Harmadik rész

Szeptember vége volt. A levelek még őrizték élénkzöld színüket, de a nap gyengülő sugarai már egyre kevésbé melegítették fel a levegőt.

Lily szeretett ilyen időben sétálni, vagy munkába tartva a buszablakon keresztül nézelődni. Ilyenkor mindig arról álmodozott, milyen jó lenne valakivel kézen fogva sétálni a lassan narancsba és vörösbe váltó fák között sétálni. Voltak barátai, szerető családja, de reggelente könnyebben ment volna az ébredés, ha egy kedves férfihang súgta volna a fülébe: ideje felkelni.

Ma reggel is ilyen keserédes hangulatban érkezett a kórházba, amikor döbbenten vette észre, hogy főnöke már bent van. Lily minden nap fél nyolcra érkezett, hogy mire Lisa nyolckor befut, már elő tudja készíteni a napi teendőket. Zavarodottan nézett órájára, amely 7 óra 25-öt mutatott. Megrémült, hogy elfelejtett valamit, ezért bekopogtatott Cuddyhoz.

– Tessék! – hangzott a válasz, majd Lily belépett.

– Jó reggelt, Doktor Cuddy!

– Jó reggelt, Lily! Miben segíthetek?

– Elnézést, Doktor Cuddy, csak meglepődtem, hogy ilyen korán bent van. Van ma egy reggeli megbeszélése, amelyről elfeledkeztem?

Cuddy kicsit zavarba jött.

– Nem, Lily. Valóban korábban jöttem, de csak azért mert nem tudtam aludni, és gondoltam, ha korábban elkezdem a munkát, legalább előbb haza tudok menni.

– Értem. – válaszolta Lily mosolyogva. Egyáltalán nem győzte meg a válasz, de nem firtatta a dolgot. – Tudok valamiben segíteni?

– Nem. Fél óra múlva jöjjön be, hogy szokás szerint egyeztessük a napirendet és a teendőket.

– Rendben, Doktor Cuddy!

Lisa finoman bólintott, Lily pedig becsukta az ajtót maga mögött és leült az asztalához. Később többször rápillantott főnökére, aki izgatottnak, vagy inkább idegesnek tűnt. Vagy az ujjával dobolt az asztalon, vagy fel-alá járkált az irodában. Néha a telefon felé nyúlt, de aztán mégsem tárcsázott senkit. 10 órakor aztán elsietett egy unalmasnak és hosszúnak ígérkező megbeszélésre.

A nap „fénypontjának” számító e-mailválaszolgatás közben Lily halkan zenét hallgatott. Főnökének nem volt kifogása ellene, ha nem túl hangos, nem zavar másokat, és főleg nem megy a munka rovására. A lány csak néha élt a lehetőséggel, nehogy visszaéljen Cuddy bizalmával, de most kifejezetten szüksége volt rá. Zenei ízlése eléggé széleskörű volt, ma a Rolling Stones-ra esett a választása. Egyik kedvence, a You Can’t Always Get What You Want első hangjaira finoman mosolyra húzta a száját, és dúdolni kezdte. Éppen ekkor valami furcsa ritmusú kopogásra lett figyelmes. Azt gondolta, biztosan a takarítószemélyzet, ezért nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. A hang egyre közelebb ért, mire Lily felnézett.

A folyosóról egy magas, vékony férfi bicegett be az irodába. Őszülő haját igen rövidre nyírta, ellentétben szakállával. Sötét zakót, világoskék inget és farmert viselt. Jobb kezében fogott botjával segített járásán és egyenesen Cuddy irodája felé tartott, majd megállt előtte. Nézett befelé, tudomást sem véve Lilyről. A lány várt egy picit, majd elnémította a zenét, és megszólította a férfit.

– Segíthetek valamiben, uram?

A férfi riadtan fordult felé, eddig észre sem vette a lányt.

– Hol van Cuddy?

– Doktor Cuddy megbeszélésre ment. Elvileg nemsokára visszaér.

– Remek. – jegyezte meg a férfi érezhető cinizmussal.

– Ha gondolja, jöjjön vissza később, vagy ha elárulja a nevét, megmondom Doktor Cuddynak, hogy kereste.

A látogató közelebb jött az asztalhoz és méregetni kezdte a lányt. Egyenesen a szemébe nézett. Lily még sohasem látott ilyen kék szemeket. Alapvetően a barna szemű férfiakat kedvelte, de ebbe a tekintetbe kis híján beleborzongott.

– Maga új itt, ugye?

– Júliusban kezdtem.

– No, akkor egész jól bírja. Cuddy asszisztensei általában két hétnél tovább nem bírják. Bár igaz, maga megúszta eddig nélkülem.

Lily elmosolyodott és hátradőlt a székében.

– Doktor House-hoz van szerencsém?

House a szemét forgatta.

– Na, úgy tűnik a kórházi pletykagépezet a távollétemben sem állt le. Akkor gondolom tudja, hogy én vagyok a helyi főbunkó, és úgyis csak meg fogom nehezíteni az életét, tehát jobb, ha szedi a sátorfáját. Azt már meg sem kérdezem, mi terjedt el arról, hol vagyok.

– Valóban sok mindent hallottam magáról, és nagy részük igen negatív vélemény volt. De azt, hogy én mit gondolok valakiről, azt nem mások véleménye határozza meg. Saját magam döntök arról, kit tartok szimpatikusnak és kit nem.

– Maga most nyalizni próbál?

– Azoknak sem szoktam nyalizni, akiktől előbbre jutást remélhetek, nemhogy vadidegen embereknek. Csupán arról van szó, hogy én sem ítélek meg másokat első látásra, ezért azt sem szeretem, ha mások fél perc után véleményt mondanak. Vagyis egyelőre nem tartom magát bunkónak.

Greg finoman elmosolyodott.

– Egyelőre?

– Ez a jövőbeni viselkedésétől függ.

– Ha bunkó akarok lenni, magával sem fogok kivételt tenni.

– Még szerencse. A végén még azt hinném, hogy engem kedvel. Ez pedig teljesen ellentmondana annak a híresztelésnek, miszerint saját magán kívül senkit sem szeret. – Lily elkerekítette a szemét, és megjátszotta mintha rémült lenne. – Talán még hírbe is hoznának minket!

– Engem eddig a kórházban senkivel nem hoztak hírbe, csak Cuddyval. Mivel látta a dekoltázsát, gondolom megérti, hogy ezt annyira nem bánom.

Minden visszafogottságot nélkülözve bámulni kezdte Lily felsőjét. Egy sötétzöld rövid ujjú blúz volt rajta. A dekoltázsa nem volt túl mélyen kivágott, de nem mutatott keveset. Szépen hangsúlyozta a lány közepes méretű, formás kebleit.

House felhúzta a szemöldökét, és fejét még mindig lehajtva tartotta.

– Azt hiszem, el fogom viselni, ha magával is összehoznak.

Lily zavarba jött, de igyekezett leplezni.

– Ha azt bóknak szánta, akkor köszönöm.

Greg felemelte a fejét.

– Nem annak szántam. Csak szimplán jeleztem, hogy nem lenne ellenemre, ha többet látnék a cicijeiből, mint most. Ugye elmúlt már 21?

– El.

House közelebb hajolt.

– Na és mikor végez ma? – kacsintott egyet.

Lily felkacagott.

– Ennél azért egy kicsit több kell ahhoz, hogy ágyba bújjak magával.

House felhorkant. Már éppen szólni készült, amikor női cipők kopogása hallatszott a folyosón.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..