Szokatlan látogató

Azoknak ajánlott, akik látták az 5×24-et!

Írta Anemone

A Mayfield Pszichiátriai Központ nagy komor épület volt hatalmas parkkal, ahol a fű zöldellt és a padok csalogatták ki az intézet lakóit. Persze, akik az intézetben vendégeskedtek nem találták ennyire fenségesnek ezt. Éppen ezért nem is volt sosem tömeg a kertben és bőven volt szabad pad. Éppen ezért volt ez Gregory House kedvenc helye.
Sokat időzött itt, gondolkodott sok mindenen. Főleg saját betegségén, saját magát diagnosztizálta- hiába az orvosok a legrosszabb páciensek- a csapatán gondolkodott, hogy vajon hány embert öltek meg mióta otthagyta őket és természetesen egyetlen nő járt a fejében, Lisa Cuddy.
House nem látta mióta bevonult az intézetbe. Ennek már 3 hónapja volt. Fura volt neki, mert azelőtt szinte minden nap találkoztak, igaz akkor sem derűsen beszélgettek, hanem ádáz harcot vívtak egymással. Hogy tud a harc ennyire hiányozni? Wilson kéthetente látogatta és a csapat tagjai is voltak már bent, de Cuddy nem jött.
Azért House így is megtudott néhány infót Cuddy-ról, Wilson eléggé pletykás volt hozzá… Wilson elmesélte, hogy Rachel akkorát nőtt, hogy lassan lábra áll és járni kezd és hogy Cuddy felhőtlenül boldog emiatt. House őszintén boldog volt. De titkon azt gondolta bárcsak ő is vele örülhetne, bárcsak együtt lehetne vele.
Egy nap Wilson a szokásos látogatását tette nála. Hozta a híreket és vitte is egyszerre. House hirtelen, egyetlen ötlettől vezérelve rákérdezett egyenesen Cuddy-ra. (Eddig soha nem hozta szóba ő maga, csak Wilson, aki tudta, hogy House-t titokban nagyon is érdekeli kedvenc főnöke sorsa.)
– Mi újság Cuddy-val? – kérdezte House hirtelen.
Wilson elképedve ült és próbált kevés megdöbbenést csempészni a hangjába- bár tudta, hogy House úgyis kiszúr mindent-, aminek az lett az eredménye, hogy valami abszolút érdemtelen választ mondott.
– Sokat dolgozik, sokat van Rachellel…- fogta rövidre Wilson.
House számára nem tartalmazott semmi újat a válasz, mivel eleve tudta, hogy nélküle nem áll meg az élet. Még ő sem gondoltam ezt magáról.
– House, csak nem azt akarod mondani, hogy hiányzik Cuddy? – kérdezte azt tettetve, hogy meglepte a kérdés.
– De. Nagyon hiányzik, hogy megmondják, mit csináljak. Amúgy itt is ugyanazt kapom.
– Neked hiányzik Cuddy! Tetszik neked! Ezért kérdeztél felőle! Tudtam. – mondta Wilson.
– Mit tudtál? Elég nyilvánvaló volt, ahogy a seggét és a fenekét bámultam, még a vak is észrevette, szóval gratulálok, hogy olyan briliáns elme vagy, hogy észrevetted. – felelte House.
Wilson elnézte House-t és rájött valamire. House-nál most többször volt szó, mint stírölésről.
– Na mindegy, hagyjuk. Most nem fogok veled vitatkozni. Beteg vagy – mondta végül Wilson.
– Helyes, mert semmi értelme az egésznek. Ha nem tudsz valami értelmeset mondani a beszédnek semmi haszna. Sok embert persze ez teljesen hidegen hagy. – mondta House és itt egyértelműen Wilson-ra szegezte a szemét.
– Jól van. Megyek. Majd jövök még, ne aggódj- mondta Wilson.
– Alig várom- mondta House ironikusan.
– Szia.
– Szia.
Aznap House csak Cuddy-ra gondolt. Nem is tudott volna másra. Nem volt csoportos foglalkozás, sem egyéni beszélgetés a terapeutával, szóval ez volt a hét legunalmasabb napja. House általában jól szórakozott a többi beutalton…Az orvosokat az őrületbe kergette, az ápolókat pedig zaklatta.
Eltelt pár nap és House a szokásos helyén üldögélt a kertben, háttal az épületnek, mert így legalább el tudta egy kicsit felejteni hol is van. Az egyik ápoló hangját hallotta meg egyszer csak.
– House, látogatója van – mondta az ápoló.
– Csodás. Wilson megint itt vagy? – de még végig sem tudta mondani, mert elakadt a szava. Lisa Cuddy állt előtte mosolyogva, teljes életnagyságban.
Gyönyörű volt. Farmert, citromsárga, könnyű felsőt viselt, hozzá pedig egy fekete, bőr válltáskát. House-nak szokatlan volt, hogy nem a megszokott szűk kosztümben látta, de még így is elállt a lélegzete. Alig tudott megszólalni. (Ritka pillanatok egyike volt ez House-nál.)
– Szia, House- köszönt Cuddy, mert látta, hogy a férfi kicsit össze van zavarodva.
– Szia- mondta zavartan House – Hol hagytad a kedvenc feszülős szoknyámat és blúzomat?
– A tiédet? – kérdezett vissza Cuddy.
Leült mellé a padra, pont megfelelő közelségben. Egy pár másodpercig csak figyelték egymást. Egyikük sem tudta mit mondjon. Cuddy-ban is kavarogtak az érzések, nem is gondolta, hogy ennyire felzaklatja a férfi látványa. Ez nem a szakáll miatt volt, bár azon is meglepődött egy kicsit, hanem valami hiányzott House-ból. Nem tudta volna megmondani, hogy mi az. Persze gondolta, hogy a betegsége miatt van, de fura volt az egész.
Egy ideig általános dolgokról beszélgettek. Cuddy az intézetről faggatta viccesen.
– És hány ápolót készítettél ki eddig? Tízet, tizenötöt? – kérdezte Cuddy.
– Ennyire tartasz csak? – kérdezte House. – Amúgy tizenhármat – tette hozzá és egy csibészes mosoly futott át az arcán.
Cuddy mondott pár szót Rachel-ről. Ilyenkor teljesen megváltozott az arca, House ezt észre is vette és nagyon tetszett neki. Cuddy-ból igazi anyuka lett.
– Nos, megmondod miért jöttél? Vagy még terelünk pár percig? – kérdezte hirtelen House.
– Terelünk? Jah, bocs téged tényleg nem érdekel Rachel. Elnézést, hogy meséltem róla – mondta Cuddy kicsit megbántódva.
– Nem, érdekel. Nagyon is érdekel. Mint minden, ami veled kapcsolatos – mondta eleresztve egy halvány mosolyt a nő felé ezzel is próbálva menteni a helyzetet, mert érezte, hogy elszúrta.
Cuddy erre a mondatra teljesen ledöbbent. Ilyet még sosem hallott House szájából, főleg nem, ha róla volt szó.
– Ó, ne haragudj. Én, nem…- hebegte Cuddy.
– Figyelj, mindkettőnk tudja miért vagy most itt. Egyrészt azért, hogy kiderítsd mikor fog a kórházad legnagyobb ásza visszatérni dolgozni, másrészt azért mert érdekel, miért pont téged hallucináltalak. És itt találkozunk gondolatban. Én is erre keresem a választ – House nem nézett Cuddy szemébe miközben beszélt.
– Valóban ezért vagyok itt. Szerinted jelent valamit? – kérdezte Cuddy félénken, ami egyáltalán nem volt megszokott tőle.
House Cuddy szemébe nézett. Nem tudott mit mondani. Életében először befogta a száját és nem mondta ki azonnal a gondolatait, csak úgy csupasz valójukban. Valahogy nem érezte helyénvalónak.
Cuddy sem tudta mit tegyen, még soha nem látta House-t ilyennek. Látott valami félelmet a szemében, de egyben valami halvány mosolyt is az arcán, amit annyira szeretett és olyan ritkán láthatott. Kicsit közelebb húzódott House- hoz, úgy hogy a válluk összeért. Mélyen a szemébe nézett a férfinak és halkan sóhajtott. Megfogta House kezét és összekulcsolta a sajátjával. House csak nézte az összefonódott kezeket, majd Cuddy-ra pillantott. Így ültek egy teljes percig is talán, egyáltalán nem tudták mi történik. Aztán Cuddy törte meg a csendet.
– Meg akarsz csókolni, ugye? – kérdezte halkan.
– Állandóan meg akarlak csókolni – felelte House egyszerűen.
– Akkor…- folytatta Cuddy és közelebb hajolt hozzá.
Ahogyan összeértek az ajkaik mindkettejük megremegett. Finoman ízlelgették egymás száját, House szándékosan nem siette vele. Ki akarta élvezni minden mozzanatát, minden ízét. Cuddy- nak nagyon jól esett az érzés. House- nak egy teljesen más oldala tárult fel előtte. Ahogy a csók kezdett kibontakozni, úgy fedezte fel House Cuddy finom nyakát, érezte a haja illatát és a nő kecses vállát. Cuddy végre feltérképezhette House izmos, de nem túl kidolgozott felsőtestét és már teljesen House felé fordult. Két karjával körülfogta House nyakát, ugyanígy tett House is Cuddy hátával, és olyan szorosan ölelték egymást, ahogyan még senkit sem.
Addig csókolóztak, amíg csak levegővel bírták. Mikor szétváltak ajkaik ismét belenéztek egymás szemébe és elmosolyodtak. Őszintén, mintha senki más nem létezne kettejükön kívül.
– Wow – Cuddy csak ennyit tudott kinyögni. House csak sejtelmesen mosolygott Cuddy-ra, majd megszólalt.
– Mi az? Nem volt jó?! – kérdezte House.
– De, nagyon is az volt. Elképesztően jó – válaszolta Cuddy.
– Már kezdtem aggódni…- mondta House viccesen.
– Azt hiszem mennem kéne – kezdte rögtön Cuddy. – Rachel már biztos hiányol.
– Én is hiányolni foglak. Ez nem számít?! – mondta House kisfiús hangon.
De Cuddy ekkorra már kibontakozott az öleléséből és elővette a kis tükrét, hogy megigazítsa az esetleg elkenődött sminkjét. Csak visszamosolygott egyet House-ra, felállt és már el akart köszönni House-tól, amikor az felpattant, elkapta gyengéden a csuklóját, magához húzta, és lágyan megcsókolta.
Mikor ismét szétváltak Cuddy boldog mosollyal az arcán hagyta ott House-t, aki szintén a föld felett járt. Mindketten sejtettek valamit. Valamit, amit előtte senkivel sem tudtak elképzelni. House Stacy-vel kapcsolatban érzett hasonlót, de csak hasonlót.
Ahogy ott állt és nézte a távolodó Cuddy-t még érezte a kezét az övében és ajkait az ő ajkain.
Cuddy pedig még mindig látta maga előtt azt a szikrázóan kék szempárt, amik annyira elvarázsolták már az első találkozásuk alkalmával is.

Folytatása következik…

Utószó

Köszönöm a biztatást mindenkinek és Áginak, hogy feltette az oldalra. Ez az első ilyen történetem, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..