Egy majdnem átaludt éjszaka

Írta Anemone
Megérkezett a második rész is, remélem tetszeni fog! És persze várom a véleményeket! 🙂

Körülbelül két hét múlva Cuddy ismét meglátogatta House-t. House-nak maga volt a pokol az a két hét, mikor nem láthatta a nőt. Nem bírta elviselni a hiányát. Egy nap azonban megpillantotta az intézet egyik folyosóján és felragyogott az arca, ami House-ra egyáltalán nem volt jellemző. Cuddy épp kifelé tartott House orvosának irodájából és Cuddy látszólag boldog volt és örült valaminek. Ütemesen, de izgatottan lépkedett House felé és látszott rajta valami nagy hírt akar közölni.
– Tudom, ne is mondd. Kiengednek. – kezdte gyorsan House.
– Igen, de honnan… – kezdte Cuddy de már nem tudta folytatni, mert House megcsókolta, olyan hévvel, mint még soha. Nem érdekelte, hogy ott állnak a folyosó közepén, nem érdekelte, hogy mennyire gabalyodnak össze, csak a pillanatnak élt. House már nem tudta tovább türtőztetni magát, annyira vágyott Cuddy után. Ezt az érzést még House sem tudta titkolni.
Mikor végre el tudtak szakadni egymástól, Cuddy segített összecsomagolni House-nak, nem volt sok holmija, de a papírmunkák miatt csak akkor tudtak elindulni mikor már alkonyodott. House úgy érezte magát, mint egy kalitkából szabadult madár és igazi boldogságot érzett. Cuddy csöndben ment mellette, és a fejében a jövőről gondolkodott. Beszálltak a kocsiba, Cuddy vezetett és egy jó ideig nem szóltak egymáshoz. Egyikük sem találta igazán a szavakat, ami nem volt jellemző rájuk.
Ahogy az autó lámpájának a fénye belehasított az éjszakába egyszer csak azt vették észre, hogy villogó tűzoltó és rendőrautók szirénái világítanak az út mellett. Mikor odaértek látták, hogy egy hatalmas kamion karambol miatt az egész út le van zárva, mert az ütközés során kidőlt egy óriási fa is, ami most keresztbe feküdt az úton.
– Álljon meg, hölgyem! – kiáltotta a rendőr.
– Mi történt? – kérdezte Cuddy aggódva.
– Kamion baleset, az út le van zárva és még körülbelül hajnalig így is marad. Lassan tudunk haladni, óvatosnak kell lennünk, mert a kamion vegyi anyagot szállított.
– Tudunk segíteni? Orvosok vagyunk. – kérdezte Cuddy
– Nem, hölgyem. Csak kisebb sérülések vannak, ami csoda. De őket is már elláttuk. Azt javaslom, forduljanak vissza a férjével.
– Ő nem a férjem, ő… – hebegte Cuddy. Nem is tudta mit mondjon.
– Elnézést, azt hittem… – mondta zavartan a rendőr.
– Elnézést, biztos úr. A hölgy igazából a szeretőm és sietnénk, mert haza kell érnünk, míg a feleségem előtt, ha lehet – mondta House és Cuddy-ra sandított egy ördögi mosoly kíséretében. Cuddy csak forgatta a szemeit és egy „House az House” arckifejezéssel viszonozta House beszólását.
– Semmi baj – mondta Cuddy a rendőrnek. – Visszafordulunk, köszönjük.
Azzal visszafordultak, Cuddy céltudatosan vezetett. Látott idefelé egy kisebb út menti motelt, ahol megszállhatnak.
– Ha vissza akarsz menni az intézetbe, akkor kiszállnék! – jelentette ki House.
– Nem oda megyünk, nyugi. Láttam errefelé egy motelt ahol megszállhatnánk – mondta Cuddy egy sokat sejtető, zavart mosoly kíséretében és már mikor kimondta a motel szót tudta House-nak mi jutott eszébe…
– Te aztán nem vesztegeted az idődet! Tele vagy meglepetéssel. Egyáltalán miért megyünk motelba, ha ennyire be vagy indulva rám?! Végülis egy kocsiban ülünk – mondta House.
– House, ne gondolj semmire. És még mielőtt még azt gondolnád, hogy én intéztem így tájékoztatlak, hogy nem tudok kidönteni egy fát. Ha már azt hiszed, be vagyok indulva rád, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki be van indulva. – mondta Cuddy kissé félénken.
– OK. Bár én inkább arra gondoltam, hogy lefizetted a rendőröket, hogy ne engedjenek át, ha jövünk, hozzátenném mások épp az ellenkezőjéért szoktak perkálni, de hát nem lehet mindenki ugyanolyan.
Ahogy folyt ez a kis kedves csevej köztük, hirtelen meglátták a motelt jelző táblát.
– Egy mérföld és ott vagyunk – mondta nyugodtan Cuddy.
– Alig várom… – mondta House csibészes hangon.
Cuddy csak egy szemrehányó pillantást vetett rá.
– Most mi van?! Három hónap az három hónap! – mondta House.
Cuddy elgondolkodott és House – nak igaza volt. Bár nem tudta elképzelni az önmegtartóztató House-t, de az intézetben biztos nem volt semmi ilyesmire lehetősége. Cuddy elhatározta, hogy külön szobát fog kérni, nem akarta elsietni a dolgokat. Kiszálltak a kocsiból, kivették a bőröndöket a csomagtartóból és bementek a motelba.
– Jó estét, két szobát kérünk szépen. – kezdte Cuddy.
– Sajnálom, de már csak franciaágyas szobáink vannak. Az útlezárás miatt majdnem teltház van. – felelte a recepciós.
House és Cuddy egymásra néztek, House megint megvillantotta a megszokott csibészes mosolyt. Cuddy kérdőn nézett rá.
– Jaj, ne aggódj már, jó fiú leszek. – mondta House. Tiéd lehet az ágy – tette hozzá és elmosolyodott.
– Rendben, akkor kérjük a szobát a franciaággyal – mondta Cuddy de el sem hitte, hogy ez történik.
Felmentek a szobába és megálltak a közepén. Körbenéztek, de egyikük sem tudta levenni a szemét a hatalmas ágyról… Nem volt éppen a Hilton, de egy éjszakára megfelelt.
– Na jól van – kezdte Cuddy. Én elmegyek zuhanyozni, adnál egy inget, mert nálam nincs semmi ruha.
– Oh, amiatt igazán nem kell aggódnod, engem nem zavar… – mondta House
– A kéket. Add a kék ingedet. Azt szeretem a legjobban. – mondta Cuddy House – ra mosolyogva. Jah, és egy boxert. Köszi.
– OK. Tessék – mondta House és odaadta Cuddy – nak a ruháját.
– Köszönöm – válaszolta Cuddy és beleszimatolt House ingébe. Önkéntelenül elmosolyodott.
House megvárta, amíg Cuddy lezuhanyozik. Az ágy szélén ült, amikor Cuddy kijött a fürdőből. House – nak elakadt a lélegzete. Cuddy nem viselt mást csak az ingét és egy boxert. Gyönyörű volt, a haja nedves. House teljesen a hatása alá került a látványnak.
– Mi az? – kérdezte Cuddy.
– Semmi. Csak kevésszer lát az ember ilyen szépet. Én csak kiélvezem a látványt. Jah, és azon gondolkodtam, vajon jó e a boxerem a fenekedre… – válaszolta House.
– Nagyon vicces – mondta Cuddy nyugodtan. Már megszokta House nem éppen kellemes megjegyzéseit a hátsójára. De most azért meglepődött, hogy valami széppel párosult a mondat. – Egyébként köszönöm a bókot. – mosolygott Cuddy.
– Bármikor. – felelte House.
House is elindult zuhanyozni, mikor végzett Cuddy már végignyúlt a franciaágyon és előtte egy tálcán két borospohár és egy üveg bor állt. Mellette egy kosárban néhány fürt szőlő és pár alma volt.
– Hozattam egy kis bort és gyümölcsöt. Éhes voltam, de így nem mehetek le az étterembe – mutatott végig magán. – Már semmi rendes kaja nem volt rendelhető. Ez nem a Ritz, de remélem jó lesz. Gondoltam te is éhes vagy. – fejezte be Cuddy.
– Mint a farkas – mondta House egy mosollyal kísérve és Cuddy-val szembe feküdt az ágyon.
Iszogatták a bort, eszegették a gyümölcsöket és közben folyamatosan beszélgettek. Mindenféléről. Szerelmekről, még a régi iskolai élményekről, az emberekről, Rachel-ről és még arról, ami az eszükbe jutott. Cuddy nem is gondolta, hogy House – zal lehet komolyan is beszélgetni vagy, hogy egyáltalán lehet bármilyen közös témájuk. House hasonlóképpen érzett, de inkább azzal volt elfoglalva, hogy Cuddy mennyire felszabadult és gyönyörű. Csak egy egész kicsit hasonlított arra a Cuddy-ra, aki a kórház igazgatója volt.
Már jócskán előre járt az idő, kb. éjfél vagy 1 óra lehetett, amikor Cuddy ásított.
– Nah, azt hiszem ideje lefeküdni. – kezdte Cuddy és áttette a tálcát az éjjeli szekrényre.
– Álmos vagy? Ilyen unalmas vagyok?! – kérdezte viccesen House.
– Tényleg csak álmos vagyok és te sosem vagy unalmas – mondta Cuddy és rámosolygott House-ra.
– Na azért – mondta House. Egy ideig csak nézte Cuddy-t. A száját, a szemeit, a kezét, a nyakát és a dereka vonalát.
House közelebb hajolt és lágyan megcsókolta Cuddy-t. Egyszerűen rájött, hogy imádja a nő ajkait. Lassan végigsimította Cuddy derekát felfelé és gyengéden magához húzta az ágyon. Ölelkezni kezdtek, House került felülre, teljesen átölelte Cuddy vékony testét, de hirtelen befejezte a csókot és mélyen Cuddy szemébe nézett.
– Bocs… nem akartam… – kezdte House és felült az ágyon.
Cuddy meglepődött, mert nem hitte volna, hogy House vissza tudja fogni magát ilyen helyzetben.
– Mi a baj? – kérdezte Cuddy.
– Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak erre kellesz nekem. Azt hiszem ez most komoly és nem akarom elszúrni – mondta House halkan.
– Köszönöm – mondta egyszerűen Cuddy. – De azért velem alszol, ugye? Itt az ágyban.
Nem válaszolt, csak bólintott. Cuddy-val együtt felálltak és megágyaztak. A nő befészkelte magát House karjaiba. Olyan tökéletes volt az összhang, mintha mindig is így lett volna.
– Jó éjt, House – mondta Cuddy.
– Jó éjt, Cuddy – mondta House.
Mindketten álomba szenderültek. Talán egy vagy két órával később, mikor még nem hajnalodott House felébredt. Még mindig a karjaiban tartotta Cuddy-t de aztán lassan elhúzódott tőle, így jobban láthatta és figyelte, ahogy alszik. Cuddy-nak olyan békés kifejezés ült az arcán, amit House még sohasem látott. House egy alvó angyalt szemlélt és majdnem tökéletesen boldog volt.
Cuddy valahogy megérezhette, hogy House figyeli, mert nem sokkal később ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét és meglátta House arcát. A holdfényben megcsillantak kék szemei.
– Mi az? – kérdezte Cuddy.
– Csak néztelek, ahogy alszol és egy jó hírem van: nem horkolsz – mondta House a szokásos vicces modorban és mosolygott.
– Tudom, hogy nem horkolok! – kezdte Cuddy. De most már én sem tudok aludni, mondanom kell valamit – mondta Cuddy.
– Ha azt, hogy időközben férjhez mentél bele se kezdj… – vágott közbe House még mindig viccelve.
– Azt hiszem, bajban vagyok. Olyat érzek, amit rég nem. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Azt hiszem beléd. – mondta Cuddy vontatottan egyenesen House szemébe.
– Én meg azt hiszem, ugyanabban a bajban vagyok, mint te. – mondta House.
Egy pár másodpercnyi csönd következett és egymás szemébe néztek, majd megcsókolták egymást. House beletúrt Cuddy hajába, Cuddy pedig tenyerével House nyakát fogta át hátulról. House kezei egyre lejjebb kalandoztak végig Cuddy testén.
Már egymás előtt térdeltek az ágyon és úgy ölelkeztek, amikor House hirtelen megállt.
– Szabad? – kérdezte House suttogva és rátette az ing első gombjára az ujját.
Cuddy bólintott és House már gombolta is ki az inget, amit tőle kapott kölcsön. Ennyire még soha nem volt kellemes kigombolni a saját ingét. Cuddy hagyta, hogy House szabadon garázdálkodjon, hihetetlen érzés kerítette hatalmába. Ahogy House az utolsó gombot is kigombolta belenézett Cuddy szemeibe.
– Innen már nincs visszaút. Mert ha meglátom a melleidet… – kezdte House a szokásos stílusban.
– Tudom – mondta Cuddy és majdnem elnevette magát, mert a legutóbbi annyira House-ra vallott…
Ahogy ott térdeltek egymással szemben, teljesen elvesztek. Nem volt semmi más csak ők ketten. Cuddy megfogta House kezeit és leeresztette őket. Lassan, saját maga csúsztatta le a válláról az inget. Egy hatalmas erejű csókban forrtak össze és onnan már tényleg nem volt visszaút.

Folytatása következik…

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..