Távollét és visszatérés

Csak azoknak ajánlom az elolvasást, akik látták az 5. évad 24. részét, mert ha valaki nem látta, akkor bizony spoilert is tartalmaz!!! Ja, és Huddy-s, aki ezt nem szereti, ő ne olvassa tovább!!! 😉

Írta Lori

(Az esküvő (5×24) másnapján.)
Verőfényes napra ébredhettek a város lakói, sehol egy felhő az égen, csak szikrázó napsütés és csak a madarak csicsergését lehetett hallani. Van, aki számára különösen jól indult ez a nap, mások számára kevésbé – ahogy az lenni szokott.
A Princeton-Plainsboro kórházban a mai nap szinte mindenki a tegnapi nagy napról, Chase és Cameron esküvőjéről beszélt, egy-két pletyka is szárnya kapott… Egyesek még beszéltek Dr. House előző napi bejelentéséről is. Volt idő pletykálni, hiszen most meglepő módon elég kevés beteg várt ellátásra.
Lisa Cuddy egy kicsit zaklatott volt aznap, sok minden járt a fejében. Azt tudta, hogy most be kell menni House csapatához és valamit mondania kell nekik, főként arról, hogy hol van House és előreláthatóan miért nem lesz egy jó ideig. Így is tett, elindult a folyosón, amelyen House irodája van, majd benyitott a szobába, ahol két férfi és egy nő várakozott (Tizenhármas, Taub és Foreman), majd megszólalt:
– Jó reggelt, mindenkinek!
– Hol van House? Már nem kéne itt lennie? Tegnap az esküvőre sem jött el – jegyezte meg Foreman.
– Ha tegnap ott lett volna és rengeteget piált volna, akkor persze nem csodálkoznánk – mondta Taub.
– Türelem, mindent el fogok mondani! – válaszolt Cuddy. – Amint Chase és Cameron visszajöttek a nászútjukról, csatlakozni fognak a csapathoz. Mostantól Foreman lesz a diagnosztikai osztály vezetője, most ő lesz a főnök. – Értetlenül néztek egymásra.
– Deeee én… – Foreman szóhoz sem jutott a meglepetéstől. – Miért?!
– Azért mert kirúgta House-t a tegnapiak után. Mindenki arról beszél, hogy House miket ordibált – mondta Tizenhármas.
– Nem, egyáltalán nem erről van szó! Mindössze arról, hogy House most egy jó darabig nem fog tudni bejönni dolgozni, mert… – gyorsan ki kellett találnia valamit – akadt egy kis elintéznivalója.
– Ja, persze! Igaz, hogy House inkább nézi a hülye sorozatát vagy játszadozik, minthogy a betegekkel foglalkozzon, különösen a klinikai rendelések ideje alatt. De az, hogy ne jöjjön be…, amiért dolga akadt. Csak egy kis ideig… Hát őszintén szólva ez nem vall House-ra! – jegyezte meg Foreman.
– Mondom, tuti kirúgta – nézett Foremanre Tizenhármas. Vagy nem rúgta ki?! – vonta kérdőre Cuddyt.
– De igazából kirúgtam, de…
– Ugyan már! Mindenki ismeri House-t és tudják, milyen bunkó tud lenni, persze lehet, hogy most egy kicsit túl messzire ment. Pedig azt hittem, hogy ehhez már hozzászokott tőle, úgy látszik mégsem. De emiatt ki kellett rúgni, amikor ő a legjobb diagnoszta? – most már Taub is közbeszólt.
– Majd még meglátom, hogy House-szal mi legyen – válaszolt röviden Cuddy. Nem akart a részletekbe belemenni és főként azt elárulni, hogy House hol van valójában. Gondolta, hogy inkább akkor már őt ítéljék el emiatt, és nézzenek rá szúrós szemmel, mert kirúgta főnöküket. – Nos, emberek, akkor, ha ezt megvitattuk… Mivel nincs esetük, szeretettel várok mindenkit a földszinten, besegíthetnek egy kicsit a klinikai rendelésbe! – ezzel a mondattal távozott.

Aznap délután, amikor már mindenki kezdte befejezni a munkáját Cuddy irodájának ajtaján Wilson kopogott kettőt, majd belépett az irodába.
– Helló!
– Szia! – köszönt vissza Cuddy.
– Most megyek be House-hoz, nem akarsz velem jönni? – Cuddy pillantásából ítélve, már rögtön tudta, hogy talán ezt nem kellett volna megkérdeznie és rögtön próbált a helyzeten javítani. – Jó, csak kérdeztem… Ha nem, hát nem.
– Kösz, nem! Inkább most kihagynám.
– Rendben, megértettem, csak gondoltam, hogy…
– Mit gondoltál?
– Azt hogy esetleg érdekel, hogy mi van vele.
– Ettől függetlenül érdekel. Az orvosával is beszéltem már telefonon, elégedett vagy?
– Komolyan? Igen, azt hiszem, elégedett vagyok. Most haragszol rá egyébként?
– Nem haragszom, bár okom lenne rá bőven.
– Na, pont erről beszélek. Nincs okod haragudni a tegnapi viselkedése miatt! Mint kiderült House-nak komoly problémái vannak.
– Igen, ez igaz. Ezért is próbálok egy kicsit elnézőbb lenni vele szemben. De attól függetlenül, hogy megtörtént-e vagy sem, még nem kellett volna ezt csinálnia. Ha az „igazat” képes lenne ilyen gátlástalanul, nyugodt szívvel bármikor megosztani bárkivel, akkor…
– Számára így történt. De egészen másnak láttam, amikor nekem beszámolt a „meg nem történtekről”, komolyan. Nagyon rég, vagy egyáltalán nem is láttam ilyennek. Talán boldognak érezte magát?! – Cuddy elmosolyodott. – Nem tudom. Mivel ő azt hitte, hogy történt köztetek valami, érthető módon másfajta viselkedést várt volna tőled. Te a valóságban éltél, ő meg egy álomvilágban, így… rosszul esett neki az elutasító, távolságtartó viselkedésed, ezért tette, amit tett, de ezt te is nagyon jól tudod. Ezért nem haragudhatsz rá! Szerintem nem bánta volna, ha minden, amit elképzelt, valóban megtörtént volna.
– Azt hiszem, hogy talán most már indulnod kéne hozzá.
– Igen. – Wilson elindult az ajtó felé, de odaérve visszafordult. ¬– Foreman elújságolta, hogy őt nevezted ki House helyére és megkérdezte tőlem, hogy mi van House-szal.
– Mit mondtál neki?
– Hogy fogalmam sincs. Remélem hihető volt. Meg azt, hogy kérdezze tőled.
– Helyes! Én is csak azt mondtam, hogy House egy ideig távol marad, mert valamit el kell intéznie, de különben tudják, hogy kirúgtam és arra gondolnak, hogy soha nem venném vissza azok után. Ők is hallottak már a tegnapi műsorról, bár ki nem, igaz? Ki kéne találnunk valami hihető történetet, mert még képesek minden nap a lakása előtt várni rá hiába, meg telefonálgatni neki. S mivel sem otthon nem találnák, sem telefonon nem tudnák elérni, így nyomozgatnának, és még többet kérdezősködnének.
– Rendben, megbeszélem vele is, hogy mit mondjunk
– Annyira sajnálom, hogy így alakult!
– Hát igen, én is.
– Reméljük, hogy rendbejön!
– Nagyon remélem. Oké. Megyek is. Üzensz neki valamit?
– Nem, semmit.

Wilson végre megérkezett a pszichiátriára. Gondolta, hogy talán nem volt jó ötlet, hogy ilyen hamar meglátogassa House-t, de kíváncsi volt és aggódott barátja miatt.
House egy teljesen hétköznapi szobában volt, aminek az ajtaján volt egy kis ablak, hogy mindig szemmel tarthassák őket. A szobában csak két ágy volt, két szék és egy asztal, meg egy kis fülke-szerűség, amiben egy mosdókagyló és egy WC volt. Csak a felügyelőik kíséretében mehettek bárhova és csak ők nyithatták ki a szoba ajtaját. Szigorú ellenőrzésen kellett átesniük a látogatóknak – még Wilsonnak is. Mikor Wilson megérkezett és a felügyelő kinyitotta neki az ajtót, House épp az ágyon heverészett és látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik valamin.
– House! Hogy érzed magad? – persze vigyázott, hogy ne legyen túl hangos, hogy nehogy felébressze a másik férfit.
– Te meg mi a francot keresel itt?! Minek jöttél? Azt hittem, hogy gondolod magadtól is, hogy nincs szükségem látogatókra! Úgy látszik, nem ismersz eléggé, ennyi év után sem. Máris hiányoztam?
– Csak aggódtam érted, jöttem megnézni, hogy minden rendben van-e.
– Persze, a lehető legnagyobb rendben. Azt leszámítva, hogy se Vicodin…, – tényleg nem hoztál(?),…se TV, se nő, csak egy benga állat, aki itt őrködik az ajtóm előtt és figyeli minden lépésem.
Majd pár másodperces hallgatás után:
– Cuddy nem is jött veled?
– Épp most mondtad, hogy nincs szükséged látogatókra, nem? Vagy Cuddy jöhet? – kérdezte vigyorogva Wilson.
– Komolyan nem jött veled? – Wilson rázta a fejét, hogy bizony nem. – Miért?
– Dolga volt. De ez miért érdekel annyira téged?
– Dolga volt, miii? – kérdezte ismét a megszokott stílusában. – Nem érdekel. Csak arra gondoltam, hogy… Lehet, hogy a tegnapi miatt ennyire felkapta volna a vizet?
– Tegnap?! – hökkent meg Wilson. Te egyfolytában bunkó vagy vele. De ezúttal azt hiszem tényleg messzire mentél.
– Nem üzent valamit?
– De, hogy üdvözöl. – vágta rá rögtön, ami miatt még hihetetlenebb volt ez a kijelentés.
– Na, persze. Ilyen hülyeséget! Ezt ő nem mondaná, ezt te találtad ki. Ergo, azért kellett valamit kitalálnod, mert nem üzent semmit, leszarja, hogy mi van velem és ezt nem akartad velem közölni. Persze mit is vártam a tegnapiak után… – mondta csalódottan.
– Tényleg ennyire számított volna, ha üzen valamit?! Azt ne mondd, hogy leszarja, hogy mi van veled, mert nem igaz! Mi van veled? Csak nem mégis belezúgtál? Azok után, hogy azt hitted történt köztetek valami és már attól boldog voltál, te igenis belegondoltál abba, hogy milyen lenne vele valójában?!
– Ja, persze! Te csak ilyenekre tudsz gondolni?!
– Azt ne mondd, hogy az érdekel, hogy valóban megbántottad-e és ha igen, akkor mennyire! Ezt úgysem veszem be.
– Tegnap óta nem volt semmi hallucináció, de egyáltalán nem vagyok jól… – próbálta elterelni a szót másra.
– Kell egy kis idő, míg valóban rendbejössz és jól is fogod magad érezni, de ezt te is tudod! Annak örülök, hogy nem hallucináltál azóta, bár ez még nem jelent semmit sajnos.
Közben az ügyelő férfi kopogott be az ajtó üvegén, sürgetve Wilsont.
– Most azt hiszem, mennem kell, pedig még lett volna miről beszélnünk. Holnap korábban jövök és valamivel több időnk lesz majd beszélgetni. Szia! – azzal elindult az ajtó felé.
– Nem muszáj ám minden nap meglátogatnod! – amikor Wilson keze már majdnem az ajtót érintette, House még kért valamit. – Küldd be Cuddy-t! Beszélnem kell vele.
Wilson döbbenten nézett barátjára.
– Rendben, beszélek vele és mondom neki, hogy jöjjön. Különben minek akarsz beszélni vele? Vagy inkább miről?
– Ahhoz semmi közöd! Csak küldd be! Helló, Wilson!
– Oké! Helló!

Wilson útja másnap egyenesen Cuddy irodájába vezetett.
– Tegnap voltam House-nál – jegyezte meg a férfi.
– Tudom, végülis mondtad, hogy bemész hozzá. Hogy van?
– Ahogy az várható volt. Nincs túl jól. Hallucináció azóta nem volt, de ha ma bemegyek hozzá, már lehet, hogy…
– Minden nap meglátogatod?! Ez biztos, hogy jó ötlet? Bár te tudod, ez a te dolgod.
– Nem, nem fogom látogatni túl gyakran, ez nem lesz mindennapos. Te mikor mész be hozzá?
– Fogalmam sincs…, még arról sem, hogy bemenjek-e egyáltalán. De szerintem jobb lenne, ha békén hagynánk és hagynánk, hogy összeszedje magát és renbejöjjön. House mindig is remekül megvolt az ő kis magányában és nem hiányzott neki társaság. – Lehet, hogy igazad van. De azért én néha biztos benézek hozzá. – aztán kinyögte: – Szeretné, ha bemennél hozzá. Beszélni akar veled!
– Na, persze! Ugyan miről?! Ezt nem csak most találtad ki, csak, hogy bemenjek hozzá és lássa, hogy nem haragszom, hogy igenis érdekel, hogy mi van vele?
– Nem, egyáltalán nem én találtam ki! Mikor eljöttem, ő kérte, hogy küldjelek be hozzá, mert beszélni akar veled, de azt nem mondta el, miről. Szóval? Akkor bemész hozzá? Én ma megyek. Ha gondolod, akkor elvihetlek.
– Egy szóval sem mondtam, hogy bemegyek. Majd még meglátom.
– Akkor mit mondjak neki?
– Semmit.
– Örülni fog…

Wilson, ígéretéhez híven ismét meglátogatta House-t, aki ezúttal meglepő módon nem fogadta olyan hűvösen, mint előző nap. Most valamivel tényleg több idejük volt beszélgetni.
– Cuddy nem jött veled, mi? – kérdezte House.
– Nem. De mesélj valamit magadról vagy arról, hogy mit is akarsz mondani neki!
– Megint volt egy… Ismét láttam őt – az igazat nem merte elmondani, hogy kit is látott valójában. – A másik dologhoz meg tényleg semmi közöd!
– De… a barátod vagyok, és mindig mindent megbeszélünk.
– Hát, ezt nem fogjuk! Na, jó, elmondom. A múltkori együttlétünkről lenne szó…, hogy legközelebb miket fogunk kipróbálni, ezt mindenképp meg kell beszélnem vele.
– Te most szórakozol velem?! Nagyon vicces, tényleg. Szóval akkor nem mondod el? Na, jó, még egy fontos dolog. A csapatod aggódik, hogy mi lehet veled.
– Csapatom?! Nekem még mindig van olyan? Elvileg már nincs, hisz ki vagyok rúgva, nem is tudtad?
– De igen. Különben nem kizárt, hogy ha rendbejössz, akkor Cuddy visszavesz.
– Komolyan ezt hiszed? Én kétlem.
– Mit mondjunk a kórházban a többieknek?
– Azt hogy fogalmatok sincs róla, mi van velem, talán a földönkívüliek raboltak el… Nem érdekel, csak az igazat ne! Beszéltél vele?
– Igen, beszéltem. – Wilson pontosan tudta, hogy kire gondol House.
– És mit mondott?
– Azt, hogy még nem tudja, hogy egyáltalán bejön-e hozzád és, ha igen, akkor mikor. Tehát gondolom, nem a napokban lesz. Én mindent megpróbáltam…
– Gondolhattam volna, de azért még próbálkozz a győzködésével!

Wilson minden reggel megszokott vendég volt Cuddy irodájában és mindig szóbahozta, hogy House valamiről beszélni akar vele, de neki nem mond semmit, hogy egyáltalán miről is. A nő minden egyes alkalommal kitérő választ adott. Wilson már kezdte feladni a dolgot. De egyik reggel, Cuddy végre azzal fogadta, hogy: „Ma bemegyek House-hoz.” Wilson nem tudta leplezni, mennyire örül ennek a hírnek.
Aznap délután tényleg elment House-hoz. De nemcsak azért, mert tudta, hogy a férfi beszélni szeretne vele, hanem… mert ő is be akart már menni hozzá megnézni, milyen állapotban van. Még magának is félt beismerni, hogy ez a férfi igenis fontos neki, vagyis hogy milyen nagyon fontos számára. Hogy igazából sokkal fontosabb, mint azt hitte. Nagyon aggódott érte és sajnálta, hogy idekerült. Szeretett volna segíteni neki, de nem tudta, hogy hogyan. Egy pár percig csak ült a kocsiban mielőtt bement volna a Mayfield klinikára. Majd kezdett erőt venni magán, kiszállt a kocsiból és elindult. Próbált erősnek látszani, de nem tudta, hogy House látványa majd hogyan fog hatni rá. Mielőtt bement volna hozzá, előtte még beszélt az orvosával is, tudni akarta, hogy mostanában hogy van House, és egyáltalán mire számíthat. Az orvos elmondta, hogy sajnos nincs túl jól és azt tanácsolta Cuddynak, hogy ne maradjon sokáig bent nála. Elmondta részletesen, hogy milyen gyógyszert kap most House és az alkalmazott terápiát. Az orvossal való beszélgetés után elindult House szobája felé. Nyitották neki az ajtót. Eközben igaz, hogy House hallotta az ajtónyitást, de nem érdekelte cseppet sem, hogy ki az és mit akar, már letett arról is, hogy a főnöke mégis meglátogatja őt. Az ajtónak háttal volt és meg sem fordult, csak egy ismerős hang késztette a megfordulásra.
– Csak nem a Jégkirálynő teszi tiszteletét nálam? – jegyezte meg gúnyosan House.
Lakótársa kíváncsian várta, hogy ki lép be az ajtón.
– Helló, Martin vagyok! – pattant fel az ágyáról és udvariasan bemutatkozott Cuddynak. Nyújtotta a kezét is a nő felé, amit Cuddy ugyan elfogadott, de egy pillantást sem vetett a férfira. A kezét is útközben – House ágyához – nyújtotta és csak annyit mondott, hogy „Örvendek!”.
– Ne haragudj, hogy eddig nem jöttem, de rengeteg dolgom volt! Hogy vagy? – azzal megállt House ágyánál.
– Persze, rengeteg dolgod volt, mi? Nem azon gondolkodtál, hogy begyere-e egyáltalán? – próbált felkelni az ágyból, de Cuddy nem hagyta:
– Ne kelj fel! – Majd közelebb ment, megragadott egy törülközőt, amit benedvesített és leült House ágyára, majd az izzadtság cseppeket kezdte törölgetni House arcán.
– Mi ez?! Csak nem megint képzelődöm?
– Nem. De akarod, hogy beléd csípjek?
– Nem kösz, amúgy sem lenne sok értelme, hiszen, ha csak képzelődöm, akkor a csípést is képzelném. Az is valósághű volt számomra, hogy lefeküdtem veled.
– Amiért jöttem, arra már tudom a választ: Hogy sajnos egyáltalán nem vagy jól és szenvedsz. House, annyira sajnálom. De arra kell gondolni, hogy ha ezt sikerül végigcsinálnod, akkor utána minden sokkal jobb lesz.
– Kinek?
– Főként neked, de egyúttal talán még jópár embernek. Miről akartál velem beszélni?
– Igazából semmiről, csak ezt mondtam Wilsonnak… Mivel bejöttél, talán nem haragszol már rám. Bár nem mintha számítana ez, tudom, hogy előbb-utóbb úgyis feledésbe merült volna. Egyébként sajnálom! – fűzte hozzá megbánóan, persze kerülve a szemkontaktust a főnökével.
– Persze, hogy nem haragszom. Mit sajnálsz?!
– Főként azt, hogy kiderült, hogy csak képzelődtem veled kapcsolatban, hogy mégsem feküdtünk le. Nem, valójában azt sajnálom, hogy láthatóan megbántottalak!
– Ez most egyfajta bocsánatkérés lenne részedről?! Még ilyen sem volt, pedig jó pár éve ismerjük egymást és már számtalanszor megbántottál. De tényleg nem neheztelek ezért, most már megértettem, hogy miért tetted és nem az volt a szándékod vele, amire én gondoltam. Nem tudom, hogy ez a kijelentésed minek volt most köszönhető, de örülök neki, hogy mivel úgy vetted észre megbántottál, kifejezted a sajnálatod. Bár lehet, hogy csak a pillanatnyi lelkiállapotod mondatta ezt veled – közben egyik tenyerét House jobb kézfejére tette. – Nagyon sajnálom, hogy sem Wilson, sem pedig én nem vettük észre, hogy mi történik veled valójában! Észre kellett volna vennünk…

Cuddy távozása után a „lakótárs” kezdett kérdezősködni House-nál:
– Nagyon jó a csajod! Remélem, sűrűn bejön majd meglátogatni téged, mert így én is láthatom!
– Nem a csajom!
– Mondjuk gondolhattam volna, hogy ezért nem csókoltad meg. Pedig nekem tökre úgy tűnt mintha lenne köztetek valami.
– Nincs!
– De volt, nem? Jártál vele.
– Nem dugulnál már el végre?
– Előbb válaszolj!
– Mi is volt a kérdés? Utána hanyagoljuk a témát!
– Szóval, meddig jártál vele?
– Ki mondta, hogy jártunk? Nem jártunk.
– Ő ki is neked, különben? Rokonod? Várj, már tudom, neked inkább a szőkék jönnek be, nem?
– Egyik sem talált. Ő a… ő egy barátom.
– Persze! De ugye nem vagy langyi?
– Nincs miért aggódnod, ha az lennék, akkor sem gerjednék be rád. De nem vagyok! Most ha nem haragszol, aludnék egy kicsit, jó lenne, ha nem dumálnál hozzám. Egy, úgysem érdekel, hogy mit mondasz. Kettő, úgysem válaszolok. Szóval, remélem világos voltam.
– Azért fura fickó vagy te. És még egy ilyen nő is a „barátod”… Ha az én „barátom” lenne, már tuti rámozdultam volna. Arra mérget vehetsz! Anyám, milyen jól nézett ki! Neki aztán mindene a helyén van. Nagyon tuti a csaj, 10-es skálán, 11-es. Le sem tudtam róla venni a szemem. Amúgy hogy is hívják? – House nem válaszolt. – Hallod, mondd már meg a nevét, ha már ő nem mondta! Tudom, hogy még nem alszol. – Ismét semmi választ nem kapott. – Jól van, akkor ne mondd!
Ezután a férfi elkezdett énekelni és járkált a szobában, hogy idegesítse House-t.
– Pofa be! – kiabált rá House. Basszus te nem értesz a szóból?! Az ég szerelmére hallgass már el és maradj végre nyugton!
– Akkor mondd meg a nevét!
– Utána békén hagysz, csöndben maradsz, és egyhelyben teszed mindezt?
– Megígérem.
– Akkor menj az ágyadhoz és megmondom!
A férfi engedelmeskedett. – Julia. Julia Mayersnek hívják. July-nak becézzük.
– De szép neve van! Még a neve is szép. – Utána a férfi csendesen dúdolászott csak magában, House azt már alig hallotta.

Legközelebb, mikor Cuddy látogatást tett, akkor Martin próbált volna beszélgetést kezdeményezni Lisaval, de mivel a férfi folyton valami Julyt emlegetett, Cuddy pláne, hogy nem figyelt rá. Persze furcsa volt, hogy a férfi állandóan ezt a nevet ismételgeti, még akkor is, mikor ránéz, de House kimagyarázta, hogy a férfi lökött – nem véletlenül van ott, ahol – és már őt is kezdi idegesíteni, amikor a volt csaját emlegeti…

Elég lassan teltek a napok, különösen House számára. Wilson és Cuddy sűrűn meglátogatták. Másfél hónapig mindketten rendszeresen, de újabb másfél hónap elteltével csak Wilson látogatta néha-néha, Cuddy már nem. House is úgy látta jónak, ha Cuddy nem megy többé, szerette, ha ott volt vele, de House mindig is kívánta a főnökét és ez sokkal rosszabb volt, hogy már jó ideje be volt zárva és Cuddy sokat volt ott vele. Ráadásul állandóan beugrottak bizonyos képek a vele való utolsó hallucinációjából és egyébként is sokat gondolt rá, főként bizonyos testrészeire. Tehát megkérte, hogy ne menjen, persze nem mondta, hogy miért. Cuddy nem értette ezt, de tiszteletben tartotta a kérését, ami először nem esett valami jól neki. Három hónap után az orvosok elérkezettnek látták az időt, hogy House-t végre nyugodt szívvel hazaengedjék. Wilson volt az, aki elment érte. Már várta a kórház előtt legjobb barátját. Mikor meglátta kilépni az épületből mosoly ült az arcára és gyorsan közelebb sietett hozzá. Egy igazi baráti ölelésben részesítette House-t és elvette tőle a csomagját. Majd együtt elindultak a kocsi felé.
– House, annyira örülök, hogy végre kiengedtek! Egyébként mi ez a borzadály a képeden?
– Szakállnak hívják. Talán nem tetszik?
– De, jól áll. De ugye nem hagyod meg?
– Szerinted nem gerjednek rá a csajok?
– Attól függ melyik csaj. Látom, nem változtál semmit, ennek örülök! Legalábbis bizonyos dolgokban.
Odaértek a kocsihoz, beültek és House lakásáig meg sem álltak. Wilson kinyitotta a lakásajtót és előre engedte House-t.
– Üdv újra itthon!
– Hát, az biztos, hogy jó újra itthon lenni, a saját lakásomban. – A konyha felé vette az irányt, benézett a hűtőbe. A lakás minden egyes zugát jól szemügyre vette. Kiment az előszobába és levetette magát a bőr kanapéjára. – Tudod, ahhoz képest, hogy három hónapig nem voltam itthon… – a mondatot már nem tudta befejezni, mert Wilson közbevágott.
– Egész szép rend van, mi? Kitakaríttattunk, bevásároltunk neked és mindent elintéztünk.
– Többes számban beszélsz, csak nem besegített az új csajod. Elhoztad ide, a lakásomra?! Remélem, az ágyamban nem csináltatok semmit! Már mondhattad volna, gyerünk, mesélj róla!
– Nem, nincs új csajom. Cuddy segített.
– Tényleg? Mire nincs ideje! Azt gondoltam, hogy szabadidejében szívesebben van inkább az örökbefogadott kölykével.
– Jó, hogy ezt most szóbahoztad és ilyeneket nem neki mondasz először, ilyen stílusban! Majdnem el is felejtettem mondani. Tudod…, már nincs semmilyen gyerek.
– Apám! Azért ennyire szar anyának nem gondoltam. Mit tett vele? Máris kinyírta? Idegesítette a bőgése és egy párnával megfojtotta? Vagy a sok elfoglaltsága közepette elfelejtette megetetni? Mondtam én, hogy ennek nem lesz jó vége! Hát nem tartott sokáig.
– Ne legyél már ilyen bunkó! Igenis jó anya volt. De a család meggondolta magát és ő belátta, hogy jobb, ha visszaadja nekik, akármennyire is fáj. Úgyhogy ezt a témát, ha lehet, ne hozd fel neki, legalábbis ne egy érzéketlen bunkóként! Szerintem ma meglátogat, tudja, hogy kiengedtek.
– Jobb ötletem van.
– Mit akarsz csinálni?
– Mivel teljesen jól vagyok, „tiszta”, akár én is meglátogathatom.
– Biztos, hogy ez jó ötlet? Még csak most értél haza. Különben is, még dolgozik.
– Akkor veled tartok a kórházba. Úgyis vissza kell menned, ha nem tévedek. Indulhatunk?
– Persze, de biztos, hogy ez jó ötlet?
– Ja! Na, menjünk már!
– Miért olyan sürgős?
– Nem mindegy? Csak be akarok menni és kész!
– Jól van, te tudod! De a gyereket ugye nem hozod szóba Cuddynak? Csak, mert még nem hiszem, hogy valóban túltette magát ezen a dolgon.
– Rendben. Most már mehetünk?

Mikor belépnek a kórház előterébe, House sietősen búcsúzkodik:
– Wilson, kössz, hogy behoztál. Innen már boldogulok egyedül is.
– Jó, de mit akarsz most csinálni? Mész a csapatodhoz vagy Cuddy-hoz vagy…?
– Ugye, tudod, hogy olyan, hogy „csapatom”, olyan már nem létezik?
– Akkor már tudom, mész visszakönyörögni magad.
– Nem talált. Viszlát, Wilson! Később találkozunk. – Egy percig gondolkodott, hogy merre is induljon: a volt irodája felé a csapathoz, vagy Cuddy irodájába. Az utóbbi mellett döntött. Már látni akarta a főnöknőjét, akitől a gondolatai sosem tudtak szabadulni az utóbbi időben. Határozott léptekkel elindult hát Cuddy irodája felé, útközben egy-egy ismerős, meglepett orvos, nővér köszönt neki. Az iroda előtt egy titkárnőféleség üldögélt egy íróasztal mögött, aki épp a számítógépen ügyködött valamit. House keze már majdnem a kilincset érintette, amikor a nő megszólalt:
– Oda most nem mehet be!
– Maga meg kicsoda?
– Maga kicsoda, és mit akar Dr. Cuddy-tól?
– Egyikhez sincs semmi köze. És most jól figyeljen, mert én bizony bemegyek.
– Várjon! Rendben, amint Mr. Richards kijött, bemehet.
– Mr. Richards?! – Ezzel kopogás nélkül benyitott. Cuddy egy fotelben ült, a férfi pedig a kanapén. Cuddy épp le akarta hordani azt az illetőt, aki csak úgy berontott az irodájába, de mikor meglátta, hogy House az… Felpattant a fotelből, odament hozzá, és átölelte. A férfi viszonozta az ölelést, bár maga sem értette, miért. A kezei szinte önkéntelenül tették a dolgukat. Cuddy nagyon boldog volt és ez teljesen kiült az arcára.
– Annyira örülök, hogy látlak! Már hiányoztál.
A szobában tartózkodó másik férfi értetlenül nézett csak rájuk és úgy tűnt neki, mintha a másik két ember el sem akarná engedni egymást. Ekkor a kis titkárnő viharzott be House után.
– Dr. Cuddy annyira sajnálom! – A szava elakadt egy pillanatra, amikor meglátta a két ölelkező embert, akik a nő mentegetőzése hallatán feleszméltek, hogy nincsenek egyedül és elengedték egymást. – Sajnálom, de nem tudtam megállítani ezt a férfit és ezért rontott be így.
– Semmi baj! – mondta Cuddy. – Köszönöm, elmehet.
– Ő pedig…– mondta House a másik férfira mutatva.
– Ne haragudjatok! – Azzal bemutatta a két férfit egymásnak. – Ő itt Daniel Richards, a kórház új ügyvédje. Ő pedig itt Dr. Gregory House.
– A híres diagnoszta, ugye? Már sokat hallottam magáról. – Kezet ráztak egymással. House igyekezett alaposan szemügyre venni a fiatal, sármos ügyvédet, aki szinte alig tudta levenni a szemét Cuddy-ról.
– Daniel, nem haragszol, ha most szeretnék négyszemközt beszélgetni Dr. House-szal? Ezt pedig majd később befejezzük, jó? – A rengeteg papírra mutatott a kisasztal tetején.
– De azt ugye nem felejtetted el, hogy holnap le kell adni mindent? Lisa, mit szólnál, ha később átvinném ezeket hozzád és ott nyugodtan befejeznénk?
– Jó, rendben. Este hétre otthon leszek és várni foglak, ha neked is jó.
House összevonta a szemöldökét és értetlenkedve nézte a férfit, amint szedegeti össze a papírjait. Átlátott rajta.
– Segítsek? Mármint összeszedni. – kérdezte House.
– Nem, kössz! – jött a nyers válasz. – Daniel sem nézte jó szemmel House-t. Mikor Cuddy felvette, aznap már a „szerelmes kis nővérkék” rengeteg szaftos pletykáról felvilágosították mindenkivel kapcsolatban. Így House-ról is szinte mindent tudott.

– Tényleg jó újra látni, immár itt a kórházban.
– Kössz.
– Klassz ez az új arcszőrzet.
– Tetszik?
– Nem – mosolyodott el Cuddy.
Cuddy és House szinte egy percig sem maradhatott kettesben, mert a következő pillanatban már Cameron kopogtatott az ajtón és amikor meglátta kedvenc (volt) főnökét, Cuddy-hoz hasonlóan üdvözölte. House itt már nem viszonozta az ölelést, csak hagyta, hogy őt öleljék és még egy puszit is kapott a lánytól örömében.
– Na, látod így kellett volna fogadnod neked is – mondta Cuddynak.
– House, annyira jó újra látni önt! Hol volt ennyi ideig?
– Utazgattam.
– Merre?
– Erre-arra. Milyen a házas élet? Vagy már el is váltak?
– Nem – mosolygott Cameron. Remekül megvagyunk Chase-szel. Visszajön dolgozni? Cuddy visszavette?
– Nem, még nem.
– Kár. Szerintem a többiek is örülnének, ha látnák. Ugye majd benéz, mielőtt hazamegy?
– Lehetséges. De előtte még van egy kis elintéznivalóm.
– Cuddy, mondja, hogy visszaveszi őt! – próbálta kislányos stílusban kérlelni Cuddy-t. – Mi Chase-szel visszamennénk a saját osztályunkra, ahol eddig is voltunk. Vegye vissza House-t!
– Még meglátom – válaszolta Cuddy.
Cameron vigyorogva kiment az irodából.
– House, akkor biztos, hogy minden rendben veled?
– A legnagyobb rendben. Wilsontól hallottam, hogy… szóval a gyerekről. És igazán kár, hogy megint ez történt! – mondta miközben a padlót pásztázta tekintetével.
– Kössz. Úgy látszik, ez nekem nem akar összejönni, de úgyis szar anya lennék, nem igaz?!
– Egyáltalán nem! Már belátom, hogy tévedtem ezzel kapcsolatban. Rachelnek is remekül gondját viselted – még mindig nem nézett a nő szemébe és éppen igyekezett kisétálni az irodából.
– Te tudod a nevét? Ezzel most nagyon megleptél.
House megfordult és visszafelé kezdett lépni, a nő felé.
– Egy saját gyerekkel nem lennének ilyenek. Ha sietsz még…, teherbe is ejtheted magad valakivel. Még van egy kis időd.
– Most már tényleg befejeztem és úgysem valószínű, hogy… – ezt a mondatot már nem fejezte be Cuddy, de azt akarta mondani, hogy talán nem sikerülne, hiszen már voltak sikertelen próbálkozásai, hogy végre saját gyereke legyen. – Különben érdekes, hogy Daniel is épp ezt mondta.
– Daniel?! Talán a segítségét és a szolgálatait is felajánlotta már?
– House! – mordult a nő a férfire.
– Mi van köztetek? Láthatóan… – Cuddy nem hagyta befejezni a mondatot.
– Nincs köztünk semmi, bár ehhez nem sok közöd van!
– Miért vetted fel? Régebb óta ismered?
– Azért vettem fel, mert szükségünk volt egy új ügyvédre. A kórháznak ugye, jogi ügyei is vannak, amit valakinek intézni kell. Daniel jó ügyvéd. Ő segített nekem, amikor… Mindegy, hagyjuk. Szóval érti a dolgát és kész. Megbízom benne, ezért felvettem.
– Oké.
– Szeretnél visszajönni dolgozni, ha nem tévedek. Igaz?
– Miért? Visszavennél?
– Ha csak rajtam múlna…, akkor… talán igen.
– Szeretnék visszajönni – mondta teljes őszinteséggel, miközben tekintetét ismét a padlóra szegezte.
– Hát, ha tényleg olyan jól vagy már és az orvosod is úgy látja, meg persze a kórház bizottsága is belemegy… Rendben, megpróbálok mindent. Beszélek a bizottság tagjaival is, hogy mit szólnának, ha visszavennélek. Ha döntés születik ezügyben, értesíteni foglak. Lehet, hogy nem lesz könnyű.
– Azért köszi, hogy megpróbálod!
– Igyekszem meggyőzni mindenkit, hogy jól járnánk azzal, ha visszajönnél.
House azzal megfordult és elindult az ajtó felé.
– House! – szólt utána a nő. – Én is örülnék neki, ha visszajönnél!
A férfi visszafordult, látta, hogy a nő egy halvány mosollyal néz rá.
– Köszi. Hamarosan látjuk egymást.

House még nem ment haza, barátja irodája felé vette az irányt. Kopogás nélkül benyitott és leült Wilsonnal szemben és csak nézett maga elé.
– House, minden rendben? Na, beszéltél vele?
– Egyszerűen csak Lisának szólítja, nem fura?
– Kicsoda?
– Ki a franc az a Daniel Richards?
– Ő, a kórház új ügyvédje.
– Ezt már tudom. Még mit tudsz róla?
– Hogy jó ügyvéd. Te még nem is hallottál róla? Pedig eléggé elismert a szakmájában.
– Nem ez érdekel. Sem a szakmai múltja, sem jelene, sem pedig esetleges jövője! Még mit tudsz róla?
– Hát, nem sokat. Egy jómódú családból származik. Egy évet lehúzott az orvosin is, vagy másfelet, nem tudom, de abbahagyta, mert rájött, hogy a jog jobban érdekli. Azt hiszem az apja is jogász. Itt a kórházban minden kis doktornő, nővérke nagy kedvence, csak úgy tapadnak rá a csajok. De őt jobban érdekli… Várjunk csak! Ugye nem amiatt aggódsz, hogy esetleg összejön Cuddy-val?
– Dehogy! Miért érdekelne ez?
– Hát ez az! Miért érdekel ez téged?
– Most mondtam, hogy nem érdekel.
– Persze, el is hiszem. Szóval Lisának szólítja… Hogy megjegyezted! Meg ez a nagy érdeklődés Daniel után… Ja, persze, valóban nem érdekel, hogy mi lesz kettejük között…
– Csak tájékozódom, ennyi az egész. Nem lenne jó, ha Cuddy ismét csalódna, főleg most, és egy ilyen bájgúnár miatt.
– Ezt most el is kéne hinnem? House, mikor bent voltál a… szóval akkor is említetted, hogy gondolsz rá, nem is keveset.
– Össze voltam zavarodva, vagy ez már nem rémlik neked?
– Nem hiszek neked. Az elmúlt kb. egy év másról sem szólt csak az érdeklődésedről iránta.
– Milyen egy év? Te meg miről beszélsz?! Megőrültél?
– Ha érdekel egy nő, az nem őrültség. Hozzám is azért jöttél most, mert érdekel a baráti véleményem és tanácsom ezzel kapcsolatban. Nézd, ezt a fickót láthatóan érdekli Cuddy és ő nem fél lépni ezügyben, úgyhogy, szerintem ne hagyd, hogy összejöjjön neki! Én úgy tudom, hogy már valamelyik nap együtt is vacsoráztak. Persze elvileg baráti vacsora volt és nem randi. S ne feledd azt az érzést, amikor azt hitted, hogy lefeküdtél vele! Egészen más voltál. Szükséged van rá. Kár letagadnod, legalábbis előttem, a legjobb barátod előtt, hogy igenis érdekel Cuddy.
– Tévedsz! Csupán csak érdeklődtem, hátha valamikor még jól jönnek ezek az infók. Tudod, a kis szemétkedéseimhez.
– Látom, hála az égnek nem változtál semmit.
– Különben, ma este hétre elmegy Cuddy-hoz. Már bejelentkezett, persze munka ürügyén.
– Gondolod, hogy az csak ürügy? Én úgy tudom, hogy tényleg van valami dolguk, amit holnapig be kell fejezniük.
– Jaj, ne legyél már ennyire naív! Persze, egész este a papírok felett fognak görnyedni… Ezt te sem hiszed, ugye? Ez a pasi minden lehetőséget ki fog használni, hogy rámászhasson.
– Csak a féltékenység beszél belőled, House. Igenis, én elhiszem, hogy dolgozni fognak. Csak dolgozni! Persze mindenki magából indul ki.
– Ne mondj baromságokat! Tőlem aztán legyenek boldogok! Várjunk csak, lehet, hogy segítségre is szükségük lesz ma este. Talán örülnének, ha előbb befejezhetnék a munkát, nem?
– Most mit akarsz csinálni? Ugye nem akarsz odamenni?! House, ne csináld már! Épp most mondtad, hogy nem érdekel, ha összejönnek és legyenek boldogok. De mégis meg akarod akadályozni? Félsz, hogy tényleg rámászik a nődre!
– Nem a nőm!
– Hát ez az! Akkor miért csinálod? Most jöttél haza és máris ilyenekre pazarlód az energiád.
– Csak benézek.
– Te tényleg oda akarsz menni? Ne csináld, hallod?! – House már indult is kifelé az irodából. – Egyébként ez mindenképp bizonyítja azt, hogy egyáltalán nem vagy féltékeny és cseppet sem érdekel…

Közben a kórház kantinjában egy asztalnál ült és beszélgetett a 3 régi barát és munkatárs, Cameron, Chase és Foreman. Cameron boldogan újságolta a fiúknak, hogy találkozott House-szal és talán Cuddy visszaveszi.
– Szerintetek visszajön? – kérdezte Cameron.
– Hát ez jó kérdés… – mondta röviden Foreman.
– Vajon Cuddy azért pipult be ennyire, mert tényleg összejöttek és House ezt osztotta meg mindenkivel vagy azért, mert House csak kitalálta, amit szétkürtölt, hogy ezzel elérjen valamit nála? – kérdezte Chase.
– Elég nehéz a kapcsolatukat tisztán látni. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy van vagy legalábbis volt már köztük valami – mondta Cameron.
– Meglehet – tette hozzá ismét nagyon röviden Foreman.
– Foreman mi van veled? – kérdezte a nő.
– Semmi, mi lenne? – majd felállt, elnézést kért a barátaitól és távozott.
– Ne mondd már, hogy nem tudod…! Miért akarod, hogy ő is elmondja, hogy összevesztek Remyvel. Majd kibékülnek. Nem kéne piszkálnod ezzel! Gondolod, hogy nem tudja, hogy tudod, és ezért faggatod – oktatta ki Chase Cameront. – Ha nem akar róla beszélni, akkor nem akar és kész.

House közben már otthon a fürdőszobai tükörben szemlélte magát, kezében egy ollóval és a borotva is ott volt a mosdókagylón. Szépen lassan elkezdte levágni a szakállát. A végére ismét olyan borostát varázsolt magának, amilyen akkor volt, mielőtt bekerült volna a pszichiátriára. Ismét olyan volt – legalábbis külsőre, – mint azelőtt.

Már háromnegyed hét volt, Cuddy lakásának ajtaján kopogtattak. Cuddy csodálkozott, hogy Daniel milyen pontos. Gyorsan megigazította a haját, mielőtt ajtót nyitott volna. Már ajtónyitás közben szólt a férfihoz:
– Nagyon pontos voltál!
Ledöbbent mikor meglátta, hogy nem az a férfi áll az ajtó előtt, akire ő számított.
– Helló! Igazán? Ezek szerint már vártál.
– Azt hittem, hogy… Örülök, hogy látlak, de most attól tartok, hogy nem sok időnk van beszélgetni. Bejössz?
– Naná!
– Jó, hogy eltüntetted azt a borzadályt a képedről – mosolygott.
– Gondoltam, így jobban tetszik.
– Danielt vártam éppen, mert van egy kis munkánk.
House-t már az is idegesítette, ha valaki kiejtette a száján ezt a nevet. Cuddy már meg is bánta ezt a mondatát, de kicsit zavarban volt és nem is tudta, mit mondjon House-nak. A kórházi kezelésről és az ottlétéről nem akarta faggatni a férfit. Már alig várta, hogy Daniel megérkezzen, hogy egy kicsit oldódjon ez a feszültség, amit érez. Nem tudta, hogy miért, de egy kicsit zavarban érezte magát, hogy kettesben van a házában House-szal.
Egyikük sem szólt egy szót sem. Mélyen egymás szemébe néztek és egy percig csak szótlanul álltak egymással szemben. House úgy érezte, hogy nem bírja tovább a nő érintése és ajkai nélkül, csak az járt a fejében, hogy muszáj tennie valamit annyi idő elfojtott vágy után. Így közelebb lépett hozzá és gyengéden megcsókolta. Cuddy az első pillanatban mindkét kezével próbálta eltolni magától, de a férfi lefogta a kezeit, a csuklójánál fogva, gyengéden a falhoz nyomta és egyre szenvedélyesebben kezdte csókolni. Már Cuddy is viszonozta a csókot és érezte, hogy a férfi kezei lassan elengedik az övéit. A kezei immár House nyakát fogták át. A férfi is átölelte a nőt, erősen magához szorította. Mindketten régóta nagyon vártak ilyen szenvedélyes csókra a másiktól. Ezt az intim pillanatot csöngetés zavarta meg. Abbahagyták a csókolózást és lassan elengedték egymást.
– Muszáj kinyitnod azt az ajtót?
– House, Daniel tudja, hogy itthon vagyok és várom. Mellesleg jobb is, hogy így történt. – Azzal ment és kinyitotta az ajtót. Daniel állt ott, egy nagyobb és rajta két kisebb papírdobozzal a kezében.
– Helló, Lisa! – Azzal, nyomott egy puszit a nő arcára és ment is befelé a lakásba, de elcsodálkozott, amikor látta, hogy nemcsak kettesben vannak.
– Helló, House! Maga itt? Erre igazán nem számítottam.
– Meglepi!
Daniel a két kis papírdobozt átnyújtotta Lisának. – Hoztam egy kis kaját, hogy ne üres gyomorral álljunk neki a munkának. Kínai, remélem, szereted! Sajnálom House, de csak két személynek jut.
– Köszi, hogy erre is gondoltál. De… ha nem haragszol, akkor én nem eszek belőle.
– Na, hát akkor én mégsem maradok éhen, ha gondoljátok, akkor én…
– Rendben, ha Lisának nem kell, felőlem megeheti, és utána, gondolom, távozik és hagy minket dolgozni.
– Akkor gyertek beljebb, üljetek le, lássatok hozzá és én mindjárt hozok valamit inni nektek. Lisa egy pár percre magukra hagyta a férfiakat.
– House, szóval mit csinál maga itt?
– Baráti látogatás.
– Na, persze.
– Úgy látom, maga sem csupán a munka miatt van itt. Egy kis vacsi, egy kis munka, meg miegymás.
– Miről beszél?! Á, tudom már. Mivel a maga gondolatai csak Lisa és a szex körül forognak, azt gondolja, hogy más férfi is csak erre hajt, igaz? Mindent tudok magáról House, és a Lisához fűződő kapcsolatáról vagy inkább vonzalmáról, de nevezze, aminek akarja. Meg az az ölelés ma az irodában…, igazán megható volt, és bebizonyosodott számomra, hogy valóban érdekli magát. Eddig csak hallomásból értesültem erről, de most már szemtanúja is vagyok ennek. Az elmegyógyintézetről is hallottam amúgy.
House pont visszavágni készült, de ebben a pillanatban Cuddy lépett be két pohárral a kezében.
– Miről beszélgettetek? Mert látom, hogy a kínaihoz egyikőtök sem nyúlt hozzá.
– Most nem vagyok éhes, talán később – válaszolta Daniel.
– Nekem is elment az étvágyam – mondta House, aki szúrós pillantásokat vetett a másik férfira, de inkább igyekezett Cuddy-ra koncentrálni. Mérhetetlen dühöt érzett Daniel iránt, mert épp rosszkor toppant be és amiért képes volt bizonyos dolgokat a fejéhez vágni és elgondolkodott azon, hogy vajon Cuddy-tól tudja-e a pszichiátriát.
– Hát akkor, House, kikísérlek, mi pedig hozzá is látunk a teendőkhöz.
Daniel gúnyos mosollyal nézett House-ra, aki még dühösebb lett ettől.
– Szívesen segítek nektek.
– House, te segíteni akarsz?! – döbbent meg Cuddy.
– Inkább mást akar, de ezt hagyjuk – jegyezte meg Daniel. – Szerintem jobb lenne, ha hazamenne, nem tud segíteni. Meg persze nincs is szükség rá.
– Várj! Szerintem segíthetne, ha már így felajánlotta. Gyorsabban végeznénk. Mindjárt megyek és megkeresem azokat a papírokat, amiket ő is át tudna nézni és számolni. – Azzal ment is a nagy papírdoboz felé, amit Daniel hozott.
– Lisa, szerintem ez nem jó ötlet… – és ment a nő után, lefogta a doboz tetejét, amit Cuddy épp nyitni akart.
– Daniel, ne csináld már! Hadd segítsen! – És sikerült a férfi kezét elhúzni a doboz tetejéről, majd kinyitotta, és… a papírhalmaz tetején egy szál vörös rózsát talált. A nő felnézett a férfira, ő elmosolyodott és a nő is visszamosolygott rá. Majd igyekezett úgy kutatni a papírok között, hogy a rózsa nehogy kiessen a dobozból és House meglássa. Tudta, hogy ezzel Danielt és saját magát is kellemetlen helyzetbe hozná. Mivel elég közel álltak egymáshoz, Lisa egy halk köszönömöt tudott odasúgni a férfinak úgy, hogy House ne hallja meg. Szétosztották a papírokat, leültek, kényelembe helyezték magukat Cuddy foteljében és kanapéján. A kanapé egyik felén Lisa, másik felén Daniel, és tőle nem messze a fotelben House foglalt helyet. Feszült volt a légkör, a két férfi elég sokszor felnézett a papírokból, hogy végigmérje a másikat és persze Lisát kémlelje. Szinte órákig ültek szó nélkül. Lisa két óra múlva felállt, megkérdezte a férfiakat, hogy hozzon-e nekik valamit és eltűnt egy rövid időre. A két férfi ismét magára maradt, de egyikük sem bánta, mert így legalább befejezhették, amit korábban elkezdtek:
– House, miért nem tűnik már el innen?!
– Zavarok talán?
– Kössz a segítséget, de szerintem innen már boldogulunk maga nélkül is.
– Azt gondolom. De ráérek, és szívesen maradok.
– Ez az egész csak arról szól, hogy nehogy kettesben maradjak Lisával, igaz?
– Ez ugyan miért zavarna engem?
– Azt csak maga tudja. De amiket hallottam magáról…
– Na, ez igazán érdekes, folytassa csak! Miket hallott rólam, de főként kitől? Én is hallottam ezt-azt különben – csakhogy tudja, ne érje meglepetésként.
– Mit tud?
– Na, lám, csak nem beijedt? Mit rejteget a pénzes, szépfiú, mama pici fiacskája álarc mögött? Valaminek nem kéne kiderülnie magáról, azt hiszem…
– Mit akar? Hogy hagyjam békén?
– Egész jól eltársalgunk, de ha gondolja, akkor nekem úgy is jó, ha békén hagy.
– Nem magáról beszélek, de ezt úgyis tudja. Miért játssza a hülyét?
– Ja, hogy nem rólam beszélünk?! Akkor gondolom Cuddyról van szó.
– Miért, kiről másról? Mindketten tudjuk, hogy mi a helyzet. Bármit is mond vagy tesz, jobb, ha leszögezzük, hogy nem fogok félreállni! Erre akart kérni, igaz? De nem hagyom békén, nem mondok le róla, és most nem fogok előbb hazamenni, mint maga! Maga mit is akar tőle? Gondolom egészen mást, mint én.
– Miért maga mit akar tőle? Igazán leállhatna. Üldözési mániája van?
– Elhúzhatna haza igazán a frankó kis motorjával!
Ebben a pillanatban Lisa jött vissza egy bögre teával a kezében, s amint belépett, a két férfi rögtön elhallgatott, de Lisa egyből rájött, hogy most bizony valószínűleg megzavarta a két férfi társalgását, mintha zavarba is jöttek volna…
– Valamit megzavartam?
– Nem, dehogyis! – vágta rá rögtön Daniel.
– Csak mert hallottam, hogy beszélgettetek és amint beléptem rögtön elhallgattatok mindketten. Ááá, biztos valami férfi dolog. Nem is kérdezősködöm tovább. Örülök, hogy jól elbeszélgettek és jól kijöttök egymással.
Mindketten mesterkélt vigyort erőltettek az arcukra. Majd Cuddy is visszaült a helyére és folytatták a munkát. Cuddy House-t kezdte bámulni és a szenvedélyes csókúkra gondolt, amit szívesen folytatott volna még. Ránézett Danielre is, majd a tőle kapott rózsa jutott eszébe és az, hogy ez a férfi mennyire más, mint House… Elképzelhető talán, hogy hosszú ideig nem volt senki – férfi – az életében és most hirtelen két jelentkező is akad? Majd abbahagyta a morfondírozást és folytatta a dolgát. Úgy két óra múlva be is fejezték, mindenki végzett a rá bízott papírokkal.
– Azt hiszem, ezzel akkor végeztünk is. House, köszönöm a segítséged! – szólalt meg elsőként Cuddy.
– Igazán nincs mit! Majd valahogy meghálálod.
– Ha nem haragszotok, akkor most…
– Már itt sem vagyunk, hagyunk is pihenni, igaz House?
– Hát persze!
– Köszönöm, hogy ilyen megértőek vagytok! Nem szeretnék udvariatlan lenni és kidobni titeket, de már későre jár és tényleg nagyon fáradt vagyok és szeretnék végre lefeküdni. Majd holnap beszélünk. – Indultak is mindhárman az előszoba felé. House nyitotta ki a bejárati ajtót.
– Még egyszer köszönök mindent mindkettőtöknek! Hát akkor jó éjszakát!
– Jó éjt! – House is odahajolt Cuddy-hoz és megpuszilta az arcát, ahogy Daniel is tette, amikor megérkezett. Majd a nő fülébe suttogott: – Valamit ugye félbehagytunk…
– House, én… – suttogta ő is, de Daniel is szeretett volna elköszönni és miközben ő búcsúzkodott, House már a motorja felé indult.
– Jó éjt, Lisa, szép álmokat! – Majd ő is megpuszilta.
– Még egyszer köszönöm a rózsát!
A férfi visszanézett és mosolygott. Igyekezett, hogy még House-t utolérje, aki már a motorján ült és épp készült a fejére húzni a bukósisakot. Cuddy már becsukta az ajtót.
– House! A mi kis beszélgetésünket még nem fejeztük be. – House-t egyáltalán nem érdekelte a férfi mondanivalója és amint a fején volt a bukósisak már indította is a motorját. – Holnap beszélnünk kell, remélem, benéz majd a kórházba. – House gondolatai is a csók körül jártak, ahogy Cuddyé is, gondolkozott rajta, hogy visszamenjen-e, de belátta, hogy Cuddyn bizony tényleg látszott, hogy fáradt és lehet, hogy nagyon nem örülne most, ha visszamenne. Pedig nagyon szeretett volna, de igazából ő sem értette ezt az egészet. Nem tudta, hogy miért gondol rá állandóan – a pszichiátrián néha segített is neki, hogy a nőre gondolt – nem tudta, hogy ez az egész csak arról szól, hogy tényleg belezúgott vagy csak arról, hogy mindig is szerette volna megkapni – újra. Arra is gondolt, hogy állandóan vitáznak és bizony nem sok közös van bennük. A munkán kívül másról nem is szoktak beszélgetni. Teljesen összezavarodott. Mikor hazaért, még az ágyban is csak ekörül jártak a gondolatai, akárcsak Cuddynak. Nehezen tudtak csak elaludni aznap este.

Másnap délelőtt House bement a kórházba és első útja barátjához vezetett.
– Szép jó reggelt!
– Te meg mit csinálsz itt? Azt ne mondd, hogy Cuddy máris visszavett!
– Még nem, de már csak napok kérdése.
– Na, tegnap elmentél hozzá vagy beláttad, hogy ez őrültség lenne és inkább otthon maradtál?
– Elmentem.
– Na, és mit csináltatok?
– Csókolóztunk.
Wilsonnak a szava is elakadt és fogalma sem volt arról, hogy most vajon barátja komolyan beszél-e… Arra is gondolt, hogy mégsincs még olyan jól és esetleg ez is csak… Vagy csak ugratja… Kérdően és értetlenkedve nézett barátjára. Nem tudta, hogy mire gondoljon… – Most meg mi van, miért bámulsz így? Azt hiszed, hogy ezt is csak kitaláltam? Pedig nem. Ez most tényleg igaz. Ha nem hiszed, akkor…
– Elhiszem, bár mindig bedőlök a hülyeségeidnek. Szóval komolyan mondod?
– A lehető legkomolyabban. Tegnap csókolóztam vele. Mármint Cuddyval. Te jó ég, remélem nem másra gondoltál! Csak jött az a Don Juan…
– Szóval már megint csókolóztatok… Akkor hogy is van ez? Téged igazából nem érdekel Cuddy, de csókolóztok, és ki tudja, hogy még mi történt volna, ha az ügyvéd nem megy. Világos. Csak az az érdekes, hogy én pont azokkal a nőkkel szoktam csókolózni, akik érdekelnek és akarok tőlük valamit, de lehet, hogy én csinálok valamit rosszul.
– Ez csak olyan hirtelen dolog volt, nem is értem.
– Miért viselkedsz így, és miért nem vállalod fel az érzéseid még előttem se? Felesleges tagadnod, hogy igenis akarsz tőle valamit és zavar Daniel jelenléte, mert félsz, hogy ő előbb összejön Cuddyval. De gondolom, azért nem akarsz róla beszélni valamiért nekem se, mert félsz, hogy nem jön össze semmi és az esetleges csalódásra gondolsz.
House arca elkomorodott és a padlót kezdte bámulni, egy pillanatig úgy tűnt, hogy meg sem akar szólalni.
– A csók nem volt véletlen és én voltam az, aki kezdeményezte.
– Ezt egyből gondoltam.
– De most már tudom, hogy nem volt jó ötlet, vagyis korai volt, mert esetleg arra gondolhat, hogy talán még mindig össze vagyok zavarodva és ezért volt, nem is tudom…
– Hát nem ártott volna, ha vársz ezzel a dologgal még egy darabig. Nem is hiszem el, egy napja engedtek ki és már aznap lesmárolod… Nem vagy semmi! Gondolom, már nagyon nem bírsz magaddal és nagyon hiányzik valami.
– Azért megnézném, hogy te mennyi ideig bírod! Én nemcsak három hónapja nélkülözök már.
– Most meg hova mész?
– El.
House Cuddyhoz indult. A liftnél azonban összefutott újonnan szerzett „barátjával”, Daniellel, aki épp akkor léphetett ki a liftből.
– Á, House, örülök, hogy nem felejtette el, hogy beszélnünk kell.
– Nem kell.
– Dehogynem! Menjünk az irodámba. – Megérkeztek az ügyvéd úr irodájába. – Szóval tegnap azt hiszem ott tartottunk, hogy… Figyel rám, vagy a cuccaimat nézegeti és fogdossa össze?
– Figyelek, csak gyorsan mondja, mert nem érek rá. Csupa fül vagyok.
– Szóval sokat hallottam magáról, amíg távol volt. Mindent tudok, nemcsak onnantól kezdve, hogy elment a kórházból!
– Majd adja meg a magánnyomozója számát, hátha még szükségem lesz rá! Talán ő alaposabb munkát végez, mint az enyém.
– Azt hiszem és nemcsak én, hogy talán nagyon is érdeklődik Lisa iránt.
– Azta, micsoda megfigyelői vannak! Ez komoly?
– Például az, hogy tegnap is ott találtam, pont akkor, amikor tudta, hogy én is megyek…, szerintem utal valamire.
– Vajon mire? Mivel még nem ismerem magát annyira, a címét sem tudom, így gondoltam, hogy Cuddynál összefuthatunk, így biztos tudunk találkozni és dumcsizni.
– Nagyon vicces fiú maga! Ja, és oltári nagy bunkó!
– Köszönöm. Még dicsérget, vagy most már mehetek?
– Lisát felejtse el!
– Hűha, így tart tőlem? Ilyen komoly konkurencia lennék? Maga attól fél, hogy nem használ a pénze, a megnyerő modora és a szépfiús pofikája? Én sármosabb lennék és vonzóbb Cuddy számára?…
– Nem tartok magától és attól sem, hogy esetleg Cuddy a karjaiban köt ki! Ő okos nő és nem hiszem, hogy maga lenne az a férfi, aki kellene neki.
– Nem mesélte, hogy tegnap mi ketten… – majd az ajtó felé vette az irányt.
– Mit?! Mit kellett volna mesélnie? Most már fejezze be a mondatát!
– Szerintem nem jó, ha ennyire biztos magában! Nehogy pofára essen a végén! – egy gúnyos mosoly kíséretében kívülről becsukta az ajtót.
Daniel elgondolkozott, hogy ez mit is akart jelenteni és vajon mi az, amit Lisa nem mondott el. Végülis lehet, hogy mégis történt valami. Hiszen House már ott volt ki tudja mióta, amikor ő megérkezett tegnap este. De megnyugtatta magát azzal, hogy tuti, hogy House csak fel akarja idegesíteni és el akarja hitetni, hogy történt valami. S eszébejutott, hogy House-ról mit is hallott, hogy hol volt egy jó darabig és előtte mit csinált. Ezután teljesen megnyugodott és elmosolyodott.
House pedig Cuddy-hoz ment, most az idegesítő titkárnő sem volt ott. Kopogás nélkül lépett az irodába:
– Helló!
– House! Miért jöttél?
– Csak el akarom mondani, hogy tegnap valószínű, hogy hibát követtem el, nem kellett volna, és bocsi, ha összezavartalak ezzel! – tért egyből a tárgyra.
Cuddy egy kicsit csalódott volt a hallottak után, de igazából ő is úgy érezte, hogy ez a csók meggondolatlanul történt talán House részéről.
– Oké. Tegnap mindketten hibáztunk, talán amiatt történt, hogy már rég láttuk egymást és… Rendben, felejtsük el! Ne beszéljünk róla! – csalódottan nyugtázta, hogy ismét megtörtént, aminek nem kellett volna, de nagyon vágyott rá.
– Akkor ezt meg is beszéltük. Mikor fogtok dönteni engem illetően?
– Ma fogunk tárgyalni a visszatérésedről.

House távozása után nem sokkal Daniel ment be Lisához.
– Nem zavarlak?
– Nem, gyere csak!
– Figyelj, hallottam, hogy ma a megbeszélésen szó lesz House-ról is. Te tényleg vissza akarod venni?
– Miért, szerinted nem kéne? Daniel, ő nagyon jó orvos, sőt az egyik legjobb. Csak a modorával vannak gondok.
– Szerinted valóban teljesen rendbejött már?!
– Ezt most úgy kérdezted, mintha meg lennél győződve az ellenkezőjéről. Talán láttad, hogy magában beszél vagy valami mást, ami elmebajra utalhat?
– Nem, de ha nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy jól van és visszaveszed, bajba kerülhetsz miatta.
– Nézd, az én meglátásom szerint jól van, az orvosa is gyógyultnak nyilvánította – különben ki sem engedték volna. Egyébként meg nemcsak én fogok erről dönteni. De kedves tőled, hogy aggódsz miattam.

House otthon ült a zongorája mellett, valami fülbemászó dallamot játszott. Néha-néha az órára pillantott és arra gondolt, hogy vajon mit dönt a bizottság. A zongorajátékát kopogtatás zavarta meg, odabotorkált az ajtóhoz bot nélkül, kinyitotta és nagyon meglepődött, hogy egy olyan látogató jött, akire nem is számított, de örült neki – Cuddy volt az.
– Bocsi, hogy megzavartalak. Igazán szép volt, amit játszottál.
– Gyere be! – Cuddy belépett, House becsukta az ajtót. – Ülj csak le! Kérsz valamit?
– Nem köszönöm. Csak nem bírtam várni és gondoltam téged is érdekel, hogy hogyan döntöttünk, ezt akarom elújságolni neked. – Cuddy elkezdett mosolyogni. – Ezennel visszaveszlek – mondta boldogan, fülig érő mosollyal.
– Ez most komoly?!
– Nem, csak viccelek. Szerinted, ezzel szórakoznék? Miért jöttem volna rögtön ide, hogy elmondjam?
House is elmosolyodott és szerette volna megölelni a jó hír hozóját, de jobbnak látta, ha ezt inkább nem teszi.
– Köszönöm!
– Ne nekem köszönd! De, van még valami, aminek talán annyira nem fogsz örülni. Még nem te leszel a főnök, hanem… Foreman. Még egy hónapig. Aztán majd meglátjuk.
– Annyit kibírok és biztos vagyok benne, hogy ez nem marad így sokáig.
– Akkor ezt meg is beszéltük. Remélem, hogy tényleg képes vagy elfogadni Foremant főnöködnek. Szerintem hamarosan minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. Akkor most, hogy már elmondtam a jó hírt, azt hiszem, megyek is.
– Most jöttél. Ilyen sietős? Csak nem randid lesz valakivel?
– Egyáltalán nem.
Aztán elkezdtek beszélgetni mindenféléről. Még ő maguk sem hitték volna, hogy ennyi mindenről ilyen jól el tudnak csevegni, viták és orvosi kérdések nélkül. Jól érezték magukat egymás társaságában. Cuddy még szívesen maradt volna, de az órájára pillantott és meglátta, hogy már mennyi az idő, már későre járt. Felállt a bőrkanapéról és búcsúzkodni kezdett.
– Csak nem akarsz elmenni?
– Azt hiszem, ideje lenne már, észre sem vettem, hogy így elment az idő. – Majd elindult az ajtó felé. – Még ilyen sem volt, hogy így el tudtunk volna beszélgetni bármiről is. Ennek örülök.
– Én is.
– Akkor egy hét múlva kezdheted is a munkát, ha készen állsz!
– Egy hét?! Milyen egy hét? Miért várjak? Csak nem arra gondoltatok, hogy még nem vagyok olyan jól, de pontosan egy hét múlva rendbejövök?
– Nem szeretnél pihenni egy kicsit?
– Minek? Az ég szerelmére eddig nem azt csináltam? Három hónapig csak heverésztem, ebből már elég!
– Rendben, akkor kezdj már holnap! Mivel olyan kipihent vagy, ajánlom, hogy ne késs! – mondta mosolyogva.
– Máris parancsolgatsz? – majd ő is elmosolyodott.
Ahogy nézte a nő mosolyát, nagy kedvet érzett ahhoz, hogy újra megcsókolja, de tudta, hogy ezt most még nem szabad. Cuddy is várta, hogy történjen valami, remélte, hogy House most befejezi, amit előző este elkezdett. Végülis House egy ölelésnél döntött. Szorosan átölelte a nőt és megköszönte még egyszer, de utána elengedte.
– Akkor jó éjt, House!
– Jó éjt!

House másnap nagyon pontosan érkezett a kórházba, még Cuddy-t is megelőzte. Egy-két embert nagyon meglepett és megdöbbentett, hogy visszatért dolgozni. Persze a pszichiátriáról nem valószínű, hogy tudott volna bárki is, persze Danielen kívül. Aki egyszer pont rosszkor ment Cuddy-hoz az irodába és a telefonbeszélgetésből világossá vált, hogy miről is van szó, Cuddy le sem tudta volna tagadni. Sajnos nem vette észre Danielt és fogalma sem volt róla, hogy bárki is hallja a beszélgetést, amit House kezelőorvosával folytatott. Megígértette a férfival, hogy ezt a dolgot soha senkinek nem mondja el és soha nem hozza szóba! Mondjuk Daniel eléggé szavahihető embernek bizonyult a magánéletben és nem akarta Cuddy-t magára haragítani, persze azt cseppet sem bánta, hogy House-szal tudatta, hogy ő bizony tudja. Aznap reggel House első útja nem Cuddy irodájába vezetett, mint Danielé, hanem a saját irodájába, vagyis jelenleg Foremanébe. Várta, hogy a többiek megérkezzenek. Daniel pedig Cuddy irodájában tűkön ülve várta már Lisát, hogy pár számára nagyon fontos kérdésre választ kapjon.

– Jó reggelt, te meg, mit keresel itt?
– Jó reggelt neked is! Már vártalak, remélem nem baj. Beszélnünk kell – válaszolta Daniel. –Ezek szerint mindenki belement, hogy visszajöjjön… Nem akarok beleszólni, de… Nem korai ez még egy kicsit, hogy máris visszaáll a munkába? Hiszen még csak most engedték ki a… Cuddy nem várta és nem is akarta, hogy a férfi befejezze ezt a mondatát:
– Ha nem akarsz beleszólni, akkor miért teszed mégis? Nézd, te nem ismerted őt korábban, így nem is értheted ezt az egészet. Hidd el nekem, hogy jól van és nem fog semmi hülyeséget csinálni. Azt a dolgot meg megígérted, hogy nem hozod szóba soha!
– Oké, rendben, ne haragudj! Látom, hogy nagyon biztos vagy ebben a kérdésben és akár képes lennél tűzbe tenni érte a kezed.
– Így van! Tegnap beszéltem vele és azt is szó nélkül elfogadta, hogy most nem ő a főnök.
– Már tegnap beszéltél vele erről?!
– Igen, elmentem hozzá, – Daniel erre nagyon meglepődött ezen és nem akart hinni a fülének, elég dühös lett – és közöltem vele, hogy döntöttünk.
– Szóval ezért nem voltál otthon tegnap este? Kerestelek. Telefonon is közölhetted volna vele. Így el is hiszi, hogy milyen fontos és nélkülözhetetlen számotokra. Rögtön visszakapja az állását, ma már kezdhetett is, és a döntés után te személyesen – az igazgatónő – rögtön rohansz elmondani neki.
– Nézd, itt mindenki elismeri a tudását. Mindenki tudja, hogy milyen, de elfogadják ilyennek. A kórháznak szüksége van rá. Én pedig nemcsak a főnöke vagyok, hanem a barátja is.
– Értem. Gondolom, tegnap nemcsak a döntést mondtad el neki. Még este 11-kor is elnéztem hozzád, hogy megnézzem hazaértél-e már…
– Jézusom, neked meg mi jár a fejedben?! Ugye nem az, hogy… lefeküdtem vele?
– Hát eszembejutott ez a lehetőség is. Mikor nem találtalak otthon olyan késői órában, meg most, hogy elmondtad, hogy nála voltál.
– Nem feküdtem le sem House-szal, sem pedig mással! Csak beszélgettünk, igaz elég sokáig. Még erre sem volt példa korábban, hogy ennyi mindenről, viták nélkül, magánjellegű dolgokról…. Ha szóltál volna, hogy jössz, akkor nem maradok nála annyi ideig.
– Ma nem vacsorázunk együtt? Tudok egy szuper éttermet, ahol élő zene is van.
– Rendben, és hova megyünk, vagy hol találkozzunk?
– Majd meglátod! Mondjuk fél hétre érted megyek, ha megfelel. Nem mondom, hogy hova viszlek, legyen meglepetés. Meg egyébként is itt még a falnak is füle van!

House-t eközben örömmel fogadták a régi kollégái.
– House, örülünk, hogy újra itt van! Tudtuk, hogy előbb-utóbb visszaveszi majd! Gondolom, ez valami büntetés féle Cuddy részéről, hogy most nem maga a főnök, hanem engem nevezett ki az osztály vezetőjének, habár már visszatért – mondta Foreman, de mindenkinek volt pár üdvözlő szava House számára.
– Ő jobb főnök, mint én? – kérdezte House a többieket, akik csak mosolyogtak ezen.

House hozta a megszokott formáját, négy nap múlva diagnosztizálta az első beteget. Jóval előbb rájött mindenre, mint bárki más.
Eltelt pár hét. House bebizonyította, hogy igenis szüksége van rá a kórháznak és továbbra is ő a legjobb. Jól érezte magát, hogy ismét diagnosztizálhat és „rejtvényeket” oldhat meg, már hiányzott neki a munka. Foreman érezte, hogy hamarosan ismét House lesz a főnök és igaza is lett, még egy hónap sem telt el és ismét House-t nevezték ki a diagnosztikai osztály vezetőjének. House-nak azonban még hiányzott valami… Egy nő az életéből, amit elég nehéz volt beismernie, de a Cuddyval eltöltött éjszaka képzete ráébresztette, hogy szüksége van rá. Elérkezettnek látta az időt, hogy lépéseket tegyen ezügyben, mert érezte, hogy a nő is ezt akarja, de tudta, hogy ő nem fog kezdeményezni. Mellesleg meg ott volt Daniel is, aki állandóan próbálkozott a nőnél és pár közös vacsorát sikerült is kiharcolnia, de House megfogadta, hogy többet nem fog.
Egy este Cuddy a Golden Spoon étteremben szépen kiöltözve, egy gyönyörű fekete testhez simulós, térd középig érő ruhában, elegánsan, szolidan kisminkelve üldögélt és várta Danielt. Eldöntötték, hogy aznap este együtt vacsoráznak és most Cuddy választhatta ki, hogy hol, és mikor. Megbeszélték, hogy ha eldöntötte, akkor üzenetet hagy neki, mert délután egy fontos ügyben kell tárgyalnia és nem lesz elérhető telefonon, de később visszamegy majd a kórházba és akkor megkapja, az üzenetet. Cuddy egy sárga kis cetlire írta fel a férfinak, hogy hol várja és hány órára, majd az íróasztalára tette a papírt. Lisa már fél óra eltelte után kezdett türelmetlen lenni és állandóan az óráját nézte, majd nyúlt a táskájához a telefonért, amit már kikapcsolt, hogy vacsora közben ne zavarják, de ekkor megjelent egy férfi az asztalnál.
– Helló! Bocsánat a késésért! Remélem, nem váratattalak meg nagyon!
– House, te meg mit keresel itt? – A férfi már ült is le Cuddy-val szemben. – Daniel mindjárt itt lesz…
– Gondolod? – A pincér már hozott is két étlapot. Cuddy szólt még előzőleg, hogyha egy férfi megérkezik az asztalhoz, akkor hozhatják az étlapot. – Köszi! – mondta a pincér fiúnak. – Na, mit eszünk? – kérdezte Cuddy-tól.
– Szóval, mit csinálsz itt? Daniel gondolom, valamiért nem is fog jönni? Mit mondtál neki?
– Én?! Semmit. Egyébként meg vacsorázni jöttem, veled. De mi lenne, ha rendelnénk végre és hanyagolnánk ezt a témát?
–Végülis most már mindegy. Rendben, együnk valamit, ha már itt vagyunk! De előtte még fel kéne… – s már nyúlt is volna a telefonjáért a táskájába.
– Eszedbe ne jusson! – kapta el a táskát House, és maga mellé tette egy másik székre.
Rendeltek, és egész este jókat beszélgettek. Még nevettek is, ami mindkettőjük számára furcsa volt, de kellemes, hogy egymás társaságában még ilyen is megesik.
– Szóval miért akartad megfúrni a randim?
– Basszus, hogy ez randi lett volna?! Akkor bocsesz! Nem akartam megfúrni, csak így alakult – mosolyodott el a férfi.
– Persze. Egyébként meg világos számomra, hogy miért.
– Nem indulunk? Lassan jön a buszom.
– Milyen busz? Te komolyan busszal jöttél?
Már álltak is fel az asztaltól, miután House otthagyta a vacsora árát, rendezte a számlát.
– Nem tudhattam, hogy mennyit iszom és jobbnak láttam busszal jönni.
– A methadon mellett nem is ihatsz, és szerintem eszedbe sem jutott, hogy előttem alkoholt rendelj, mert tudtad, hogy nem hagynám, és különben sem hiszem, hogy nem tanultál már a hibáidból!
Ahogy sétáltak a parkoló felé, lassan Cuddy kocsijához értek. House nem akart rákérdezni, hogy Cuddy hazavinné-e őt, mert tudta, hogy az átlátszó trükk lenne, reménykedett benne, hogy a nő majd felajánlja magától, így mikor megálltak a kocsinál és Cuddy már nyitotta az ajtót, kezdett búcsúzkodni.
– Jól éreztem magam. Remélem, te is! – Lisa erre mosolyogni kezdett. – Ha gondolod…, akkor esetleg… máskor… – De nem fejezte be a mondatot. – Hát, akkor jó éjt! Holnap látjuk egymást. – Majd elindult gyalog.
– House várj! – House háttal állt és mikor meghallotta ezt, tudta, hogy nyert ügye van és mosolygott magában. Mikor megfordult Cuddy felé, már letörölte a képéről azt a mosolyt.
– Igen, Lisa.
– Ha gondolod, akkor szívesen hazaviszlek. De persze, ha buszozni szeretsz, akkor…
– Köszi – s azzal már indult is kocsi felé, Cuddy már a kormánynál ült. Majd House is beült mellé a kocsiba és indultak is.
– Elég sokat randizol az ügyvéddel mostanság – jegyezte meg House.
– Sokat?! Egyáltalán nem. Azért, mert nagy ritkán elmegyünk együtt vacsorázni?
– Csak vacsorázni szoktatok?
– Nem, vacsi után még székeket is szoktunk dobálni és botrányt rendezünk, aztán még a rendőrségre is bevisznek néha. De mivel Daniel ügyvéd, egy jó ügyvéd, rendszerint mindig hamar kiengednek.
– Akkor nálunk ez a székdobálás azért maradt ki, mert én nem vagyok ügyvéd és nem tudnám elsimítani egykönnyen ezt az ügyet. Belezúgtál?
– House! Szerintem túl sokat kíváncsiskodsz, nem? Nem zúgtam bele, de ha így is lenne, miért érdekel ez téged?!
– Csak, mert barátok vagyunk és a barátok mindent elmondanak egymásnak. Még azt is, hogy a partnerükkel milyen az ágyban.
– Azért annyira közvetlen barátok mégsem vagyunk, hogy a szexuális életünket megosszuk egymással, ezt inkább Wilsonnal szoktátok, nem?
– Szóval akkor nem vagyunk jó barátok?
– De, barátok vagyunk.
– Szóval, akkor milyen?
– Mi milyen?
– Hát a pasiddal az ágyban? – Lisa erre nevetni kezdett és House arcára is mosoly ült.
– Te jó ég House! Mikre nem vagy kíváncsi…
– Én már csak ilyen kíváncsi természet vagyok. Akkor, Daniel jó az ágyban, vagy sem?
– Miért, te is ki akarod próbálni? – próbált viccelődni Lisa. – Tudom, hogy csak arra vagy igazából kíváncsi, hogy vajon lefeküdtem-e vele, nem igaz? – House nem szólt semmit, csak nézte Cuddy-t és várta a választ. – Nem feküdtem le vele, csakhogy megnyugodj!
– Oké.
Azzal meg is érkeztek, de House nem sietett a kiszállással.
– Mondanom kell valamit – mondta teljesen komolyan.
– Mondd!
– Szerintem nem itt kéne erről beszélni.
– Hanem hol?
– Fontos dologról van szó. Bejössz?
– Be, de remélem, hogy tényleg olyan fontos!
Azzal el is indultak House lakásához, bementek. House mászkálni kezdett bent, Cuddy pedig megállt a bőrkanapé mögött és kíváncsian várta House fontos mondandóját.
– Nem ülsz le?
– Nem kössz, inkább állok. Szóval miről van szó? Mi az a fontos dolog?
– Tudod, ez nem olyan könnyű, mármint erről beszélni.
– Nem lenne jobb, ha összeszednéd a gondolataidat, és holnap megbeszélnénk?
– Tudod, azt akartam mondani, hogy… az a múltkori csók… egyáltalán… nem volt… véletlen, sem hiba és igenis kellett, szükségem volt rá. – Elindultak egymás felé és egymással szemben megálltak, mindketten tudták, hogy most végre megtörténhet, amire olyan régen vártak mindketten. – Az a hallucináció, nagyon klassz volt! – Mindketten elmosolyodtak – és sokat gondolok rá azóta is. Meg rád is. Állandóan te jársz a fejemben. – Megfogta Cuddy derekát, a nő nem ellenkezett és nagyon boldog volt attól, amit House mondott neki. Nem hitte volna, hogy valaha is ilyeneket fog tőle hallani, főleg, hogy tudta, hogy az érzéseiről nem szívesen beszél. – Most megismételhetnénk, nem? – Cuddy elmosolyodott, de nem szólt semmit, tudta, hogy mi következik és csak hagyta, hogy az érzelmei vezessék.
Azzal közelebb húzta a nőt és megcsókolta, egyre hevesebben csókolták egymást. Olyan szorosan ölelték egymást, amilyen szorosan csak tudták. Csókolózva, egymást átölelve indultak a háló felé, egy percre sem engedték el egymást, majd ott szépen lekerültek róluk a ruhadarabok és már nem volt visszaút. Majd gyengéd csókokkal halmozták el egymás testét és igyekeztek mindent elkövetni, hogy a másiknak örömet szerezzenek. House a hátára fektette Cuddy-t és a szájával és ujjaival igyekezett a nőt még jobban izgatni, ahogy a nő is mindent elkövetett, hogy boldoggá tegye a férfit. Ő is nagyon jól tudta, hogy mit kell tennie, ahhoz, hogy a férfi teljesen elveszítse a fejét. Végül megtörtént, amire már régóta nagyon várt, és amit a képzeletében már gyakran lejátszott: magáévá tette Cuddy-t. Mindketten nagyon boldognak érezték magukat ezután a fantasztikus és kimerítő szex után. Majd békésen feküdtek egymás mellett. House Cuddy felé fordult, fél oldalt feküdt és gyengéden simogatta a nőt és csókolta. Ezt a fajta kényeztetést Cuddy nagyon élvezte és cseppet sem bánt semmit, sőt épp ellenkezőleg!
– Ez szerinted most jobb volt, mint az előző? – mondta vigyorogva House.
– Nagyon vicces! Az már vagy húsz éve volt.
– Már szükségem volt erre.
– Tudom.
– Ne tagadd, hogy neked is!
– Most úgy néz ki, hogy akkor megkaptad, amit akartál, nem?
– Gondolod, hogy csak… erről van szó? – House képtelen volt elmondani, hogy milyen fontos neki a nő és tényleg belehabarodott, nem tudott az érzéseiről beszélni. Csak annyit mondott, hogy: – Szükségem van rád.
– Ez mit is jelent a te nyelveden?
– Majd egyszer elmondom, de most folytathatnánk?
Cuddy felé fordult majd megcsókolta, azután ráfeküdt és kezdtek mindent elölről. Pár óra múlva pedig békésen elaludtak egymás mellett. House belátta, hogy már rég érzett hasonlót és tényleg szüksége van erre a nőre. Reggel House érezte, ahogy a nap sugara már az arcára süt és bevilágítja az egész szobát. Nagyon bízott benne, hogy amikor kinyitja a szemét, akkor nem éri csalódás és a nő még ott lesz mellette. Lassan felnyitotta a szemét és elégedett volt, hogy Cuddy bizony ott fekszik mellette. Jó darabig nézte őt, nem mert hozzáérni, nehogy felébressze a békésen alvó nőt. Csak nézte immár fölé hajolva, de Cuddy is felébredt már, csak a szemét nem nyitotta még ki, de észrevette, hogy House nézi.
– Mióta nézel? – kérdezte csukott szemmel, majd lassan kinyitotta a szemét.
– Te, fenn vagy? Jó reggelt! – Majd szájon csókolta. Cuddy kinyitotta a szemét, megfogta House fejét és szenvedélyesen visszacsókolt.
– Jó reggelt! – mosolygott rá Cuddy.
Ezután még egy darabig feküdtek egymás mellett. Cuddy House mellkasára hajtotta a fejét, House egyik kezével simogatta a nő hátát, másik keze a nő combján pihent, ami House combján volt. Mindkettejüket újra elöntötte a nagyszerű éjszaka édes emléke, már jó ideje nem érezték ilyen boldognak magukat.

Vége

Utószó

Nagyon köszönöm agig112 segítségét, tanácsait és kiegészítéseit!!!
Ha nem találjátok olyan rossznak, akkor még tudnám folytatni ezt a történetszálat (hogy vajon miként alakul House és Cuddy kapcsolata, hogy Daniel miként reagál a történtekre és hajlandó-e lemondani a számára oly fontos nőről stb.).
Eddig még soha nem írtam hasonló történetet, úgyhogy nagy valószínűséggel nem is lett túl jó – látszik, hogy nem vagyok író és a gyakorlatlanság is. De gondoltam, hogy ameddig nincsenek új részek, addig ilyen kis fanfictionnel is el lehet ütni az időt. Ilyeneket én is szívesen olvasok! 😉 Ha nem tetszik ne haragudjatok! Remélem, a helyesírási hibákat elnézitek nekem!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..