?
– Te azt komolyan gondoltad?
– Miért, te nem?
– Szerintem nem kéne ezt ennyire elsietni.
– Elsietni? Úgy csinálsz, mintha tegnap ismertük volna meg egymást és már az esküvőt terveznénk. Nem igazán értelek.
– Te nem félsz attól, hogy azzal mindent elrontanánk?
– Naná, hogy nem! Hé, várjunk csak, a te életedben nem is tudunk olyanról, hogy valakivel összebútoroztál volna valaha is! Ezért félsz ettől.
– Nem félek. Amúgy képzeld, éltem már együtt mással. Kétszer is.
– Ők nem bírták vagy te nem bírtad?
– Egyikünk sem. De erre már annyira nem is emlékszem.
– Dehogynem, de biztos jobb, nem firtatni a dolgokat. Nincs igazam? Ki vele, mennyi ideig tartott az édes együttlét?!
– Nem sokáig.
– Az mit jelent nálad? Három év? – a nő csóválta a fejét. – Akkor talán, kettő? – még mindig csak a fejét csóválta, nemleges válaszként. – Vagy csak egy év?
– Nem.
– Te jó ég, kevesebb?!
– House, hagyj már ezzel! Nem mindegy?
– Persze, hogy nem. Azt mondod, hogy kétszer éltél együtt valakivel, ergo kettőjük közül az egyikkel, biztos hosszabb ideig laktál együtt, mint a másikkal. A hosszabbat mondd! Vagy csak nem egyszerre a kettővel?!
– Megőrültél?! Na, jó, azt hiszem, hat hónap volt – House erre elmosolyodott.
– Jó sokáig bírtad! Akkor én jobb vagyok az ilyesmiben. De ez már régen volt, nem? Most is talán meg kéne próbálni. De, ha olyan beszari vagy, akkor…
– Nem is tudom. Én nem szeretném, ha mindent elrontanánk ezzel.
– Azt én sem. De annak sincs sok értelme, hogy ingázzunk a két ház között, hol nálad, hol nálam, nem igaz?
– Valóban. Én ezentúl minden nap szeretnék melletted ébredni.
– Na, látod! Ahogy én is. – Lisa erre elmosolyodott.
– Rendben, akkor költözz ide!

House pár napon belül átköltözött a nő házába és egy hónap felhőtlen boldogság költözött az életükbe. Nagyon tetszett nekik az újdonság varázsa, hogy minden nap egymás mellett, hajthatják álomra a fejüket és ébredhetnek fel reggelente. Határtalanul boldognak érezték magukat a másik karjai közt. A férfi életében már elég rég, a nő életében pedig talán még soha nem volt ehhez hasonló. Ám egy hónap elteltével kezdett minden megváltozni. Talán Lisa számára már kezdett terhes lenni ez az „együttélősdi” és egyre többet vitáztak. Persze minden vita után, édes kibékülés következett. Cuddy már elég rég élt együtt bárkivel is és rádöbbent arra, hogy bizony jobban szerette a „szabad életét”, az egyedüllétet. Úgy nézett ki, hogy nem bírja az ilyen jellegű kötöttséget.
Mikor egyik este már mindketten otthon voltak, House épp egy szendvicset majszolgatott a konyhában, Lisa odament hozzá és leült vele szemben – fontos dologról kellett vele beszélnie.
– House azt hiszem, ez nem fog menni – mondta a férfinak teljes komolysággal.
– Mi, hogy most itt a konyhában eszem a szendvicsem és nem a kanapén az előszobában? Eddig az sem volt jó.
– Hát ez az, hogy semmi sem jó. Ez az együttélés…, gondoltam, hogy mindent megváltoztat és összezavar. Szerintem jobb lesz, ha… inkább elköltözöl – House-nak az utolsó falatot nem volt könnyű lenyelnie, ami maradt a szendvicséből. Egy pár másodpercig csak nyámmogott rajta.
– Szóval kidobsz? Nem döntöttél most rekordot azzal, hogy szinte még másfél hónapig sem bírtad? Te valamiért képtelen vagy együtt élni bárkivel is.
– Már a munkánkra is hatással van a kapcsolatunk. A múltkor is, amikor meghalt az az 51 éves nő. Le kellett volna, állítsam a kezelést, de mivel annyira megbíztam benned, hagytam, hogy csináld.
– Nem a kezelés miatt halt meg. Egyébként is meghalt volna.
– Tudom. De akkor is hibát követtem el. Minden őrültséged támogatom, mert tudom, hogy jó orvos vagy és, mert…
– Éjjelente olyan boldoggá teszlek.
– Ja, igen. A múltkor, hogy még a kórházban is erőltetted ezt a dolgot és ott is megtettük… A másik óriási hiba volt.
– Miért, nem volt jó? Azt hittem, hogy élvezted.
– Nem erről van szó! Az a munkahelyünk és ott nem kéne. De sajnos téged, ez egyáltalán nem érdekel.
– Jól van, a kórházat legközelebb kihagyjuk a játékból, akármennyire is kívánjuk egymást. Vedd úgy, hogy csak egyszer kipróbáltuk, hogy milyen az igazgatói mosdóban.
– Természetes, hogy egyszeri alkalom volt – majd egy pár másodperces hallgatás után: – House, időre van szükségem, hogy gondolkodjak kettőnkről.
– Már együtt élünk, több mint egy hónapja. Te meg, most akarsz gondolkodni? – A nő erre a kérdésre már nem válaszolt, csak meredten bámulta a férfit. – De jó, ha azt akarod, elmegyek.
– Köszönöm.
House másnap össze is csomagolt és menni készült. Egyáltalán nem értette a nő viselkedését. Persze igaz, hogy sokat vitáztak egymással, de ez a civakodás mindig is jelen volt a kapcsolatukban, amióta csak ismerik egymást. A férfi engedett a nő kívánságának, de tudta, hogy ennek még itt nincs vége. Annál is inkább, mert tudta, hogy Cuddy valójában szereti, ahogy ő is, de sajnos tény, hogy egy élettársi kapcsolattal nem tud mit kezdeni.
– Összecsomagoltam, szerintem majdnem mindent. Akkor megyek – mondta a nőnek egy kissé csalódottan és elindult az ajtó felé.
– Várj! – a férfi visszafordult és közelebb lépett a nőhöz. – Ugye, azt tudod, hogy ettől függetlenül sokat jelentesz nekem és sze…? – sajnos azt a bizonyos szót, ő sem mondta ki mégsem, majd a férfire mosolygott.
– Persze, hogy tudom. Ezért kellett most kidobnod.
A nő a férfi elé lépett és megcsókolta, bár tudta, hogy nem lenne szabad, de továbbra is ugyanúgy szerette a férfit, mint korábban.
– Most akkor tartsunk egy kis szünetet!
– Részemről oké! De szerintem hamar, nagyon hamar meggondolod magad! – House-nak be is ugrott egy zseniális terv, már csak a kivitelezésen kellett gondolkodni. Elhatározta, hogy féltékennyé fogja tenni a nőt, hogy végre belássa, hogy milyen szüksége van rá és végre legyen biztos ebben a kapcsolatban.
– Akkor nem haragszol, ugye?
– Dehogy! – majd pimaszul vigyorogni kezdett.

Egy hét nagyon gyorsan elrepült, bár House és Cuddy számára mégsem annyira gyorsan, mindkettőjüknek hiányzott a másik közelsége.
Lisa nagyon rosszul érezte magát, de nemcsak lelkileg, hanem testileg is! Már nemcsak reggelente kínozták rosszullétek, hanem napközben is jelen voltak. Cuddy fejében megfordult már, hogy esetleg terhes, de nem akarta ebbe beleélni magát. El is tervezte, hogy vesz egy terhességi tesztet és utána jár a dolgoknak. A szíve mélyén nagyon bízott benne, hogy igaz lehet, és a teszt bizony pozitív eredményt mutat majd.
Ugyanakkor eléggé elszomorította a tudat, hogy pont most House-t állandóan egy másik nővel látja. Nem értette, hogy a férfinak ezek szerint, két hét elég volt arra, hogy elfelejtse őt? Végülis teljesen rendjén valónak tartotta, hogy azok után, hogy megkérte költözzön inkább haza, egy másik nővel tölti az idejét.
House elégedett volt a tervével, mert látta, hogy Cuddy-t zavarja a másik nő jelenléte, ha véletlen megpillantja őket együtt. Tudta, hogy már csak némi idő kérdése és Lisa ismét magának akarja őt. Nem szerette ezt a játékot, de fontos volt számára, a saját boldogsága érdekében is, hogy újra együtt legyenek Cuddyval, s ezért most folytatnia kellett a zseniális tervét.

Barátjának is mindig büszkén beszélt a nagy ötletéről.
– House, a végén nehogy rosszul süljön el a terved! Szerintem már egy kicsit sok, hogy minden nap behívod azt a lányt.
– Épp ez a cél, hogy minél többet lássa itt velem.
– Nem lenne egyszerűbb…?
– Nem – vágott a szavába House.
– Szerintem jobb lenne, ha beszélnél vele és erről a csajról is elmondanád, hogy nincs közöd hozzá.
– Basszus, te tényleg nem érted a lényeget?!
– De értem, csak félek, hogy rosszul fog elsülni.
– Tudom, mit csinálok. Te csak ne aggódj miattam!
– House, mikor beszéltél utoljára Cuddyval? – tette fel a kérdést barátjának Wilson.
– Ma. Régen volt? De mit érdekel ez téged?
– Nem mondott semmit?
– Ha azt mondom, hogy beszéltem vele, akkor nyílván mondott valamit ő is.
– Nem vettél rajta észre semmi szokatlant, valami furcsaságot mostanában?
– Soroljam?
– Te mindig, mindent remekül megfigyelsz és mindent tudsz a másikról.
– Elég szarul néz ki mostanában, nem?
– Ma, amikor benéztem hozzá elég rosszul volt. Tegnap az értekezletet sem tudta végigülni. Nem lehet, hogy… terhes? – a barátját nem érte váratlanul ez a kérdés.
– Ezt tőle kérdezd!
– Mikor voltál vele utoljára? Védekeztél?
– A részletekbe is beavassalak? Amúgy, hát persze…, hogy nem. Vagyis arra célzol, hogy tőlem terhes, ha egyáltalán az?
– Szerintem jó esély van rá.
– Ez elég nyilvánvaló lenne, azt hiszem. Az én fejemben is megfordult már, hogy esetleg az – mondta teljes komolysággal House. De igazából fel sem fogta, magát a tényt, hogy valószínűleg apai örömök elé néz. Csak egy jó ürügy volt számára, amivel most újra szekálhatta Cuddy-t.
– Gondoltam, hogy te is észrevetted már. Meglepett volna, ha ez neked nem szúr szemet, ami már nekem is.

House kiviharzott a megszokott módon barátja irodájából és a kórház patikusához sietett.
– Adjon valami terhességi tesztet! – a férfi megrökönyödve és értetlenkedve nézett House-ra. – Mi van, talán nem tartunk tesztet? Vagy nem tudja mi az?! Tudja, amire a nők, ha rápisilnek, pár perc múlva megtudják, hogy lesz-e kölyök vagy sem.
– De… Igen, van. Rögtön adom.
– Igyekezzen, mert mindjárt meglep a csapa… – még ki se mondta, máris ott termett mögötte Tizenhármas és Taub. – Na, ugye megmondtam, bár a lottószámokba is így beletrafálnék, bár nem is lottózom, ez hülyeség!
– Tessék, a terhességi teszt – és letette a hosszúkás dobozt a férfi elé, a csapattagok előtt, akik döbbenten nézték.
– Nyugi, nem kell aggódni, nem nekem lesz! Én nem vagyok terhes. Tessék, ezt magának vettem! – Tizenhármasnak nyújtotta a dobozt.
– De House, én tudom, hogy nem vagyok terhes.
– Még lehet, hogy nem, de ez mindenesetre még jól jöhet, vegye csak el!
– Igazán meglep, hogy milyen figyelmes… – mondta gúnyolódva.
House a két ember távozása után ismét kért egy tesztet a gyógyszerész férfitől, majd a teszttel és egy majonézes-tojásos szendviccsel bebicegett főnökéhez.

– Hoztam neked egy kis kaját – és a szendvicset letette a nő asztalára, aki fintorogva felállt az asztaltól. – Hogy vagy mostanában?
– Jól vagyok, sőt remekül. Rendes tőled, hogy gondoltál rám, de vidd ezt innen – majd House felé lökte a szendvicset, amit hozott.
– Talán csak nem arról van szó, hogy nem bírod, még a szagát sem?! Direkt majonézest hoztam, mert tudom, hogy szereted.
– Milyen figyelmes vagy! Arról van szó, hogy most egyszerűen nem vagyok éhes, úgyhogy elviheted innen – House látta, hogy a nő tényleg rosszul van, már az étel látványától is.
– Ja, még ezt is neked hoztam – s a terhességi tesztet is letette a nő elé.
– Mi ez? – majd szemügyre vette a dobozkát. – Terhességi teszt?! Ez minek?
– Gondoltam, jó poén lenne ezt kipróbálnod. Nem vagy terhes?
– Nem.
– Akkor bizonyítsd be. Ott a mosdó, itt a teszt. Megvárom.
– Van egy kis gond. Most sajnos nem kell pisilni.
– Nem gond, megvárom itt, amíg kell.
– Nem ülhetsz itt addig. Menj és tedd a dolgod! Ha nem akarod, hogy kirúgjalak.
– Sosem rúgsz ki. Vagyis egyszer megtetted, de vissza is vettél, szóval ez miatt nem aggódom. Amúgy hasznosan is el tudjuk ütni az időt addig. Mi lenne, ha a mosdóban várakoznánk és megismételnénk a múltkorit?
– Arról ne is álmodj! – mondta a nő dühösen. – Ja, amúgy van még egy kis gond, pont tegnap jött meg.
– Nem hiszek neked. Bizonyítsd be!
– Te normális vagy?! Elhiheted, hogy igazat mondok. Talán a barátnőddel keversz, nem? Ez a teszt talán neki kéne. Bár tőled nem lehet még terhes, hacsak nem vele is lefeküdtél, mialatt mi együtt voltunk.
– Már Wilson is észrevette rajtad, ahogy én is, hogy mostanában nem vagy jól.
– Állandóan dolgozom és fáradt vagyok, most jött meg, meg talán valami tényleg lappang bennem, nem tudom. Amúgy mondd meg Wilsonnak is, hogy törődjön a saját dolgával! Ne velem foglalkozzatok!
– Elég sápadt vagy, gyere, megnézlek!
– Nem kell köszönöm, majd otthon kikúrálom magam.
– Akkor tuti, nem vagy terhes? – Lisa csóválta a fejét. – Na, jó, hiszek neked.
– Miért, amúgy mit csinálnál, ha az lennék?
– Aaaz vagy?! – kérdezte teljesen ledöbbenten House.
– Nem. Hagyjuk! Csak kérdeztem, hogy akkor mit csinálnál, ennyi az egész.
– Semmit. Most megnyugtattál – House láthatóan megkönnyebbült, Lisa pedig nem erre a válaszra számított és elkeseredett. Bár mindig is tudta, hogy House nem igazán gyerekpárti.
– Akkor, ha megnyugodtál, visszamehetsz dolgozni! – A terhességi tesztet felvette az asztalról és nyújtotta House-nak.
– Nem kell? Én mit csináljak vele? Tartsd meg, hátha még valamikor szükséged lesz rá! – majd kisétált a nő irodájából és örült annak, hogy Cuddy szóbahozta a bérelt barátnőjét, mert ezek szerint igenis zavarja őt és féltékeny.
Lisa magára maradt az irodájában a terhességi teszttel, ami pont kapóra jött neki. Besétált az irodájában található mosdóba és elvégezte a tesztet, majd árgus szemekkel figyelte, hogy vajon mit fog mutatni. Behunyta a szemét és azt kívánta magában, hogy legyen pozitív. Pár perc múlva meglepő eredményt mutatott a csíkocska. Elszíneződött, tehát pozitív lett az eredményt, Lisa annyira örült, hogy még majdnem el is érzékenyült. Belegondolt, hogy annyi sikertelen mesterséges megtermékenyítés után, végre most sikerült teherbe esnie Dr. Gregory House-tól, akit mindig is csodált és, akit szeret. Most az a kérdés járt Cuddy fejében, hogy elmondja-e neki a jó hírt, esetleg várjon vele, vagy egyáltalán ne mondjon semmit. Végülis a reakciója az imént egy esetleges terhesség hírére, eléggé lelombozó volt a nő számára. S amilyen gyorsan felmerült benne a kérdés, hogy elmondja-e, olyan gyorsan el is vetette. Elhatározta, hogy aznap biztos nem mondd semmit! De tudta, hogy nem halogathatja tovább, mert House nagyon agyafúrt és nemsokára magától is rájön, ahogy ma már egy jó nyomon el is indult.
Cuddy alaposan átgondolt mindent és arra a következtetésre jutott, hogy House-nak nem szól egy szót sem a gyerekről. Mivel sürgette az idő, pár nap alatt elrendezett mindent. Felmondott a kórházban és elköltözött Princetontól egy másik városba. Erről a tervéről senkinek nem beszélt, még a szüleinek sem mondott semmit a költözésről és a gyerekről – egyenlőre.
New Brunswickban talált magának, a város zajától elzárt kis utcában, az ő ízlésének leginkább megfelelő kis házat, amit még otthonosabbá varázsolt. Mindig is remek ízlése volt, és rendkívüli szépérzékkel volt megáldva, így ezeket a tulajdonságait remekül tudta kamatoztatni. Mikor már teljesen berendezkedett és a hasa is nőni kezdett értesítette a szüleit a történtekről. A gyerek apjáról nem szívesen beszélt, persze a szülei sejtették, hogy ki lehet, mivel meglátogatta őket is, valószínűleg pont az férfi és a lányukat kereste.
House persze nagyon ideges lett, amikor megtudta, hogy a nő elköltözött, ki tudja hova. Próbálta kideríteni, hogy hol lehet, de nem járt sikerrel. Amikor Lisa szüleit meglátogatta, közvetlenül a költözés után, akkor tényleg nem tudták a szülők, hogy hol lehet a lányuk és ezért nem mondtak semmit, később, amikor már tudták, akkor pedig nem mondhatták el. Belátta, hogy mégiscsak Wilsonnak volt igaza és talán előbb le kellett volna állnia ezzel a „féltékennyé-tevős” játékkal.
Cuddy csak néha beszélt telefonon House legjobb barátjával, de a gyerekről és arról, hogy hol lakik nem beszélt, hiába kérdezte a férfi. Két év után találkoztak egyszer House-szal Wilson esküvőjén, de mire tudtak volna beszélgetni, a nő úgy tűnt el, mintha a köd nyelte volna el.

Négy és fél év után a Princeton-Plainsboro kórház bejáratánál egy sokak számára ismerős női arc tűnt fel. Az igazgató kérte meg, hogy fáradjon be, mert beszélni szeretne vele. Cuddy jött vissza, nemcsak a kórházba, hanem pár napja a régi házába is. Egy gyönyörű, sötétbarna hajú, kék szemű kisfiúnak fogta a kezét, akin egy csíkos Nike póló és szintén ugyanaz a márkájú cipő, valamint egy farmer halásznadrág volt. Persze a fiút nem szívesen vitte be magával, de most kénytelen volt. A gyereket az igazgatói iroda előtti padra ültette volna, amikor egy ismerős örömmel üdvözölte.
– Dr. Cuddy!!! De jó újra látni! El sem hiszem, hogy visszajött. Ő a maga fia?
– Dr. Cameron, én is igazán örülök – de zavarban volt, hogy máris egy olyan emberrel sikerült összefutnia, aki jól ismeri. – Hogy vannak?
– Jól, köszönöm. De ugye, ő a maga fia?
– Igen, az enyém – majd próbálta a fiú arcát elrejteni a nő elől, háttal fordította Cameronnak és közel húzta magához. De a nő persze kíváncsi volt a gyerek arcára is és a vállára tette a kezét, majd próbálta maga felé fordítani a kisfiút, ami sikerült is.
– Úristen! Ez a fiú House gyereke?! Bár, le sem tagadhatná, hogy az – Cameron elcsodálkozott azon, hogy a gyerek mennyire hasonlít egykori főnökére. S nagyon irigyelte Lisát, amiért megszülhette az Ő gyerekét. Titkon mindig is szerelmes volt House-ba és már gyereket is szeretett volna, tehát ha neki adatott volna meg ez a gyerek…, hihetetlenül boldog lenne.
– Nem! Ő az én fiam és kész. Ezt a feltételezését, remélem, másokkal nem osztja meg! – majd leültette a fiút. – Most egy kicsit ülj itt szépen, ígérem nem tart sokáig. Nem mész, sehova, ugye? Itt várj meg szépen!
– Igen, mami – mikor bejöttek megakadt a szeme a nővérpulton lévő hatalmas üvegen, tele nyalókával. – De nyalókát vehetek onnan? – majd a nővérpult felé mutatott.
Cameron erre elmosolyodott, hiszen a gyerek apja, House is imádta a nyalókát és ő is gyakran szerzett magának onnan, ahova a fiú mutatott. Cuddy is elmosolyodott, már nyújtotta is a kezét a fiának, hogy odakísérje az édességért, de abban a pillanatban behívták az igazgatói irodába.
– Dr. Cuddy, bejönne, kérem?
– Igen, jövök már. Figyelj, ha kijöttem, akkor kapsz nyalókát, rendben? Megígérem. De addig el ne mozdulj innen! – s adott egy puszit a fia fejetetejére.
– Dr. Cuddy, ha gondolja, akkor én szívesen odakísérem a fiát – ajánlotta fel segítségét Cameron.
– Köszönöm, nem kell. Ha kijöttem, majd megkapja a nyalókáját, addig biztos tud várni – majd becsukta az iroda ajtaját.
– Gyere, hozunk neked nyalókát! – s nyújtotta a kezét ő is a fiúnak, aki boldogan tartott a nővel, de a kezét nem foghatta meg akárki, szinte csak az anyukája.
– Nem kell megfogni a kezem. Én már nagy vagyok.
– Oh, igazad van, bocsáss meg! – majd odaadta a fiúnak, amit már a kórházba lépésnél kinézett magának, a hőn áhított nyalókát. – Akarod egy kicsit a sztetoszkópomat? – a fiú bólogatott és Cameron már akasztotta is a nyakába.
– Ilyen nekünk is van otthon.
– Tudom.
– Dr. Cameron tudna jönni egy kicsit? – szólították el a bájos kisfiú mellől a pesztráló doktornőt.
– Persze, megyek – mondta a nővérnek, aki szólt neki és a fiúhoz fordult: – Figyelj, most akkor menj vissza és várd meg anyukád! Gondolom, odáig nem tévedsz el.
– Persze, hogy nem tévedek el, nem vagyok már pisis – Cameron a fiú és House modorában is vélt hasonlóságot felfedezni. Teljesen meg volt róla győződve, hogy ez a gyerek bizony, a volt főnöke csemetéje. Szinte látta maga előtt a férfit gyerekkorában.
A kisfiú elindult vissza az iroda elé, ahol várakoznia kellett volna, de ő is kíváncsi természet volt és gondolta, hogy kicsit szétnéz abban a hatalmas épületben, amíg a mamája tárgyal, de mire végez, addigra visszajön majd. Olyan szoros kapcsolat volt az édesanyja és közte, hogy állandóan vele akart lenni és csak akkor tudta elviselni anyuci hiányát, amikor munkáról volt szó és tudta, hogy most muszáj nélkülöznie. Egyébként mindig az anyja nyomába volt és a férfiakat sem nézte jó szemmel körülötte – ha csak egy ártatlan beszélgetésről is volt szó. Csak rá lehetett figyelni és csak őt szerethette az anyukája.
A gyerek beszállt a liftbe és az első emeletig meg sem állt, de gondolta, hogy mindegyik emeletet végig fogja járni, ha belefér az idejébe. Egy kicsit szaladgált a folyosón, szájában a nyalókájával és a nyakában a sztetoszkóppal. Pont, akkor nem volt senki a folyosón és lehetett futkározni, csak azt nem vette észre, hogy az egyik közeli irodában dolgoznának.
– Mi a franc ez?! – majd kinézett az üvegajtón a morcos doktor. – Ez a kölyök azt hiszi, hogy a parkban van vagy egy játszótéren? – a nyalókájával a szájában, elindult az ajtó felé és kisétált a folyosóra. Tizenhármas és Taub az irodában maradtak, Forman épp a vizsgálat részét képző teszteket végezte a betegnél. – Mit szaladgálsz itt? – a fiú erre megállt az orvos előtt, aki ledöbbent a szembetűnő hasonlóságon közte és a fiú között.
– Nekem lehet – mondta a gyerek pimaszul.
– Hát persze, hogy neked lehet. Miért ki vagy te, és amúgy hol vannak a szüleid?
– Nekem csak anyukám van és ő azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel.
– Helyes, de szerintem ezt már meg is tetted! Hol van az anyukád? Miért nem vártad meg a vizsgáló előtt?
– Nem vizsgálaton van itt.
– Hanem?!
– Te nem vagy túl öreg a nyalókázáshoz?
– Gondolom, azt is csak neked lehet. Nincs igazam?
Tizenhármas meglátta, hogy House beszélget a gyerekkel és kiment hozzájuk.
– House, Foreman elvég… ezte – majd a szava is elakadt, amikor meglátta a fiút, aki annyira hasonlított a főnökére, egy percig muszáj volt alaposan szemügyre vennie a kisfiút és főnökét.
– Miért bámulsz? Ez nem szép szokás, nem illik, tudtad? – oktatta ki a fiú a nőt, akinek már ez a viselkedés is nagyon ismerős volt.
– House, ha nem tudnám, hogy nincs gyereke, meg mernék esküdni rá, hogy ő a maga fia. Mintha magát látnám gyerekkorában. A szemük is annyira egyforma, kék – valóban, a fiú szeme egy árnyalattal sem volt halványabb vagy sötétebb, mint a férfié, teljesen ugyanolyan volt.
– Talán klónoztak. Egyébként mi az a nyakadban? Már sztetoszkópokat osztogatnak a gyerekeknek repi ajándékként? Hány éves vagy? – majd együtt, a folyosón található egyik padhoz sétáltak és leültek.
– Hat.
– Persze. Én meg az elnök vagyok.
– Te nem vagy az elnök, mert a tévében szokták mutatni és ő nem így néz ki egyáltalán.
– Szóval, hány éves vagy? Négy?
– Négy és fél, jövőre megyek az iskolai előkészítőre.
– Ez jó hír. Anyukádat hogy hívják? Tizenhármas, maga ne tátsa itt a száját, hanem dolgozzon, hisz azért kapja a fizetést!
– Miért hívtad úgy?
– Mert így hívják, ez a neve. Ha már a neveknél tartunk, téged hogy hívnak?
– Fáj a lábad? Mit csináltál vele?
– Én előbb kérdeztem, úgyhogy először neked kell válaszolni.
– Mennem kéne, mert a mami mérges lesz, ha nem talál ott, ahol mondta, hogy várjam meg.
– Az apukád hol van?
– Nem tudom, szerintem azért ment el, mert nem szeretett minket.
– Te miért vagy itt, ha nem vagy beteg?
– Már mondtam, mert anyukámat várom és magával kellett hoznia, mert a dadám másik városban van, még nem találtunk újat és most Wilson bácsi felesége is elutazott a kislányával. House-nak már kezdett derengeni minden.
– James Wilsonról beszélsz és a feleségéről, Rebeccáról?
– Igen. Te is ismered őket? Én még nem olyan rég óta.
– Azt még elárulod, hogy anyukád hogy hívják? – a fiú csóválta a fejét, hogy bizony nem. – Akkor megpróbálom kitalálni, jó?
– Úgysem találod ki.
– Fogadjunk! Netán, Lisa?
– Honnan tudtad? – s House-nak végre a puzzle minden egyes darabja a helyére került. Ledöbbent, hogy ez a fiú az ő fia, kétség nem fér hozzá.

Eközben az igazgatói irodában kezdett véget érni a megbeszélés, amire Cuddy-t hívták.
– Dr. Cuddy, akkor nagyon örülök, hogy fontolóra veszi az ajánlatunkat. Azt hiszem, hogy Dr. House-t is tudja már kezelni, belejött az évek során.
– Várjunk csak, ő még mindig itt dolgozik? Nem, kirúgták már rég?
– Olyan is volt, de muszáj volt visszavennünk. De House-szal megbírkozik majd, ebben biztos vagyok.
– Lehet, hogy mégsem tudok visszajönni. Most pedig, ha megbocsát, akkor… Köszönök szépen mindent! Viszlát! – majd kiviharzott az irodából, hogy a fiát kivigye a kórházból, amilyen gyorsan csak lehet, hogy véletlenül se találkozzon House-szal. De megdöbbenésére a fiú nem volt sehol, legalábbis, ahova leültette. Majd az egész földszintet átkutatta utána és következett az emelet. Nagyon bízott benne, hogy hamarosan előkerül a fia és nem futnak össze House-szal. Amikor azon a folyosón nézett végig, ahol a férfi irodája is volt, teljesen ledöbbent, azon, amit látott. A fia pont Vele társalgott.
„Istenem, ne! Nem lehet, hogy máris összefutottak…” – tisztes távolságban megállt a folyosó végén és a szemeivel mintha szuggerálta volna a fiát, hogy álljon fel és induljon el, hogy neki véletlenül se kelljen odamenni. Pár percig csak állt és nézte őket, az apát és fiát, elmosolyodott ezen a látott, meghitt pillanaton. Apa és fia együtt nyalókáztak egy padon, a lábukat is ugyanúgy tették – kinyújtva volt a lábuk és a jobbat keresztülrakták a másikon – és közben beszélgettek. Hihetetlen volt számára, hogy a két legfontosabb férfi az életében, percekig így el van egymással. Végül úgy döntött, hogy elindul feléjük, bár nagyon ideges volt a House-szal való találkozás miatt.
A kisfiú háttal, House pedig pont szemben ült vele, már látta, hogy közeledik a nő és nagyon jó érzés volt számára újra látni őt, de úgy tett, mintha észre sem venné, hogy odamenjen és elé álljon annyi év után. A gyerek észrevette, hogy House tekintetével valami, valaki mást fürkész és figyelt abba az irányba, amerre a férfi is.
– Hupsz, jön a mami. Most nagyon le fog szidni.
– Előbb majd én őt – majd mikor Cuddy már csak pár lépésre volt tőlük felállt a padról, ahogy a fiú is. A gyerek odament az anyukájához és átfogta a derekát.
– Mami, ne haragudj! Tudom, hogy nem itt kellett volna várnom. Legközelebb ígérem, szót fogadok – a kisfiú nagyon értett ahhoz, hogy az édesanyját hogy és mivel kell levennie a lábáról.
– Helló, House! Remélem, jól vagy! – köszönt oda idegesen és zavartan a férfinak és már kézen is fogta a fiát és menni készült vele.
– Helló, Lisa! Hát, majdnem szívinfarktust kaptam nemrég, de amúgy megvagyok. Szép fiad van.
– Köszönöm.
– A szemei is milyen kékek…! Pont, mint az enyémek. Elég fura, nem? – Lisa ebből már értette is, hogy a férfi mire céloz és még jobban zavarba jött és elpirult. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel. A fia közben próbálta húzni az anyját, hogy induljanak már, de a nő lecövekelt egy helybe.
– Mami, menjünk már! Ha végeztél, akkor induljunk! – kérlelte a fia.
– Kicsim, még egy pár percet kérek csak, beszélnem kell… Doktor House-szal és utána tényleg indulunk – megfogta a férfi karját és félrehúzta őt a gyerek közeléből.
– Hallgatlak, azt hiszem, van mit megmagyaráznod!
– House, én… – nem is tudta, hogy mit mondjon hirtelen és gyorsan próbált kitalálni valamit, hogy ne a gyerekről beszéljenek. – Nem is tudtam, hogy még mindig itt dolgozol, úgy tudtam kirúgtak.
– Én sem tudtam, hogy született egy gyerekem, pedig ennek már lassan öt éve. Erről nem mondasz semmit?
– Nekünk most már mennünk kell. Örülök, hogy találkoztunk – majd indulni szeretett volna a gyerek felé, de House megállította, megragadta a csuklóját is. Ami a fiuknak, aki mindeközben le sem vette róluk a szemét, egyáltalán nem tetszett. Odament hozzájuk és House bokájába a kis lábaival, egy hatalmasat rúgott, de csakis anyja védelmében tette. – Ilyet nem szabad csinálni! Kérj bocsánatot!
– Ilyenekre tanítod a fiadat?! Vagyis a mi… – Cuddy nem hagyta végigmondani ezt a mondatot a fiú előtt és a férfi szavába vágott.
– Feltétlenül most akarod ezt megbeszélni?
– Menjünk az irodámba! – majd a nő engedelmesen elindult. A kisfiú is velük tartott, de átküldték a másik irodába, ahol rögtön feltalálta magát, amikor megtalálta a nagy fehér táblát, amire rajzolni lehet. Felállt egy székre, hogy felérje, majd egy szivacsot és a fekete filcet fogott a kezébe.
– Azt nehogy letöröld! – szólt utána House és becsukta az üvegajtót a két iroda között.
– Szóval mit akarsz? Azt akarod tudni, hogy valóban a te fiad-e?
– Szerintem ez elég egyértelmű, erre válaszolnod sem kell! Ha tudnád, hogy miket tudnék mondani… Miért nem mondtad el, hogy gyereket vársz?
– Mi értelme lett volna? Amikor azt hitted, hogy terhes vagyok, akkor nem nagyon örültél neki. Mikor azt mondtam, hogy ez nem igaz, közölted, hogy megkönnyebbültél.
– Akkor is szólnod kellett volna. Nem gondolod, hogy jogom lett volna tudni róla? De te egy önző és hazug… perszóna vagy – bár szíve szerint mást mondott volna, de inkább nem kezdte el sértegetni a nőt. A férfi nagyon örült a viszontlátásnak és az érzései sem múltak el a nő iránt, de csalódott benne, amiért nem szólt a közös fiukról. Igazából fel sem tudta fogni, hogy neki bizony van egy fia, még nem tudott ezzel az információval mit kezdeni, de így volt egy kapocs Cuddy és közte, amiért muszáj volt találkozniuk és beszélniük egymással.
– Először gondoltam, hogy elmondom, de tudtam, hogy úgysem örülsz majd. Ezért feleslegesnek tartottam és jobbnak láttam, ha elmegyek. Nem hittem volna, hogy valaha is találkozunk még. Ha tudtam volna, hogy még mindig itt dolgozol, akkor…
– Nem jöttél volna ide… Világos. De a gyerek diplomaosztójára vagy az esküvőjére csak meghívtál volna, nem?
– Eddig sem kértem tőled semmit és ne aggódj, soha nem is fogok. Felejtsd el, amit ma megtudtál, hogy van egy fiad! Éld tovább az életed, mi is azt tesszük! A gyerek sem fogja megtudni, hogy a te fiad és ő sem fog zavarni téged soha.
– Ne is álmodj róla! Ezentúl élni fogok az apai jogaimmal.
– Miről beszélsz?! Amúgy vissza fogunk költözni oda, ahonnan jöttünk.
– Te lehet, de a gyerek marad.
– Mi van?! Nem képzeled, hogy itt hagynám veled? Azt sem tudja, hogy ki vagy és, ha tudná, sem hiszem, hogy melletted döntene.
– Itt az ideje, hogy megismerjen – de ezekkel a mondatokkal inkább csak Lisát szerette volna bosszantani, de azt sem szerette volna, hogy ismét elköltözzön és most volt mivel maradásra bírni. – Tényleg mikor mondjuk el neki? A hazugságod is. A gyerek meg van győződve arról, hogy azért nem éltek együtt apucival, mert nem szeretett titeket.
– Ezeket most nem gondolod komolyan, ugye? – meresztette a szemeit Cuddy a férfira.
– Miért ne ismerhetne meg? Én csináltam, és nekem is jogom van ehhez.
– Miért akarnánk a gyereket csak összezavarni? Soha semmi közöd nem lesz hozzá, többé nem is fogtok találkozni, akkor miért mondjam el neki, hogy te vagy az apja?
– Azért, mert én vagyok. Egyébként meg, sűrűbben fogunk találkozni ezután.
– Nem.
– Ha te nem engeded, a bíróság majd biztos megengedi.
– Komolyan képes lennél rá?! Ezek szerint ennyire érdekel a fiad és ennyire szeretnéd vele tartani a kapcsolatot?
– Várjunk csak, a gyerek, a fiad… Gondolom, nevet is adtál neki. Ki vele, hogy hívják?!
– Úgy, mint az apját – nyögte ki Lisa, nagyon nehezen. – Gregory. Gregory Cuddy.
– Jézusom, hát ez így elég szarul hangzik. Annak örülök, hogy az én nevem adtad neki, de hogy a te nevedre írattad…
– Nem volt más választásom és nekem tetszik így is.
– Nekem viszont nem. Egyébként volt más választásod, de így sokkal egyszerűbb volt számodra, hiszen nem kellett szóba állnod velem.
– Ne haragudj, de most már tényleg mennünk kell.
– Kínos a téma és inkább megfutamodsz a válaszok elől. Jól van, de erről még beszélünk, ugye tudod?
Cuddy már ment is a fiáért a másik szobába, hogy haza induljanak végre.
– Gyere, most már mehetünk!
– Ilyen táblát én is szeretnék otthonra. Veszel nekem? – kérdezte a fiú édesanyját.
– Úgy látom nagyon a szívéhez nőtt a táblám. Lisa, akkor mikor láthatom? Ugye mindegy, mikor megyek?
– Majd máskor megbeszéljük. Most megyünk.
S ebben a pillanatban a teljes háromtagú csapat is megérkezett, Forman, Tizenhárom és Taub, szinte egyszerre értek az ajtóhoz. Most már teljesen egyértelmű volt minden, Tizenhárom nagyon is jól sejtette, hogy annak a fiúnak köze van a főnökéhez. Mindhárman összenéztek és elmosolyodtak.
Cuddyék távozása után, House-nak Wilsonnal kellett sürgősen beszélnie és persze számon kérnie. Be is rontott barátja irodájába és ledobta magát az íróasztala előtti fotelbe.
– Te barom! Te idióta!
– Köszönöm, de mindjárt elpirulok. Mi bajod?!
– Miért nem mondtad?
– Mégis mit nem mondtam?
– Oh, csak egy apróságot. Nem is érdekes, tényleg. Azt, hogy Lisának van egy gyereke, aki tuti, hogy tőlem van.
– Szóval most már tudod? Kitől? Amúgy csak pár hónapja tudtam meg én is és Cuddy megkért, hogy ne szóljak erről.
– Azt hittem, hogy az én barátom vagy, de úgy látszik tévedtem.
– Így is van, de mégis mit tehettem volna.
– Mondjuk azt, hogy elmondod nekem vagy… elmondod nekem.
– Ne haragudj, sajnálom! De a lényeg, hogy akkor most már tudod te is.
– Ha nem találkozok össze a gyerekkel, talán soha nem tudtam volna meg. Hisz még te is eltitkoltad volna, nem? Te áruló!
– Összetalálkoztál a fiaddal?! Ez klassz. Ugye, hogy mennyire hasonlít rád?
– Ja, ugye.
– Most meg mi bajod? Akkor gondolom, nem is örülsz ennek.
– Még nem tudja, hogy ki is vagyok valójában.
– Lisa biztos hamarosan elmondja Gregnek, de kell egy kis idő neki.
– Volt rá négy és fél éve. De a gyerek mintha nem is gondolna arra, hogy van apja. Azt hiszi, azért nincs velük, mert nem szereti őket.
– Valójában pedig, igen?! Lisa továbbra is fontos neked és most, hogy tudod, egy közös gyereketek is van… szeretnél velük lenni?
– Most megyek. Még meg kell emésztenem egyet, s mást. Például, hogy egy idióta, barom, áruló vagy, aki nemcsak arról tudott, hogy van egy gyerekem, de előbb is találkozott vele, mint én és elfelejtette nekem mondani. Legközelebb te is, így számíts majd rám!
– Magadnak köszönhetsz mindent! Ha nem próbálod azzal a csajjal féltékennyé tenni, talán nem ment volna el. Most mihez kezdesz? Mármint azzal a ténnyel, hogy van egy fiad? Szeretnéd őt jobban megismerni?
– Mostantól gyakori vendég leszek náluk – majd sejtelmesen vigyorogni kezdett és nyitotta az ajtót, majd kisétált rajta.
– Csak nehogy megint elszúrd!

Másnap délután House már el is motorozott Cuddy házához, hogy meglátogassa őt és a fiát, aki éppen kint játszott a füves udvaron, amikor észrevette a vendéget egyből abbahagyta a játékot és odaszaladt.
– Hű, ez a te motorod? – kérdezte a kisfiú nagy érdeklődéssel, és le sem tudta venni a szemét erről a csodajárműről.
– Tetszik?
– Mi az, hogy! Csúcs!
– Anyukád bent van?
– Miért keresed őt? Nincs itthon, elment… – gyorsan ki kellett találnia, hogy hova is – vásárolni.
– Persze, téged meg egyedül itthon hagyott. Gondolod, ezt beveszem?
– Mit akarsz tőle? Az anyukám nem randizik senkivel.
– Az helyes. De miből gondolod, hogy azért jöttem? – House-nak tetszett, egyre jobban tetszett ez a gyerek és az, hogy ezek szerint vigyázz, arra, hogy távol tartsa a férfiakat az anyjától.
– Ha, tényleg nem azért jöttél, akkor elmondom neked, hogy itthon van, bent van a konyhában, azt hiszem. Felülhetnék a motorodra? Megengeded?
House a fiú hona alá nyúlt és feltette a járgányra. Cuddy a konyhaablakból kinézett a fiára és megijedt, amikor nem látta sehol és kirohant a házból, majd szétnézett kint és a kocsi feljárónál megpillantotta őket, majd közelebb sétált hozzájuk.
– House, te meg mit csinálsz itt? Te meg, gyere le onnan! – szólt a fiára.
– Még csak most ültem fel rá. Bemehettek beszélgetni, addig én itt leszek.
– Még mit nem! – mosolyogva csóválta a fejét a nő.
– Azért jöttem, amit megbeszéltünk. Jobb, ha hozzászokik a jelenlétemhez, nem? – vigyorgott a férfi.
– Jól van. Mondjuk azt még meg kell beszélnünk, hogy mikor jössz át hozzá.
– Nem megyünk egy kört? – kérdezte már nagyon besózva a fiú.
– Szó sem lehet róla! – mondta a gyerek anyja, de House tekintete megnyugtató volt számára.
– Csak itt az utcán megyünk egy kört gyorsan. Ígérem, nem rabolom el – majd felült a gyerek mögé a motorra és indította.
– Jól van, akkor menjetek! De nagyon vigyázz rá!

Apa és fia gyorsan összebarátkozott, gyorsabban, mint azt Cuddy hitte volna. House szinte már majdnem minden nap ott volt náluk és mindig egy kicsit tovább maradt. Lisa furcsának tartotta, hogy a fia ilyen gyorsan elfogadta az apját, akiről még nem is tudta, hogy az, és vele nem viselkedik olyan távolságtartóan és gorombán, mint a többi férfi látogatóval, aki felbukkant náluk. Lisa mindig nagy boldogsággal nézte a két „fiút” és örült volna, ha ez mindig így marad, ha egy család lesznek. De nem volt benne biztos, hogy ez lehetséges, hiszen nem tudta, hogy a férfi akarja-e ugyanezt. Nem tudta, hogy egyáltalán érez-e iránta még valamit és a fiukat megszerette-e kellőképpen. S a legnehezebb feladat is hátra volt még, el kellett mondani Gregnek, hogy House az apukája.
Eltelt már két hét és a kisfiú még mindig nem tudott semmit, az általa annyira megkedvelt új ismerősről, akit ő máris a barátjának nevezett. House gyakran elvitte ide-oda és egyik este már jó későn ért vele haza, Lisa már tűkön ülve várta, hogy végre megérkezzenek. House karjában a gyerekkel lépett be a házba.
– Ne ijedj meg, csak elaludt! És ne kezdj velem ordibálni, amíg nem vittük a szobájába, még felébreszted!
– Mi a fenét csináltatok?! Azt mondtad, hogy nyolc, legkésőbb kilenc órára hazahozod… Most meg már fél tíz.
– Többet ilyen nem fog előfordulni, így jó? – majd Lisa betakargatta a békésen szundikáló kisfiút, adott az arcára egy puszit, lekapcsolta a lámpáját és mielőtt még becsukták volna az ajtót, mindkét szülő nézte az alvó gyermeküket, aki egy pillanatra felébredt.
– Anyuci, szeretlek. Jó éjt! House, itt Princetonban te vagy a legjobb barátom – a két felnőtt egymásra nézett és elmosolyodott.
– Én is szeretlek, de most már aludj szépen. Jó éjt!
– Jó éjszakát – köszönt el a fiától House is, majd becsukták a gyerekszoba ajtaját és a fiuk már el is aludt. – Azért fura, hogy egy-két felejthetetlen együtt töltött éjszaka és megalkottunk egy ilyen klassz gyereket – House ezen kijelentésén Lisa elmosolyodott. A két felnőtt kisétált a nappaliba, majd leültek egy kicsit beszélgetni.
– House, annyira örülök, hogy így megkedveltétek egymást.
– Te meg, még azt sem akartad, hogy lássam. El akartad vinni.
– Ne haragudj, de azt hittem, hogy ez lesz a legjobb mindenkinek. Tévedtem.
– Úgy döntöttem, hogy elfogadom az állást és visszamegyek a kórházba.
– Örülök, hogy most már nem akarsz elmenni innen. A gyereknek sem tesz jót ez a sok hurcolkodás.
– Most már nem megyünk sehova.
– Mikor mondod el neki? – Lisa nagyon jól tudta, hogy a férfi miről beszél és elmosolyodott azon, hogy House tényleg azt akarja, hogy a kisfiú végre megtudja, hogy ő az apja.
– Mivel így megkedvelt már, szerintem hamarosan elmondhatom neki. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlít rád.
– Hisz némi közünk van egymáshoz, nem? Amúgy jó téged újra látni – váltott témát a férfi.
– Téged is. A barátnőd megvan még?
– Milyen barátnőm? Nem volt semmiféle barátnőm az elmúlt pár évben.
– De amikor elmentem, akkor…
– Ő nem a csajom volt, vagyis a bérelt csajom – Cuddy nagyon ledöbbent ezen a híren, hogy az a nő, akivel akkor együtt látta a férfit, valójában nem az volt, akinek ő hitte.
– Miért csináltad?
– Féltékennyé akartalak tenni – a nő erre elmosolyodott.
– Te bolond! – ezen pedig a férfi kezdett mosolyogni és a jobb kezével végigsimította a kanapét, amin korábban olyan jót „hancúroztak” a nővel, aki most is azon, ott ült mellette. Már mindketten vágytak a másik csókjára. House egy kicsit közelebb ült a nőhöz és gyengéden, lágyan megcsókolta. Egyre vadabbul kezdtek csókolózni – most ugye nem három hét, hanem négy és fél év lemaradásuk volt, amit feltétlenül be kellett pótolniuk. – House, a gyerek is itt van, és bármikor kijöhet a szobájából.
– A gyerek már békésen alszik, és ha meg is látna minket, mi van abban? Apuci és anyuci jól érzik magukat együtt. De szólj, ha nem akarod!
– Menjünk a hálóba! – majd ott folytatták, amit elkezdtek, és amire már rég vártak, hogy újra megtörténjen. Ismét felejthetetlen pillanatokat éltek át, újra és újra. Az aktus(ok) után boldogan és kimerülten feküdtek egymás mellett, az iménti forró együttlétnek köszönhetően. Lisa a férfi karjára hajtotta a fejét és oldalra fordult, az egyik combja ismét a férfi testén hevert, amit az simogatni kezdett. Nem tudták abbahagyni a másik ajkainak csókokkal való elhalmozását. A nő átölelte a férfit és olyan közel bújt hozzá, amilyen közel csak tudott.
– House, hiányoztál.
– Te is. Meg persze az is, amit az imént hagytunk abba – a nő csak mosolygott. – Hány pasid volt, amíg távol voltál?
– Egy sem. Vagyis csak egy férfi volt az életemben akkor; a fiunk. És neked?
– Mi jut eszedbe… Nekem sem volt férfi az életemben. Ne aggódj, nő sem!
Reggel korán a kis Greg volt a legfrissebb és szaladt anyja szobájához, hogy jó reggelt kívánjon neki és adjon egy hatalmas puszit. House és Cuddy a tegnapi kimerítő éjszaka után csak abban a pillanatban kezdtek ébredezni, amikor a gyerek benyitott a szobába – sajnos az ajtót elfelejtették bezárni – és teljesen ledöbbent a látottakon, hogy bizony édesanyja nem egyedül fekszik az ágyában.
– Te itt aludtál nálunk, az én helyemen?! – szegezte a kérdést House-nak. – Én is ott szoktam feküdni, a mami mellett. Azt hittem, hogy a barátom vagy – majd sértődötten kivonult a szobából és ajtót is a két felnőttre csapta.
– Greg, kicsim várj! – szólt utána az édesanyja. – House, most jobb, ha felöltözöl és elmész. Ne haragudj!
– Már megszoktam, hogy állandóan kidobsz.
– Elmondom neki, hogy te vagy az apja és utána, akkor talán megnyugszik.
Mindketten felöltöztek, Cuddy ment a gyerekszobába a fia után, de nem találta sehol. House pedig indult a motorjához, de meglátta, hogy a gyerek kint labdázik a kocsi feljárónál és szólt Lisának, hogy ne keresse tovább.
– Kicsim, gyere be létszíves! Szeretnék mondani valamit.
– Majd mindjárt, most játszok.
– Figyelj, kisöreg én már megyek is, úgyhogy idejöhetsz!
A kisfiú pár percig a szüleit nézte, a labdáját kiejtette a kezéből és elgurult, egészen az országútig, majd futott utána, hogy visszahozza. De nem nézett körül és nem vette észre a közelgő furgont, ami elsodorta.
– Istenem, ne! – kiáltotta Lisa és rögtön a gyerekhez szaladtak, aki az országút közepén feküdt eszméletlenül és csupa vér volt. House rögtön próbálta újraéleszteni a fiát, mert a légzése is leállt. Lisa is próbált segíteni, de most, hogy a saját gyerekéről volt szó, tehetetlen volt, teljesen lemerevedett a fia nyújtotta látvány miatt, ami sokkolóan hatott rá és csak zokogni tudott. – House, mondd, hogy él!
– Életben van, és már lélegzik. Itt a mobilom, hívd a mentőket és a kórházat! – azzal odadobta a nőnek a telefont.
A mentő nagyon gyorsan kiért. House felpattant a motorjára és a kórházig meg sem állt, a sebesség korlátozás sem érdekelte, ment, amilyen gyorsan csak tudott, hogy még a mentő előtt odaérjen és mindent előkészítsen. Cuddy a fiával maradt és a mentőben is vele volt.
House, amint beért a kórházba, összetalálkozott Chase-szel, aki épp az éjszakai műszak után tartott hazafelé, de még elbúcsúzott a feleségétől.
– Chase, maradjon itt és segítsen, ha nem túl nagy kérés! Cameron, magára is szükség lesz. Vért kell adnom – a két fiatal orvos értetlenül néztek a volt főnökükre, de tették, amit mondott és nem tiltakoztak. Mire megérkezett a mentő a kisfiúval és Cuddyval, addigra minden elő volt készítve és már Cameron és Chase számára is világos volt minden.
– House, Dr. Johnson fogja a gyereket műteni – közölte Chase.
– Kicsoda?! Az az alkoholista állat, biztos nem fogja. Majd én bemosakszom és én csinálom, maga is velem jöhet.
– House, akkor megyek én is és segítek – ajánlkozott fel Cuddy is.
– Nem tudsz segíteni, főleg ilyen állapotban. Maradj itt! Cameron, maga szerezzen neki valami nyugtatót! – s azzal el is mentek átöltözni és bemosakodni, majd a műtőbe. A fiúnak belső vérzése volt és nagy valószínűséggel koponyasérülést is szerzett. House sem érzett még hasonlót soha, hogy egy gyerek miatt ennyire aggódjon, de most végtére is a fiáról volt szó. De nem hagyta, hogy az aggodalom összezavarja és hátráltassa, próbált megfeledkezni arról, hogy kit kell műteni. Chase természetesen szintén megtett mindent, amit csak tudott.
Eközben Cuddy kint a műtő előtt várt, még az üvegablakon keresztül sem tudta volna nézni a fia műtétjét. Hiába volt a nyugtató, amit Cameron hozott neki, semmi haszna nem volt neki. A fiatal doktornő egy percre sem hagyta magára az aggódó anyát, s próbálta vigasztalni.
– House, minden tőle telhetőt meg fog tenni. Jó kezekben van a fia.
– Tudom. Cameron, mindent köszönök, de nem kell velem itt maradnia.
– Maradok.
A műtét két óra hosszat tartott és nem volt komplikáció-mentes. Cuddy már idegességében fel-alá járkált, egyszer sem jött ki senki a műtőből tájékoztatni őt, már be akart menni, de Cameron visszatartotta. Majd Chase és House végre megjelent, Lisa pedig alig várta, hogy mondjanak valamit.
– Reméljük, rendbejön! – mondta röviden House, a részletekkel nem akarta kétségbe ejteni a nőt, aki már így is összeomlott.
– Reméljük?! Csak ennyit tudsz mondani?! Látni akarom! – majd Lisa ismét teljesen összeroppant és zokogni kezdett. House szorosan átölelte, próbálta vigasztalni, a homlokát puszilgatta, leültette egy padra és ő is mellé ült.
– Hidd el, hogy rendbejön! Most jobb lesz, ha hazamész egy kicsit pihenni. Majd szólok, hogy gyere. Jobb lenne, ha nem ilyen állapotban látna, amikor felébred.
– Nem megyek sehova. Mellette a helyem.
– Majd én itt leszek vele.
Cameron és Chase szomorúan figyelték a két aggódó szülőt. House-t még soha nem látták ilyen odaadónak és látszott rajta az aggódás.
Cuddy végülis a fia ágya mellett virrasztott kétségbeesetten, House pedig bement az irodájába, elgondolkodva és szomorúan ült le íróasztala mellé. Felidézte magában a történteket és rádöbbent arra, hogy most már kezdenek feltörni benne az apai érzések, amit soha nem hitt volna. Nem gondolta, hogy egy gyerek egyszer ilyen érzések fog belőle kiváltani, mint például ez az aggodalom. Már érezte, amit a legtöbb apa érezne ilyen esetben, amikor a fia bármelyik pillanatban távozhatna az élők sorából. Egy-két órahossza után összeszedte magát, hogy Lisa ne vegyen rajta észre semmi gyengeséget és bement hozzá, a gyerek kortermébe.
– House, szerinted biztos rendbejön? – kérdezte a könnyeivel küszködve.
– Ha valóban az én fiam, akkor rendbe kell jönnie, mert stramm kölyök, nem igaz?
– Már úgy bánok mindent – könnyek közt kitörve beszélt a férfihoz. – El kellett volna mondanom már rég, hogy te vagy az apja. Tudod, hogy még miért féltett úgy mindig a férfiaktól? Azon kívül, hogy nagyon szeret, és csak magának akarja a szeretetem és figyelmem? Azért, mert reménykedett benne, hogy egyszer visszajön hozzánk az apukája. Már úgy bánom, hogy akkor elmentem és nem szóltam neked, még ha nem is tetszett volna, hogy gyereket várok. Nagyon sokat emlegette az apukáját és én nem is beszéltem neki rólad.– House odament a nőhöz és megsimogatta a hátát, majd megölelte. Nem szerette volna, hibáztatni a nőt és még inkább bűntudatot okozni neki, de szívesen mondta volna, hogy sok mindenről ő tehet.
Eltelt pár nap, mire a kisfiú végre jobban lett, kinyitotta a szemét és kiderült, hogy nincs semmilyen maradandó károsodása. Lisa nagyon boldog volt, hogy jobban lett a fia és megköszönte House-nak, amit érte tett.
– Mit köszönsz?! Mellesleg az én fiam is, nem? – Cuddy-t nagyon meglepte, hogy végre a férfi azt mondta, hogy az ő fia is és már emiatt is boldog volt. Behívta a férfit a fia szobájába és a nő leült az ágy jobb, a férfi pedig a bal felére.
– House, hallottam, hogy te műtöttél meg, adtál vért nekem és megmentettél.
– Ugyan már!
– Lehajolnál egy kicsit hozzám? – majd a férfi közelebb hajolt a kisfiúhoz, aki kicsit felemelkedett az ágyról és átölelte a nyakát, majd mondott neki egy „köszönöm-öt”. A férfi először teljesen tanácstalan volt, hogy ilyenkor mi a teendő, amikor az ember fia először, már négy és fél évesen átöleli őt. Számára nehéz volt bármit is tenni, hiszen nem igazán szerette az érzelmeit kimutatni, pláne egy gyerek iránt. De most az ő fiáról volt szó és önkéntelenül is, pár perc múlva, ő is viszonozta az ölelést, erősen magához szorította a gyereket, majd szinte észrevétlenül egy kis puszit is adott a fiú fejére. Lisa nagyon boldognak érezte magát és csak mosolyogva nézte élete két legfontosabb férfiját.
– Semmit nem kell megköszönnöd! Na, jó, most már feküdj szépen vissza! – mondta a House a fiának.
– Kicsim, örülnél, ha találkoznál végre az apukáddal? – kérdezte mosolyogva Lisa és a fiú fejét simogatta. A gyerek egy kicsit elgondolkodott, hogy most mit is mondjon és nem értette, hogy az anyukája miért kérdez tőle ilyeneket, amikor sosem beszélt szívesen erről a témáról.
– Miért itt volt meglátogatni?
– Igen, és még most is itt van.
– Én már kíváncsi vagyok rá. Ha ő is szeretne látni engem, akkor részemről oké, behívhatod – a kisfiú teljes izgalomba jött attól, hogy most végre találkozhat az apukájával és megismerheti őt. Ismét próbált felülni az ágyban, de House nem hagyta.
– Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy már ismered őt… és itt van melletted? Ha azt mondanám, hogy… House az apukád? – a gyerek nagyon ledöbbent a hír hallatán, de örült is neki és le sem vette a szemét a férfiról, az apukájáról, aki után mindig is vágyott.
– Tényleg te vagy az apukám?!
– Hát, ha anyukád nem hazudik… Ismét, akkor… De igen, én vagyok. Szerinted nem hasonlítunk egymásra?
– De. Örülök, hogy te vagy az apukám. Ezentúl hogy szólítsalak?
– Ahogy akarsz.
– Apunak is hívhatlak?
– Mivel az vagyok… Igen. A többi kérdésed, hogy például eddig miért nem találkoztunk és hasonlók, majd anyukádnak tedd fel. Neked is bőven van mit megmagyaráznia.
– Köszönöm, House… – nem örült, hogy a gyerek figyelmét felhívta erre a dologra és csak bíztatja őt, hogy faggatózzon.
– Igazán nincs mit.
– Akkor most már velünk fogsz lakni? – kérdezte a kisfiú boldogan és nagy érdeklődéssel, de az anyukája válaszolt a férfi helyett – egy kérdéssel:
– Ezt majd még megbeszéljük, jó? Most pedig pihenj szépen, hogy nemsokára hazamehessünk!
– House, vagyis apu, már nem haragszom ám rád, amiért a mamival aludtál, mert az apukáknak szabad – a két felnőtt elmosolyodott. – Szerelmeskedtetek, igaz? – kérdezte a kisfiú kíváncsiskodva és vigyorogva. – Az oviban mesélték már páran, hogy az ő szüleik is szoktak és elvileg minden szülő ezt teszi. Úgyhogy akkor ti is.
– Egek, milyen óvodába hordod te ezt a gyereket?! – kérdezte pimaszul vigyorogva House. – Elég korán kezdődik nekik a felvilágosítás. Már a haverokkal is erről cseverésznek… hmm.
– Kistestvért nem szeretnék, egyelőre. Ha később esetleg mégis, akkor is csak fiút. Csak gondoltam szólok – a szülei csak mosolyogva csóválták a fejüket. – Tényleg örülök, hogy most már nekem is van apukám. Egy ilyen klassz apukám.
– Eddig is volt, csak nem ismerted.
Pár nap múlva már haza is mehetett Greg a mamájával. Hihetetlenül boldog volt, hogy az apukáját is megismerte és pont House az apukája, akit annyira megkedvelt már.
House is elcsodálkozott azon, hogy ez a gyerek tényleg képes volt belőle kiváltani az apai érzéseket, amiről soha nem hitte, hogy létezik, mármint számára. Végülis cseppet sem bánta, hogy megszületett ez a gyerek, a fia. Teljesen soha nem zárkózott el attól, hogy legyen egy gyereke és így talán könnyebb is volt számára, hogy az éjszakai sírás korszak és a kakis pelenkák kimaradtak a közös életükből. Most már velük szeretett volna lenni – a családjával – elég volt számára a sok magányosan eltöltött évből, másképp érezte magát, sokkal boldogabb volt a szeretett nő és a kisfia társaságában, így pár hét után odaköltözött hozzájuk.

Utószó

Valószínű, hogy House egy ilyen eseményre nem így reagálna, ahogy leírtam, de hát ez csak egy kitalált történet, amiben bármi lehetséges. „Fiction”.
Ha valakinek van valamilyen jó tanácsa, hogy legközelebb mit csináljak másképp, min kéne változtatnom, hogy elfogadhatóak legyenek a történeteim, – ha még írok – azt szívesen veszem. 😉

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..