Első rész

Írta Kelly

Már késő este volt, de House még mindig az irodájában ült, a botjával a padlón egy szimpla ritmust kopogott, (ugyanis problémái vannak az egyik lábával, ezért bottal kell közlekednie) és azon töprengett, jól tette-e, hogy már lassan egy hónapja kirúgta Chase-t és Foreman-t, Cameron pedig épp emiatt mondott fel. Néha azt gondolná az ember, hogy gyerekjáték kirúgni az alkalmazottakat… alkalmazottakat? Dehogyis, a tulajdon barátait. Ez az oka annak, hogy House-on teljes mértékben eluralkodott a bűntudat, úgy érezte, ezt már nem képes palástolni a többiek elől. Azt tudni kell, hogy ha House netán érezne bármit is, – ebben az esetben bűntudatot – azt el tudná rejteni mások szeme elől. De most, ebben a pillanatban, House-ról tisztán kivehető, hogy bűntudat gyötri, de nem csak az, Cuddy is gyötri, hogy szervezzen egy új csapatot. Még csak az kéne! House sosem szervezne új teamet, egyrészt nincs hozzá kedve, másrészt úgy gondolja, hogy nem pótolhatná senki az ő régi, jól bevált csapatát, de isten őrizz, hogy ezt bevallja – ez esetben Cuddy-nak. Még egy darabig gondolkodott mindezen, aztán ráébredt, ideje hazamenni, különben még a végén „baleset” történik holnap a műtőasztalon.
Másnap reggel House beállított Cuddy irodájába, szokása szerint köszönés nélkül:
– Tegyük fel, hogy belemegyek ebbe a „szervezzen új csapatot, különben kirúgom”-ba, de azt ne is kérje, hogy pátyolgassak holmi tehetségtelen, orvosilag idióta bagázst, akik még röntgenezni sem tudnak! – közölte House indulatokkal telve.
– Befejezte?
– Igazából még azt akartam mondani: aszta, de jó a felsője! – mondta House most már higgadtabban.
Igen, ezt még tudni kell Dr. Gregory House-ról: eléggé szabadszájú, és igen gyakran megjegyzi, hogy Cuddy milyen szép felsőt vett fel, nagyon jó a kilátás, pontosabban a belátás…
House végül beadta a derekát, és szervezni kezdte újdonsült csapatát, Wilson segítségével.
Dr. James Wilson House legjobb barátja, másképp kifejezve, House egyetlen barátja.

Pár nappal később 40 ember jelent meg a kórházban, House kicsit sem halkan, odasúgta Wilsonnak:
– Én nem hadsereget kértem, hanem mindössze három embert, akik pótolhatják a két kirúgott katonám, és a leszerelt, bombázó alhadnagyot. Bizony, itt a nő hordja a nadrágot, lásd Cuddy-t! – miután befejezte a Wilsonnak szóló mondandóját, amit persze mindenki hallott, a hadsereghez, vagyis az orvosokhoz fordult:
– Tudnak számolni? Ismerik a hármas számot? Nem? Akkor másképp mondom. Megkérek 37 katonát, hogy tegyék le a fegyvert, és tűnjenek el a terepről – senki nem ment el.
– Süket katonákra sincs ám szükségem! – folytatta a továbbra is cinikus House.
Egyszer csak berontott a terembe egy nővér, aki elmondta House-nak, hogy ki is a legújabb betege, és a kezébe nyomta a kórlapot, melyet House villámgyorsan átfutott, és egy pillanatig csak állt, mint akit a padlóhoz szögeltek. Wilsonnak is feltűnt a furcsa reakció, ezért kivette House kezéből a kórlapot, és elolvasta, egy perc sem telt el, ő is falfehéren állt a terem közepén, hirtelen egy nő megszólalt az egyik széken:
– Mi történt a beteggel? Hogy hívják? – House erre feleszmélt, a beszélőkéje is visszatért, cinikusságával együtt:
– Semmit nem tudunk biztosan, a férfi ugyanis hirtelen lett rosszul, amikor a barátnője szakított vele egy kellemes vacsora közepette. A neve pedig… Robert Chase.
– És honnan tudja ilyen pontosan az eseményeket? – kérdezte ugyanaz a nő.
– Hát a barátnőjétől – azzal kiviharzott a teremből, de még hátraszólt:
– Aki megoldja az ügyet, biztos helyet kap a csapatomban!
Több nem is kellett a 40 fős „brigádnak”, egyszerre ugrottak fel, és House után rohantak, a nő érte utol legelőször, akivel House az előbb beszélt:
-S zeretnék beszélni a beteggel! – vetette oda House-nak, aki nem is figyelt a rá, hanem ment, illetve bicegett egyenesen a lift felé.
A többiek eléggé le voltak maradva, mert Wilson tudta, House-nak nincs szüksége 40 emberre, ugyanis egyedül szeretne lenni, így eltorlaszolta a bejáratot, és elvonta a figyelmüket, azonban Wilson nem vette észre, hogy a 13-as számú orvos – ugyanis a 40 orvost egytől-egyig beszámozták – kislisszolt mellette.
House és a 13-as számú doktornő már a liftnél álltak, de House tudomást sem vett a nőről, a lift kinyilt, House belépett, a nő követte. Amikor a lift elindult, 13-as számú gondolt egyet, és leállította a liftet, mire House végre odanézett, és szokásához híven muszáj volt beszólnia:
– De jól néz ki! – erre a nő felkapta a fejét, igencsak meglepődött House kijelentésén, de ügyet sem vetett rá:
– Az imént azt mondtam, hogy szeretnék beszélni a beteggel.
– Ez lehetetlen, mert Dr. Chase önkívületi állapotban van.
– Én csak szeretném… Dr. Chase? A beteg egy orvos? – kérdezte meglepetten, House azonnal elterelte a szót:
– Mi a neve?
– Remy Hadley. De visszatérve a betegre, szeretném mindenképp látni.
– Miért?
– Mert én szeretném felállítani a helyes diagnózist, én szeretnék lenni az egyik orvos a csapatában. Hányas kórteremben van a beteg?
– Egyet találhat – azzal House a doktornő elé lépett, és egy darabig őt nézte, mire Dr. Hadley arca kezdett egy retekre hasonlítani, már ha a színét nézzük. Hirtelen House megnyomott egy gombot Dr. Hadley mellett, mire a lift újra elindult, House ennyit mondott:
– Én 13-asnak fogom hívni, mert ez szerencsés szám – aztán House ráeszmélt, hogy ez a beszólása túl kedvesre sikeredett, így gyorsan hozzátette:
– Már akinek.
Mikor megállt a lift, House kilépett rajta, és az irodájához sietett, 13-as egy darabig még állt a liftben, és azon gondolkodott, hogy arra a kérdésére, hogy melyik kórteremben van a beteg, House miért azt válaszolta, hogy egyet találhat. Aztán, mikor észhez tért, gyorsan megnyomta az 1-es gombot, így nem sokkal később az 1. emeleten kötött ki, ahonnan a 13-as kórterem felé vette az irányt.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>