Édes otthon

Írta (Lilla) Lily Allen

Az elkövetkezendő két napban Cuddy igyekezett minél messzebbről elkerülni House-t, s lehetőleg csak és kizárólag orvosi témában beszélni vele. Ezt elég jó taktikának vélte, hiszen így komolyabb konfliktusok nélkül tudtak együtt dolgozni. És több teret engedett Rossinak is, aki nem habozott kihasználni a lehetőséget. Rögtön egy hatalmas csokor virággal kezdte, amit a nő irodájába vitetett a futárszolgálat emberével. Persze a forgolódás House-nak is feltűnt. Kivárta, amíg Cuddy egyedül maradt irodájában, és csak akkor támadott.
Fintorogva megszemlélte a csokrot, majd botjával bökdösni kezdte a szálakat, amíg főnöke ki nem akadt.
– Ha levered, ízekre téplek! – fenyegetőzött.
House mintha meg sem hallotta volna, harsány hangon szólalt meg.
– Vörös rózsák?! – és ráncolt homlokkal Cuddy-ra nézett.
– Vörösek – válaszolt halkan Cuddy. – És az én tulajdonomat képezik. Úgyhogy vedd le róla a kezed! Illetve a botod.
– Kicsi David nagyon kepeszt…
– Ő legalább kepeszt. Megjegyzem, te is sikeresebb lehetnél, ha a nőknek virágokkal és nem szexista beszólásokkal udvarolnál.
House vállat vont.
– Az ismerősöm utálja a vörös rózsát.
– Az ismerősöd? – Cuddy gúnyos mosollyal az arcán állt fel íróasztala mögül, és odasétált a férfihoz. – Kezdelek megérteni, House. Hát persze… én is egy ismerősöd vagyok, nemde? Te már csak azokkal smárolsz, mert más nem jut…
– Változatosan szép az élet…
– Szánalmas vagy.
– Azért annyira nem kell sajnálni. Jól elvagyok én így. Amíg akad egy-egy páciens.
– Jó terv a túléléshez. De ha nem haragszol, én inkább megtartom a csókjaimat az arra érdemeseknek.
– Juj! Futok is rögtön Davidcicához, hogy szóljak neki. Nehogy lemaradjon a nyár végi akcióról!
– Te szemétláda! Takarodj innen!

És House nem is háborgatta nagyon Cuddy-t, de azért mindig szemmel tartotta. Közben pedig találkozgatott Lydiával, akivel az ő kapcsolata is mind szorosabb lett. De nem érezte azt az áttörő impulzust a nőnél, ami ahhoz kellett volna neki, hogy ész nélkül beleszeressen. Kedvelte Lydiát, és jó volt, hogy van egy nő, akivel bosszanthatta Cuddy-t. Így például azzal, hogy szokásává vált a kórház parkolóban csókolózni Lydiával, mikor főnöke arrafelé jár.
Ugyanakkor történt számára is egy némiképp bosszantó dolog. Az unalmasnak ígérkező hétfői munkakezdést megspékelte a látvány, ahogy Cuddy és Rossi nyalták-falták egymást az igazgatói irodában. Persze a hírt rögtön bezengte csapatának is, nehogy lemaradjanak valamiről. Ezt a tettét azonban hamarosan megbánta, hiszen Taub és Tizenhárom azon kezdtek el filozofálgatni, hogy vajon miért érdekli ez ennyire House-t, mikor köztudott, hogy Rossi már régóta csapja a szelet Cuddy-nak.
Mikor megpróbált a cinikusan vigyorgó team elől elszökni, akkor pedig maga Rossi tartotta fel az egyik folyosón.
– Véletlenül sem akarom zavarni magát, Dr. House, de…
– Azzal már elkésett, de mert jófej vagyok, hintsünk rá fátylat. Térjen a lényegre.
– Tudom, hogy maga sokat legyeskedett Lisa körül már a múltban is. És tudomásomra jutott néhány mostani eset is.
– Hoppá! Ki árulkodott? – House kétségbeesett mártír arccal nézett körbe maga körül.
– Senkinek nem kellett árulkodnia. Gondolom, nagyon viccesnek tartja magát, amiért mindenen képes elironizálni és gúnyt űzni az emberekből. De most jól figyeljen ide. Nem akarom megtudni, hogy a jövőben sértegeti Lisát.
– Nem fogja megtudni.
– Az nem olyan biztos. És azt sem szeretném, ha a terhére lenne. Hagyja őt békén. Engedje, hogy végre boldog lehessen.
– Mert ha nem? Fut és beárul anyucinak? Ördögi kör: anyuci egyenlő a maga kis Lisácskája. Nincs kinek árulkodni! Így járt, de azért ne csüggedjen! Eljő még a maga ideje is. Cuddy nem kavarna magával, ha nem lenne vele célja.
– Lisa nem az a fajta nő.
– Nem? – nézett rá lezser fejmozdulattal House. – Ki kavart vele előbb? Maga vagy én?
Azzal sarkon fordult, és ott hagyta a megkövült Rossit. Munkája végeztével rögtön hazament, nem tett eleget a felsőbb utasításnak, miszerint azonnal jelenjen meg az igazgatói irodában. Nem akart szembenézni Cuddy-val. Nem így, mikor Rossi is jelen lett volna.
Hirtelen ötlettől indíttatva elmotorozott saját lakásához is. Benyitott, és nagyjából mindent úgy talált, ahogy hónapokkal korábban hagyott. Csak némi pakolászáson látszott meg Wilson keze nyoma. Leült zongorájához, és édeskés szomorú dallamba kezdett. Észre sem vette, hogy repül az idő. Telefonját nem vette fel, pedig az többször is csengett. Nem tudta, mit keres a lakásán, de megnyugtatta kicsit az egyedüllét.
Jócskán este lehetett, mikor váratlanul kopogtattak az ajtaján. Habozott egy darabig, hogy kinyissa-e, végül odasántikált. Arra gondolt, hogy biztos Wilson jött érte. Mert hogy nem szólt tervéről neki se, de talán barátja kitalálta, hogy ott van. Az ajtóban azonban a villámló szemű Cuddy állt. Meg sem várta House invitálását, azonnal belépett, és nekiesett a férfinak.
– Hogy mondhatsz ilyeneket? Hogy kivel kavartam előbb? Te teljesen ütődött vagy? Mért akarsz tönkre tenni? – levegőt is alig kapott közben, és néhány könnycsepp is útnak indult szeméből.
House nem védekezett a püfölés ellen, de egy idő után lefogta a nő kezeit, és megvárta, még elhallgat.
– Örülök, hogy itt vagy.
– Tscha! – Cuddy hisztérikusan elnevette magát. – Én is! Rendkívüli módon örülök!
– Szóval Rossi mindjárt futott elmesélni, hogy miről beszélgettünk? Akkor nem csalódtam benne…
– Nem csalódtál? Te direkt provokáltad!
– Kedves szokásom. De azért jó, hogy ezt nem az irodában, Rossi előtt vágtad hozzám ebben a stílusban. Szegénynek elment volna a kedve a további nyalizásól, ha meglát ilyen állapotban.
Cuddy ki akarta rántani kezét a szorításból, de House nem hagyta.
– Eressz el, House! – kiáltotta a nő, ám kérése teljesítetlen maradt. Végül egyre megtörtebben kérte – Engedj el! Kérlek…! House…
– Tényleg ezt akarod? – kérdezte House, miközben a nő már az ingébe törölte könnyes szemeit.
Óvatosan engedett a szorításból, de Cuddy nem húzódott el tőle. Ráhajolt a mellkasára, majd egy pillanatnyi habozás után House szorosan magához ölelte. A nő viszonozta az ölelést, aztán felnézett a férfi arcába, ahol teljes zavartságot látott.
– Eszemben sincs téged tönkretenni… – mondta House.
– Akkor miért…?
Választ megint nem kapott, viszont House az álláért nyúlt, és szenvedélyesen megcsókolta. És azután is csak csókolta, végig amíg kibújtak ruháikból, amíg nagy nehezen eltaláltak az ágyig. Végig, mert a férfi érezni akarta, hogy milyen hatást vált ki a nőből az, ahogy a mellét cirógatja, vagy ahogy a csípőjét a másikéhoz feszíti.
Cuddy apró nyögésekkel adta tudtára elégedettségét. Néha úgy érezte megfullad, ha nem csókolhatják tovább egymást. Józan ítélőképessége kikapcsolt, tudatalattija pedig színre lépett: akarta a férfit, mindenestől! Azonnal! Kapaszkodott belé, ugyanakkor ott simogatta, ahol érte. És nem tudott benne kifogásolni semmit. Ha gyengédségre vágyott, úgy érezte House a leggyengédebb férfi a világon, ha szenvedélyt akart, mintha forró tűzben égtek volna, ha a vad őrület kerítette hatalmába, akkor mindketten odavesztek. Gyönyörüket semmi nem gátolta. House százszor és még egyszer csókolta végig őt. És örült, hogy mindezt viszonozni is tudja.
Órákon át szeretkeztek, mert nem elég egyszer és nem elég kétszer érezni a másik boldogságát. Abban fürödni kell, sütkérezni benne, és új erőt meríteni belőle. És mindketten érezték, hogy ez az éjszaka az, amire annyira vágytak, és oly régóta. Egymásra. És most minden addigi mérgüket és dühüket beleadták szenvedélyükbe.
Végül szorosan összebújva, kezükkel-lábukkal egymást ölelve aludtak el hajnal felé. És nem akartak a másnapra gondolni, mert akkor majd magyarázkodni kell: a többieknek, egymásnak, és nem utolsó sorban önmaguknak.

Reggel House arra ébredt, hogy a nap belevakít a szemébe. Nagy nehezen körülnézett, és meglátta a neki háttal, békésen alvó nőt. Kicsit megemelkedett, hogy lássa az arcát is, amit néhány hajtincs is nyugvóhelyéül használt. Óvatosan eltűrte ezeket, és tovább figyelte a nőt, egészen közelről. Néha beleszagolt a hajába vagy a bőrébe, és gondolatban felidézte a múlt éjszakát.
Aztán Lisa is felébredt, és nehezen, de sikerült a vigyorgó House-ra fókuszálnia. Amikor minden emléke visszatért, nagyot sóhajtott, és homlok ráncolva megszólalt.
– Nem hiszem el, hogy megtettük.
– És nem is akárhogyan, kedvesem! – House továbbra is vigyorgott. Aztán végigsimított a nő arcán, aki erre karját az ő nyaka köré fonta. És reggeli üdvözlés gyanánt megcsókolták egymást.
Miután szétváltak, Lisa agyában tudatosult, hogy kivel is fekszik egy ágyban, ráadásul teljesen meztelenül. Így szemérmesen magára tekerve a takarót felült az ágyon, és kihúzódott annak szélére. Gyorsan öltözködni kezdett, mivel még haza is kellett mennie, hogy lezuhanyozzon és másik ruhát vegyen fel. Mégsem mehetett dolgozni a tegnapi öltözetében!
House mikor látta, hogy a nő némaságba burkolózik, szintén nekiállt készülődni. A lakás különböző pontjairól kellett összeszednie holmijait. De azért nem vitte túlzásba a reggeli toalettet. Pólóban és nadrágban, ingét gyűrögetve a kezében lépett oda Cuddy elé, aki épp a cipőjét húzta. Felnézett House-ra, és felegyenesedve megkérdezte.
– Most mi legyen?
A férfi vállat vont. Ez volt az a kérdés, amire egyszerűen nem tudott mit válaszolni. Úgy tűnt, a nő sem.
– Szerinted mit kéne csinálnunk? Folytatni veszélyes lenne mindkettőnk számára, tehát akkor? Felejtsük el? Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna? – találgatott House.
– Nem tudom, House. Talán meg kéne várnunk, mi lesz belőle. – vont vállat Lisa is, és menni készült.
House összevont szemöldökkel nézett utána.
– És hol hagytad ma éjjel a lányod?
Cuddy szégyenlősen válaszolt.
– Wilsonnál.
– Wilson tudja, hogy itt vagy?
– Legalábbis sejtheti, hogy itt maradtam, mivel nem mentem vissza hozzá.
– Mit kerestél nála?
– Téged. Mivel úgy tudtam, ott laksz. Wilson mondta, hogy talán idejöttél. Ezért addig otthagytam Rachelt…
House elröhintette magát.
– Jimmy, az újdonsült pesztonka! Csúcs!
Cuddy viszont nem osztozott vele szórakozásában. Az ajtóhoz vágtázott.
– Rohanok. Nem is értem, hogy tehettem ilyet! Megfeledkeztem a lányomról!
– Ugyan már… csak azt tetted, amire a tudatalattid igazán vágyott.
Lisa vissza akart vágni, de nem jött ki hang a torkán. House pontosan megfogalmazta az igazságot. Erre most mit mondhatna? Egy darabig meredten nézett a férfira, aztán elindult.
– Mennem kell – azzal becsukta maga mögött az ajtót.
House visszasétált a szobájába, és letelepedett az ágy sarkára. Botjával játszadozott, s közben az elmúlt éjszakára gondolt. Nehezen vallotta be magának, de főnöke megtestesítette mindazt az ágyban, amire mint férfi csak vágyhatott. Pedig nem egy nővel volt már dolga. Nem tudta, lesz-e folytatás; hogy ezek után milyen irányt vesznek a dolgok, de remélte, hogy ezt a csodát átélheti még Cuddy-val.
Megfordult, és arra a helyre nézett, ahol a nő alig tíz perce még nyugodtan feküdt. Ráesett a szeme egy apró fénylő valamire, a párna mellett. Kézbe vette, és Cuddy egyik fülbevalójára ismert a tárgyban. Alkalomadtán majd visszaadja neki.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..