Ötödik rész

Lily Anderson szinte egyetlen mozdulattal dobta földre a táskáját és vágta be maga mögött a bejárati ajtót. Senkit nem akart látni, utálta a kórházat és elege volt mindenből. Az utóbbi két-három hét borzasztó volt. Szeretett dolgozni, de azért ennyi időn keresztül minden nap 10-12 órát bent lenni – azért az nem volt túl kellemes. Egyre másra érkeztek az adományok, és ez ugyan nem lett volna nagy baj, sőt, de sok papírmunkával járt és a részletek megtárgyalása sem ment gyorsan.

Cuddy is természetesen kivette a részét a munkából. Emiatt kevesebb időt tölthetett Rachellel és így morcosabb volt mint egyébként. Viszont House nem zaklatta. Alig jelent meg az irodájában, és akkor sem volt különösebben bunkó. Lily néha azt gondolta, Cuddyt talán pont ez, a lecsökkent figyelem zavarja…

Lily, miután megcirógatta szürke cirmos cicáját, Stewie-t, bement a fürdőszobába és megengedte a vizet a kádban. Nem sajnálta a levendulás habfürdőt, közben gyertyákat gyújtott és miután levetkőzött, belemászott a vízbe. Kinyújtózott, majd becsukta a szemét és igyekezett semmire sem gondolni.

Majd’ egy órát áztatta magát, aztán megtörölközött, felvett egy kényelmes pamut pizsamát, hozzá egy plüss, pandaformájú mamuszt és nekiállt vacsorát készíteni. Előkapott a mélyhűtőből egy csomag félkész paellát (az egyik kedvenc étele) és egy serpenyőbe dobta. Töltött magának egy pohár finom vörösbort, és negyed óra múlva már ott falatozott a tévé előtt. Valami idétlen vígjátékot nézett, de nem is vágyott ennél komolyabb műsorra, közben pedig már egy nagy adag csokoládés-tejszínes jégkrémmel kényeztette magát. Miután evett, Stewie az ölébe telepedett és halkan dorombolt. Lilyt mindig megnyugtatta ez a hang és örült, hogy legalább van kiről gondoskodnia, ha már férfi nincs az életében. Néha olyan rémképei voltak, hogy olyan igazi macskás öregasszony lesz, aki magányos, senki sem törődik vele, és minél kevesebb a foga, annál több a macskája. Míg végül, mikor végelgyengülésben meghal, a
macskái megyeszik.

A szellemi kimerültség hamarosan fizikai fáradtsággal párosult, így Lily úgy döntött, aludni megy. Stewie-t letette a kanapéra, a tányért és a poharat kivitte a konyhába. Mosogat ma a halál, gondolta, és a hálószoba felé vette az irányt. Becsukta az ajtót, mivel Stewie, macska lévén, éjszaka elég aktív: imád hajnali kettőkor Lily ágyán ugrándozni. A lány viszont szeretett volna aludni. Kényelmesen elhelyezkedett az ágyán, és mielőtt még elaludt volna, rápillantott az órára: pontosan este 10 óra volt.

Kopp, kopp, kopp, kopp.

- Stewie!

Kopp, kopp, kopp, kopp.

- Stewie, fejezd be! – kiabált Lily félhangosan és egészen mérgesen.

Nem akarta kinyitni a szemét, de a kopogás csak nem maradt abba. Dühödten ledobta magáról a takarót és kicsörtetett a nappaliba.

- Stewie, a rohadt életbe, játsszál halkabban! Aludni szeretnék! Tudom, hogy macska vagy, és éppen ezért kötelességed leszarni a gazdád véleményét, de most az egyszer…

A kandúr békésen aludt a kanapén.

- …kivételt tehetnél.

Lily nem értette mi van. Nem a macska játszott. De akkor mi ez a kopogás?

Az ajtó!!!

A lány odasietett az ajtóhoz és kinézett a kukucskálón. Nem hitt a szemének. Ajtót nyitott.

- Na véééégre! Mi tartott ilyen sokáig? Gondolom nem 200 méteres a lakása, hogy ennyi ideig tartson ajtót nyitni.

- Doktor House, én is örülök, hogy látom. Az meg sem fordult a fejében, hogy aludtam?

- Ennyi idősen péntek este 11-kor aludni? Baszki, ez elég szánalmas.

Lily érezte, hogy egyre idegesebb. Napok óta tervezte, hogy ma este végre relaxál egyet, aztán egy nagyon alszik. Szombaton délelőtt sokáig lustálkodik, majd reggeli után elmegy sétálni, aztán találkozik néhány barátnőjével. És akkor jön ez az egoista bunkó, hívatlanul és váratlanul, késő este, és még neki áll feljebb.

- Nem kértem a véleményét és nem én hívtam ide. Mondja el, hogy mit akar, aztán hagyjon aludni.

- Ejj, de harapós valaki! Pedig nem hiszem, hogy egy pasi mellől ugrott ki, mert akkor biztosan egy szexi hálóing lenne magán a nagypapi pizsama helyett.

Kész, ennyi volt. Lily nem bírta magát. Fogta, és bevágta a bejárati ajtót.

A túloldalon House összerezzent. Nem számított erre. Már megint elszúrta. Kopogtatott.

- Tűnjön el! – kiáltotta Lily.

- Lily, nyissa ki.

- Nem.

Csend.

- Kérem. Nyissa ki. Bocsánat.

Lily felkapta a fejét. House bocsánatot kér? Lassan kinyitotta az ajtót. Greg arcán őszinte megbánást látott.

- Nézze, tudom, hogy nagyon bunkó voltam megint, de dolgozom rajta, hogy ne így legyen. Bocsánat, hogy beszóltam.

A lány nagyot sóhajtott.

- Rendben, megbocsátok. Hallgatom.

- Lehetne, hogy ne itt a folyosón beszéljük meg?

Lily némán félreállt, és beengedte a lakásba a férfit. Az kérés nélkül a kanapé felé vette az irányt és ledobta magát. Mintha csak otthon lenne, fájós lábát feltette a dohányzóasztalra. Ekkor vette észre a mellette szunyókáló macskát. Stewie rápillantott és először nem tudta, szeresse-e az idegent vagy sem. Aztán amikor az idegen megvakargatta a fejét, barátságos dorombolással adta a tudtára, hogy máskor is szívesen látja.

Közben Lily elővett a hűtőből egy üveg sört és csatlakozott House-hoz. Letette az italt a férfi elé, majd Stewie másik oldalára ült.

- Hallgatom, Dr. House.

A férfi nagyon kortyolt a sörből.

- Miből gondolja, hogy beszélgetni jöttem?

Lily olyan pillantást küldött felé, hogy Greg jobbnak látta, ha belevág a mondandójába.

- A segítségére van szükségem. – House zavarba jött. – Cuddyról van szó.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>