Kis éji kaland

Két napot sikerült úgy kihúzniuk, hogy nem is látták egymást. Illetve látták, de csak akkor, mikor a másikuk nem nézett feléjük, és nem volt várható egy esetleges beszélgetés.
De a hétvége előtt olyan esemény történt, ami miatt megbomlott ez az ideiglenes nyugalmi állapot. Este Rossi vacsorázni vitte Cuddy-t, és sikerült beletukmálnia két pohár pezsgőt a nőbe. Ezt már hatalmas sikernek könyvelte el, de a nő többet nem volt hajlandó elfogadni. Kellemesen elcsevegtek, és a férfi nem sajnálta a nőtől legcsöpögősebb bókjait sem, amivel elbűvölés helyett inkább csak szórakoztatta Lisát. Ennek ellenére az estét kellemesen töltötték el egymás társaságában. Vacsora után aztán Rossi hazavitte Cuddy-t, aki beinvitálta a férfit még egy utolsó pohárka borra. Hosszasan iszogattak csendben, félve pislogva a másikra.
– Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem – törte meg a csendet Lisa. – annak ellenére, hogy… hogy nem mindig voltam veled őszinte…
– Ezt felejtsd el! – vágott közbe David. – Nem akarom ezekkel elrontani ezt a gyönyörű estét – utolsó mondatával közelebb lépett a nőhöz, elvette tőle a poharát, majd markába zárta Lisa kezeit. – Te minden harcot megérsz nekem…
– Ne mondd ezt… – Lisa enyhén zavarba jött a férfi szavait hallva. David nagyon közel állt már hozzá, de ő nem mozdult meg.
– Már régóta el akarom mondani… egyszerűen nem bírom magamba fojtani. Lisa, én odavagyok érted! Szeretem a szemeid, a szádat, az alakodat. Szeretem, ahogy dolgozol, vagy ahogy Rachel-lel játszol. Szeretlek, olyannak, amilyen vagy.
A nő még jobban elpirult, és csak nagyon nehezen tudott reagálni a váratlan vallomásra. Jól estek neki a férfi szavai, de még sem érezte magában, hogy erre várt volna egész életében.
– David… te most nagyon komoly dolgokat mondtál… nem vagyok benne biztos, hogy…
– …hogy komolyan gondolom-e? – fejezte be Rossi. – Nagyon is komolyan gondolom.
És hirtelen megcsókolta Lisát, akinek fejében megfordult, hogy ellenkezzen, de csak egy pillanatig. Nem lökhette el magától ezt az embert! Hiszen ő szereti, tiszteli és ami a legfontosabb: elfogadja önmagáért. Igaz, hogy szerelmi vágyát nem tudja úgy feltüzelni, mint annak a kék szempárnak a tulajdonosa, de nem! Nem akart most rágondolni. Nem tehette! És mire idáig ért gondolatmenetében, már az ágyon feküdt. Magán érezte David súlyát, aki most a nyakát csókolta. Talán csak az elfogyasztott pezsgő- és bormennyiség miatt, de kellemes bizsergést kezdett érezni köldöktájt.
Rossi már nagyon belemelegedett, mikor érezte, hogy a nő eltolja magától. Értetlenül, ködös szemekkel nézett Lisára, aki viszont rémült arcot vágott.
– Mi… mi van? – nyögte a férfi felajzott állapotát palástolva.
– Rachel! – kiáltott fel Cuddy, és lemászott az ágyról. A kislány odaát sírt a gyerekszobában.
A nő sebesen átvágtatott a szemben lévő szobába, és lánya fölé hajolt. Azonnal látta, hogy valami nincs rendben vele. Az arca tűzpiros volt, és mikor hozzáért a homlokához, az lángolt mint egy katlan. Óvatosan kiemelte a kiságyból, és magához ölelte.
Zajt hallott maga mögött. Megfordult, és Davidet pillantotta meg az ajtófélfának dőlve.
– Ne haragudj! – sóhajtotta Lisa. – Rachel beteg, be kell vinnem a kórházba. Kérlek, menj most haza!
– Ilyenkor akarsz vezetni? Majd én beviszlek…! – ajánlkozott Rossi.
– David, te sokkal többet ittál mint én. Hallgass rám, és menj haza! Jó?
A férfinak nem volt választása, mikor látta, hogy Cuddy a gyerek holmijait csomagolja, ő is nekiállt összeszedni magát. Aztán a nő sürgető terelgetése közepette elhagyta a házat.
Lisa gyorsan elkészült, és rémülten pattant be kocsijába. Rachelt maga mellé fektette az anyósülésre állított Mózes-kosárba, és elhajtott a kórház felé. A kislány sírdogált még, de már nyugodtabban, Cuddy-t mégis aggasztotta hirtelen rosszulléte. Ki akarta vizsgálni, minél hamarabb!
Szinte csikorgó gumikkal fékezett le a bejárat előtt, kapta a gyerekét, és beviharzott az hatalmas, üvegezett ajtón, amely most feketén ásított. Benn csak néhány lámpa égett. Egy épp a nővérpultnál, mely félig árnyékba vonta a közelben tartózkodókat. A nő odasietett, és a meneküléshez már túl későn ismerte fel a bőrdzsekiben feszítő orvost.
House is észrevette főnöke közeledtét, és nem tudta, mivel fogadja. Ám még mielőtt bármit is kitalált volna, a nő szólalt meg előbb.
– Nocsak, House! Mit keresel itt ilyen későn? – vetette oda, amíg a papírokkal bíbelődött.
– Csak azt, amit te.
Cuddy felemelte a fejét, és a férfi szemébe nézett.
– Neked is beteg a gyereked?
House elhallgatott a választ hallva, és vetett egy pillantást az említettre.
– Beteg…? – nézett Lisára értetlenül.
– Igen, tudja dr House, így hívják azt az állapotot, mikor valaki lázas…
– Mit akarsz csinálni vele?
– Te jó ég, House! Csak mert te másképp gondolod, attól még orvos vagyok!
– Majd én megvizsgálom. – mondta House.
– Kösz, nem kell. Van neki anyja, aki hál’istennek ért hozzá.
Azzal Rachel-lel együtt megindult a liftek felé. Belépett a megérkező liftbe, mikor észrevette, hogy a férfi is beszállt mellé. Megforgatta a szemét, és lemondóan sóhajtott.
– Miért nem veszed a lapot? – kérdezte House-tól. – Nem akarom, hogy utánam gyere! Nem akarom, hogy segíts! Egyáltalán: nem akarok tőled semmit! – de House addigra már megnyomta a gombot.
– Ne haragudj, a múltkoriért! Nem volt jogom hozzá.
Cuddyt nagyon meglepte a férfi bocsánatkérése, ennek ellenére nem volt hajlandó szívélyes hangnemben beszélni vele.
– Erre akkor is rájöhettél volna. De hova gondolok?! Hiszen te folyton olyanokat művelsz, amihez nincs semmi de semmi jogod!
– Érthető, hogy haragszol. De azt azért engedd meg, hogy segítsek!
– Naná, hogy haragszom! Ha elfelejtetted volna, akkor közlöm veled, századszorra is: a főnököd vagyok! És nem tűröm, hogy így viselkedj! És nem csak velem. Senkivel! Csak azért meg nem kell a segítséged, mert ki akarsz engesztelni.
– Nem azért ajánlottam fel a segítségemet! Wilson már megint hazudott! – mondta megjátszott könnyedséggel. – Azt mondta nem buktál ki annyira. Gondolhattam volna, hogy átver. Ez egy olyan jó szokásotok nektek…
Utolsó mondatával sikerült elérnie, hogy most már a nő is elszégyellje magát egy kicsit. A liftajtó hirtelen kinyílt, de Cuddy nem mozdult, habár Rachel a kezében most már folyamatosan sírt. Ő továbbra is a cipője orrát fixírozta. Az ajtó majdnem becsukódott, de House megakadályozta a botjával.
– Tudom, hogy nem kellett volna hazudnom. – motyogta Cuddy.
House nem válaszolt, viszont karon ragadta főnökét, és kivonszolta a liftből. Egyre jobban idegesítette a gyereksírás.
Lisa végül hagyta, hadd dolgozzon a férfi, ő most úgyis elég zaklatott állapotban volt. Nem bánta, hogy nem neki kell gondolkodnia. David, Rachel és House… ez túl sok volt neki egy estére.
Kis idő elteltével House kijelentette, hogy Rachelnek egy kis meghűlésen kívül kutya baja sincs.
– De azért jó, hogy rögtön behoztad. Ha halogattad volna még egy darabig, súlyosabbra is fordulhatott volna
– Köszönöm, dr House! Milyen figyelmes! – gúnyolódott Cuddy. – Ha nem mondja, esküszöm, hülyén halok meg…
A férfi nem vette zokon a nő szavait, folytatta mondandóját.
– Beadok neki egy lázcsillapítót. – és már nyúlt is az injekcióért az egyik fiókba. – Az reggelre leviszi a lázát, és már viheted is haza. Addig itt marad.
– Jó, akkor én is maradok. – bólintott Lisa.
– Helyes. A hajadat elnézve az ágyból ugrottál ki, viszont… a ruhádat elnézve nem aludtál még. És tutira nagyon siettél… nem időztél az öltözködéssel…
– House!
– Te jó ég! Csak nem feküdtél le vele?
A nő fáradtan és erőtlenül nézte a lányát.
– Igazság szerint pont Rachel mentett meg.
House szemét hunyorítva fordult az immáron nyugodtan szuszogó baba felé.
– Kezdem megkedvelni a lányodat – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
Cuddy elmosolyodott, és a férfira nézett.
– Ilyen fontos neked, hogy ne tegyem meg?
– Csak nem akarom, hogy hülyét csinálj magadból.
– Már hülyét csináltam, amikor veled lefeküdtem – mondta Lisa sóhajtva, mire House elvigyorodott.
– Kösz, ezt megtiszteltetésnek veszem! És most, ha nem haragszol, elhúzom a csíkot.
– Nem haragszom – fintorgott a nő, és felegyenesedett a kiságy mellől.
House megállt vele szemben, egy darabig nézte őt, majd gyengéden megszorította a karját.
– Jó, hogy itt voltál. – nézett a szemébe Cuddy.
A következő pillanatban már egymást ölelték. Sokáig álltak így, élvezték a másik biztonságot nyújtó közelségét. House egy idő után óvatosan megcsókolta a nő füle tövét, majd egyre lejjebb haladt. Lisa érezte, hogy veszélyben van józan esze, így még idejében leállította a férfit.
– Ne kezd elölről, kérlek!
House csipkedve, mégis halkan kérdezett vissza.
– Akkor hol kezdjem? A közepén?
Lisa kibontakozott az ölelésből, és kinyitotta a férfi előtt az ajtót.
– Jó éjt, House!
– Jó éjt, Cuddy! – azzal elhagyta a kórházat.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..