A legegyszerűbb megoldás

Piros fény, és égető érzés – Lisa ennyit tapasztalt aznap reggel. Zavaró tényezők, legszebb álmából keltették fel. „Sebaj. Úgyse tudnék többet aludni.” – gondolta, és hunyorgatva felnyitotta szemeit. Miután megállapította, hogy a plafon nem változott a feje fölött, kipihentségének örvendve elégedetten nyújtózkodott. Karjai és lábai megfeszültek, gerince ívbe állt, mellkasa csurig telt levegővel, és szépen lassan, egyszerre elernyedtek az izmai. Csak egy pillanat erejéig kellett a másik oldalára fordulnia, és rögtön gyorsabban ment az ébredés: House feküdt mellette. Először felháborodott, de aztán a férfi nyugodt, rezzenéstelen arcának látványa még ennek az erőskezű igazgatónőnek is meglágyította a szívét. Tudhatta volna, hisz nem zárta be az ajtót. A férfi csak bejött, és csöndben lefeküdt Cuddy mellé. Legalábbis Cuddy így gondolta…

Szinte percre pontosan kilenc órával ezelőtt House felriadt lidérces álmából. Homlokán vízcseppek gyöngyöztek, nedves pólója rátapadt a mellkasára. Erőtlenül kelt fel, és egy frissítő zuhany után visszaült a kanapéra. Végighordozta szemeit a bútorokon, a padlón, a falakon. Teljesen más volt a kép éjjel, mint nappal. Az ablakon beszűrődő sápadt holdfény éppen csak annyi fényt szórt a szobába, amennyire House-nak szüksége volt: hogy eltalálhasson Cuddy szobájáig. Elbicegett az ajtóig, s megállt előtte. Tudta, hogy zárva van, de most valahogy nagyon szeretett volna bejutni, csak egy pillanatra hagy lássa a nőt. Némán, leszegett fejjel ácsorgott ott, homlokát az ajtónak döntve, és szabályosan majdnem előreesett, mikor az ajtó kinyílt… gyenge volt a zár. Kellemesen csalódott, és nem tétovázott: becsukta maga mögött az ajtót, és helyet foglalt az ágy szélén. Nem bírta szemét levenni az alvó Cuddyról, mind
en egyes részletet alaposan megjegyzett. A férfi a nő minden pontját imádta, még azt is, amit mások nem figyelnek meg. Mit szeret egy férfi? A nő fenekét, melleit, arcát, szemeit, és az egész összhatását. Gregory House pártjáról ez természetes volt, de ha már valaki olyan elmélyülten rajong a másikért, mint ő, akkor észreveszi például a nő kezét. Lisa karjai gyönyörűek voltak. De hisz hogyan lehet gyönyörű egy kar? Egy kar csak egy kar. Nincs benne semmi különleges, semmi szép – gondolná az egyszerű ember. House – kiváló megfigyelő révén – imádta a nő vékony, mégsem túl vékony felkarját, sima és puha bőrét, és a csuklóján kiálló kis csontocskát, amely Lisa kezét különösen kecsessé tette. Szemügyre vett minden egyes kidudorodó erecskét és a stílusosan ápolt körmöket. Most szíve legmélyéig hatolt, most érezte csak igazán szétáradni a testében az érzést, hogy szereti a nőt. Mellkasa eln
ehezült, mintha egy vasgolyó lógna a balján, és húzza,!
húzza lefelé: már szabályosan fáj neki. Most elgyengült, elfáradt. A nagyobb mozdulatokat kerülvén bebújt Cuddy mellé a takaró alá, és szépen lassan elsötétült a világ…

– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? Kiáltott utána Pancsinelló, de Lúcia ezt már nem hallotta meg… – House-nak nem tellett sok időbe, mire beazonosítja a hang tulajdonosát.
„Miről beszél ez, és kivel?” – kérdezte magától, majd felnézett: az anya mesét olvasott kislányának. Alkarjára támaszkodva figyelte Cuddyt: „És ő most azt hiszi, hogy ez a törpe érti, amit beszél?”
Lisa kinyújtott lábakkal még betakarózva ült az ágyon, Rachel szorosan hozzá bújt, és hüvelykujját szopogatta. A nő hamar észre is vette Houset.
– Neked is tetszik a mese? Pont úgy nézel rám, mint Rachel.
– Ő sem tudja, mi a fenéről beszélsz.
– Az most nem lényeg. Megnyugszik, ha olvasok neki.
– Szerintem meg nem is érdekli az egész – mondta a férfi, és fejével a kislány felé bökött. Rachel minden felé nézett, csak anyjára nem, kezeivel kezdett játszani. Cuddy felállt, és a nappaliba vitte, ahol bekapcsolta a gyerekadót, és lányát a kis rácsos ketrecébe ültette a játékai közé. Az ágyba vissza fekve elővette a könyvét, és olvasni kezdett.
– Dan Brown? Béna alak – jegyezte meg House.
– Szeretem a könyveit.
– Unalmas.
– Te vagy az unalmas! – vetette oda Cuddy ingerülten.
House készült volna visszavágni, de telefoncsörgést hallott kintről… a csapat csengőhangja.
– Fel kellene venned – mondta a nő.
A férfi még dünnyögött valamit, de aztán kimászott az ágyból, és megnyomta a telefonján található zöld gombocskát.
– Mi van?
– House! A beteg visszajött!
– Akkor küldjék megint haza!
– Ismét rosszul lett! Erős hasi görcsei vannak és egyfolytában bömböl! House, be kell jönnie!
– Eszem ágában sincs!
– House! Told be a segged a kórházba, de azonnal, különben napi négy órát fogsz rendelni! – kiáltotta a vendégszobából Lisa.
A doki még kicsit húzta a száját és tétovázott, de aztán egy „Megyek.” kíséretében kinyomta a telefont.

Egyik utca és egyik kanyar a másikat követte, majd Gregory House a kacskaringós utakat maga mögött hagyva belépett a kórház ajtaján. Kelletlenül körbenézett: már várta csapata egyik tagját, aki azon nyomban letámadja, mikor átlépi a küszöböt. Nem sokat tévedett, ugyanis Taub a liftből vágódott ki, mikor a doki megérkezett:
– Rohama van.
– Milyen roham?
– Epilepsziaszerű. Mégsem epilepszia.
– Szuper… – nyögte, és a kórterem felé vették az irányt.

– Nem mozognak a lábaim! – sikította a beteg lány.
– Mi baja a lányomnak?! Feleljenek! – sikította a beteg lány anyja.
– Hölgyem, kérem, nyugodjon meg! Azon vagyunk, hogy kiderítsük! – sikította Tizenhárom.
House csak állt ott, és már visszaszámolta a másodperceket, mikor robban fel a feje. Teljes káosz uralkodott a szobában, a lány, mint valami eszeveszett őrült kalimpált a karjaival, az anya pedig vörösödő fejjel kiáltozott. Egy idő után House megelégelte, és…
– Kuss legyen már, az Istenért! – hangja felülkerekedett a női sikolyokon – Ha nem hagyják abba mindketten, esküszöm, hogy elrendelek magunknak egy végbéltükrözést! – a férfi rendkívül feszült volt, álmának képei még mindig ellepték az elméjét, és szabályosan frászt kapott a lebénult lánytól.
– Soha többé nem fogok diszkóba menni, ugye anyu? – sírta a lány.
– Neked ez a legnagyobb tragédia az életedben? Irigyellek! – mondta a doki, és ekkor eszébe jutott valami… – Mikor voltál diszkóban?
– Tegnap – szipogta a lány.
– Barátnőiddel?
– Igen.
– Hova jártok iskolába?
– A St. Gasper-be*.
– Igazi zsenik járnak oda… Szedsz valamit?
– Tessék?
– Szedsz valamit? Gyógyszerre gondolok…
– Hát…
– Amelie? – kérdezte az anya gyermekét.
– Én csak…
– Várj! Kitalálom! – vágott közbe House – Fogamzásgátló!
– Ho… honnan tudta? – hebegte a lány.
– Sok időt töltesz a barátnőiddel. Köztudott, hogy a 13 éves lányok a legnagyobb szemétládák a világon, főleg ha a St. Gasper-be járnak! Szerintem kicikiztek téged, hogy több vagy, mint 48 kiló, mire te rohamos és brutális fogyókúrába kezdtél, mire egy anorexia-királynővé váltál, de a melleid egész nagyok, ami a fogamzásgátló jele, és lemerném fogadni, hogy tegnap este a diszkóban nem almalevet szopogattatok.
Amelie meg sem tudott szólalni, akárcsak az édesanyja.
– Akut intermittáló porfíria. A pisája tele volt porfirinnel… – magyarázta a doktor – Kapjon infúziós kezelést, hagyja ott a sulit, álljon le a bogyókkal és a piával, hízzon pár kilót, és rendbe jön – mondta, majd mint aki jól végezte dolgát (márpedig jól végezte) kicammogott a kórteremből.

Irodájába érve testét a fehér szövettel beborított székbe helyezte, jobb lábát pedig az előtte álló sámlin nyugtatta. Nem túl mély álomba merült, minek következtében még nem álmodott, csak hangokat hallott, és képfoszlányokat látott… „Most már nincs értelme! Csináljátok! Nem bírom tovább!”
– House! – szólt a női hang – House! Ébredj! Mi a fenét csinálsz itt?
A férfi morgó hangot hallatott, mielőtt megszólalt.
– Alszom.
– Miért itt?
– És te miért vagy itt?
– Behoztam néhány papírt az asztalodra, amit majd hétfőn el kell intézned.
– Rendben – mondta a férfi, és feltápászkodott a helyéről, és minden további szó nélkül közelebb sántikált Lisához. Teljesen hozzászorította a nőt a falhoz.
– Nem zártad be az ajtót – mondta.
– Nem… – helyeselt Cuddy.
Csönd lett. House szemeivel a nő lelkéig hatolt, és legbelül imádkozott, hogy a nő is megtegye a megfelelő lépést felé. De nem így lett. House érezte, hogy fogy a levegő a tüdejéből. Ahogy a remény is fogyatkozott benne… Végül Cuddy kitért a doki útjából, és egy szó nélkül magára hagyta őt. Greg most érezte igazán a reménytelenséget.

Mikor hazaért, üres ház fogadta. A hűtőn egy cetli állt: „Dr. Cuddy! Rachelt elvittem az orvoshoz oltásra. Majd jövünk! Tammy”. Kimerültnek érezte magát, és elterült a kanapéján…

Ezalatt Cuddy egy parkban sétálgatott kedvesével. Ha az ember rájuk nézett, leírt róluk, hogy egy pár, de Cuddy mégsem így érezte. Nehéz volt ellent mondania House-nak, de megtette. Mindkét férfi igyekezett. Lucas gyönyörű dolgokat mondott neki, mint például most is, mikor a parkban sétálgatnak:
– Nyáron gyönyörű ez a hely. Ideális lenne az esküvőnkhöz, nem?
– Igen… – mondta Cuddy letörten. Elgondolta, hogy ha már most nem lelkesedik, mi lesz évek múlva? Szíve mélyén megszületett a lázadó, aki ellent akart mondani a muszáj-nak, és az igazi boldogságot hirdette. „Te miért nem érdemled meg?” – kérdezte.
– Min gondolkodsz? – zavarta meg Lucas.
– Nagyon szép dolgokat mondasz…
– Örülök, hogy tetszik.
– Csak éppen nem tőled szeretném hallani őket… – mondta Lisa.
Abban a pillanatban Lucas talán még azt is elfelejtette, hol van.
– Te…tessék?

Bzzzzz… bzzzzzz… bzzzzzzz… – House megpróbált nem tudomást venni telefonjának rezgéséről, de végül beadta a derekát.
– Mivan, Wilson?
– Holnap este engednek haza. Be se jöttél…
– Minek? Nem haldokolsz, csak gyenge a májad. Öntenek beléd egy kis életet és minden rendben lesz.
– Köszönöm House, hogy megnyugtattad magad. Mi van otthon?
– Ha jól hallom Cuddy fürdik… és ha jól látom a bébiszitter még nem ért haza, úgyhogy ideje vadászni.
– House, ne feszítsd túl a húrt.
– Jön nekem eggyel! Vigyáztam a kölyökre!
– Nem az adósod. Önszántadból vállaltad el. És ez a minimum az után hogy tönkretetted a nappaliját.
– Nyááh! – nyögte House, és gyorsan kinyomta, mikor hallotta, hogy elzáródik a csap. Tekintetét le sem vette a fürdőszobaajtóról, mely kisvártatva ki is nyílt. „Szezám, tárulj!” – mondta magában a férfi, és elégedetten dőlt hátra a kanapén. Megjelent a formás test, és House méterekről megérezte azt az illatot, mely teljesen lázba tudta hozni. Persze a férfi sem kerülte el a nő tekintetét:
– House! Te mit keresel itt?
– Inkább te mit keresel itt? Azzal az agyalágyult pasiddal kellene lenned, nem?
– Nincs már pasim – mondta ki egyszerűen Cuddy, és legbelül alig várta, hogy ezt elújságolhassa House-nak.
A férfi arcára először döbbenet ült ki. Tátott szájjal meredt a nőre, amely lassan becsukódott, és egy féloldalas mosolyra húzódott. Kihívó tekintettel bámult Lisára, mely leeresztett szemöldökei alól kibúvó szemeiből sugárzott. Botját sem kereste, egyszerűen felállt, és odalépett Cuddyhoz, aki nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el. A House által imádott karjait most a férfi nyaka köré fonta, és kedvesen megcsókolták egymást. A doki beleszippantott a levegőbe, mely megtelt a nő bőrének és hajának illatával, ajkait ízlelgette… még mindig emlékezett rá. Greg ruhái és Lisa törölközője jelezte az utat a vendégszobáig, ahová bebicegtek, és az ágyon folytatták egymás izgatását. Azonban Cuddynak furcsa érzése támadt… először nem tudta, mi az, de tudta, hogy van valami zavaró tényező. Rájött.
– House, ez így nekem nem megy…
– Ne! Ne rontsd el! Kérlek – beszélt House a nő nyakához.
– Nem, csak… Greg! Itt van Rachel.
– Dehogy van! A bébiszitter elvitte orvoshoz.
– Már visszahozta. És itt alszik az ággyal szemben a kiságyban.
– Nem érdekel.
– Nade…
– Anyu és apu csak szórakoznak kicsit! Nem mintha felfogná mi folyik itt…
Lisa elmosolyodott.
– De én akkor sem tudom így csinálni, hogy itt van! Mivan ha felébred?
– Majd csöndben leszünk.
– Nade…
– Najó. Elegem van – jelentette ki House, és felhúzta karjánál fogva a nőt, hogy kövesse. Akciójukat Wilson hálószobájában folytatták, és fejezték be.

Beesteledett. A férfi pironkodva öltözött az üvegajtós kórteremben, felhúzta a cipőjét, magára húzta zakóját, és távozott. Újonnan jó egészségnek, és jó kedvnek örvendett, mivel egy nappal előbb engedték ki a kórházból. Éppen elég időt töltött ott onkológus révén, és minden vezetési képességével azon volt, hogy minél előbb hazaérhessen.
Érkezését viszont az otthonában, az ágyán elterülő két ember nem annyira várta. Együttlétük után még sokáig feküdtek ott és beszélgettek, de az idillt gyereksírás zavarta meg. A nő felemelte fejét kedvesének mellkasáról, aki még utoljára végigsimított a hátán, és szemével követte a meztelen szépséget. A látványtól elmosolyodott, de jobbnak látta, ha beágyaz és felöltözik.
James Wilsont jó érzéssel telítették meg a házából kiszűrődő meleg, aranyszínű fények, és ahogy belépett az ajtón, ezt a melegséget még erősebben érezte. Kuncogást és kedves, halk beszédet hallott a konyhából. Alig hitt a szemének, mikor meglátta Houset az egyik konyhaszéken ülni, és mosolyogva beszélgetni Cuddyval, aki a vacsora utolsó simításait végezte éppen.
– Ömm sziasztok! – köszönt.
– Wilson! – üdvözölte House – Te meg mi a szent daganatot keresel itthon? – kérdezte a már megszokott stílusában.
– Előbb kiengedtek…
– Pakolj le. Addig megterítek, nemsoká kész a vacsora – mondta a nő, miközben lágy puszit nyomott az onkológus arcára.

Wilson zakóját leterítette az ágyon, de valami megváltozott. Tudta, annyira, de annyira tudta, és akkor kicsit jobban beleszagolt a levegőbe. House jelent meg mögötte:
– Ne vedd le a zakódat! Elfogyott a sajt.
– House, ez a szoba bűzlik a szextől.
– Ne trappistát hozz, mert azt már unom. Legyen mondjuuuk…
– Mit műveltetek ti itt? – kérdezte Wilson egyre idegesebben.
– Feta!
– Bedrogoztad?
– Szakított azzal a pojácával. Éppen itt volt az ideje…
– De… de hát miért?
– Nem szerette.
– Miért? Téged szeret?
– Eddig nagyon úgy tűnik.
– És te?
– Én Alízt szeretem.
– House…
– Ne aggódj, Wilson! Neked ott van Bob.
– Fiúk! Jöttök már, vagy sem? – kiáltotta kintről Lisa.
– House! Miattad szakított Lucasszal, aki egy biztos pont lehetett volna! Feladta ezt az egészet, és adott egy esélyt neked. Ez nem játék! – magyarázta James, figyelmen kívül hagyva Cuddyt.
– Még neki sem mondtam, hogy szeretem! Elég béna lenne, ha neked mondanám előbb, nem? – mondta, majd kibicegett a konyhába.

Este House ismét belopózott az igazgatónő szobájába.
– Még néhány nap, és visszaköltözök a lakásomba. Minden újra a régi lesz – sóhajtotta.
– Értem – mondta Cuddy.
A férfi a hátán feküdt, és szemeivel a plafont pásztázta. Lisa mellette az oldalán feküdt, és Greg arcát fürkészte. Kereste a tekintetét, de semmi. Meg sem szólaltak, meg sem moccantak. A nőt a sírás fojtogatta, hogy House-nak eddig tartott az érdekeltsége, és egy hirtelen keserves felcsuklást már nem tudott megakadályozni. Ez felkeltette House figyelmét is.
– Te most bőgsz?
– Nem.
– Francokat nem. Mi van?
– Semmi… – mondta Cuddy, és kitört belőle a sírás.
– Még a végén megcsapkodlak a lompossal, hogy legyen miért sírni!
– Tessék?! – emelte fel a fejét a nő.
– Ó, semmi-semmi…
– Minden a régi lesz, mi?
– Jesszus, te félreértetted?
– Nem, Greg! Már semmi sem lesz a régi! Ha velem akarsz lenni, akkor számolnod kell azzal, hogy…
– Hogy Rachel apja legyek – vágott közbe House – Tisztában vagyok vele, de most már abbahagynád a hisztit? – kérdezte flegmán, és megcsókolta a nőt.
Másodpercek. Percek. Órák.
Az idő mintha értelmét veszítette volna a szoba négy fala között. Dr. Lisa Cuddy hajnalban aludhatott el, hiszen addig magában azon nevetett, amit a férfi előszeretettel szokott mondogatni: „Olykor a legegyszerűbb megoldás ott van az orrunk előtt.”

*: Szakmunkásképző Középiskola

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..