A kezdet

Írta Anemone

A harmadik és egyben utolsó részt is sikerült begépelnem, remélem tetszeni fog! Mint mindig, várom a kritikát!
A reggeli nap gyenge fénye besütött a motel ablakán. Sugarai két embert világítottak meg, akik egymás karjában békésen aludtak. Látszólag.
A nő mozdult meg először, és miután kinyitotta a szemét tudatosult benne, hogy nem álmodott. Mellette Gregory House feküdt. Eltelt néhány másodperc, míg Cuddy felfogta mi is történt. Rögtön zakatolni kezdett az agya. Vajon mit fognak szólni a többiek? Mi vár rá House mellette? Mit vár tőle House? Egyáltalán komolyan gondolta azt, amit előző este, ugyan nem mondott ki, de sugallt?
House is ébren volt már, de ezt Cuddy nem tudta. Ki sem nyitotta a szemét, úgy szólalt meg:
– Hallom, ahogy gondolkodsz. – mondta House nyugodtan.
– Te ébren vagy?- kezdte meglepetten Cuddy. – Azt hittem alszol.
– Gondolkodtam. Kettőnkről – mondta House és kinyitotta a szemét.
– Oh, Istenem. Azt hiszem, tudom, mi jön most – kezdett bele Cuddy – Most olyan dolgokat fogsz mondani, amiben tuti benne lesznek a „nem érdemelsz meg”, „nem leszel boldog mellettem” és hasonló gondolatok, de…
– Hé! Ezek az én gondolataim!- mondta House – Nem szeretem, ha valaki belemászik a fejembe. Épp elég volt nekem az intézetben…
– OK – mondta Cuddy.
– Az elmúlt hónapokban szakemberek próbálkoztak vele, nem sok sikerrel…- mondta House.
– Jó, akkor elmondanád, hogy mi járt a fejedben?- kérdezte Cuddy.
– Érdekel, mit gondoltam?- kezdte House és kibontakozott Cuddy öleléséből, az oldalára fordult és fejét az egyik kezével támasztotta meg – Először olyan dolgokon, hogy mit fognak ehhez szólni a többiek, meg hogy komoly e a dolog, de aztán rájöttem, hogy ezeken te gondolkodsz, és fölösleges időpocsékolás lenne. Szóval eljutottam odáig, ami biztos és érdemes rajta gondolkodni. Ez az éjszaka veled pokolian jó volt és nem akarom, hogy csak ennyi legyen.
– Rendben. – felelte Cuddy és mélyen House szemébe nézett.
– Ennyi?- kérdezte House meglepetten – Semmi hozzászólás, fejtegetés, hogy vajon mi lehet a mögöttes tartalom, semmi közbevágás…
– Semmi. Rájöttem, hogy az egetlen lényeges dolgot már kimondtam, amit tudnod kellett. – mondta Cuddy.
– És most persze azt várod, hogy én is mondjam… hát vedd úgy, hogy kimondtam és meg is beszéltük, jöhet a móka!- kiáltotta House megcsókolta Cuddy-t, jelét adva annak, hogy előröl akarja kezdeni az éjjeli eseményeket.
– Héé!- kiáltotta Cuddy – Haza kell mennünk, nem emlékszel?
– Dehogy kell! – mondta House és folytatta, amibe belekezdett.
– House, én is mindent megadnék, hogy itt maradhassak, de nem lehet. Otthon vár rám Rachel – mondta Cuddy de alig tudta visszafogni House-t és saját magát sem volt könnyű.
– Oh, tényleg. A kis pisis nem bírja sokáig az anyja nélkül…- mondta House és rásandított Cuddy-ra, hogy zokon vette e a jelzőt, de Cuddy mosolygott és nem bánta.
– A „kis pisis” el sem tudod képzelni, hogy hiányol. A múltkori kis hányós jelenet óta úgy látom, nem tud hova tenni téged. – mondta Cuddy – De most már tényleg mennünk kell.
– OK – mondta House lemondóan House. Elővette a legcsalódottabb arckifejezését és félig meddig el is érte a célját vele. Cuddy megsajnálta és megcsókolta. Utána megfogta House kezét és a szívére tette.
– Csak, hogy jobb kedved legyen… – kezdte Cuddy.
– Oh, máris az van- mondta egy ördögi mosollyal House, mivel a keze Cuddy mellén volt.
– Érzed ezt? – kérdezte Cuddy.
House elmosolyodott. Emlékezett arra az esetre, amikor egy fiatal lány valósággal zaklatta őt a szerelmével, míg végül kiderült, hogy csak a betegség miatt volt beindulva House-ra. Ekkor viccelődött House azzal, hogy a lány szíve úgy ver, hogy „Greg-House, Greg-House, Greg-House”. Cuddy is emlékezett rá.
– Remélem nem vagy beteg – mondta House – De minden bizonnyal nem, mivel az a betegség lázzal jár és te láthatóan és érezhetően jól voltál még tegnap éjjel. Persze, ha időközben kitört volna egy vulkán, akkor már aggódnék…
– Fogd be! – szakította félbe Cuddy House-t – Mondták már, hogy rengeteget tudsz beszélni?
– Jah, és neked? Szerintem egyikünknek sem elégszer – vigyorgott House – Apropó, azt mondtad mennünk kell, ehhez képest még mindig nem tudsz elszakadni tőlem. Ez azért jelent valamit- folytatta House.
– Igaz – felelte röviden Cuddy. House már átkozta magát…
Cuddy egy lendülettel kiugrott az ágyból, magára terítette a lepedőt és felkapta az előző napi ruháit. Kitipegett a fürdőbe és a tükörben kezdte nézegetni magát. House rögtön utánament és benyitott, arra számítva, hogy Cuddy már levetette magáról a lepedőt. Csalódnia kellett és csak ennyit mondott:
– Bocs, hív a természet – mondta House és már állt is oda a vécéhez.
Cuddy csak eleresztett egy félmosolyt felé, amiben benne volt az a szokásos „Ezt nem hiszem el House” arckifejezés is.
Mikor House végzett, odaállt Cuddy mögé a tükörhöz. Elkezdte csókokkal borítani Cuddy vállát, de Cuddy leállította.
– House, hadd készüljek el – mondta Cuddy.
– Na jó, az ember már jót sem tehet, úgy látszik… – mondta House megjátszott mérgesen.
Mindketten felöltöztek és összepakolták a holmijukat. Mikor minden készen állt Cuddy már ki akarta nyitni az ajtót, de House megfogta a kezét és magához húzta. Finoman megcsókolta és megölelte.
– Ezek után nehéz lesz, ugye tudod? És itt nem arra gondolok, hogy mit fognak a többiek szólni ehhez, hanem hogy mindig meg akarlak majd csókolni, esetleg egy értekezlet kellős közepén vagy a női mosdóban… Nem menekülhetsz – mondta House.
– Nem is akarok – felelte Cuddy egy apró mosollyal.
– Előlem a legtöbb ember menekül. Az emberek elriasztása a specialitásom – mondta House, mintha élvezné.
– Tudom – mondta Cuddy. – És azt is tudom, hogy ezentúl még csak haragudni sem haragudhatok amiatt, hogy valamelyik beteg előtt látványosan a fenekemet bámulod, vagy a melleimre tegyél egy-két célzást – folytatta Cuddy.
House egy pár másodpercig csak nézte a nő csillogó szürkés- kék szemeit. Cuddy is teljesen elveszett House kék szemeiben.
Mindketten tudtak valamit. Vagyis csak sejtettek. De a szívükkel remélték, hogy ez a kapcsolat vezet valahová. Valahová, ahová mindig is áhítoztak.
Mikor kiléptek a motel ajtaján, a recepciós csak ennyit mondott magában: „És még ezek akartak külön szobát…”

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..